három ezüstlevelű hárs, miket saját kezével ültetett – Hegedűsné Jókay Jolán írja visszaemlékezéseiben, hogy az 1870-es évek elején Jókai Füredről hozatott ezüstlevelű hársfákat, mert azoknak sokkal jobb illatos a virágjuk, mint a fekete hársé; ezeket elültette svábhegyi házának kertjében, s mikor esténként Laborfalvy Rózával sétálgatott alattuk, gyakorta mondogatta: „Na, kedvesem, itt fogunk nyugodni ezen a helyen, nem kell már gondoskodni, hogy hová vigyenek”. (Hegedűs Sándorné Jókay Jolán emlékiratai: Jókai és Laborfalvi Róza, Bp. 1927. 275.) Kedves hársait említi Életemből c. írásában is. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás [1-100. k. Bp. 1894 – 98. A jövő század regénye 52 – 53. k. 1896.] 96 – 97. k.)