23

[Vajon mit írjak babámnak, …]

Vajon mit írjak babámnak,
Az én kincsöm, bábikámnak?
Kezem röszket, nem írhatok;
Szömöm könnyes, nem láthatok.
Bárcsak mögszünne sírásom,
Két szömöm-könnyhullajtásom!
Vagy azt adhatnám tudtára:
Újfönt estem nagy rabságra.
Jaj, de mit ér, ha írok is,
Ha mögpöcsétöltetöm is?!
Úgy sincs, akire bízhatnám,
Hogy kezibe szolgálhatnám!
Mert most ritka az igaz szív,
Ki állandó és igaz, hív.
Mind ígéri barátságát,
Befödözi ravaszságát.
Röpülj hát hozzám, kis fecském,
Vödd szárnyadra levelecském!
Röpülj vele ráró1030 módra;
Tödd a rúzsám asztalára!
Ha kérdi, hogy hunnan gyüttél,
Vagy hogy ki póstája löttél?
Mondjad, hogy egy szögény rabé:
A te kedves galambodé.
Hogyha majd válasszát adja,
Szállj sebösen rostélyomra,
Avagy vigasztalj engömet:
Búba epedt életömet!1031

Monostor (Torontál)




Hátra Kezdőlap Előre