pair-toloncozás – így nevezték e korban azt, amikor az uralkodó saját hatalmából felsőházi tagokat nevezett ki, többnyire azért, hogy valamely törvényjavaslat számára ily módon biztosítsa a kellő többséget. (A leghíresebb eset az 1832-es angol parlamenti reform volt, amelyet csak a felső ház ilyen kiegészítésével lehetett többséghez juttatni).