Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Előszó

Ajánlás


Versek:

1. Kunyhó

2. Az a tavasz...

3. Rókatánc

4. Cirkuszország

5. A rókaarcú Érdek

6. A szívemből a hidak...

7. Árokparti tűnődés

8. Túlpart

9. Az Ördög Országa

10. Azt, hogy mi fáj...

11. Fényképek, Apámnál

12. Különös esték

13. Balatoni alkony

14. Egy-egy fa...

15. Borsószem Királykisasszony
(Szegedi Katalin képeihez)

16. Évszakok álma
(Böszörményi Zoltánnak)

17. A végponton

18. Ördögi kör

19. Lola Úrnő kedvence
(Szegedi Katalin művéhez)

20. Kalászok
(Kaskötő Istvánnak)

21. Magyarul

22. Mindenben

23. Fehér ingek

24. Az eső mindig szép volt

25. Esti hold

26. Én már a nyárba vágyom át...

27. Az erdő legmélye

28. Miről beszéljünk?
(Apámnak)

29. Ellenpontok

30. Mértani formák

31. Álomgépek

32. A kikötő

33. Karácsonyi fények
(L. Csépányi Katalinnak)

34. Kárpátalja csillaga

35. Kharón ladikja

36. Pünkösdirózsák

37. Azt kutatom...

38. Ötvenhat

39. Október álma

40. Menekülés

41. A Költészet Napjára, 2007-ben

42. A nyár közel jött...
(Németh Dezsőnek)

43. Miként lett ősz?

44. Őszi utak

45. Elégő utak
(Németh Dezsőnek)

46. Biológia

47. Padlás

48. Látszat-szabadság

49. Utazom

50. Idő


A szerzőről

Impresszum



 

Ördögi kör

Ördögi kör ez, kis falu, akácos,
gyűrött testek, kakas rikoltozik,
tyúkpihék szállnak, markol ősi önzés,
aki itt van még, már az sincsen itt,

a múlt van itt, hazugság, mélybe húzó,
s csupán pillanat-szépség csak a rét,
s harangnyelv ver végpontot a halálra,
s minden út elveszejtő messzeség.

Eltűnődöm: a nagy történelemben
éppen így van, ha megszikkad a sár,
könnyesők újra elevenné gyúrják,
bolond kakas népeknek kiabál,

ördögi kör hajszol, forog, a kénkő
bűzölög, füstöl, sírba hányt halott
nem kér jövőt már, s jutalmat, azért, hogy
végső alázat-percig hallgatott,

s megveti bár a massza mindegy-népet
a bölcs, de vigasz néki mi marad?
Gúnyolódhat, míg emberszülte isten
küld a világba új gyilkosokat.

Álmodhat Istent is, persze, ha költő,
s nem bölcs csupán...de mit ér? Nincsen Ég,
mely megvédené Őt, az Álmok Álmát,
álmodó dalok Csillagistenét.

Ördögi kör ez, sziszegnek a szikrák,
minden elég, minden csak áldozat,
mindenen győz egy értelmetlen élet,
lélekbe marnak gőg-aranyfogak,

bolond kakas a népeknek kiáltoz,
szemétdombok, vásári cifraság,
forog a kör, a vak, kegyetlen pergés
építi fel, s pusztítja önmagát.

2008. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu