III. Az információs műveltség fogalma az európai Napjaink legdivatosabb témái közé tartozik a kompetencia-elvű oktatás fontossága. A válságban lévő és ezért változások után kiáltó oktatásügy világszerte tartalmi és módszertani átalakításokon, reformokon megy keresztül. A különböző kultúrákban mindenütt nagy fontosságot tulajdonítanak az információs társadalom követelményeihez igazodó kompetenciáknak, eltérő szinten, más-más hangsúlyokkal. Érdemes tenni egy körsétát az információs műveltség vagy írástudás fogalma, modelljei és a körülötte kialakult mozgalmak körül, összevetni az európai és Európán kívüli kultúrák információs műveltséggel kapcsolatos elveit és gyakorlatát. Vélhetően nyerhetünk hasznos ötleteket, tapasztalatokat a saját helyzetünk fejlesztéséhez. Definíciók Paul Zurkowsky alkotta meg az információs írástudás fogalmát 1974-ben. Nézete szerint az információs eszközök használata révén megnövelhető és megújítható a tudásalkalmazási szint. Az írás-olvasás-számolás alapkompetenciákhoz csatlakozó információs írástudás az alábbiakat foglalja magában: a vizuális formanyelv kezelése; kommunikáció, amely lehetővé teszi az információt nyújtó környezettel való állandó kapcsolatot; a megszerzett információk helyes, céltudatos és rutinszerű feldolgozása.[1] Az információs műveltség vagy írástudás definiálására sokféle meghatározás született egyénektől és szervezetektől egyaránt. A fogalom megalapítójának talán az Amerikai Iskolai Könyvtárosok Egyesületét (AASL) tekinthetjük, az ő definíciójuk szerint: „az információs műveltség – az információ megtalálásának és felhasználásának képessége – az egész életen át tartó tanulás alapköve”. Az információs műveltség összetevői: „az információs műveltséggel bíró diák hatékonyan és eredményesen keresi meg a szükséges információt, kritikusan és kompetensen értékeli azt, pontosan és kreatívan használja fel.” Az egyénnek rendelkeznie kell információkeresési stratégiákkal és a kritikai gondolkodás képességével egyaránt, hogy a mindennapi élet problémáit újszerűen tudja megoldani a válogatott, szintetizált és kritikusan értékelt információ segítségével.[2]Az Amerikai Könyvtárosok Egyesületének (ALA) mindmáig leggyakrabban idézett definíciója: „Az információs műveltség azt jelenti, hogy az egyén felismeri, mikor van szüksége információra, és képes megtalálni, értékelni, valamint hasznosítani azt. Az információs műveltséggel rendelkező személy megtanult tanulni.” Tudja, hogyan kell tanulni, mert tudja, hogyan szerveződik a tudás, hogyan kell megkeresni az információkat, és milyen módon kell azt úgy felhasználni, hogy mások is tanulhassanak belőle.Mackenzie[3] meghatározása szerint az információs műveltséggel bíró egyén képes:
„Az egyszerű írni és olvasni tudáson túlmenő írástudásokat készség-alapú írástudásoknak is szokták nevezni. Ezek sorába tartozik a könyvtári írástudás, amelynek két jelentése van. Az egyik (vitathatóan) az információs írástudás elődje. A könyvtárak használatára vonatkozik és különösen hangsúlyozza az információ-források kritikus kezelésének fontosságát. A másik a könyvtárak hagyományos értelemben vett felhasználóképzésére vonatkozik. Ebben az értelemben van némi rossz hangzása, mivel túlságosan, sőt kizárólag a könyvtári forrásokra koncentrál. A könyvtári írástudásnak több szakasza említhető a könyvtári írástudatlanságtól, amikor segítség nélkül nem tud az olvasó a polcon könyveket megtalálni, egészen a gördülékeny írástudásig, amely feltételezi a kommunikáció és publikáció jellemzőinek ismeretét és a keresési stratégiák általánosításának és módosításának képességét. E kettő között helyezkedik el a fél-írástudás, amelynek legfontosabb eleme a katalógushasználat képessége, a könyvtári írástudás, amely már azt jelenti, hogy az olvasó rendszerszerűen képes keresési stratégiák kialakítására és a talált információ értékelésére...”[5]A 21. század eleji oktatáselméletet meghatározó konstruktivista megközelítés szerint az információ megtalálásának és elérésének könyvtári képessége nem azonos azokkal a magasabb szintű gondolkodási készségekkel, amelyek ahhoz kellenek, hogy értékelni, értelmezni és hasznosítani tudjuk az információkat. Az egész életen át tartó tanulás tanítási módszerei és elméletei fontosnak tartják az információs műveltséget. A konstruktivista tanuláselmélet szerint a tanulóknak maguknak kell megtalálniuk a problémák megoldásának módjait az információk segítségével, aktív kutatás és gondolkodás során új meggyőződésekre kell jutniuk, és ez fontosabb, mint a tanórákon hallott tények és adatok memorizálása. Egy ilyen pedagógiai megközelítés mellett a diákok képzett tanulókká válhatnak. Az információs műveltséget másrészt a forrásalapú tanulásra, az önálló felfedezésekre, valamint a problémamegoldó tanulásra kell alapozni. Mindez nagyfokú pedagógiai kifinomultságot igényel, ahol a tanulók annyiféle tanulási stílussal ismerkednek meg, amennyivel csak reálisan lehetséges. Báthory Zoltán megfogalmazásában: kulturális eszköztudás, mint az önálló tanulás eszközeinek ismerete. Az életen át tartó tanulás, összességében a műveltség elsajátításának alapja.[6] Az információs műveltség fogalma különböző nyelveken Az információs műveltség fogalmának átültetése angolról más nyelvekre nem könnyű feladat. A különböző országok szakemberei arra törekszenek, hogy olyan szavakat találjanak, amelyek a legjobban kifejezik a pontos jelentést az adott kultúra szemantikai viszonyainak megfelelően. A „literacy” szó szerint írni-olvasni tudást jelent, amelyhez a különböző nyelvterületeken eltérő fogalmi kör tartozik. A legtöbb helyen inkább korlátozódik a fogalom szorosan az írás és olvasás képességére, míg az angol nyelvben a szélesebben értelmezett információhoz jutás képességét is beleértik. Spanyol nyelvterületen a szó szerinti fordítás nagyon erősen kötődik az „írástudás” fogalomhoz. A tanárok nem kedvelik ezt a megközelítést, mert túlságosan erősen emlékeztet az alapvető készségekre (írás-olvasás). Az elfogadottabb fordítás: „Desarrollo de habilidades informativas (DHI)”, ami magyarul kb. azt jelenti, hogy az információs képességek fejlesztése. Ez a definíció egyben azt is jelzi, hogy nem egy statikus dologról, hanem folyamatról van szó. Hasonló szemantikai kihívás jelenik meg a francia nyelvben is, ahol még kialakítás alatt van az általánosan elfogadott megfogalmazás. A literacy szó, szó szerinti fordítása mást jelent, mint az angol nyelvben, ezért a fogalom átültetése francia nyelvre nem könnyű feladat. A leginkább elfogadott változat az IFLA által kiadott francia elnevezés: „Maitrise de l’information”, de használják a használóképzést, és az információs kompetenciák elnevezést is. A legtöbb ország szó szerinti fordításban használja az „írástudás” szót, mások pedig – főként német nyelvterületen – a „kompetenciát” kedvelik (Informationskompetenz). Skandináv nyelvterületen az információs műveltség fogalmának megnevezése a kompetenciákhoz áll a legközelebb. Dánul „informationskompetence”, norvégül „informasjonkompetanse”, svédül pedig „informationskompetens”. A finn fordítás az egyetlen, amely szó szerint vette át az információs írástudás elnevezést: „informaatiolukutaito”. Magyar nyelven mi az információs műveltség elnevezést javasoljuk, hasonló okokból, mint a spanyol, illetve a francia nyelv. Szükségesnek tartjuk, hogy a fogalom megnevezése is tükrözze annak összetett voltát, az alapkészségeken túlmutató követelményeket. Nemzetközi standardok Az IFLA 2006-ban elkészítette javaslatát azokra a nemzetközi standardokra, amelyekből minden ország válogathat, amelyekre felépítheti saját információsműveltség-programját. A követelményrendszernek három alapeleme van: a hozzáférés, az értékelés és a hasznosítás. Ez a három alapvető cél megtalálható valamennyi nagyobb könyvtári szervezet dokumentumaiban (AASL, ACRL, SCONUL, Australian and New Zealand Institute for Information Literacy).
Az információs műveltség az egyes országokban, illetve régiókban[7] Ausztrália: Ausztrália az az ország, ahol az Egyesült Államok után a legszélesebb körben és a legkidolgozottabban elfogadott kompetenciaterület az információs műveltség. Saját nemzeti követelményrendszerrel és alapelvekkel rendelkeznek, amelyek a könyvtárakban aktív programokban és akciókban jelennek meg. Ausztráliában az információs műveltség erőteljesen kötődik az egész életen át tartó tanuláshoz, az alapdokumentumok kivétel nélkül úgy tekintik, hogy az egész életen át tartó tanulás folyamatában az információs műveltségnek kulcsszerepe van. Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges képességek közé az alábbiakat sorolják:
Frankofon országok Francia nyelvterületen az egyes országokban eltérő a gyakorlat, de közös vonás, hogy az információs műveltség elsősorban a köz- és felsőoktatáshoz kötődik. Az intézményes vagy országos politika szintjén még nem jelenik meg, nincs erre vonatkozó törvény vagy központi irányelv sem, mint más országokban. Létezik egységesen elfogadott fogalom-meghatározás, de korántsem olyan kidolgozottan, mint pl. az ALA-é az Egyesült Államokban. Az egyes frankofon országok eltérő formában szervezik az információs műveltség terjesztését, attól függően, milyen az általános kultúrpolitikájuk.
Latin-Amerika országaiban egyelőre csak elszigetelt akciókkal találkozhatunk az információs műveltséggel kapcsolatban. Néhány iskolának van ilyen jellegű programja, de ezek főként magániskolák. Valamivel aktívabbak a felsőoktatási intézmények. Argentína, Brazília, Chile és Mexikó azok az országok, ahol valamiféle mozgalom felfedezhető. Skandináv országok A skandináv országok közös együttműködési projektje a NordINFOLIT, amelynek célja, hogy közös megoldásokat találjon, és dokumentálja a Skandináviában történt eseményeket. Az együttműködés 2001-ben indult, főként nyári egyetemek, konferenciák és továbbképzések szervezésével foglalkoznak. Az információs műveltség terjesztésére vonatkozó kezdeményezések a felsőoktatási intézményekben indultak el a 80-as években, majd néhány felsőoktatási könyvtár is elindított ilyen irányú képzéseket.
Az orosz kormány hivatalos dokumentumai hangsúlyozzák az információs műveltség fontosságát a modern társadalomban. A 2006-2016-ig tartó ifjúságpolitikai stratégiában az egyik fő pont az Új Perspektívájú Orosz Ifjúsági Hálózat létrehozása, amelynek célja, hogy bevonja a fiatalokat az orosz társadalom magasabb életszínvonalához szükséges értékek és a releváns információ keresésébe, létrehozásába, alkalmazásába és népszerűsítésébe, valamint a fiatalok információszerzési mechanizmusainak és módszereinek a fejlesztésébe. Az e-kormányzatnak hasonlóképpen megalapozott elmélete van Oroszországban. Az iskolákban kötelező tantárgy az informatika, amely segíti az információs műveltség elsajátítását. Az informatikatanárok képzése is nagyon erős a felsőoktatási intézményekben. Spanyolország Spanyolországban a 90-es évek óta létezik az információs kompetencia fogalma a kutatásban és a gyakorlatban egyaránt, maga a terminus technicus (alfabetización informacional = ALFIN) csak 2000 óta kezd elterjedni. A spanyol könyvtári környezetben is egyre nagyobb figyelmet kap a téma, de még sok a kiaknázatlan lehetőség a könyvtártudományi kutatásokban és a könyvtárosképzésben. Szub-szaharai Afrika országai Az információs műveltség fogalma már a 80-as évek óta jelen van az afrikai országokban. A leglátványosabban a felsőoktatásban jelenik meg. A középiskolákban a diákok nem nagyon találkoznak könyvtárral, így a felsőoktatási intézményeknek kell bevezetni őket a könyvtárhasználati és bibliográfiai ismeretekbe. Nagy-Britannia és Írország Az Egyesült Királyságban és Írországban az információs műveltséget nem övezi nagy érdeklődés politikai szinten. Természetesen evidenciaként kezelik, hogy az információs társadalomban aktív részvételre és sikerekre van szükség, de ennek zálogát inkább az információtechnológiai készségek meglétében látják. A brit kormány nagyobb