Schulchan Aruch híve nem követte az újítókat – A Sulchán Aruch Josef ben Efraim Karo (1488 – 1575) törvénytára, mely a zsidók hitéletét szabályozta. Jókai – Szekeres László megállapítása szerint – az 1837-es német fordításban olvasta (vö. Egy az Isten. Jelen kritikai kiadás 70. k. 377.). Említett parlamenti beszédében Jókai megemlíti, hogy az „izraelita kongresszus” jegyzőkönyve „tele van a fölötti diszkussziókkal, vajjon a régi Schulchen–Aruch, vagy az uj vallási, mózes-vallási rabbinikus alap fogadtassék-e el,…” (Jókai M. Politikai beszédei, I. k. 139.) A Sulchán Aruch hívét ábrázolja A barátfalvi lévitában (Jelen kritikai kiadás 63. k. 103.), az Egy az Istenben (Jelen kritikai kiadás 70. k. 76.) és parodizálja az Egész az északi pólusig c. kisregényében (Jelen kritikai kiadás Kisregények 2. k. 215.).