Esti hold

A fűszál-csönd alatt
egy bogár átszaladt.
Páncélján fény futott:
aranykék pillanat.

Holdas ujjak, kezek
jeleztek, este lett.
Áttetsző sátrakon
árnyék átremegett.

Egy huhogó madár
- hallgattam - búja szállt,
s fenyősötétben is
útjára rátalált.

Tücskök szétszórt dalát
szöcske ugrotta át
és együtt ment velem
egy dalos némaság.

Egy földi szív fölött
szöcskeív átszökött,
s csillaghíd ragyogott
az ég és föld között.

Egy huhogó madár
- hallgattam - búja szállt
úttalan útjain.
Bánata újra fájt

és fent az esti hold
oly zengőn néma volt.
Tűnő ösvényeken
ezüstje kóborolt.

Fekete fű alatt
egy bogár áthaladt.
Páncélján hallgatott
tűnődő pillanat.