A 21. század műveltsége - E-könyv az információs műveltségről - Pécs, PTE FEEK Könyvtártudományi Intézet, 2008 (Írta: Béres Csaba Zoltán, Mészárosné Szentirányi Zita, Varga Katalin, Zsák Judit; Szerkesztette: Varga Katalin)

Varga Katalin

VI. Az információs műveltség szerepe
az egész életen át tartó tanulásban

      Az alábbi írás rövid összefoglalása azoknak az alapelveknek és követelményeknek, amelyeket az Amerikai Tudományos Könyvtárak Szövetsége (AACR) állított a felsőoktatási intézmények elé a hallgatók információs műveltségének (information literacy) fejlesztésével kapcsolatban.^[1] A követelmények adják a bázisát annak a programnak, amely Magyarországon elsőként – a FEEK Könyvtártudományi Intézetének szervezésében – célozza meg az információs műveltség ismeret- és készséganyagának elsajátíttatását a jövendő könyvtárosaival, akiknek elsődleges feladata lesz, hogy ezt a tudást és módszertant elterjesszék a közoktatásban.

Mit értünk információs műveltségen?

      Az információs műveltség azon képességek halmaza, amelyek segítségével az egyén felismeri az információs szükségletet, és képes a szükséges információt megtalálni, értékelni, valamint hatékonyan alkalmazni.^[2] Ezek a kompetenciák egyre fontosabbak a gyorsan változó technikai körülmények és az exponenciálisan növekvő információs források szorításában. Az egyén nap mint nap szembesül a sokszínű és burjánzó információválasztékkal – tanulmányai során, munkájában és magánéletében egyaránt. Információt szolgáltatnak a könyvtárak, a szakmai szervezetek, a média és az internet, és az információ egyre növekvő mennyiségben, szűrés nélkül áramlik felénk, felvetve az autentikusság, az érvényesség és a megbízhatóság problémáit. Ráadásul sokféle közvetítőn keresztül érhető el, grafikus, hangzó és szöveges formában, ez pedig újabb nehézségek elé állítja az értékelni és értelmezni szándékozó embert.

      A bizonytalan minőség és növekvő mennyiség komoly kihívás a társadalom számára. Az információbőség önmagában még nem teszi informálttá az embert, ha nincs birtokában az információ hasznosításához szükséges képességeknek. David Shenk^[3] meghatározása szerint „információs szmog”-ban élünk, ahol az információ sokszor már akadályozza az életünket. A szmog okai: túl sok információ, túl gyors információáramlás, a gyors döntések kényszere, valamint az a félelem, hogy úgy kell döntéseket hoznunk, hogy nem vagyunk birtokában valamennyi szükséges információnak.

      Az információs szmogban csak az információs műveltség segíthet eligazodni. Ez teszi lehetővé, hogy felismerjük mikor van szükségünk több információra, hol és hogyan szerezhetjük azt meg a lehető leghatékonyabban. Felvértez bennünket a szükséges technikai tudással, hogy hasznosítani tudjuk például a modern könyvtári forrásokat, képessé tesz, hogy elemezzük és értékeljük a talált információkat, így szerezhetjük meg a döntéshozatalhoz szükséges magabiztosságot.

      Az információs műveltség képezi az alapját az egész életen át tartó tanulásnak. Egyaránt fontos valamennyi tudományterületen, minden tanulási környezetben, az oktatás minden szintjén. Képessé teszi a tanulót, hogy magas fokon kezelje a tartalmat, kutasson, önállóbbá váljon, és nagyobb kontrollt tudjon gyakorolni saját tanulása felett. Az információs műveltséggel bíró egyén:

meg tudja határozni információs igényét,
hatékonyan és eredményesen képes megszerezni a szükséges információkat,
kritikusan tudja értékelni az információt és annak forrásait,
be tudja építeni a kiválasztott információt saját tudásbázisába,
hatékonyan alkalmazza az információt konkrét célok megvalósítása érdekében,
képes értelmezni az információhasználatot körülvevő gazdasági, jogi és szociális problémákat, az információt jogszerűen és etikusan elérni és használni.

Információs műveltség vagy digitális írástudás?

      Az információs műveltség szorosan kötődik az információtechnikai készségekhez, alkalmazási területei azonban sokkal bővebbek mind az egyén, mind az oktatási rendszer, mind a társadalom szempontjából. A digitális információtechnológiához kötődő készségek képessé teszik az egyént a számítógép, az alkalmazói szoftverek, az adatbázisok és más technológiák használatára. Az információsan művelt emberben szükségszerűen kialakulnak ezek a technikai készségek.

      Az információs műveltség, bár komoly átfedésben van az információtechnikai készségekkel, a kompetenciáknak sokkal szélesebb és elkülönültebb területe. A technikai készségek szorosan összefonódnak az információs műveltséggel, és erősítik azt. A Nemzeti Kutatási Tanács (National Research Council) 1999-ben kiadott jelentése a ’gördülékenység’ fogalmát hangsúlyozza a technika használatával kapcsolatban, és meghatározza a különbséget az információs műveltség, a számítástechnikai készségek és a szélesebben értelmezett technikai kompetencia között. A ’számítógépes készségek’ (computer literacy) a speciális hardverek és szoftverek készségszintű alkalmazását jelentik, míg a ’technológia gördülékeny alkalmazása’ arra koncentrál, milyen elméleti alapokra épülnek a technikai megoldások, milyen problémamegoldó és gondolkodási műveletek szükségesek az információs technológia hasznosításához. A jelentés arra is kitér, mi a különbség az információs technológia gördülékeny alkalmazása és az információs műveltség értelmezése között a közoktatásban, illetve a felsőoktatásban. Az információs műveltség esetében a hangsúly a tartalmon, a közlésen, az elemzésen, az információkeresésen és az értékelésen van, míg a technikai gördülékenység a technológia mélyebb megértését, használatának fokozatos készségszintű elsajátítását jelenti.^[4]

      Az információtechnika gördülékeny használata nagyobb intellektuális képességeket igényel, mint a számítástechnikai készségekhez kötődő szoftver- és hardverhasználat, de a hangsúly még mindig magán a technikán van. Ugyanakkor az információs műveltség intellektuális keretet teremt az információk megértéséhez, megtalálásához, értékeléséhez és felhasználásához – azokhoz a tevékenységekhez, amelyek részben az információtechnikához, részben a kutatási módszerekhez kötődhetnek, de legfőképpen a kritikus gondolkodáshoz és érveléshez. Az információs műveltség megalapozza, fenntartja és folyamatossá teszi az egész életen át tartó tanulást azon képességek révén, amelyek alkalmazhatják a technikát, de mégis teljesen függetlenek tőle.

Az információs műveltség pedagógiai szerepe a felsőoktatásban

      A felsőoktatási intézmények egyik legfőbb feladata a hallgatók felkészítése az egész életen át tartó tanulásra; biztosítva, hogy az egyén megszerezze az érvelés, a kritikus gondolkodás intellektuális képességét, segítve a tanulás megtanulásában, megalapozva a szakmai pályafutását, tájékozottságát. Az információs műveltség növeli a hallgatók kompetenciáját az információk kezelésében és értékelésében, így azt az egyik legfontosabb teljesítménymutatónak tekinthetjük.

      Az információs műveltséget integrálni kell valamennyi kurzus tantervébe és tananyagába, a felsőoktatási könyvtárak munkájába, valamint a felsőoktatási intézmények irányításába is. Az előadásokon és a viták során az oktatók ösztönzik a hallgatókat, hogy fedezzék fel az ismeretlent, segítséget nyújtanak ahhoz, hogy hogyan lehet a legjobban kielégíteni az információs igényeket, figyelemmel kísérik előrehaladásukat. A könyvtárosok értékelik és válogatják az oktatási programokhoz szükséges intellektuális forrásokat; szervezik és kezelik a gyűjteményt és az információhoz való hozzáférési pontokat; és gondoskodnak az információt kereső hallgatók és oktatók könyvtárhasználati képzéséről. A menedzsment megteremti a személyi feltételeket, gondoskodik a programok tervezéséről és költségvetéséről, és előteremti a folyamatos működtetéshez szükséges forrásokat.

      A Boyer Bizottság jelentése (Reinventing undergraduate education – Fedezzük fel újra az alapképzést)^[5] olyan stratégiákat javasol, amelyek megkövetelik a hallgatóktól, hogy aktívan részt vegyenek „a lényeges kérdések felvetésében, a válaszok felkutatásában és megtalálásában, valamint az eredmények kommunikálásában...”. Az ily módon szervezett kurzusok hallgatóközpontú tanulási környezetet alakítanak ki, ahol a kérdésfeltevés a norma, a problémamegoldás áll a központban, és a kritikus gondolkodás elengedhetetlen része a folyamatnak. Ez a tanulási környezet megköveteli az információs műveltséget.

