Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Előszó

Ajánlás


Versek:

1. Kunyhó

2. Az a tavasz...

3. Rókatánc

4. Cirkuszország

5. A rókaarcú Érdek

6. A szívemből a hidak...

7. Árokparti tűnődés

8. Túlpart

9. Az Ördög Országa

10. Azt, hogy mi fáj...

11. Fényképek, Apámnál

12. Különös esték

13. Balatoni alkony

14. Egy-egy fa...

15. Borsószem Királykisasszony
(Szegedi Katalin képeihez)

16. Évszakok álma
(Böszörményi Zoltánnak)

17. A végponton

18. Ördögi kör

19. Lola Úrnő kedvence
(Szegedi Katalin művéhez)

20. Kalászok
(Kaskötő Istvánnak)

21. Magyarul

22. Mindenben

23. Fehér ingek

24. Az eső mindig szép volt

25. Esti hold

26. Én már a nyárba vágyom át...

27. Az erdő legmélye

28. Miről beszéljünk?
(Apámnak)

29. Ellenpontok

30. Mértani formák

31. Álomgépek

32. A kikötő

33. Karácsonyi fények
(L. Csépányi Katalinnak)

34. Kárpátalja csillaga

35. Kharón ladikja

36. Pünkösdirózsák

37. Azt kutatom...

38. Ötvenhat

39. Október álma

40. Menekülés

41. A Költészet Napjára, 2007-ben

42. A nyár közel jött...
(Németh Dezsőnek)

43. Miként lett ősz?

44. Őszi utak

45. Elégő utak
(Németh Dezsőnek)

46. Biológia

47. Padlás

48. Látszat-szabadság

49. Utazom

50. Idő


A szerzőről

Impresszum



 

Különös esték

Különösek a megremegő esték,
ha bánat hozzáér a boldogsághoz,
félig sejtésként, s indul égi áram,
csillagszórással világít világot,

újat, amelyet addig meg se láttál,
s ha mások láttak, régen elfeledték
e félelmetes-gyönyörűt, - a tájban,
s a lelkedben fel-, s elcsillogó estét.

Minek tagadjam csüggedt-önmagamnak?
Ha csillagot szór sötétfényű ének,
nem istentől vagy vesztes önmagamtól:
az Érthetetlen Végtelentől félek.

Félek: isten - maga az Érthetetlen,
s nem más a Lélek csak a mozgás álma,
s ha mozgás álmot elvesztőn felébred,
ébredése mindjárt a pusztulása.

Másoktól már, különös Égi Esték,
elhúzódom! Csak önmagamnak égek
énekemmel, - s a Szépségnek, e Nincs-nek,
míg csillagot szór mozgásálmú Lélek.

Nem kell dícséret, nemtetszés, - csak álom,
vágytalan vággyal megkínzott szívemben!
Egy-egy szót olykor csillag megvilágít,
s az Érthetetlen mosolyog - az isten.

 

 
 

2008. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu