CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

Baba-ária - Offenbach Hoffmann meséi c. operája Olympia-jelenetében az automata bábu, Olympia (S) virtuóz koloratúrszoprán áriája. Az automata szerkezetének lejárását Offenbach megkomponálta.

bábopera - Szinte magától értetődő, hogy az évezredes bábművészet hamarosan az új műfaj megszületése után részt kért magának az opera világában. Valószínűleg Ziani Damira Placata c. műve volt ez első bábopera, Velencében mutatták be 1680-ban. (Velence híres operaházai közül több is játszott éveken keresztül báboperákat.) Híres bábopera-együttes működött Eszterházán, Haydn Philemon és Baucisa az ő számukra készült. Napjainkban a római Teatro dei Piccoli, a salzburgi Marionetten Theater és néhány kísérletével a budapesti Állami Bábszínház viszi tovább a műfajt. Lásd még: Pedro mester bábjátéka.

Baccaloni, Salvatore (1900-1969) - olasz op.én. (B). Gyermekkorában a Sixtusi kápolna fiú-szoprán énekese volt. Rómában debütált 1922-ben, a Sevillai borbély Bartolójaként. 1926-ban Toscanini szerződtette a Sc.-hoz, itt vált belőle nagyszerű buffo-basszus. Leghíresebb szerepe Don Pasquale volt; ragyogó Leporello, Bartolo, Ozmin. A glyndebourne-i fesztivál, a Covent Garden, a Met állandó vendége, a két háború közti évtizedek talán legnagyobb basszus-buffója.

Bacchus - R. Strauss Ariadné-jában ő vigasztalja meg és veszi nőül a bánkódó Ariadné-t (T). Az előjátékban is megjelenik, mint a Tenorista. A mű végleges változatának 1916-os bécsi ősbemutatóján Környei Béla énekelte a szerepet.

Bada, Angelo (1875-1941) - olasz op.én. (T). Az epizódszereplők kategóriájának világhíressé vált képviselője, 1908-38 között a Met együttesének tagja, híres és nagyszerű Sujszkij, Spoletta és Valzacchi.

Badini, Ernesto (1876-1937) - olasz op.én. (Bar). Paviában debütált, a Sevillai borbély címszerepében. 1913-ban, a Verdi-centenárium parmai ünnepségein Toscaninivel énekli a Falstaff Fordját; a nagy karmester 1921-ben a Sc.-hoz szerződteti, ahol haláláig működik. Főleg buffo-szerepekben vált elismertté (pl. Gianni Schicchiként).

bagdadi borbély, A - Peter Cornelius 2 felv. vígoperája (1858, Weimar, Liszt vezényletével), saját szövegére, az 1001 éjszaka egyik meséje nyomán. Magyar bem.: 1891, bpesti OH. 1884-ben Felix Mottl átdolgozta a darabot, azóta német színpadokon népszerű. - A minden lében kanál Abul Hasszán borbély (B) segíti céljához, a szép Marziana (S) kezéhez a fiatal Nureddint (T). Abul Hasszán a basszus-buffók parádés szerepe.

bagdadi kalifa, A - Boieldieu 1 felv. operája (1800, Párizs, O.C.), Saint-Just szövegére. Magyarorsz. bem.: 1810, pesti Német Színház.

Bahr-Mildenburg, Anna (1872-1947) - osztrák op.én. (S). Hamburgban debütált 1895-ben. Hamarosan Európa vezető Wagner-szopránjainak egyike: 1897-ben már Bayreuthban lép fel Kundryként. Bécsben a nagy Mahler-gárda egyik büszkesége. Münchenben, majd Berlinben tanít visszavonulása után, 1921-26 Münchenben rendezőként is tevékenykedik. Férje a híres író, Hermann Bahr.

Bajazid - Murád fia és utóda, az európai hódításokat végrehajtó török szultán, akit azonban Tamerlán legyőzött és elfogott, a következő operák hőse: Gasparini (1719), Leo (1722), Duni (1732), Jommelli (1753), Generali (1814), Cikker (1957).

Bajazzók - Leoncavallo 2 felv. operája (1892, Milánó, T. Dal Verme), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1893, bpesti OH.

Mascagni Parasztbecsülete mellett a verizmus iskola-alapító darabja. Erős drámai hatások, de nem a legjobb ízlés, naturalista effektusok és inkább deklamáló, mint szélesen kibontott melódiák (mint Mascagni művében) jellemzik a partitúrát. (A zenekari Intermezzo áthidaló jellegét kihasználva, általában egyvégtében szokták játszani a két felvonást.)

A darabot bevezető Prológban (rendszerint Tonio, néha Canio énekli) Leoncavallo a verizmus művészeti elveit mondja el.

Baker, Janet (1933-) - angol op.én. (A). Napjaink egyik legnevesebb altistája, aki nemcsak operaszínpadon, hanem oratóriumszólistaként és dalénekesként is világsikeres művésznő, minden nagy opera és fesztivál gyakori vendége.

Baklanov, George (1882-1938) - orosz op.én. (Bar). Kijevben debütált 1903-ban. 1910-től a londoni C.G., majd 1917-től a chicagói opera tagja. Híres Scarpia, Escamillo és Rigoletto. Óriási hanganyag és színészi modorosság egyaránt jellemezte.

Balassa Imre (1886-1974) - magyar kritikus, zeneíró. Több éven keresztül az OH dramaturgja és a színház múzeumának őre volt. A magyar operai élet "nagy öregjeinek" egyike, aki szóban és írásban, ismeretterjesztő előadásokon és könyvekben, kritikákban harcolt a magyar operakultúra ügyéért.

Bald prangt, den Morgen zu verkünden → Már int a hajnal rózsaujja

balett az operában - Tánc, ének, zenekar és színjáték színpadi összetartozása nagymértékben jellemzi már a kezdeti, XVII. sz.-i operakísérleteket, később az olasz operából lassan eltűnik a balett, s csak a XIX. sz.-i darabokban (Verdi) lesz újra fontos résztvevője a műfajnak. A francia operatörténet viszont kezdettől fogva összefonódik a színpadi tánc fejlődésével. Lully, Rameau és kortársaik operaformája éppúgy elképzelhetetlen balett nélkül, mint Gluck párizsi reformoperái. A francia nagyopera hasznosítja az önálló színpadi balett eredményeit, s ettől kezdve egyre gyakoribb a romantikus operákban a balettbetét (Faust, Carmen, Aida, Tannhäuser). Az orosz opera, s nyomában a kelet-európai nemzeti iskolák a népiesség jegyében - vagy az egzotikum aláhúzására - alkalmazzák a balettet (Igor herceg, Májusi éj, Hovanscsina, Eladott menyasszony, Halka, Hunyadi László, Bánk bán). Századunkban, nyilván az önálló balett hatalmas fejlődésének negatív hatásaként, teljesen eltűnik az operákból a balett.

ballabile - az operai balett-betét olasz elnevezése.

ballad-opera - XVIII. sz.-i angol operaforma. Prózai dialógusban zajlik a cselekmény, betétdalokkal. A zeneszámok rendszerint utcai, népszerű dalokra alapulnak. A műfaj első terméke Ramsay The Gentle Shepherd-je 1725-ből; leghíresebb képviselője Gay és Pepusch Koldusoperája.

ballet-opéra - XVI-XVII. sz.-i francia operatípus, főleg Lully és Rameau műhelyéből ismert fogalom. Az operai és a balett-elemek, tehát az énekszámok és a táncbetétek állandóan váltják egymást, egyaránt fontosak.

Balling, Michael (1866-1925) - német karm. Brácsásként kezdte pályáját, karmesteri működése Bayreuthban kezdődik, asszisztensként. Wagner-dirigensként lett Európa-szerte híres. 1912-ben Hans Richter utóda lett Manchesterben. 1919-től haláláig Darmstadtban főzeneigazgató. 1913-ban rövid ideig a bpesti OH vezető karnagya, de még első fellépte előtt elüldözték. A Wagner-operák Breitkopf-féle összkiadását szerkesztette.

Balogh Éva (1924-) - magyar op.én. (S). 1952-ben debütált az OH Gördülő Opera-stagionéjában, Mimiként. 1963-tól 1968-ig a debreceni Csokonai Színház tagja, itt Améliaként debütált. Működési ideje alatt a színház sok sikert aratott, vezető drámai szopránja volt (Tosca, Fidelio-Leonóra, Trubadúr-Leonóra, Melinda, Ford Alice, Desdemona, Aida, Elvira, Gioconda, Tannhäuser-Erzsébet). Liszt-díjas.

Bampton, Rose (1908-) - amerikai op.én. (S). Előbb mezzo szerepeket énekelt (debütálás: 1932, New York, Met, mint a Gioconda Laurája), majd áttért a drámai szoprán szerepkörre, mint ilyen 1937-ben debütált, ugyancsak a Met-ben, mint a Trubadúr Leonórája. Ettől kezdve váltogatja a szerepkört, egyaránt nagyszerű Kundry és Donna Anna, Amneris és Sieglinde.

Bán Elemér (1917-) - magyar op.én. (T). 1941-ben debütált a kolozsvári N.Sz.-ban Yamadori hercegként. 1944-ig e színházban, 1945-től 1949-ig a szegedi N.Sz.-ban, 1949 óta a debreceni Csokonai Színházban működik, a buffo-tenor szerepkörben.

Bandrowska-Turska, Ewa (1899-) - lengyel op.én. (S). Egyike a század legismertebb lengyel operaénekesnőinek. A drámai szoprán szerepekben aratott jelentős sikereket Európa-szerte - sokszor vendégszerepelt Bpesten is -, s éppily nevezetes dalénekes is volt.

Bánk bán - Erkel Ferenc 3 felv. operája (1861, pesti N.Sz.), Egressy Béni szövegére. Katona József drámája nyomán.

Erkel Ferenc főműve, a par excellence "magyar nemzeti opera". Mint már a Hunyadiban, ebben az operában is kettős forrásból táplálkozik Erkel zenéje: a kor hagyományosnak vélt verbunkos stílusát használja fel alapanyagként, és ezt a készen kapott olasz-francia formai keretekbe ágyazza bele. A drámai koncepció tekintetében leginkább Donizetti és Bellini dramaturgiája volt a mintakép. A dallamok rendkívül kifejezőek, bár a Verdi értelmében vett dallam-dramaturgiáról, tehát a különböző karakterek szembenállásából fakadó zenei karakter-ellentétről a Bánk bánban nincsen szó. (Jellemző, hogy pl. a végletesen ellentétes szenvedélyektől dúlt Gertrudis-Bánk kettősben mindkét szereplő dallamanyaga azonos.) Felhasználja Erkel a korszak internacionális dallamtípusait is, általában azokkal a szereplőkkel kapcsolatban, akik a darab "negatív" táborához tartoznak. (Kivétel itt is van: Bánk első áriája ugyane stíluskörbe tartozik.)

A művet 1940-ben az OH igen alapos átdolgozásban újította fel. Egressy elavult szövegét Nádasdy Kálmán dolgozta át, többnyire Katona drámájának textusát segítségül véve, míg a zenét Rékai Nándor revideálta. A zenei átdolgozás a zárt számok kivételével az egész művet érintette, de Rékai csak a műből magából származó zenei anyagot használt fel. Két változat is készült: az egyikben (ezt mutatták be 1940-ben) Bánkot bariton szólamra írták át és Tiborcot basszusra, a másik - ezt tartja műsoron ma is az OH - meghagyta az eredeti hangfaj-eloszlást.

Bánk bán! Te Itt? - Erkel Bánk bánja II. felvonásában Gertrud (MS) és Bánk (T) monumentális kettőse, a mű drámai csúcspontja.

Banquo - Verdi Macbethjében a címszereplő hadvezértársa, majd áldozata (B).

Banti, Brigida Giorgi (1756-1806) - olasz op.én. (S). Utcai énekesnőként kezdte pályáját, majd Párizsban kocsmákban énekelt, itt figyel fel rá a párizsi Opera igazgatója és leszerződteti. A kezdeti, tanulatlanságból fakadó nehézségeket hamar legyőzi, s európai hírű énekesnő lett. Főleg Londonban aratott nagy sikereket, később visszatért Itáliába. Kivételesen nagyméretű gégéjét a bolognai városi tanácsra hagyta; spirituszban tárolták. Londoni működéséről, főleg ádáz intrikáiról érdekesen számol be emlékirataiban Lorenzo da Ponte.

Barabás Sári (1918-) - magyar szárm. op.én. (S). Pályáját balerinaként kezdte, majd 1939-ben Gildaként debütált (V.Sz.). A háború után Németországba került, ahol 1949 óta a müncheni opera tagja. Opera- és operett-színpadon egyaránt európai hírnevet szerzett magának.

Baracchi, Aristide (1885-1964) - olasz op.én. (Bar). Kisebb olasz színpadokon kezdte pályáját, majd 1907-1909 a Met énekese lett. Ezután visszatért Olaszországba, és évtizedekig minden nagy operaház, főleg a Sc. legnevezetesebb comprimario-baritonistája volt. Számos premier részese, így t. k. a Turandot első Mandarinja. Kimeríthetetlen repertoárja volt a comprimario- és karakterszerepekből, minden jelentős előadás és rengeteg hanglemezfelvétel részese. (Pl. nem kevesebb, mint négy teljes Bohémélet-lemez Schaunardja volt.)

Barak - Richard Strauss Az árny nélküli asszony c. operája egyik főszereplője (Bbar).

Baranovič, Kresimir (1894-) - jugoszláv karm. Belgrádban, Zágrábban és Pozsonyban volt operadirigens.

Barátom, egy szót még! - Verdi Don Carlosa IV. felvonásában Posa (Bar) búcsúáriája, halála előtt.

Barbaja, Domenico (1775-1841) - olasz impresszárió. Pincérként kezdte (ő találta fel a tejszínhabot!), volt cirkusz-igazgató és játékbank-tulajdonos. 1809-től a nápolyi San Carlo, majd a bécsi K., a Theater an der Wien, 1826-32 a Sc. bérlő-igazgatója. Kora operai diktátora volt. Számos zeneszerzőt "fedezett fel", így ő rendelte Rossini, Donizetti és Bellini első sikeres darabjait, ő bízta meg Webert az Euryanthe megírásával.

Barbarina - Mozart Figarójában Antonio kertész lánya (S). Időnként a színlapok - Beaumarchais eredetije alapján - Fanchette-nek nevezik.

Barbier, Jules (1822-1901) - francia librettista. Michel Carréval vagy egyedül ő írta a Faust, a Dinóra, a Mignon, a Hamlet és a Hoffmann meséi szövegkönyvét.

Barbier von Bagdad, Der → bagdadi borbély, A

Barbieri, Fedora (1920-) - olasz op.én. (MS). Firenzében debütált 1940-ben, mint a Titkos házasság Fidalmá-ja. Rövidesen világjáró nagy sztárként ünneplik hazájában, Amerikában, Dél-Amerikában és Európa fesztiváljain. Gyönyörű hangjához kiváló színészi készség és abszolút biztos muzikalitás járul. Leghíresebb szerepei a drámai Carmentől, Amneristől, Azucenától és Ebolitól a lírai Orfeuszon és Hamupipőkén át a ragyogó komikai Quickly-ig fogják át az irodalmat.

Barbieri-Nini, Marianna (1820-1887) - olasz op.én. (S). Vaccai és Pasta növendéke volt, 1840-ben debütált Firenzében, Donizetti Lucrezia Borgiájaként. Kora nagynevű énekese és színésze volt; ez utóbbi képessége miatt bízta rá Verdi a Macbeth Ladyjének bemutatását (ő volt egyébként a Két Foscari és A kalóz női főszerepeinek első megszemélyesítője is.) Emlékiratai Verdi próbamódszerének leírását is tartalmazzák.

Barbirolli, Sir John (1899-1970) - angol karm. Nemcsak világhírű koncertdirigens volt, de számos operaházban is működött, így a C.G.-ben, a S.W.-ben, a bécsi S.O.-ban. Számos operát dirigált hanglemezre.

barcarola - a velencei gondolások jellegzetes 6/8-ban ringatódzó dala. A korai velencei operaiskola viszi be a zenés színpadra, ahol igen gyakran alkalmazzák azóta is. A leghíresebbé Offenbach Hoffmann meséi c. operája velencei képének (nálunk II. felv.) nyitó kettőse vált, melyet Giulietta (S) és Miklós (MS) énekel kóruskísérettel.

Bardi, Giovanni → Camerata

Bardolf - Verdi Falstaffjában a kövér lovag egyik szolgája (T).

Bárdos Anna (1928-) - magyar op.én. (S). A szegedi N.Sz.-ban debütált 1952-ben, Cherubinként. 1956 óta a pécsi N.Sz. tagja. Főbb szerepei: Violetta, Cso-Cso-Szán, Amélia, Nedda. Romániában és Jugoszláviában vendégszerepelt.

Bárhol jársz most - A mantuai herceg (T) áriája Verdi Rigolettójának II. felvonásában, melyben az elrabolt Gilda iránti szerelmének ad kifejezést.

bariton - a férfi énekes középső hangosztálya. A különböző országokban más és más a baritonhang alfajainak megjelölése, a legismertebbek: lírai bariton (George Germont), hősbariton (Amonasro), karakterbariton (Melitone), buffo-bariton (Gianni Schicchi) és basszbariton (Wotan).

Barlay Zsuzsa (1933-) - magyar op.én. (A). Pályáját a Rádió Énekkarában kezdte, majd hangversenyénekesnő volt, 1961 óta az OH tagja. Ebben az évben debütált az Anyegin Olgájaként. Azóta a drámai mezzo-alt szerepkörben számos nagyszerű alakítást mondhat magáénak. Legnagyobb sikerét Rossini Hamupipőkéjének címszerepében aratta, bebizonyítva virtuóz technikai tudását a rendkívül nehéz szerepben. Főbb szerepei: Azucena, Erda, és a Poppea megkoronázása Arnalta dajkája. A legtöbbet foglalkoztatott oratóriumszólisták egyike, muzikalitása itt jut érvényre leginkább. Vendégszerepelt Párizsban, Bernben, Hamburgban, Nápolyban, Rómában, Moszkvában, Prágában. Liszt-díjas.

Bármi ha sérti - Don Ottavio (T) áriája Mozart Don Juanjának I. felvonásában. Az ária - mely dallamvilágát tekintve a mű egyik legcsodálatosabb részlete - nem szerepelt az ősbemutatón, Mozart az 1788-as első bécsi előadásra írta.

Barnaba - Ponchielli Giocondájában az inkvizíció kémje (Bar), a darab intrikus főszereplője.

barokk opera - A barokk kor operáinak zenei és stiláris jegyeire nézve vö.: Díszlet, Velencei opera, Nápolyi opera, Metastasio címszavakat, valamint Monteverdi operáinak ismertetéseit. A fogalom inkább az előadásra vonatkoztatható általános érvénnyel: a barokk opera mindenekelőtt a látványosságot helyezi előtérbe. Ekkor születnek meg a különböző díszletmegoldások, ekkor kap döntő szerepet az operaelőadásokon a különböző "csodákat" produkáló színpadgépezet. Nemcsak a királyi és fejedelmi udvarok költenek tízezreket egy-egy előadás kiállítására, az impresszáriók vezette polgári operaházak is a minél fényesebb színpadi megjelenítésre törekednek. A barokk opera fogalma egyébként szinte elválaszthatatlan az opera seria túlnyomórészt koturnusos pátoszától, a metastasiánus szövegkölteményektől, a kasztráltak virtuozitásától és a sztárkultusztól.

Barrientos, Maria (1883-1946) - spanyol op.én. (S). 15 éves korában Barcelonában lépett először fel. Karrierje főleg a Met-ben bontakozott ki, ahol az irodalom nagy koloratúrszoprán szerepeiben aratott hatalmas sikereket.

Bársony Dóra (1889-1972) - magyar op.én. (A). Évtizedeken át az OH vezető altistái közé tartozott (Carmen, Amneris), pályája második szakaszában karakterszerepeket énekelt.

Barszova, Valerija (1892-) - szovjet op.én. (S). Moszkvában debütált, s itt volt a B. vezető szopránja 1920 és 1948 között. Orosz operák főszerepein kívül mint Rosina, Violetta és Gilda volt nevezetes. Visszavonulása után a moszkvai Csajkovszkij konzervatóriumban tanított.

Bartha Alfonz (1929-) - magyar op.én. (T). 1955-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban Traviata-Alfrédként. 1959-ig e színház, azóta az OH tagja. Éveken keresztül a lírai tenor szerepkör egyik vezető énekese, kitűnő Mozart-tenor. Rossini és Donizetti műveiben, Alfrédként és a Falstaff Fentonjaként is jelentős sikereket aratott. 1961-ben a berlini S.O. állandó vendége, énekelt Londonban és más európai zenei központokban is. Liszt-díjas.

Bartoletti, Bruno (1926-) - olasz karm. 1953-ban debütált Firenzében, ahol rövidesen a Teatro Comunale állandó karmestere lett. A római operaház művészeti vezetője volt, jelenleg a chicagói Lyric Opera vezetőkarnagya. Budapesten is vendégszerepelt. Több jelentős - főleg modern - mű olasz bemutatója fűződik nevéhez.

Bartolo - 1. Rosina gyámapja (Bar) Rossini Sevillai borbélyában. - 2. Ugyanez a szereplő öregkorában (B) Mozart Figarójában.

Bartolucci Viktória (1861-1915) - olasz származású magyar op.én. (A). Firenzében született, de már fiatal korában Magyarországra került. 1881-ben debütált a pesti N.Sz-ban, melynek 1884-ig, a színház operarészlegének megszűntéig volt tagja. Az OH-ban folytatta működését, egészen 1890-ig, ahol az 1899-1900-as évadban még vendégszerepelt. Énekelte mindkét színházban az irodalom vezető szerepeit, leghíresebb alakításai Azucena, Amneris, Carmen és Orfeusz voltak.

Bary, Alfred von (1873-1926) - német op.én. (T). Orvosi tanulmányokat folytatott, majd Lipcsében gyakorló orvos is volt. Hangját Nikisch fedezte fel. 1903-ban debütált Drezdában, Lohengrinként. Oly sikert aratott, hogy 1904-14 Bayreuthban minden nagy Wagner-tenorszerepet elénekelt. Kora egyik leghíresebb Wagner-tenorja volt. 1918-ban vissza kellett vonulnia, mert látása igen megromlott. Hátralevő éveiben ismét orvosként tevékenykedett.

Basch Vilmos (1849-?) - magyar op.én. (Bar). Pályáját orvosként kezdte, s csak aztán tanult énekelni. Németországban és Hollandiában működött, 1884-től 1898-ig a drezdai opera tagja volt. Visszavonulása után hazatért Bpestre.

Basile, Arturo (1916-1968) - olasz karm. Pályáját oboistaként kezdte, majd a 40-es évek közepén lett karmester. 1947-ben debütált Torinóban, a Manon Lescaut-val. Egyike volt a jeles olasz repertoárdirigenseknek; Renata Tebaldival igen szoros barátságban volt, s így gyakran hívták meg őket együtt. Számos előadást vezényelt Amerikában és más külföldi operaházakban is.

Basilides Mária (1886-1946) - magyar op.én. (A). 1911-ben debütált a V.Sz.-ban, méghozzá a színház megnyitó előadásán, Jean Nouguès Quo vadis c. operájának Poppea szerepében. 1915-ig volt e színház tagja, ez idő alatt már elénekelte Azucenát, Mignont, Carment, Ulricát. 1915-ben szerződtette az OH, amelynek haláláig egyik ékessége és büszkesége volt. Szerepköre rendkívül széles körű: az említett nagy Verdi-szerepeken kívül nagyszerű Wagner-énekes, valamint Márfa, Orfeusz, Delila, Bánk-Gertrudis, Gluck-Klytaimnestra és Pique Dame-Grófnő. Ő volt az első magyar Márfa, ő énekelte először a Székely fonó Háziasszonyát. Igen sokszor vendégszerepelt külföldön, a 20-as években Berlinben állandó vendég. Operai pályafutásának csúcspontjait azok a szerepek jelentették, amelyekben Basilides mindent felülmúló stílusismeretére és muzikalitására volt szükség: így Monteverdi Orfeójának Hírhozója, a két Erda; a Háziasszony és Márfa. Nemes egyéniségéhez is ezek a szerepek álltak legközelebb. Nem tartozott a hatásra törekvő, látványos eszközökkel operáló énekesek közé; gyönyörű, kiegyensúlyozott és fénykorában bársonyosan puha hangját sohasem öncélúan használta. A művészi alázat, a mű és a szerző szolgálata: ez volt emberi és művészi hitvallása. Nemcsak az operaszínpadon aratott Európára szóló sikereket; az oratóriumpódiumnak és a daléneklésnek még nagyobb mestere volt. Nem volt olyan oratórium-előadás Magyarországon, amelyen ne Basilides Mária lett volna az alt-szólista, és évtizedeken keresztül az ő dalestéi tartották ébren a műdal kultuszát hazánkban. A magyar műveknek, Bartók és Kodály alkotásainak egyik legjelentősebb propagátora. Haladó szellemű művész, aki számtalan munkáselőadáson és -hangversenyen lépett fel. Az OH örökös tagja volt.

Basilio - 1. Pap és énekmester (B) Rossini Sevillai borbélyában. - 2. Ugyanő később, Almaviva gróf szolgálatában (T) Mozart Figarójában. - 3. Respighi A láng c. operájában Bizánc ravennai helytartója (Bar).

Basiola, Mario (1892-1965) - olasz op.én. (Bar). 1918-ban debütált. Öt évvel később már utazó sztár, majd 1925-31 a Met művésze. Korának egyik legnagyobb Verdi-baritonja, a Met-ben Titta Ruffóval és de Lucával felváltva énekelték az olasz operák bariton-szerepeit. 1933-ban visszatért Olaszországba, ahol 15 éven keresztül a Sc, a Római Opera és a többi nagy színház ünnepelt művészei közé tartozott. 1946-ig állt színpadon, ekkor Ausztráliában telepedett le és tanított.

Bassi, Amadeo (1874-1949) - olasz op.én. (T). 1897-ben debütált Castelfiorentinóban, Marchetti Ruy Blas-jában. 1906-ban már a Met sztárjainak egyike, részt vesz Radamesként a Teatro Colón megnyitó előadásán. 1921 és 1926 közt Toscanini Scalájában Wagner-tenorként működik.

Bassi, Luigi (1766-1825) - olasz op.én. (Bar). 1784-1806-ig a prágai olasz társulat tagja. Ő alakította 1787-ben, huszonegy évesen, Don Juant a Mozart-opera ősbemutatóján. 1815-től a drezdai olasz opera igazgatója volt.

Bastianini, Ettore (1922-1967) - olasz op.én. (Bar). Basszistaként kezdte pályáját. 1945-ben Ravennában debütált Colline-ként. Bariton-debütje a Met-ben volt, 1951-ben, mint Georges Germont. Sajnálatosan rövid pályafutása alatt főleg Verdi-baritonként aratott nagy sikereket a Met-től a Scaláig, a Covent Gardentől Salzburgig. Magas fekvésű baritonja főleg mikrofonon át volt hódító; igen sok hanglemezfelvétele maradt fenn, igazán ezeken bontakozott ki nagy jellemábrázoló készsége.

Bastien és Bastienne - Mozart 1 felv. daljátéka (1768, Bécs, Dr. Mesmer kerti színpadán), F. W. Weiskern szövegére. Magyar bem.: 1892, bpesti OH. A 12 éves Mozart bájosan népies muzsikája kedves, szelíd konfliktusú pásztorjátékot ölel körül. (A szöveg Favart-nak Rousseau A falusi jós-ára készült paródiájának átköltése.) A három könnyű énekesszerep (2 S, 1 B) és a kis vonószenekar miatt műkedvelő, sőt iskolai együttesek kedvelt darabja.

basszbariton → bariton

basszus - a férfi énekes mély hangosztálya. Az egyes alosztályok inkább a szerepkarakter, semmint a fekvés alapján nyerték elnevezésüket, s amellett országok szerint is változnak. A legfőbbek és általában elfogadottak: mélybasszus vagy basso profondo (Sarastro, Ozmin), basszus-buffo (Basilio, Don Pasquale), szeriőz basszus vagy basso cantante (II. Fülöp, Pater Guardian, karakterbasszus (Mefisztó), magas basszus (Pogner, Gáspár).

Bathori, Jane (1876-1970) - francia én. (S). 1898-ban debütált Párizsban hangversenyénekesként, majd 1900-ban Nantes-ban operaszínpadon. Két évvel később Toscanini a Sc.-hoz szerződtette. Néhány évig még Brüsszelben énekelt, majd 1904-től kizárólag hangversenyénekesként tevékenykedett. A század első fele avantgarde művészetének (Hatok, Ravel, Honegger stb.) egyik leglelkesebb propagátora volt.

Báthory Zsigmond - Horusitzky Zoltán 3 felv. történelmi operája (1957, Greiz), a zeneszerző és Romhányi József szövegére. Magyar bem.: 1960, OH.

Báthy Anna (1901-1962) - magyar op.én. (S). Pályáját a V.Sz.-ban kezdte, 1928-ban a Tannhäuser Erzsébetjeként debütált. Az itt töltött két év alatt már igen sok vezető szerepet énekelt, főleg Wagner és Verdi hősnőit. 1929-ben debütált az OH-ban, Améliaként, s első évadjában már 8 főszerepet vett át. Több évtizeden keresztül Báthy Anna volt az OH vezető drámai szopránja: szinte az összes nagy Verdi szerepet énekelte, valamint Wagner jugendlich-dramatisch hősnőit, Mozart operáinak legtöbb szoprán-szerepét, Fideliót, Toscát stb. Kiváló Strauss-énekesnő is volt, az első magyar Arabella s az egyik legjobb Tábornagyné. Ő alakította először a Székely fonó Leányát, Adrienne Lecouvreur-t, Jaroszlavnát, Rodelindát és a Peter Grimes Ellen Orfordját. Ugyancsak évtizedeken keresztül szinte elképzelhetetlen volt oratórium-előadás nélküle: nagyszerű dalénekes is volt. - Báthy Anna művészi portréjának legjellegzetesebb vonásai a tökéletes muzikalitás és stílusérzék, valamint az egyéniség emelkedett, mindig kicsit ünnepélyes-magasztos jellege. Ezért voltak legjobb szerepei azok, amelyekben ez a karakter dominál: Fidelio-Leonóra, Tábornagyné, a két Erzsébet, Agátha és Desdemona. A két háború közti "nagy nemzedék" egyik legjelesebb tagja, alakításai ma is modellként állnak az őt még halló közönség és énekesek előtt. Koncerténekesnőként egyike volt az új magyar muzsika leglelkesebb propagátorainak. Az OH örökös tagja, Kossuth-díjas, Kiváló művész volt.

Bátori Mária - Erkel Ferenc operája 2 felvonásban (1840, pesti N.Sz.), Egressy Béni szövegére, Dugonics András drámája nyomán. Erkel első operája.

battaglia di Legnano, La → legnanói csata, A

Batti, batti → Verd meg, verd meg

Battistini, Mattia (1856-1928) - olasz op.én. (Bar). 1878-ban debütált a római T. Argentinában, a Kegyencnő Alfonsó-jaként. A század első éveiben már ő a legnagyobb olasz baritonista. Több mint 80 szerepet énekelt, s még 70. évén túl is fellépett. Magas fekvésű, rendkívül könnyed és mozgékony bariton birtokosa, a bel canto-stílus nemes képviselője. Az egész világon nagy megbecsülésnek örvendett, de érdekes módon soha nem vendégszerepelt az USA-ban.

Baum, Kurt (1908-) - cseh. szárm. amerikai op.én. (T). Egy bécsi énekverseny megnyerése után, 1933-ban Manricóként debütált Zürichben. Innen a prágai Német Operaházhoz került, majd 1939-ben Amerikába emigrált. 1941-1962-ig a Met francia és olasz repertoárjának egyik vezető énekese volt.

Bayreuth - A bajorországi kisvárosban, melyet Wagner ünnepi színháza helyéül kiszemelt; 1872-ben tették le a Festspielhaus alapkövét; az építési költségekre a különböző országok Wagner-egyesületei, magánosok adták össze a pénzt, de végül is II. Lajos bajor király adománya tette lehetővé az építkezés befejeztét. 1876. augusztus 13-án volt a megnyitó; a Rajna kincse, majd a teljes Ring-ciklus került előadásra. Richter János vezényelt, az énekesek között ott volt Materna, Unger, Niemann, Betz, Lilli Lehmann, a nézőtéren Liszt, Grieg, Bruckner, Mahler, Csajkovszkij, Saint-Saëns, Nietzsche, I. Vilmos császár és II. Lajos király. A hatalmas deficit miatt 1882-ig nem volt előadás, ekkor mutatták be a Parsifalt, Hermann Levi vezényletével. Wagner halálától, 1883-tól 1908-ig Cosima Wagner, 1908-tól 1930-ig Siegfried Wagner, 1931-1944 Winifred Wagner, 1951-1966 Wieland és Wolfgang Wagner, 1966 óta Wolfgang Wagner az ünnepi játékok vezetője. 1973-ban alapítvánnyá alakult át, azzal a feltétellel, hogy a művészeti vezetés mindig a Wagner-családé marad.

Bayreuthban az eltelt évszázad alatt úgyszólván minden jelentős karmester és énekes fellépett. Legnagyobb jelentőségére azonban a Wagner-unokák, Wieland és Wolfgang működése révén jutott Bayreuth. Ők - főleg Wieland Wagner - teljesen új alapokra helyezték nagyatyjuk műveinek előadói stílusát: végletekig leegyszerűsített színpadkép, rendkívül differenciált világítástechnika, szinte koreografált színjátszás segítik elő a darabok szimbolikus és univerzális értelmezését. Ezzel az "új-bayreuthi" stílussal új korszak köszöntött be az operarendezésben, s nemcsak Wagner műveivel kapcsolatban.

A Festspielhaus 1800 nézőt fogad be. Főleg fából és téglából épült; akusztikai tervezése - a teljesen láthatatlan zenekarral - még Wagner műve. A színház klasszikus amfiteátrum-forma, páholyok nélkül. Akusztikája a világ legjobbjai közé tartozik.

Bayreuthban áll Wagner villája, a Wahnfried is; kertjében van eltemetve Richard és Cosima Wagner.

Bärenhäuter, Der → medvebőrös, A

Bäumer, Margarete (1898-1969) - német op.én. (S). 1920-ban debütált Wuppertalban. Különböző német színpadokon, valamint egy amerikai német társulatnál működött, majd 1934-ben a lipcsei opera vezető drámai szopránja lett. Kora neves Wagner-heroinája volt, aki még 1950-ben is énekelte Lipcsében Izolda szerepét. 1954-től a lipcsei zeneakadémia énektanára.

Beard, John (1717 körül-1791) - angol op.én. (T). Händel társulatának tagja, majd számos oratórium-bemutatójának szólistája: az első Sámson, Judas Maccabeus, Jefte és Belshazzar. Híres Macheath a Koldusopera felújításain, 1761-1767 a C.G. managere.

Beatrice di Tenda - Bellini 2 felv. operája (1833, Velence, F.), Romani szövegére. Magyarorsz. bem.: 1838, pesti Német Színház; 1840, pesti N.Sz. - Bellini érett korszakának egyik legjelesebb alkotása, utolsó előtti befejezett műve.

Beatrice és Benedict - Berlioz 2 felv. operája (1862, Baden-Baden), a zeneszerző saját szövegére, Shakespeare Sok hűhó semmiért c. vígjátéka nyomán.

Beaumarchais, Pierre Augustin Caron de (1732-1799) - francia drámaíró. Nemcsak azzal vonult be a zenetörténetbe, hogy az ő színművei nyomán készült Rossini és Paisiello Sevillai borbélya és Mozart Figaro házassága c. operája. Beaumarchaís maga is írt operalibrettót, pl. Salieri Tararé-jához (Párizs, O., 1787), melynek előszava érdekes operadramaturgiai tanulmány. Műkedvelő muzsikus lévén, ő maga is írt a Sevillai borbélyhoz betétdalokat, valószínűleg spanyol dalok alapján.

Bechi, Gino (1913-) - olasz op.én. (Bar). 1936-ban debütált Empoliban, mint Georges Germont. Rövidesen a vezető olasz baritonisták egyike, a Scala, a római operaház, a Colón szívesen látott művésze lett. Főleg a dramatikus Verdi-szerepekben (Jago, Amonasro) aratott sikereket. Nem hangszépségével, hanem kifejezőkészségével vívott ki elismerést magának. 1965-ben vonult vissza.

Beck János (1828-1904) - magyar op.én. (Bar). 1847-ben debütált Bécsben, majd Németországban működött. 1853-1884 a bécsi Hofoper ünnepelt művésze, kiváló Mozart-, Verdi- és Wagner-énekes.

Beck Vilmos (1869-1925) - magyar op.én. (Bar). 1892-ben debütált az OH-ban, majd rövid idővel később a bécsi Hofoper tagja lett. Vendégszerepelt Olaszországban, Angliában, sőt Amerikában is. Korának neves Wagner-énekesei közé tartozott.

Beckmans, José (1897-) - francia op.én. (Bar.) 1919-ben debütált Liège-ben, Escamillókent. 1925 óta a párizsi O.C., majd a Nagyopera tagja, később rendezője.

Beckmesser - Wagner A nürnbergi mesterdalnokok-jában a vaskalapos, rosszindulatú városi írnok (Bar). "Modell"-je Eduard Hanslick, a nagynevű és Wagner-ellenes bécsi kritikus volt, a zeneszerző először a "Hans Lich" nevet akarta adni a figurának.

Becsüld a mesterdalnokot - Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operája III. felvonásában Sachs (Bbar) nagy monológja, a darab eszmei summázása: a mesterdalnokok tartották fenn a német művészetet a nehéz időkben, ezért megbecsülés jár nekik.

Becsület! Latrok! → Becsület-monológ

Becsület-monológ - Verdi Falstaffjának I. felvonásában a címszereplő (Bar) szellemes (és véresen komoly) tirádája a becsületről.

Beecham, Sir Thomas (1879-1961) - angol karm. Fő működési területe volt az opera; az ő és az angol operai élet tragédiája, hogy egyszer sem sikerült hosszabban és állandó együttessel dolgoznia. Csak 1913-ban, ill. 1915 és 1920 közt állt fenn a Beecham Opera Company, amely különböző londoni színházakban működött. Beecham többször volt a C.G. vezetője; a két háború közt Németországban és az USA-ban (Met) vendégszerepelt gyakran. Ő mutatta be Londonban a legtöbb Strauss-operát. Nagy Mozart- és Wagner-dirigens volt.

Begányi Ferenc (1937-) - magyar op.én. (B). 1964-66 az OH énekkarának tagja, azóta magánénekese. 1966-ban debütált Basilióként. Kiugrása a Gavazzeni vezényelte Don Carlos-felújítás II. Fülöpje volt, azóta operaházunk egyik legsikeresebb drámai basszusa. (Mefisztó, Hovanszkij Iván, Ochs, Főinkvizítor, Banquo, Porgy.) Vendégszerepelt Olaszországban, az NSZK-ban, a Szovjetunióban, Prágában és Szófiában. Liszt-díjas.

Beg Bajazid - Ján Cikker 3 felv. operája (1957, Pozsony), Ján Smrek szövegére. Magyar bem.: 1963, szegedi N.Sz.

beggar's opera, The → koldusopera, A (Gay-Pepusch, Britten)

Beh szép mulatság - Erkel Bánk bánja I. felvonásában a finale kezdősora, Melinda (S) szemrehányó ariosója.

Beilke, Irma (1904-) - német op.én. (S). 1926-ban debütált a berlini Városi Operában. E színházban, majd 1936-ig különböző más német színpadokon tevékenykedett, míg 1936-tól 1958-ig ismét Berlinben, ahol az egyik vezető énekes volt. Koloratúr és lírai szoprán szerepekben egyaránt neves művésze a két háború közti időszaknak.

Bei Männern → Ha férfi szívét szikra éri

Beirer, Hans (1911-) - osztrák op.én. (T). Linzben debütált 1936-ban. Svájcban működött, majd 1945-58 a nyugat-berlini opera egyik vezető Wagner-tenorja lett. Azóta a hamburgi opera tagja. Európán kívül Dél-Amerikában is vendégszerepelt, mindenhol Wagner-énekesként aratta sikereit.

Békés András (1927-) - magyar rend. A Nemzeti Színházban, az Ifjúsági Színháznál, Kecskeméten és Szegeden működött, 1960 óta az OH rendezője. Kifejezetten intellektuális, de mindig a zenéből kiinduló rendezései egyaránt gondot fordítanak a látványosságra és a gondos, lélektani elmélyüléssel megoldott játékmesteri tevékenységre. Legsikeresebb rendezései: A végzet hatalma, Nabucco, az OH új Tetralógia-felújítása (a Siegfriedet kivéve), Hovanscsina. Álarcosbál. Augsburgba és Wuppertalba hívták meg vendégrendezésre a Trisztán ill. a Walkür produkcióira. A Színművészeti Főiskola tanára. Erkel-díjas, Érdemes művész.

Békét, békét! - Leonóra (S) áriája Verdi A végzet hatalma c. operájának utolsó jelenetében.

Béla futása - Ruzitska József 2 felv. daljátéka (1822, Kolozsvár), Kótsi Patkó János szövegére, Kotzebue drámája nyomán. Az első zenéjében fennmaradt, igazi magyar opera. Siklós Albert átdolgozásában 1937-ben az OH felújította.

bel canto - szószerint: szép ének. Jelentése kettős: 1. a hagyományos, XVII-XIX. sz.-i olasz énekművészet. Fő jellemzői: a salaktalan technika, a széles legato-ívek, s a szép, könnyed, gördülékeny hangvétel. Mindez persze ellentétben áll a drámai éneklésmóddal, s a bel canto épp ezért akkor hanyatlott le, mikor Bellini, majd főleg Verdi műveiben az utóbbi került előtérbe, erőteljes akcentusaival, deklamálási igényével s gégéből énekelt magas hangjaival. 2. A bel canto korszak dallamvilága, az arányosan épített, melódia-szépségekkel telt dallamok stílusa.

Belcore - Donizetti Szerelmi bájital c. vígoperájában a szerelmes őrmester (Bar), aki minden "rámenőssége" ellenére sem kapja meg a szép Adina kezét.

belépő - az egyes főszereplők bemutatkozó jelenete vagy első színpadralépésükkor felhangzó áriája (pl. Figaro belépője, Torreádor-dal).

Belgrádi Operaház - 1829-ben kezdték szervezni a szerb főváros zenei és benne operai életét. 1882-ben nyílt meg a belgrádi Nemzeti Színház, itt is játszottak operákat. Az első nemzeti operát 1903-ban adták itt: Binicki Alkonyatkor c. művét. 1920-ban alakult meg az önálló opera. Napjainkban a belgrádi opera számos világhírű művészt bocsájtott szárnyra, és igen nagyhírűvé vált énekkara, melyet gyakran hívnak meg - főleg orosz operákban - vendégszereplésre és lemezfelvételre.

Belizár - Justinianus bizánci császár hadvezére, a bizánci birodalom hatalmának egyik megalapítója, aki udvari intrikák következtében vesztette életét. Operát írtak róla: Philidor (1796), Saint-Lubin (1827), Donizetti (1836).

Bella figlia dell'amore → Halld a szómat, édes lánykám

Belle nuit, o nuit d'amour - barcarola

Bellerophon - görög mondai hős, aki a Pegazus segítségével legyőzi a Khimérát. Operát írtak róla: Sacrati (1642), Lully (1679), Graupner (1708), Keiser (1717), Araja (1750), Terradellas (1746) és Mysliweczek (1765).

Belletti, Giovanni Battista (1813-1890) - olasz op.én. (Bar). 1837-ben debütált Stockholmban. A XIX. sz. nagy baritonistáinak egyike, Jenny Lind gyakori partnere. Főleg Meyerbeer-szerepeiben volt elismert művész.

Bellezza, Vincenzo (1888-1964) - olasz karm. A nápolyi S.C.-ban debütált, az Aidával. Hazájában, majd a Colónban, a Met-ben (1926-35) és a londoni C.G.-ban (1926-30, 1935-36) működött, később visszatért Olaszországba. Számos operafelvétel dirigense.

Bellincioni, Gemma (1864-1950) - olasz op.én. (S). Apja neves basszus-buffo volt. Nápolyban debütált 1881-ben, s még ebben az évben Gildát énekelte, az akkor 68 éves Tamberlik partnereként. Ő volt az első Santuzza, Fedora, az első olasz Salome. Férje Roberto Stagno tenorista volt. A 80-as évek végén állandó vendége a bpesti OH-nak, ő volt az Otello magyar bemutatójának Desdemonája. (Leánya, Bianca Stagno-Bellincioni énekesnő Bpesten született.) Hatalmas drámai tehetség, akinek művészetét Verdi és Puccini is csodálta.

Belmonte - Mozart Szöktetés a szerájból c. operájának ifjú hősszerelmese (T), spanyol nemesúr, aki csak Szelim basa humánus gondolkodása révén szerzi vissza Konstanzáját.

Belohorszky Sári (1938-) - magyar op.én. (S). 1965-ben szerződteti a drezdai opera stúdiója, ugyanez évben debütál a Figaro házassága Koszorúslányaként. 1968-tól a görlitzi, 1970-től a greifswaldi opera vezető énekese. Főbb szerepei: Cso-Cso-Szán, Tosca, Don Carlos-Erzsébet, Desdemona, Violetta stb.

Bencze Miklós (1911-) - magyar op.én. (B). 1946-ban debütált az OH-ban, a Trubadúr Ferrandójaként. 1957-ig volt az OH tagja, mind a buffo, mind a karakter- és cantante-basszus szerepkörben jelentős sikereket aratott. Kiváló Leporello, Basilio, Mefisztó stb. volt. Az USA-ban él mint énektanár.

Bende Zsolt (1926-) - magyar op.én. (Bar). Még főiskolás korában, 1955-ben debütált az E.Sz.-ban, Polgár Tibor Kérők c. operájában. 1955-57 a szegedi N.Sz. tagja volt, 1957 óta az OH művésze. A lírai bariton szerepkörben működik, egyike a jelenlegi művészgárda leguniverzálisabb tagjainak. Repertoárján éppúgy szerepelnek a nagy lírai alakok (Posa, Anyegin), mint a vígoperai figurák (Malatesta, Figaro), Mozart hősei (Don Juan, Almaviva, Papageno), mint a nagy karakter-szerepek (Melitone). Vendégszerepelt a népi demokratikus országokban, a skandináv államokban, Brüsszelben, Londonban. 1967-ben a Glyndebourne-i Fesztiválon énekelte a Szerelmi bájital Belcoreját. 1974 óta a Zeneművészeti Főiskola tanára. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Bender, Paul (1875-1947) - német op.én. (B). Boroszlóban debütált 1900-ban. 1903-ban már a müncheni opera tagja, 1922-27 a Met állandó vendége. Híres Wagner-énekes, Ozmin, Sarastro és Ochs báró. Visszavonulása után Münchenben tanított. Kora egyik legnagyobb dal- (főleg ballada-)énekese.

Benkő Etelka (1877-1921) - magyar op.én. (S). Pályáját 1894-ben Győrben kezdte, mint operetténekesnő. Már mint a neves író, Ambrus Zoltán felesége lett 1902-ben az OH tagja, a színház egyik leglelkesebb és ügybuzgóbb művésze. A lírai szoprán szerepkörben működött (Nedda, Margit, Micaela, Musette).

Benkő Henrik (1858-1918) - magyar karm. A N.Sz. zenekarának tagjaként kezdte pályáját, majd 1887-1910 az OH karmestere volt. Főleg az olasz repertoárt vezényelte, valamint baletteket. Zeneszerzéssel is foglalkozott, a Nemzeti Zenede zeneszerzéstanára volt.

Bennem részvétet ébreszt - Aida (S) és Amneris (MS) érzelmektől és szenvedélytől fűtött drámai kettőse Verdi Aidája II. felv. 1. képében.

Benois, Nicola (1911-) - orosz származású olasz díszlettervező. Apjával, a Gyagilev-balettnál is működő hírneves festővel, Alekszandr Benois-val dolgozott, majd 1924-ben Toscanini a Sc.-hoz hívja meg, a Borisz és a Hovanscsina díszleteinek megtervezésére. Itáliában maradt és most is ott él. Főleg a Sc.-nak dolgozik ma is, de számos más olasz operaház, valamint a Buenos Aires-i T. Colón is gyakran szerződteti. Terveit elsősorban a festőiség jellemzi.

Benoit - Puccini Bohéméletében a háziúr (T vagy B).

Benucci, Francesco (1745-1824) - olasz op.én. (B). Bécsben, majd Londonban működött. Ő volt 1786-ban az első címszereplője Mozart Figarójának és 1790-ben az első Guglielmo a Così fan tutte-ben.

Benvenuto Cellini - Berlioz 2 felv. operája (1838, Párizs, O.), L. de Wailly és Auguste Barbier szövegére. Berlioz első operája. Először megbukik, majd Liszt Weimarban bemutatja (átdolgozott 3 felv. változatban), ekkor sikert arat. Ma inkább csak nyitánya él már. A híres XVI. sz.-i szobrász és ötvös önéletrajzán alapuló opera Cellini szerelméről és a Perseus-szobor megalkotásáról szól.

Benyovszky - Doppler Ferenc 3 felv. operája (1847, pesti N.Sz.), Köffinger Rudolf szövegére, Kotzebue színműve nyomán. 1849 után Afanasia címen játszották. - A témát feldolgozta még: Champein (1800), Boieldieu (1800), Generali (1831).

Benza Ida (1846-1880) - magyar op.én. (S). 1865-ben debütált Bécsben. 1868-ban a Sc.-ban, 1870-ben Torinóban aratott jelentős sikereket. 1869-ben ő volt az átdolgozott Végzet hatalma Sc.-beli premierjén Preziosilla (nem túl nagy sikerrel). 1871-ben tért vissza csak hazájába, s ettől kezdve a N.Sz. primadonnája volt (a Hugenottákban debütált). Itthon is főleg Verdi-szerepekben aratott nagy sikereket, ő volt az első magyar Végzet-Leonóra. Hatalmas hangterjedelme lehetővé tette, hogy a mezzo-Preziosillától a magas szoprán Éj királynőjéig terjedjen szerepköre. Kitűnő Aida, Melinda, Fidelio-Leonóra stb. 1873-ban Nagy Imre, a N.Sz. híres drámai színésze vette feleségül.

Benza Károly (1812-1872) - magyar op.én. (B). Benza Ida apja. 1834-ben debütált Debrecenben, egy vándortársulatnál. A 40-es években lett a N.Sz. tagja, mint basszus-buffo. 1860-ban vonult vissza.

Beppo - Leoncavallo Bajazzókjában a vándorszíntársulat egyik tagja (T), a commedia dell'arte-ban Arlecchino szerepét játssza.

Berceli Tibor (1921-) - magyar op.én. (Bbar). 1948-ban debütált a Postás operaegyüttesnél, Gluck Rászedett kádijának címszerepében. 1957 óta a pécsi N.Sz. tagja, a hősbariton szerepkörben (Escamillo, Pizarro, Bűvös vadász-Gáspár stb.).

Berczelly István (1938-) - magyar op.én. (Bar). 1967-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban, Don Juanként. Három évadon át e színház, 1970 óta az OH tagja. A lírai és a karakterbariton szerepkörben működik, legjobb szerepei: Saklovityij, René. Valentin, Háry, Gunther.

Berdál Valéria (1933-) - magyar op.én. (S). 1955-ben debütált a szegedi N.Sz.-ban, a Hoffmann meséi Antóniájaként. Azóta is e színház tagja. Kiváló szubrett, csengő hanggal és kedves játékkészséggel (Mimi, Gilda, Oszkár, Fidelio-Marzellina, Falstaff-Annuska). Liszt-díjas, Érdemes művész.

Berenice - E néven egyrészt egy kyréniai hercegnőt, III. Ptolemaiosz feleségét, másrészt Heródes Agrippa judeai király lányát vitték operaszínpadra. Az első az égbe csillagképként helyezett hajáról nevezetes, a másik arról, hogy Titus császár akarta feleségül venni. Operát írtak róluk: Draghi (1695), Strungk (1698), Pollarolo (1700), Caldara (1714); Apostolo Zeno szövegére, Lucio Vero címmel: Graupner (1710), Perti (1717), Araja (1735), Fasch (1739), Sacchini (1764); más szövegkönyvekre: Keiser (1705), Porpora (1710), Händel (1737), Galuppi (1740), Piccinni (1764), Spontini (1798), Zingarelli (1811), Carafa(1818).

Berenice - Händel 3 felv. operája (1737, London, C.G.), Antonio Salvi szövegére. A darab nem aratott sikert.

Berg Ottó (1895-1973) - magyar karm. 1919-45-ig volt az OH tagja, a legtöbbet foglalkoztatott repertoárdirigensek egyike. Főleg Wagner-műveket vezényelt sikerrel. Az 50-es években betanító-korrepetitorként ismét az OH-ban működött egy ideig.

Berganza, Teresa (1934-) - spanyol op.én. (MS). Aix-en-Provence-ban debütált 1957-ben, a Così fan tutte Dorabellájaként. Még ebben az évben a Scalában énekel, majd az utazó világsztár karrierje nyílik meg előtte. Gyönyörű fényű, bársonyos hang és káprázatos koloratúr-technika jellemzi; e két erény főleg a nagy Rossini-altkoloratúra szerepek (Rosina, Hamupipőke) utolérhetetlen megformálójává tette.

Berger, Erna (1900-) - német op.én. (S). Drezdában debütált, a Varázsfuvola első fiújaként, 1926-ban. Karrierje 30 évet fogott át, 1955-ig énekelt a világ nagy operaházaiban (Berlin, London C.G., Met). Azóta tanít. Rendkívül kifejezésteljes, frissen csengő hang birtokosa volt, elsősorban Mozart-szerepekben és Gildaként volt elismert és ünnepelt világsztár.

Berglund, Joel (1903-) - svéd op.én. (Bbar). Stockholmban debütált 1929-ben, Monteroneként. Csakhamar világhírű énekes, a két háború közti évtizedek egyik vezető Wagner-énekese (1942, Bayreuth-Hollandi). Zürichtől a T. Colón-ig, Bécstől a Met-ig sikert sikerre halmoz. Bpesten is énekelt, 1949-1952 közt a stockholmi operaház igazgatója volt.

Bergonzi, Carlo (1924-) - olasz op.én. (T). Pályája kezdetén baritonista. Leccében debütált, Figaróként, 1948-ban. Három év után tenoristává képezik át, s második debütálására 1951-ben Bariban kerül sor, André Chénier-ként. Világkarrierje az 50-es évek közepén indul, 1956 óta énekel a Met-ben. Ma napjaink egyik vezető tenoristája. A gyönyörű hanganyagon és a tökéletes technikai tudáson túl a kifejezés gazdagságával és árnyaltságával hat mindenekelőtt Bergonzi művészete. Eszközei egyszerűek, de a szerepet, a szituációt, a jellemet tökéletesen kifejezésre juttatják. Főleg Verdi- és Puccini-szerepekben érte el megérdemelt világhírét. Több ízben fellépett Budapesten.

Berkes János (1946-) - magyar op.én. (T). 1971-ben debütált az OH-ban, Lenszkijként, azóta a színház tagja a lírai tenor szerepkörben.

bérletrendszer - Általában az operaházak fő bevételi forrása. Az éves bérlet nem minden helyen ismert; néhol csak bizonyos darabokra érvényes a bérlet.

bérletszünet - A bérleten kívüli előadások neve. Nálunk rendszerint a nagy külföldi vendégművészek lépnek fel bérletszünetes előadáson.

Berlin → Staatsoper Berlin, Komische Oper, Deutsche Oper, Krolloper

Bernacchi, Antonio (1685?-1756) - olasz kasztrált op.én. (A). Velencében és Bolognában kezdte pályáját, majd Londonba került, s Händel társulataiban is működött, Senesino utódaként (1716-1730). 1730 után visszatért hazájába és énekmester lett.

Bernauerin, Die - Carl Orff operája 2 részben (1947, Stuttgart), a zeneszerző szövegére, bajor dialektusban, egy régi bajor népi színjáték nyomán.

Bernstein, Leonard (1918-) - amerikai karm. Nemcsak hangversenydirigensként, de opera-karmesterként is jelentős művész. 1946-ban ő vezényelte a Peter Grimes amerikai bemutatóját, 1953-ban a Scala híres, Visconti-rendezte Médea-felújítását, Callasszal a címszerepben, ugyanitt, ugyanazokkal Bellini Alvajáróját. Nevezetes világsiker volt 1966-os bécsi Falstaffja, Fischer-Dieskauval a címszerepben, Zeffirelli rendezésében.

Berry, Walter (1929-) - osztrák op.én. (Bbar). 1950-ben debütált a bécsi S.O.-ban, ahol rögtön a Mozart-repertoár vezető énekeseinek egyike lett. 1952-ben már a salzburgi ünnepi játékokon arat sikert, s azóta napjaink egyik leghíresebb Mozart-énekese. Valamennyi nagy operaházban és fesztiválon fellépett, de állandó állomáshelye mindig Bécs maradt. Berry művészete nem a hangszépség varázsával hat, hanem tökéletesen kidolgozott színészi produkcióival és az ezzel nagyszerű homogeneitásban ötvöződő hangi árnyaltsággal. Nemcsak a Mozart-művekben, hanem Wagner és Strauss operáiban. Valamint oratóriumokban is napjaink élvonalbeli énekesei közé tartozik. Kiváló dalénekes.

Berta - Rossini A sevillai borbély c. operájában Bartolo házvezetőnője (MS).

Bertati, Giovanni (1735-1815) - olasz librettista. A XVIII. sz. utolsó harmadának egyik legnépszerűbb és legtöbbet foglalkoztatott olasz szövegírója. Elsősorban buffa-szövegeket írt - köztük Cimarosa Titkos házasság c. operájáét. Don Juan-szövege közvetlen elődje és modellje da Ponte Mozart számára írt librettójának.

Bertram, Theodor (1869-1907) - német op.én. (Bbar). Apja is, anyja is operaénekes volt, apja tanította. 1889-ben debütált Ulmban. Hamburgban, Berlinben és Münchenben működött, majd az USA-ban. Kora egyik legnagyobb Wagner-hősbaritonja volt, főleg Wotanként aratott hatalmas sikereket. Felesége is operaénekes volt, akinek halála után Bertram az ital rabja lett, és 1907-ben Bayreuthban öngyilkosságot követett el.

Berts Mimi (?-?) - magyar op.én. (MS). A századforduló idején az OH egyik jeles énekesnője volt, mind a mezzo, mind a drámai szoprán szerepeket énekelte. 1904-ben a müncheni operaházhoz szerződött, de a 10-es években visszatért Budapestre. Híres Zsidónő-Recha, Donna Elvira stb.

Besanzoni, Gabriella (1890-1962) - olasz op.én. (MS). Viterbóban debütált 1911-ben, a Norma Adalgisájaként. A Sc.-ban Toscanini alatt énekelte Orfeuszt, majd főleg a két Amerikában működött.

Be szép is volt a hősi harc - Erkel Bánk bánja II. felvonásában Bánk (T) és Tiborc (Bar) nagy kettősének zárórésze.

betétária, betétszám - A XVIII. sz. nagy sztárkultusza idején gyakori eset volt, hogy egy-egy énekescsillag külön áriákat íratott - esetleg más zeneszerzőkkel - a maga külön használatára. Így pl. Mozart és Haydn igen sok ilyen betétáriával gazdagította az irodalmat. A XIX. sz.-ban - és néha napjainkban is még - bármilyen népszerű ária vagy dal betöltheti a betétszám funkcióját, ám csak megengedhető alkalommal (Sevillai borbély ének lecke jelenete - ehhez ugyan Rossini maga írt a szituációval dramaturgiailag összefüggő betétáriát -; Denevér báli képe).

Betz, Franz (1835-1900) - német op.én. (Bar). Hannoverben debütált 1856-ban, a Lohengrin királyaként. Főleg Berlinben és Münchenben működött. Kora legnagyobb Wagner-énekeseinek egyike: ő volt 1868-ban Münchenben az első Hans Sachs és az első, 1876-os bayreuthi Ring-ciklusban Wotan. Hangterjedelmére és sokoldalúságára jellemző, hogy Berlinben ő énekelte először Verdi Falstaffjának címszerepét.

Bevonulási induló - 1. Verdi Aidája II. felv. 2. képében felhangzó monumentális kartétel, mely a győztesen visszatérő Radamest és katonáit dicséri. 2. Lásd Vendégek bevonulása.

Bianca e Faliero - Rossini 2 felv. operája (1819, Milánó, Sc.), Felice Romani szövegére, Manzoni tragédiája nyomán.

Bianca e Fernando - Bellini 2 felv. operája (1826, Nápoly, S.C.), Domenico Gilardoni szövegére. Bellini első nyilvános előadásra került operája.

Bianca és Giuseppe - Johann Friedrich Kitti cseh-német zeneszerző 4 felv. operája (1848, Prága), Richard Wagner szövegére. Wagner 1836-ban saját maga számára írta a librettót, de nem zenésítette meg soha. 1842-ben átdolgozta Reissiger részére, de az sem komponálta meg.

Bianchi, Bianca (1855-1947) - német op.én. (S). Pauline Viardot-García növendéke volt, Karlsruhéban debütált, 1873-ban, a Figaro Fanchette-jeként. 1874-ben Londonban arat sikereket, majd német operákban és Bécsben működik. Főleg Mozart szubrett-szerepekben volt elismert, de szerepköre igen kiterjedt volt. Az 1880-as években a bpesti OH egyik ünnepelt sztárja, 1902-ben visszavonult a színpadtól, s Münchenben, majd a salzburgi Mozarteumban tanított.

Biberach - Erkel Bánk bánjában szereplő kóbor lovag, cinikus "lézengő ritter" (Bar).

bibliás ember, A - Wilhelm Kienzl 2 felv. operája (1895, Berlin, S.O.), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1896, bpesti OH. Valamikor igen népszerű opera, pályája első négy évtizedében 5000-nél több előadást ért meg. Szentimentális cselekménye egy nagyon jóságos és egy nagyon gonosz testvér történetéről szól.

Biesu, Maria (1933-) - szovjet op.én. (S). Előbb énekkari tag volt, majd 1961-ben debütált a kisinyovi operaházban, Aidaként. Azóta is e színház tagja, vezető drámai szopránja. 1965-67 Olaszországban tanult, 1967-ben megnyerte a Csajkovszkij-versenyt és Tokióban a "Legjobb Pillangókisasszony"-énekversenyt. Leghíresebb szerepei: Liza, Tatjána, Nedda, Tosca, Agátha, Pillangókisasszony.

Bignio Lajos (1839-1907) - magyar op.én. (Bar). 1858-ban debütált a pesti Német Színházban, az Ernani Don Carlosaként. A következő évben a N.Sz. tagja, 1863-83-ig a bécsi Hofoper művésze. Ekkor visszatért Bpestre, és 1891-ig az OH tagja volt. Korának egyik legjelentősebb baritonistája, számos bemutató, illetve magyar premier főszereplője. Főleg a lírai szerepekben aratott nagy sikereket. Hangversenyeken Liszt és Brahms is kísérte.

Billington, Elizabeth (1765-1818) - angol op.én. (S). J. Chr. Bach volt a mestere, 1783-ban debütált Dublinben, a Koldusopera Pollyjaként. 1786-tól a C.G. tagja, majd 1794-től a nápolyi király Olaszországba viszi. Később visszatér Londonba, ahol további sikereket arat - állítólag a walesi herceg szeretője is volt. Korabeli tudósítások szerint hangjának fuvolaszerű könnyedsége volt fő erénye.

Billy Budd - Benjamin Britten 4 felv. operája (1951, London, C.G.), E. M. Forster és E. Crozier szövegére, egy befejezetlen Melville-novella nyomán. A műnek nincs női szereplője, mert egy XVIII. sz.-i hadihajón játszódik. Cselekménye a derék Billy Budd matrózról szól, akit a szigorú flotta-törvény értelmében felakasztanak, mivel - nem szándékosan - megöli kínzóját.

Bindernagel, Gertrud (1894-1932) - német op.én. (S). 17 éves korában már színpadon volt. Kisebb német színházak után 1920-ban a berlini S.O. tagja lett, mint vezető Wagner-szoprán. Tragikus volt halála: férje lőtte agyon féltékenységből, mikor egy előadás után elhagyta a berlini operaházat.

Bing, Sir Rudolf (1902-) - osztrák származású angol menedzser. 1923-tól Bécsben impresszárió, majd Darmstadtba, később Berlinbe kerül. A nácizmus uralomra jutásakor előbb a glyndebourne-i fesztivál "general managere" (1936-1947), majd a részben általa alapított Edinburgh-i fesztivál vezetője (1947-1949). 1950-ben lett a Met igazgatója, 1970-ig. Igazgatásának két évtizede alatt a Met egyik virágkorát élte: Binget zenei képzettsége, kereskedelmi érzéke és emberi jótulajdonságai egyaránt ideális operaigazgatóvá tették.

Bin ich nun frei? → Szabad vagyok?

Birkás Lilian (1916-) - magyar op.én. (MS majd S). 1944-ben debütált az OH-ban, Octavianként. Pályája kezdetén mezzo-szerepeket énekelt (Octavian, Cherubin stb.), majd áttért a lírai-drámai szoprán szerepkörre (Salome, Tatjána, Cso-Cso-Szán, Tosca, Manon, Wozzeck-Marie). 1960-ban a Római Operában énekelte Salomét, 1965-ben Prágában Octaviánt. Hangversenyeken Olaszországban, Bécsben, Brüsszelben és a skandináv államokban vett részt. Liszt-díjas, Érdemes művész.

"Bis!" - francia és olasz nyelvterületen ismert kiáltás, a magyar "hogyvolt!"-nak felel meg.

Bispham, David (1857-1921) - amerikai op.én. (Bar). Az első amerikai énekes, aki nemzetközi sikert aratott. Már gyermekkorában részt vett amatőr operaelőadásokon, majd 28 évesen kezdett Itáliában komoly énektanulmányokba. 1891-ben debütált Londonban. A következő években már Mahler vezénylete alatt énekelte Kurwenalt az angol fővárosban, és 1896-ban a Met együttesének tagja lett. 1903-ig volt e színház vezető baritonistáinak egyike, főleg Wagner-operákban aratott nagy sikereket.

Biterolf - Wagner Tannhäuserében a dalnokversenyen részt vevő egyik lovag, a katonai erények hirdetője (B).

Bjelov, Jevgenyij (1913-) - szovjet op.én. (Bar). Mérnökként kezdte pályáját. A II. világháború alatt egy katonai kórházban fedezték fel hangját, műkedvelő hangversenyen. 1947-ben debütált a moszkvai B.-ban, melynek azóta is énekese. Főleg a klasszikus orosz repertoárban arat sikereket, pl. az Anyegin címszerepében.

Bjoner, Ingrid (1929-) - norvég op.én. (S). 1957-ben debütált Oslóban, Donna Annaként. Olyan nagy sikert aratott, hogy rögtön szerződtették a wuppertali operához, és vendégül hívták Stockholmba, Bécsbe és Berlinbe. A következő években is főleg Németországban működött, 1960-tól Bayreuth vendégeként is. 1965 óta a müncheni operaház vezető drámai szopránjainak egyike, napjaink neves Wagner- és Strauss-hősnője.

Björling, Jussi (Johan) (1907-1960) - svéd op.én. (T). 1930-ban debütált Stockholmban, Don Ottavióként. A harmincas évek végén már utazó világsztár, főleg a Met-ben énekel. Sajnálatosan rövid élete végén a stockholmi Királyi Opera igazgatója volt. Björling századunk legnagyobb művészei közé tartozott. A legszebb tenorhangok egyike, akinél a hangszépség azonban soha nem volt öncél: mindig a kifejezés állt éneke, alakításai előterében. Főleg Verdi-szerepeiben volt szinte utolérhetetlen, de skálája Mozarttól a múlt sz.-i orosz operákig terjedt. 1937-ben és 1942-ben Bpesten is vendégszerepelt.

Björling, Sigurd (1907-) - svéd op.én. (Bar). 1935-ben debütált Stockholmban, Alfióként. Leo Blech tanácsára tér át a Wagner-szerepekre; Londonban, a Met-ben, 1951-ben Bayreuthban énekel. Nem rokona Jussi Björlingnek.

Blachut, Beno (1913-) - cseh op.én. (T). 1939-ben debütált Olomoucban, 1941 óta a prágai Nemzeti Színház vezető tenoristája. A repertoár nagy tenorszerepei mellett főleg cseh operákban aratott jelentős sikereket. Oratóriuménekesként is kitűnő.

Blanc, Ernest (1923-) - francia op.én. (Bar). Marseille-ben debütált 1950-ben, Tonióként. 1957 óta a párizsi O. tagja. Verdi, Wagner és Mozart szerepekben egyaránt kitűnik. Bayreuthban Telramundot, Glyndebourne-ben Don Juant énekelte.

Blanchart, Ramón (1865-1934) - spanyol op.én. (Bar). 1885-ben debütált Barcelonában, Valentinként. Pár évvel később már Londonban szerepelt, majd 1892-ben a Sc.-hoz került. Az Otello Jagóját Maurellel felváltva énekelte a premier után. Európa és Amerika nagy operaházait járta pályája további során, a 10-es évek végén áttért a buffo-basszus szerepkörre, majd énektanár volt.

Blankenheim, Toni (1923-) - német op.én. (Bar). 1947-ben debütált Frankfurtban, ahol három évig működött. 1950 óta a hamburgi opera egyik vezető baritonistája. Európai hírű Beckmesser és Wozzeck, modern művek avatott tolmácsolója.

Blech, Leo (1871-1958) - német karm. Aachenen és Prágán át vezetett pályája a berlini Staatsoper főzeneigazgatói posztjához, melyet 1913-tól 1923-ig, majd - rövid bécsi tevékenység után Kleiberrel megosztva 1937-ig töltött be. A nácik kiüldözik, ekkor Rigába, majd Stockholmba megy. 1949-ben tért vissza Nyugat-Berlinbe, mint a Deutsche Oper karnagya. Zeneszerzőként is tevékenykedett.

Bleecker-Street-i szent, A - Menotti 3 felv. operája (1954, New York), a zeneszerző szövegére.

Blick' ich umher → Ámul szemem

Blonde - Mozart Szöktetésében Konstanza vidám, nyelves és bátor komornája (S). Érdekes, hogy e szubrettszerep ambitusa mindkét irányban nagyobb, mint a primadonnáé, Konstanzáé.

Blum Tamás (1927-) - magyar karm. 1945-ben lett az OH tagja, korrepetitorként. 1953-58 a debreceni Csokonai Színház vezető karmestere; 15 operát mutatott be e színházban, köztük a Varázsfuvolát és a Falstaffot. 1958-73-ig ismét az OH-ban működött, karmesterként. 1973 óta Svájcban él. Műfordítással is foglalkozott, igen sok opera - t. k. Wagner Ringje, Mesterdalnokok - az ő fordításában kerül színre. Liszt-díjas.

bocca chiusa - olasz szakkifejezés a csaknem zárt szájjal történő, szöveg nélküli éneklésre. Főleg a kórusnál alkalmazzák, mint pl. a Rigoletto viharjelenetében, a Pillangókisasszony "zümmögő kórusában" vagy a Wozzeck kaszárnyajelenetében.

Bockelmann, Rudolf (1892-1958) - német op.én. (Bbar). Lipcsében debütált, a Lohengrin Hirdetőjeként, 1923-ban. Útja Hamburgon át vezetett a berlini S.O.-hez, melynek 1932-45-ig egyik vezető énekese volt. 1928-42 közt Bayreuth állandó szereplője (Sachs, Wotan). Korának egyik legjelesebb Wagner-énekese. A nácikkal szimpatizált, így pályáját a háború után nem folytathatta; utolsó éveiben tanított.

Bodanzky, Artur (1877-1939) - osztrák szárm. amerikai karm. Bécsben tanult, előbb hegedűs, majd 1902-4 Mahler asszisztense volt a Hofoperben. Prága, Mannheim, a londoni C.G. után 1915-ben a Met-ben a német repertoár vezető karnagya lett, haláláig. A neves karmester "negatív híressége" volt, hogy a Wagner-műveket kegyetlenül "meghúzta".

Bodó Erzsi (1904-1944?) - magyar op.én. (S). 1927-ben debütált az OH-ban, miután 1924-27-ig már a V.Sz.-ban működött, Ábrányi Monna Vannájának címszerepében. A két háború közti évtizedek jelentős drámai szopránja volt, főleg Verdi- és Wagner-hősnőket alakított nagy sikerrel.

Bodorfi Henrik (1824-1875) - magyar op.én. (Bar). Pályáját 1847-ben prózai színészként kezdte, Kassán. Vidéki színpadokon működött, majd 1863-74 a N.Sz. tagja volt. Karrierjét vidéki színpadokon zárta le. Főleg komikus szerepekben aratott sikereket, de jeles Valentin, Petur bán, Luna és Tell Vilmos is volt.

Bódy József (1922-) - magyar op.én. (B). 1952-ben debütált az OH-ban, Sparafucileként. Azóta e színház egyik vezető basso-cantantéja, gyönyörű hangú Sarastro, Doszifej, Fülöp, Ramfís. 1966-68 a berni opera tagja. Liszt-díjas.

Bognár Vilma (1845-1904) - magyar op.én. (S). 15 éves korában szerződtette a N.Sz. 1862-ben Olaszországban és Bécsben tanult tovább, majd német és holland operaházakban működött. 1867-69 a drezdai opera tagja volt. 1869-1880 a pesti N.Sz. egyik ünnepelt sztárja lett. Visszavonulása után a Nemzeti Zenedében tanított. - Apja és első tanára, Bognár Ignác (1811-1883) zeneszerző, pályáját szintén énekesként kezdte, tagja volt a bécsi, a coburgi, a pesti, brnói és innsbrucki operaegyütteseknek, 1841-47 Kolozsvárott volt rendező, majd 1847-62-ig a N.Sz. karigazgatója.

Bogya Róza (?-?) - magyar op.én. (S). Az Ernani Elvirájaként debütált 1854-ben a pesti N.Sz.-ban. Még ebben az évben - noha szoprán volt - ő alakította először hazánkban Azucenát. Nem sokáig volt a N.Sz. tagja, egyike azoknak az énekeseknek, akik Erkel időnként szerencsétlen személyi politikája miatt távoztak a színháztól. 1857-ben Olaszországban, majd Párizsban, Berlinben és Londonban szerepelt, legtöbbször Rosa de Ruda néven. Legjobb szerepei: Elvira, Norma, Adalgisa.

