Az egész földön csak két olyan nagy távcső létezett, mely tízezerszer+ nagyít. E roppant hengerek remekül szerkesztett gépekkel voltak összekötve, hogy egyetlen ember tetszés szerint igazíthassa őket minden irányban. Az egyik a himalájai, a másik a vandiemenslandi* csillagdában volt felállítva. A természetbúvárok e két helyet jelölték ki századok óta mint legszebb égtájképeket.
Bokhara és Tibet ege alatt hull a legtöbb tűzgolyó, ott húznak keresztül a legérdekesebb meteorok+; a szivárvány minden színeiben, zöldek, veresek, sárgák legkivált. Az általuk lerajzolt tűzút néha félóráig ott látható még az égbolton mozdulatlanul. E helyről látni meg azt a foltot az égen, melyen semmi csillag nincsen: a Kígyós+ jegyében*. A múlt században még két ilyen sötét lyuk volt az égen: a második a Skorpióban*+. Tökéletesen fekete foltjai az égnek. A XX. század vége felé a Skorpió e sötét foltja+ elveszté azt a nevezetességét, hogy még híresebbé legyen azáltal, hogy fenekén egy csillag-ködfolt jelent meg. Ezt a ködfoltot még a két távcső-leviátán sem bírta alkatrészeire felbontani. – Pedig azok már akkor csodadolgokat mutogattak az embernek, miket Herschel, Humboldt csak látnoki sejtelemben érintett+. Felfedezték a kettős napok sötét központi testét, melyet azok megvilágítnak, körüle forogva, feltörték a Tejutat, kitanulva a csillagrajok útját, melyek egymással szemben keringenek; a távoli csillagködökben felismerték a világunkon kívül eső világot, a külső tejutat, mely azt a belsőt körülfutja.
A vandiemenslandi refractor figyelemmel kíséré a csodás „Magellán-felhőket”*, azt a két fénylő ködfoltot, mik a távcső alatt, mint miriádjai a ködcsillagoknak tűnnek elő, egymáson keresztül-kasul bolyongók. Egy világrendszer csupa üstökösökből, melyben nincs sem nap, sem bolygó, se „csillagikra” ahogy elnevezék, századról századra+ észrevehetőleg tömörül; egyszer bizonyosan összetalálkozik a központban, egy erősebb tömeg a többit magához rántja, s támad a csillagköd helyén egy új nap*, egy elsőrendű csillag. E nagy távcsövek felderíték, hogy a Jupiter holdjainak gőzkörük van, s így azokon élet és tenyészet*, ami+ a föld holdján nincs.
A Skorpióban ismert sötét folt megzavarása után a Vízöntő* égűrét annál nagyobb figyelemmel kísérték a csillagászok. A század vége felé a himalájai csillagda egy huszonketted rangú csillag megjelenését jelezé a Kígyós+ sötét foltjában a többi csillagdáknak. Bár a távírda elég gyorsan közlé a hírt: a többi csillagdák közül egyik sem volt azt képes észrevenni. Következő éjjel aztán meglátták azt valamennyien; de nem mint huszonketted, hanem mint harmadrendű, puszta szemmel is könnyen látható csillagot. Harmadnapra már elsőrendű csillag ragyogott azon a helyen, mely egyre fényesebb lett; felülmúlta+ a Siriust*, míg végre oly tündöklővé lett, mint Venus+ teljes fényében. Ez volt a nagy égi űr kitöltője.
Mármost, ha e csillag fényének+ millió évek kellettek, mióta a föld megalakult, hogy sugarai, percenkint 40 millió+ mérföldnyi gyorsaság mellett, idáig jussanak, és még ily emberi felfogást kigúnyoló távolság mellett is legelső csillagul tűnik az fel: akkor az nem lehet más, mint a „központi nap”. A világ középpontjának sugarai érték ezúttal a földet.
A tudás a legalsó néprétegekbe is el volt már akkor terjedve, s a „központi nap” megjelenéséről minden piacon szerte beszéltek. A nagyszerű égi tünemény, mely naplementekor az európai égen keletről támadt fel+, izgalmas hatást idézett elő a népkedélyben. Egy rész azt vitatta, hogy ez+ záloga annak, hogy most már a föld is megnyerte fölavattatását az égbe: íme a teremtő Isten székhelyét látjuk színről színre, jobbak leszünk, boldogabbak leszünk ezentúl. Mások az ellenkezőt sejtették: betöltek a föld napjai; végződik a millennium: a végítélet van hátra.
Voltak osztályok, miknek+ érdekében állt az utóbbi felfogást táplálni. Akik legtöbbet gondolnak a földi örömökre+ és saját gyomrukra, azok legjobban szokták a népet ijesztgetni Istennel és a föld gyomrával.
Most következett még a közelgő üstökös rémjelenete.
Mikor azt még csak a legnagyobb távcsövek észlelheték+, annak az alakja nem különbözött a naprendszeren belüli üstökösökétől. Egy nagy ködgomoly, közepe felé mind tömörebb, fényesebb; minden fényfark nélkül.
Abban az évben, melyben megpillanták, közeledése igen lassú volt. Fél év telt bele, míg az Uranus-pályáig+ eljutott. Itt azonban egyszerre, amint a naprendszer bolygói közé került, az eddig körös-körül burkoló fényködtömeg elkezdett hosszan végignyúlni róla; először mint egy zsacskó+, azután fark alakban, mely két végén kétfelé nyílt és kétfelé hajlott.
Ekkor aztán a futása is gyorsabbodott.
Mi okozza a visszamaradását+ a ködszerű tömegnek a nap közelében? A nap deleje. Az üstökös fényfarkának tengelye a napig meghosszabbítva, ennek egyenesen a központján megy keresztül. És így az üstökös maga is delejes. Két ellentétes erő gyúrja őt ott az égen ama fenyegető rémalakká; egyik a nap vonzereje, mely körülcsóválva visszatérni kényszeríti, másik a nap delejessége, mely visszataszítja. A gázok, amikből az a nagy ködtömeg áll, delejjel bírnak, mik a nap egyenlő delejétől futni akarnak.
Hanem az üstökösnek magva is van, mely nem ereszti a gázokat.
Mi az a fényes mag? Folyadék? Sűrű gáz? Vagy por? Vagy felleg?
Eddigelé minden üstökös magván keresztül* meg lehetett látni+ az állócsillagot, mely előtt elment, anélkül, hogy annak fényében+ sugártörést okozott volna.
Az 1999-i üstökös más alkatú+.
Ennek a feje már tökéletes körrajzú gömb, világosabb és sötétebb sávokkal, szélei nincsenek köddé elmosódva: egy tömeg az, gömbje előtt félhold alakban tol maga előtt egy tőle különvált fényburkot, s tűzfarkát három sötét csík szaggatja+ meg, el-elválasztva azt testétől.
Mikor az az üstökös szférájával egy állócsillag előtt elmegy+, annak a fénye keresztüljátszik ugyan rajta: de íme – sugártörést szenved. A csillagászok bámulva észlelik, hogy annak az üstökösnek a magva már folyadék: a víznél könnyebb; körülbelül olyan, mint a sűrített széneny*.
Ez már nem „semmi” többé.
Amint még közelebb jön, két új fénysugárküllő nyomul ki belőle kétfelől, mely a kettős tűzfark elé hajol; úgy tűnik most fel, mintha négy lánguszálya volna*, mik közül a két szélső észrevehetőleg hullámzani látszik, mint a kígyózó láng. A csillagászok kétféle fényt vesznek rajta észre, a polarizáltat, a nap visszavert fényét, és az önsugárzatot.
Most már mindenki láthatja az égen puszta szemmel, aki az északi+ félgömbön lakik.
