Varga Katalin

III. Az információs műveltség fogalma az európai
és Európán kívüli kultúrákban


      Napjaink legdivatosabb témái közé tartozik a kompetencia-elvű oktatás fontossága. A válságban lévő és ezért változások után kiáltó oktatásügy világszerte tartalmi és módszertani átalakításokon, reformokon megy keresztül. A különböző kultúrákban mindenütt nagy fontosságot tulajdonítanak az információs társadalom követelményeihez igazodó kompetenciáknak, eltérő szinten, más-más hangsúlyokkal. Érdemes tenni egy körsétát az információs műveltség vagy írástudás fogalma, modelljei és a körülötte kialakult mozgalmak körül, összevetni az európai és Európán kívüli kultúrák információs műveltséggel kapcsolatos elveit és gyakorlatát. Vélhetően nyerhetünk hasznos ötleteket, tapasztalatokat a saját helyzetünk fejlesztéséhez.


Definíciók

      Paul Zurkowsky alkotta meg az információs írástudás fogalmát 1974-ben. Nézete szerint az információs eszközök használata révén megnövelhető és megújítható a tudásalkalmazási szint. Az írás-olvasás-számolás alapkompetenciákhoz csatlakozó információs írástudás az alábbiakat foglalja magában: a vizuális formanyelv kezelése; kommunikáció, amely lehetővé teszi az információt nyújtó környezettel való állandó kapcsolatot; a megszerzett információk helyes, céltudatos és rutinszerű feldolgozása.[1]

      Az információs műveltség vagy írástudás definiálására sokféle meghatározás született egyénektől és szervezetektől egyaránt. A fogalom megalapítójának talán az Amerikai Iskolai Könyvtárosok Egyesületét (AASL) tekinthetjük, az ő definíciójuk szerint:
„az információs műveltség – az információ megtalálásának és felhasználásának képessége – az egész életen át tartó tanulás alapköve”. Az információs műveltség összetevői: „az információs műveltséggel bíró diák hatékonyan és eredményesen keresi meg a szükséges információt, kritikusan és kompetensen értékeli azt, pontosan és kreatívan használja fel.” Az egyénnek rendelkeznie kell információkeresési stratégiákkal és a kritikai gondolkodás képességével egyaránt, hogy a mindennapi élet problémáit újszerűen tudja megoldani a válogatott, szintetizált és kritikusan értékelt információ segítségével.[2]
      Az Amerikai Könyvtárosok Egyesületének (ALA) mindmáig leggyakrabban idézett definíciója:
„Az információs műveltség azt jelenti, hogy az egyén felismeri, mikor van szüksége információra, és képes megtalálni, értékelni, valamint hasznosítani azt. Az információs műveltséggel rendelkező személy megtanult tanulni.” Tudja, hogyan kell tanulni, mert tudja, hogyan szerveződik a tudás, hogyan kell megkeresni az információkat, és milyen módon kell azt úgy felhasználni, hogy mások is tanulhassanak belőle.
      Mackenzie[3] meghatározása szerint az információs műveltséggel bíró egyén képes:
  • Sikereket elérni: megtalálja a releváns információt, rendszerezi és válogat belőle.
  • Értelmezni: az adatokat tudássá, véleménnyé és meggyőződéssé konvertálja.
  • Új eszméket alkotni: új belső meggyőződésekre jut.
      A szabatos meghatározáson évek óta sokan munkálkodnak, elsősorban könyvtárosok és könyvtárakban dolgozó szakemberek. A létező definíciók között több a hasonlóság, mint az eltérés, általában a könyvtárak korai használóképzéseihez nyúlnak vissza. Míg a könyvtárhasználati oktatás a könyvtári anyagok megtalálására fókuszál, az információs műveltség inkább az információkereséshez és hasznosításához szükséges kompetenciákat helyezi előtérbe. Az információ felhasználása lép a bibliográfiai készségek helyébe, ami azt jelenti, hogy a diákoknak információs kompetenciákkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak tanulni. Íme néhány, az információs műveltséghez kötődő, vele kapcsolatban gyakran használt fogalom:
  • Gördülékenység – az információs kompetenciák magas szintű kezelésének képessége.
  • Használóképzés – az információhoz való hozzájutás globális szinten történő oktatása a könyvtárhasználóknak.
  • Könyvtárhasználati oktatás – a könyvtári készségekre fókuszál.
  • Bibliográfiai oktatás – információkeresési ismeretek oktatása a könyvtárhasználóknak.
  • Információs kompetenciák – az információs műveltség összetett készség- és célrendszere.
  • Információs készségek – az információhasználói képességeket helyezi a középpontba.
  • Az információs készségek fejlesztése – az információs készségek érvényesítésének folyamata.[4]
„Az egyszerű írni és olvasni tudáson túlmenő írástudásokat készség-alapú írástudásoknak is szokták nevezni. Ezek sorába tartozik a könyvtári írástudás, amelynek két jelentése van. Az egyik (vitathatóan) az információs írástudás elődje. A könyvtárak használatára vonatkozik és különösen hangsúlyozza az információ-források kritikus kezelésének fontosságát. A másik a könyvtárak hagyományos értelemben vett felhasználóképzésére vonatkozik. Ebben az értelemben van némi rossz hangzása, mivel túlságosan, sőt kizárólag a könyvtári forrásokra koncentrál. A könyvtári írástudásnak több szakasza említhető a könyvtári írástudatlanságtól, amikor segítség nélkül nem tud az olvasó a polcon könyveket megtalálni, egészen a gördülékeny írástudásig, amely feltételezi a kommunikáció és publikáció jellemzőinek ismeretét és a keresési stratégiák általánosításának és módosításának képességét. E kettő között helyezkedik el a fél-írástudás, amelynek legfontosabb eleme a katalógushasználat képessége, a könyvtári írástudás, amely már azt jelenti, hogy az olvasó rendszerszerűen képes keresési stratégiák kialakítására és a talált információ értékelésére...”[5]
      A 21. század eleji oktatáselméletet meghatározó konstruktivista megközelítés szerint az információ megtalálásának és elérésének könyvtári képessége nem azonos azokkal a magasabb szintű gondolkodási készségekkel, amelyek ahhoz kellenek, hogy értékelni, értelmezni és hasznosítani tudjuk az információkat. Az egész életen át tartó tanulás tanítási módszerei és elméletei fontosnak tartják az információs műveltséget. A konstruktivista tanuláselmélet szerint a tanulóknak maguknak kell megtalálniuk a problémák megoldásának módjait az információk segítségével, aktív kutatás és gondolkodás során új meggyőződésekre kell jutniuk, és ez fontosabb, mint a tanórákon hallott tények és adatok memorizálása. Egy ilyen pedagógiai megközelítés mellett a diákok képzett tanulókká válhatnak. Az információs műveltséget másrészt a forrásalapú tanulásra, az önálló felfedezésekre, valamint a problémamegoldó tanulásra kell alapozni. Mindez nagyfokú pedagógiai kifinomultságot igényel, ahol a tanulók annyiféle tanulási stílussal ismerkednek meg, amennyivel csak reálisan lehetséges. Báthory Zoltán megfogalmazásában: kulturális eszköztudás, mint az önálló tanulás eszközeinek ismerete. Az életen át tartó tanulás, összességében a műveltség elsajátításának alapja.[6]


Az információs műveltség fogalma különböző nyelveken

      Az információs műveltség fogalmának átültetése angolról más nyelvekre nem könnyű feladat. A különböző országok szakemberei arra törekszenek, hogy olyan szavakat találjanak, amelyek a legjobban kifejezik a pontos jelentést az adott kultúra szemantikai viszonyainak megfelelően. A „literacy” szó szerint írni-olvasni tudást jelent, amelyhez a különböző nyelvterületeken eltérő fogalmi kör tartozik. A legtöbb helyen inkább korlátozódik a fogalom szorosan az írás és olvasás képességére, míg az angol nyelvben a szélesebben értelmezett információhoz jutás képességét is beleértik.

      Spanyol nyelvterületen a szó szerinti fordítás nagyon erősen kötődik az „írástudás” fogalomhoz. A tanárok nem kedvelik ezt a megközelítést, mert túlságosan erősen emlékeztet az alapvető készségekre (írás-olvasás). Az elfogadottabb fordítás: „Desarrollo de habilidades informativas (DHI)”, ami magyarul kb. azt jelenti, hogy az információs képességek fejlesztése. Ez a definíció egyben azt is jelzi, hogy nem egy statikus dologról, hanem folyamatról van szó.

      Hasonló szemantikai kihívás jelenik meg a francia nyelvben is, ahol még kialakítás alatt van az általánosan elfogadott megfogalmazás. A literacy szó, szó szerinti fordítása mást jelent, mint az angol nyelvben, ezért a fogalom átültetése francia nyelvre nem könnyű feladat. A leginkább elfogadott változat az IFLA által kiadott francia elnevezés: „Maitrise de l’information”, de használják a használóképzést, és az információs kompetenciák elnevezést is.

      A legtöbb ország szó szerinti fordításban használja az „írástudás” szót, mások pedig – főként német nyelvterületen – a „kompetenciát” kedvelik (Informationskompetenz). Skandináv nyelvterületen az információs műveltség fogalmának megnevezése a kompetenciákhoz áll a legközelebb. Dánul „informationskompetence”, norvégül „informasjonkompetanse”, svédül pedig „informationskompetens”. A finn fordítás az egyetlen, amely szó szerint vette át az információs írástudás elnevezést: „informaatiolukutaito”.

      Magyar nyelven mi az információs műveltség elnevezést javasoljuk, hasonló okokból, mint a spanyol, illetve a francia nyelv. Szükségesnek tartjuk, hogy a fogalom megnevezése is tükrözze annak összetett voltát, az alapkészségeken túlmutató követelményeket.


Nemzetközi standardok

      Az IFLA 2006-ban elkészítette javaslatát azokra a nemzetközi standardokra, amelyekből minden ország válogathat, amelyekre felépítheti saját információsműveltség-programját. A követelményrendszernek három alapeleme van: a hozzáférés, az értékelés és a hasznosítás. Ez a három alapvető cél megtalálható valamennyi nagyobb könyvtári szervezet dokumentumaiban (AASL, ACRL, SCONUL, Australian and New Zealand Institute for Information Literacy).
  1. Hozzáférés – A használó hatékonyan és eredményesen jut hozzá az információhoz

    1. Az információs igény meghatározása.
      • Felismeri és meghatározza az információszükségletet.
      • Eldönti, hogy kell-e tennie valamit az információhoz jutás érdekében.
      • Ki tudja fejezni az információs igényt.
      • Elkezdi a keresési folyamatot.

    2. Az információ megtalálása
      • Azonosítja és értékeli a potenciális információforrásokat.
      • Keresési stratégiákat alakít ki.
      • Eljut a kiválasztott információforrásokhoz.
      • Kiválogatja és letölti a megtalált információkat.

  2. Értékelés – Kritikusan és kompetensen értékeli az információt.

    1. Az információ értékelése
      • Elemzi, vizsgálja és kivonatolja az információt.
      • Általánosítja és értelmezi az információt.
      • Szelektál és szintetizál.
      • Értékeli a megtalált információ pontosságát és relevanciáját.

    2. Az információ szervezése
      • Elrendezi és kategorizálja az információkat.
      • Csoportosítja és rendszerezi a megtalált információt.
      • Meghatározza, hogy melyik a legjobb és leghasznosabb információ.

  3. Használat – Pontosan és kreatívan hasznosítja az információt.

    1. Az információ felhasználása
      • Képes újszerű módon kommunikálni, bemutatni és használni az információkat.
      • A megtalált információt alkalmazni tudja.
      • Saját tudásába integrálja az információkat.
      • Prezentálni tudja az információs terméket.

    2. Az információ kommunikálása és etikus felhasználása
      • Tisztában van vele, hogy mit jelent az információ etikus felhasználása.
      • Tiszteletben tartja az információ használatának legális szabályait.
      • A szerzői jogi szabályok figyelembe vételével hasznosítja az információs termékeket.
      • Betartja a megfelelő stílusbeli követelményeket.

Az információs műveltség az egyes országokban, illetve régiókban[7]

Ausztrália:

      Ausztrália az az ország, ahol az Egyesült Államok után a legszélesebb körben és a legkidolgozottabban elfogadott kompetenciaterület az információs műveltség. Saját nemzeti követelményrendszerrel és alapelvekkel rendelkeznek, amelyek a könyvtárakban aktív programokban és akciókban jelennek meg. Ausztráliában az információs műveltség erőteljesen kötődik az egész életen át tartó tanuláshoz, az alapdokumentumok kivétel nélkül úgy tekintik, hogy az egész életen át tartó tanulás folyamatában az információs műveltségnek kulcsszerepe van. Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges képességek közé az alábbiakat sorolják:
  • Legalább egy tudományterület legfontosabb és legfrissebb információforrásainak ismerete;
  • Legalább egy tudományterületen kutatási kérdések megfogalmazásának képessége;
  • Információk megkeresése, értékelése, kezelése és hasznosítása különböző kontextusokban;
  • Információk megkeresése és letöltése különféle médiumok segítségével;
  • Különféle formátumokban megjelenő információk dekódolása: írott, statisztikai, grafikon, ábra;
  • Az információk kritikai szemléletű értékelése.
      2001-ben kiadták az Információs műveltség alapelvei valamennyi ausztrál állampolgár számára (Statement on information literacy for all Australians) c. kiáltványt, amelyre építve sokkal könnyebb országos programokat, akciókat szervezni. Ezáltal egységes a hozzáállás az egész országban, és élő mozgalomnak tekinthető az információs műveltség ügye.

Frankofon országok

      Francia nyelvterületen az egyes országokban eltérő a gyakorlat, de közös vonás, hogy az információs műveltség elsősorban a köz- és felsőoktatáshoz kötődik. Az intézményes vagy országos politika szintjén még nem jelenik meg, nincs erre vonatkozó törvény vagy központi irányelv sem, mint más országokban. Létezik egységesen elfogadott fogalom-meghatározás, de korántsem olyan kidolgozottan, mint pl. az ALA-é az Egyesült Államokban.