Bohème, La → Bohémélet

Bohémélet - Puccini 4 felv. operája (1896, Torino), Giacosa és Illica szövegére, Murger regénye nyomán. Magyar bem.: 1905, Bpest, OH. Puccini egyik főműve, a "népszerű" trilógia első darabja; a szerző stílusa - mind dramaturgiailag, mind zeneileg - a Bohéméletben kristályosodott ki először. A mű műfajilag vegyes: vígoperai hang legalább annyi van benne, mint lírai vagy tragikus. - A bemutatót Toscanini vezényelte.

Bohémélet - Leoncavallo operája (1897, Velence, F.) ugyanerre a témára, a zeneszerző saját szövegére. Magyar bem.: 1897, Bpest OH, fél évvel az ősbemutató után (Bohémek címen). Puccini művének árnyékában nem tudott megmaradni a színpadon.

Bohnen, Michael (1887-1965) - német op.én. (Bbar). Düsseldorfban debütált, a Bűvös vadász Gáspárjaként, 1910-ben. 1913-ban mára berlini Staatsoper tagja, ahol az 1922-32 évtizeden kívül (ekkor a Met-ben énekel) 1945-ig működik. A háború után, 1945-47 a nyugat-berlini opera első intendánsa. Hatalmas hanganyaga, kimagasló színészi képességei egyaránt híressé tették. Ambitusa lehetővé tette, hogy basszus és bariton szerepeket egyaránt énekeljen.

Boito, Arrigo (1842-1918) - olasz zeneszerző és librettista. A komponista munkásságát a Mefistofele és a félbenmaradt Nerone jelzi (utóbbit Toscanini fejezte be). A librettista Verdi révén vonult be a zenetörténetbe: ő írta az Otello és a Falstaff szövegkönyveit. Nemcsak az az érdeme, hogy a librettó-irodalom két legnagyobb remekét ő írta, hanem az is, hogy rávette az öreg Verdit munkássága folytatására. Egyébként ő dolgozta át a Simon Boccanegra Piave-féle szövegét és ő írta (Tobia Gorrio álnéven) Ponchielli Giocondájának librettóját. Olaszra fordította a Rienzit és a Tristant. (Ő volt az olasz wagneriánusok egyik vezére.)

Bokor Margit (1905-1949) - magyar szárm. op.én. (S). 1928-ban debütált a bpesti OH-ban. 1931-35 a drezdai opera tagja, ahol ő volt az Arabella első Zdenkája. 1935-38-ig a bécsi S.O.-ban működött, majd 1939-ben kivándorolt Amerikába. A két háború közti évtizedek jónevű Strauss-szopránja volt, híres Octavian.

Bolberitz Tamás (1940-) - magyar karm. 1966 óta az Operaház tagja, korrepetitor, majd karmester.

Boldog az - Beethoven Fideliója zárójelenetének kezdő sora. A monumentális finálét Pizarro kivételével az összes szólista, valamint a kórus énekli.

Boldog lelkek tánca - Gluck Orfeusza II. felvonásának híres balettképe, fuvolaszólóval.

Boldog üdvöm napja - Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operájának III. felvonásában Éva (S), Magdaléna (MS), Walther (T). Dávid (T) és Sachs (Bbar) kvintettjének kezdősora.

Bolhadal - Goethe Faustjában Mefisztó híres dala az Auerbach-pincében. Operában lásd Berlioz "Faust elkárhozása" c. művében.

bolond, A - Szabados Béla 3 felv. "zenés legendája" (1911, OH), Rákosi Jenő szövegére.

Bolond, bolond - A Verdi Falstaffja II. felv. I. képében levő Ford-Falstaff duett egyik szakasza, melyben a két szereplő egy régi madrigált idéz fel.

Bolsoj Tyeatr, Moszkva → A város első operaházát, a Petrovszkij-színházat 1780-ban nyitották meg. Társulatát korábban Nagy Katalin hozta létre. Az első előadásokon csak orosz szerzők műveit - a legkorábbi orosz operákat adták elő. A színház 1805-ben leégett. Húsz évig csak magánszínházakban játszottak operát, míg 1825-ben megnyílt a Bolsoj. 1853-ban újabb tűzvész áldozata lett a színház belső tere; a rekonstrukció (1856) után 2000 személy befogadására alkalmas a nézőtér.

1880-ban alakult meg a Mamontov-féle társulat, amely Szolodovnyikov impresszárió vezetésével komoly vetélytársa volt a Bolsojnak; többek között Rimszkij-Korszakov több operáját ez az együttes mutatta be.

A forradalom után átszervezett Bolsoj 1918-ban nyitotta meg kapuit. Az orosz operakultúra súlypontja ekkor tevődött át Pétervárról Moszkvára. A színházhoz csatolták a Mamontov-opera épületét is. A Bolsoj főleg az orosz-szovjet repertoárt tartja műsoron, operaegyüttese éppúgy, mint világhírű balettje. Természetesen szerepelnek a programon az ismert repertoár-operák is, de csak második vonalban.

A színház énekesgárdája - főleg az utóbbi évtizedekben - jónéhány világhíres művészt mutathat fel. A külföld főleg azóta ismerte meg a Bolsoj kimagasló színvonalát, hogy 1964-ben megindultak az együttes vendégjátékai; először a Scalában szerepeltek, majd a világ több más zenei centrumában.

A Bolsojon kívül a Sztanyiszlavszkij-Nyemirovics-Dancsenko Színház is játszik operát Moszkvában.

bolygó hollandi, A - Wagner 3 felv. operája (1843, Drezda), a zeneszerző saját szövegére, a legenda egy Heine-féle verziója alapján. Az operatörténet egyik hírhedt esete, hogy a Párizsban igen rossz anyagi körülmények között élő Wagner a Nagyoperának eladta a szövegkönyvet, azt az ugyancsak hírhedt Dietsch megzenésítette, s így ez a mű az ősbemutatónál egy évvel korábban felhangzott. Magyar bem.: 1873, pesti N.Sz.

Wagner első olyan operája, amelyben - bár nagyrészt még a hagyományos nagyoperai formákat és hangot alkalmazza - már későbbi elvei is megjelennek: vezérmotívumtechnika, átkomponáltság, a zenekar szerepének megnövekedése, a deklamáló arioso.

Bonci, Alessandro (1870-1940) - olasz op.én. (T). Parmában debütált 1896-ban, a Falstaff Fentonjaként. Rövidesen minden nagyobb olasz operában fellép, 1900-ban már Londonban, 1906-ban New Yorkban énekel. 65 éves korában vonult vissza. A század első évtizedeinek Caruso mellett legnagyobb tenoristája volt. Míg nagy riválisa a drámai énekben, Bonci a bel canto líraiságában tűnt ki. Épp ezért leghíresebb alakításai a Rossini-, Bellini és Donizetti-operák tenorszerepei voltak, ízlése, technikai tudása és stiláris finomsága sok tisztelőt szerzett számára.

Bondini, Pasquale (?-1789) - olasz op.én. (B). 1781-1788 közt a prágai olasz opera igazgatója volt. Ő rendelte meg Mozarttól - a Figaro 1786-os fergeteges prágai sikere után - a Don Juant. Később Lipcsében működött.

Boninsegna, Celestina (1877-1947) - olasz op.én. (S). 1899-ben debütált Piacenzában, Sába királynőjeként. Olaszországban és az USA különböző operaházaiban aratott nagy sikereket. Kora egyik legszebb szopránhangjának birtokosa volt, s egyben az árnyalatokban gazdag kifejezés nagy művésze. Híresebb volt hanglemezfelvételek művészeként, mint színpadon.

Bonisolli, Franco (1937?-) - olasz op.én. (T). 1962-ben debütált, Puccini Fecskéjének Ruggierójaként, miután korábban megnyerte az olasz nemzeti énekversenyt. Spoletóban ugrott ki a Visconti rendezte Traviatában. Azóta a spinto-szerepkör egyik legjobb fiatal képviselője (Alfréd, Mantuai herceg, Nemorino, Cavaradossi, Rodolphe).

Bonynge, Richard (1930-) - ausztrál karmester. Pályáját zongoristaként kezdte, majd miután feleségül vette Joan Sutherlandet (l. ott), áttért a vezénylésre. Felesége produkcióit vezényli, operában és lemezre. Középszerű dirigens, de Sutherland révén neve ismertté lett.

Borban az ésszel senki sem számol → Pezsgőária

Borbély Gyula (1930-) - magyar karm. 1953 óta az OH tagja, előbb korrepetitor, majd 1955 óta karmester. Ez évben debütált Polgár Tibor A kérők c. operájának elvezénylésével. Mozart operáit, a Tannhäusert, a Salomét és Hovanscsinát dirigálta sikerrel. Vendégszerepelt Ausztriában, Franciaországban és a népi demokratikus országokban. 1953 óta hangversenydirigensi tevékenységet is folytat. Liszt-díjas.

bordal - (olaszul: brindisi, németül: Trinklied). Számos operában találkozunk különböző jellegű és célú bordallal. Lehet dramaturgiai funkciójú, mint pl. Violetta és Alfréd bordal-kettőse a Traviatában, és lehet pusztán zsánerkép-jellegű betét, mint a Bánk bán Keserű bordala vagy a Turiddué a Parasztbecsületben. Lehet határozott karakterizáló jellege is, ennek a fajtának utolérhetetlen remeke Don Juan pezsgőáriája. (Ez utóbbiból kiderül, hogy az ital minéműsége nem változtatja a bordal jellegét. A Mártában, Flotow operájában például sördal van.)

Bordás György (1937-) - magyar op.én. (Bar). Még főiskolás korában, 1964-ben debütált az OH-ban, Menotti Telefonjában. Főleg a buffo-bariton szerepkörben működik (Beckmesser, Alberich, Melitone, Mozart-Figaro).

Bordoni, Faustina (1695-1781) - olasz op.én. (S). Velencében lépett először színpadra, Pollarolo Ariodanté-jában. 1716-ban. Mesterei Gasparini és Benedetto Marcello voltak. Csakhamar egész Itáliát meghódítja; 1726-ban Händel londoni együttesének körülrajongott és csillagászati összegekkel megfizetett sztárja lett. A közönséget hibátlan technikával, szép megjelenésével és intelligenciájával hozta lázba, mindaddig, míg a nagy vetélytárs, Francesca Cuzzoni meg nem jelent a színen. (Kettejük rivalizálását parodizálja az eredeti Koldusopera Polly-Lucy veszekedése.) 1730-ban Johann Adolf Hasse, a kor híres német komponistája vette feleségül, s mindketten Drezdában telepedtek le. A 70-es években a házaspár Faustina szülővárosába, Velencébe tért vissza. Mindketten ott is haltak meg, a velencei San Marcuola templomban vannak eltemetve.

Borg, Kim (1919-) - finn op.én. (B). 1947-ben kezdett énekelni, Aarhusban debütált 1951-ben. Különböző operaházakban vendégszerepelt, majd 1959-ben a Met tagja lett. Rövid, de nagy sikerekben gazdag pályája során karakter-basszbaritonként éppúgy nagy hírnevet szerzett, mint oratórium- és dalénekesként. Jeles Mozart-, Muszorgszkij-énekes volt, híres Mefisztó és Scarpia. Bpesten is fellépett.

Borgatti, Giuseppe (1871-1950) - olasz op.én. (T). 1892-ben debütált Faustként Castelfrancóban. Később áttért a Wagner szerepekre, és Toscanini Siegfriedként vitte a Scalába. Olaszország első Wagner-tenorja volt a század első évtizedeiben.

Borghi-Mamo, Adelaide (1829-1901) olasz op.én. (MS). Urbinóban debütált 1843-ban, Mercadante Az eskü című operájában. Nagy sikerrel szerepelt Olaszországban, Párizsban (1854-60) és Londonban, Halévy és Mercadante több operájának premierjén énekelt.

Borghi-Mamo, Erminia (1855-1941) - olasz op.én. (S). Előbbi lánya. Párizsban született, egy órával azután, hogy anyja még Azucena szerepét énekelte. A század utolsó éveiben aratott sikereket, pl. Puccini operáiban. Boito 1875-ben rábízta az átdolgozott Mefistofele kettős női főszerepét a darab bolognai premierjén.

Borgioli, Armando (1898-1945) - olasz op.én. (Bar). Milánóban debütált, Amonasróként, 1925-ben. Két évvel később már a londoni C.G. tagja (1927-39), majd a Met egyik sztárja (1931-35). Légitámadás áldozata lett egy vasúti utazás közben. Kora leghíresebb baritonistái közé tartozott, főleg Verdi- és Puccini-szerepekben volt kiváló.

Borgioli, Dino (1891-1960) - olasz op.én. (T). A milánói Teatro Dal Verme-ben debütált 1917-ben. Karrierjét Nellie Melba indította el, mikor búcsúturnéjára őt szerződtette partnerként. Ettől kezdve a nagy színházak és nagy fesztiválok állandó vendége. Főleg Mozart- és Rossini-énekesként volt nevezetes, a két világháború közti évtizedeknek Tito Schipa mellett talán legjobb lírai tenorja volt.

Bori, Lucrezia (1887-1960) - spanyol op.én. (S). 1908-ban debütált a római T. Costanziban, Micaelaként. Két év múlva (1910) már Carusóval Párizsban énekli Manont, 1911-ben ő az első olasz Octavian. 1915-ben gégeműtéten esik át és csak 1919-ben tér vissza a színpadra, Monte-Carlóban. 1921-től visszavonulásáig, 1936-ig a Met nagy sztárja. Csodálatosan hajlékony, csilingelő hang, óriási stílusismeret és mély átélés jellemezte. Legnagyobb sikereit Puccini-szerepeiben aratta.

Borisz búcsúja és halála - Muszorgszkij Borisz Godunovja 9. képének, az általános gyakorlat szerint az egész műnek befejező része, melyben Borisz (Bbar) elbúcsúzik fiától, Fjodortól és meghal.

Boriszenko, Veronika (1918-) - szovjet op.én. (MS). A háború miatt csak későn fejezhette be tanulmányait, így 1944-ben debütált a kijevi operában. 1946-tól a B. nagy sikereket arató művésze.

Borisz Godunov - Muszorgszkij 4 felv. operája prológussal (1874, Pétervár), a zeneszerző szövegére, Puskin drámája és Karamzin történelmi munkája nyomán. Több verzió létezik: 1. az eredeti (1868-69), melyet a pétervári opera elutasított. 2. ennek átdolgozása, mely 1874-ben színre került. 3. Rimszkij-Korszakov átdolgozása és hangszerelése bem.: Pétervár, 1896. A későbbiek során kisebb átdolgozások még történtek. A képek sorrendje és kihagyása szinte előadásról előadásra változik. Mintegy fél évszázadig a Rimszkij-verziót játszották világszerte, újabban egyre több opera tér vissza az eredetihez. Utóbbi első külföldi előadása: 1935, London, Sadler's Wells. Magyar bem.: 1913, bpesti OH.

A Borisz a "zenés népdráma" megjelenése az opera műfajában. Lényegében kórusopera, főszereplője: a nép. A mű modellt adott számos követőnek, mind zeneileg, mind a dramaturgiai koncepció tekintetében. Újításait, a maga idejében teljesen szokatlan hangvételét az eredeti verzió tárja fel igazán; a Rimszkij-átdolgozás mindezt lecsiszolta, megszelídítette.

