142

[A katonák masíroznak; …]

A katonák masíroznak;
Fényes fegyverek ragyognak,
Veres zászlók szakadoznak,
Apró fegyverek ropognak.
A nagy ágyúk könnyen szólnak:
Látom, a népek hogy hullnak.
Fejem felett kard megfordul,
Piros vérem földre csordúl.
Nincs itt nekem atyám, anyám,
Aki gondot viselne rám.
Az Úristen az én dajkám,
Ez visel gondot énreám.
Magyarország, kedves hazám,
De idegen lettél hozzám!
Sem ebédem, sem vacsorám;
Bánat nélkül nincs egy órám.
Esik eső, fúj a szellő.
– Kedves pajtás, fogy az erő.
Jobb minekünk marsírozni,
Mint a lógerban kínlódni.
Lógerkaró árnyékában
Fekszem a szomorú ágyban;
Köpönyegem a sátorom,
Magam árnyékában nyugszom.775



Hátra Kezdőlap Előre