      Az egyes frankofon országok eltérő formában szervezik az információs műveltség terjesztését, attól függően, milyen az általános kultúrpolitikájuk.
  • Belgium egy multikulturális, többnyelvű ország. A francia területeken nincs egységes nemzeti politika, sem költségvetési források az információs műveltség terjesztésére. Törekvések azonban már a 80-as évek végétől láthatók, amikor elhivatott könyvtárosok létrehoztak egy munkacsoportot a használók képzésének fejlesztésére. Ezt a csoportot 1997-től „EduDoc” csoportnak nevezik, konferenciákat szerveznek, web-oldalt üzemeltetnek, és az internet minden fórumán igyekeznek támogatni az információs műveltség terjesztését. Az egyetemeken az utóbbi években pozitív változások figyelhetők meg. Egyre több kurzust találunk, amely az információs műveltséget fejleszti. A tanárképzésben minden hallgatónak kötelezővé tették az „Információkeresés” c. 15 órás kurzus elvégzését.

  • Franciaország sokkal centralizáltabb ország, ahol az államnak jóval erőteljesebb befolyása van a finanszírozásban és az ellenőrzésben egyaránt. Az információs műveltséggel kapcsolatos tevékenységeket a köz- és felsőoktatásban is az állam irányítja. Az információs műveltség Franciaországban is, mint sok más helyen a 90-es évek végétől kezdett kulcsfontosságúvá válni. 1996 óta törvény is segíti, hogy a tanterv részévé váljon. Az állami támogatás főként a pedagógiai anyagok megjelentetését ösztönzi, amelyeknek legnagyobb része a FORMIST nevű web-oldalon érhető el (http://formist.enssib.fr). A FORMIST a francia országos könyvtárosképző iskolának, az Enssibnek a honlapja, ők azok, akik a könyvtárostanárok hálózatát összetartják.

  • Quebec-nek is megvannak a maga sajátosságai, bár kétségtelenül leginkább az Egyesült Államokhoz áll közel Az információs műveltség terjesztése itt hamarabb elkezdődött, mint Európában, az 1971-ben megtartott első konferenciával. A kétnyelvűség miatt a legtöbb angol nyelvű dokumentumot itt fordítják franciára. Quebec-ben a felsőoktatási intézmények nagy autonómiával rendelkeznek, így néhányukban igen erős az információs műveltség helyzete (pl. a montreáli egyetemen).
Latin-Amerika

      Latin-Amerika országaiban egyelőre csak elszigetelt akciókkal találkozhatunk az információs műveltséggel kapcsolatban. Néhány iskolának van ilyen jellegű programja, de ezek főként magániskolák. Valamivel aktívabbak a felsőoktatási intézmények. Argentína, Brazília, Chile és Mexikó azok az országok, ahol valamiféle mozgalom felfedezhető.

Skandináv országok

      A skandináv országok közös együttműködési projektje a NordINFOLIT, amelynek célja, hogy közös megoldásokat találjon, és dokumentálja a Skandináviában történt eseményeket. Az együttműködés 2001-ben indult, főként nyári egyetemek, konferenciák és továbbképzések szervezésével foglalkoznak. Az információs műveltség terjesztésére vonatkozó kezdeményezések a felsőoktatási intézményekben indultak el a 80-as években, majd néhány felsőoktatási könyvtár is elindított ilyen irányú képzéseket.
  • Dánia: A dán felsőoktatási törvényben (2003) a könyvtárakat igen szerényen említik csak, az információs műveltségre vonatkozó kompetenciákról nem esik szó. A dániai tudományos könyvtárak egyesülete céljául tűzte ki, hogy bevezesse a felsőoktatásba az információs műveltség gondolatát.

  • Finnország: A finn oktatási minisztérium stratégiai tervében (Oktatás és kutatás 2003-2008) szerepel először az a kitétel, hogy a könyvtáraknak nagy szerepük van abban, hogy a végzős hallgatók megfelelő információs műveltséggel rendelkezzenek. A finn virtuális egyetem, amely állami finanszírozott projekt, oktatási programot dolgozott ki az információs műveltség oktatásához. A projektet a Helsinki egyetem koordinálja, fő célja, hogy az információs műveltség integrálódjon a felsőoktatási tananyagba. Ajánlásukban meghatározzák a minimális követelményeket (http://www.helsinki.fi/infolukutaito/english/recommen­dation.pdf), amelyek ha beépülnek a felsőoktatás tananyagába, nagyban segítik a diplomák és a kreditek intézmények közötti összehasonlíthatóságát.

  • Norvégia: Norvégiában a felsőoktatás minőségi fejlesztését szolgáló reformjavaslatokban nem kaptak nagy szerepet a könyvtárak. Ugyanakkor azonban a norvég egyetemek és főiskolák tanácsának jelentése alapvető szerepet szán a könyvtáraknak a tanulási folyamatban, azáltal, hogy végigvezetik a hallgatókat az információs folyamatokon, és hozzájárulnak információs műveltségük és kompetenciájuk fejlődéséhez. Az iskolai könyvtárakat is be kell vonni ebbe a folyamatba, hogy segítsék a tanulási stratégiák, az információs műveltség, valamint a digitális kompetenciák kialakulását a tanulókban.

