CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

Fabius Cunctator - A pun háborúk híres római hadvezére, a halogató taktikus több opera hőse lett: Bortnyánszkij (1778, Metastasio szövegére), Bertoni (1778), Cherubini (1780), Domenico Puccini (1800, Giacomo Puccini nagyapja).

Fabbri, Guerrina (1868-1946) - olasz op.én. (A). Viadanában debütált 1885-ben, a Gioconda Vak asszonyaként. A századforduló jeles koloratúra-altja. Híres Hamupipőke.

Fábry Edit (1923-) - magyar op.én. (S). 1943-ban debütált az OMIKE Operaegyüttesben, Oszkárként. 1946-47 a bpesti Vígopera, 1947-48 az OH tagja, 1950-52 a berlini S.O. stúdiójának tagja, 1957-59 a drezdai Staatstheater művésze. 1964-től a Bartók Szakiskola, 1974-től a Zeneakadémia énektanára. A lírai szoprán szerepkörben működött (Violetta, Mimi, Nedda).

Faccio, Franco (1840-1891) - olasz karm. Pályája kezdetén főleg zszerzőként tevékenykedett, Boitóval együtt ketten voltak az akkori olasz avantgarde vezéralakjai. (Flandriai menekültek c. operáját 1863-ban a Sc.-ban, Hamletjét - Boito szövegére - 1865-ben Genovában mutatták be.) 1871-ben lett a Sc. karmestere. Ő vezényelte 1872-ben az Aida európai premierjét és 1887-ben az Otello ősbemutatóját. Az első modern szellemű, nagy olasz karmestert látja benne az előadóművészet története.

Fafner - Wagner Tetralógiájában szereplő óriás (B). A Rajna kincsében ő építi bátyjával, Fasolttal a Walhallát, s az aranykincsért megöli testvérét. A Siegfried II. felvonásában sárkányként őrzi a kincset, míg Siegfried meg nem öli.

Failoni, Sergio (1890-1948) - olasz karm. Milánóban debütált 1921-ben, Rameau Platée c. operájának vezénylésével. Különböző olasz színházakban és főleg a veronai Arénában (szülővárosában) működött, majd 1928-ban a bpesti OH-hoz szerződött. 1948-ig, haláláig volt dalszínházunk vezető karmestere.

Failoni mindenekelőtt az olasz repertoár és a Wagner-művek vezénylésével, illetve a művek stílusának ápolásával végzett hatalmas munkát Operaházunkban. Igen sok darab az ő iniciatívájára került műsorra, így t. k. a Don Carlos, a Simon Boccanegra, Puccini Triptichonja, Respighi A láng-ja stb. Nem a betanító karmester típusába tartozott; az előadásokon azonban lendületével és félelmetes ritmuskultúrájával csodálatos légkört tudott teremteni. Ennyiben a Toscanini-iskolához tartozott (akit egyébként ideáljának tekintett). Nagy gonddal ápolta a modern magyar repertoárt is, Bartók és Kodály színpadi műveit. Kitűnő koncertdirigens is volt. Működése még ma is érezhető az OH olasz repertoárbeli előadásain. A II. világháború befejezése után indult volna meg nagy nemzetközi karrierje, amikor 1948-ban a IX szimfónia próbája közben szívrohamot kapott, melyből már nem épült fel.

fairy queen, The → tündérkirálynő, A

Faites-lui mes aveux → Helyettem kis virág

Fáklyafényét a dús ünnepélynek - Verdi Simon Boccanegrája III. felvonásában a címszereplő (Bar) és Fiesco (B) nagy duettje, melynek során az évtizedes ellenségek békét kötnek.

Falcon, Marie Cornélie (1812-1897) - francia op.én. (S). A párizsi O.-ban debütált 1832-ben az Ördög Róbert Alice-jaként. Pályafutása mindössze hat évig tartott, ekkor elvesztette hangját, és vissza kellett vonulnia. Ez a hat év azonban annál jelentősebb; ő volt a Zsidónő első Rechá-ja, a Hugenották első Valentine-ja, Auber (az Álarcosbál első feldolgozása) Báli éj c. darabjának első Ankerstroemnéja. Híres Donna Anna és Vesztaszűz-címszereplő is. Neve egyenlővé lett a francia terminológiában a drámai szoprán szerepkörrel, annyira, hogy ma is "falcon" néven tartják nyilván ezt a szerepkört.

Falstaff - Verdi 3 felv. vígoperája (1893, Milánó, Sc.), Boito szövegére, Shakespeare Windsori víg nők és IV. Henrik c. művei nyomán. Magyar bem.: 1927, bpesti OH.

Verdi utolsó operája, s számos méltatója szerint legnagyobb remekműve. Az aggastyánkorban, közel 80 évesen írt vígopera - nem lehet ezt elég nyomatékosan hangsúlyozni - nem stílusváltás Verdi életművében, aminthogy az Otello sem az. A Falstaff minden zenei eleme, a koncepció maga és a zenei dramaturgia egyenes vonalban öröklődik a középső verdii alkotóperiódus nagy műveiből. A Falstaffban azonban mindez összegeződik, át- meg átitatódik modernebb (főleg harmóniabeli) hatásokkal. Minden tömörebbé válik a partitúrában, a régebbi, szélesen kibontott áriák helyét esetleg csak néhányütemes kantiléna tölti be. A hangszeres formák is helyet kapnak, így pl. az I. felv. 1. jelenete szabályos szonátaforma.

A témát Dittersdorf (1796), Salieri (1798), Balfe (1838), Nicolai (Windsori víg nők, 1849, l. ott) és Adam (1856) is operaszínpadra vitte.

Falu bolondja - Muszorgszkij Borisz Godunovjának csodálatos karakterfigurája (T), a drámai igazság szócsöve; az egész operairodalom egyik legremekebb epizód-szerepe.

falusi borbély, A - Schenk 1 felv. operája (1796, Bécs, B.), J. és P. Weidmann szövegére. A Singspiel egyik leghíresebb példája, a szerző legsikeresebb darabja. Magyar bem.: 1808, Kolozsvár; a bpesti Vígopera A csodadoktor címen sokszor játszotta.

falusi jós, A - Jean-Jacques Rousseau 1 felv. "interméde"-je (1752, Fontainebleau, nyilvános bem. 1753, Párizs, O.), a zeneszerző saját szövegére. A nagy filozófus kitűnő és képzett muzsikus is volt. Ezt a kis operácskát annak bizonyítására írta, hogy az igazi operaműfaj: a vígopera. A kis műnek nemcsak hogy óriási sikere volt, de nagy hatással volt a francia, sőt a német daljáték kialakulására is. Modellként szolgált rengeteg hasonló jellegű és cselekményű darabnak, melyek közül a leghíresebb Mozart Bastien és Bastienne-ja. A falusi jós cselekménye ez utóbbival azonos.

Falusi Rómeó és Júlia - Frederic Delius 3 felv. operája prológussal (1907, Berlin, Krolloper, németül), a zszerző saját szövegére, Gottfried Keller novellája nyomán. Delius legismertebb operája.

falzett, falsetto - Az énekes természetes regisztere feletti éneklés egyik fajtája, a művészi énekben nélkülözhetetlen segédeszköz. A középkorban és a XV-XVIII. sz.-ban, sőt, Angliában még a múlt században is falzettisták énekelték a női szólamokat az egyházi muzsikában, azaz olyan férfiénekesek, akik női hangon tudtak énekelni. Ma is fontos kelléke az operaénekesnek a falzett, bár színtelen hangot eredményez, és csak akkor használják, ha múlhatatlanul szükség van rá.

Fancelli, Giuseppe (1833-1888) - olasz op.én. (T). A milánói Sc.-ban debütált 1866-ban. Ő volt 1872-ben az első európai Aida-premier Radamese. A visszaemlékezések szerint hatalmas hangja és minden kortársát felülmúlóan biztos magas C-je volt; ugyanakkor azonban nem tudott kottát olvasni.

Fanget an! → Kezdje hát!

Faninal - Újsütetű nemes és gazdag kereskedő (Bar) Richard Strauss Rózsalovagjában. Sophie atyja.

Faniska - Cherubini 3 felv. operája (1806. Bécs, K.), J. Sonnleither szövegére. Magyarorsz. bem.: 1807. pesti Német Színház.

Faragó András (1919-) - magyar op.én. (Bbar). 1947-ben debütált a bpesti Vígoperában, Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri c. művének Salierijeként. 1949 óta az OH tagja. A színház egyik vezető énekese, aki főleg hangszépségével aratja sikereit. A Wagner- és Verdi-repertoárban egyaránt jelentős alakításokat nyújt; a Kékszakállú címszerepét Európa és Amerika számos operaházában és hangverseny-pódiumán énekelte. Walkür-Wotanként az USA-ban és Lipcsében lépett fel. Kölnben a Borisz címszerepét énekelte. Liszt-díjas, Kiváló művész.

