10

[Mikor a nap lenyugoszik, …]

Mikor a nap lenyugoszik,
Utána bús harmat esik;
Ha galambom eltávozik,
Én szívem is harmatozik.
Ha bemegyek az erdőre,
Ráborulok a zöld fűre;
Ott sírok én majd szüntelen,
Hol a rózsám nem lesz velem.
Árva vagyok, árva lettem,
Szerencsétlenül születtem;
Mert elzárták aztat tőlem,
Akit szívemből szerettem.
Mért szegénynek tollas kalap?
A szép kenyerébe harap;
Fia vagyok az apámnak,
De nem ura a nyájának.
Ingyen szolgálom őkelmét,
És mégsem ad rajtam semmit.
Árva vagyok, mint a fűszál,
Mért árvának a virágszál?
Szomorú az én éjszakám,
Még a homály hold sem süt rám;
Hát a fényes nap sugára
Hogy sütne gyászos orcámra?
Majd ahol nem látják mások,
Magamnak egy mély sírt ások;
Ott sírok én szerelemben,
S ott halok meg gyötrelemben.50



Hátra Kezdőlap Előre