figyelmet fordít a média-írástudás problémáira és az egész életen át tartó tanulásra, mint az információs műveltségre. A legaktívabbnak ezen a téren Skócia tűnik. A könyvtárosok és információtudományi szakemberek körében azonban egyre növekvő az érdeklődés az információs műveltség iránt. A Felsőoktatási és Tudományos Könyvtárak Szövetsége (SCONUL) széles körben publikál dokumentumokat, nemzeti standardokat, modelleket dolgoz ki, aktivitása vetekszik ezen a téren az ALA-éval (http://www.sconul.ac.uk/topics_issues/info_literacy/). A SCONUL által készített információs műveltség modellt sok egyetem átvette és alkalmazza az oktatásban (ld. később). 2004-ben az angol könyvtárosok egyesülete (CILIP) is kiadta a maga meghatározását, mely szerint: „Információs műveltség az, ha tudjuk, mikor és miért van szükségünk információra, hol találjuk azt meg, hogyan értékeljük, használjuk és adjuk tovább etikus módon.” (http://www.cilip.org.uk/policyadvocacy/informationliteracy/definition/default.htm). A CILIP 2004 óta saját munkacsoportot is működtet az információs műveltséggel kapcsolatos kampánytevékenységre. Főként konferenciákat szerveznek és kiadványokat készítenek a könyvtárak számára. Írországban is a könyvtárosok egyesületéhez (LAI) kötődő munkacsoport feladata, hogy stratégiákat dolgozzon ki a könyvtári szektor számára az információs műveltség elterjesztésére. Leginkább a kormányzatot győzködik az ügy fontosságáról, valamint a kutató-fejlesztő munkát támogatják. Az egyes szakterületek könyvtárai a maguk területén aktívan támogatják az információs műveltség ügyét. Élenjárnak az iskolai könyvtári szervezetek, a felsőoktatási könyvtárak és az egészségügyi szektor. A közkönyvtárak esetében a szociális kérdések és az élethosszig tartó tanulás a vezető témák, itt hátrébb szorul az információs műveltség ügye. Bár azért itt is lehet találni figyelemre méltó kezdeményezéseket a használók képzésében. Amerikai Egyesült Államok és Kanada Az információs műveltség alapjául szolgáló könyvtárhasználói képzéseknek az Egyesült Államokban vannak a legmesszebb nyúló gyökerei. Valamikor a 70-es években vagy még korábban kezdődtek ezek a mozgalmak, és a 80-as évekre már kiforrott szervezetekkel és programokkal rendelkeztek. Így hát nem csoda, hogy az elmúlt közel két évtizedben az információsműveltség-mozgalom alapelvei, dokumentumai, programjai és kampánya is mind az Egyesült Államokból indult el. Szerves részévé vált az amerikai oktatásügynek, beépült a tantervbe, tananyagok, módszertani segédletek, tapasztalatok és értékelések sokasága áll a mozgalom rendelkezésére. Annak ellenére, hogy az óvodától az egyetemig az oktatás minden szintjén megjelenik az információs műveltség, sokan még mindig elsősorban a könyvtárak ügyének tekintik. Az Információs Műveltség Nemzeti Fóruma (National Forum on Information Literacy) 1989-ben alakult. Amerika és Kanada produkálja a legtöbb publikációt az információs műveltség témakörében, az összes publikáció mintegy 65%-át. Modellek Az információs műveltség fontosságát igazán komolyan vevő országok, illetve elméleti szakemberek többféle modellt is kidolgoztak a fogalom értelmezhetősége és elterjesztése érdekében. Ezek a modellek főként a műveltségterülethez tartozó képességeket oktató pedagógusok, felnőttoktatók számára lehetnek érdekesek, de egymás mellé téve őket jól tükrözik az egyes kultúrák sajátosságait is. Az információs műveltség összetevőit ábrázoló modell: A modell jól mutatja azokat az írástudásokat és készségeket, amelyekből az információs műveltség készség-készlete összeáll.
Ugyanez a modell még részletesebben kibontva az egyes készségeket az alábbiak szerint néz ki:
Big6 Mike Eisenberg és Robert E. Berkowitz modellje, valamint a hozzá kapcsolódó módszertani csomagok, szoftverek, könyvek és számtalan ötlet, talán a legelterjedtebb és kidolgozottabb oktatócsomag, ami az információs műveltséghez kapcsolódóan elérhető. A Big6 fogalommá vált Amerikában, módszerei elsősorban a közoktatásban dolgozóknak szólnak, de van felsőoktatási része is.
