29

[Fúdd el, jó szél, fúdd el …]

Fúdd el, jó szél, fúdd el

Hosszú útnak porát;

Gyenge szívem búját

Keskeny pallón átal.

Fúdd bé füzes közé,

– Ott az én édesem –

Fúdd bé kebelébe,

Hogy szálljon szívére!

S ott haljon meg véle!

Mégse haljon szegény,

Hadd éljen kedvére;

Hadd éljen kedvére!

Mert én is úgy élek,

Mint Isten engedte;

Mert én is úgy élek,

Mint Isten engedte.

Az idegen földön

Olyan beteg vagyok;

Szomszédim házáig

Elig elámbolygok!

Szomszédim azt mondták:

Talán meg is halok?

Én is azt gondolom,

Meg sem is maradok.⁶¹

Lécped (Moldva)