|
Jaj, istenem, istenem! Jöhetek mán én haza, nincsen mán nekünk egy darab jószágunk se! Mert mondtam neked, mondtam neked, ne menj magad a vásárra! Ó, hogy vót szíve annak az embernek, aki neked ezt a beteg jószágot eladta? Jaj, Sándor, lelkem! Gyere, níz(d) meg, megdöglött a tehén! Nincs mán semmink, dógozhatunk, még ílünk a világon! Ó, gyermekeim, hiába vártam, hogy egy kis tejet fogok a ti szátokba adni. Várhatunk megint eleget, Még a két kezünkkel annyit fogunk dógozni, hogy még egy bornyút is vehessünk nektek. Ó, drága kis gyermekeim, állhatok a más ajtaján egy liter tejír, még kapok nektek a szátokba. Ó, mondtam neked, lelkem, ne menj a vásárra magad, mert a lelketlen emberek becsapnak! Most mán hova megyünk? Nem kapok semmit írte. Viheted mán a bűrit eladni! Jaj, istenem, istenem, mikor írem utol ezt a nagy csapást? Legyen áldott a te szent neved! Segíts meg bennünket! Adjál nékünk egíszsíget, hogy dógozhassunk, hogy ennek a gyermekiknek a szájába még én tejet adhassak! Jaj, istenem, istenem, hogy kell nekem átgázolni ezt a szörnyű nagy csapást?109 Nyírábrány (Szabolcs) |