[Jaj de szépen szólnak a bús harangok,
kérdezgetik egymástul, vajon ki a halott? …]

Jaj de szépen szólnak a bús harangok, kérdezgetik egymástul, vajon ki a halott?

Mindenki csak azt mondja: Cibula György, az én felejthetetlen, kedves jó párom.

Ugyan kire bíztad azt a három neveletlen árvát, mikor nagyon jól tudod, hogy magam is gyámoltalan vagyok?

Hát én akkor hova tegyem, hogy neveljem fel űket, azt a három neveletlen árvát, hozzá még azt a hetvenkét éves édesapámat is?

Mikor nagyon jó tudod, hogy mindenki csak azt mondja: – Jaj az árváknak! –

Mikor akárhogy fúj a szél, mindig csak az árvákat éri.

Felejthetetlen, kedves jó párom, szóljál még egy szót utoljára hozzám, vigasztald meg az én bánatos szívemet!⁹³