„honalapító” Árpád – Jókai Árpád alakját többek között A magyar nemzet története regényes rajzokban c. művében örökíti meg (Jelen kritikai kiadás 67. k.)

Az Árpád sírjáról szóló rész az első kiadásban nem szerepel, a szöveget a Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás [1-100. k. Bp. 1894 – 98. A jövő század regénye 52 – 53. k. 1896.] nyomán közöljük. Jókai valószínűleg egy hosszú és szenvedélyes régészeti vita hatására toldotta be ezt az akkor különösen érdekes részletet. Ez a vita 1882 és 1885 között folyt, főként az Archeologiai Értesítő hasábjain. A vitázók Árpád sírját, illetőleg az Alba Maria templom romjait keresték, mind más és más helyen.

Tolth Titus és József Kis Czelltől negyedórai távolságra, a Radl malom mellett akartak ásatni, de Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyháza holfekvéséről (Arch. Ért. 1885. Új folyam V. kötet, 206 – 210; 323 – 328.) c. kétrészes cikkében cáfolja őket, mert szerinte a sírt Kis Czell táján kell keresni. Havas Sándor ezt az elgondolást a Régészeti és Embertani Társaság 1885. évi márciusi ülésén is kifejtette.

A fentiekkel szemben lépett fel dr. Wekerle László, ő Régészeti ásatásaim az Ó-budai úgynevezett Kapuczinusdombon c. cikkében, majd Alba Maria és Árpád sírja c. könyvében fejtette ki nézetét és ismertette ásatása eredményét.

A cikkben (Arch. Ért. 1885. Új Folyam V. kötet; 20 – 24.) felhívta a figyelmet a Kapuczinusdombon talált faragott kövekre, a könyvben, mely ugyanebben az évben jelent meg, cáfolni iparkodott Havas állításait, s a Viktória téglagyár déli határán húzódó árok vonalán kívánt eljutni a templom romjaihoz.

Mindez méltán keltette fel Jókai figyelmét, mert a téma ekkor közérdekűnek látszott. Márpedig mindig a legidőszerűbb ragadta meg, ezért érthető, hogy A jövő század regényébe betoldotta ezt a részletet. Az archeológiai vita kiindulópont csupán, a sír felfedezése már az író képzeletének műve.