Versek: 1. Kunyhó 3. Rókatánc 8. Túlpart 12. Különös esték 13. Balatoni alkony 14. Egy-egy fa... 15. Borsószem Királykisasszony 16. Évszakok álma 17. A végponton 18. Ördögi kör 19. Lola Úrnő kedvence 20. Kalászok 21. Magyarul 22. Mindenben 23. Fehér ingek 25. Esti hold 26. Én már a nyárba vágyom át... 27. Az erdő legmélye 28. Miről beszéljünk? 29. Ellenpontok 30. Mértani formák 31. Álomgépek 32. A kikötő 33. Karácsonyi fények 35. Kharón ladikja 36. Pünkösdirózsák 37. Azt kutatom... 38. Ötvenhat 39. Október álma 40. Menekülés 41. A Költészet Napjára, 2007-ben 42. A nyár közel jött... 43. Miként lett ősz? 44. Őszi utak 45. Elégő utak 46. Biológia 47. Padlás 49. Utazom 50. Idő |
Idő Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot, Újra-újra az bántott, ami bánthat: Fényt dobott rám keresztek lengő lángja, Megérthetetlen. Fénynek, fényhiánynak A lélek miért fény-árny-vitte Semmi? Száll a Folyó, áldónak hitt Kegyetlen, Partján vagyok, már mindenkitől távol. Varázslatától szemek újra fájnak, kell a hullás, mely felemel Magasba, az élet kell, nem ez: egy másik Élet, a Végtelen, véges győztes halála, az Ember kell, ki nem volt soha s nincsen, az a Béke, mely nincs és nem lesz holnap, Száll a Folyó, maga a Végtelenség, Piros Csillag, Piros Dal, - Piros Lélek.
|
2008. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu |