CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

Aarika, Anneli (1928-) - finn op.én. (A). Budapesten tanult és 1951-1961 az OH tagja volt. Kadosa Huszti kalandjának egyik kis szerepében debütált. Kivételesen szép hanganyagú, inkább lírai alt (Ulrica, Márfa), de jó komika is. 1961-ben visszatért hazájába, ahol a Finn-Magyar Társaság igen aktív titkára.

Abbado, Claudio (1933-) - olasz karm. Muzsikus családból származik. Tanulmányait Milánóban és Bécsben végezte. 1958-ban megnyerte a Mitropoulos-versenyt; ezzel indult nemzetközi karrierje. Hangversenypódiumon és operaházban egyaránt világsikert aratott. 1969 óta a Sc. állandó karmestere, 1971-ben pedig a Bécsi Filharmonikusok választották vezetőjükké. - Abbado egyesíti magában a Toscanini-iskola erényeit (abszolút precizitás, a szerző akaratának mindenekfölött való tisztelete, temperamentum, szín- és ritmusérzék) a mai generáció korszerű elveivel. A zenetörténet minden stíluskorszakában otthonos, egyaránt nagyszerű előadásokat produkál Monteverditől a modernekig.

Abbott, Emma (1850-1891) - amerikai op.én. (S). A londoni C.G.-ben debütált, Donizetti "Az ezred lánya" női főszerepében. Később saját operatársulatot is alapított. Specialitása volt, hogy betétként népszerű balladákat énekelt operaszínpadi fellépésein.

A béke boldog réve - Verdi Macbethje IV. felvonásában a címszereplő (Bar) élettől búcsúzó áriája.

Abencérages, Les - Cherubini 3 felv. operája (1813, Párizs, O.), Étienne Jouy szövegére.

Abendlich strahlt der Sonne Auge → Alkonyi napsugár az égen

Abigaille (Abigél) - Verdi Nabuccójának női főszerepe (S). Nabucco lánya, aki visszautasított szerelme és kétes származása miatt válik gonosszá. Rendkívül nehéz technikai követelmények elé állítja alakítóját; első megformálója Giuseppina Strepponi, Verdi későbbi felesége volt.

Ábrányi - kiváló magyar muzsikuscsalád a múlt században és századunk első felében. Jelentős tagjai: Á. Kornél (1822-1903) - zeneszerző és zeneíró. A Zenészeti Lapok egyik megalapítója s ebben a minőségében a Wagner érdekében vívott harc egyik vezére. Számos operát fordított magyarra. - Ifj. Á. Emil (1882-?) - zeneszerző és karm. 1911-ben az OH dirigense, 1921-ben a V.Sz. igazgatója. Számos operát komponált. - Ábrányiné Wein Margit (1864-1948) - op.én. 1884-1899 az OH tagja, 1901-1916 a Zeneakadémia énektanára.

Abscheulicher! Wo eilst du hin → Hah, átkozott! Hová rohansz?

Abu Hasszán - C. M. Weber 1 felv. operája (1811, München), F. K. Hiemer szövegére. - Abu Hasszán és felesége, Fatima különböző ravasz tréfák révén megszabadulnak adósaiktól.

Abul Hasszán - Cornelius Bagdadi borbélyának címszereplője (B), a bonyodalmat megoldó ravasz borbély mester.

A buon mercato → Itt van a vásár

Académie de Musique et de Danse → Párizsi Nagyopera

a cappella - kíséret nélkül éneklendő kórusrészlet vagy szólistaegyüttes. Főleg az olasz operákban (Rossinitől Verdiig) gyakori eset, hogy a zeneszerző valamely különleges drámai hatás kedvéért kíséret nélküli együttest ír elő. (Egyik legszebb példája a Végzet hatalma "Rataplan"-ja.) Az a cappella-részletek előadása - főleg a bonyolultabb szólamvezetésű szólistaegyüttesek esetében - meglehetősen nehéz feladat.

Accompagnato - recitativo

Ach Belmonte! - Mozart Szöktetése II. felvonásának zárókvartettje, Konstanza (S), Blonde (S), Belmonte (T) és Pedrillo (T) többrészes együttese, a mozarti ensemble-művészet egyik remekműve.

Ach, ich fühl's → Meg sem állt

Ach, ich liebte → Ó, mi rég volt

Achilles - Gluck Auliszi Iphigeniájában a címszereplő vőlegénye (T), a híres görög hős. L. még Akhillész.

Ach, so fromm → Lány, ó, lány

Acis és Galathea - Händel 3 felv. dalműve (masque-ja), John Gay szövegére. Még Nápolyban (1708) írt Händel egy azonos című serenatát, majd átdolgozta a zenét, kétszer is (1718, Cannons; 1732, London, Haymarket). Ma főleg oratorikus formában játsszák.

Acis és Galathea - Az Ovidius Metamorfózisaiból való poétikus történet: a tengeri nimfa, Galathea és a szép Acis szerelmének regéje, mely a félszemű Polüphémosz küklopsz féltékenysége folytán tragikus véget ér, a következő szerzőket ihlette operaírásra: Charpentier (1678), Lully (1686), Händel (1708, ill. 1718 és 1732), Stölzel (1715), Haydn (1762), Bianchi (1795) és Naumann (1801).

Ackté, Aino (1876-1944) - finn op.én. (S). Párizsban debütált, a Faust Margitjaként, később főleg drámai szerepekben tűnt ki. Ő volt az első Salome Angliában. 1938-ban a helsinki Opera igazgatója lett.

Adalgisa - Bellini Norma c. operájának egyik női főszerepe (S vagy MS). Ő is papnő, akárcsak Norma, s ő is szereti Pollionét, a római hadvezért. Amikor tudomást szerez Norma és Pollione kapcsolatáról, lemond szerelméről.

Adam, Theo (1926-) - német op.én. (Bbar). Gyermekkorában a drezdai Kreuzchor tagja volt. Énekesi tanulmányai után 1949-ben szülővárosában, Drezdában debütált. Az 50-es évek végén már korunk legnagyobb sztárjainak egyike, aki állandó állomáshelyén, a berlini S.O.-n kívül a világ szinte minden operaházában és fesztiválján fellép. 1952 óta vesz részt a bayreuthi ünnepi játékokon, 1963-ban énekelte először itt mindhárom Wotant. - Adam elsősorban Wagner-énekes; hanganyaga és egész művészi habitusa mindenekelőtt erre a szerepkörre predesztinálja. Semmiképpen sem egyoldalú: híres szerepei közé tartozik Don Juan, a Così fan tutte Don Alfonsója vagy a Fidelio Pizarrója is. Nagyszerű Bach-énekes, számos oratórium és kantáta lemezfelvételének kimagasló szólistája. Ezt a stílusérzéket nyilván még a Kreuzchorban eltöltött gyermekévei alatt szívta magába, ez mutatkozik meg oratórium fellépésein vagy pl. Händel-operákban nyújtott nagyszerű alakításaiban. Adam hangjának szépségével és volumenével hat elsősorban. A szerepek nála nem annyira az árnyalt hangadás eredményeként épülnek fel, hanem a hanganyag szépsége és a színészi játék átéltsége segítségével. Dalénekesként is nagyhírű, bár ezen a területen az ún. "régi iskolát" képviseli.

Adamberger, Valentin (1743-1804) - német, főleg Bécsben működő op.én. (T). Az első Belmonte és a Don Juan első bécsi Don Ottaviója. Mozart számos koncertáriát is írt számára.

Adami, Giuseppe (1878-1946) - olasz író. Az ő műve Puccini A fecske, A köpeny és - R. Simonival közösen - Turandot c. műveinek szövegkönyve. Kiadta Puccini leveleit, és életrajzot is írt a zeneszerzőről. Librettókat írt Zandonai részére is.

Addio del passato → Ó, szépség, ó, vígság

Addio, dolce svegliare → Én édes, én bűvös álmom

Addio fiorito asil → Ég áldjon, virágos ház

Addio, Firenze → Ó, szép Fiorenza

Addio Roma, addio patria → Octavia (MS) megrázó búcsúéneke Rómához Monteverdi Poppea megkoronázása c. operájának III. felvonásában.

Addio senza rancor → Váljunk, de nem haraggal

Adél - J. Strauss Denevérjének szobalány szerepe (S). Az operettszubrett szerepkör legvirtuózabb, legsokoldalúbb mintapéldája.

Ader, Rose (1890-1955) - osztrák op.én. (S). 1915-ben debütált Hamburgban, ahova rövid bécsi szerződés után 1921-ben vezetőénekesként tért vissza. A két háború közti évek nagy sztárjainak egyike volt, 1933-ban a nácizmus elől emigrált. 1949-től haláláig Buenos Airesben élt. Jelentős lírai és koloratúrszoprán volt.

Adina - Donizetti Szerelmi bájital-jának női főszerepe (S). Őt hódítja meg Nemorinónak a bűvös ital - a jóféle bordói bor.

Adini, Ada (1855-1924) - amerikai op.én. (S). Pauline Viardot-Garcia növendéke volt, Varese-ben debütált 1867-ben, mint Dinóra. Olaszországban, Berlinben, Párizsban, Londonban és az USA-ban szerepelt hatalmas sikerekkel, ő volt 1893-ban az első Scala-beli Walkür Brünnhildája. Szerepköre a Wagner-hősnőktől a magas koloratúrszoprán szerepekig terjedt.

Adler Adelina (1892-1941) - magyar op.én. (S). 1912-ben kezdte pályáját a V.Sz. elődjében, a Népoperában, 1915-ben lett az OH tagja, majd visszatért a V.Sz. gárdájába. 1921-ben Svájcban vendégszerepelt, később Moszkvában és Berlinben. Pályája második felében Adler-Aquila néven szerepelt.

A dobriadóra - Verdi A végzet hatalma c. operája II. felv. 1. képében Preziosilla (MS) dala, mellyel háborúba toboroz katonákat.

Adonisz - A gyönyörű ifjú, akiért Aphrodité és Perszephoné vetélkednek, és akit egy vadkan öl meg: Monteverdi (1639), Cambert (1662, nem adták elő), Legrenzi (1676), Charpentier (1685), Keiser (1697), Pepusch (1715) és Pugnani (1784) operáinak hőse.

Adriana Lecouvreur - Francesco Cilea 4 felv. operája (1902, Milánó, T. Lirico), Colautti szövegére. Magyar bem.: 1934, bpesti OH. A híres XVIII. sz.-i színésznő és Szász Móric herceg tragikus szerelmi története.

Aegisthus - Richard Strauss Elektrájában Klytemnestra szeretője (T).

Aeneas - Trója mítoszi királyfia, Dido szerelmese és Róma alapítója, igen sok zeneszerzőt ihletett operára. A legtöbb mű alapja Vergilius Aeneise (lásd még: Dido): Monteverdi (1641), Pallavicini (1675), Draghi (1678), Fux (1731), Telemann (1731), Jommelli (1755), Traetta (1760, 1761, két különböző darab), Piocinni (1775), Righini (1793).

Aetius - A nagy római hadvezér, Attila egykori barátja, majd ellensége, több operában szerepel, elsősorban Metastasio szövegkölteménye révén (olaszosan Eziónak írva): Alessandro Scarlatti (1686), Porpora (1728), Händel (1733), Leo (1740), Jommelli (1741), Bonno (1749), Gluck (1750), Traetta (1754), Graun (1755), Hasse (1755), Gassmann (1760), J. Chr. Bach (1770), Sacchini (1770), Gazzaniga (1772), Mysliweczek (1775), Mercadante (1826), valamint Verdi Attilája (1846).

A férfinép állhatatlan - Mozart Così fan tutté-jának I. felvonásában Despina (S) humoros, második részében siciliano ritmusú áriája.

A földön... - A Verdi Otellója III. felvonását lezáró hatalmas concertato kezdősora, Desdemona (S) szólamában.

Africaine, L' → afrikai nő, Az

afrikai nő, Az - G. Meyerbeer 5 felv. operája (1865, Párizs, O.), Scribe szövegére. Magyar bem.: 1866, pesti N.Sz. A mű hőse a nagy portugál felfedező, Vasco da Gama, aki szerelmi bonyodalomba keveredik egy indiai királynővel (tehát nem "afrikai nővel"!). A nő önfeláldozása menti meg Vasco da Gama életét. A szerző mintegy 20 évig dolgozott művén, melynek premierjét nem érte meg.

Agamemnon - Gluck Auliszi Iphigeniájában a görögök hadvezére, a címszereplő atyja (Bar).

Agátha - Weber Bűvös vadász-ának női főszereplője (S). Majdnem áldozatul esik a Sátánnak és a Sátán segítségével öntött bűvös golyónak, de a szent remete megmenti életét.

Ágay Karola (1934-) - magyar op.én. (S). Pályáját a Honvéd Művészegyüttesben kezdte, az Operaházban 1955-ben debütált az Éj királynőjeként. Ekkor még csak vendégművészként lépett fel, 1957-ben lett a színház tagja. Rövid idő alatt az együttes vezető koloratúrszopránja lett, aki az összes nagy koloratúr-primadonna szerepeket nagy sikerrel szólaltatja meg. Nemcsak ebben a szerepkörben, de lírai szopránként is igen magas színvonalú produkciók fűződnek nevéhez. 1969-ben a Met-ben szerepelt, 1973-ban a moszkvai B.-ban. Virtuóz koloratúr-technika, kitűnő színészi készség jellemzi. Legismertebb alakításai: Zerbinetta, Violetta, Gilda, Lucia, Ford Alice, Szilágyi Erzsébet. Liszt-díjas, érdemes művész.

Agrippina - G. F. Händel 3 felv. operája (1709, Velence, S. Giov. Grisost.), V. Grimani szövegére. A hatalmas sikerű előadás után kapta Händel az "il caro Sassone" ("A drága szász") nevet. - Néró anyját, a véres császárnőt opera-színpadra vitte még: Strungk (1699) és Porpora (1735); szerepel a legtöbb Néróról és Claudiusról szóló operában is.

Aguiari, Lucrezia (1743-1783) - olasz op.én. (S). La Bastardella néven is ismerték (törvénytelen gyermek volt). A 18. század leghíresebb sztárjainak egyike. Mozartnak is igen jó véleménye volt művészetéről: őtőle tudjuk, hogy Aguiari hangja az egyvonalas C-től a négyvonalasig (!) terjedt.

A haláltól csak temiattad félek - Puccini Toscájának III. felvonásában a címszereplő (S) és Cavaradossi (T) nagy szerelmi kettőse.

A hangja! - Verdi Trubadúrja IV. felv. 1. képében Leonóra (S) és Luna (Bar) kettőse. A többrészes duett Verdi középső alkotókorszakának egyik legszélesebben kidolgozott, legnagyobb méretű együttese. Az olasz színházi zsargon egyenesen "duettone"-nak, "nagy duett"-nek nevezi.

Ah! Chi mi dice mai → Erre van, erre jár tán

Ah! Du wolltest mich nicht deinem Mund küssen lassen → Ah! Nem tűrted el, hogy a te szád csókom érje

Ah, édes párom - Manrico (T) szerelmi áriája Verdi Trubadúrja III. felvonásának második képében. Hangneme alapján f-moll vagy Desz-dúr áriaként is szokták emlegetni.

Ah, fors'é lui → Hátha ő lesz az álomkép

Ahi! Caso acerbo - Monteverdi Orfeójának II. felv.-ban Sylvia nimfa (A) tragikus, a korban hipermodernnek számító eszközökkel megoldott elbeszélése Eurydike haláláról.

Ah, je ris de me voir → Ékszerária

Ah! La paterna mano → Ó, hogy apátok féltőn

Ahlersmeyer, Mathieu (1896-) - német op.én. (Bar). 1929-ben debütált Mönchengladbachban, Wolframként. Klemperer Kroll-operájának tagja, majd 1931-34 a hamburgi opera első hősbaritonja. 1934-44-ig Drezdában működött, 1945-ben visszatért Hamburgba. 1953-tól visszavonulásáig (1961) a nyugat-berlini opera tagja volt. Korának egyik leghíresebb, hősi színezetű német baritonistája volt, aki közreműködött Strauss Hallgatag asszonyának premierjén, ő volt Egk Peer Gynt-jének első címszereplője, és részt vett 1947-ben Einem Danton halála c. operájának bemutatóján. Szerepköre Mozarttól Verdin át a modernekig terjedt.

Ah! Manon, mi tradisce → Ó, Manon, hova süllyedek

Ah, mért nem vagy már hű barátom - René (Bar) áriája Verdi Álarcosbál c. operájának III. felvonásában, melyben Richard gróf iránti bosszúérzésének és az elmúlt szép szerelmes napokra való fájdalmas emlékezésnek ad hangot.

Ah, nem tűnik el a fájdalom - Verdi Rigolettója I. felvonása 2. képében a címszereplő (Bar) és Gilda (S) kettőse, melyben az apa anyjáról beszél leányának.

Ah! Nem tűrted el, hogy a te szád csókom érje - Richard Strauss Saloméjában a címszereplő (S) darabot záró hatalmas monológja.

Ah, no lám → Ékszerária

Ahol állok - Cherubin (MS) áriája Mozart Figarójának I. felvonásában. A kamasz-szerelem gáttalan áradásának legcsodálatosabb zenei ábrázolása.

Ah, per sempre → Végre, végre

Ah si, ben mio → Ah, édes párom

Ah! Sii maledetto → A rút elvakultság

Aida - Verdi 4 felv. operája (1871, Kairó), Antonio Ghislanzoni szövegére. (A közhiedelemmel ellentétben az Aida nem a Szuezi-csatorna megnyitására, hanem az új kairói operaház felavatására készült.) Magyar bem.: 1875, bpesti N.Sz. Az Aida partitúrája Verdi ún. középső korszakának legérettebb alkotása. Minden egyesül benne, amit addigi fejlődésében elért, de már utat mutat ez a muzsika - főleg harmóniai tekintetben - az utolsó remekművek új szemlélete felé. Az Aida egyben Verdi stílusának azt az összetevőjét is a legfelsőbb szinten mutatja be, amelyet a francia nagyopera hatásának nevezhetnénk. Az ismert francia jelenet-típusok: balett-zene, nagy tablók, nagy együttesek, bevonulási induló stb., valamint az egyes számok terjedelmes (de sohasem terjengős!) kidolgozása - ebben a muzsikában tökéletesen olvad össze Verdi ismert stílusjegyeivel. Az ún. "Nilusparti felvonás"-t pedig úgy tarthatjuk számon, mint Verdi zenedramaturgiai lángelméjének egyik legtökéletesebben megoldott felvonás-formáját.

aiglon, L' → sasfiók, A

Ai nostri monti → Oly jó lesz otthon

Aix-en-Provence-i fesztivál - 1948 óta minden évben megrendezésre kerülő zenei ünnepség, középpontjában operaelőadásokkal, főleg Mozart, Rossini, Gluck, valamint Cimarosa, Rameau, Grétry és Haydn műveivel. Itt indult Graziella Sciutti, Teresa Berganza, Teresa Stich-Randall és Léopold Simoneau karrierje.

Ajkam ha mondja: "gyermekem" - Verdi Simon Boccanegrája I. felvonásában Amélia (S) és a címszereplő (Bar) nagy duettjének zárószakasza.

A jó bor meg nem árt - Verdi Otellója I. felvonásában Jago (Bar) bordala, melybe fokozatosan az egész együttes bekapcsolódik. A többstrófás bordalt végig hatalmas feszültségben tartja a hihetetlen ritmikus változatosság, ritmikus erő és az együttes-építkezés mesteri mivolta. Az Otello-partitúra egyik legzseniálisabb - és egyik legvadabb része.

Akasztófa-ária - Ozmin (B) vérszomjas, de ugyanakkor komikus bosszúáriája Mozart Szöktetés-ének III. felvonásában. Az énekszólam D-ig megy le.

Akhillész - A görög hős életének legfőként a szkhüroszi epizódját dolgozták fel operaszínpadon, azt a történetet, amelyben Akhillész női ruhában tartózkodik Lükomedész udvarában. Itt fedezi fel Odüsszeusz, hogy a Trója elleni háborúba hívja. Idevágó műveket írt: Draghi (1663), Legrenzi (1664). Draghi (1668, másik darab), Caldara (1736), Keiser (1764), Jommelli (1749), Hasse (1759), Bertoni (1764), Naumann (1767), Arne (1767), Gassmann (1768), Paisiello (1780), Sarti (1781), Pugnani (1785), Gazzaniga (1790) és Cherubini (1804, balett). A felsorolt művek legtöbbje Metastasio Achille in Sciro c. librettójára készült. - A trójai hadjárat Akhillészét Lotti (1707), Cimarosa (1798), Paër (1806) és Goldmark (1899) vitte operaszínpadra. Szerepel a hős Gluck Auliszi Iphigeniájában is.

Aki a földön árva - Verdi Trubadúrja I. felvonása 2. képében Manrico (T) kétstrófás, hárfakíséretes szerenádja a színfalak mögött.

Aki hűtlen, pórul jár - Haydn 2 felv. vígoperája (1773, Eszterháza), ismeretlen költő szövegére. Az utóbbi évtizedekben elég gyakran újítják fel, így t. k. 1959-ben az OH stúdió-előadásaként.

A király mondta - Delibes 3 felv. operája (1873, Párizs, O.C.), Gondinet szövegére. Magyar bem.: 1879, pesti N.Sz.

Akkor, midőn oly lángolón - Donizetti Lammermoori Luciájának I. felvonásában a címszereplő (S) kétrészes nagyáriájának gyors szakasza.

álarc, Az - Hubay Jenő 3 felv. operája (1931. OH), Góth Sándor és Martos Ferenc szövegére, Rudolf Lothar nyomán.

álarcosbál, Az (tulajdonképpen: Egy álarcosbál) - Verdi 3 felv. operája (1859, Róma, T. Apollo), Antonio Somma szövegére. Scribe librettója nyomán. (Utóbbit Auber zenésítette meg, 1833-ban.) Magyar bem.: 1864, pesti N.Sz.

Verdi ún. középső alkotói korszakának nagy jelentőségű darabja. A mű kapcsán vívta meg Verdi egyik legádázabb harcát a cenzúrával, amely az eredeti librettó királygyilkosságát nem engedélyezte. A Nápolyban kitűzött bemutatóra ezért nem került sor. Rómában is csak úgy engedélyezték, hogy az eredeti szöveg III. Gusztáv svéd királyából Richard gróf lett, és a színhelyet áthelyezték Svédországból az amerikai angol gyarmatokra. (Az utóbbi években több helyen kísérleteznek az eredeti verzió helyreállításával.) Zeneileg azért nagy jelentőségű az Álarcosbál, mert Verdi stílusa itt vált jellegzetesen ellenpontossá, s mert a Rigoletto óta folyamatban levő dramaturgiai átalakulás (zárt számok fellazítása, a karakterizálás visszatérő motívum-hálózatban megjelenő formája stb.) itt érik meg véglegesen.

Alba hercege - Donizetti 4 felv. operája Scribe szövegére. Eredetileg 1840-ben került volna a párizsi O.-ban bemutatásra, a tervből azonban nem lett semmi. Scribe később a librettót átírta Verdi számára, ebből lett a Szicíliai vecsernye szövegkönyve. Donizetti partitúráját 1875-ben fedezték fel Bergamóban, bemutatójára Rómában került sor 1882-ben.

Albanese, Licia (1913-) - olasz op.én. (S). A parmai Teatro Regióban debütált 1935-ben, Pillangókisasszonyként. 1940-től a Met szerződteti, számos Toscanini-produkció főszereplője, többek között a Bohémélet és a Traviata lemezfelvételeié.

Albani, Emma (1847-1930) - kanadai op.én. (S). Párizsban t. k. Duprez tanítványa, 1869-ben Messinában debütál, Aminaként. Ekkor veszi fel az Albani művésznevet. Főleg Londonban, a C.G.-ben működött, ő volt a C.G.-ben az első Mignon, Elza, Tannhäuser-Erzsébet, Senta, Desdemona. 1911-ig énekelt, majd tanár lett. Önéletrajza jelentős forrásmű.

Alberich - Wagner Nibelung-tetralógiájának fontos szereplője (Bar). Szerepel a Rajna kincsében, a Siegfriedben és az Istenek alkonyában. A szerelemről lemondva ő kovácsolja a Rajna aranyából a világuralmat jelentő gyűrűt. A tőle elrabolt gyűrűre mondott átka a tetralógia cselekményének egyik legfőbb mozgatója.

Albert Herring - Benjamin Britten 3 felv. kamara-vígoperája (Glyndebourne, 1947), E. Crozier szövegére (Maupassant nyomán). Magyar bem.: OH, 1960. A címszereplőt erényessége - azaz: málészájúsága - jutalmaként egy falu Májuskirályává választják, de elhagyja az erény útját, azaz végre megismeri az élet örömeit.

Albert Miklós (1939-) - magyar op.én. (T). 1965-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban Pinkertonként. 1968 óta az OH tagja, a spinto-tenor szerepkörben (Don Carlos, Pinkerton, Mantuai herceg).

Alberti, Werner (1860-1934) - német op.én. (T). Pályáját hangversenyénekesként kezdte, majd Angelo Neumann szerződtette a prágai Német Operaházhoz. 1888-ban itt debütált Manricóként. Bécsben, Oroszországban és Itáliában vendégszerepelt többször, 1899-1902 a bpesti OH tagja volt. Pályája végén még a Kroll-opera tagja lehetett, majd visszavonulása után tanított.

Alboni, Marietta (1823-1894) - olasz op.én. (A). Még tanulóévei alatt hangja annyira megtetszett Rossininak, hogy személyesen tanította be neki operái altszerepeit. Bolognában debütált 1847-ben, Pacini Saffójában. Főleg Angliában és az USA-ban működött, 1863-ban bekövetkezett visszavonulásáig. Pályája talán legfurcsább esete: a C. G. Ernani-premierjén ő énekelte Carlos baritonszerepét (!). Az operatörténet legnagyobb altistáinak egyike.

Alceste - Chr. W. Gluck 3 felv. operája (Bécs, 1767), R. Calzabigi szövegére (Euripidész nyomán). Magyarorsz. bem.: 1817, pesti Német Sz. Gluck nagy reform-operáinak egyike; a partitúra előszava a zeneszerző elveinek foglalata.

Alcina - G. F. Händel 3 felv. operája (1735, London, C.G.), A. Marchi szövegére, Ariosto nyomán.

Alcina → Ruggiero

Alcindor - Puccini Bohéméletében Musette gazdag, öreg gavallérja (B).

Alda, Frances (1883-1952) - új-zélandi op.én. (S). A párizsi O.C.-ban debütált 1904-ben, Massenet Manonjának címszerepében. Európai karrier után 1908-ban a Met szerződteti, egészen 1930-ig. Toscanini élete végéig barátja volt, Gatti-Casazza, a Met híres igazgatója a férje. Nagy művészete mellett botrányairól is híres volt.

Áldanak hálás népeid → Bevonulási induló

Áldást, békét - Rossini Sevillai borbélya II. felvonásában Almaviva (T) és Bartolo (B) humoros köszöngető duettje.

Aldeburghi fesztivál - 1948-ban alapította Britten, E. Crozier és Peter Pears, Britten szülőföldjén, a kelet-angliai tengerpart városkájában. Itt került bemutatásra t. k. Britten operái közül a Játsszunk operát (1949), a Noé bárkája (1958), a Szentivánéji álom (1960) és a Curlew River (1964).

Áldjon meg isten - Erkel Hunyadi Lászlója III. felv. 3. képében Gara Mária (S) és a címszereplő (T) búcsúkettőse.

Áldlak élet! - Wagner Siegfriedje III. felvonásában Brünnhilde (S) és Siegfried (T) hatalmas kettősének kezdősora, az álomból ébredő Brünnhilde első szavai.

Áldott érc, hősies fegyver - Siegfried (T), majd Brünnhilde (S) azonos szövegű és dallamú, de egymással ellentétes esküje Wagner Az istenek alkonya c. zenedrámájának II. felvonásában.

Aleko - Rachmaninov egyfelv. operája (1893, Moszkva), Nemirovics-Dancsenko szövegére, Puskin A cigányok c. elbeszélő költeménye nyomán.

Alessandro Stradella - Fr. Flotow 3 felv. operája (1844, Hamburg), W. Friedrich szövegére, a nagy olasz zeneszerző kalandos életéről.

Alfani-Tellini, Ines (1900-) - olasz op.én. (S). 1921-ben debütált Firenzében. Két évvel később Toscanini a Sc.-hoz szerződtette, majd a T. Colón tagja volt. A század első évtizedeinek azon olasz énekesnői közé tartozott, akik elsősorban Mozart-szerepekben arattak sikereket. 1942-ben visszavonult.

Alfio - Mascagni Parasztbecsületében Lola férje (Bar) és a csapodár Turiddunak párbajban gyilkosa.

Alfonso - 1. Donizetti A kegyencnő c. operájának egyik főszereplője, Kasztília királya (Bar). - 2. Mozart Così fan tutte c. operájának cinikus filozófusa (Bar), a nők hűségére tett fogadás értelmi szerzője.

Alfonso és Estrella - Schubert 3 felv. operája, F. von Schober szövegére. A mű 1821-22-ben készült, bemutatására csak 1854-ben került sor Weimarban, Liszt vezényletével.

Alfred - Arne masque-ja (1740, Cliveden), Thomson és Mailet szövegére. A mű fináléjában felhangzó ének Rule Britannia címmel nemzeti himnusz lett. - A nagy angolszász király szerepel még: Burney (1759), Mayr (1819), Donizetti (1823), Rair (1851) operáiban is.

Alfréd - 1. Verdi Traviatájának férfi főszereplője (T), Violetta szerelmese. - 2. J. Strauss Denevérjében Rosalinda operaénekes-szeretője (T), aki a pásztoróráról a férj helyett börtönbe kerül.

Alice - Verdi Falstaffjában Ford felesége (S), a kövér lovag imádatának tárgya.

Alienor - Hubay 4 felv. operája epilógussal (1891, OH), Edmond Haraucour szövegére.

Alkesztisz - Admetosz király felesége a hőse annak a mítosznak, amelynek során a királyné leszáll az Alvilágba, hogy férje életben maradhasson. Héraklész segítségével azonban győz a halálon. Számos opera készült erre a témára, köztük a nevezetesebbek: Lully (1674), Strungk (1693), Draghi (1699), Lampugnani (1745), Händel (1749), Gluck (1767), valamint Donizetti dramatikus kantátája.

Alkibiadész - A görög hadvezér a következő operákban szerepel: P. A. Ziani (1667), M. A. Ziani (1680), Pollarolo és Gasparini (1709), Piccinni (1824).

Alkonyi napsugár az égen - Wagner a Rajna kincse c. zenedrámájának zárójelenete, Wotan (Bbar) Walhallát köszöntő monológja.

Állami Operaház, Budapest - Az önálló magyar operaház igénye a múlt század 60-as évei óta volt napirenden. 1873-ban írták ki a tervpályázatot, melyet Ybl Miklós nyert meg. A megnyitó előadásra 1884. szeptember 27-én került sor. A neorenaissance stílusú épület díszítését többek közt Lotz, Than, Székely Bertalan, Feszty festőművészek, ill. Stróbl Alajos, Huszár Adolf szobrászművészek készítették. A nézőtér befogadása 1476 személy.

Az Operaház színvonalát elsősorban karmesterei biztosították. Számos nemzetközileg is elismert, nagy dirigens működött itt, mint pl.: Erkel Sándor, Gustav Mahler, Nikisch Artúr, Kerner István, Egisto Tango, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Lamberto Gardelli, Ferencsik János. Az énekes-együttesből számosan váltak világhírűekké. Hogy csak néhányat említsünk: Rózsa S. Lajos, Németh Mária, Anday Piroska, Pataky Kálmán, Svéd Sándor, Kóréh Endre, Székely Mihály.

A színház megnyitásától a Magyar Királyi Operaház nevet viselte egészen 1945-ig (csak 1918-19-ben volt Magyar Nemzeti Operaház a neve). 1945 óta viseli a Magyar Állami Operaház elnevezést. Lásd még: Nemzeti Színház, Budapest és Erkel Színház.

Alla vita → Ezrek élte

Alles fühlt der Liebe Freuden → Másnak bezzeg szép az élet

All'idea di quel metallo → Ilyenfajta játszi elme

Állj mellénk, bosszú istene - Verdi Aidája I. felv. 2. képében - a templomjelenetben - Radames (T), Ramfisz (B) és a papkórus nagy imajelenetének kezdősora.

Álljon bár a máglya - Konstanza (S) virtuóz nagyáriája Mozart Szöktetés a szerájból c. operájának II. felvonásában. Tipikus - és a mű zenei anyagából kissé kiütköző - seria nagyária; Mozart maga írja róla apjának: ezt az áriát "kissé feláldoztam Cavalieri kisasszony gégéjének". Zenekari kíséretében koncertáns hegedű, cselló, fuvola és oboa működik közre.

Allmächt'ge Jungfrau → Erzsébet imája

Almaviva gróf - 1. Rossini Sevillai borbélyának ifjú szerelmese (T), aki Figaro segítségével nyeri el Rosináját. - 2. Mozart Figarójában - az előző mű folytatásában - hűtlenségének és csapodárságának büntetését látjuk (Bar).

Al mio furor sfuggite invano → Vigyázzon jól, ha kedves élte

Almira - G. F. Händel 3 felv. operája (1705, Hamburg), Fr. Feustking szövegére. Händel első operája.

Álmos - Mosonyi Mihály 3 felv. operája. Szigligeti Ede szövegére. A szerző 1862-ben komponálta művét, bemutatására azonban csak 1934-ben került sor az OH-ban.

Álomkép, amit lelkem lát - Strauss Rózsalovagja III. felvonásában Sophie (S) és Octavian (MS) szerelmi kettőse, a mű zárórésze; mozarti ihletésű és finomságú, gyönyörű lírikus kettős.

Álom volt - Verdi Don Carlosa I. felvonásában a címszereplő (T) szerelmi áriája. (Az eredeti verzióban ez az ária a fontainebleau-i képben volt, a négyfelvonásos változatban Verdi a kolostorképbe tette át.)

Alpár Gitta (1903-) - magyar op.én. (S). Apja zsinagógai kántor volt, aki Hilgermann Lauránál taníttatta lányát. 1923-ban debütált a bpesti OH-ban, Gildaként. 1925-ben Münchenbe, majd 1927-ben a berlini S.O.-be került. 1930 óta főleg operetténekesnőként működött: 1933-ig Berlinben, majd Bécsben, végül 1936 óta Amerikában. Igen sok film főszerepét játszotta, különösen miután a híres filmszínész, Gustav Fröhlich felesége lett.

Als du in kühnem Sange → Ha versenydalra bátran nyílt az ajkad

Alsen, Herbert (1906-) - német op.én. (B). 1929-ben debütált Hagenben. Drezdában, majd Wiesbadenben működött, innen került 1935-ben a bécsi S.O.-ba. 1949-ig e színház vezető basszistája volt. Számos vendégjátéka Európa és az USA minden jelentős operaházába elvitte (Bpesten is fellépett). Jelenleg a Fertő-tó melletti Mörbischben él, ahol nyaranként opera- és operettfesztivált rendez. A háborúk közti évek egyik legnagyobb Wagner-basszistája volt, igazi "kormos" basszus hang birtokosa, akit már hanganyaga is ideális Hagenné és Hundinggá tett.

Als Eva aus dem Paradies → Suszterdal

Als junger Liebe Lust → Szerelmes ifjúságom után

Al suon del tamburo → A dobriadóra

Alszeghy Kálmán (1852-1927) - magyar rendező. 1872-1888-ig a bpesti N.Sz. tagja mint színész, majd rendező. 1888-tól az OH művésze, ugyancsak rendezői minőségben, 1896-tól főrendezőként. Az OH örökös tagja volt.

Als zullendes Kind → A síró babát

alt - a mély női hangosztály neve. Hangterjedelme kb. a nagy F-től a kétvonalas a-ig tart. Lásd még: kontraalt, koloratúralt.

Althouse, Paul (1889-1954) - amerikai op.én. (T). Az első amerikai énekes, aki európai karrier nélkül kapott szerződést hazájában. A Met első Trisztánja. Visszavonulása után tanár lett, növendékei közé tartozik Richard Tucker, Eleanor Steber és Irene Dalis.

Altoum - Puccini Turandotjában Kína császára (T), Turandot apja.

Alva, Luigi (1927-) - perui op.én. (T). Szülővárosában, Limában debütált, 1949-ben. Hat évvel később már a Piccola Scalában énekli a Titkos házasság tenorszerepét. Azóta korunk jelentős énekesei közé tartozik, elsősorban káprázatos koloratúra-technikája révén. Mozart és Rossini művei jelentik legsajátabb világát; napjaink versenytárs nélküli legjobb Almavivája. Ezt a szerepet többször lemezre is énekelte.

alvajáró, Az - Bellini 2 felv. operája (1831, Milánó, T. Carcano) Romani szövegére. Magyarorsz. bem.: 1832, pesti Német Színház; 1841, pesti N.Sz.

Alvajáró jelenet - Verdi Macbethjének IV. felvonásában a Lady (S) hatalmas magánjelenete. Az addig gonosz és kegyetlen Lady ebben a jelenetben tulajdonképpen megváltást nyer - ezt sugalmazza Verdi egyidejűleg helyzetfestő és megrázóan lírikus muzsikája. Érdekes, hogy a jelenetet bevezető zenekari előjáték dallama (amely már a nyitányban is szerepel) az ária folyamán nem ismétlődik.

Alvarez, Albert (1861-1933) - francia op.én. (T). Gentben debütált, majd kisebb színpadok után 1892-ben a párizsi O. vezető tenoristáinak egyike lett. Főleg a francia repertoár vezető szerepeiben aratott nagy sikereket, mind Párizsban, mind a Met-ben.

Alvaro - Verdi A végzet hatalma c. operájának szerencsétlen sorsú főszereplője (T), aki a sors kegyetlen véletlenei folytán gyilkosa lesz szerelmese, Leonóra atyjának és bátyjának.

Alváry Lőrinc (1909-) - magyar szárm. op.én. (B). Bpesti tanulmányok és néhány itthoni fellépés után az USA-ba vándorolt ki. 1940-től San Franciscóban, 1942-től a Met-ben működött. Főleg karakterszerepeket énekelt (Ochs, Kecal, Leporello stb.); 1942-1959 a New York-i Filharmonikusokkal számos hangversenyen vett részt, Toscanini, Walter és Bernstein vezényletével. Számos európai és amerikai operaházban vendégszerepelt. Kivándorlása óta a Lorenzo Alvary nevet vette fel.

Alvary, Max (1856-1898) - német op.én. (T). Weimarban debütált, s csakhamar a Met Wagner-tenorja lett. Ő énekelte itt először Logét és a Siegfried címszerepét. Bayreuthban és a C.G.-ben is fellépett, az utóbbiban az 1892-es Mahler-vezényelte Ring-ciklusban. Az első Wagner-tenor, aki szakálltalanul lépett színpadra.

Alzira - Verdi 2 felv. operája (1845, Nápoly, S.C.), S. Cammarano szövegére, Voltaire azonos című drámája nyomán. A perui környezetben játszódó darab csúnyán megbukott; Verdi maga így jellemezte évtizedekkel később: "Valóban csúnya egy darab."

Amadis - Lully 5 felv. operája, előjátékkal (1684, Paris, O.), Ph. Quinault szövegére. Ugyane témára operát írt még Händel (1715), J. Chr. Bach (1779) és Massenet (1922).

Amahl and the night visitors → Amahl és az éjszakai látogatók

Amahl és az éjszakai látogatók - Giancarlo Menotti 1 felv. operája (1951, NBC-televízió), a zeneszerző szövegére, Hieronymus Bosch egy festménye nyomán. A Háromkirályokról szóló darab az első, egyenesen a tv számára készült opera.

Amami, Alfredo → Drágám, szerelmem

Amaro sol per te → A haláltól csak temiattad félek

Amato, Pasquale (1878-1942) - olasz op.én. (Bar). Nápolyban debütált 1900-ban, Georges Germont szerepében, 1908-21 között a Met vezető baritonistája, az első Jack Rance Puccini Nyugat lányában. Kora egyik legnagyobb énekese, mind hangi, mind színészi képességek szempontjából. 1921-ben visszavonult a színpadtól, 1935-től tanárként működött.

A mcenszki járás Lady Macbethje → Katyerina Izmailova

Amelia - három Verdi-hősnő neve: 1. A Haramiákban Carlo Moor jegyese (S), kit vőlegénye szúr le a kétségbeesés paroxizmusában. 2. Az Álarcosbálban René büntelenül-hűtlen felesége (S). 3. A Simon Boccanegrában Simone Maria nevű leánya, aki talált gyermekként Amelia Grimaldi néven nevelkedik.

Amelia al ballo → Amelia bálba megy

Amelia bálba megy - Giancarlo Menotti 1 felv. vígoperája (1937, Philadelphia), a zeneszerző szövegére. Menotti első érett és sikeres operája. Magyar bem.: 1962, debreceni Csokonai Színház. - Amelia elhatározza, hogy - ha törik, ha szakad - elmegy a bálba. Kísérője azonban nem férje, nem is a szeretője, hanem a nyomozó rendőrfőnök lesz.

Amfiparnaso, L' - Orazio Vecchi "madrigálkomédiája" (vsz. 1594, Modena). A színpadon mímelt cselekménnyel egyidejűleg kórus-madrigálokat énekelnek. Mai terminológiával "szcenírozott kórusműnek" neveznénk. Az opera egyik előfutáraként tartjuk számon.

Amfortas - Wagner Parsifaljának Grál-királya (Bar). Elbukott Kundry csábításával szemben, elragadta tőle Klingsor a szent lándzsát, mellyel mély, nem gyógyuló sebet ütött az oldalán. A seb csak akkor gyógyul be, mikor Parsifal a visszaszerzett szent lándzsával megérinti.

Ám ha itt gyógyfű teremne mégis - Amelia (S) áriája Verdi Álarcosbáljának II. felvonásában, az akasztófák dombjának tövében.

amico Fritz, L' → Fritz barátunk

Amneris - Verdi Aidájának királylánya (MS), a címszereplő szerelmi vetélytársa.

Amonasro - Verdi Aidájában az etiópok királya (Bar), Aida apja.

Ámor - Gluck Orfeuszában a szerelem istene (S).

Ámor isten - A grófné (S) cavatinája, szerelmi bánatának panasza Mozart Figaro házassága c. operájának I. felv. 2. képében.

Am stillen Herd → Víg télidőn

Ámul szemem - Wagner Tannhäuserje II. felvonásában Wolfram (Bar) dala a tiszta szerelemről; a dalnokverseny első éneke.

Anch'io dischiuso un giorno → Egykor kitártam én is szívemet

Ancona, Mario (1860-1931) - olasz op.én. (Bar). Jogot tanult, majd diplomata lett, s csak ezután kezdett énekelni. Triesztben debütált 1890-ben. 1893-1903-ig a londoni C.G. tagja (az első londoni Tonio), ugyanebben az időben kezd vendégszerepelni a Met-ben is. Az I. világháború idején vonult vissza, és tanítással foglalkozott.

Ancora un passo → Csak hamarosan

Anday Piroska (1903-) - magyar op.én. (A). Pályáját hegedűművészként kezdte, Hubay tanítványa volt. Énekesi tanulmányait Mme Charles Cahiernél és Anthesnél végezte, 1920-ban debütált a bpesti OH-ban. A következő évben már a bécsi S.O.-ben vendégszerepelt, melynek eredményeként Schalk le is szerződteti. Negyven éven keresztül, 1961-ig volt a S.O. tagja (Rosette Anday néven). A bécsi opera nagy korszakának egyik legjelentősebb drámai altistája volt, akinek szerepköre Glucktól és Mozarttól a modernekig terjedt. Kifejezésben gazdag és gyönyörű színű alt hangja nemcsak az operaszínpadon, hanem a koncertpódiumon is európai hírnevet szerzett neki. Igen gyakran vendégszerepelt itthon is.

Anders, Peter (1908-1957) - német op.én. (T). Berlinben debütált 1931-ben, Reinhardt Szép Heléna-produkciójában. 1936-1948 a berlini S.O. tagja. Kezdetben Mozart-szerepekben jeleskedett, később áttért a hőstenor-szerepekre (Otello, Walther). A legmuzikálisabb német tenorok egyike volt. Sok filmben is fellépett, lemezrepertoárjában jelentős rész jut a könnyűzenének. Autóbaleset áldozata lett.

Andersen, Hans Christian (1805-1875) - meséi nyomán sok operát írtak. Nevezetesebbek: Stravinsky: A csalogány (1914), Bruneau: Az Édenkert (1923), Sekles: A tíz csók (1926), Toch: Borsószem királykisasszony (1927), Wagner-Régeny: A meztelen király (1928), Reutter: Királylány és disznópásztor (1938) és Ránki: Pomádé király új ruhája (1953, ill. 1972).

Anderson, Marian (1902-) - amerikai én. (A). Bár főleg koncerténekesként működött, ő volt az első néger énekesnő, aki fellépett a Met-ben (1955, Ulrica). Toscanini mondta róla: "Ilyen hang egyszer születik egy évszázadban".

Andor Éva (1939-) - magyar op.én. (S). 1964-ben debütált a Figaro Fanchette-jeként. Azóta az OH egyik vezető lírai szopránja és igen gyakran szerepeltetett oratóriumszólista. Utóbbi minőségében Európa igen sok zenei centrumában fellépett, de vendégszerepelt New Yorkban is. Operaénekesként Lipcsében, Drezdában, Bécsben, Frankfurtban és a Szovjetunióban vendégszerepelt. Legjelentősebb szerepei: Mimi, Pamina, Susanne, Annuska, Pogner Éva, Sophie, Bess, Margit. Liszt-díjas.

Andrade, Francisco d' (1859-1921) - portugál op.én. (Bar). San Remóban debütált 1882-ben, mint Amonasro. 1906-21 a berlini Hofoper művésze. Világhíres volt rendkívül elegáns és magávalragadó Don Juan-alakítása. - Testvére, Antonio d'Andrade is op.én. volt (T).

András Béla (1909-) - magyar karm. Pályáját a V.Sz.-ban kezdte, majd 1941-ben a kolozsvári N.Sz. operarészlegének karmestere lett. 1946-49 a bpesti Vígopera igazgatója és vezető karmestere volt. Már előbb, a háború előtt és alatt sok szabadtéri operaelőadást vezényelt koncertformában, t. k. a Károlyi-kertben. Később a Vasas Művész-együttes, majd az Irodalmi Színpad zeneigazgatója volt. (Vö. Bpesti Vígopera).

André Chénier - Umberto Giordano 4 felv. operája (1896, Milánó, Sc.), Luigi Illica szövegére. Magyar bem.: 1897, bpesti OH. A nagy francia forradalom idején játszódó darab főszereplője a híres költő, Chénier (T), aki beleszeret Madeleine de Coigny grófnőbe (S). A rémuralom alatt halnak meg mindketten a guillotin alatt, hiába próbálja megmenteni őket Gérard (Bar), aki előbb inas a Coigny-kastélyban, majd forradalmár lesz.

Andresen, Ivar (1896-1940) - norvég op.én. (B). Stockholmban debütált, az Aida Királyaként, 1919-ben. A drezdai, majd a berlini opera tagja volt. Főleg Wagner-szerepekben aratott nagy sikereket, de kitűnő Sarastro és Ozmin is. Gyönyörű és hatalmas hang, kiváló színészi képesség - ezek voltak legfontosabb erényei.

Andromakhé - Hektor felesége, a hitvesi szeretet mintapéldája sok opera hősnője lett: Caldara (1724), Feo (1730), Jommelli (1745), Perez (1752), Sacchini (1763), Grétry (1780), Martin y Soler (1781), Paisiello (1798).

Androméda - Kepheus etiópiai király lánya, akit egy tengeri sziklához kötöznek Poszeidón kiengesztelésére. Perseus szabadítja meg és veszi feleségül. A következő operák szólnak a történetről: Manelli (1637, ezzel nyitották meg az első nyilvános operaházat, a velencei San Cassianót), J. W. Franck (1679), M. A. Ziani (1714), Porpora (1730), Leo (1747), Paisiello (1770), Fiorillo (1771), Gazzaniga (1775), Michael Haydn (1780), Reichardt (1788), Eisner (1807). (Vö. Perseus)

Angelica nővér - Puccini 1 felv. operája (1918, New York, Met), Forzano szövegére. A Triptichon 2. része. Magyar bem.: 1922, bpesti OH.

Bár Puccini igen szerette ezt a művét, sőt egy időben legjobb alkotásai közé sorolta, ma a többinél - és főleg a Triptichon másik két darabjánál - színtelenebbnek érezzük. E benyomás oka egyrészt talán abban rejlik, hogy a darabnak kizárólag női szereplői vannak és így az énekes-rész maga nélkülözni kénytelen a változatosságot, másrészt a mű nagy részének nincs drámai cselekménye, életképek sorozatából áll. Lényegesen ritkábban kerül előadásra, mint a Triptichon másik két darabja.

A cselekmény egy apácakolostorban játszódik. Itt él társnői közt Angelica nővér (S), akit nemesi családja záratott kolostorba, mivel "bűnös szerelemben" fogant gyermeket szült. Nagynénje, a gőgös hercegnő (A) látogatja meg, és könyörtelenül közli vele, hogy gyermeke meghalt. Angelica kétségbeesésében öngyilkos lesz, ám halála előtt - bűne megbocsátásának jeleként - látomásában megjelenik előtte Szűz Mária és halott gyermeke.

Angélique - Jacques Ibert 1 felv. vígoperája (1927, Párizs, Théatre Bériza), Nino szövegére. Boniface úgy akar megszabadulni házsártos feleségétől, Angélique-től, ...hogy eladja. Magyar bem.: 1943, V.Sz.; tv. film: 1972.

Angelotti - Puccini Toscájában az Angyalvárból megszökött politikai fogoly (B).

Angerer Margit (1903-) - magyar szárm. op.én. (S). Bpesti debütálása után 1926-ban a bécsi S.O. szerződtette, melynek 1938-ig egyik vezető szopránja volt. Híres Strauss-énekesnő, korának egyik legjobb Octavianja. Emellett drámai szerepekben is nagy sikereket aratott. 1938 óta Londonban él, ahol egy ideig hangversenyénekesként működött.

Angliai Erzsébet - A nagy angol királynő és szerelme, Essex gróf a következő művek szereplői: Rossini (1815), Carafa (1818), Donizetti (1829), Mercadante (1833), Donizetti (Roberto D'Evereux, 1837).

Angyal Nagy Gyula (1914-) - magyar op.én. (T). A kolozsvári N.Sz.-ban, majd 1943-tól az OH-ban működött. Az OH-ban Cavaradossiként debütált. A spinto- és a karakter-tenor szerepkörben működött. 1957-ben elhagyta az országot, és pályája is lezárult.

Aniara - Karl Birger Blomdahl 2 felv. operája, "az emberiség revüje az űrkorszakban" (1959, Stockholm), Erik Lindegren szövegére, Harry Martinson eposza nyomán. Az első olyan opera, amely egy űrhajó fedélzetén játszódik.

Anitua, Fanny (1887-) - mexikói op.én. (MS). A római Teatro Costanziban debütált 1909-ben, Orfeuszként. A 20-as években Toscanini Scala-együttesének tagja.

Anna Bolena - Donizetti 2 felv. operája (1830, Milánó, T. Carcano), F. Romani szövegére. Magyarorsz. bem.: 1833, pesti Német Színház. Első előadásain Pasta, Rubini és Lablache énekelték a tragikus sorsú angol királynőről szóló opera főszerepeit, majd eltűnt az opera-repertoárról. 1957-ben a Scala Callasszal és Visconti rendezésében újította fel, azóta újra játsszák világszerte.

Annibale, Domenico (1705?-1779) - olasz kasztrált szopránénekes. Händel londoni együttesének egyik sztárja, az első Poro. Londonon kívül főleg Drezdában működött.

Annina - 1. Violetta komornája (S vagy MS) Verdi Traviatájában. - 2. Olasz kalandornő, Valzacchi társa (MS) Strauss Rózsalovagjában.

Annuska - 1. Weber Bűvös vadász-ának szubrettszerepe (S). A mindig vidám fiatal lány karakterbeli ellenpólusa a komoly és érzelmes Agáthának. - 2. Verdi Falstaffjában Fordék lánya (S), Fenton szerelmese.

Ansatz - A hangindítás, egy-egy frázis kezdő hangja megütésének nálunk is meggyökeresedett német szakkifejezése.

Anselmi, Giuseppe (1876-1929) - olasz op.én. (T). Először hegedűs, majd Giulio Ricordi tanácsára énekes lesz. Athénban debütált 1896-ban, Turidduként. Világjáró művész, de legtöbbet Madridban énekelt; szívét is az ottani színházi múzeumban őrzik. A bel canto jeles képviselője, a legszebb és legárnyaltabb tenorhangok egyikének birtokosa.

Ansseau, Fernand (1890-1972) - belga op.én. (T). Előbb baritonista, majd tenorrá képzik át. Dijonban debütált 1913-ban, Massenet Heródiásának Keresztelő Szt. János szerepében. Karrierjének fő állomásai a párizsi O.C. és Chicago. Ereje teljében, 1939-ben visszavonult, és a brüsszeli Konz. tanára lett. Főleg francia operákban volt az 1920-as, 30-as évek egyik nagysikerű énekese.

Antalffy Albert (1924-) - magyar op.én. (B). 1951-ben debütált az OH-ban, a Bohémélet Colline-jaként. Több ízben vendégszerepelt külföldön, így Barcelonában, Torinóban, Helsinkiben, Bécsben. 1969 óta Bécsben tanít is. Énekelte az irodalom majd minden vezető basszus-szerepét; kiváló muzikalitása révén egyike vezető oratóriumszólistáinknak.

Anthes, Georg (1863-1923) - német op.én. (T). Julius Stockhausen növendéke volt, 1888-ban debütált Maxként Freiburgban. A következő évben Drezdába szerződött vezető hőstenorként, itt működött 1902-ig. Egyike volt a leghíresebb német Wagner-tenoroknak (1892-ben Bayreuthban is fellépett). 1902-ben egy évadon át a Met művésze, majd 1903-1913-ig a bpesti OH vezető tenoristája. Visszavonulása után a Zeneakadémia tanára, és - 1920-tól - az OH főrendezője volt. Anthes neve fogalom a magyar operatörténetben: ő volt az az énekes, aki a bpesti közönséggel tulajdonképpen megszerettette Wagner műveit; más szerepeiben is a publikum első számú kedvence volt. Nemcsak hangjával, hanem igen artisztikus és finom színészi képességeivel is iskolát teremtett Magyarországon a Wagner-felfogás terén, melyet tanárként és rendezőként is továbbadott. Énekesek egész nemzedékét nevelte a Zeneakadémián.

Antigonae - Orff operája 5 jelenetben (1949, Salzburgi Ünnepi Játékok), Szophoklész tragédiájának Hölderlin-féle német fordítására. - Egyike a leggyakrabban játszott Orff-műveknek.

Mint többi darabjában, a szerző ebben a műben is tulajdonképpen a prózai tragédiát viszi színpadra, a zene csak egyike a színpadi előadás elemeinek, de semmiképpen sem a legfontosabb.

Antigoné - Oidipusz lánya, aki Kreón nagybátyja parancsa ellenére eltemeti pártütő fivérét és ezért halállal lakol, a következő operák hősnője (a legtöbb Metastasio szövegére): P. A. Ziani (1660), Wagenseil (1750), Galuppi (1754), Mysliweczek (1773), Gazzaniga (1781), Zingarelli (1790), Guglielmi (1790), Honegger (1927), Orff (1949).

Antónia - Hoffmann, a költő egyik szerelmese Offenbach Hoffmann meséi c. operájában (S), a hármas szopránszerep lírai része. A tüdőbajos lányt Miracle doktor énekelni kényszeríti, abba hal bele.

Antónia anyjának hangja - az előbb említett hősnő anyja (A). Csak hangja hallatszik, ill. egyes rendezésekben a róla készült festmény elevenedik meg.

Anyám! Anyám! → Búcsú az anyától.

Anyegin - Csajkovszkij 3 felv. operája (1879, Moszkva, növendékelőadásként; 1881, Moszkva, B.), a zeneszerző és Silovszkij szövegére, Puskin verses elbeszélése nyomán. Magyar bem.: 1902, bpesti OH.

Csajkovszkij legismertebb operája; a műfaji megjelölés: "Lírai jelenetek" a zene jellegét is meghatározza.

A pénzből nem jutott elég - Gershwin Porgy és Bess c. operájának II. felvonásában Porgy (Bar) dala, melyben a boldog szegénységet dicsőíti.

Apollo és Hyacinthus - Mozart latin-nyelvű iskolai énekesjátéka (1767, Salzburg), Rufinus Widl szövegére. Kompozíciója idején Mozart mindössze 11 éves volt.

Appia, Adolphe (1862-1928) - svájci szcenikus és díszlettervező. Párizsban tanult, majd Bayreuth és Wagner hatása alá került. A mai inszcenálási irányzatok egyik úttörője, a dramaturgiailag indokolt világítás és a stilizált, egyszerű vonalú díszlettervezés kezdeményezője. A Wagner-unokák bayreuthi reformja túlnyomóan Appia elveire és könyveire támaszkodik.

appoggiatura - 1. az előke általánosan használatos neve. 2. A XVIII. sz.-i recitativókban különleges eset: amikor egy zárófrázisban a zeneszerző két azonos magasságú hangot ír, az énekesnek az első hang helyett annak felső váltóhangját kell énekelnie. (Pl. ha a szólamban f-d-d- áll, f-e-d-t szokás énekelni.)

Aprile, Giuseppe (1732-1813) - olasz op.én. (férfi A) és pedagógus. 1763-ban debütált, majd különböző német és olasz operaházakban szerepelt igen nagy sikerrel. Visszavonulása után korának egyik legjelentősebb énektanára volt, solfeggióit (1791) ma is használják az énekoktatásban.

Arabella - Richard Strauss 3 felv. operája (1933, Drezda), Hofmannsthal szövegére. Magyar bem.: 1934, bpesti OH. - Az elszegényedett Waldner grófnak különböző komplikációk után sikerül két lányát, Arabellát és Zdenkát férjhez adnia. Arabella a dúsgazdag Mandryka neje lesz, Zdenkát nővére egyik udvarlója, Matteo veszi el.

Aragal, Giacomo (tkp. Jaime) (1939-) - spanyol op.én. (T). Barcelonában debütált, és hamarosan nemcsak hazájában, hanem Európa-szerte kitűnő nevet szerzett magának. Pályája kezdetén kizárólag lírai tenor-szerepeket énekelt (Bellini, Donizetti, Traviata-Alfréd, Rodolphe), az 1960-as évek vége felé áttért a spinto-szerepkörre. 1964 óta igen gyakran vendégszerepel Bpesten, közönségünk egyik kedvence. Kitűnő színész, aki főleg jó megjelenésével és színészi készségével teremt atmoszférát a színpadon.

Aramburgo, Antonio (1838-1912) - spanyol op.én. (T). Firenzében debütált 1872-ben, a Norma Pollionejaként. 1876-ban már Párizsban énekli A végzet hatalma Alvaróját, és ettől kezdve Európa-szerte sikert sikerre halmoz. Igazi olasz hőstenor, "tenore di forza". 1889-ben Lisszabonban megbukik, a közönség megelégelte zenei bizonytalanságait és a zenei szövegtől eltérő modorosságait. 1890-95 még Oroszországban is fellép, majd visszavonul és Montevideóban tanít.

Arangi-Lombardi, Giannina (1891-1951) - olasz op.én. (S). Mezzóként debütált 1920-ban a római T. Costanziban, mint Lola. Toscanini Scala-együttesének nagyszerű drámai szopránja, kiváló Aida és Gioconda. Később Milánóban, majd Ankarában tanár.

Arányi Dezső (1859-1923) - magyar op.én. (T). 1890-ben debütált Brnóban, a Hugenották Raouljaként. E színház, majd a berlini Kroll-opera tagja, 1893-1900 a bpesti OH vezető lírai tenorja. Hét évig különböző külföldi színházaknál működött (1902-1907 a prágai Német Operaházban, ahol részt vett a Hegyek alján bemutatóján), majd 1907-től ismét az OH tagja volt. A századforduló idejének jelentős magyar lírai hősi tenorja, híres szerepei főleg a francia repertoárból valók, de ugyanakkor jelentős Mozart-énekes is, aki pl. Salzburgban Don Ottaviót énekelte.

aranykakas, Az - Rimszkij-Korszakov 3 felv. operája, epilógussal (1909, Moszkva), Bjelszkij szövegére, Puskin költeménye nyomán. Magyar bem.: 1968, bpesti E.Sz.

A szerző utolsó operája és egyben politikailag legmerészebb szatírája. A cenzúra nem is engedélyezte előadását a szerző életében, annyira átlátszóak az utalások Oroszország korabeli politikai életére. (Dodon király és udvartartása II. Miklós cárral és udvarával azonosítható, a király által vezetett vesztett háború pedig az orosz-japán háborúval.) A zene egyrészt akkoriban merészen modernnek számító harmóniai és hangszerelési fordulataival, másrészt a Rimszkijnél oly gyakori, itt azonban központivá váló orientális tematikával tűnik ki.

A cselekmény a legendás Dodon királyról (Bar) szól, akinek egy csillagjós (T) csodálatos aranykakast (S) ajándékoz. Ha a kakas kukorékol, veszély fenyegeti a királyt és az országot. A király tehetetlen hadvezérével és még tehetetlenebb fiaival háborúba indul, amelyet elveszít. Találkozik azonban Semaha titokzatos és gyönyörű királynőjével (S), akit menyasszonyaként visz vissza országába. Ekkor jelentkezik megígért jutalmáért a csillagjós, és a királynő kezét kéri. Dodon megöleti az asztrológust, őt viszont az aranykakas éles csőre sebzi halálra. A királynő kacagva tűnik el a semmiben. Az epilógusban az életrekelt csillagjós kérdi a közönséget: vajon valóságot látott-e vagy mesét.

arany meg az asszony, Az - Kenessey Jenő 1 felv. operája (1943, OH), Krúdy Gyula színművére.

Kenessey egyetlen operája, egyben pályájának legnagyobb sikere. A bemutató óta sokszor felújította az OH, és vidéki operaházaink is játszották. Stílusában igen szellemesen és vonzóan keveredik a Puccini-stílusú melodika és a legfőként Debussyre emlékeztető harmóniavilág. Jelenetei, áriái és kettősei hatásos, jó dramaturgiával felépített számok, a szerepek nemcsak énekesi, de színészi feladatot is jelentenek.

A cselekmény Lőcse városában játszódik, a középkorban. Wolfgang (B), a gazdag polgár, felesége, Anna (S) és Rotaridesz zsoldoskapitány (T) a főszereplői. A kapitányt beszállásolják Wolfgang házába, és a polgár fiatal felesége szerelemre gyullad a daliás katona iránt. Rotaridesz viszonozza is a szerelmet. Wolfgang azonban meg tudja védeni házát és becsületét. Azzal áltatja a zsoldoskapitányt, hogy aranyat tud csinálni. Rotaridesz megtömi zsebét a Wolfgang által készített hamis aranyakkal, s Wolfgang ekkor hívatja az őrséget. A fiatal katonát elviszik s a halál vár rá, mert Lőcse szigorú törvényei halállal büntetik a pénzhamisítót. Anna asszony visszaül kedvenc helyére, az ablak elé, és szomorúan nézi az eleredt hóesést... élete ismét bezáródott a polgárház négy fala közé.

arbore di Diana, L' (Diana fája) - Martin y Soler 2 felv. vígoperája (1787, Bécs, B.), Lorenzo da Ponte szövegére. A szerző legsikeresebb műve az Una cosa rara mellett. Magyarorsz. bem.: 1788, Pozsony; 1789, pesti Német Színház (mindkettő németül).

Ardon gl'incensi → Tömjénfüst árad

A rétet kóboroljuk át → Tündér-dal

Arhipova, Irina (1925-) - szovjet op.én. (MS). A szverdlovszki operában debütált, Rimszkij-Korszakov Cári menyasszony c. operájában. 1956-ban lett a moszkvai B. tagja, s rövid idő alatt a színház vezető mezzója. Hazáján kívül több európai fővárosban (Bpesten is) és az USA-ban vendégszerepelt. A drámai szerepek állnak hozzá legközelebb, legteljesebb, külföldön is megcsodált alakításai: Amneris, Carmen, Eboli, Márfa, a Jenufa Templomos asszonya, Marina stb.