Farinelli (eredeti nevén: Carlo Broschi) (1705-1782) - olasz op.én. (kasztrált S). Porpora növendéke volt, és mestere Eumene c. operájában debütált 1722-ben. Bécsben, majd Londonban halmozott sikert sikerre. Londonban szereplései alatt a nők izgalmukban elájultak. 1737-ig működött az angol fővárosban, hol Händel, hol a vetélytárs Porpora társulatánál. 1737-ben Madridban lépett fel; V. Fülöp királynak annyira megtetszett a hangja, hogy évi 50 ezer frankért ottfogta az udvarban. A király mélabújának eloszlatására minden este ugyanazt a négy dalt énekelte el. A következő uralkodó, VI. Ferdinánd alatt is Madridban élt, s meggyőzte a királyt egy olasz opera felállításának szükségességéről. Ferdinánd Calatrava-rendet és nemességet adományozott neki. Élete végén visszatért hazájába, és bolognai palotájában élt. Kora legnagyobb férfiszopránjai közé tartozott, a bel canto énektechnikának és a rögtönző díszítőművészetnek abszolút ismerőjeként. Ékesítéseit lejegyezte, azok ma is hozzáférhetőek.

Farkas Sándor (1888-1970) - magyar op.én. (Bar). 1911-ben debütált a kolozsvári N.Sz.-ban, a Lakmé Nilakanthájaként. 1917-ben lett az OH tagja, és rövidesen a színház vezető lírai baritonjai közé tartozott. Egyaránt otthon volt Verdi és Wagner világában. Ő volt az első magyar Mr. Ford. Lírikus egyéniségéhez legközelebb álló szerepeiben: mint Wolfram, Amfortas és Salamon aratta a legnagyobb sikereit. 1954-ben vonult vissza. Az OH örökös tagja volt.

Farkas (Wolf) Károly (?-1907) - magyar op.én. (T). Pályáját a bécsi K. művészeként kezdte, s még mint ennek a tagja lépett fel először 1845-ben a pesti N.Sz.-ban. 1846-51 volt a színház szerződött tagja, ez idő alatt ő énekelte először a Nabucco Ismaele-jét, Ernanit és Jacopo Foscarit. Alakította Hunyadi Lászlót, Lionelt és még több más szerepet. 1856-ban a bécsi udvari operához került, 1857-ben Berlinbe; 1862-től haláláig Bécsben tanított. T. k. az ő növendéke volt Marie Geistinger, a híres operettprimadonna és Hilgermann Laura.

Farkaskaland - Pedro (T) drámai monológja D'Albert Hegyek alján c. operájának I. felvonásában.

Farrar, Geraldine (1882-1967) - amerikai op.én. (S). Berlinben debütált 1901-ben, a Faust Margitjaként. Ezután lett Lilly Lehmann növendéke. 1906-tól 1922-ig a Met vezető szopránja, mintegy 500-szor énekelt ez idő alatt 29 szerepet. 1918-ban ő alakította először az Angelica nővér címszerepét. Főleg Puccini-szerepekben szerzett igen nagy népszerűséget, melyet csak megtoldott mintegy tucatnyi filmjével.

Farrell, Eileen (1920-) - amerikai op.én. (S). Pályáját hangversenyénekesként kezdte, de már ekkor számos opera koncertelőadásán működött közre. 1956-ban debütált Tampában, Santuzzaként. San Franciscón és Chicagón át került 1960-ban a Met gárdájába. Azóta a sztárok közt tartják számon, számos európai operaházban és fesztiválon lép fel. Egyrészt a Wagner-repertoárban, másrészt modern művek és "elfelejtett" operák (pl. Cherubini Medeája) előadásain aratott nagy sikert.

Fasolt - Wagner A Rajna kincse c. zenedrámájában az egyik óriás (B), vö. Fafner.

Fassbänder, Zdenka (1880-1954) - cseh op.én. (S). 1899-ben debütált Karlsruhéban. 1906 és 1919 között a müncheni opera vezető drámai szopránja, főleg Wagner- és Strauss-szerepekben kiváló énekesnő. Felix Mottl felesége volt.

Fatal mia donna! → Nem volt itt semmi?

Faure, Jean-Baptiste (1830-1914) - francia op.én. (Bar). A párizsi O.C.-ban debütált 1852-ben, Massé Galathea c. operájában. 1861-ben a Nagyopera szerződtette, amelynek 17 éven át vezető baritonistája maradt. Ő volt az első Nelusko (Meyerbeer Afrikai nő c. operájában), Posa (Verdi Don Carlosában) és Hamlet (Thomas művében). Híres Don Juan és Tell Vilmos. Az 50-es évek végén a Conservatoire énektanáraként is működött; két énektankönyvet írt.

Faust - Gounod 5 felv. operája (1859, Párizs, Théâtre Lyrique) Barbier és Carré szövegére, Goethe drámájának I. része alapján. Magyar bem.: 1872, pesti N.Sz.

Az operairodalom egyik legsikeresebb, több mint 25 nyelvre fordított darabja. (T. k. ezzel nyitották meg 1883-ban a New York-i Met-et.) Egyébként a meyerbeeri nagyoperát felváltó, de azzal bizonyos szempontból rokon, francia típusú lírikus opera első és legsikeresebb képviselője, a további hasonló művek modellje. A cselekménynek nem sok köze van tulajdonképpen Goethe tragédiájához, legfeljebb annak külső vázát veszi át; német nyelvterületen ezért "Margarete" címen játsszák.

Faust elkárhozása - Berlioz 5 felv. "drámai legendája" (koncertbem.: 1846, Párizs, O.C.; színpadi premier: 1893, Monte-Carlo), a zeneszerző és A. Gandonnière szövegére, Goethe drámájának Gérard de Nerval-féle francia fordítása nyomán. Magyar színpadi bem.: 1904, bpesti OH. A mű több helyen - főleg befejezésében - eltér a Goethe-drámától. Több ízben próbálkoztak a színpadi formával, de a darab elsősorban a hangverseny-repertoárban él.

Faust-téma - Részben a legenda, a népkönyv, részben Goethe drámája nyomán, illetve más feldolgozások alapján a következő operákat tartja számon a történet: a legrégibb valószínűleg J. E. Galliard 1715-ben, Londonban bemutatott "Harlequin Faustus" c. pantomimja. Ezután következik néhány német Singspiel, majd az igazi operák: Spohr (1818), Bishop (1827), Bertin (1831), Berlioz (1846), Gounod (1859), Boito (1868), Busoni (1925), Pousseur (1968).

Favart, Charles-Simon (1710-1792) - francia librettista és színházvezető. Először a párizsi O.C.-ban működött, majd Szász Móric herceg felkérésére Belgiumban szervez színházat, 1758-tól 1769-ig az O.C. igazgatója. Nevéhez fűződik a vásári komédia, e különleges francia vígoperaműfaj kialakítása, megnemesítése. Több mint 150 szövegkönyvet írt, t. k. Grétry, Philidor és Gluck részére. Az Opéra-Comique-ot ma is "Salle Favart"-nak nevezik hivatalosan. - Felesége, Marie Favart (1727-1772) - a XVIII. sz.-i Párizs egyik legkedveltebb primadonnája, a Comédie Italienne sztárja volt. (S)

Favero, Mafalda (1905-) - olasz op.én. (S). 1927-ben debütált Parmában, Liuként. 1929-ben Toscanini szerződteti a Sc.-hoz, ahol 1942-ig, majd 1945-50 a vezető énekesek egyike. Főleg a verista és a francia operák főszerepeiben aratott nagy sikereket, de több olasz opera bemutatóján is részt vett.

favola per (v. in) musica - XVIII. sz.-i olasz kifejezés az operalibrettóra. (Pl. Monteverdi első művének pontos címe: La Favola d'Orfeo.)

Favola d'Orfeo, La → Orfeo (Monteverdi operája)

favorité, La → kegyencnő, A

fecske, A - Puccini 3 felv. operája (1917, Monte-Carlo), Giuseppe Adami szövegére, Wilner és Leichert német librettójának fordítására. A darab eredetileg a bécsi Karltheater számára készült, operettként. Az I. világháború kitörése megakadályozta a terv létrejöttét, s Puccini is elkedvetlenedett az operettműfajtól. Átdolgozta a darabot és Raoul Gunsbourgnak adta át a monte-carlói opera számára. Magyar bem.: 1927, bpesti V.Sz.

Ifjúkori művein kívül ez az egyetlen Puccini-opera, amely egy színpadon sem tudott lényegében gyökeret verni.

Története egyfajta Kaméliás-hölgy story. Magda (S), az öreg Rambaldo (B) szeretője, lelkiismeretességből lemond a fiatal Ruggero (T) szerelméről.

Federica - Verdi Luisa Millerjében szereplő hercegnő (MS), akit Walter gróf fiához akar hozzáadni.

fedés, fedett hangok - A váltóhangok (l. ott) fölötti uralom és a regiszterek közti átmenet biztosításának legfőbb kelléke. Az énekes "fed", azaz sötétíti a hangszínt, és ezáltal képes áthidalni a váltóhangok okozta nehézségeket.

Fedora - Umberto Giordano 3 felv. operája (1898, Milánó, T.L.), Colautti szövegére, Sardou drámája nyomán. Magyar bem.: 1902, bpesti OH. A cselekmény: Loris Ipanov orosz nihilista (T) tragikus szerelme Fedora Romanov (S) hercegnő iránt.

Fedra - Ildebrando Pizzetti 3 felv. operája (1915, Milánó, Sc.), d'Annunzio szövegére, a görög monda nyomán.

Feen, Die → tündérek, A

fegyverkovács, A - Lortzing 3 felv. operája (1846, Bécs, Theater an der Wien), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1891, bpesti OH.

Fehenberger, Lorenz (1912-) - német op.én. (T). Templomi énekes volt, majd 1939-ben Grazban debütált operaénekesként. 1941-45 a drezdai, 1946-tól a müncheni opera tagja volt. Egész Európát végigjárta vendégszereplései során, mint korának egyik jelentős Wagner-tenorja. Hangverseny- és oratóriuménekesként is jelentős eredményeket ért el.

fehér nő, A - Boieldieu 3 felv. vígoperája (1825, Párizs, O.C.), Scribe szövegére, Walter Scott két regényének motívumai nyomán. Magyarorsz. bem.: 1826, pesti Német Színház, 1830, Kolozsvár. A múlt sz. egyik nagy sikerdarabja.

Fehér Pál (1900-1959) - magyar op.én. (T). Tanulmányait a Zeneakadémián, majd Milánóban végezte, 1928-36 a berlini Krollopera tagja volt, a Klemperer-éra idején. A nácizmus elől hazatért, itt előbb a V.Sz., majd az OMIKE együttesben működött, 1946-tól haláláig az OH tagja. Lírai és spinto-szerepeket énekelt, legjobb alakítása, amelyet már a Krolloperában is nagy siker kísért, a Hoffmann meséi címszerepe volt. Érdemes művész.

Feinhals, Fritz (1869-1940) - német op.én. (Bbar). Essenben debütált 1895-ben, a Bajazzók Silviójaként. 1898-1927 közt a müncheni opera vezető baritonistája, korának talán legnagyobb Wagner-énekese (főleg Hans Sachs-alakítása volt legendás hírű). Mozart és Verdi műveit is nagy sikerrel énekelte és játszotta; nagyságának egyik kulcsa éppen kitűnő színészi készsége volt.

fejhang - Nem azonos a falzettel. Az ún. fejrezonancia kihasználása, amelynek segítségével az énekesnő a magas piano állásokat képezi.

fekete dominó, A - Auber 3 felv. operája (1837, Párizs, O.C.), Scribe szövegére. Magyar bem.: 1842, pesti N.Sz.

Fekete Mária (1938-) - magyar op.én. (S). Erfurtban debütált 1968-ban, Gildaként. Két évig e színház, 1971 óta a szegedi N.Sz. tagja, a koloratúrszoprán szerepkörben. (Lucia, Olympia, Éj királynője, Rosina stb.)

Fekete Pál (1900-1959) - magyar op.én. (T). 1930-ban lett az OH tagja, előbb az énekkarban működött, majd 1945-től magánénekesként. Már kórustagsága ideje alatt is feltűnt néhány kisebb szólószerepben (1931-ben debütált, a János vitéz Strázsamestereként), a háború után sok kiváló karakteralakítással aratott sikert. A legjobb magyar comprimario-tenorok egyike volt, aki pl. olyan szerepekben, mint a Hovanscsina Írnokja, vagy a Godunov Falu bolondja az előadás főszereplőjévé tudott válni.

Felbér Mari (?-1892) - magyar op.én. (S). 1838-ban debütált a N.Sz.-ban, Donizetti Beatrice di Tenda-jának Agneseként. 1842-ig volt a színház tagja, majd Kolozsvárott működött. Ő volt Erkel Bátori Máriájának első címszereplője; a lírai koloratúrszoprán szerepkörben működött (Adina, Beatrice di Tenda, Norma stb.).

Felbermayer, Anny (1924-) - osztrák op.én. (S). 1951-ben debütált a bécsi S.O.-ban, amelynek ma is tagja. 1952 óta állandó résztvevője a salzburgi ünnepi játékoknak. Jelentős Mozart-énekesnő, aki dalénekesként és oratóriumszólistaként is hírnévre tett szert.

Felkel immár a fényes nap - Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operája II. felvonásában Beckmesser (Bar) szerenádja, melyet Sachs minduntalan félbeszakít kalapácsütéseivel.

Fellner Ferenc (1900-1966) - magyar op.én. (T). 1923-ban debütált a bécsi Volksoperben, Turidduként, miután tanulmányait a bpesti Zeneakadémián elvégezte. Különböző német színpadokon tevékenykedett, t. k. 1924-27 a prágai Német Operaházban, 1929-33 Münchenben, majd 1933-36 Csehszlovákia különböző színpadain. Vendégszereplései során bejárta egész Németországot, Ausztriát és Csehszlovákiát, többször vendégszerepelt Bpesten is. Színpadi pályája lezárása után Bpesten tevékenykedett kiváló dalénekesként és belgyógyászként. Szerepköre Mozarttól Wagnerig, Puccinitól és Richard Strausstól a klasszikus operettekig terjedt. Oratóriumszólistaként t. k. Bruno Walter vezénylete alatt is fellépett Bécsben.

Félni nem kell - Otello (T) haláljelenetének kezdőszavai, az operairodalom egyik legtragikusabb monológjának bevezető sorai.

Felsenstein, Walter (1901-) - osztrák szárm. német rendező. Pályája kezdetén színész, majd egyre inkább az operarendezés lesz igazi működési területe. Kölnben, Frankfurtban, Münchenben, a nácizmus hatalomrajutása után Zürichben működik. 1947 óta a berlini Komische Oper intendánsa és főrendezője.

Napjaink nagyhatású és sokat vitatott operarendezője, iskolateremtő művész. Elvei szerint az opera - színjáték, melyben a színésznek úgy kell élnie, hogy egyetlen és természetes közlési formája az éneklés legyen. Produkciójának központjában tehát az éneklő ember áll.

Elveit, elképzeléseit egyedülállóan alapos próbamunkával realizálja. Felsenstein színpada nem ismeri az üres, semmitmondó "operás" gesztusokat. Minden kórustag is egyénítetten oldja meg "nép" feladatát. Ennyiben teljesen pozitív Felsenstein művészete. Vitákra az ad okot beállításai kapcsán, hogy egyrészt alig ismeri a színpadkép stilizáltságát, másrészt - s ez a lényegesebb - gyakran önkényesen átértelmezi, sőt megváltoztatja a művek dramaturgiáját.

Leghíresebb produkciói: Hoffmann meséi, Otello, Figaro, Varázsfuvola, Ravasz rókácska (Janáček) és Carmen.

Feltámadás - 1. Alfano 4 felv. operája (1904, Torino), Cesare Hanau szövegére, Tolsztoj regénye nyomán. - 2. Ján Cikker 3 felv. operája (1962, Prága), a zeneszerző szövegére, ugyancsak Tolsztoj regénye alapján.

felújítás - A darabok felfrissítésének többféle módja van. Teljes felújítás, ha mind a rendezés, mind a díszletek és jelmezek, valamint természetesen az énekes-gárda is kicserélődik, újjá változik. Részleges felújítás, ha a meglevő rendezésbe új énekesek állnak be; természetesen a teljes szereposztás felfrissítését nevezhetjük csak felújításnak. Így hívják minden esetben a darabok újbóli műsorra tűzését, akkor is, ha esetleg évtizedekig nem szerepelt a mű a színház műsorán, és így tulajdonképpen a felújítás premierszámba megy.

Fenena - Verdi Nabuccójában a babiloni király zsidóvá lett lánya (MS).

Fenjed a pallost - Puccini Turandot c. operája I. felvonásának hatalmas kórustétele, a hóhérlegények és a nép vérszomjas jelenete.

Fenton - Annuska szerelmese (T) Verdi Falstaffjában és Nicolai Windsori víg nők-jében.

Fenton, Lavinia (1708-1760) - angol op.én. (S). Prózai színésznőként kezdte pályáját, majd 1728-ban ő énekli először a Koldusopera Pollyját. Később visszavonult a színpadtól, Bolton herceg szeretőjeként, majd feleségeként.

Fények gyúlnak - Verdi Otellója II. felvonásában a Desdemonát üdvözlő kórus kezdősora.

Ferencsik János (1907-) - magyar karm. 1927-ben lett az OH tagja, mint korrepetitor. Első vezénylése balett-előadás volt, 1930-ban: Rimszkij-Korszakov Seherezádéja. Operát ugyanebben az évadban dirigált először, beugrásként, a Jancsi és Juliskát. Évekig dolgozott mint vezénylő korrepetitor, s már fiatal korában kitűntek ragyogó képességei. A 30-as évek végén már a vezető karmesterek közé tartozik, 1945 után a színház első karmestere, majd főzeneigazgatója lett. Mint operakarmester is beutazta a világot. A 40-es évek végén a bécsi S.O. állandó karmestere, dirigált Németországban, Olaszországban, Finnországban, a népi demokratikus országokban stb. Elnök-karnagya volt a Filharmonikus Társaságnak, ma is vezető karnagya az Állami Hangversenyzenekarnak. Éveken keresztül a Nemzeti Zenede, majd a Zeneakadémia karnagyképzőjének vezető tanára. - Ferencsik operadirigensi művészetének, főleg pályája érett korszakában (az 1945 utáni évtizedekben) két legjellegzetesebb vonása: a zenei precizitásra való maximális törekvés és a tolmácsolás karakterekben megnyilvánuló átéltsége. Számára a precizitás alapvető kiindulópont, amely nélkül nincs igazi produkció, viszont erre az alapra építi fel az énekben és a zenekarban a komponista által megkívánt karakterek teljes megformálását. Bár az irodalom minden területén otthonos, egyaránt kitűnő Mozart- és Verdi-, Wagner- és Bartók-dirigens, legigazibb területe Mozart, a Bartók- és Kodály-művek, valamint Wagner és Puccini világa. Operai működésének fontosságáról, hatásáról, nevelő munkájáról és az általa vezényelt bemutatókról tanulmányköteteket lehetne írni. Az ő neve fémjelzi az Operaház háború utáni működését. 1974-ben vált meg az OH-tól; azóta csak koncertdirigensként működik. Kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló művész.

fermata - Egy hang vagy szünet értékén túli kitartására utasító előadási jel; az olasz terminológia - a magyar is - a corona szót használja.

Fernand Cortez - Spontini 3 felv. operája (1809, Párizs, O.), Esmenard és Jouy szövegére. Magyarorsz. bem.: 1815, pesti Német Színház. A komponista egyik nagy sikerdarabja.

ferne Klang, Der → távoli hang, A

Ferrando - 1. Mozart Così fan tutté-jában az egyik katonatiszt (T), Dorabella vőlegénye. - 2. Verdi Trubadúrjában a Luna grófok öreg harcosa (B).

Ferrani, Cesira (1863-1943) - olasz op.én. (S). Torinóban debütált 1887-ben, Micaelaként. Kora igen neves lírai szopránja: az első Manon Lescaut (1893) és Mimi (1896), az első olaszországi Mélisande (Sc., 1908, Toscaninivel). Híres Mesterdalnok-Éva és Elza. 1909-ben visszavonult.

Ferri, Baldassare (1610-1680) - olasz op.én. (férfi S). 1625-ben debütált Varsóban, majd Bécsben működött. 1675-ben visszatért hazájába. Korának egyik híres kasztrált sztárja volt.

Ferrier, Kathleen (1912-1953) - angol op.én. (A). Pályáját nagyszerű, sőt, korunk egyik legnagyobb dalénekeseként kezdte. Operai debütálása (1946, Britten: Lucrezia, Glyndebourne) után is főleg dal- és oratóriuménekes maradt. Nagy operai szerepe Gluck Orfeusza volt. Csodálatos, teljesen kiegyenlített hanganyag, óriási muzikalitás és stílusérzék, valamint mindenkit megragadó művészi egyszerűség jellemezték a tragikusan fiatalon meghalt nagy művésznőt.

festa teatrale - XVIII. sz.-i műfaji meghatározás mitológiai vagy még inkább allegorikus ünnepi operákra, melyeket egy-egy dinasztikus ünnepségre vagy állami eseményre írattak. Pl.: Mozart Ascanio in Alba c. műve.

festes de l'Amour et de Bacchus, Les (Ámor és Bacchus ünnepei) - Lully 3 felv. operája, előjátékkal (1672, Párizs, O.), Quinault, Molière és Benserade szövegére. Lully első operája, melynek zenei anyaga részben a szerző korábbi balettjeiből való.

festes Vénitiennes, Les (Velencei ünnepek) - Campra operája (1710, Párizs), A. Danchet szövegére. Egyike az első francia operáknak.

festők és festmények - több opera tárgyát alkotják. Benvenuto Celliniről öt operát írtak, köztük a leghíresebb Berliozé (magyar opera is foglalkozik Cellinivel: Kern Leó műve, 1884). Dürer Baussnern, Grünewald Hindemith, Michelangelo Isouard, Rembrandt Badings és Klenau egy-egy színpadi művének lett hőse. Leonardo Mona Lisája szerepel Schillings azonos című darabjában, Granadost Goya képei, Gardnert Gauguin, Menotti Amahl-ját H. Bosch, R. Strauss Friedenstagját Velasquez festményei ihlették.

Festspiel - Általában a zenei ünnepségek német neve, speciálisan a bayreuthi és a salzburgi ünnepi játékok elnevezése.

fesztivál - A renaissance idején az udvari ünnepségek neve, rendszerint valamely esemény ünnepi díszeként. A múlt sz.-ban főleg egyes zeneszerzők műveinek sorozatos előadását értették alatta (pl. az 1862-es angliai Händel-fesztivál).

Napjainkban rendszerint nyáron, gyakran szabadtéren kerülnek lebonyolításra. Igen sok közülük nem egyéb turisztikai-kommerciális csalogatónál. A komoly és rangos operafesztiválok, megindulásuk kronologikus sorrendjében a következők: Bayreuth (1876), Wiesbaden (1900), München (1901), Verona (1913), Salzburg (1920), Firenzei Maggio Musicale (1933), Szeged (1933, ill. 1959), Glyndebourne (1934), Edinbourgh (1947), Aldeburgh (1948), Aix-en-Provence (1948), Holland (1949), Spoleto (1958), Salzburgi húsvét (1967). L. az egyes címszavakat külön is.

Feuersnot (Tűz-ínség) - Richard Strauss 1 felv. operája (1901, Drezda), E. von Wolzogen szövegére. A szerző második operája, ma letűnt a repertoárról.

Feuerzauber → Tűzvarázs

fiamma, La → láng, A

Fidelio - Beethoven 2 (eredetileg 3) felv. operája (1805, Bécs, Th. a. d. Wien), Josef Sonnleithner szövegére, J. N. Bouilly, Gaveux számára írt francia librettója nyomán. A 2. verzió (1806, Bécs, Th. a. d. Wien), Stefan von Breuning szövegátdolgozása, ekkor lesz a mű 2 felvonásos. A 3., végleges változat (1814, Bécs, K.) alapos szövegrevízióját G. Fr. Treitschke végezte, Beethoven ekkor több új számot is írt a darabhoz. Magyarorsz. bem.: 1816, pesti Német Sz.; 1839. pesti N.Sz.

Beethoven egyetlen operája, saját szavaival "szenvedések gyermeke" (l. a három verziót). Tulajdonképpen gyökeres szakítás az opera német hagyományával; némi hatással van rá a korabeli francia opera, különösen annak "szabadító operának" nevezett típusa (melynek épp a Fidelio a legkiemelkedőbb, halhatatlan képviselője). Szimfonikus zenekari nyelvezete egyik őse - Weber közvetítésével - Wagnernek. Izzó drámai muzsikája vérbeli operává teszi, ellentétben a sokszor hangoztatott "oratóriumszerű" jelzővel.

A műhöz Beethoven négy nyitányt írt: a három Leonóra-nyitányt és a Fidelio-nyitány néven ismert E-dúr művet. A III. Leonóra-nyitányt egy Mahlertől eredő tradíció nyomán gyakran játsszák közzeneként a II. felvonás változása alatt. (Tulajdonképpen helytelenül, hiszen ez a nyitány előrevetíti ezen a helyen a konfliktus megoldását.)

Fides - Meyerbeer Próféta c. operájában Leideni János anyja (MS), az opera egyik főszereplője, a múlt sz.-i mezzók kedvelt parádés nagy szerepe.

Fiesco - genovai patrícius (B), a címszereplő nagy ellenfele Verdi Simon Boccanegrájában.

Figaro - A ravasz sevillai borbélymester (Bar) Rossini operájában, majd Almaviva gróf komornyikja és ellenfele (Bbar) Mozart Figaro házassága c. operájában.

Figaro - Beaumarchais két (illetve tulajdonképpen három) Figaro-színműve Mozart és Rossini művein kívül más megzenésítésekben is részesült, így: Paisiello (1776), Isouard (1797), Paër (1797), Portugal (1799), Bishop (1819), Carafa (1820), Mercadante (1827), Luigi Ricci (1833), K. Kreutzer (1840), Lauro Rossi (1846).

Figaro belépője - Rossini Sevillai borbélyában a címszereplő (Bar) önmagát bemutató, saját ügyességéről áradozó áriája. Minden baritonista tudásának egyik próbaköve.

Figaro házassága - Mozart 2 felv. operája (1786, Bécs, Burgszínház). Lorenzo da Ponte szövegére, Beaumarchais komédiája nyomán. Magyarorsz. bem.: 1795, pesti Német Színház; 1858, pesti N.Sz.

Mozart három olasz mesteroperája közül az első. Míg a Don Juan az élet és halál hatalmas konfrontációja, a Così a mindent felülről néző Mozart véleménye az emberkékről, a Figaro a teljes élet portréját adja. Jellemző, hogy talán az egyetlen opera a műfaj történetében, amelynek nincs főszereplője, vagy ha úgy tetszik, minden alakja főszereplő. Bár természetesen a szövegkönyv adta humort Mozart zenéje tökéletesen érvényre juttatja, a Figaro-zene lényege mégsem ez, hanem az élet minden színének felvillantása.

Az eredeti elképzelés az olasz buffák mintájára: két felvonás. Minthogy a felvonások két-két képre oszlanak, gyakran tekintik a művet - márcsak a képek terjedelme miatt is - négyfelvonásosnak.

(A darab magyar címe tulajdonképpen Figaro lakodalmaként lenne helyes. Ez adja vissza mind az eredeti cím értelmét, mind a cselekményt.)

Figlia! A tal nome palpito → Ajkam ha mondja: "gyermekem"

figlia di Jorio, La → Jorio leánya

Figner, Nyikolaj (1857-1919) - orosz op.én. (T). A pétervári Mariinszkij Színház vezető tenoristája 1887 és 1903 közt, a Pique Dame első Hermannja. Híres Lenszkij, Otello, Canio és Don José. Felesége, Medea Mei-Figner (1858-1952), szintén op.én. volt, híres Carmen és Tatjána.

filar la voce - Olasz énektechnikai kifejezés azokra a tartott hangokra, amelyeken sem crescendo, sem diminuendo nincsen és színük is változatlan marad. Ugyanezzel egyértelmű az olasz filar il tuono, un filo di voce és a francia filer la voix és filer le son (szó szerinti fordításban: "fonni a hangot").

Filippeschi, Mario (1907-) - olasz op.én. (T). Colornóban debütált 1937-ben. Pályája kezdetén lírai, majd később hőstenor szerepeket énekelt, ez utóbbiakkal (Arnold, Pollione, Manrico, Radames, Don Carlos) vált híressé. Több filmben is szerepelt.

fille du régiment, La → ezred lánya. Az

filosofi immaginarii, I (A képzelt filozófusok) - Paisiello 2 felv. operája (1779, Pétervár, Ermitage), Giovanni Bertati szövegére. Magyarorsz. bem.: 1788, Pozsony, majd (magyarul, A magokkal elhitetett filozófusok címmel) 1793, Pest. 1972-ben felújították a Szentendrei Teátrumban.

filosofo di campagna, Il (A falusi filozófus) - Galuppi 3 felv. operája (1754, Velence, S. Samuele), Goldoni szövegére. A zeneszerző leghíresebb műve és egyben saját korának legsikeresebb vígoperája.

finale - Az operában: egy-egy felvonás zárórésze. A történelmi fejlődés során stílusonként, sőt műfajonként változó törvényeknek engedelmeskedik felépítése. Mozart óta figyelhető meg egyre erősbödő tendenciaként a finale terjedelmi növekedése. Erre a leghíresebb példa a Figaro sokrészes és zenei-dramaturgiai szempontból egyaránt fokozásos megoldású két finaléja. A későnápolyi és kora XIX. sz.-i olasz operában pl. szabály, hogy a kétfelvonásos seriának csak az első felvonása, míg a háromfelvonásos buffának ugyancsak az I. felvonása torkollik többrészesen kiépített finaléba. Ez a tendencia tehát egyértelműen mutat az átkomponáltság, a zenedrámai egység felé, és távolodik el egyre inkább a zártszámos szerkesztéstől. Más és más módszerekkel, teljesen különböző kiindulásból Verdi és Wagner egyidejűleg oldja meg a finale-komplexus eliminálását azáltal, hogy - Wagner hamarabb, Verdi később - a teljes felvonást teszik drámai egységgé.

A klasszikus finalékban rendszerint a darab összes szereplője és a kórus is részt vesz. A formai felépítés általában kisebb-nagyobb áriatípusok, rendszerint fokozódó létszámú együttesek, s esetleg külön kartételek összefűzéséből áll. A klasszikus olasz formatörvény a mű végén vagy rövidrefogott kórustételt, vagy esetleg kórus-közbevágásos ariettát alkalmaz (utóbbira lásd pl. Rossini Sevillai borbélyának befejezését). A Singspiel-típusban és az opéra comique-ban rendszerint dalformálású vaudeville a záró finale (pl. Szöktetés a szerájból).

Fin ch'han dal vino → Pezsgőária

finta giardiniera, La (Az ál-kertészlány) - Mozart 3 felv. operája (1775, München), Calzabiginek Coltellini által átírt szövegére. Magyar bem.: Hevesi Sándor adaptációjában, Goldoni A fogadósnő c. komédiájának felhasználásával, Mirandolina címen: 1924, bpesti OH. Mozart egyik legjobb fiatalkori operája, melyben már érett stílusának számos jegye megmutatkozik. Calzabigi eredeti librettóját 1774-ben Anfossi komponálta meg. Ugyanezzel a címmel Piccinni is írt 1770-ben vígoperát.

finta semplice, La (A színlelt együgyű) - Mozart 3 felv. operája (1769, Salzburg), Coltellini szövegére, Goldoni nyomán.

finto Stanislao, Il → Pünkösdi királyság

Fiordiligi - Mozart Così fan tutte-jában az egyik becsapott lány (S), Ferrando menyasszonya, Dorabella nővére.

fioritura → koloratúra

Firenze - Az operaműfaj szülővárosa. Lásd: Camerata, Teatro della Pergola, Teatro Comunale, Maggio Musicale.

Firenze è come un albero fiorito → Királyi lomb virul Firenze fáján

firenzei opera - A Camerata kezdeményezése nyomán megszületett új műfaj kezdetben nem állt másból, mint meglehetősen doktriner recitativók sorából. A zeneszerzők célja az volt, hogy a szöveget érvényesítsék; ezért a kísérő apparátust a minimálisra szorították, száműzték a kórust, és csak hellyel-közzel juttatták szóhoz az ariózusabb vagy díszített éneklést. A műfaj első nagy mesterének, Monteverdinek kellett eljönni ahhoz, hogy a száraz firenzei típusból valódi színpadi dráma, az igazi opera megszülessék.

Firszova, Vera (1918-) - szovjet op.én. (S). 1945-ben énekversenyt nyert, 1947-ben a moszkvai B. tagja lett. A háború utáni évek neves szovjet énekesei közé tartozott.

Fischer, Emil (1838-1914) - német op.én. (Bbar). Grazban debütált 1857-ben Boieldieu Párizsi Jánosának címszerepében. További útja Pozsonyon, kisebb német színpadokon, majd Drezdán át vezet a Met-hez, melynek 1891-ig egyik vezető Wagner-énekese. Ő volt az első amerikai Sachs, Marke, Wotan és Hagen. Visszavonulása után New Yorkban énektanár. Hetvenéves korában egy ünnepi előadáson még elénekelte a Mesterdalnokok III. felvonásának 1. képében Sachs szerepét.

Fischer, Ludwig (1745-1825) - német op.én. (B). Korának egyik legnagyobb basszistája, az első Ozmin. Mozartnak nemcsak pályatársa, de jó barátja is volt. Két és fél oktáv terjedelmű hangja volt, párját ritkító mély regiszterrel, amit többek közt az Ozmin-szerep terjedelme is bizonyít. Felső regiszterének biztonságára jellemző, hogy 1812-ben, a mű első londoni előadásán a Figaro grófját énekelte.

Fischer, Res (1896-1974) - német op.én. (A). Baselben debütált 1927-ben. Frankfurtban, majd főleg Stuttgartban énekelt, ez utóbbi helyen 1941-től visszavonulásáig a vezető altista volt. Orff Antigonae-jának címszerepét ő énekelte először.

Fischer-Dieskau, Dietrich (1925-) - német op.én. (Bar). Tanulmányait a háború szakította félbe, és csak hadifogságból való szabadulása után kezdődött pályafutása. Dalénekesként tűnt fel, és ez a művészi terület az, amelyet fellépése teljesen megújított. Fischer-Dieskau dal-koncepciója mindig a szövegre és az abból fakadó, rendkívül színgazdag hangi árnyalásra, valamint a tökéletesen hibátlan szövegkiejtésre épül. Dalénekesi működése korszakalkotó jelentőségű, utána szinte már nem is lehet másként dalt énekelni.

Operai pályafutása 1948-ban kezdődött a nyugat-berlini Operaházban, Posa márkiként. Azóta is ennek a színháznak tagja. 1954-ben már Bayreuthban szerepel, 1957 óta a salzburgi ünnepi játékokon. Operaszínpadon ugyanazok az elvek vezérlik, mint a daléneklésben, ám itt segítségül hívhatja egészen kivételes színészi képességeit is. Elsősorban Mozart és Richard Strauss műveiben, valamint egyes Verdi-operákban fűződnek nevéhez emlékezetes sikerek: Don Juan, Almaviva gróf. Faninal, Mandryka (Arabella), Rigoletto, Falstaff. Számos modern operában is nagyszerű produkciói vannak: Doktor Faust, Mathis der Maler, Wozzeck, Kékszakállú, Henze: Elegie für junge Liebende. Korunk egyik legnagyobb énekese.

Fisher, Sylvia (1910-) - ausztrál op.én. (S). 1949-ben volt színpadi debütálása a londoni C.G.-ben, a Fidelio Leonórájaként. A C.G. vezető drámai szopránja 1958-ig, kitűnő Tábornagyné, Sieglinde. Olaszországban és Amerikában is gyakran vendégszerepelt, tagja Britten English Opera Groupjának is.

Flagstad, Kirsten (1895-1962) - norvég op.én. (S). Oslóban debütált 1913-ban, a Hegyek alján Nurijaként. Húsz éven át csak Skandináviában szerepelt, és már a visszavonulás gondolatával foglalkozott, amikor Bayreuthba hívták kis szerepek alakítására. 1943-ban énekelte a Festspielhausban Sieglindét, ekkor kezdődött világkarrierje, és azonnal kora legnagyobb Wagner-szopránjának ismerték el. További pályafutása a Met-hez és a londoni C.G.-hez fűződik. 1954-ben vonult vissza, de még ezután is készültek vele hanglemezfelvételek. 1959-60-ban a Norvég Nemzeti Operaház igazgatója volt. Nemcsak hangjának szépségével, hanem énektudásával, hangerejével és egyéni légkörével hatott.

Fledermaus, Der → denevér, A

Fleischer Antal (1891-1945) - magyar karm. Pályáját a V.Sz.-ban, majd 1915-től az OH-ban korrepetitorként kezdte. (Az OH-ban Egisto Tango mellett dolgozott.) 1917-ben kezdett vezényelni (a Mignonnal debütált), és a 20-as évektől egyike volt a színház vezető dirigenseinek. Ő mutatta be Bpesten a Falstaffot, a legtöbb Strauss-operát, Gluck Auliszi Iphigeniáját stb. 1919-35 a Nemzeti Zenede karnagyképzőjének vezetője volt. Hangverseny-dirigensként francia, olasz, spanyol és finnországi turnékon vett részt, ő kezdeményezte és mutatta be a Háry-szvitet. Zeneszerzéssel is foglalkozott. 1939-ben a fajvédelmi törvények miatt távozott az OH-tól, s alig, hogy 1945-ben újra kezdhette volna itteni működését, meghalt. Karmesteri portréján talán a temperamentum, a szenvedélyesség volt a legfontosabb vonás. A német repertoárban (Wagner és Strauss) aratta legnagyobb sikereit.

Fleischer, Editha (1898-) - német op.én. Lilly Lehmann növendéke volt, Berlinben debütált 1919-ben. 1926-tól 1935-ig a Met művésze, több amerikai bemutató résztvevője. Gyakran vendégeskedett a Buenos Aires-i Teatro Colónban, egy ideig az itteni operaiskolát is vezette. 1950-től a bécsi Zeneakadémia énektanára.

Flesch Ella (1900-1957) - magyar szárm. op.én. (S). A nagy hegedűművész, Flesch Károly unokahúga. Bpesten és Bécsben tanult, 1922-ben a bécsi S.O.-ban debütált, Aidaként. 1925-ig e színház tagja, majd 1925-34-ig a müncheni opera egyik vezető szopránja. 1934-ben el kellett hagynia Németországot, ekkor Prágába, majd Bécsbe ment, és 1938-ban az USA-ba emigrált. 1943-47 a Met együttesének tagja volt, majd New Yorkban énekmester. A 20-30-as évek egyik igen jelentős drámai szopránja, híres Tosca, Salome, Vénusz és Octavian. Vendégszerepelt Bpesten is.

Fleta, Miguel (1893-1938) - spanyol op.én. (T). Triesztben debütált 1919-ben, Zandonai Francesca da Rimini-jének Paolójaként. Négy év múlva már a Met és a Sc. szerződteti. Ő volt 1926-ban az első Kalaf. Egyéni jellemző tulajdonsága volt híres piano-kultúrája, amit néha a modorosságig túlzásba vitt.

fliegende Holländer, Der → bolygó hollandi, A

Florestan - Az ártatlanul bebörtönzött spanyol nemes (T), Leonóra férje Beethoven Fideliójában.

Fluth - Nicolai Windsori víg nők c. operájában szereplő polgár (Bar), Verdi Falstaffja Fordjának megfelelője.

Fodor Aranka (1885-?) - magyar op.én (MS). 1906-ban debütált az OH-ban, Amnerisként. 1911-ig, majd rövid londoni vendégszereplés után 1912-től 1927-ig volt az OH tagja. A század első évtizedeinek egyik legjobb drámai mezzója, híres Carmen, Delila, Azucena, Amneris, Klütaimnésztra (ezt a szerepet ő énekelte először Magyarországon).

Fodor János (1906-1973) - magyar op.én. (Bbar). 1937-ben debütált a V.Sz.-ban, az Aida Királyaként. 1938-ban lett az OH tagja, ahol egycsapásra a vezető énekesek közé került. Már első évadjában elénekelte a Walkür Wotanját, amely frenetikus sikert aratott, hiszen évtizedek óta ilyen csodálatos zengésű és ilyen hatalmas basszbariton-hang nem szólalt meg az OH színpadán. Pályája további során mint karakterénekes aratta legnagyobb sikereit. Ő volt a legjobb magyar Varlaam, kiváló Főinkvizítor és jelentős Wagner-énekes. Félelmetes hangerejéhez ösztönös, nagyszerű színészi készség járult. Kossuth-díjas, Kiváló művész.

Fodor-Mainvielle, Joséphine (1789-1870) - magyar szárm. francia op.én. (S). Egy Hollandiába kivándorolt magyar huszárkapitány unokája, a maga idejében híres hegedűművész, Fodor József lánya. Miután szülei 1794-ben Pétervárra költöztek, itt tanult, és 1810-ben, Fioravanti Le cantatrici villane c. operájában itt debütált. Európai hírű sztár lett. Londonban éppúgy hatalmas sikerrel énekelt - főleg Mozart és Rossini műveiben -, mint Párizsban, Nápolyban vagy Bécsben. (Ez utóbbi helyen az 1824-25-ös évadban hatvanszor énekelte el a Semiramis címszerepét.) 1825. dec. 9-én Párizsban ismét ezt a szerepet énekelte, amikor előadás közben elvesztette hangját. Ezután Nápolyban telepedett le, majd két sikertelen színpadra való visszatérési kísérlet után visszavonultan élt Fontainebleau-ban. 1857-ben tankönyvet adott ki. A magyar irodalomban Jókai állított neki emléket az Egy magyar nábobban.

fogoly, A - Luigi Dallapiccola 1 felv. operája prológussal (1950, Firenze, T. Comunale), a zszerző szövegére, Villiers de l'Isle-Adam egyik elbeszélése és Coster Ulenspiegelje nyomán.

A mai operairodalom egyik legnagyobb remeke e mű. A szerző harcos elkötelezettsége éppúgy naggyá teszi, mint az alkalmazott zenei technika tökéletes kiegyensúlyozottsága. Mint oly sok Dallapiccola-műben, A fogolyban is a szabadság a központi téma. Mivel a mű a háború és a fasiszta elnyomás legsötétebb időszakában keletkezett, a darab kicsengése mélységesen pesszimista. A zenében az egyénien kezelt dodekafónia uralkodik, amely azonban tökéletesen összeötvöződik a Verditől örökölt, igazi olasz drámaisággal és dallaminvencióval.

Az Inkvizíció zaragozai börtönében szenved a Fogoly. A Prológusban az Anya (S) mondja el szörnyű látomását II. Fülöpről, a zsarnokról és a halálról. Majd (az első jelenetben) búcsút vesz fiától, a Fogolytól (Bar). A Fogoly elmondja, hogy börtönőre "testvérem"-nek szólította és ez reményt kelt benne. Amint az Anya távozik, megjelenik a Börtönőr (T). Most már nemcsak a megszólítással táplálja a reményt, hanem nyíltan beszél a közeli szabadulásról s elmondja, hogy Flandria fellázadt Fülöp ellen. Amint elmegy, a Fogoly észreveszi, hogy a börtön ajtaja nyitva maradt. Kirohan, majd végiglopakodik a börtön sötét folyosóin, s végül a szabadban találja magát, a kertben. Amint kitárja karját az ég felé, az előtte álló fa árnyékából egy másik kar kulcsolódik köréje: a Főinkvizítoré, aki nem más, mint a Börtönőr. A Főinkvizítor kenetteljes szavakkal vezeti a Foglyot a háttérben fellángoló máglya felé. A legszörnyűbb tortúrával, a csalárd módon felkeltett reménnyel meggyötört Fogoly utolsó szava - világosan érezhető kérdő hangsúllyal -: "A szabadság?"

Fonókórus - Wagner A bolygó hollandi c. operájának II. felvonásában felhangzó női kar, a rokka pergését festő zenekari kísérettel.

Ford - Alice férje (Bar), gazdag windsori polgár Verdi Falstaffjában és Nicolai Windsori víg nőkjében, utóbbiban Fluth néven.

Forgács Éva (1933-) - magyar op.én. (S). 1957-ben debütált az OH-ban, a Tannhäuser Pásztorfiújaként. Egy évadon át volt az OH tagja, majd pályáját hangverseny-énekesnőként folytatta. 1966-67 a linzi operaház művésznője a jugendlich-dramatisch szerepkörben (Aida, Ariadne, Gutrune stb.). Kitűnő dalénekes.

Forgács Júlia (1949-) - magyar op.én. (S). 1971-ben debütált az OH-ban, Gildaként. Azóta e színház tagja a koloratúrszoprán-szerepkörben (Gilda, Lucia, Éj királynője, Gara Mária, Siebel). Számos énekversenyen nyert díjat. Vendégszerepelt hangverseny-énekesnőként Bécsben, Párizsban, Münchenben és a népi demokratikus országokban.

Forma ideal - Boito Mefistofele-jének IV. felvonásában Faust (T) szerelmi himnusza Helénához.

Fornichi, Cesare (1883-1949) - olasz op.én. (Bar). Fiatal korában ügyvéd volt, csak aztán kezdett énekelni tanulni. 1911-ben debütált Milánóban. Pályája hamar kibontakozott, és már a 10-es évek közepén nemcsak Olaszországban számított az élvonalba, hanem vendégszerepelt Oroszországban és a T. Colónban is. Európai hírű drámai bariton volt, rendkívül nagyvolumenű hanggal, drámai kifejezőkészséggel.

Forradalmi jelenet - Muszorgszkij Borisz Godunovjának 8. képe, a szerző eredeti elképzelése szerint a mű záróképe. A cár ellen fellázadt paraszti tömegek a főszereplői e jelenetnek, amely tulajdonképpen hatalmas kórustabló több tételben. A két szökött szerzetes és a két jezsuita, valamint az ál-Dimitrij szerepe lényegtelen a kórus mellett. Főszerephez jut viszont - egyedül a szólisták közül - a falu bolondja (T), akinek Oroszországot sirató szavaival ér véget a kép, s Muszorgszkij koncepciója szerint az opera.

Forray Gábor (1925-) - magyar díszlettervező. 1950 óta az OH tagja, jelenleg vezető tervezője. Számos premier és felújítás színpadterveit készítette, stílusa a modern megoldású díszletekben (Poppea, Istenek alkonya) éppoly meggyőző, mint a hagyományosban (Pelléas, Nabucco, Hovanscsina). Triesztben, Münchenben, Berlinben, Nyugat-Berlinben, Augsburgban és Wuppertalban szerepelt vendégtervezőként. Kétszeres Erkel-díjas, Érdemes művész.

Forsell, John (Johan) (1868-1941) - svéd op.én. (Bar). Stockholmban debütált 1896-ban, Figaróként. Énekelt Londonban és a Met-ben, Salzburgban, Bécsben és Berlinben, de működésének fő színhelye Stockholm maradt. Korának egyik legjobb Don Juanja. 1923-tól 1939-ig a Svéd Királyi Opera igazgatója. Tanítással is foglalkozott, az ő növendéke volt t. k. Jussi Björling és Set Svanholm.

Fort, Luigi (1907-) - olasz op.én. (T). 1930-ban debütált. Pályája első éveiben Hollandiában aratott nagy sikereket, majd 1936-ban a Sc.-hoz került. A II. világháború idején nem énekelt, az ellenállási mozgalom tevékeny tagja volt. A háború után már nem tudta sikersorozatát folytatni, 1950-ben visszavonult.

forza del destino, La → végzet hatalma, A

Forzano, Giovacchino (1883-1970) - olasz író és rendező. Operaénekesnek készült, majd librettista lett. Ő írta Puccini Gianni Schicchi és Angelica nővér c. operáinak, Mascagni A kis Marat, Lodoletta, Leoncavallo Oedipo Re és Wolf-Ferrari Sly c. műveinek szövegét. 1904 óta foglalkozik rendezéssel, a Sc.-ban (pl. a Turandot premierje!), Bécsben, Rómában, és a veronai Arénában tevékenykedett.

Fourestier, Louis (1892-1972) - francia operakarm. 1927-32 a párizsi O.C., 1938 óta a Nagyopera dirigense.

Fölséges úr van itt? - Verdi Don Carlosa IV. felvonásában II. Fülöp (B) és a Főinkvizítor (B) nagyjelenete. Verdi nagyoperai stílusának egyik legjellegzetesebb példája: a jelenet során zárt forma nem alakul ki, az összecsapó szenvedélyek - illetve a király kétségei és a Főinkvizítor hideg racionalizmusa - önmaguktól teremtik meg a drámai formát, melynek lényege egyetlen zenei formula: a fokozás.

Főnemes! Plebejus! - Verdi Simon Boccanegrája I. felv. fináléjában Boccanegra (Bar) hatalmas békeszózata. Monológjába, mely Verdi egyik legszebb és leghatásosabb műve, az egész együttes bekapcsolódik.

Förstel, Gertrude (1880-1950) - német op.én. (S). Apja a lipcsei Gewandhaus-zenekar tagja volt, ő maga zongoraművészként kezdte pályáját. Angelo Neumann fedezte fel hangját. 1900-ban debütált a prágai Német Operaházban, mint az Alvajáró Aminája. 1906-ig Prágában működött, majd 1912-ig a bécsi S.O. ünnepelt sztárja volt. Ő énekelte először Bécsben a Rózsalovag Sophie-ját. Ugyanezekben az években Salzburg és Bayreuth is állandó vendégei közé számította, 1912-től csak hangverseny-énekesként működött. Pályája végén Kölnben volt tanár. Nemcsak briliáns koloratúrtechnikával, hanem finom és árnyalt énekével is kiérdemelte a kortársak nagy elismerését.

Förster-Lauterer, Bertha (1869-?) - cseh szárm. osztrák op.én. (S). 1888-ban debütált Prágában. Hosszú ideig a bécsi S.O. tagja volt, mint a jugendlich-dramatisch szerepkör neves képviselője.

Fra Diavolo - Auber 3 felv. vígoperája (1830, Párizs, O.C.), Scribe szövegére. Magyarorsz. bem.: 1830, pesti Német Színház, magyarul: 1835, pesti N.Sz.

Auber legsikeresebb, ma is élő opéra comique-ja. Cselekménye: A grófi álöltözetben "tevékenykedő" banditát, Fra Diavolót (T) hogyan teszi ártalmatlanná Lorenzo (T), a daliás kapitány és szerelmese, a fogadóslány Zerlina (S). Egy alternatív befejezés szerint Fra Diavolo el tud szökni.

Fra due litiganti il terzo gode (Két veszekedő közt a harmadik nevet) - Sarti 3 felv. vígoperája (1782, Milánó), Goldoni komédiájára. Magyarorsz. bem.: 1785, Pozsony (németül). Egyik áriadallamát Mozart a Don Juan asztali zenéjében idézte. Korának igen népszerű sikerdarabja volt.

Francesca da Rimini - Dante írja le a Pokol V. énekében Francesca és Paolo Malatesta tragikus szerelmének történetét. A szinte romantikus cselekmény, szenvedély-gazdagságával és tragikumával igen sok opera tárgya lett: Mercadante (1828), Generali (1829), Götz (1877), Thomas (1882), Rachmaninov (1906), Zandonai (1914).

Francesca da Rimini - 1. Rachmaninov 3 felv. operája (1906, Moszkva), M. I. Csajkovszkij szövegére, Puskin drámája alapján. - 2. Zandonai 4 felv. operája (1914, Torino), d'Annunzio tragédiája nyomán. Olaszországban gyakran adják elő, a komponista legjobb műveként tartják számon. Magyar bem.: 1929. bpesti OH.

Franci, Benvenuto (1891-) - olasz op.én. (Bar). 1918-ban debütált Rómában, Mascagni Lodoletta c. operájában. A 30-as években a római opera és a Sc. egyik vezető baritonistája. Nem hangszépségével, hanem izzó drámai atmoszférájával aratta világszerte nagy sikereit. Épp ezért legjobb szerepei a nagy karakter-alakok voltak: Scarpia, Rigoletto, Macbeth, Telramund. - Fia Carlo Franci neves operakarmester.

Francillo-Kaufmann, Hedwig (1878-1948) - osztrák op.én. (S). 1898-ban debütált Stettinben. Sok nagy német és osztrák operaház tagja volt, de hosszabb ideig egyiknél sem működött. Kora egyik legjelesebb és leghíresebb koloratúrszopránja volt, utolérhetetlen magas regiszterrel. 1927-ben visszavonult és Berlinben, Bécsben, majd a II. világháború idejétől Rio de Janeiróban volt énektanár.

Frankfurti Operaház - 1880 és 1933 közt számos neves karmester tevékenysége révén aranykorát élte a színház: itt működött t. k. Weingartner, Clemens Krauss és Steinberg. A háború után Solti, Matačič, jelenleg Christoph von Dohnányi a vezető. 1951-ben nyitották meg az új, modern operaházat, melynek befogadása 1430 személy. Jelentős premierek: Schönberg: Von heute auf morgen (1930), Egk: A csodahegedű (1935), Orff: Carmina Burana (1937) és Az okos lány (1943).

Franklin, David (1908-1973) - angol op.én. (B). John Christie és Fr. Busch fedezte fel; 1936-ban debütált Glyndebourne-ben, Komturként. 1947-50 a C.G. vezető basszistája, 1955-ben visszavonult. Tanított és könyveket írt, t. k. operalibrettókat is.

Frantz, Ferdinand (1906-1959) - német op.én. (Bbar). Kasselben debütált 1927-ben, a Mesterdalnokok Ortel szerepében. Fő pályaállomásai: Hamburg (1937-1943) és München (1943-59). Mint korának egyik neves Wagner-énekese, többször vendégszerepelt külföldön is. Nagy hangterjedelme révén szerepköre Gumemanztól Hans Sachsig terjedt.

Franz - Offenbach Hoffmann meséi c. operájában Crespel süket, öreg szolgája (T), a négyes tenorszerep egyik része.

Franz, Paul (1876-1950) - francia op.én. (T). 1909-ben debütált a párizsi O.-ban, Lohengrinként. 1938-ig a Nagyopera vezető hőstenorja, az első párizsi Parsifal (1913). Visszavonulása után a Conservatoire énektanára.

Frasquita - Bizet Carmenjében az egyik cigánylány (S), Carmen barátnője.

Fráter Gedeon (1919-) - magyar karm. 1938 óta az OH tagja (1946-ig Failoni korrepetitoraként), 1948 óta a színház balett-karmestere. Ebben a minőségében az OH balettegyüttesének minden külföldi turnéján részt vett.

Frau ohne Schatten, Die → árnynélküli asszony, Az

Frei, Gerhard (1912-) - német op.én. (B). 1940-ben debütált Görlitzben. Pályája a háború után folytatódott, előbb Halléban, majd 1948 óta a berlini Komische Operban, illetve 1953-tól a berlini S.O.-ban működik. Kormos hangú, jó színészi képességekkel rendelkező Ozmin, Hunding, Marke, Borisz, Rocco stb.

Freia - Az ifjúság istennője (S) Wagner A Rajna kincse c. zenedrámájában.

Freischütz, Der → bűvös vadász, A

Fremstad, Olive (1871-1951) - svéd szárm. amerikai op.én. (S). 1890-ben debütált Bostonban, egy Sullivan-operettben. 1893-tól Berlinben Lilly Lehmannál tanul és Kölnben még Azucenaként debütált újra, 1895-ben. München, Bécs, Bayreuth, a londoni C.G. pályájának további állomásai. 1903-1914 a Met együttesének tagja. Ekkor már drámai szoprán, elsősorban Wagner-énekesnő. Korának egyik nagy Izoldája és Brünnhildéje.

Freni, Mirella (1936-) - olasz op.én. (S). Modenában debütált 1955-ben, Micaelaként. Olasz és holland színpadokon szerepelt az 1960-as évek elejéig, ekkor következett be igazi kiugrása. 1963-ban ő a híres Sc.-beli Karajan-Zeffirelli-féle Bohémélet Mimije. Mozarttól Pucciniig énekli a lírai szopránok nagy szerepeit. Finom, igen árnyalatgazdag hangja, biztos muzikalitása és kedves egyénisége korunk egyik legjelentősebb operai művészévé tették.

Freudig begrüssen wir die edle Halle → Vendégek bevonulása

Frezzolini, Erminia (1818-1884) - olasz op.én. (S). Első mestere apja, Giuseppe Fr., kora híres buffo-basszusa (az első Dulcamara) volt. 1838-ban debütált Firenzében, Bellini Beatrice di Tendájának címszerepében. Nagy sikerrel énekelt hazájában, Angliában, az USA-ban (ő volt az első New York-i Gilda). Verdi nagyon nagyra tartotta; ő volt a Lombardok első Viclindája és az első Giovanna d'Arco. 1860-ban vonult vissza.

Frick, Gottlob (1906-) - német op.én. (B). A stuttgarti opera kórusának tagja, szólistaként Coburgban debütált, 1927-ben. Kisebb színházak után 1940-50 Drezdában, 1950-53 Berlinben, 1953-tól Münchenben és Bécsben működik, de a háború utáni években a nemzetközi karrier is megnyílt előtte. Wagner-, Mozart- és Verdi-szerepekben egyaránt feltűnt, egyike korunk "all round"-énekeseinek.

Fricka - Wotan felesége (MS) Wagner A Rajna kincse és Walkür c. zenedrámáiban.

Fricsay Ferenc (1914-1963) - magyar karm. Már 19 éves korában vezényel Szegeden. 1945-1948 a bpesti OH karnagya. Nemzetközi pályafutása 1947-ben indult meg, amikor a beteg Klemperer helyett ő vezényli Einem Danton halála c. operájának salzburgi ősbemutatóját. 1951-52 Berlinben, 1956-58-ban Münchenben főzeneigazgató. Élete utolsó két évében az újjáépült nyugat-berlini opera karmestere. Korunk jelentős operadirigenseinek egyike volt, aki mind zeneileg, mind a dráma szempontjából kiváló előadásokat produkált.

Friedenstag (A béke napja) - Richard Strauss 1 felv. operája (1938, München), Joseph Gregor szövegére, egy Calderón-dráma nyomán.

Friedland, Brünnhilde (1924-) - német op.én. (S). 1947-ben debütált Drezdában, az ottani Népoperában. 1950 óta a drezdai operaház tagja, elsősorban Wagner-heroinaként ismert énekes. Bpesten is többször vendégszerepelt.

Friedmund darf ich nicht heissen → Friedmund nem illenék hozzám

Friedmund nem illenék hozzám - Wagner Walkürje I. felvonásában Siegmund (T) nagy monológja, melyben addigi balsorssal terhes életét mondja el.

Friedrich, Götz (1930-) - német rendező. Pályáját Felsenstein asszisztenseként kezdte a berlini Komische Operben, s csakhamar a színház rendezője és tudományos munkatársa lett. Joachim Herz mellett Felsenstein legjelesebb tanítványa. 1972 óta a hamburgi opera rendezője. Mint mestere, Friedrich is a klasszikus repertoár alkotásainak mai szemléletű, marxista szellemű rendezéseivel tűnt ki, s akárcsak Felsenstein, ő is néha a túlságos aktualizálás tévútjára kerül. Óriási feltűnést keltett az ebben a szellemben koncipiált bayreuthi Tannhäuser-rendezéssel, mely magasztaló kritikákat éppúgy kapott, mint dühös kirohanásokat.

Frisch zum Kampfe! → Síkra szállok

Frissen száguld jó lovam - Mascagni Parasztbecsületében Alfio (Bar) belépő áriája.

Fritz barátunk - Mascagni 3 felv. operája (1891, Róma, C.), P. Suardon szövegére. Magyar bem.: 1892, bpesti OH.

Froh - A Tavasz istene (T) Wagner A Rajna kincse c. zenedrámájában.

Fuchs, Eugen (1895-) - német op.én. (Bar). 1914-ben debütált Nürnbergben. Kisebb német színpadok után 1930-ban a berlini S.O.-hoz került, amelynek több mint 30 éven át tagja volt. Híres buffo-bariton, korának egyik legjelentősebb Beckmessere. Még 1961-ben is énekelt Bayreuthban.

Fuchs, Marta (1898-1974) - német op.én. (S). 1928-ban debütált Aachenben. Drezdában (1930-36), Berlinben (1936-42) és Stuttgartban (1949-51) volt vezető drámai szoprán. Elsősorban Wagner-énekesnő (Bayreuth állandó vendége a 30-as és 40-es években)

Fugère, Lucien (1848-1935) - francia op.én. (Bar). Kávéházakban, majd Offenbach Bouffes-Parisiennes-jében énekelt, mígnem 1877-ben az O.C. tagja lett. 33 éven át vezető baritonja volt az O.C.-nak, több mint 100 szerepet énekelt. Több Puccini-mű párizsi premierjén vett részt, de kiváló Mozart-énekes is volt. Még 80 éves korában is énekelt.

Fuggi, crudele, fuggi → Hagyj el, te gyilkos, hagyj el

Fu la sorte dell'armi → Bennem részvétet ébreszt

Fuoco di gioia → Tűzkórus

Furcsa dolgok - Otello (T) és Jago (Bar) szinte felvonásnyi, hatalmas duettjének kezdőszavai Verdi Otellójának II. felvonásában.

Fúriák tánca - Gluck Orfeuszának nagy táncjelenet-sorozata a II. felvonásban.

Furtwängler, Wilhelm (1885-1954) - német karm. A század egyik legnagyobb dirigensművésze; koncert- és operakarmesteri működése egyaránt korszakos jelentőségű. Az opera terén főleg csodálatos Wagner-tolmácsolásai voltak híresek. (Berlin, Párizs, Milánó, Bayreuth, Bécs, Salzburg.)

A közmondásosan visszafogott Furtwängler-tempókban mindig a teljes élet szólalt meg. Akár Wagnert, akár Mozartot vagy a Fideliót vezényelte, a nagy élmény mindig a dráma volt. Hogy mindez a tökéletes muzikalitás, a hibátlan tökéletesség jegyében szólalt meg - mindez csak a hömpölygően széles, monumentális drámai folyamat hátterében volt észrevehető. Ő és Toscanini - két ellenpólus, de ugyanakkor Walterrel és Klempererrel - a század karmesterművészetének csúcsai is.

Fülöp Attila (1942-) - magyar op.én. (T). 1968-72 a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat hangmérnöke volt, ezzel párhuzamosan folytatta énektanulmányait és szerepelt koncerténekesként. 1971-ben debütált az OH-ban, Taminóként. Azóta e színház tagja, a lírai tenor szerepkörben. Hallatlanul muzikális és rendkívüli stíluskészségű művész; épp ezért igen sok oratórium szólóját énekelte, nemcsak Bpesten, hanem külföldön is.

Fülöp Zoltán (1907-) - magyar díszlettervező. 1924-ben lett az OH tagja, ahol 1967-es nyugdíjbavonulásáig Oláh Gusztáv mellett a legtöbb díszletet tervezte. Főleg a hagyományos stílusban dolgozott, de működése utolsó éveiben az absztraháltabb, modernebb stílust vette át. Ma is működik, különböző szabadtéri színpadok számára (Szeged, Margitsziget stb.) dolgozik. Kiváló művész, Kossuth-díjas. Külföldi operaházak számára is tervezett díszleteket, így Milánóban, Moszkvában, Novoszibirszkben és több NSZK-beli városban.

II. Fülöp király - Verdi Don Carlosának tulajdonképpeni főszereplője (B), Spanyolország zsarnoki, de emberi magánya miatt szerencsétlen királya.

Füredi Mihály (1816-1869) - magyar op.én. (Bar). Fiatal korában kovácsmester volt, énekesként a N.Sz. kórusában kezdte pályáját, 1837-ben. Különböző vándortársulatoknál működött, majd 1842-ben visszatért Pestre. Bécsi tanulmányok után 1845-ben szerződött a N.Sz.-hoz, melynek 1863-ig volt első baritonistája. A legtöbb bemutatón és magyar premieren ez idő alatt ő énekelte a vezető baritonszerepeket. Így ő volt az első Petur, Rigoletto, Luna, Germont, Nabucco stb. Híres Figaro, Gara nádor. Népdalokat is gyűjtött, melyeket nyomtatásban Bartalus, Mosonyi és Bognár Ignác adott ki; igen népszerű népszínmű-énekes is volt. 1863-ban megvált a N.Sz.-tól, mert összeütközésbe került Erkellel.

Fűzfa, fűzfa - Desdemona (S) tragikus dala Verdi Otellójának IV. felvonásában. A szomorú dal strófáit Desdemona Emiliához intézett szavai szakítják meg időnként. A drámai nagyjelenet egyik legszebb példája: a recitativikus és ariózus szakaszok alig különböztethetők meg egymástól.