26

[Úgy elmegyek, meglássátok, …]

Úgy elmegyek, meglássátok,
Soha hírem se halljátok.
Mikor hírem meghalljátok,
Levelemet megkapjátok.
Mikor hírem meghalljátok,
Levelemet megkapjátok,
Bús lélekvel olvassátok,
Könnyes szemvel hallgassátok!
– Elmentedet nem kévánom,
Visszajőtöd hóttig várom,
Elmensz, rózsám, járj békével,
Rólam se feledkezzél el!
Akkor jussak az eszedbe,
Mikor kenyer a kezedbe!
Akkor se jussak egyebről,
Csak az igaz szeretetről!
Te azt tudod s azt gondolod,
Hogy én érted nem búsulok,
De én érted úgy búsulok,
Napja sincsen, hogy nem sírok.
Elment uram Móduvába,
Itthagyott ingem bújába.
Vajjon él-e, vajjon hal-e?
Vajjon neki búja van-e?
Édesanyám édes teje,
Be keserűmás kenyere!
Keserűes, savanyú es,
Meg amellett panaszos es.
Ez a világ olyan világ
Mint a magyarófa-virág:
Sokat ígír, keveset ad,
Amit ad es, keserüt ad.
Én istenem, teremtettél,
Egy víg napot nem rendeltél.
Mások élnek oly kegyesen,
Én csak sírok keservesen.55d

Istensegíts (Bukovina)




Hátra Kezdőlap Előre