ária - az opera (oratórium, kantáta) egy vagy többrészes szólóének-formája. A firenzei operakísérletek még nem ismerték, itt a recitativikus parlando, az énekbeszéd volt szinte kizárólagos megjelenési formája az éneknek. Már Monteverdinél kialakul a zárt formájú ária, rendszerint egyszerű dalformában. Alessandro Scarlatti műhelyében születik meg a da capo ária, mely aztán több évszázadig uralkodó marad; lényege a háromrészesség (ABA), melynek középső része rendszerint (nem mindig!) a visszatérő főrésszel ellentétes zenei anyagot hoz. A visszatérés mindig variált; ha nincs is kiírva, a bel canto fénykorában az énekes saját fantáziája szerint variálta, elsősorban dús ékesítésekkel. - Lully és Rameau, majd Gluck is, rövidebbre fogják az áriaformát, visszavezetik a dalszerűséghez, de ugyanakkor a dráma vonalvezetése alá rendelik. - A késő-nápolyi iskola, majd Rossini, Bellini és Donizetti kezén alakul ki az a típus, amely közbeékelt recitativo accompagnatókkal négyrészessé teszi az áriát (azaz később, Verdinél: a drámai nagyjelenetet): recitativo - lassú szakasz - recitativo - gyors szakasz (cabaletta vagy stretta). Verdi érett műveiben tűnik el ez a típus, a Végzet hatalma Carlos-áriája (Urna fatale) az utolsó képviselője e formának. Már a korai Verdi-operákban azonban megjelenik az ária új típusa, mely teljesen a drámai követelményeknek megfelelően alakítja ki formáját. (Pl. Rigoletto II. felv.-beli jelenete, melyben a lassú-gyors sorrend megfordul). - Wagnernél eltűnik a hagyományos áriaforma, a zárt formaképlet csak drámailag indokolt helyen jelenik meg (pl. Walther dalai a Nürnbergi mesterdalnokokban); egyébként a deklamáció és az arioso követik egymást, hol az egyik, hol a másik kerül az előtérbe. - A romantika késői mestereinél lazává válik a hagyományos formaképlet, rendszerint egy melodikus mag rövid kibontásává válik az ária, többé-kevésbé kötött formában (pl. Puccininál). A mai operákban a zárt formaképlet eltűnik, kivéve a szándékos, "neoklasszicista" megoldásokat (Stravinsky: The Rake's Progress).

aria cantabile - A XVIII. sz.-i olasz terminológia szerint érzelemmel teljes, széles ívelésű dallamon nyugvó, virtuóz ária.

aria con pertichini - olyan áriatípus, amelybe egy vagy több mellékszereplő (pertichino) is egy-egy mondat erejéig beleszól, vagy mellékszólamot énekel (pl. Verdi: Macbeth - a Lady alvajáró áriája).

aria di bravura - dúsan ékített, virtuóz ária.

aria di mezzo carattere - A XVIII. sz.-i olasz terminológia szerint az aria cantabile és az aria di bravura között félúton álló ária-típus.

aria d'imitazione - a XVIII. sz.-i olasz terminológia szerint az olyan ária elnevezése, amelyben az énekszólam és a zenekar egyaránt valamilyen természeti jelenséget utánoz.

aria di portamento - A XVIII. sz.-i olasz terminológia szerint méltóságteljes, lassú tempójú ária, melynek jellegzetességét a hosszan tartott hangok adják meg.

aria di sortita - A XVII-XVIII. sz. olasz operájában úgyszólván minden ária ilyen, azaz a szereplő a kimenetel, a színpad elhagyása előtt énekli.

Ariadné - Minósz krétai király lánya, aki megmenti Thészeuszt a labirintusból és a Minotaurusztól, s akit a görög hős Naxosz szigetén elhagy. Ariadné később Bacchus-Dionüszosz felesége lesz. - Egyike a leggyakrabban megzenésített operatémáknak: Monteverdi (1608), Cambert (1674), Kusser (1692), Porpora (1714), Keiser (1727), Marcello (1727, bem.: 1913), Porpora (1733, másik mű), Händel (1734), Leo (1735), Galuppi (1763), Benda (1775, melodráma), Holzbauer (1780), Haydn (1790, drámai jelenet), Righini (1795), R. Strauss (1916), Milhaud (1929), (Vö. Thészeusz.)

Ariadne auf Naxos → Ariadné Naxos szigetén

Ariadné Naxos szigetén - Richard Strauss 1 felv. operája prológussal (1912, Stuttgart - 1916, Bécs), Hugo von Hofmannsthal szövegére. Magyar bem.: OH, 1919. - Eredeti formájában Molière Úrhatnám polgár c. komédiája után került színre (a Molière-darabhoz Strauss kísérőzenét írt), majd előjátékkal bővülve önálló operává vált. Prológus: A gazdag úr komoly operatársulatot és zenés-táncos commedia dell'arte együttest szerződtet, majd szeszélyében elrendeli, hogy a két együttes a két darabot egyidejűleg játssza. Az opera kétségbeesett zeneszerzőjét (MS) előbb mestere (Bar), majd a komédiások sztárja, Zerbinetta (S) próbálja megvigasztalni. - Az opera: A Naxoson elhagyott Ariadné (S) sirámait Zerbinetta és társai kommentálják. Ariadné halálvágyával a komédiások az élet szépségét és a könnyed életfelfogást állítják szembe. A megérkező Bacchust (T) Ariadné először a Halálnak tartja. A mitológiai pár szerelmi kettőse összefonódik Zerbinetta és egyik komédiás hódolója egymásratalálásával.

Ariane és Kékszakáll - Paul Dukas 3 felv. operája (1907, Párizs, O.C.), Maeterlinck drámája nyomán. A szerző egyetlen operája. Kérdéses, de talán Bartók ismerte a darabot, amely négy évvel a Kékszakállú herceg vára előtt került bemutatásra.

Ariane et Barbebleue - Ariane és Kékszakáll

Arianna - Monteverdi operája 8 jelenetben, prológussal (1608, Mantova), Ottavio Rinuccini szövegére. Ezt a művet játszották a híres velencei T. San Moisè 1639-es megnyitásakor is. A szövegkönyv teljes egészében megmaradt, a zenéből csak a híres - Monteverdi egyházi szövegű átiratában is ismert - Lamento.

aria parlando - A XVIII. sz.-i olasz terminológia szerint a deklamációra súlyt helyező ária elnevezése.

Arié, Raphael (1920-) - bolgár op.én. (B). Előbb hegedül, majd énekelni tanul. Koncerten már 1939-ben fellép, de csak a háború után debütál Szófiában. 1946-ban megnyeri a genfi versenyt, s egy év múlva már a Sc.-ban énekel. Az olasz operaházak állandó vendége, főleg Verdi-szerepekben (pl. Attila) jelentős sikerekkel. A The Rake's Progress ősbemutatóján ő alakítja Trulove szerepét.

arietta - kisméretű, inkább dalszerű ária. Néha így nevezik a cavatinát is.

Arimondi, Vittorio (1861-1928) - olasz op.én. (B). 1883-ban debütált Varesében, Gomez Il Guarany c. operájában. Tíz évig kisebb olasz színpadokon lépett föl, majd 1893-ban a Sc. művésze lett. Még ugyanebben az évben ő énekelte Pistolt a Falstaff bemutatóján. Pályája további során Verdi és Wagner-énekesként Európa és Amerika minden nagy operaházában fellépett.

arioso - a recitativo accompagnato és az ária közt félúton álló forma. Az énekszólamban a deklamáció és a kibontott, kötött formájú dallam egyaránt szerepelhet, a zenekari kíséret zártabb formát képvisel.

Arkel - Debussy Pelléas és Mélisande-jában Allemonde aggastyán, vak királya (B).

Arkor, André d' (1901-) - belga op.én. (T). A két háború közti évtizedek jelentős Mozart-tenorja. A háború után a liége-i opera igazgatója.

Arlecchino - 1. Ferruccio Busoni 1 felv. "capricciója" (1917, Zürich), a komponista szövegére. - 2. Leoncavallo Bajazzókjában Beppo (T) szerepe a komédiában.

Arlesiana, L' (Az Arles-i lány) - Francesco Cilea 3 (ered. 4) felv. operája (1897, Milánó, T. Lirico), L. Murenco szövegére, Daudet drámája nyomán. "È la solita storia" kezdetű tenoráriája ma is népszerű.

Armida - Tasso Megszabadított Jeruzsálemje egyik epizódja, a gyönyörű varázslónő Armida és Rinaldo lovag kalandjai, a műfaj kezdete óta a kedvelt operatémák közé tartozik. A következő művek a legjelentősebbek (a darabok címe egyes esetekben nem Armida, hanem Rinaldo): olasz operák: Ferrari (1639), Graun (1751), Traetta (1760), Jommelli (1771), Salieri (1771), Sacchini (1772), Gazzaniga (1773), Mysliweczek (1780), Haydn (1784), Cherubini (1782), Zingarelli (1786), Righini (1799), Rossini (1817). Ugyane téma más címmel: Händel (1711), Vivaldi (1718), Cimarosa (1778), Sarti (1785), Guglielmi (1789). Francia operák: Lully (1686), Gluck (1777), Sacchini (másik darab, 1783). Német opera: Zumsteeg (1790). Cseh mű: Dvořák (1903).

Armide et Renaud (Armida és Rinaido) - Lully 5 felv. operája (1686, Párizs, O.), Ph. Quinault szövegére, Tasso Megszabadított Jeruzsálemje nyomán.

Arndt-Ober, Margaret (1885-1971) - német op.én. (MS). Frankfurtban debütált 1906-ban. A berlini S.O. tagja volt 1906-tól 1944-ig. Korának híres karakterénekesnője. Az első világháború idején a Met-ben működött, ahol ő alakította először a Rózsalovag Octavianját; Amerika hadbalépésekor azonban internálták. A Jenufa híres, Kleiber-vezényelte berlini premierjén ő volt a Templomos asszony.

Arnold - Rossini Tell-jének egyik hőse (T), a szerelem és a hazafi-kötelesség közt vergődő fiatalember. Az irodalom egyik legmagasabb fekvésű tenorszerepe.

Arnold, Irmgard (1914-) - német op.én. (S). Pályáját egy bajor vándortársulatnál kezdte, Zeller Madarászának női főszerepével debütált. Innen a müncheni operettszínházhoz került, majd 1940-ben lépett operaszínpadra Augsburgban. 1950-ben szerződtette Felsenstein a berlini Komische Operhez, melynek ma is tagja. Nagyszerű színésznő, s így tökéletesen meg tud felelni a Felsenstein-féle operaelőadási koncepciónak. A Komische Operben sok főszerepet énekelt, így t. k. az ottani híres Ravasz rókácska-előadás címszerepét.

Arnoldson, Sigrid (1861-1943) - svéd op.én. (S). Adelina Patti sógoránál, M. Strakoschnál, majd Désirée Artôt-nál tanult; Moszkvában debütált 1886-ban, Rosinaként. Korának egyik nevezetes koloratúrsztárja. Az 1900-as években visszavonult.

árnynélküli asszony, Az - Richard Strauss 3 felv. operája (1919, Bécs, S.O.), Hofmannsthal szövegére.

Bonyolult allegorikus történet a humanitásról, szeretetről, önfeláldozásról.

Aroldo → Stiffelio

Arrigo - Verdi Szicíliai vecsernye c. operájában patrióta olasz (T), a darab egyik főszereplője, akiről a cselekmény folyamán kiderül, hogy az elnyomó francia kormányzó fia.

Arroyo, Martina (1940-) - amerikai op.én. (S). 1959-ben debütált a Met-ben, a Don Carlos Mennyei hangjaként. A következő években a Met-ben kisebb szerepeket énekelt csak, de ugyanakkor számos európai operaházba már főszerepekre hívták meg. 1963-ban a zürichi opera vezetőszopránja, és 1965-ben érkezik el nagy kiugrásához, amikor a Met-ben a megbetegedett Birgit Nilsson helyett énekli az Aida főszerepét. Azóta a világ egyik vezető szopránénekese. Európa és Amerika minden operaházának ünnepelt vendége. Elsősorban hangszépségével hat, a karakterizálás, a hanggal való szerepformálás terén teljesítményei elmaradnak énektudása és virtuozitása mögött.

