CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

Jablonkay Éva (1939-) - magyar op.én. (A). 1968-ban debütált az OH-ban, Szokolay Hamletjének Gertrudjaként. Azóta az OH vezető altistái közé tartozik, sikereit főleg átütő erejű, pasztózus hanganyagának köszönheti. Főbb szerepei: Azucena, Ulrica, Delila, Márfa.

Jack Rance - Puccini A nyugat lánya c. operájának seriffje (Bar), Dick Johnson vetélytársa és üldözője.

Jadlowker, Hermann (1877-1953) - lett op.én. (T). Zsinagógai kántorból lett operaénekes, bécsi tanulmányok után. Kölnben debütált 1899-ben. Korának egyik legnépszerűbb hőstenorja, Európa és Amerika operaházainak (köztük a bpestinek is) kedvence és állandó vendége. 1929-ben visszavonult a színpadtól, előbb szülővárosában, Rigában volt énektanár, majd 1938-tól haláláig Tel Avivban.

Jagasich Péter (1933-) - magyar op.én. (T). Pályáját oboaművészként kezdte. 1965-ben kezdett énekelni tanulni, és mint Ferencsik János felfedezettje, 1967-ben lett az OH tagja. Ez évben debütált az Anyegin Triquetjeként. 1969 óta a freiburgi opera tagja. Karaktertenorként éppúgy jeles művész, mint a lírai szerepek alakítójaként (Mozart-művek, Dávid, Fenton stb.).

Jago - 1. Otello gonosz intrikus zászlósa Verdi operájában (Bar); - 2. ugyanaz (T) Rossini művében.

J'ai le bonheur dans l'âme → Megsúgta a szívem

jakobinus, A - Dvořák 3 felv. operája (1889, Prága), M. Cervinková-Riegerová szövegére.

Jámbor László (1911-) - magyar op.én. (Bar). 1937-ben debütált az OH-ban, a Varázsfuvola Öreg papjaként. Néhány év alatt a színház vezető hősbaritonjainak egyike lett, az irodalom minden stíluskorszakában otthonos művész. Közel 70 szerepet énekelt pályafutása során, köztük számos nagy Verdi-főszerepet, Wagner műveinek úgyszólván valamennyi bariton szerepét, a Figaro Grófját, Puccini számos vezető bariton-szerepét, Igor herceget, Tell Vilmost, Jochanaant, a Hoffmann négyes bariton-szerepét stb. Egyéniségéhez legközelebb a Wagner-szerepek állnak, legjelentősebb alakításai: Wolfram, Amfortas, Siegfried-Wotan. Igen gyakran foglalkoztatott oratóriumszólista, vendégszerepelt Bécsben, Salzburgban, Moszkvában, Frankfurtban, a népi demokratikus országokban és Brüsszelben. Kossuth- és Liszt-díjas, Kiváló művész.

Jancsi és Juliska - Humperdinck 3 felv. operája (1893, Weimar), Adelheid Wette (a zeneszerző nővére) szövegére, a Grimm-féle mesegyűjtemény alapján. Magyar bem.: 1895, OH.

A meseopera műfajának egyik kiindulópontja ez a mű. Ellentmondásos darab, mert a szerző monstre-zenekarral és wagneri harmóniavilággal dolgozza fel a mesének megfelelő német népdalra támaszkodó zenei anyagot. Ennek ellenére egy új operai zsáner kiindulópontja lett. - A cselekmény híven követi a mesét.

Janik - Smetana Eladott menyasszonyának férfi főszereplője (T), Masenyka szerelme, Micha Tóbiás elveszettnek hitt fia.

Jánosi Péter (1940-) - magyar op.én. (B). 1968-ban debütált az OH-ban, a Don Carlos V. Károlyaként; azóta a színház tagja a comprimario-basszus szerepkörben (Monterone, Biterolf, Aida-Király stb.).

János vitéz - Kacsóh Pongrác 3 felv. operettje. Ősbemutató: 1904, Király Színház. Szövegét Petőfi elbeszélő költeménye nyomán Bakonyi Károly és Heltai Jenő írta. 1931 óta játssza az OH, előbb Buttykay Ákos, újabban Kenessey Jenő zenei átdolgozásában.

Janowitz, Gundula (1939-) - osztrák op.én. (S). Herbert von Karajan felfedezettjeként, tanulmányai végeztével azonnal a bécsi S.O. tagja lett, 1959-ben itt debütált a Figaro Fanchette-jeként. Igen rövid idő alatt futott be káprázatos karriert: pályája második évében már Bayreuthban énekelt, 1964-ben már Glyndebourne-ben. Azóta is napjaink egyik legjelentősebb lírai szopránjaként lép fel a világ minden nagy operaházában és fesztiválján. A lírai szerepkör mellett az utóbbi időben a drámai felé is tendál. Kristálytiszta hang, nemes egyszerűség és rendkívüli muzikalitás jellemzi a műveket, mestereket és szerepeket mindig alázatosan szolgáló Janowitzot. Nem tartozik a kifejezett drámai alkatok közé, ezért is aratja legnagyobb sikereit a kevésbé sokszínű, lírikus szerepekben (Pamina, Agátha stb.) Nagyszerű oratóriumszólista és kiváló dalénekes.

Janssen, Herbert (1895-1965) - német szárm. amerikai op.én. (Bar). Berlinben debütált 1924-ben. 1939-től 1951-ig a Met művésze, főleg Wagner-szerepekben ünnepelt énekes. Amfortas, Gunther és Kurwenal voltak híres szerepei, ezeket Bayreuthban is énekelte. Később a súlyosabb Wagner-szerepekkel (Wotan, Sachs) is megpróbálkozott, de ezek már nem illettek hangjához. Leghíresebb szerepe a Mesterdalnokok Kothnerje volt.

Jaquino - Beethoven Fideliójában a börtön kapusa (T), Marzellina szerelmese.

Járay József (1913-1970) - magyar op.én. (T). 1941-ben debütált az OH-ban, a Tannhäuser Heinrichjeként. Hamar a vezető Puccini-énekesek közé tartozott, kitűnő Cavaradossi és Kalaf volt. 1949-ben külföldre távozott, és főleg Dél-Amerikában működött jelentős sikerrel. 1956-ban tért vissza és 1964-ig volt újra az OH tagja. Pályája utolsó éveit a debreceni Csokonai Színház tagjaként töltötte el. Temperamentumos, biztos magassággal rendelkező spinto-tenor volt, aki Puccini-szerepein kívül Edgarként, Mantuai hercegként és Denevér-Alfrédként aratta legjelentősebb sikereit.

Jaroszlavna - Borodin Igor hercegében Igor felesége (S).

Jasper Bella (1933-) - magyar szárm. op.én. (S). 1958-60-ig volt az OH tagja, 1959-ben Gildaként mutatkozott be itt. Azóta előbb a müncheni Gärntnerplatztheater, majd a nyugat-berlini opera tagja. Kitűnő koloratúrszoprán.

játékos, A - Prokofjev 4 felv. operája (1929, Brüsszel, La M.), a zeneszerző szövegére, Dosztojevszkij regénye nyomán.

Játsszunk operát - Britten 2 részes gyermekoperája (1949, Aldeburgh), Eric Crozier szövegére. Magyar bem.: 1952, Budapest, egy kultúrházban.

Az első részben gyermekek beszélik meg az előadandó opera problémáit felnőttekkel, a közönséget is bevonva. A második rész a "Kis kéményseprő" c. megható történet operásítása könnyed dalocskákkal.

Jázon, Aranygyapjú - Az aranygyapjú elrablásának és az Argonauták utazásának története, valamint az ezzel kapcsolatos borzalmas-tragikus Médea-monda egyike a XVII-XIX. sz.-ban leggyakrabban feldolgozott operatémáknak; Cavalli (1649), Bernabei (1674), Draghi (1682), Kusser (1692), Colasse (1696), Benda (1769, melodráma), Cherubini (1797), Mayr (1813), Pacini (1843).

Jean de Paris (Párizsi János) - Boieldieu 2 felv. operája (1812, Párizs, O.C.), C. de Saint-Just szövegére. Magyarorsz. bem.: 1813, pesti Német Színház; 1825, Kolozsvár (magyarul).

Korának egyik legnagyobb vígoperasikere. Jellemző, hogy nemcsak Párizsban, de 1835-ben már Pesten is játsszák paródiáját (Párizsban Jean de Passy, Pesten Soroksári János volt a paródia címe).

Jeanne d'Arc - a XV. sz.-i francia szabadsághősről és az árulás következtében máglyán meghalt mártírról számos opera készült, több közülük Schiller drámája nyomán. A leghíresebbek: R. Kreutzer (1790), Vaccai (1827), Pacini (1830), Balfe (1837), Verdi (1845), Csajkovszkij (1879), Rezniček (1887) és Honegger (1938).

Jeanne d' Arc au bûcher → Johanna a máglyán

Je dis que rien ne m'épouvante → A szívemnek hiába mondom

Jedlička, Rudolf (1920-) - cseh op.én. (Bar). 1944-ben debütált Drezdában. 1946-1949 Ústí n. L.-ben működött énekesként és rendezőként, azóta a prágai Národní Divadlo tagja. Egyike a legjobb cseh Mozart-énekeseknek (Don Juan, Almaviva, Guglielmo). Kitűnő színész és jelentős jellemábrázoló művész. Énekesi működése mellett ma is foglalkozik rendezéssel. Számos külföldi operaházban lépett fel, 1958 óta a berlini S.O. állandó vendégei közé tartozik.

Jefta - A leányát feláldozó bíra története főleg oratóriumok témájává lett, de néhány opera is született belőle: Pollarolo (1692), Montéclair (1732), Meyerbeer (1813), Generali (1827).

Její pastorkyňa → Jenufa

Jekelfalussy Albert (?-?) - magyar op.én. (T). 1853-ban debütált a pesti N.Sz.-ban, a Próféta címszerepében. 1858-ig volt a színház tagja, ez idő alatt ő énekelte először a Traviata Alfrédját. Később Kolozsvárott és a Havi-Szabó társulatban is működött, majd Olaszországba szerződött. Karrierje kibontakozását fülbaja akadályozta meg.

Jenufa - Janáček 3 felv. operája (1904, Brno), a zeneszerző szövegére, Gabriela Preissová drámája nyomán. Magyar bem.: 1965, Pécsi N.Sz.

Janáček operai főműve, színpadi stílusának első és egyben legnagyobb hatású kikristályosodása. A hallatlan drámai erejű muzsika népi alapokon nyugszik, de egyenes népdal idézet egy sincs benne. Mint minden más alkotásában, Janáček a Jenufában is a beszélt nyelvből levezetett formulák stilizált zenei motívumaiból mozaikszerűen állítja össze a formát. Ragyogó hangszerelése mindig a dráma szolgálatában áll. A technikai különlegességek és érdekességek azonban messze elmaradnak a mű sodró lendülete és lírai gazdagsága mögött.

Jerger, Alfred (1889-) - osztrák op.én. (Bar). Karmesternek készült, ebben a minőségében Passauban debütált 1913-ban. Első énekesi felléptére négy évvel később került sor ugyanitt. 1919-től 1921-ig Münchenben van szerződésben, ettől kezdve 1953-ig a bécsi S.O. vezető baritonistája. Világhíres Mozart-énekes (Don Juan, Guglielmo, Öreg pap), de ugyanígy híresek voltak Strauss-szerepei is. Ő volt az első Mandryka (Arabella). Visszavonulása után a bécsi Volksoperben rendezett és az Akadémián tanított. A két háború közti évtizedek egyik legjelentősebb dalénekese.

Jeritza, Maria (1887-) - cseh op.én. (S). Olomoucban debütált 1910-ben, a Lohengrin Elzájaként. Két év múlva a bécsi Volksoper szerződteti, majd 1913-tól 1932-ig a S.O. híres primadonnája. Az első Strauss-Ariadné és az Árnynélküli asszony első Császárnéja, Korngold Holt város-ának első Mariettája, az első amerikai Turandot és Jenufa. Bécsi működésével szinte egyidejűleg (1921-1932) a Met primadonnája is volt. Nemcsak hatalmas erejű, szép és drámai hangja, hanem gyönyörű színpadi megjelenése és nagyszerű színészi kvalitásai is oka annak, hogy Jeritza a két világháború közti évtizedek talán leghíresebb és legünnepeltebb operai dívája volt, t. k. Bpesten is.

Jersov, Iván (1867-1943) - orosz op.én. (T). A századforduló éveinek neves Wagner-tenorja volt.

Jérum! Jérum! - Hans Sachs (Bar) "suszterdala" Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operájának II. felvonásában.

Jérusalem → Lombardok

Jeruzsálem - A Szent Városról írt művek (operák és oratóriumok) általában két részre oszthatók: részben Jeruzsálem elpusztításáról szólnak, részben a keresztes háborúk idején felszabadított városról. Ez utóbbiak közül megemlítendő: Pallavicino (1687), Righini (1803), Verdi (1847, a Lombardok Párizs számára készült átdolgozása).

Jessner, Irene (1909-) - osztrák szárm. amerikai op.én. (S). 1929-ben debütált Teplitzben, Elzaként. A prágai Német Operaház tagja volt, majd 1936-tól a New York-i Met-ben működött. Tíz éven át a vezető szopránok egyike volt.

Jessonda - Spohr 3 felv. operája (1823, Kassel), E. H. Gehe szövegére. Magyarorsz. bem.: 1832, pesti Német Színház.

A korai német romantikus operák egyike, az elsők közt alkalmazza német területen a zenekar-kíséretes recitativót a beszélt dialógusok helyett.

Je suis Titania - Thomas Mignonjában Philine (S) polonéz-ritmusú áriája; a koloratúrszoprán énekesnők hangversenyműsorainak ma is kedvelt száma.

jeu de Robin et de Marion, Le (Robin és Marion játéka) - Az opera egyik legkorábbi előfutára, Adam de la Halle zenés játéka, melyet 1271-ben (vagy 1285-ben) mutattak be a nápolyi király udvarában. Kedves kis dalocskák alkotják az egyszerű pásztorjáték zenei anyagát. 1822-ben adták ki nyomtatásban, s azóta néha előadásra is kerül.

Jindrák, Jindřich (1931-) - cseh op.én. (Bar). 1958 óta a prágai Národní Divadlo tagja, jelenleg a színház egyik vezető baritonistája. Részben az olasz hősbariton szerepkörben működik, részben kiváló karakter-baritonista. Több nemzetközi verseny díjazottja, több ízben vendégszerepelt Nyugat-Európában. A prágai Konzervatórium énektanára.

Jobb is, ha némán - Puccini A köpeny c. operájában Henri (T) drámai monológja a munkásélet nyomoráról.

Jobin, Raoul (1906-1971) - kanadai op.én. (T). Párizsban debütált 1930-ban, Gounod Rómeójának Tybaltjaként. 1940-től 1956-ig az O. és az O.C. vezető énekeseinek egyike, 1939-től 1950-ig a Met állandó vendége, sokat szerepelt Dél-Amerikában is. Főleg a francia repertoárban aratott sikereket, korának nevezetes Don Joséja, Hoffmannja és Sámsonja volt. Visszavonulása után Montrealban volt énektanár.

Jochanaan - Keresztelő Szt. János (Bar) neve Richard Strauss Salome-jában.

Jochum, Eugen (1902-) - német karm. Kisebb német színházak után Duisburgban, Hannoverben, majd Hamburgban és Münchenben tevékenykedett főzeneigazgatóként. Bayreuthnak 1953 óta állandó vendége. A legkiválóbb élő német Wagner-dirigensek egyike. - Öccse, Georg Ludwig Jochum (1909-1970) ugyancsak karmester, különböző német operaházakban, utoljára Duisburgban működött.

Johanna a máglyán - Arthur Honegger drámai oratóriuma (1938, Basel), Paul Claudel szövegére. Magyar színpadi bem.: 1964, Szegedi Szabadtéri Játékok.

Noha a mű általában hangversenydobogón szokott előadásra kerülni, a szerzők eredeti elképzelését, a színpadi verziót is szokták játszani. A címszerepet prózai színésznő alakítja. Claudel a legdrámaibb pillanatban ragadja meg Johanna történetét: a szerencsétlen lány már a máglya oszlopához láncolva áll, amikor elvonulnak előtte életének jelenetei. Ezeket mondja el a képzeletében megjelent dominikánus szerzetesnek (prózai szerep). Honegger zenéje a legszerencsésebb módon egyesíti korának modern stílusát a francia népdallal és a valóban tömegekhez szóló hangvétellel. A mű az elkötelezettség mintapéldája is, hiszen akkor készült, amikor Európában mindenki tisztában volt már azzal: a hitleri Németország léte világháborúval fenyegeti a világot. (A mű direkt utalásokat is tartalmazó prológusa 1944-ben készült!).

Johnson, Edward (1878-1959) - kanadai op.én. (T) és színházvezető. New Yorkban, majd Olaszországban tanult, és Eduardo di Giovanni néven Padovában debütált 1912-ben, Chénierként. A következő évben már a Sc. szerződtette, ahol ő volt az első olaszországi Parsifal. A háború alatt Itália egyik vezető tenorja lett, t. k. a Puccini-Triptichon európai bemutatóján (1919, Róma) ő volt az első Rinuccio és Henri. Főleg Wagner-énekesként aratott azonban sikereket. 1922-től 1934-ig a Met vezető énekeseinek egyike, majd 1935-től 1950-ig igazgatója. Visszavonulása után Torontóban volt énektanár.

Jolantha - Csajkovszkij 1 felv. operája (1892, Pétervár), Mogyeszt Csajkovszkij szövegére, Henrik Herz színműve nyomán.

jolie fille de Perth, La → Perth-i lány, A

Jól van, jól van - Mozart Don Juanja I. felvonásában Masetto (Bar) gúnyos áriája.

Jones császár - Louis Gruenberg 2 felv. operája (1933, New York, Met), K. de Jaffa szövegére, O'Neill drámája nyomán. A legjelentősebb amerikai operák egyike.

Jones, Gwyneth (1936-) - angol op.én. (S). 1961-ben debütált Zürichben, a Cigánybáró Cziprájaként. Kezdetben alt és mezzo-szerepeket énekelt, de mire 1964-ben a londoni C.G. tagja lett, áttért a drámai szoprán szerepkörre. 1966-ban indult nemzetközi karrierje, bayreuthi fellépésével. Ettől kezdve a világ nagy operaszínpadain és fesztiváljain állandó vendég. Korunk egyik legjobb drámai szopránja: gyönyörű hanganyag, árnyalt előadásmód és jó színészi készség jellemzi, legfeljebb csak muzikális biztonsága hagy némi kívánnivalót. Legjobb szerepei a Wagner-hősnők: Sieglinde, Senta, Pogner Éva, Tannhäuser-Erzsébet és Vénusz. Emellett kiváló Salome, Fidelio-Leonóra, Médea és Carlos-Erzsébet.

Jones, Parry (1891-1963) - angol op.én. (T). Egy amerikai turné után egyike volt azon keveseknek, akik 1915-ben túlélték a Lusitania megtorpedózását. 1919-től 1928-ig különböző angol társulatoknál működött, majd a C.G. tagja lett. Számos modern mű angliai bemutatóján vett részt, híres Wozzeck-kapitány és híres Sujszkij. Élete utolsó éveiben Londonban volt énektanár.

jongleur de Notre-Dame, Le → Miasszonyunk bohóca

Jonny spielt auf → Húzd rá, Jonny

Jonson, Ben (1572-1637) - angol költő és drámaíró. Művei nyomán a következő nevezetesebb operák készültek: Volpone: Gruenberg (1945), Antheil (1953), Zillig (1957), Zimmermann (1957), Burth (1960); Epicoene: Salieri (1800, Angiolina), Strauss (1935, A hallgatag asszony).

Jordachescu, Dan (1927?-) - román op.én. (Bar). Színészi és zenei tanulmányok után 1953-ban debütált a bukaresti operaházban. Számos nemzetközi énekverseny első díját nyerte meg, és vendégjátékai során a Sc.-tól a C.G.-ig végigjárta Európa nagy operaházait (Bpesten gyakran lép fel). Hangkaraktere tulajdonképpen a basszbariton-szerepkörre teszi alkalmassá, de éppúgy énekli a nagy lírai szerepeket is (Germont, Escamillo), mint a karakter- és drámai hősöket. Kiváló dalénekes és oratóriumszólista. Művészi portréján a hanganyag szépsége, a mélyen átélt szerepformálás és a hang árnyalatgazdagsága egyformán jelentős vonás.

Jorio leánya - Ildebrando Pizzetti 3 felv. operája (1954, Nápoly, S.C.), d'Annunzio szóról szóra megzenésített tragédiájára. Pizzetti legsikeresebb operája.

Jó szívvel lásd - Wagner A bolygó hollandijának II. felvonásában Daland (B) áriája, melyben bemutatja lányának, Sentának a Hollandit.

Journet, Marcel (1867-1933) - francia op.én. (Bbar). A brüsszeli La M.-ben debütált 1891-ben. Évekig volt a londoni C.G. és a Met, valamint természetesen a párizsi O. tagja. Francia létére, korának egyik leghíresebb Wagner-énekese volt, t. k. Toscanini őt hívta meg Hans Sachs szerepére a Sc.-ba. Wagner-szerepei mellett a francia repertoár volt másik igazi területe: Mefisztó, Escamillo, Golaud. Nemcsak hangja, hanem színészi képessége is hozzájárult hírnevéhez. Sokszor lépett fel Bpesten.

Joviczky József (1918-) - magyar op.én. (T). 1948-ban debütált az OH-ban, a Walkür Siegmundjaként. Szinte azonnal kiugró sikereket aratott, és évtizedeken keresztül ő volt az OH vezető, sőt, időnként egyetlen Wagner-tenorja. Siegmundon, Lohengrinen, Tannhäuseren és Trisztánon kívül énekelte az olasz operák nagy hőstenor szerepeit is. Többször vendégszerepelt hangversenyen és színpadon a népi demokratikus országokban, Olaszországban és Ausztriában. Sötét színezetű, érces hanganyaga kitűnő Wagner-tenorrá tette. Liszt-díjas.

József - Méhul 3 felv. operája (1807, Párizs, O.C.), Duval szövegére, a Biblia nyomán. Magyarorsz. bem.: 1810, pesti Német Színház; 1843, pesti N.Sz.

Méhul leghíresebb és a múlt század egyik legnépszerűbb operája. A lírai szépségekben gazdag (a történet ellenére a drámaiságot úgyszólván teljesen mellőző) zenét t. k. Beethoven is csodálta.

Jöjj csak, itt nincsen senki → Kendő-tercett

Jöjj hát - Verdi Macbethjének I. felv. 2. képében a Lady (S) nagy monológja, melyben gondolatban már előkészül a király megölésére.

Jöjj, óh jöjj, nézz reám - Gounod Faustja III. felvonásában Margit (S) és Faust (T) szerelmi kettőse, az opera legszebb lírikus része.

Jöjj karjaimba → Rózsa-ária

Jöjj, ó levita - Verdi Nabucco c. operája II. felvonásában Zaccaria (B) imája.

Jő már az este - Puccini Pillangókisasszony c. operája I. felvonásának nagyméretű zárókettőse, Cso-Cso-Szán (S) és Pinkerton (T) szerelmi duettje.

Juch, Emma (1863-1939) - osztrák szárm. amerikai op.én. (S). Londonban debütált 1881-ben, Philine-ként. Különböző amerikai társulatok - t. k. a sajátja - vezető énekese, az angolnyelvű operaelőadások egyik úttörője Amerikában. Szövegkiejtését hosszú ideig példaként idézték. Oly hatalmas hang-ambitusa volt, hogy szerepköre egyaránt felölelte Sentát és az Éj királynőjét.

Judit - Bartók A kékszakállú herceg vára c. művének női főszereplője (MS).

Judith - Honegger 3 felv. operája (1926, Monte-Carlo), René Morax szövegére, az apokrif Judit könyve nyomán.

Ugyanezt a témát Kozeluch (1799), Szerov (1863), Doppler (1870), Rezniček (1923) és Goossens (1929) is megzenésítette operaként.

jugendlich-dramatisch → szoprán

Juhász József (1931-) - magyar op.én. (T). 1958-ban debütált Kaposváron, 1967 óta a szegedi N.Sz. tagja a lírai tenor szerepkörben.

Juhász Pál (1924-) - magyar op.én. (T). A Fővárosi Operettszínházban debütált 1953-ban. Operettbonvivánként, majd operaénekesként működött különböző vidéki színházakban, az OH-ban és az innsbrucki Landestheaterben. 1972 óta a pécsi N.Sz. tagja. A népi demokratikus országokban, Ausztriában és Olaszországban vendégszerepelt.

Juilliard-iskola - Az USA leghíresebb zeneakadémiája, New Yorkban. Több operát az iskola keretében adtak elő először Amerikában, így 1929-ben a Jancsi és Juliskát, 1950-ben a Koldusopera Britten-féle verzióját, 1954-ben R. Strauss Capriccióját. Az operaiskola növendéke volt Glória Davy, Mack Harrell, Charles Kullman, Risë Stevens, Leontyne Price és Thomas Stewart.

Juive, La → zsidónő, A

Júlia szép leány - Ottó Ferenc 2 felv. operája (1939, OH), Nyírő J. szövegére.

Julius Caesar - 1. Händel 3 felv. operája (1724, London, His Majesty's Theatre, Senesinóval és Cuzzonival), N. F. Haym szövegére. Händel legjobb és ma is több helyen állandóan műsoron levő operáinak egyike. Magyar bem.: 1966, Pécsi N.Sz. - 2. Gianfrancesco Malipiero 3 felv. operája (1936, Genova, C. F.). a zeneszerző szövegére, Shakespeare drámája nyomán.

Julius Caesarról számos opera készült, köztük híresebbek: Cavalli (1646), Cesti (1651), Sartorio (1677), Bernabei (1681), Keiser (1710), Perez (1762), Zingarelli (1791), Salieri (1800), Pacini (1822 és 1830, két mű).

junge Lord, Der → ifjú lord, Az

Jurinac, Sena (1921-) - jugoszláv op.én. (S). Zágrábban debütált 1942-ben, Mimiként. 1944 óta a bécsi S.O. sztárjainak egyike, minden nagy fesztivál és operaszínpad állandó vendége. Korunk egyik leghíresebb Mozart-énekese, talán a legjobb Cherubin. Későbbi éveiben a drámai szerepekre is rátért, Donna Annát, a Figaro Grófnéját, a Don Carlos Erzsébetjét és Desdemonát énekli. A Mozart-repertoár mellett Richard Strauss műveinek hivatott interpretátora, a legtöbb kritika szerint a háború utáni évek legjobb Octavianja és Komponistája (Ariadné).

Juro Jánošík - Ján Cikker 3 felv. operája (1954, Pozsony), Stefan Hoza szövegére.

jutalomjáték - A XVIII. és XIX. sz.-ban szokásos "gázsikiegészítés", azaz olyan előadás, melynek jövedelme a karmesteré, valamelyik énekesé vagy akár az impresszárióé volt. Mindig feltüntették a "jutalmazott" nevét, aki a színlapon külön is "a nagyérdemű közönség jóindulatába ajánlotta magát". Énekesek, szerződtetésükkor, rendszerint kikötöttek maguknak bizonyos számú jutalomjátékot.