Maga a színpad állandó mágiai mutatványoknak lett színhelye A kIindulópontot ehhez az ötlethez bizonyára az adta, hogy a regény megírását megelőző időszakban külföldön is, nálunk is, több hipnotizáló bűvész vonta magára a közönség figyelmét. Így pl. két hannoveri bűvész, Bergheer és Hermann, Bécsben, később 1869-ben Pesten is szerepelt, nagy vitát váltva ki. (Vö. Sándor István jegyzeteit A lélekidomárhoz, Jelen kritikai kiadás 51. k. 551.) Jókai Hermann szereplését A lélekidomárban (uo. 222.) és A hajdani Nemzeti Színházról szóló emlékezéseiben is felidézi. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás [1-100. k. Bp. 1894 – 98. A jövő század regénye 52 – 53. k. 1896.] 91. k. 133 – 34.) Jókai Bosszú a túlvilágon c. szatirikus elbeszélésben (Őszi fény, Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás [1-100. k. Bp. 1894 – 98. A jövő század regénye 52 – 53. k. 1896.] 92. 183 – 191) ironizál a szemfényvesztő hókuszpókuszok felett. E rövid írás alcíme: „Elbeszélés, a minőt a jövő századbeli novellisták fognak írni” , cselekménye a XX. században játszódik, hősnője „elsőfokú spiritiszta” . A hipnotizálás, a lélekidézés általánossá válik, sőt, van olyan színház, is, amelyben csak lelkek játszanak.