Borkh, Inge (1917-) - német op.én. (S). Luzernben, a Cigánybáró Ciprájaként debütált 1940-ben. 1952-ig Svájcban, majd Németországban működik. Mivel pályáját színésznőként kezdte, legnagyobb sikereit a nagy drámai szoprán játékszerepekben aratta: Salome, Elektra, Lady Macbeth.

Boronat, Olimpia (1867-1934) - olasz op.én. (S). 1885-ben debütált Nápolyban vagy Genovában, majd 1891-től Pétervárott és Varsóban működött. Kiváló koloratúrszoprán volt; visszavonulása után Varsóban tanított.

Borosini, Francesco (kb. 1690-?) - olasz op.én. (T). Händel londoni együttesének egyik ékessége, az első Tamerlano.

Boschi, Giuseppe (?-?) - olasz op.én. (B). Händel londoni együttesének neves tagja 1710 és 1728 közt.

Bosio, Angiolina (1830-1859) - olasz op.én. (S). Tizenhat évesen debütált Milánóban, a Két Foscariban. Európa-szerte és Amerikában is elismert sztár, t. k. az első angliai Gilda és Violetta. Igen fiatalon halt meg egy orosz turné során, pár napos betegség után.

Bouvier, Helène (1905-) - francia op.én. (A). 1930-ban debütált Nantes-ban, Orfeuszként. 1939-ben lett a párizsi O. és O.C. tagja, a francia főváros vezető altistája. A háború utáni évek leghíresebb francia énekesnői közé tartozott, nemzetközileg elismert Delila, valamint modern opera- és oratóriumalkotások neves szólistája.

Bovy, Vina (1900-) - belga op.én. (S). 1920-ban debütált a brüsszeli La M.-ben. Három évig volt e színház tagja, majd Olaszországban énekelt. 1927-36-ig a Colón, majd különböző spanyol operák művésze, 1936-39 a Met tagja. Korának egyik neves drámai szopránja volt. 1947-ben a genti opera igazgatója lett.

Böhm Endre (1901-1952) - magyar op.én. (Bar). Rostockban debütált 1932-ben, mint Don Juan. Kezdetben az olasz repertoárral, majd a 40-es évektől Wagner-énekesként járta a világot. Szerepelt a Met-ben, a C.G.-ben és többször Bpesten. Kibontakozó világkarrierjét akadályozta meg tragikus halála: Zürichben Bolygó hollandiként a süllyesztőbe zuhant. Hősi csengésű, nemesfényű hang birtokosa és kitűnő színész volt.

Böhm Gusztáv (1823-1878) - magyar karm., rendező és zeneszerző. A pesti N.Sz.-ban karmesterként és rendezőként egyaránt működött, sőt számos opera szövegkönyvét ő fordította magyarra. Híre külföldre is eljutott, ő rendezte a Rienzi Sc.-beli és a Lohengrin trieszti bemutatóját. Több operát írt.

Böhm, Karl (1894-) - osztrák karm. Pályáját szülővárosa, Graz operaházában kezdte. Innen Karl Muck ajánlatára Münchenbe került 1921-ben, Bruno Walter mellé. További karrierje Darmstadton (1927-31), Hamburgon (1931-34), Drezdán (1934-42) át vezette Bécsbe, ahol előbb 1942-44-ig, majd a háború után a Theater an der Wien-beli ideiglenes házban és az újjáépített S.O.-ben főzeneigazgató 1955-ig. Salzburg és Bayreuth állandó vendége, csakúgy, mint a világ minden nagy operaházának. Korunk egyik legnagyobb élő karmestere. Egyaránt otthonos a régi és az új zenében. Legendás hírűek ragyogó Mozart-produkciói, korszakos bayreuthi Tristanja, kora legnagyobb Strauss-dirigenseinek egyike (ő dirigálta a Daphne és a Hallgatag asszony premierjét) és mintaszerűek Berg-tolmácsolásai.

Böhme, Kurt (1908-) - német op.én. (B). Drezdában debütált 1930-ban, a Bűvös vadász Gáspárjaként. 1950-ig itt működött, azóta a müncheni opera tagja, de állandó vendége a nagy európai színpadoknak (főleg Bécsnek). Elsőrangú Ochs báró és jelentős Wagner-énekes.

Börcsök István (1937-) - magyar op.én. (Bar). 1963 óta a szegedi N.Sz. tagja, előbb az énekkarban, majd 1971 óta magánénekesként. 1971-ben debütált Escamillóként.

Braham, John (1774-1856) - angol op.én. (T). Korának leghíresebb angol énekese, főleg az olasz repertoárban és Händel műveiben volt igen népszerű. Mint képzett muzsikus, gyakran saját magának komponált betétáriákat. Az első Hüon Weber Oberonjának 1826-os londoni ősbemutatóján. Pályája utolsó szakaszában hangja baritonná mélyült, Don Juant és Tell Vilmost énekelte.

Brambilla - neves olasz énekes-család. 1. Marietta B. (1807-1875), altista volt, s Donizetti több operájának bemutatóján szerepelt. - 2. Teresa B. (1813-1895) korának nevezetes szopránja, az első Gilda, Párizstól Pétervárig ünnepelt sztár. - Hat más Brambilla-nővér is énekes lett. - Teresina B. (1845-1921), jeles drámai szoprán, de főleg énekmesterként vált híressé.

Brandt, Marianne (1842-1921) - osztrák op.én. (MS). Grazban debütált 1867-ben, a Zsidónő címszerepében. Neves Wagner-szoprán, Bayreuthban Kundry szerepét énekelte. 1890-től Bécsben énektanár.

Brangäne - Izolda szolgálója és bizalmasa Wagner Tristanjában (MS). Ő adja Izolda kezébe a méreg helyett a bájitalt.

Brankovics György - Erkel Ferenc 4 felv. operája (1874, pesti N.Sz.), Ormai Ferenc és Odry Lehel szövegkönyvére, Obernyik Károly drámája nyomán. A mű különlegessége, hogy egyrészt próza-librettóra készült, másrészt az Erkel-operákban eddig kizárólagos magyar hangvétel mellett feltűnnek - a cselekményből adódóan - balkáni népzenei elemek is. - A művet az E.Sz. 1962-ben Kókai Rezső zenei és Romhányi József szövegi átdolgozásában - sikertelenül - felújította.

Brannigan, Owen (1908-1973) - angol op.én. (B). 1943-ban Newcastle-ban debütált, Sarastróként. A Sadler's Wells opera tagja, kitűnő buffóénekes volt. Több Britten-opera premierjén énekelt főszerepei, így pl. ő volt a Szentivánéji álom első Zubolya.

Branzell, Karin (1891-1974) - svéd op.én. (MS). Stockholmban debütált 1912-ben, egy d'Albert-operában. 1922-44 közt a Met egyik vezető mezzója.

Braun, Hans (1917-) - osztrák op.én. (Bar). 1941-ben debütált Königsbergben. 1945 óta a bécsi S.O. tagja, a színház egyik jeles, klasszikus és modern művekben egyaránt működő karakter-baritonja.

Braun, Victor (1935-) - kanadai op.én. (Bar). Torontóban debütált a 60-as évek elején, majd 1963-ban Európába tette át működése székhelyét. Jeles lírai bariton, aki mind Mozart-szerepeiben (1970: Salzburg, Figaro-Gróf), mind a lírikus Wagner-szerepekben (Wolfram) jelentős sikereket arat. Főleg az NSZK operaházaiban énekel.

Brecht, Bertók (1898-1956) - német drámaíró. Az ő drámái nyomán készült Weill Koldusopera (1928), Mahagonny (1930), Der Jasager (1930), Wagner-Régeny Persische Episode (1950), valamint Roger Sessions (1947) és Paul Dessau (1951) Lucullus elítéltetése című operája. Dramaturgiai elvei hatással voltak a mai operajátszási koncepció kialakulására is, pl. az, hogy operát ma már ritkán visznek "kulináris élvezetként" színpadra, Brechtre megy vissza.

Bregenzi fesztivál - 1956 óta évenként megrendezésre kerülő nyári zeneünnep külön e célra a Bodeni-tóra épített színpadon, 6400 személyes nézőtérrel. Műsorán főleg Mozart- és XVIII. sz.-i olasz operák, valamint bécsi operettek és balettek szerepelnek.

Breisach, Paul (1896-1952) - osztrák karm. Pályáját a bécsi S.O.-ban kezdte, Richard Strauss asszisztenseként. 1921-ben a mannheimi, 1924-ben a berlini operaház karnagya. A nácizmus elől Amerikába emigrált, és 1941-1946-ig a Met, majd haláláig a San Franciscó-i opera volt működésének színhelye. Bpesten is vezényelt.

Breitenfeld, Richard (1869-1943) - cseh szárm. német op.én. (Bar). 1897-ben debütált Kölnben, Luna grófként. 1902-ig e színház tagja volt, majd Frankfurtba került, ahol közel harminc évig volt a vezető baritonisták egyike. Bayreuthban is több ízben fellépett. A theresienstadti gettóban halt meg, valószínűleg 1943-ban.

Breitner Tamás (1929-) - magyar karm. Tanulmányai végeztével a Fővárosi Operettszínház karmestere lett. 1970 óta a pécsi N.Sz. zeneigazgatója és a pécsi Filharmonikus Zenekar vezetője. Egyike legtehetségesebb karmestereinknek, pécsi operabemutatói mindegyikét nagy siker fogadta. Olaszországban, Ausztriában, Finnországban és a Szovjetunióban, valamint a népi demokratikus országokban vendégszerepelt. Liszt-díjas.

Brema, Marie (1856-1925) - angol op.én. (MS). 1891-ben debütált Londonban, Lolaként, a Parasztbecsület első angol előadásán. Később keresett Wagner-énekesnő, többször szerepelt Bayreuthban is. 1910 táján saját társulatot szervezett, visszavonulása után a Royal College of Music operatanszakát vezette.

Breuer, Hans (1868-1929) - osztrák op.én. (T). A bayreuthi ünnepi játékokon debütált 1894-ben, a Lohengrin és a Parsifal kis szerepeiben. Karrierje elsősorban Bayreuthban ívelt fel, ahol 1896-1914-ig énekelte Mimét és Dávidot. 1900-1920-ig a bécsi S.O. ünnepelt tagja volt, mint korának egyik legnagyobb tenor-buffója. A Wagner-szerepeken kívül kiváló Mozart-énekes is volt (Monostatos, Basilio stb.).

Bréval, Lucienne (1869-1935) - svájci szárm. francia op.én. (S). 1892-ben a párizsi Operában debütált, az Afrikai nő címszerepében. Korának egyik jelentős francia énekművésze, számos francia opera premierjének résztvevője (pl. Dukas operájában az első Ariane).

Brilioth, Helge (1931-) - svéd op.én. (Bar, majd T). 1959-ben debütált a stockholmi operában, baritonistaként. 1964-ben debütált mint tenor, ugyancsak Stockholmban, Don Joséként. Hamar a hőstenor szerepkörre tért át, ebben első nagy sikere Otello volt, majd 1969-ben már Bayreuthban énekli Siegmundot. Napjaink egyik legkeresettebb és legjobb fiatal Wagner-tenorjai közé tartozik.

brindisi → bordal

British National Opera Company - 1922-ben alakult operaegyüttes, melyet a Beecham-féle operatársulat (lásd ott) tagjai hoztak létre. Művészeti vezetője Frederic Austin volt. Általában a C.G.-ben játszottak, bemutatták a teljes Ringet, a Parsifalt, a Tristant, valamint számos angol operát. Az állandó tagok mellett neves vendégművészek is részt vettek munkájában, így pl. Nellie Melba és Joseph Hislop. 1929-ben a C.G. társulatába olvadtak be.

Brnói Operaház - 1884-ben nyílt meg, befogadása 1195 személy. Jelenleg Leos Janáčekről van elnevezve. Janáček legtöbb operáját itt mutatták be, s három Martinů-operának is itt volt a premierje. A színház 1965-ben új épületet kapott.

Brogni - Halévy A zsidónő c. operájának egyik főszereplője (B), a konstanzi zsinat egyik kardinálisa.

Bronszkája, Jevgenyija (1884-?) - szovjet op.én. (S). 1902-ben debütált Tifliszben. Két évig a kijevi opera tagja, majd 1905-től a moszkvai B. művésze. Hatalmas sikereket aratott nemcsak hazájában, hanem Olaszországban és Amerikában is. 1911-23 a pétervári, ill. leningrádi opera ünnepelt művésze, majd visszavonulásától 1950-ig a leningrádi Konzervatórium tanára. Korának egyik jelentős koloratúrszopránja volt.

bronzlovas, A - Auber 3 felv. operája (1835, Párizs, O.C.), Scribe szövegére.

Brouček úr kirándulásai - Janáček 2 részes operája (1920, Prága), a zeneszerző szövegére, Svatopluk Čech szatírája nyomán. A két rész két önálló opera, de általában egy estén szokták adni: 1. Brouček úr kirándulása a Holdba, 2. Brouček úr kirándulása a XV. századba.

Broulik Ferenc (1853-1930) - cseh szárm. op.én. (T). 1884-1896 és 1900-1903 az OH tagja volt, a színház vezető tenoristáinak egyike. Számos premier és magyarországi bemutató előadás főszereplője.

Brouwenstijn, Gré (1915-) - holland op.én. (S). 1947-ben debütált Amsterdamban, Toscaként. Az 50-es években ívelt magasra a karrierje, 1951 és 1956 közt Bayreuthban énekelt és Stuttgartban Wieland Wagner rendezésében alakította a Fidelio Leonóráját. Európa és Amerika számos operaházának és nagy fesztiváljának szívesen látott vendége. Átható erejű hangja és muzikalitása tette híressé.

Brownlee, John (1900-1969) - ausztráliai op.én. (Bar). Nellie Melba fedezte fel Melbourne-ben, és ő hozta Londonba. Marcelként debütált 1926-ban a Bohémélet III. és IV. felvonásában, Nellie Melba búcsúestjén. 1927 és 1936 közt a párizsi opera tagja, 1937-től 1957-ig a Met egyik sztárja. 1957-től haláláig a Manhattan School operatanszakának vezetője. Legnevezetesebb sikereit a glyndebourne-i fesztiválon aratta, ahol 1935-től kezdve Fritz Busch vezénylete alatt énekelte Don Juant, a Figaro házassága Almaviváját és a Così Don Alfonsóját. Rendkívül meleg és szép baritonhangja páratlan alakítókészséggel és stiláris biztonsággal egyesült, amint ezt pl. a Don Juan klasszikussá vált glyndebourne-i felvételén is hallhatjuk.

Bruna-Rasa, Lina (1907-) - olasz op.én. (S). 1925-ben debütált Genovában, Boito Mefistofeléjének Helénájaként. A 30-as évek egyik nagy olasz világsztárja, elsősorban a verista operák főszerepeinek híres alakítója. Mascagni kedvelt énekese; ővele vette fel a szerző a Parasztbecsületet hanglemezre. Pályáját elmezavar törte meg, 1937-ben egy előadás közben a zenekarba akarta vetni magát. Ennek ellenére tovább énekelt és időnként hangversenyeket adott.