  • Svédország: A svéd felsőoktatás törvény (2002) szerint a felsőoktatás feladata, hogy kifejlessze a hallgatókban az ismeretek tudományos szinten történő megkeresésének és értékelésének, valamint a tudományos fejlődés nyomon követésének képességét. Ez része az információs műveltségnek. A legtöbb ilyen irányú projektet a BIBSAM, a svéd nemzeti könyvtár szervezete kezdeményezi (http://www.kb.se/BIBSAM). Ők készítettek egy országos felmérést is arról, milyen alkalmazásai vannak az információs műveltségre vonatkozó alapelveknek
    (http://www.kb.se/bibsam/bidrag/projbidr/avslutade/2005/some­one_elses_job.pdf).
Oroszország

      Az orosz kormány hivatalos dokumentumai hangsúlyozzák az információs műveltség fontosságát a modern társadalomban. A 2006-2016-ig tartó ifjúságpolitikai stratégiában az egyik fő pont az Új Perspektívájú Orosz Ifjúsági Hálózat létrehozása, amelynek célja, hogy bevonja a fiatalokat az orosz társadalom magasabb életszínvonalához szükséges értékek és a releváns információ keresésébe, létrehozásába, alkalmazásába és népszerűsítésébe, valamint a fiatalok információszerzési mechanizmusainak és módszereinek a fejlesztésébe. Az e-kormányzatnak hasonlóképpen megalapozott elmélete van Oroszországban. Az iskolákban kötelező tantárgy az informatika, amely segíti az információs műveltség elsajátítását. Az informatikatanárok képzése is nagyon erős a felsőoktatási intézményekben.

Spanyolország

      Spanyolországban a 90-es évek óta létezik az információs kompetencia fogalma a kutatásban és a gyakorlatban egyaránt, maga a terminus technicus (alfabetización informacional = ALFIN) csak 2000 óta kezd elterjedni. A spanyol könyvtári környezetben is egyre nagyobb figyelmet kap a téma, de még sok a kiaknázatlan lehetőség a könyvtártudományi kutatásokban és a könyvtárosképzésben.

Szub-szaharai Afrika országai

      Az információs műveltség fogalma már a 80-as évek óta jelen van az afrikai országokban. A leglátványosabban a felsőoktatásban jelenik meg. A középiskolákban a diákok nem nagyon találkoznak könyvtárral, így a felsőoktatási intézményeknek kell bevezetni őket a könyvtárhasználati és bibliográfiai ismeretekbe.

Nagy-Britannia és Írország

      Az Egyesült Királyságban és Írországban az információs műveltséget nem övezi nagy érdeklődés politikai szinten. Természetesen evidenciaként kezelik, hogy az információs társadalomban aktív részvételre és sikerekre van szükség, de ennek zálogát inkább az információtechnológiai készségek meglétében látják. A brit kormány nagyobb figyelmet fordít a média-írástudás problémáira és az egész életen át tartó tanulásra, mint az információs műveltségre. A legaktívabbnak ezen a téren Skócia tűnik.

      A könyvtárosok és információtudományi szakemberek körében azonban egyre növekvő az érdeklődés az információs műveltség iránt. A Felsőoktatási és Tudományos Könyvtárak Szövetsége (SCONUL) széles körben publikál dokumentumokat, nemzeti standardokat, modelleket dolgoz ki, aktivitása vetekszik ezen a téren az ALA-éval (http://www.sconul.ac.uk/topics_issues/info_literacy/). A SCONUL által készített információs műveltség modellt sok egyetem átvette és alkalmazza az oktatásban (ld. később).

      2004-ben az angol könyvtárosok egyesülete (CILIP) is kiadta a maga meghatározását, mely szerint: „Információs műveltség az, ha tudjuk, mikor és miért van szükségünk információra, hol találjuk azt meg, hogyan értékeljük, használjuk és adjuk tovább etikus módon.”
(http://www.cilip.org.uk/policyadvocacy/informationliteracy/definition/default.htm). A CILIP 2004 óta saját munkacsoportot is működtet az információs műveltséggel kapcsolatos kampánytevékenységre. Főként konferenciákat szerveznek és kiadványokat készítenek a könyvtárak számára.

      Írországban is a könyvtárosok egyesületéhez (LAI) kötődő munkacsoport feladata, hogy stratégiákat dolgozzon ki a könyvtári szektor számára az információs műveltség elterjesztésére. Leginkább a kormányzatot győzködik az ügy fontosságáról, valamint a kutató-fejlesztő munkát támogatják.