A SCONUL modellje: Az angol SCONUL modulja 7 pillért határoz meg (szemben Eisenbergék 6-jával), amelyre az információs műveltség felépíthető. Alkalmazása főként a felsőoktatásban terjedt el.
A PLUS modell A James Herring által kidolgozott Plus modell 4 elemre épül, amit mind a tanárok, mind a diákok könnyen meg tudnak jegyezni.
A JISC I-skills modellje: A JISC (Joint Information Systems Committee), az Egyesült Királyság Felsőoktatási Alapítványának Bizottságai és a Könyvtári és Informatikai Tanács által létrehozott fórum a következőképpen határozta meg az információs készségeket:
A fenti modellek – amelyek természetesen csak ízelítőül szolgálnak, korántsem tükrözik a teljességet – jól mutatják, hogy milyen típusú, rendszerszerű gondolkodásra van szükség. Mindegyik modell a készségek komplexitását és egymásra épülését ábrázolja, különféle grafikai eszközök segítségével. Bármelyik modell adaptálható, és természetesen kidolgozhatjuk a saját, magyar modellünket is. Tanulságok Magyarország számára A nemzetközi áttekintéseknek mindig az a legfontosabb céljuk, hogy ötleteket adjanak, összehasonlítási alapot teremtsenek az önvizsgálathoz és a fejlesztéshez. Egy ilyen önvizsgálat Magyarország vonatkozásában meglehetősen siralmas képet nyújtana, valahová Latin-Amerika és Afrika környékére helyezhetnénk magunkat, főként ami az állami politikát és szerepvállalást illeti az információs műveltség fejlesztésében. A fogalom létezik a szakirodalomban – leginkább a könyvtári szakirodalomban –, egyelőre leginkább csak a dolog fontosságának emlegetése szintjén. A közoktatás ott tart, ahogyan azt Csapó Benő is megfogalmazta a Bevezetésben idézett cikkében, leginkább csak a technikai készségekre koncentrál. A Nemzeti Alaptantervben az Informatika műveltségi területhez kerültek a könyvtárhasználati ismeretek, és ahol még van rá valami kis órakeret, ott is leginkább csak a könyvtári dokumentumok és feltáró eszközök használatának alapjait tudják lerakni a pedagógusok. Szó sem esik az információk értékeléséről, az igények elemzéséről, esetleg az információk továbbhasznosításáról. A kritikai gondolkodás és elemzés készségeinek oktatása sem jellemző egyelőre a magyar oktatásra. A feladat maradna tehát a felsőoktatásnak, de sajnos ott sem találkozunk ilyen programokkal. A használóképzés ugyan nagyon divatos téma a közkönyvtárakban és a felsőoktatási könyvtárakban egyaránt, de ez ma még nagyon messze van a modern információs műveltség készségeitől. És hát persze a legnagyobb probléma, hogy nem nagyon van, aki ezeket a készségeket, képességeket tanítani tudná akár a közoktatásban, akár a felsőoktatásban. A magyar pedagógusok nagy részének magának is gondot okoz az információk megtalálása és átalakítása, sokszor a tanítványok előbbre járnak ezen a téren a mestereiknél. Ez pedig eleve megakadályozza, hogy a legfontosabb tudást, az értékelés, a kritikus megítélés képességét oktatni tudják. Minél tovább késlekedünk, annál veszélyesebb helyzetet idézünk elő, hiszen a jövőnk egy manipulálható és manipulált generáció kezébe fog kerülni. Nincs idő elmélkedni, cselekedni kellene. Létrehozni az információs műveltség terjesztésének hálózatát, egy felelős, a programot irányítani tudó intézményt, és mindenekelőtt valamiféle állami programot. Szükség lenne összefogásra, sok-sok kreativitásra, mozgalmakra. Egy erőteljes szemléletváltás ezen a téren néhány év vagy évtized lefogása alatt véleményem szerint gazdaságilag is mérhető eredményeket hozna. szervezetek és weboldalak
A dokumentum forrása:
A 21. század műveltsége – E-könyv az információs műveltségről
Írta: Béres Csaba Zoltán, Mészárosné Szentirányi Zita, Varga Katalin, Zsák Judit Szerkesztette: Varga Katalin Szakmai lektor: Agárdi Péter Felelős kiadó: Koltai Dénes
Pécsi Tudományegyetem — Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Az elektronikus változatot készítette: ISBN 978-963-642-254-7 Lezárva Pécs, 2008. szeptember 30-án.
© PTE FEEK |