      Az információs műveltség megszerzése megsokszorozza a hallgatók lehetőségeit az önálló tanulásban, tudásuk növelése érdekében az információforrások széles körét használják, okos kérdéseket tesznek fel, élesedik a kritikai gondolkodásuk, hogy még önállóbbakká váljanak. Fontos, hogy megértsük, ezek az új képességek nem a tananyagon kívül helyezkednek el, hanem szervesen belefonódnak a tanterv tartalmába, szerkezetébe és sorrendiségébe. A tantervi integráció egyben sok lehetőséget is ad, hogy erősítsük az olyan hallgatóközpontú oktatási módszerek alkalmazását, mint a problémaalapú tanulás, a bizonyítékokra alapozott tanulás és a kérdezve tanulás. A problémaalapú megközelítésnél a tanárok és szakemberek vezetésével a hallgatók mélyebb szinten tudnak érvelni az adott kurzus témájáról, mint a csupán előadásra és tankönyvre építő oktatásnál. Ahhoz, hogy ennek minden előnyét kihasználjuk, a hallgatóknak olyan gondolkodásmódot kell követniük, amelynek szerves része a különböző helyeken és formákban létező információforrások készségszintű használata. Ezáltal a saját tanulásukért érzett felelősség is növekszik.

      A keresett információ megszerzésére az egyénnek számtalan lehetősége van. Használhat információkereső rendszereket, amelyek könyvtárakban vagy távolról elérhető online adatbázisokban találhatók meg. Egy másik lehetőség, ha a jelenség közvetlen megfigyelése révén vizsgálódik. Az orvosok, régészek, csillagászok például folyamatosan fizikai vizsgálatokat végeznek, hogy bizonyos jelenségeket felfedezzenek, illetve megértsenek. A matematikusok, vegyészek, fizikusok gyakran olyan technológiákat alkalmaznak, mint a statisztikai szoftverek vagy szimulátorok, amelyek mesterséges körülményeket teremtenek a jelenségek interakciójának megfigyeléséhez és elemzéséhez. Ahogy a hallgatók előrehaladnak felsőfokú tanulmányaik során, újra meg újra alkalmat kell kapniuk, hogy információkat keressenek, értékeljenek és kezeljenek, amelyeket különböző forrásokból tudományterületükhöz kötődő kutatási módszerekkel gyűjtenek össze.

Az információs műveltség követelményrendszere

      Az információs műveltség és kompetencia követelményrendszere^[6] keretet ad az információs műveltséggel rendelkező egyén értékeléséhez. A felsőoktatásban kidolgozott kompetenciakövetelményeknek a közoktatásban megszerzett kompetenciákhoz kell igazodniuk. Valamennyi hallgatóval szemben elvárás, hogy az alábbi követelményeknek megfeleljen, jóllehet nem mindenki tudja teljesíteni ezeket egyforma szinten, azonos idő alatt. Egyes tudományterületek esetleg nagyobb hangsúlyt helyeznek bizonyos kompetenciákra, lesznek tehát, amelyek a mérés során nagyobb súllyal esnek latba. Több olyan kompetencia van, amelyek ismétlődik, azaz a követelményekbe épített értékelés megkövetelheti a hallgatótól, hogy visszatérjen a folyamat egy korábbi pontjához, felülvizsgálja az információkeresést, és megismételjen lépéseket.

      A követelményrendszer maradéktalan bevezetéséhez az intézménynek át kell értékelnie küldetését és oktatási céljait, meg kell határoznia, hogyan fogja az információs műveltség javítani a tanulást és növelni az intézmény munkájának hatékonyságát. A koncepció elfogadtatásához az oktatói kar és a munkatársak azonosulása alapvető fontosságú.

      A kompetenciák öt követelményszintből és 22 teljesítménymutatóból állnak. A követelmények a felsőoktatás valamennyi szintjén tanuló hallgatók szükségleteire összpontosítanak. Ezzel egyidejűleg felsorolják azokat a kimeneti mutatókat, amelyekkel a hallgatók információs műveltségének szintje mérhető. Ezek mintegy útmutatóul szolgálnak az oktatóknak és a könyvtárosoknak, hogyan fejlesszék ki helyi értékelési módszereiket, amelyekkel a hallgatók előrehaladását mérhetik. Az elért készségszint értékelése mellett az oktatóknak és a könyvtárosoknak abban is együtt kell működniük, hogy tudományáganként specifikus mérési eszközöket és stratégiákat fejlesszenek ki, mivel az információs műveltség az egyes tudományterületeken más-más ismeretanyagban, tudományos tevékenységben és publikációkban manifesztálódik.

      A követelmények bevezetéséhez az intézményeknek fel kell ismerniük, hogy az egyes kimeneti mutatókhoz a gondolkodási készségek különböző szintjei társulnak – ezért ezek a kimenetek csak eltérő eszközökkel és módszerekkel mérhetők. Például mind a ’magasabb rendű’, mind az ’alacsonyabb rendű’ gondolkodási készségek – Bloom taxonómiája alapján – egyértelműek a részletesen kifejtett kimeneti mutatókban. Javasolható tehát, hogy az egyes mutatókhoz kapcsolódó intellektuális szintnek megfelelő mérési és értékelési módszert építsen be az intézmény a megvalósítási tervbe.

      Például az alábbi kimenetek illusztrálják a ’magasabb rendű’ és az ’alacsonyabb rendű’ gondolkodási készségeket:

’Alacsonyabb rendű’ gondolkodási készség:

’Magasabb rendű’ gondolkodási készség:

Az oktatók és a könyvtárosok tapasztalni fogják, hogy az értékelési módszerek közös megvitatása nagyon hatékony gyakorlat, ha szisztematikus és átfogó információs műveltségi programot akarnak kialakítani. Az értékelési programnak minden hallgatóra ki kell terjednie, rá kell mutatnia a továbbfejlesztés irányaira, és meg kell erősítenie a már elért tanulási célokat. Az intézmény fenntartói számára is világossá kell tenni azt, hogyan járul hozzá az információs műveltség a művelt hallgatók és állampolgárok képzéséhez.

Követelmények, teljesítményindikátorok, kimeneti mutatók

Első követelmény

Az információs műveltséggel rendelkező hallgató meg tudja határozni és meg tudja fogalmazni a szükséges információ természetét és mértékét.

Teljesítménymutatók:

Meg tudja határozni és meg tudja fogalmazni információs szükségletét.

Kimeneti mutatók:

1.1.	Eszmecserét tud folytatni az oktatókkal, részt vesz a közös vitákban, csoportmunkában, elektronikusan folytatott vitákon egy kutatási téma vagy más információs igény meghatározása érdekében.
1.2.	Kialakítja tudományos álláspontját, és a megfogalmazott információs igényre alapozva kérdéseket tesz fel.
1.3.	Közelebb akar kerülni a témájához, ennek érdekében tanulmányozza az általános információs forrásokat.
1.4.	Úgy határozza meg, illetve módosítja az információs igényt, hogy az kezelhető legyen.
1.5.	Meg tudja határozni az igényelt információt jellemző alapvető fogalmakat és szakkifejezéseket.
1.6.	Felismeri, hogy a meglévő információk kombinálhatók az eredeti elképzeléssel, a kísérletekkel és/vagy elemzésekkel új információk létrehozása érdekében.

Képes felismerni a lehetséges információforrások változatos típusait és formáit.

Kimeneti mutatók:

2.1.	Tudja, hogy az információt formálisan és informálisan állítják elő, szervezik és terjesztik.
2.2.	Felismeri, hogy a tudás tudományterületekbe szerveződik, és ez befolyásolja az információk elérésének módját.
2.3.	Felismeri a lehetséges források különböző formátumainak (pl. multimédia, adatbázis, weboldal, adatgyűjtemény, audiovizuális forma, könyv) értékét és különbségét.
2.4.	Meg tudja határozni a lehetséges források célját és célcsoportját (pl. népszerű vagy tudományos, kurrens vagy történeti).
2.5.	Különbséget tud tenni elsődleges és másodlagos források között, érti, hogy használatuk és fontosságuk különbözik az egyes tudományterületeken.
2.6.	Tudja, hogy az információ az elsődleges forrásokból származó nyers adatokból is megszerkeszthető.

Figyelembe veszi az igényelt információ megszerzésének költségeit és hasznát.

Kimeneti mutatók:

3.1.	Meg tudja határozni a szükséges információ elérhetőségét, és el tudja dönteni, hogy ki kell-e terjeszteni a keresést a helyi forrásokon túl is (pl. könyvtárközi kölcsönzés, más helyeken található források használata, képi, videó, szöveges vagy hangzó források beépítése).
3.2.	Elgondolkodik rajta, hogy szükség van-e új nyelv megtanulására vagy új készségek megszerzésére annak érdekében, hogy hozzájusson a szükséges információhoz, illetve megértse annak kontextusát.
3.3.	Reális tervet és határidőt határoz meg az információ megszerzéséhez.

Képes átértékelni az információs igény természetét és mértékét.

Kimeneti mutatók:

4.1.	Átvizsgálja az eredeti információs igényt, hogy tisztázza, átdolgozza, illetve finomítsa a kérdést.
4.2.	Meg tudja adni az információs döntéseknél és választásoknál alkalmazott kritériumokat.

Második követelmény

Az információs műveltséggel rendelkező hallgató hatékonyan és eredményesen jut hozzá a szükséges információhoz.

Teljesítménymutatók:

A szükséges információ megszerzése érdekében ki tudja választani a legmegfelelőbb kutatási módszereket, illetve információkereső rendszereket.

Kimeneti mutatók:

1.1.	Megtalálja a megfelelő kutatási módszert (pl. laboratóriumi kísérlet, szimuláció, terepmunka).
1.2.	Megvizsgálja az egyes vizsgálati módszerek hasznát és alkalmazhatóságát.
1.3.	Megvizsgálja az információkereső rendszerek témakörét, tartalmát és felépítését.
1.4.	Hatékony és eredményes megközelítéseket választ, hogy a vizsgálati módszerek segítségével vagy információkereső rendszerből hozzájusson a kívánt információkhoz.

Hatékonyan tervezett keresési stratégiát tud felépíteni és végrehajtani.

Kimeneti mutatók:

2.1.	A kutatási módszernek megfelelő kutatási tervet készít.
2.2.	Az információs igényt meg tudja fogalmazni kulcsszavakkal, azok szinonimáival és kapcsolódó fogalmaival.
2.3.	Ki tudja választani az adott tudományterületnek, illetve az információkereső rendszernek megfelelő szabályozott szótárat.
2.4.	A kiválasztott információkereső rendszer parancskészletének segítségével fel tudja építeni a keresési stratégiát (pl. Boole-operátorok, csonkolás, közelségi operátorok, indexek stb.)
2.5.	A keresési stratégiát végre tudja hajtani különböző információkereső rendszerekben, amelyek eltérő felhasználói interfészeket és keresőrendszereket, különféle parancsnyelveket, protokollokat, illetve keresési paramétereket alkalmaznak.
2.6.	A tudományterületnek megfelelő keresési protokollok alkalmazásával végrehajtja a keresést.

Változatos módszerek alkalmazásával megkeresi az információt online módon vagy személyesen.

Kimeneti mutatók:

3.1.	Különböző keresőrendszereket használ a változatos formátumú információ visszakeresésére.
3.2.	Alkalmazza a különféle osztályozási és más rendszereket (pl. osztályozási jelzetek, illetve indexek) annak érdekében, hogy rátaláljon az információs forrásokra a könyvtárakban, illetve speciális weboldalakon.
3.3.	Alkalmazza az intézménynél elérhető speciális online, illetve személyesen igénybe vehető szolgáltatásokat (pl. könyvtárközi kölcsönzés, dokumentumszolgáltatás, szakmai egyesületek, intézeti kutatóirodák, közösségi források, szakértők, gyakorlati szakemberek).
3.4.	Az elsődleges információ megszerzésére különféle vizsgálati módszereket alkalmaz, köztük kérdőíves felmérést, levelezést, interjút stb.

Szükség esetén átértékeli a keresési stratégiáját.

Kimeneti mutatók:

4.1.	Képes értékelni a keresés eredményének mennyiségét, minőségét és relevanciáját, és ez alapján el tudja dönteni, szükség van-e alternatív információkereső rendszerek vagy kutatási módszerek alkalmazására.
4.2.	Meglátja a hiányokat a megkapott információban, és el tudja dönteni, hogy át kell-e dolgozni a keresési stratégiát.
4.3.	Szükség esetén az átdolgozott stratégiával megismétli a keresést.

Kivonatolja, rögzíti és kezeli az információt, illetve annak forrásait.

Kimeneti mutatók:

5.1.	A rendelkezésre álló technológiák közül kiválasztja az információ kivonatolására legmegfelelőbbet (pl. kivágás/beillesztés, fénymásolás, szkennelés, audiovizuális eszközök).
5.2.	Megalkotja az információ szervezési rendszerét.
5.3.	Különbséget tud tenni az idézett források között, és ismeri a különféle forrásokból történő idézés elemeit és szabványos formáját.
5.4.	Valamennyi idézett információ forrását feljegyzi a későbbi hivatkozás érdekében.
5.5.	A kiválasztott és rendezett információk kezelésére különféle technikákat tud alkalmazni.

Harmadik követelmény

Az információs műveltséggel rendelkező hallgató kritikusan értékeli az információkat és azok forrásait, a kiválasztott információkat beépíti saját tudásbázisába és értékrendszerébe.

Teljesítménymutatók:

Képes összegezni a megszerzett információból kiemelendő főbb gondolatokat.

Kimeneti mutatók:

1.1.	Elolvassa a szöveget és kiválasztja a vezérgondolatokat.
1.2.	Saját szavaival meg tudja fogalmazni a szöveg állításait, és pontosan választja ki az adatokat.
1.3.	Meghatározza azokat a szövegrészeket, amelyek alkalmasak az idézésre.

Meg tudja fogalmazni és alkalmazni tudja azokat a kiinduló kritériumokat, amelyeknek segítségével mind az információkat, mind azok forrásait értékelni tudja.

Kimeneti mutatók:

2.1.	Megvizsgálja és összeveti a különféle forrásokból származó információkat annak érdekében, hogy értékelje megbízhatóságukat, értéküket, pontosságukat, autoritásukat, korszerűségüket, a különféle álláspontokat és előítéleteket.
2.2.	Elemezni tudja a támogató érvek és módszerek struktúráját és logikáját.
2.3.	Felismeri az előítéletet, a csalást és a manipulációt.
2.4.	Értelmezni tudja azt a kulturális, fizikai, illetve egyéb kontextust, amelyben az információ létrejött, és megérti, hogy milyen hatással van a kontextus az információ értelmezésére.

Szintetizálja a főbb gondolatokat, hogy új fogalmakat alkosson.

Kimeneti mutatók:

3.1.	Felismeri a fogalmak közötti kapcsolatokat, és összegzi ezeket egy potenciálisan hasznosítható elsődleges állítássá, amelyet bizonyítékokkal tud alátámasztani.
3.2.	Amikor lehetséges, ki tudja bővíteni a kiinduló szintézist egy magasabb absztrakciós szinten, hogy új hipotézist alkosson, amelyhez esetleg újabb információkra is szükség van.
3.3.	Hasznosítja a számítástechnikát és az egyéb technológiákat (pl. táblázatkezelés, adatbázisok, multimédia, audio-vizuális eszközök) az elméletek és egyéb jelenségek interakcióinak tanulmányozásához.

Összeveti az új ismereteket az előzetes tudásával, hogy meghatározza a hozzáadott értéket, az ellentmondásokat, illetve az információ egyéb egyedi jellemzőit.

Kimeneti mutatók:

4.1.	El tudja dönteni, hogy az információ megfelel-e a kutatási, illetve az egyéb információs szükségletnek.
4.2.	Tudatosan kiválasztott szempontokat alkalmaz annak meghatározására, hogy az információ ellentmond-e a más forrásokból származó információknak, vagy igazolja azokat.
4.3.	Képes következtetéseket levonni az összegyűjtött információk alapján.
4.4.	Az elméleteket a tudományterületnek megfelelő módszerekkel teszteli (pl. szimuláció, kísérlet).
4.5.	Meg tudja határozni a valószínű pontosságot az adatforrások megkérdőjelezésével, figyelembe véve az információszerzés eszközeinek és stratégiáinak korlátait és a következtetések ésszerűségét.
4.6.	Az új információt integrálja az előzetes információkkal és ismeretekkel.
4.7.	Ki tudja választani azokat az információkat, amelyek bizonyítékul szolgálnak a témához.

Meg tudja határozni, hogy az ismereteknek milyen hatásuk van az egyén értékrendjére, és lépéseket tesz a különbségek kiegyenlítésére.

Kimeneti mutatók:
5.1.
Megvizsgálja a szakirodalomban megjelenő eltérő álláspontokat.

5.2.
Eldönti, hogy a felmerülő álláspontokat el kell-e fogadni vagy el kell-e vetni.

Az információ megértését és értelmezését szakértőkkel és gyakorlati szakemberekkel folytatott vitákon keresztül erősíti meg.

Kimeneti mutatók:

6.1.	Részt vesz vitákban az oktatásban és azon kívül.
6.2.	Részt vesz az intézmény által támogatott elektronikus kommunikációs fórumokon, amelyek a téma megvitatására szolgálnak (pl. e-levelezés, faliújság, csevegőszobák).
6.3.	Különböző eszközökkel keresi a szakértői véleményeket (pl. interjúk, e-levelezés, levelezőlisták).

El tudja dönteni, hogy a kiinduló kérdést kell-e módosítani.

Kimeneti mutatók:

7.1.	El tudja dönteni, hogy az eredeti információs igényt sikerült-e kielégíteni, vagy szükség van-e további információkra.
7.2.	Felülvizsgálja a keresési stratégiát, és szükség esetén új fogalmakat épít be.
7.3.	Felülvizsgálja az alkalmazott információkereső rendszereket, és szükség esetén továbbiakat vesz igénybe.

Negyedik követelmény

Az információs műveltséggel rendelkező hallgató – egyénileg vagy egy csoport tagjaként – hatékonyan tudja alkalmazni az információt egy meghatározott cél elérésének érdekében.

Teljesítménymutatók:

Alkalmazza az új és az előzetes információkat egy meghatározott termék vagy produkció megtervezéséhez és megvalósításához.

Kimeneti mutatók:

1.1.	A tartalmat olyan módon szerkeszti meg, amely támogatja a termék vagy produkció céljait és formáját (pl. vázlat, terv, forgatókönyv).
1.2.	Meg tudja fogalmazni azokat az ismereteket és készségeket, amelyek az előzetes tapasztalatokból felhasználhatók a termék vagy produkció tervezésénél.
1.3.	Olyan módon integrálja az új és előzetes információkat, beleértve az idézeteket és parafrázisokat, amely támogatja a termék, illetve produkció céljait.
1.4.	A digitális szövegeket, képeket és adatokat szükség szerint manipulálja, hogy azok átültethetők legyenek eredeti formájukból új környezetbe.

Módosítja a termék vagy produkció tervezési folyamatát.

Kimeneti mutatók:

2.1.	Naplót vezet az információkereséshez, értékeléshez és kommunikációs folyamatokhoz kapcsolódó tevékenységekről.
2.2.	Épít a múltbeli sikerek, bukások, illetve alternatív stratégiák tapasztalataira.

Eredményesen tudja bemutatni a terméket, illetve produkciót.

Kimeneti mutatók:

3.1.	Olyan kommunikációs médiumot és formát választ, amely a leginkább segíti a termék, illetve produkció megismertetését és a megcélzott közönség céljait.
3.2.	A termék, illetve produkció megalkotásához felhasználja az alkalmazható információs technológiákat.
3.3.	Beépíti a tervezési és kommunikációs alapelveket.
3.4.	Világosan, a megcélzott közönség céljait segítő stílusban kommunikál.

Ötödik követelmény

Az információs műveltséggel rendelkező hallgató ismeri az információ használatát körülvevő gazdasági, jogi és társadalmi problémákat, az információkhoz való hozzáférést és azok alkalmazását etikusan és jogszerűen végzi.

Teljesítménymutatók:

Ismeri az információt és az információs technikát körülvevő etikai, jogi és társadalmi-gazdasági problémákat.

Kimeneti mutatók:

1.1.	Ismeri azokat a kérdéseket, amelyek a nyomtatott és elektronikus adatok védelméhez és biztonságához kötődnek, és vitatkozni is tud ezekről.
1.2.	Kellően informáltan tud vitatkozni az ingyenes, illetve térítéses információ problémáiról.
1.3.	Tisztában van a cenzúra és a szólásszabadság kérdéskörével, és vitaképes a témában.
1.4.	Érti a szellemi tulajdon, a szerzői jog és a szerzői jogvédelem alá tartozó művek tisztességes felhasználásának fogalmát.

Betartja az információforrások megszerzésére és felhasználására vonatkozó törvényeket, szabályokat, intézményi előírásokat és etikettet.

Kimeneti mutatók:

2.1.	Elektronikus vitákban az elfogadott gyakorlatnak megfelelően vesz részt (pl. netiquette).
2.2.	Az információforrások eléréséhez jelszót vagy egyéb azonosítást használ.
2.3.	Az információforrások használatánál igazodik az intézményi szabályokhoz.
2.4.	Vigyáz az információforrások, eszközök, rendszerek és felszerelések integritásának megőrzésére.
2.5.	A szövegeket, adatokat, képeket, hangokat jogszerűen szerzi meg, tárolja és terjeszti.
2.6.	Tudja, mi az a plágium, és nem mutatja be mások munkáját a sajátjaként.
2.7.	A személyeket érintő kutatásoknál betartja az intézmény szabályait.

Elismeri az információs források felhasználását a termék vagy produkció bemutatásakor.

Kimeneti mutatók:

3.1.	Megfelelő dokumentációs stílust választ, és azt következetesen alkalmazza a források idézésénél.
3.2.	A szerzői jogvédelem alá tartozó művek használatakor szükség esetén engedélyre vonatkozó utalásokat helyez el a szövegben.

Az információs műveltség pedagógiája szakirány a FEEK könyvtáros alapképzési programjában

A Pécsi Tudományegyetem Felnőttoktatási és Emberi Erőforrás-fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében 2006 szeptemberében indult meg a bolognai rendszerű könyvtárosképzés. A hároméves alapképzés (BA) első alapozó éve után a hallgatók két szakirányban folytathatják tovább tanulmányaikat, amelyek közül az egyik az információs műveltség pedagógiájával foglalkozik. A szakirány célja olyan szakemberek képzése, akik magas szinten ismerik az információk előállításának, keresésének és felhasználásának elméletét és gyakorlatát, akik ezen ismeretek birtokában képesek az információs műveltség ismeretanyagának oktatására mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban, illetve korszerű iskolai könyvtárak vezetésére. A szakirány a pedagógusképzésben, illetve a pedagógus-továbbképzésben is hasznosítható, ezért pedagógusjelöltek számára is meghirdethető.

Az oktatott tárgyak tematikája az információs műveltség követelményrendszerére épül, egyszerre kívánja elsajátíttatni a hallgatókkal az elméleti alapokat, a magas szintű információs műveltséget, valamint mindezen ismereteknek és kompetenciáknak az oktatásmódszertanát. A szakirányt az informatikus-könyvtáros alapképzésben részt vevő hallgatók a harmadik félévtől választhatják. Az ismereteket az alábbi tantárgystruktúrában oktatjuk:

Az információs műveltség tartalma
Sajtó- és médiaismeret
Információforrások és információk kritikai szemléletű értékelése
Információkeresési stratégiák
Az információ felhasználásának jogi és etikai kérdései
Didaktika (szakdidaktika)
Iskolai könyvtári gyakorlat
Projektmunka

A tananyag integrálja az elméleti és a gyakorlati ismereteket, oly módon, hogy a gyakorlati feladatok, projektek megoldása során a hallgatók felkészülhessenek arra, hogy maguk is alkalmazzák ezeket a módszereket a könyvtárhasználók képzésében. Nemzetközi összehasonlítások alapján megállapítható, hogy a program átfogóbb és bővebb, mint külföldi egyetemek hasonló tematikájú kurzusai, várható tehát, hogy hallgatóink nemzetközi porondon is megállják majd a helyüket az itt szerzett tudással. Tapasztalatunk még nincs a programról, de reménység szerint egy-két éven belül már konkrét eredményekről is beszámolhatunk.

Felhasznált irodalom

American Library Association. Presidential Committee on Information Literacy. Final Report. Chicago: American Library Association, 1989.
Hardesty, Larry: Faculty Culture and Bibliographic Instruction: An Exploratory Analysis. In: Library Trends, 44. 1995. 339-367.p.
Információs műveltség és oktatásügy. Nemzetközi szemle. Szerk: Csík Tibor. Budapest : OPKM, 2006.
URL: http://www.opkm.hu/download/ImOk.pdf (2007. 05. 08.)
Information literacy and competency standards for higher education. Association of College and Research Libraries
URL: http://www.ala.org/acrl/ilcomstan.html (2007. 05. 08.)
Shenk, David: Data Smog. San Francisco: Harper, 1997. 250 p.
Snavely, Loanne, Cooper, Natasha: The Information Literacy Debate. In: Journal of Academic Librarianship, 23. 1997. 9-14. p.
Spitzer, Kathleen L., Eisenberg, Michael B., Lowe, Carrie A.: Information Literacy: Essential Skills for the Information Age. ERIC Clearinghouse on Information & Technology, 1998. ED427780

Information literacy and competency standards for higher education. Association of College and Research Libraries
URL: http://www.ala.org/acrl/ilcomstan.html (2007. 05. 08.)
American Library Association. Presidential Committee on Information Literacy. Final Report. Chicago: American Library Association, 1989.
Shenk, David: Data Smog. San Francisco: Harper, 1997. 250 p.
Being Fluent with Information Technology. Ed by National Research Council. Commission on Physical Sciences, Mathematics, and Applications. Committee on Information Technology Literacy, Computer Science and Telecommunications Board. Washington, D. C.: National Academy Press, 1999.
URL: http://www.nap.edu/books/030906399X/html/ (2007. 05. 08.)
Reinventing Undergraduate Education: A Blueprint for America’s Research Universities. Boyer Commission on Educating Undergraduates in the Research University
URL: http://naples.cc.sunysb.edu/Pres/boyer.nsf/ (2007. 05. 08.)
Information literacy and competency standards for higher education. Association of College and Research Libraries January 18. 2000.
URL: http://www.ala.org/ala/acrl/acrlstandards/standards.pdf (2007. 05. 08.)

A dokumentum forrása:

A 21. század műveltsége – E-könyv az információs műveltségről

Írta: Béres Csaba Zoltán, Mészárosné Szentirányi Zita, Varga Katalin, Zsák Judit

Szerkesztette: Varga Katalin

Szakmai lektor: Agárdi Péter

Felelős kiadó: Koltai Dénes

Pécsi Tudományegyetem — Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar
Könyvtártudományi Intézet
H-7633 Pécs, Szántó K. J. u. 1/b – Tel: (72) 501-500 / 2138 – Fax: (72) 251-100

Az elektronikus változatot készítette:
Ambrus Attila József
()

ISBN 978-963-642-254-7

Lezárva Pécs, 2008. szeptember 30-án.