Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Előszó

Ajánlás


Versek:

1. Kunyhó

2. Az a tavasz...

3. Rókatánc

4. Cirkuszország

5. A rókaarcú Érdek

6. A szívemből a hidak...

7. Árokparti tűnődés

8. Túlpart

9. Az Ördög Országa

10. Azt, hogy mi fáj...

11. Fényképek, Apámnál

12. Különös esték

13. Balatoni alkony

14. Egy-egy fa...

15. Borsószem Királykisasszony
(Szegedi Katalin képeihez)

16. Évszakok álma
(Böszörményi Zoltánnak)

17. A végponton

18. Ördögi kör

19. Lola Úrnő kedvence
(Szegedi Katalin művéhez)

20. Kalászok
(Kaskötő Istvánnak)

21. Magyarul

22. Mindenben

23. Fehér ingek

24. Az eső mindig szép volt

25. Esti hold

26. Én már a nyárba vágyom át...

27. Az erdő legmélye

28. Miről beszéljünk?
(Apámnak)

29. Ellenpontok

30. Mértani formák

31. Álomgépek

32. A kikötő

33. Karácsonyi fények
(L. Csépányi Katalinnak)

34. Kárpátalja csillaga

35. Kharón ladikja

36. Pünkösdirózsák

37. Azt kutatom...

38. Ötvenhat

39. Október álma

40. Menekülés

41. A Költészet Napjára, 2007-ben

42. A nyár közel jött...
(Németh Dezsőnek)

43. Miként lett ősz?

44. Őszi utak

45. Elégő utak
(Németh Dezsőnek)

46. Biológia

47. Padlás

48. Látszat-szabadság

49. Utazom

50. Idő


A szerzőről

Impresszum



 

Fehér ingek

Fehér ingek lángolnak át a múltból.
Felfénylik régvolt virágdal-sziget.
Azt kérdezed: ünnep volt-e az ünnep, -
vagy csak szokás hozott új színeket?

Remény volt csak. Ünneppé, sajnos, nem lett,
de te csak hidd, hogy egyszer lesz talán
ünnep, kézfogás, holnemvolt mesében,
s pompás ebéd az ünnep asztalán.

Ünnep nem volt. Szokás vitetett zászlót,
amely, előbb még, remélt szép időt.
S akik vitték? Nemegyszer letagadják
azt, hogy vitték, - a volt-zászlóvivők.

Én azt írom csak, ami volt. Az ünnep
nem volt az, mégis virágillatok
egy fehér inget olykor átöleltek, -
s ma már nem ismert béke hallgatott.

Hallgatott, s máris árny úszott a csendre,
gondok néztek át ág-rések között,
hangsort kopogott harkály öreg fára,
s egy kiáltással továbbköltözött.

Ünnep nem volt, - de ünnepet akartunk,
olyat, melyet ma már senki se mer:
közös asztalt olykor, - és közös békét
múlt és jelen szív-énekeivel.

Fehér ingek lángolnak át a múltból,
és önmagamnak még emlékezem,
nem szépítőn, - de nem is megtagadva
piros hittel csillagos életem.

 

2008. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu