Legelőször is rendelkezésre bocsátja magát a fő udvari borbélynak – Jókai 7. noteszában érdekes bejegyzés olvasható – a lap egyik oldalán hosszan sorolja az udvari állásokat, közülük néhányat (udvari színházdirector, udvari fodrász, udvari borbély stb.) aláhúz. A lap másik oldalán hosszú német nyelvű bejegyzés olvasható (az udvaroncok becstelen, hitszegő voltáról, arról, hogy félnek az uralkodó erényeitől, reménykednek gyengeségében), melynek forrásaként Jókai Richelieu politikai testamentumát jelöli meg. E német szöveg alatt magyarul jegyzi be „A király ne válassza [udvarát] alrendűekből, mert azok nem elég hajlók a roszra…” (7. notesz 70. verso, Jelen kritikai kiadás, följegyzések I. 273.) Richelieu könyvének II, kötetében a többek között a 8. fejezetben arról ír, milyen fontos, hogy a király elűzze udvarából az intrikus, bajkeverő udvaroncokat, a (I. k.) 7. fejezetben azt fejtegeti, hogy a király ne adjon udvari méltóságot alacsony, nem nemesi származású embernek (vö. Maximes d’État ou Testament Politique d’Armand du Plessis. Cardinal Duc de Richelieu, Paris, 1764., II. 53 – 56. I. 260 – 261.). (Jókainál az intrikus udvaroncok témája több helyen szerepel a regényben, pl. Jelen kritikai kiadás I. 44. skk., 425.)