| – Fúnak már az őszi szelek. |
| Felejts el, rózsám, engemet! |
| – Én addig el nem felejtlek, |
| Míg a sírba be nem rejtnek. |
| Még onnét is azt kiáltom: |
|
| Én elmegyek, te itt maradsz. |
| Babám, te panaszt nem hallasz. |
| Kit hallottál, avval maradsz; |
| Régi szeretőddel tartasz. |
| Verjen meg az Isten véle, |
| Mert elhagytál engem érte!645 |
|
|
