Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Előszó

Ajánlás


Versek:

1. Kunyhó

2. Az a tavasz...

3. Rókatánc

4. Cirkuszország

5. A rókaarcú Érdek

6. A szívemből a hidak...

7. Árokparti tűnődés

8. Túlpart

9. Az Ördög Országa

10. Azt, hogy mi fáj...

11. Fényképek, Apámnál

12. Különös esték

13. Balatoni alkony

14. Egy-egy fa...

15. Borsószem Királykisasszony
(Szegedi Katalin képeihez)

16. Évszakok álma
(Böszörményi Zoltánnak)

17. A végponton

18. Ördögi kör

19. Lola Úrnő kedvence
(Szegedi Katalin művéhez)

20. Kalászok
(Kaskötő Istvánnak)

21. Magyarul

22. Mindenben

23. Fehér ingek

24. Az eső mindig szép volt

25. Esti hold

26. Én már a nyárba vágyom át...

27. Az erdő legmélye

28. Miről beszéljünk?
(Apámnak)

29. Ellenpontok

30. Mértani formák

31. Álomgépek

32. A kikötő

33. Karácsonyi fények
(L. Csépányi Katalinnak)

34. Kárpátalja csillaga

35. Kharón ladikja

36. Pünkösdirózsák

37. Azt kutatom...

38. Ötvenhat

39. Október álma

40. Menekülés

41. A Költészet Napjára, 2007-ben

42. A nyár közel jött...
(Németh Dezsőnek)

43. Miként lett ősz?

44. Őszi utak

45. Elégő utak
(Németh Dezsőnek)

46. Biológia

47. Padlás

48. Látszat-szabadság

49. Utazom

50. Idő


A szerzőről

Impresszum



 

Előszó

A szerző előszava Én már a nyárba vágyom át... c. netkötetéhez

Ez a netkötet az előzőnek, A Szépség Csillagá-nak (aszepsegcsillaga.uw.hu) folytatása. Benne ugyanaz a szomorúság, ami az előzőben, mert ugyanaz a barangolás folytatódhatott csak, ugyanabban a Látszat-országban.

Úgy gondolom: e kötet verseiből sem olvasható ki dicséret a közélet felszínén nyüzsgő "önérdek-emberkéknek" és hasonlóképpen az irántuk (egyik vagy másik táborban) lelkesedő, a társadalom alacsony erkölcsi színvonalát elfogadó tömegeknek sem.

Becsületesen gondolkodónak nem nehéz felismerni, hogy még a jelenleg megválaszolhatatlan "filozófiai" kérdésekre is álszent "kalmár választ" alkotnak és hirdetnek azok, akik - mint oly sok évszázadon keresztül eddig is! - az emberek hitéből (pontosabban: tudatlanságából) is hasznot húznak.

Nem tagadom: e verseket (mint A Szépség Csillagá-ban levőket) csak azoknak írtam, akik még képesek becsületesen gondolkodni (mert tenni ők sem tehetnek e társadalom jobbá tételéért szinte semmit), bármily kevesen vannak is ma a nagyvilágban, valamint e múltjából, jelenéből tanulni képtelen kis országban.

Budapest, 2007 október 1-én.

Lelkes Miklós


*********************************


A szerző előszava A Szépség Csillaga c. netkötetéhez

Fiatalon azt hittem: szépirodalmat írni élvezet, akkor többnyire az is volt.

Az idő múlásával ez az élvezet számomra egyre inkább szükséges szomorúsággá lett: meneküléssé.

Mégis: az lehet a legrosszabb, amikor már menekülésre sem képes az ember. Nem tudom, hogy mennyire boldog, vagy legalábbis elégedett az, akit nem kényszerít menekülésre a társadalom. Az én "költői" menekülésemben azonban nem csupán fájdalom van, hanem egy-egy felejthetetlenül gyönyörű pillanat is: kék katángvirágokból tündérrét selyme szövődik, égigérő fák mutatják meg történelmi gyökereiket, holdarc kedveskedik fényével, és le-leszáll a Földre, együtt álmodni a menekülőkkel, a Szépség és Jóság Istene: Csillagisten.

A becsületesen gondolkodót meghökkenti az az önzés, erőszak, gonoszság, amely az emberiség múltjában, jelenében volt, van, és kétségkívül lesz is a belátható jövőben. Nem kevésbé meglepő azonban az a sok álszent, gyakran igen primitív képmutatás, hazugság, amellyel mindezeket indokolni, palástolni, sőt, a tisztesség glóriájával övezni próbálják tisztességtelenül azok, akiknek ez az érdeke. Ez a megtévesztés korunkban majdnem olyan sikeres, mint a múltban, csak a megtévesztés módszerei finomodtak valamelyest. Verseim nem utóbbiak, a megtévesztők részére írtam, hanem elsősorban a hozzám hasonló menekülőknek.

Az emberiség, az ember bajainak forrása azonban nem csupán a humánus elveket semmibevevő társadalom, hanem azok a megválaszolhatatlan "filozófiai" kérdések is, melyek a léttel, elmúlással kapcsolatosak, és amelyekre nem adható válasz. A nagyobb baj, hogy, a fentebb említett társadalmi bajokkal összefüggésben, a becsületes "nem tudom" helyett, ezekre is válasz születik: rossz, antihumánus válasz.

Budapest, 2005 július 22-én

Lelkes Miklós


2008. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu