„vital magnetizmus” – hipnotizálás vagy szuggesztió, amelyet a XVIII. század vége óta magnetizmusként emlegettek. E jelenség első elméletét a svájci Anton Franz Mesmer (1733-1815) állította fel, aki feltételezte, hogy az élőlények, a Föld és az égitestek egy mindent betöltő fludium által hatnak kölcsönösen egymásra. Az élő testnek azt a tulajdonságát, hogy környezetével kölcsönhatásban áll, Mesmer a mágnesség analógiájával próbálta megmagyarázni, innen a név: magnetizmus. (Vö. Sándor István jegyzeteit A lélekidomárhoz, Jelen kritikai kiadás 51. k. 548 – 549.) E jelenségek iránt a múlt század eleje óta világszerte nagy volt az érdeklődés, pl. Turgenyev több elbeszélésébe beleszövi e témát. Szemmelláthatólag Jókai figyelmét is felkeltették a hipnózis, telepátia problémái, ezeket a jövő század gyógymódjai között főhelyen szerepelteti.