Bruscantini, Sesto (1919-) - olasz op.én. (Bar). 1949-ben debütált a milánói Sc.-ban, a Titkos házasság Geronimójaként. Két év múlva már a glyndebourne-i fesztivál vendége, s napjaink legnagyobb buffo-baritonjainak egyike. Mozart- és Rossini-szerepekben lett világhíres, ragyogó technikája, kiváló stílusérzéke és ellenállhatatlan humora révén. A 60-as évek elején bővíti szerepkörét, s azóta drámai-komoly alakításai is sikeresek (főleg a Verdi-operák vezető baritonszerepei).

Bruson, Renato (1936-) - olasz op.én. (Bar). 1961-ben debütált, a következő évben már Rómában, 1969-ben a Met-ben énekel. Elsősorban bel canto énekes, főleg Donizetti figuráinak kitűnő és világhíres alakítója. Az utóbbi években tért át a drámaibb szerepekre (Rigoletto, Macbeth, Posa), gyönyörű hangja és karakterformáló képessége révén itt is nagy sikert arat.

Brutus - Caesar fogadott fia, majd gyilkosa a következő operákban szerepel: Draghi (1692), Logroscino (1750), Cimarosa (1783), valamint a legtöbb Julius Caesarról szóló opera.

Brünnhilde - Wagner Nibelung-tetralógiájának egyik központi alakja (S). A Walkürben, a Siegfriedben és Az istenek alkonyában lép színpadra. Wotan kedvenc gyermeke ő, a walkür, aki szembe mer szállni a főistennel. A Walkür végén Wotan álomba meríti, melyből Siegfried ébreszti fel a Siegfried III. felvonásában. Az Istenek alkonyában telik be sorsa.

Brünnhilde! Áldott arám! - Wagner Az istenek alkonya c. zenedrámája III. felvonásában Siegfried (T) haláljelenetének kezdő sora.

Brünnhilde! Heilige Braut! → Brünnhilde! Áldott arám!

Brünnhilde záróéneke - Wagner Az istenek alkonya c. zenedrámájának zárójelenete, t. k. Brünnhilde (S) hatalmas monológja. Nemcsak szövegében, de a zenében is a Ring mondanivalójának összefoglalása. Zárómotívumként a megváltás dallama hangzik fel, s ezzel - sok kommentátor és rendező szerint - a Ring befejező kicsengése optimistává válik.

Bucklaw Arthur - Donizetti Lammermoori Luciájában Lucia férje (T), akit a szerencsétlen nő tébolyodott állapotában megöl.

Búcsú az anyától - Mascagni Parasztbecsületében Turiddu (T) drámai monológja, Alfióval való párbaja előtti búcsúja anyjától.

Búcsúzom tőled - Verdi Otellójában a címszereplő (T) szenvedélyesen fájdalmas monológja a II. felvonásban.

Budai Lívia (1950-) - magyar op.én. (A). 1973-ban debütált az OH-ban, a Parasztbecsület Luciájaként. Hangverseny- és dalénekesként is működik.

Budanovics Mária (1889-) - magyar op.én. (MS). 1914-ben debütált az OH-ban, Azucenaként. Negyven éven át volt a színház tagja, évtizedeken keresztül a vezető drámai altok egyikeként. Sokszor vendégszerepelt külföldön, így Berlinben, Firenzében, Ostendében stb. Nagy drámai temperamentuma elsősorban Wagner-szerepeiben érvényesült (Fricka, Brangäne, Ortrud stb.), de kitűnő alakításokat nyújtott Verdi operáiban, Gertrudisként, Carmenként, Delilaként és egyik legjobb szerepében, Respighi A láng c. operája Eudoxiájaként. Az OH örökös tagja, érdemes művész.

buffa, buffo - 1. Vígopera. 2. Olyan énekes, aki vígoperai szerepeket énekel. Érdekes módon szinte kizárólag férfi énekesek specializálják magukat buffo-szerepekre. "Szoprán-buffo" - ismeretlen fogalom, viszont tenor-, bariton- és basszus-buffo igen sok van. Könnyed hangadás, mozgékony technika ("hadaró ária"!) és kitűnő színészi készség a jellemzői a jó buffónak.

buffonista harc - 1752-54 között Párizs közönsége megoszlott: az olasz buffa rajongói álltak szemben a francia komoly opera pártjával. Az egyik párt Pergolesire, a másik Rameau-ra esküdött. Rousseau és Diderot is részt vettek a polémiában, mindketten az olasz oldalon. Mint minden hasonló harc, ez sem hozott "végleges győzelmet" egyik pártnak sem.

Bukaresti Operaház - A román fővárosban 1787-ben játszott először operát egy olasz társulat. Az 1853-ban megnyitott Nemzeti Színházban operákat is játszottak. A Román Operatársaság 1920-ban alakult, saját otthont is kapott, melyet egy Enescu vezényelte Lohengrin-előadással nyitottak meg. Az új, modern operaházat (befogadása 1100 fő) 1953-ban nyitották meg. A múltban a legjelesebb román művészek külföldre mentek, ma otthon működnek. Különösen a 40-50-es években volt kiváló gárdája a színháznak.

Bumbry, Grace (1937-) - amerikai op.én. (MS). Párizsban tanult, 1959-ben Londonban debütált, majd a párizsi O.-ban lépett fel Amnerisként 1960-ban, azonnal szenzációs sikert aratott. Több európai operaház hívta meg vendégszereplésre, és 1961-ben már - első néger énekesként - Bayreuthban lépett fel. Azóta korunk egyik legjelentősebb drámai mezzójaként - az utóbbi években a drámai szoprán szerepkörben is megpróbálkozva - világjáró sztár. Fő szerepei: Amneris, Eboli, Carmen, Vénusz, Lady Macbeth stb. Csodálatos hanganyaga éppúgy napjaink egyik legnagyobb művészévé teszi G. Bumbryt, mint átgondolt és átélt, gesztusokban és hangi árnyalatokban egyaránt megmutatkozó szerepformáló készsége. Sötét drámai izzás árad hangjából és játékából, ám ugyanakkor a lírikus karaktereket is nagyszerűen alakítja.

buona figliuola, La - Piccinni 3 felv. operája (1760, Róma), Goldoni szövegére, Richardson Pamela c. regénye nyomán. ("La Cecchina" címen is játszották.) Az "érzelmes stílus", a "larmoyant" kora-romantika legnagyobb opera-sikere. Sikerszériája párját ritkítja korában. Piccinni maga is megírta a mű folytatását (La Buona Figliuola Maritata, Bologna 1761), majd Lattilla is (La Buona Figliuola supposta Vedova, Velence 1766).

Buona sera, mio signore → Isten önnel, drága ember

Burg, Robert (1890-1946) - német op.én. (Bar). Prágában született, és az ottani Német Operaházban debütált 1915-ben. 1916-tól 1944-ig a drezdai opera tagja volt, és nagy része volt a 20-as évek német Verdi-reneszánszában. Ő volt Hindemith Cardillac-jának első címszereplője. Híres Wagner-énekes is, Bayreuthnak tíz éven át (1933-1942) állandó Alberichje. Drezdában, koncert közben szívroham vetett véget életének.

Burgstaller, Alois (1871-1945) - német op.én. (T). Korában neves Wagner-tenor, az első Met-beli Parsifal (1903). Mivel ez a New York-i Parsifal-előadás a mű bayreuthi lekötöttségének lejárta előtt zajlott le, Burgstallert "száműzték" Bayreuthból, noha addig az egyik vezető énekese volt a Festspielhausnak.

Burgszínház, Bécs - Az osztrák főváros nevezetes operaháza 1869-ig, a Hofoper megnyitásáig. Itt zajlott le Gluck Orfeuszának, Alcestéjének, Paris és Helénájának, Mozart Szöktetésének. Figarójának és Cosìjának, Cimarosa Titkos házasságának ősbemutatója. Ma Bécs első drámai színháza.

Burian, Karel (1870-1924) - cseh op.én. (T). A brnói Nemzeti Színházban debütált 1891-ben, Manricóként. Világhíres Wagner-tenor, az első Heródes (Drezda, 1905). Egész Európát végigénekelte, 1906-13 a Met művésze. Igen gyakran vendégszerepelt Bpesten, a magyar közönség egyik kedvence volt; rengeteg anekdota ismert róla. Hihetetlen muzikalitás, nagy és kifejező hang volt legfőbb énekesi erénye.

burning fiery furnace, The (A tüzes kemence) - Britten 1 felv. operája, "egyházi parabolája" (1966, Aldeburghi Fesztivál), W. Plomer szövegére.

Burzio, Eugenia (1872-1922) - olasz op.én. (S). 1903-ban debütált Torinóban. 1906-ban lépett fel először a Sc.-ban, majd a következő évben hatalmas sikert aratott Catalani Loreley c. operájában. Ettől kezdve a verista irodalom legnevesebb szoprán-tolmácsolóinak egyike volt. Nemcsak ezeket a szerepeket énekelte, gazdag drámai szopránja és szenvedélyes alakítókészsége a nagy klasszikus operákban (pl. Norma) is hatalmas sikereket aratott. Rövid pályafutásának szívbaja vetett véget.

Busch, Fritz (1890-1951) - német karm. Pályájának állomásai: 1909 Riga, 1912 Aachen, 1918 Stuttgart, 1922 Drezda. Itteni 11 éve a drezdai opera fénykora volt. 1933-ban emigrál. Buenos Airesben és a Met-ben vezető karnagy, zenei vezetője 1934-51 közt a glyndebourne-i fesztiválnak. Minden stílusban otthonos nagy művész, Mozart-tolmácsolásai (Don Juan-, Figaro-, Così-hanglemeze a klasszikus felvételek közé tartozik) éppoly híresek voltak, mint Verdi- vagy Wagner-produkciói.

Busenello, Giovanni Francesco (1598-1659) - olasz költő és librettista. A szövegkönyv-irodalom első jelentős nagy alakja, nem alkalmi librettó-gyáros, hanem igazi, nagy költő. Legtöbb szövegkölteményét Francesco Cavalli számára írta, de legjelentősebb alkotása, mely nevét halhatatlanná tette: Monteverdi Poppeájának librettója. Nemcsak önálló költői értékei és nagyszerű dramaturgiája, emelkedett hangja és kitűnő jelenetépítkezése miatt fontos ez a szövegkönyv; ez az első mű, amely nem mitológiai témát visz színpadra, hanem valóban élt történelmi személyeket. Busenello szövegkölteményei humánus drámák, szereplői hús-vér emberek, szenvedélyei valós, igazi szenvedélyek.

Butterfly → Cso-Cso-Szán

Bűbájos hangok - Goldmark Sába királynője c. operája II. felvonásában Asszád (T) lírikus-szenvedélyes és technikailag igen nehéz szerelmi áriája.

Büchner, Georg (1813-1837) - német író. Drámáinak megzenésítései közül természetesen Berg Wozzeckje (1925) a legnevezetesebb, de nem az egyetlen. A Wozzeckből operát írt Gurlitt (1926) és Pfister (1930), a Leonce és Lenát ketten komponálták meg, a Danton halálából pedig G. von Einem írt nagy sikerű operát (1947).

Bühne - a színpad német neve. Többesszámban (Bühnen) a színház megjelölésére is szolgál.

Bühnenfestspiel - Wagner így határozta meg a Nibelung-tetralógia műfaját (színpadi ünnepi játék.)

Bühnenweihfestspiel - Wagner ezt a kifejezést használta a Parsifal műfaji meghatározására (áhítatos ünnepi színjáték).

Bülow, Hans von (1830-1894) - német zongoraművész és karmester. Dirigensi pályájának operai súlypontja az 1864-1869 közti müncheni öt év volt. Ekkor vezényli a Tristan (1865) és a Nürnbergi mesterdalnokok (1868) ősbemutatóit. Később, 1878-80 közt Hannoverben volt operai vezetőkarnagy.

Bűnbánat űzött → Római elbeszélés

Bűn és bűnhődés - Petrovics Emil 3 felv. operája (1969, OH), Maár Gyula szövegére, Dosztojevszkij regénye nyomán.

Petrovics második operája (a C'est la guerre-től egy Lysistrate c. "koncertvígopera" választja el). Zenei anyaga sok elemet felhasznál, dodekafóniát és oroszos népdalt egyaránt. Dramaturgiája gyakran alkalmazza a filmszerű váltásokat, technikailag igénybe veszi a hangszórón közvetített énekhangot, mint a belső monológok kifejezését.

Az opera cselekménye összevonva, de híven követi Dosztojevszkij regényét.

Bűvös erő volt e virágban → Virágária

bűvös szekrény, A - Farkas Ferenc 2 felv. vígoperája (1942, OH), Kunszery Gyula szövegére.

Farkas első színpadi műve, egyben egyik legjelentősebb sikerdarabja. Az ezeregyéjszakai témájú és hangulatú vígopera muzsikája rendkívül szellemes, móddal alkalmazott keleties elemekkel, és széles kantilénájú ariosókkal. A mű csúcspontja egy nagy együttes-jelenet, melyet a "bűvös szekrény"-be zárt póruljárt udvarlók énekelnek. A művet több ízben felújították és külföldön is bemutatták.

bűvös vadász, A - C. M. Weber 3 felv. operája (1821, Berlin), Fr. Kind szövegére. Magyarorsz. bem.: 1822, pesti Német Színház; magyarul: 1825, Kolozsvár, 1827 Pest, 1838 pesti N.Sz.

Weber nagy jelentőségű romantikus daljátéka, a német operai romantika és a népies-népszerű hang első nagy diadala. Több szempontból jelentős állomás, nemcsak a német opera, hanem általában a műfaj történetében. A német népdalnak mint gyakori alapanyagnak szerepeltetése talán nem is olyan jelentős, mint az, hogy a mű kifejezetten szimfonikus koncepciójú és hogy benne a vezérmotívum-technika (Sámiel!) már szinte teljesen kifejlett módon jelentkezik. Ugyancsak jelentős az énekkar hangsúlyos szerepeltetése (a mű kórusai bizonyos szempontból az egész romantikus kar-irodalom modelljét adják).

A kísérteties-kalandos cselekmény hősei: Max vadász (T), akit társa, Gáspár (B) Sámiel (prózai szerep), a "bűvös vadász" képében megjelenő Sátán kezére akar juttatni, ezzel akarja saját elkárhozott lelkét megmenteni; Agátha (S), a főerdész lánya, Max menyasszonya és Annuska (S), utóbbi unokahúga. Gáspár és Sámiel gaz tervét a környéken élő szent remete (B) hiúsítja meg, aki a lövészversenyen az Agátha szívébe szánt bűvös golyót Gáspár keblébe irányítja. A fejedelem (Bar) megkegyelmez Maxnak, aki próbaidő után elnyerheti Agátha kezét és a főerdészi hivatalt.

Byron, George Gordon (1788-1824) - angol költő művei alapján a következő operák készültek: Az abydosi menyasszony - Lebrun (1848), Poniatowski (1848); A kalóz - Schumann (1844. töredék), Verdi (1848); Lara - Maillart (1864); Parisina - Donizetti (1833); Manfred - Petrella (1872); Don Juan Haidée-epizódja - Fibich (1896); Marino Faliero - Donizetti (1835); A két Foscari - Verdi (1844).