Már a múlt században több százra mentek azok a betűjegyek, miket minden európai nép egyformán olvasott – Tolnai Vilmos írja ezzel kapcsolatban Jókairól: „Nem hisz egy minden nyelvet fölöslegessé tévő … világnyelvben; a volapüköt ki is gúnyolja Csalavér c. novellájában; de bízik a világírásban, azaz olyanban, mely jelképes jegyeivel mindenki előtt érthető, s bizonyítékul összegyűjt 180 olyan jelet, melyeknek már a XIX. században a térképeken, menetrendekben, a csillagászatban stb. nemzetközileg megállapított értelme és értéke van.” (Tolnai Vilmos: Jókai és a magyar nyelv; Magyar nyelv 1924. 21. sz. B. k. 246.)