      Az egyes szakterületek könyvtárai a maguk területén aktívan támogatják az információs műveltség ügyét. Élenjárnak az iskolai könyvtári szervezetek, a felsőoktatási könyvtárak és az egészségügyi szektor. A közkönyvtárak esetében a szociális kérdések és az élethosszig tartó tanulás a vezető témák, itt hátrébb szorul az információs műveltség ügye. Bár azért itt is lehet találni figyelemre méltó kezdeményezéseket a használók képzésében.

Amerikai Egyesült Államok és Kanada

      Az információs műveltség alapjául szolgáló könyvtárhasználói képzéseknek az Egyesült Államokban vannak a legmesszebb nyúló gyökerei. Valamikor a 70-es években vagy még korábban kezdődtek ezek a mozgalmak, és a 80-as évekre már kiforrott szervezetekkel és programokkal rendelkeztek. Így hát nem csoda, hogy az elmúlt közel két évtizedben az információsműveltség-mozgalom alapelvei, dokumentumai, programjai és kampánya is mind az Egyesült Államokból indult el. Szerves részévé vált az amerikai oktatásügynek, beépült a tantervbe, tananyagok, módszertani segédletek, tapasztalatok és értékelések sokasága áll a mozgalom rendelkezésére.

      Annak ellenére, hogy az óvodától az egyetemig az oktatás minden szintjén megjelenik az információs műveltség, sokan még mindig elsősorban a könyvtárak ügyének tekintik. Az Információs Műveltség Nemzeti Fóruma (National Forum on Information Literacy) 1989-ben alakult. Amerika és Kanada produkálja a legtöbb publikációt az információs műveltség témakörében, az összes publikáció mintegy 65%-át.


Modellek

      Az információs műveltség fontosságát igazán komolyan vevő országok, illetve elméleti szakemberek többféle modellt is kidolgoztak a fogalom értelmezhetősége és elterjesztése érdekében. Ezek a modellek főként a műveltségterülethez tartozó képességeket oktató pedagógusok, felnőttoktatók számára lehetnek érdekesek, de egymás mellé téve őket jól tükrözik az egyes kultúrák sajátosságait is.

Az információs műveltség összetevőit ábrázoló modell:

      A modell jól mutatja azokat az írástudásokat és készségeket, amelyekből az információs műveltség készség-készlete összeáll.

1. ábra
Az információs műveltség elemei[8]

      Ugyanez a modell még részletesebben kibontva az egyes készségeket az alábbiak szerint néz ki:

2. ábra
Az információs műveltség elemei – részletesebben[9]

Big6

      Mike Eisenberg és Robert E. Berkowitz modellje, valamint a hozzá kapcsolódó módszertani csomagok, szoftverek, könyvek és számtalan ötlet, talán a legelterjedtebb és kidolgozottabb oktatócsomag, ami az információs műveltséghez kapcsolódóan elérhető. A Big6 fogalommá vált Amerikában, módszerei elsősorban a közoktatásban dolgozóknak szólnak, de van felsőoktatási része is.

3. ábra
A Big6 modell[10]

A SCONUL modellje:

      Az angol SCONUL modulja 7 pillért határoz meg (szemben Eisenbergék 6-jával), amelyre az információs műveltség felépíthető. Alkalmazása főként a felsőoktatásban terjedt el.

4. ábra
A SCONUL 7 pilléres modellje[11]

A PLUS modell

      A James Herring által kidolgozott Plus modell 4 elemre épül, amit mind a tanárok, mind a diákok könnyen meg tudnak jegyezni.

5. ábra
A PLUS modell[12]

A JISC I-skills modellje:

      A JISC (Joint Information Systems Committee), az Egyesült Királyság Felsőoktatási Alapítványának Bizottságai és a Könyvtári és Informatikai Tanács által létrehozott fórum a következőképpen határozta meg az információs készségeket:
  • Képesség arra, hogy azonosítsuk, értékeljük, megkeressük, letöltsük, értékeljük, alkalmazzuk, rendszerezzük, és továbbadjuk az információt egy meghatározott kontextuson belül.
  • Információs készségekre az információs ciklus minden szintjén szükségünk van, a szerepek határozzák meg, hogy milyen erősségűre. Néha a legmagasabb szintű tudás kell, néha elég az alkalmazási szint.

6. ábra
A JISC i-skills modellje[13]

      A fenti modellek – amelyek természetesen csak ízelítőül szolgálnak, korántsem tükrözik a teljességet – jól mutatják, hogy milyen típusú, rendszerszerű gondolkodásra van szükség. Mindegyik modell a készségek komplexitását és egymásra épülését ábrázolja, különféle grafikai eszközök segítségével. Bármelyik modell adaptálható, és természetesen kidolgozhatjuk a saját, magyar modellünket is.


Tanulságok Magyarország számára

      A nemzetközi áttekintéseknek mindig az a legfontosabb céljuk, hogy ötleteket adjanak, összehasonlítási alapot teremtsenek az önvizsgálathoz és a fejlesztéshez. Egy ilyen önvizsgálat Magyarország vonatkozásában meglehetősen siralmas képet nyújtana, valahová Latin-Amerika és Afrika környékére helyezhetnénk magunkat, főként ami az állami politikát és szerepvállalást illeti az információs műveltség fejlesztésében. A fogalom létezik a szakirodalomban – leginkább a könyvtári szakirodalomban –, egyelőre leginkább csak a dolog fontosságának emlegetése szintjén.

      A közoktatás ott tart, ahogyan azt Csapó Benő is megfogalmazta a Bevezetésben idézett cikkében, leginkább csak a technikai készségekre koncentrál. A Nemzeti Alaptantervben az Informatika műveltségi területhez kerültek a könyvtárhasználati ismeretek, és ahol még van rá valami kis órakeret, ott is leginkább csak a könyvtári dokumentumok és feltáró eszközök használatának alapjait tudják lerakni a pedagógusok. Szó sem esik az információk értékeléséről, az igények elemzéséről, esetleg az információk továbbhasznosításáról. A kritikai gondolkodás és elemzés készségeinek oktatása sem jellemző egyelőre a magyar oktatásra.

      A feladat maradna tehát a felsőoktatásnak, de sajnos ott sem találkozunk ilyen programokkal. A használóképzés ugyan nagyon divatos téma a közkönyvtárakban és a felsőoktatási könyvtárakban egyaránt, de ez ma még nagyon messze van a modern információs műveltség készségeitől. És hát persze a legnagyobb probléma, hogy nem nagyon van, aki ezeket a készségeket, képességeket tanítani tudná akár a közoktatásban, akár a felsőoktatásban. A magyar pedagógusok nagy részének magának is gondot okoz az információk megtalálása és átalakítása, sokszor a tanítványok előbbre járnak ezen a téren a mestereiknél. Ez pedig eleve megakadályozza, hogy a legfontosabb tudást, az értékelés, a kritikus megítélés képességét oktatni tudják. Minél tovább késlekedünk, annál veszélyesebb helyzetet idézünk elő, hiszen a jövőnk egy manipulálható és manipulált generáció kezébe fog kerülni.

      Nincs idő elmélkedni, cselekedni kellene. Létrehozni az információs műveltség terjesztésének hálózatát, egy felelős, a programot irányítani tudó intézményt, és mindenekelőtt valamiféle állami programot. Szükség lenne összefogásra, sok-sok kreativitásra, mozgalmakra. Egy erőteljes szemléletváltás ezen a téren néhány év vagy évtized lefogása alatt véleményem szerint gazdaságilag is mérhető eredményeket hozna.


Az információs műveltséggel foglalkozó fontosabb
szervezetek és weboldalak

Felhasznált irodalom
  • Information Power: Building Partnerships for Learning. American Association of School Librarians and Association for Educational Communications and Technology. Chicago: ALA. 1998.
  • Bawden, D.: Information and Digital Literacies: A Review of Concepts. = Journal of Documentation, No. 57, 2001. 218-259. p.
  • Bawden, David: Információs és digitális írástudás: a fogalmak áttekintése. = Könyvtári Figyelő, 2002. 1-2. sz. 157-163. p.
    URL: http://www.epa.oszk.hu/00100/00143/00041/bawden.html (2008. 09. 12.)
  • Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák-különbségek. 2. átd. kiad. Bp. : OKKER, 1997. 139-140. p.
  • Behrens, S.J.: A Conceptual Analysis and Historical Overview of Information Literacy. = College and Research Libraries, Vol. 55, No. 4, 1994. 309-322. p.
  • Bruce, C. and Candy, P. (Eds.).: Information Literacy Around the World: Advances in Programs and Research. Wagga, Wagga, Australia, Centre for Information Studies Charles Sturt University. 2000.
  • Bruce, C.: The Seven Faces of Information Literacy. Adelaide: Auslib Press, 1997.
  • Byerly, Greg and Brodie, Carolyn S.: Information literacy skills models: defining the choices. In: Learning and libraries in an information age: principles and practice. Ed. Barbara K. Stripling, Englewood: Littleton: Libraries Unlimited, 1999. 54-82.p.
  • Chakrvarty, Rupak: Information literacy in the knowledge society : empowering learners for a better tomorrow. In: Mahajan, Preeti and Vohra, Ranjana and Chakravarty, Rupak, Eds. Proceedings Trends and Strategic Issues for Libraries in Global Information Society, Chandigarh, India, 2008. 303-314, p.
  • Dessewffy Tibor: Bevezetés a jelenbe : Az Információs Kor szociológiája. Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.
  • Humes, B.: Understanding Information Literacy.
    URL: http://www.ed.gov/pubs/UnderLit/index.html (2008.09.12.)
  • Guidelines on information literacy for lifelong learning. Final draft by Jesús Lau. Boca del Rio, México, 2006.
    URL: http://www.ifla.org/VII/s42/pub/IL-Guidelines2006.pdf (2008. 09.12.)
  • Information literacy: An international state-of-the-art report. Second draft. Unesco, May 2007. URL: http://www.uv.mx/usbi_ver/unesco (2008. 09. 12.)
  • Information Literacy: Definitions and Models.
    URL: http://dis.shef.ac.uk/literacy/definitions.htm (2008.09.12)
  • Karvalics László, Z.: Az információs írástudástól az internetig. = Educatio 4. sz., 1997. 681-698. p.
  • Kuhlthau, C.: Literacy and Learning for the Information Age. In: Stripling, B.: Learning and Libraries in an Information Age. Principles and Practice. Littleton: Libraries Unlimited, 1999. 59.p.
  • McKenzie, Jamie. : Filling the Tool Box: Classroom Strategies to Engender Student Questioning.
    URL: http://fromnowon.org/toolbox.html (2008.09.12.)
  • Owusu-Ansah, E. : Information Literacy and the Academic Library: a Critical Look at a Concept and the Controversies Surrounding It. = The Journal of Academic Librarianship, Vol.29, 2003. 219-230. p.
  • Rader, H.: Information Literacy 1973-2002: A Selected Literature Review. = Library Trends, Vol.51, No. 1, 2002. 242-259. p.
  • Virkus, S.: Information literacy in Europe: a literature review. = Information Research [online], 8 (4). 2003.
    URL: http://informationr.net/ir/8-4/paper159.html (2008.09.12.)


  1. Karvalics László, Z.: Az információs írástudástól az internetig. = Educatio 6. 1997. 4. sz. 681-698. p.
  2. Byerly, Greg, Brodie, Carolyn S.: Information literacy skills models: defining the choices. In: Learning and libraries in an information age: principles and practice. Ed. Barbara K. Stripling, Englewood: Littleton: Libraries Unlimited, 1999. 54-82. p.
  3. McKenzie, Jamie.: Filling the Tool Box: Classroom Strategies to Engender Student Questioning.
    URL: http://fromnowon.org/toolbox.html#Class (2008. 09. 12.)
  4. Guidelines on information literacy for lifelong learning. Final draft by Jesús Lau. Boca del Rio, México, 2006.
    URL: http://www.ifla.org/VII/s42/pub/IL-Guidelines2006.pdf (2008. 09. 12.)
  5. Bawden, David: Információs és digitális írástudás: a fogalmak áttekintése. = Könyvtári Figyelő, 2002. 1-2. sz. 157-163. p.
    URL: http://www.epa.oszk.hu/00100/00143/00041/bawden.html (2008. 09. 12.)
  6. Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák-különbségek. 2. átdolg. kiad. Budapest : OKKER, 1997. 139-140. p.
  7. Information literacy: An international state-of-the-art report. Second draft. Unesco, May 2007.
    URL: http://www.uv.mx/usbi_ver/unesco (2008. 09. 12.)
  8. Guidelines on information literacy for lifelong learning. Final draft by Jesús Lau. Boca del Rio, México, 2006.
    URL: http://www.ifla.org/VII/s42/pub/IL-Guidelines2006.pdf (2008. 09.12.)
  9. Chakrvarty, Rupak: Information literacy in the knowledge society : empowering learners for a better tomorrow. In: Mahajan, Preeti and Vohra, Ranjana and Chakravarty, Rupak, Eds. Proceedings Trends and Strategic Issues for Libraries in Global Information Society, Chandigarh, India, 2008. 303-314. p.
  10. URL: http://www.big6turbotools.com/demo/files/TurboTools%20Tutorial.pdf (2008. 09. 12)
  11. URL: http://www.sconul.ac.uk/groups/information_literacy/papers/outcomes.pdf (2008.09.12)
  12. Chakrvarty, Rupak i. m.
  13. Uott.


A dokumentum forrása:

A 21. század műveltsége – E-könyv az információs műveltségről

Írta: Béres Csaba Zoltán, Mészárosné Szentirányi Zita, Varga Katalin, Zsák Judit

Szerkesztette: Varga Katalin

Szakmai lektor: Agárdi Péter

Felelős kiadó: Koltai Dénes

Pécsi Tudományegyetem — Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar
Könyvtártudományi Intézet
H-7633 Pécs, Szántó K. J. u. 1/b – Tel: (72) 501-500 / 2138 – Fax: (72) 251-100

Az elektronikus változatot készítette:
Ambrus Attila József
()

ISBN 978-963-642-254-7

Lezárva Pécs, 2008. szeptember 30-án.

© PTE FEEK
Könyvtártudományi Intézet, 2008.
Minden jog fenntartva!