| Galícia gidres-gödrös határa, |
| De sok kislány átkot mondott reája: |
| – Átkozott légy, Galícia, örökre! |
| Csak a babám kijöhessen belőle. |
|
| Galícia környes-körül füstölög, |
| Ferenc József rézágyúja mennydörög; |
| Szól az ágyú, ropognak a fegyverek, |
| Most látszik meg, ki a jó magyar gyerek. |
|
| – Ezredes úr, a nagy egekre kérem: |
| Egy katonát állítson ki helyettem! |
| Adjon neki egypár órát, ha lehet, |
| Hogy írja meg az én gyászlevelemet. |
|
| Gyászlevelem küldöm az én hazámba, |
| Hagy hallják meg híremet a városba; |
| Hagy tudják meg híremet a városba, |
| Meghalt magyar huszár Galiciába. |
|
| Októberban jönnek haza a bakák; |
| Minden anya várja haza a fiát, |
| Csak engemet nem vár az édesanyám, |
| Mert tudja, hogy a síromban nyugszok már. |
|
| Nyugszok, anyám, nyugszok Galíciában, |
| Jöjj fel hozzám fekete gyászruhában; |
| Megleled a síromat a hantjáról, |
| Fejfámat a fekete pántlikáról. |
|
| Jaj, de szépen harangoznak, temetnek, |
| Egy katonát gyászkoporsóba tesznek; |
| Nincs harangszó, csak egypár puskalövés, |
| Ennyiből áll egy katonatemetés.794 |
|
|
