Látszat-szabadság

Ó, a látszat-szabadság
mennyi rabságnál rosszabb!
Börtönöd tág, de hályog
tükrén az ablakoknak.

Kívül és belül vakság.
Kívül-belül süketség.
Fejed felett a Holdat
árulják kapzsi esték.

A Látszat szól:  -  Beszélj csak!
Igazat fürdess fényben!
Ám minden igazszóló
csupán csak falnak mégyen.

Ha mondod is: hiába.
Felírod égi égre,
s ráddől festett mennyország
pokolgúny nevetése.

Ez a látszat-szabadság
mennyi rabságnál rosszabb,
mégha olykor aranylánc
jut is kezes raboknak,

s ha mulattat is olykor
bankok, bankók bolondja,
s perdül bohócpirosan
tányérba pettyes gomba!

Az Igazság, mi nem kell
most másnak, nekem drága:
minden Látszat-szabadság
csak az Ördög hazája,

az inge tűz a lelken,
az öröme is szégyen,
s a Látszaton túllátók
hazátlan messzeségben.