Hogy e roppant tömeg, mely a naprendszerbe beavatkozott+, minő hatást idézett elő, azt a földi csillagászok legelébb is a többi bolygókon észlelhették.
Legelőször a Neptun pályáját szelte keresztül+. Ez a naprendszer legkülső bolygó csillaga, akkor hatszáznegyvenmillió mérföldnyi távolban volt a földtől. Már akkor a nagy távcsövek jól megismerteték+ a bolygó+ alakját, melyet csak a múlt században találtak fel*, elébb tudományosan számítva ki létezését az Uranus, Saturnus és Jupiter koronkénti pályazavarásaiból. Ennek is gyűrűi vannak, mint a Saturnusnak s egy+ holdja*, mely öt nap alatt kerüli meg a földnél huszonnégyszerte+ nagyobb területű égitestet úgy, hogy ezt a holdat a Neptun lakói repülni látják az égen, mint egy meteort. – A Neptun távolában még nem volt az üstökösnek lángfarka, homályos tömege fénylő+ középponttal alig észlelhető lassú haladással közelíte felé. Azonban a Neptun haladása még lassúbb, hatszorta csendesebben futja körútját+, mint a föld. Százhatvannégy földi esztendő kell neki, amíg egyszer körülfutja a napot. Van-e ott ember, aki egy telet és egy nyarat megért? De hát van-e ott nyár? Ne aggódjunk+ most azon. A Neptunban lakók nem fáznak: annak a lakói még most az olvadt gránit, a folyó bazalt s vajúdó földkebel ércei: az még egy izzó csepp.
A Neptun és az üstökös lomha futásában keresztülszelé egymás pályáját anélkül, hogy találkozót adtak volna egymásnak. Legnagyobb közelségük tízmillió+ mérföldnyi volt. De mégis annyi változást észrevettek a csillagászok a Neptunon is, hogy a külső gyűrűje a belsőtől messzebb távozott.
Az Uranus közelében már a zsacskó alakú+ idomot vette föl az üstökös; de ez a bolygó is oly távol esett tőle, hogy egy kis pályazavaráson kívül egyéb hatást nem gyakorolt rá.
Mind a kettő viszont az üstökös pályáját téríté el alig észrevehetőleg; de a csekély eltérés is elég volt arra, hogy az üstökös útját a legközelebb következő Saturnushoz egymillió-hatszázezer mérföldnyire közel vigye.
Már ezt a látványt száz meg százezernyi távcső kísérte figyelemmel e földön. A földteke túlsó oldaláról siettek fel az északi félgömbre e mennyei tragédiát szemlélni+: az emberiség java egész éjjel ébren volt.
Meg is érdemlette e látvány+: mert míg a világ fennáll, ezt a tüneményt nem fogja többé+ látni ember. A csillagászok előre megjósolták, hogy ha a nagy üstökös oly közelben fog elvonulni a Saturnus mellett, akkor a csillagról az azt körülfogó gyűrűknek le kell pattanniok, s a szétszórt gyűrű keringő darabjaiból lesznek a Saturnus körül új holdak. Így támadhatott körüle az eddigi hét+ hold is.
A Saturnus távolában az üstökösnek már puszta szemmel látható alakja volt. Feje úgy tűnt fel, mint a Venus, ha vékony felhő takarja, és fényfarka már akkor kétfelé volt válva. Még most nem volt ijesztő, csak érdekes látvány. Érdekes különösen a nagy refractorokban.
Március utolsó hét napján volt az üstökös a Saturnushoz legközelebb.
A Saturnuson nem volt semmi delejes kisugárzás észlelhető. Még az is izzó állapotban van.+
Annálfogva a két csillag vonzereje egy harmadik ellenerő zavarása nélkül hatott egymásra.
Március huszonnegyedikén minden csillagdából azt jelezték, hogy a Saturnus gyűrűi az üstökös felé megnyúló ellipszist kezdenek fölvenni.
E perctől fogva egy távcső sem maradt őrzetlenül+.
A csillagdák nagy teleszkópjai nappal is láthatóvá tevék a két csillagot.
Március huszonötödikén este hét órakor jelezé a himalájai csillagda, hogy a Saturnus gyűrűi+ az ekliptikára való elhajlástól nevezetes visszatérést mutatnak: a Saturnus tengelye visszanyeri a függélyes állást pályaköréhez.
Ebből kitűnik, hogy a tengelyelhajlást a pályakörhöz függélyes vonalból a bolygóknál a közelükben elhaladó nagy üstökösök okozhatták. – Most ez helyrehozta az előbbeninek a vétkét. Tehát az üstökösök nemcsak zavart tudtak+ előidézni, hanem rendet is helyreállítani. Egy ilyen szolgálattétel a földnek is sok baját megorvosolná. Időszakaink különbségének oka+ a földtengely félrehajlása*.
De még+ egy más szolgálatot is tett az üstökös a Saturnusnak. Ha e csillag gyűrűje, mely csakolyan tömör anyag, mint ő maga, együtt hűlne ki a bolygó felszínével, akkor annak az egyenlítőjén körös-körül volna egy holt zóna: egy földöv, melytől az eget egy átlátszatlan, semmi sugárt át nem bocsátó holt tömeg örökre elzárja; ott nem volna élet és tenyészet soha. – E sötét árnyat lehet+ látni a Saturnus gömbjén.
Március huszonhatodikán repülte be a hír a villany szárnyain a kerek földet, hogy a Saturnus fényabroncsa lepattant.
A tüneményt keletkezése pillanataiban csak a föld naptól elfordult részein láthatták, ahol már akkor éjszaka volt. – Ahol egy óra múlva esteledett be, ott már a távcsövek előtt nem állt a Saturnus hármas gyűrűje, hanem ahelyett tizenkét+ fényes gömb látszott körüle, melyek közül nyolc észrevehető sebességgel távolodott a bolygó központjától; megannyi újon alakult hold. – E holdak legnagyobbika hat napig repült kifelé a megindító lóderőtől hajtva, s nyolcszázezer mérföldnyire távozott el a Saturnustól: akkor aztán+ megkezdé a többiekkel együtt bolygója körüli pályafutását.
A Saturnus, gyűrűi felbomoltával, a holdakban leggazdagabb bolygója lett a naprendszernek. E nagyszerű szétrobbanásnak bizonyosan megfelelő világrendítő hangja is volt, mely a világéterben képes továbbterjedni, egykor fültompító+ zúgással fogja meglepni a földlakókat; hanem azt csak a jövő század ivadékai hallják meg. A hangnak a Saturnustól a földig eljönni kell nyolcvan esztendő. E találkozás azonban magának az üstökösnek pályafolyamára+ is határozó befolyást gyakorolt; oly perturbatiót idézve elő abban+, hogy amíg az addigi futása szerint a földdel való találkozása az üstökös pályakörén kívül esőnek számíttatott fel, a megváltozott irány miatt most már annak okvetlenül az üstökös pályakörén belül kellett megtörténnie.
Május közepén már a Jupiter útját szelte keresztül az üstökös. Fénykisugárzása már akkor két szélességi fokot ért át az égen.
A földpályán kívüli négy asteroid akkor mind a napközelben volt, s ezúttal nem találkozhatott az üstökössel: hanem annál inkább észlelhető volt annak hatása a naptávolban álló Jupiteren és Marson.
Mindkét bolygónál, amint az üstökös közelített feléjük, szokatlan delejes kitörések voltak észlelhetők. A Jupiter északfényének kisugárzása a legelső holdjáig elhatolt, s a Marsból északfény és délszakfény sugárzott ki egyszerre, rövid időközöket tartva lelohadásában.
Azonban a Jupiter nem jutott közelebbre az üstököshöz tizenhatmillió mérföldnyinél, s a távolból nem zavarta azt meg felvett útja irányában. A Mars pedig gyorsan menekült előle. E kis planétának, mely alig nagyobb, mint a Jupiter legnagyobb holdja, nem volt tanácsos az égi szörnyeteggel elfogadni a tornát!
Az egész földkereken valami rendkívüliség volt észlelhető az időjárásban. A déli féltekén oly meleg volt a nyár, hogy január elsején a délsark két legszélső tűzhányója, az Erebus és Terror a tetejéig fedve volt friss zölddel. – Utolszor azonban. – Ez év decemberében+ már a délsark vidéke hiába fogja várni a nyarat. Neki az örök tél jut.
És gazdag termésű év ígérkezett. Az első aratást ez évben Tasmaniában kezdték. Február derekán Vandiamensland, Új-Caledonia, Ausztrália déli vidéke annyi tengerit, rizst+ és batatát termelt+, hogy az egész szigetországot el lehetett volna látni+ két évre.
E szigetország lakóinak sorsát azonban nem csupán az élelmezési gond fogja eldönteni.
Ahogy a Saturnus példája megmutatta, az üstökös közeljutása a bolygó tengelyének visszahajlítását eszközölheti. Ez üstökös nem azon égi vándorok egyike, amiknek tömege legfeljebb a föld ötezered+ részét képezi, ez a földdel egyenrangú tömeg.
Ha közelléte által a föld tengelye csak annyira is visszahajlik, mint a Saturnusé, ekkor+ kiszámítható, hogy a föld északi részén a meleg égöv izotherméinek+ kígyóvonala Európában Odesszától a Kárpátokig, Csehországig, Berlinig fog felvonulni; a brit szigeteknek olyan klímájuk lesz, mint Dél-Ausztráliának; egy hónapig tartó, fagy nélküli téllel. Oroszország területe mérsékelt égalj alá kerül, a Néva azontúl csak ritkaságképpen fagy be, s Szentpétervárott csak annyiszor fognak szánkázhatni, mint most Budapesten. Nálunk a tavasz kezdődni fog februárral: földünk megismerkedik a tropikus esőszakkal; pálma, kenyérfa, gyapot meghonosul Európa közepén, ismeretlen tünemény lesz a késői fagy; a Jeges-tenger elveszti kiterjedését; a Bering-szoros Ázsia+ és Amerika közt megnyílik, az északi tengeri út felszabadul, s egy egész nagy terület, melynek csak hatheti nyara van most, melyet+ csak az iramszarvas és jegesmedve látogat, felszabadul a földmívelés és baromtenyésztés számára: egy akkora terület, mint négyszer egész Európa.
Ámde ugyanakkor+ a föld déli féltekéje süllyed bele a hosszú tél szakába.
A huszadik szélességi fokig+ nyolchónapos lesz a tél, szibériai, gyorsan átfűlt nyárral; s a déli Jeges-tenger előrenyomul jégbérceivel, lakhatlanná téve a közelében eső szigeteket.
A földlakók nagy szerencséjére a Déli-sark környéke csupa tenger. A tenger meleg áramlatai egyrészt enyhítendik a telet, másrészt nem lesz ott minek megfagyni. – Alig van ott kárbaveszendő föld, mely addig gabonát termett, s azontúl izlandi mohot csupán.
De nagy átalakulás alá kerül egész Ausztrália; a szigetvilág: Dél-Amerika, Afrikával együtt. A hőt égalj felőlük odább vonul, s kapnak helyette olyanforma mérsékelt égaljat, aminő most minket befed+: esős őszt, hideg tavaszt, növényaltató telet. E megváltozott éghajlat alatt az a nép, mely most ott lakik, vagy kénytelen lesz elfogadni a civilizációt, minden követelményeivel együtt, vagy lassankint elfogyni+, és helyet adni az életerős fajoknak, melyekkel versenyezni nem bír. Meztelenül őgyelgő embert nem tűr el többé+ a föld, s dologtalan embernek nem ád többé enni. Népfajok, melyek az emberiség nagy célját előmozdítani nem tudják, elmúlnak maguktól. Nem irtja őket senki, nem szorítja le a földről; a természet maga számol le velük+, mint tökéletlen alkotásokkal. Vagy pedig támad közöttük egy-egy vezérszellem, ki felkölti+ fajában a tetterőt, a vágyat az élet után; a tudás szomját, a tökély utáni törekvést, s akkor nekik sem lesz mostohájuk a föld; betöltik azt, s az eltartja őket.
E csillagászi kiszámítások oly csalhatlanoknak+ látszottak, hogy ezeknek az alapján nagy tőkékkel rendelkező földvételi társulatok alakultak, melyek roppant területeket vásároltak össze a lappon vidékeken Arszhangelszk kerületében, a tunguz és szamojéd pusztákon az orosz kormánytól s az amerikai „Nagy-Rabszolga-tó”* környékén, az Aljaske* tartomány fennsíkjain: haszon nélküli, kopár, örök fagy lepte sivatagokat most; kenyértermő, pihent szűztalajt majdan, ha a nap sugárai átmelegítik. E most kopáran fekvő rideg sivatagoknak értéke hússzorosan felülhaladja+ a világ minden államainak összes adósságait. Akkor Szibéria lesz a föld éléstára, s a földmívelés felvirágoztával egyúttal kifogyhatlan kincstára a bányászat+ minden termékeinek: a hajdani számkivetés elátkozott kínhazája+ a vállalkozók Eldorádója lesz majdan…
A legszebb tavasz következett Európában és Ázsia, Amerika mérsékelt+ délövi országaiban, egyidejűleg a gyümölcstermő ősszel a déli féltekén. A Cap-földön a legzamatosabb bort szüretelték abban az april hóban, melyben Európában a kankalin és az orgonafa virágzott, s mikor itt az első cseresnye piroslott a fákon, akkor szedték az utolsó termést a Tűzföld pangifáiról*.
A gyors közlekedés mellett az ember átjárhatott az őszből a tavaszba mindennap; átrepülve az örök nyár örökzöld rónáit+. Május hóban már csak tizenötmillió mérföldnyire volt az üstökös a földtől.
Még most sem volt az egyéb, egy szép csodálatra méltó égi tüneménynél; legyező alakúan szétterjesztett sugárfarkaival*: egy pávacsillag!
E legyező alak arra a vitára adott alkalmat, hogy ez nem az 1680-i, hanem az 1744-i üstökös, annak volt hatszoros farka. Az üstökös fénykisugárzása azonban a napközelben támad; a Halley-féle üstökös valahányszor visszakerül a föld közelébe, mindig más alakot hoz magával.
Még most senki sem rettegett tőle. – „Jó bor lesz az idén!” – ez volt a jelszó közeledtére. Döghalált, éhséget, háborút senki sem jósolt belőle: az északi hemisphaerium lakóinál győzött már a babona felett az ismeret. Megállapodott rendes időjárás mellett a járványok is szüneteltek. A boldog emberek egészségesek is. Pénzzavar, országbukás és kolera együtt járnak. Most távol voltak. Bőség volt minden piacon; termény és pénz élénk forgalomban; dolga volt minden embernek elég, s jutalma érte.
Az országos költségvetések mindenütt többletet+ mutattak a bevételekben.
A magyar pénzügyminiszter jónak látta az adót egyharmadával leszállítani.
Júniusban már oly közel jött az üstökös, hogy fényes nappal is lehetett látni az égen, gyönyörű látvány volt most is, szokatlan+ foszforfényű fejével.
E hónap közepe táján azonban a passzátszelek meghozták azt az általános esőzést, melynek értékét csak a mezei gazdák tudják megbecsülni; aratás előtt három-négy napos eső, aztán még nehány+ napi borongós idő; ettől telik meg a kalász szeme, ez hajtja csőbe a tengerit, növeszti a burgonyát, megindítja a gyümölcstermést; hanem bosszantja+ a csillagászokat.
Hét napig csupán a himalájai csillagda tudósításaiból értesült a világ az üstökös útjának fázisairól.
Akik értettek hozzá, a naponkint háromszor közzétett adatokon+ aggályosan csóválták a fejeiket: az üstökös már nem repülni, de szökellni látszik.
Végre június 25-én egy északi szél elfútta a felhőket, s hétnapi bújósdi után ott állt ismét az üstökös az égen.
De mily szörnyű alakja volt már ékkor!
Tán ha napról napra észlelhették volna közeledését, megszokták volna azt; de az egy hét előtti tünemény után ezt az óriást látni az égen mindenkit megdöbbentett.
Most már a sugárküllői tíz ágra szakadva, a fél eget látszottak beborítani; a legkülső fénykévék puszta szemmel is észrevehető lobogó mozgást árulva el.
Ez az üstökös a naptávolban+ tízlábnyi lassúsággal libben, a naprendszerbe jutva haladása mértani arányban növekszik, míg végre a napközelben percenkint ötvenhárom mérföldet repül. Hét nap alatt ötmillió+ mérföldnyi utat tett az égen: annyival közelebb jött a földhöz.
Az üstökös feje a Göncöl csillagképletében állt már, míg két középső lángfarka+ a keleti láthatár alatt tűnt el.
Gyönyörű látvány volt maga az üstökös feje ily közelből,
Az üstökös egy élő csillag. Nemcsak halad, de mozog is. Fejlődése szemmel látható.
Fénytekéje tízmillió+ mérföldnyi távolból akkorának látszik, mint a hold. Csillagászi felmérés szerint átmérője hatszorta nagyobb, mint a földé. E fényteke után húzódik a lángüstök, mely ahány ágat képez hátul, elöl annyi rétegben burkolja körül a csillag gömbjét. És e rétegek mozognak. A gömbnek nap felől+ elfordult részén teljes sötétség van: egy fekete űr látszik, a háta mögött elnyúló lángkisugárzást megszakítva+. A nap felé fordult részét pedig fényudvarok körítik.
De e fényudvarok sokkal tündöklőbbek, mint a hold– és napudvar; öt-hat rétegben következnek egymás mögött, s egyik réteg szüntelen tolja a másikat előre szemlátomást. A legkülső udvar, míg egyre tágul; s szélesebb félkört foglal el, lassankint szivárványossá lesz, külseje veres, mellső íve kék. És egyre tágul. Egyszer aztán szélei megszakadoznak+, kifelé sugárzó fénykévékre bomladozik+, mik szétsugárzanak, mint az északfény lángoszlopai, s azzal elmúlik. Nyomában jön a másik fényudvar és azután a többi, a végtelenig, szakadatlanul.
Egyik szivárvány a másik után terül szét az égen; míg az állócsillagok, miket az üstökös eltakar, keresztülragyognak a szivárványokon, az üstökön+, s magán a csillagfényes+ holdgömbjén.
És ez a fénytányér maga sem pihen: benne fénylő és sötét egyközpontú körök váltják föl egymást, s a magva+ intenzív fénnyel, önkisugárzással bír, amit bebizonyít fényes nappal azáltal, hogy míg olyankor a fényfarka és szivárványudvarai eltűnnek, maga mint önfényű csillag ragyog a nappali égen. Az üstökös központjában tehát tömörülési önfénytermelő műveletnek kell végbemenni+.
Azon kiszámítás után, hogy az üstökös golyója a föld hatszoros átmérőjével bír, s hogy az naponkint hét-nyolcszázezer, később egymillió mérföldnyi gyorsasággal közeledik a föld felé, s e gyorsasága végre négymillió mérföldnyire fog emelkedni naponkint, a legkalandosabb tér nyílt a földteke írástudó népeinek+, hogy képzelmük szerint alakítsák maguk előtt azt a jövendőt, mely a legközelebbi napokban várakozik rájuk.
Ha az üstökös feje hatszor akkora átmérőjű, mint a föld: akkor az a találkozás percében egészen körülfogja a földet; harminchat percig benne lesz a föld az üstökös magjában.
A találkozást megelőző napon az északi hemisphaeriumon nem fognak látni égboltozatot: azt egészen kitölti az üstökös; az északi szélesség negyvenedik fokáig a láthatáron csak egy boltozat lesz: az üstökös fénytáblája.
Ha a föld a hozzá közel jött tekét+, tán delejerejével, eltaszítja+ magától, a sokkal sebesebb rohanású roppant tömeg mégis kétféle hatást fog gyakorolni a földre. Az egyik hatása lesz a föld saját tengelye körüli forgására.
Ha az európai félgömb felől suhan el az üstökös tekéje a föld mellett, akkor oly gyors körforgást fog a földnek ezzel kölcsönözni, hogy négy órából fog állni egy nap; ha pedig az amerikai félgömb felől fut el mellette, akkor megfordítja a föld körforgását, s azontúl nyugaton fog felkelni a nap és keleten lemenni. Ily üstökösrohamból magyarázták+ ki már régen az Uranus* holdjainak körforgását, amik az egész naprendszerrel ellentétben hátrafelé keringnek+, nyugatról keletnek+, míg minden bolygó, a nap+ körfordulatával, s mindenhold planétája sodrásával egy irányban halad. Sőt meglehet, hogy paralizálja vele a föld tengely körüli forgását, úgyhogy az, mint a hold, egyszeri nap körül jártában csak egyszer fordul meg önmaga körül, s azáltal csak egy oldalán lesz örök nappal éjszaka nélkül, a másikon örök éjszaka nappal nélkül.
A másik hatást pedig fogja a földre gyakorolni a gyorsan rohanó égitest annak a nap körüli pályáját illetőleg. Most másodpercenkint 4 és fél mérföldet halad a föld; ha a mellette elfutó üstökös, melynek tömege nagy kiterjedése mellett a föld súlyát felülmúlja+, ehhez még hozzáadja a maga percenkint 40 mérföldnyi gyorsaságát, akár taszítva maga előtt, akár vonva maga után a földet, akkor ez a lökés+ után szűkebbre szorult pályakörben tízszerte gyorsabban fog a nap körül keringeni: harminchat napból fog állni egy esztendő. Így okoskodtak úton-útfélen+.
Az államszövetség hírlapjai naponkint háromszor siettek a féltudós fantázia mendemondáit megcáfolni.
Sem az egyik, sem a másik eset nem fog bekövetkezni.
Az üstökös gyorsan közeledik ugyan a földhöz, s még gyorsabban is fog felé tartani, ha egymás vonzkörébe jutnak; de azért még csak az sem történik meg vele, hogy alakja egyre oly mérvekben+ nagyobbodjék a földlakók szemei előtt, aminőkben közeledik.
Mikor nyolcmillió mérföldre volt az üstökös a földtől, akkor hatszorta nagyobb átmérője volt, mint a földnek. Másnap ez arány már csak öt és fél volt. – Az üstökös fogy. Azok az egymás után kisugárzó szivárványudvarok, az üstökös testét elhagyó párázatok, miket a megközelített nap kicsal belőle, minden szétfoszló „halo”*-ja az üstökösnek egy réteget bont le testéből, mely láthatlan pára, éter, „nappor” lesz, elenyészik az űrben, vagy tán odatapad az üstökös lánguszályához, vagy siet feltalálni az ekliptikánkon túlnyúló zodiakál fény napkarikáját+, s vele egyesülni. Az óriási tömeg, mire egymillió mérföldnyire közeljut a földhöz, már akkor az átmérője alig kétszerte nagyobb, mint a földé.
Hanem azt csak a csillagászok tudják ily bizonyossággal; a piacok+ népe látja közeledni, nagyobbodni, kiterjedni, uralkodóvá lenni az égen a világűr szörnyetegét!