8
[Bakony-erdőn hull a levél, fúj a szél, fúj a szél, …]
Bakony-erdőn hull a levél, fúj a szél, fúj a szél,
De azért a kuruc vitéz útra kél, útra kél.
Hová, merre? – Felébredtem. –
Esti szellő kérdi tőllem.
Arra megyek kelet felé,
A sárguló hegyek mögé;
Oda az úr táborába, táborába.
385
Szeged (Csongrád)