Artaxerxes - Xerxes perzsa király fia, számos mű hőse a XVIII. sz.-ban (a legtöbb darab Metastasio szövegkönyvére készült): Hasse (1730), Duni (1731), Vinci (1732), Leo (1740), Gluck (1741), Graun (1743), Galuppi (1749), Jommelli (1749), Majo (1762), Paisiello (1765), Piccinni (1766), Sacchini (1768), Mysliweczek (1774), Guglielmi (1775), Cimarosa (1781), Anfossi (1788), Zingarelli (1794), Isouard (1795). Más szövegkönyvekre: Arne (1762), Lesueur (1801).

Arthur király - Purcell 5 felv. "dramatikus operája" prológussal, valójában "masque" (1691, London, Dorset Gardens), Dryden szövegére. Ma főleg a hangversenypódiumon él a mű, 1974-ben nálunk is ebben a formában szólaltatták meg.

Artôt, Désirée (1835-1907) - belga op.én. (S). Pauline Viardot tanítványa, Meyerbeer ajánlatára szerződteti a párizsi Opera. Előbb mezzo, majd 1859-től koloratúrszoprán. A kor nagy énekes-díváinak egyike. 1868-as oroszországi turnéja idején Csajkovszkij akarja feleségül venni, de a következő évben Mariano Padilla spanyol baritonhoz megy hozzá. A bpesti N.Sz.-ban is többször fellépett. - Lánya, Lola Artôt de Padilla (1880-1933) szintén énekesnő volt (MS), főleg Berlinben működött.

A rút elvakultság - Verdi Don Carlosa IV. felvonásában Erzsébet (S), Eboli (MS), Posa (Bar) és II. Fülöp (B) kvartettje, négy személy, négy jellem és négy konfliktus csodálatos egyidejű ábrázolása.

Árva Józsi három csodája - Kósa György 1 felv. mesejátéka (1933, OH). Márkus László és Mohácsi Jenő szövegére.

Árván, a dermesztő magányban - A címszereplő (S) halál-jelenetének kezdő sorai Puccini Manon Lescaut-ja IV. felvonásában.

Árva népünk - Verdi Macbethje IV. felv. 1. képében a skót menekültek ötszólamú kórusa.

Ascanio in Alba - Mozart 2 felv. "serenatá"-ja (1771, Milánó), G. Parini szövegére. A bemutatón jelenlevő J. A. Hasse ezt mondta volna: "Ez a fiú mindnyájunkat elfeledtet majd!"

Ashton lord - Donizetti Lammermoori Luciájában a címszereplő bátyja (Bar), a politikai ambícióinak húgát feláldozó skót nemesúr. Olasz nyelvterületen: Enrico.

A síró babát - Wagner Siegfriedjének I. felvonásában Mime (T) monológja, melyben elmondja, hogyan nevelte fel Siegfriedet.

Asmus, Rudolf (1921-) - cseh szárm. német op.én. (Bbar). Ostravában debütált 1941-ben. 1944-53-ig a brnói, 53-59-ig a prágai opera tagja. 1956-tól vendégszerepelt több ízben a berlini Komische Operben, 1959 óta állandó tagja a színháznak. Fő szerepei: Leporello, Mozart-Figaro, Borisz és a Hoffmann meséi négyes bariton-szerepe.

Assassinio nella catedrale → Gyilkosság a katedrálisban

Asszád - Goldmark Sába királynője c. operájában Salamon kedvelt tisztje, Szulamit vőlegénye és Sába királynője szerelmének áldozata (T). A magas regiszter igénye miatt egyike az irodalom legnehezebb tenorszerepeinek.

Asszonyok, lányok - Mozart Figarójában Cherubin (S vagy MS) canzonettája a mű II. felvonásában.

Astaroth - Goldmark Sába királynője c. operájában a királynő rabszolganője (S).

A szívemnek hiába mondom - Bizet Carmenje III. felvonásában Micaela (S) áriája, melyben az ég segítségét kéri az előtte álló feladat végrehajtásához.

A szív nagy szenvedélye száll a dalban - Verdi Falstaffja III. felv. 2. képében Fenton (T) lírikus szerelmi áriája.

A szőlő tűz-levének - Johann Strauss Denevérje II. felvonásában felhangzó pezsgő-dal, melyben az egész vendégsereg részt vesz, Orlovszky (MS vagy T), Eisenstein (T) és Adél (S) vezetésével.

Asztrológus - Rimszkij-Korszakov Aranykakas c. operájának egyik főszereplője (T), a prológus és az epilógus hőse.

Atala - Sárosi Ferenc 5 felv. operája (1881, pesti N.Sz.), Váradi Antal szövegére.

A te grave cagion → Hozzád nagy fontos ügy vezet

A te l'estremo addio - Nagy ősök fényes vára

A terra! → A földön...

Atlantov, Vlagyimir (1938-) - szovjet op.én. (T). Mindkét szülője a leningrádi Operaház tagja volt. Ő maga előbb karvezetői, majd énekesi tanulmányokat folytatott, és 1963-ban debütált a Kirov Operaházban. Újabb tanulmányi idő következett Olaszországban, majd 1967-ben a B. tagja lett. Rövid idő alatt a színház vezető lírai-spinto tenorja és európai hírű, számos operaházban nagy sikerrel vendégszereplő művész. Főleg Puccini-szerepekben és a klasszikus orosz repertoárban nyújt kiváló alakításokat. Többször fellépett Bpesten is.

Attila - Verdi 3 felv. operája prológussal (1846, Velence, F.), Temistocle Solera szövegére. A korai Verdi-oeuvre nagyjelentőségű darabja. Magyarorsz. bem.: 1852, egy olasz stagione a pesti N.Sz.-ban; 1972, Margitszigeti Szabadtéri Színpad (olaszul); 1974, debreceni Csokonai Sz. (magyarul). - Attila (B) hadai betörnek Észak-Itáliába, az előle menekülő lakosság ekkor alapítja meg Velencét. A hun király csak akkor hátrál meg, mikor látomásában égi szózatot hall, amelyet az elébe vonuló Leó pápa (B) szó szerint megismétel. A politikai bonyodalomban részes Aetius római hadvezér (Bar), az ezt kísérő szerelmi cselekményszálban pedig Odabella (S), a szép aquileiai lány és annak kedvese, Foresto (T). Az eredeti szövegkönyvben a darab végén Odabella megöli Attilát (a magyar előadások ezt a történelem-ellenes momentumot ellenkezőjére fordítják).

Auden, Wystan Hugh (1907-) - angol költő, Chester Kallman-nal együtt írta Stravinsky "The Rake's Progress" és H. W. Henze "Elégia ifjú szerelmesek számára" c. operáinak szövegkönyvét.

Au fond du temple saint - Nadir (T) és Zurga (Bar) híres kettőse Bizet Gyöngyhalászok c. operájának I. felvonásában.

Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny → Mahagonny városának felemelkedése és bukása

A un dottor della mia sorte → Engem ily butának nézni

Austral, Florence (1894-1968) - ausztrál op.én. (S). 1922-ben debütált Londonban, Brünnhildeként. Továbbra is főként Angliában működött, mint a két háború közti évtizedek neves drámai szopránja (Aida, Izolda stb.). Hatalmas hangja és stíluskészsége volt sikerének titka.

Autori, Fernando (1884-1937) - olasz op.én. (B). Palermóban debütált 1913-ban. Főleg Mozart-szerepekben volt kora egyik neves buffo-basszusa.

Avant de quitter ces lieux → Véres harcok hajnalán

A vár udvarán - Hagen (B) monológja Wagner Az istenek alkonya c. zenedrámája I. felvonásában.

Ave Maria - Verdi Otellója IV. felvonásában Desdemona (S) imája.

A vén ember megátkozott - Verdi Rigolettója I. felv. 2. képében a címszereplő (Bar) és Sparafucile (B) kettőse. A jelenet különlegessége, hogy a vezető dallamok a zenekarban szólalnak meg, az énekszólamban csak recitativikus frázisok vannak.

A village Romeo and Juliet → Falusi Rómeó és Júlia

Az a barna jó lesz nékem - Fiordiligi (S) és Dorabella (MS) kettőse Mozart Così fan tutté-ja II. felvonásában, melyben mindketten a másik nővér vőlegényét választják ki maguknak.

Az asszony ingatag - A mantuai herceg (T) áriája Verdi Rigolettójának III. felvonásában. A legenda szerint Verdi csak a velencei premier előtt egy-két nappal adta át a szerep első alakítójának, Raffaele Mirate-nak a kottát, nehogy a dallam idő előtt népszerűvé váljék. Az operairodalom legnépszerűbb áriáinak egyike.

Az ég áldása e házon - Ford (Bar) és Falstaff (Bar) rendkívül humoros kettőse Verdi operája II. felv. 1. képében.

Az ég királyi asszonya - Leonóra (S) férfikar-kíséretes jelenete Verdi A végzet hatalma c. operája II. felvonásának végén.

Az ég megáld, te hű barát - Wagner Lohengrinje I. felvonásában a címszereplő (T) búcsúdala a hattyúhoz.

Az ég úgy fénylett - Verdi Traviatája I. felvonásában Violetta (S) és Alfréd (T) szerelmi kettősének kezdő sora.

Az eisenachi várban egy furcsa alak → Kleinzack legenda.

Az éj ezüstös fátyla - Leonóra (S) kétrészes nagyáriája Verdi Trubadúrja I. felv. 2. képében.

Az Éj királynője - Mozart Varázsfuvolájának egyik főszereplője (S). A köztudattal szemben tulajdonképpen nem intrikus, bár feltétlenül negatív figura. Két áriája a koloratúrszoprán-irodalom legnehezebb feladata.

Az erdőt járva sípolok - Papageno (Bar) bemutatkozó dala Mozart Varázsfuvolájának I. felvonásában. Dallama jellegzetes német népdal-hangot üt meg.

Az ily jött-ment csúnya fráter - Mozart Szöktetés a szerájból c. operája I. felvonásában Ozmin (B) többrészes nagyáriája. Mozart ebben az áriában adja meg Ozmin teljes karakterképét, beleértve az önmagából kivetkőzött dühöt; ezt az ábrázolja, hogy az ária más hangnemben ér véget, mint amiben elkezdődött.

azione sacra - 1. a vallásos tárgyú templomi színjáték neve, mint ilyen, az opera előfutárainak egyike. - 2. néha vallásos tárgyú operák műfaji megjelölése (pl. Rossini: Mózes).

azione teatrale - időnként előforduló XVII. sz.-i olasz kifejezés az operára.

Azra - Zádor Jenő 3 felv. operája (1936, OH), Lányi Viktor szövegére. Szép Ernő nagy sikerű színműve nyomán.

Azucena - Verdi Trubadúrjának cigányasszonya (MS), a mű tulajdonképpeni főszereplője. Az ő mániákus bosszúvágya a cselekmény irányítója.

Azucena elbeszélése - Verdi Trubadúrja II. felvonásában Azucena (MS) drámai elbeszélése anyja máglyahaláláról. A verdii formarobbantás egyik zseniális példája: tulajdonképpen kötetlen drámai monológ, olyan formatípus, amelyben a szerkezetet és az egyes szakaszok hangulati egymásutánját kizárólag a drámai szituáció, a szöveg határozza meg. Külön érdekesség és újítás, hogy a monológ közepén Verdi a zenekarban felidézi az előző, ún. máglya-ária motívumát.