spiritizmus – a halottak szellemeivel való érintkezés lehetőségébe vetett hit. A spiritiszta társaságok eleinte főleg az Egyesült Államokban voltak népszerűek, később Európában, így Magyarországon is elterjedtek. Jókai is részt vett az 1850-es években asztaltáncoltató szeánszokon. (Vö. Hegedűsné: idézett mű, 75.) A téma felvetésének a regényben az ad aktualitást, hogy éppen 1873-ban alakult meg a Szellembúvárok Pesti Egylete, amely elősegítette a spiritizmus elterjedését. Jókai több művében szerepel a téma, így pl. A tábornok és az asztrálszellem c. elbeszélésében, amelyben így jellemezi a spiritizmus magyarországi népszerűségét az 1850-es években: „..az egész élő világ oly unalmas kezdett lenni, hogy amidőn egy emberséges yankee felfedezte az asztrálszellemeket, a legkapósabb fogyasztási cikkel örvendezteté meg a blazirt közönséget. Az ember akárhová ment, mindenütt asztalt, almáriomot, mángorlót táncoltattak… Az egész tüneménynek kilenc tizedrésze nyegleség, kilenc századrésze eleven képzelődés, kilenc ezredrésze állati magnetizmus, de egy ezredrésze mégis megmarad megfoghatatlan valónak, a minek a kitalálása az őrültek házába juttatja az embert…” (Véres könyv. Csataképek a keleti háborúból, Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás [1-100. k. Bp. 1894 – 98. A jövő század regénye 52 – 53. k. 1896.] 19. k. 90 – 91.) Szerepel e téma A lélekidomárban (Jelen kritikai kiadás 51. k.), s – szatirikus formában – az Egy ember, aki mindent tud c. műben.