CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

Labbra di foco → Vágyódó ajkak

Labia, Maria (1880-1953) - olasz op.én. (S). Stockholmban debütált 1906-ban, Mimiként. A következő évben már a berlini S.O. tagja, az első berlini Tosca és Hegyek alján-Márta. Európai és amerikai karrierjének legnagyobb sikereit a verista operák hősnőiként aratta, de híres Salome és Carmen is volt. Szerepköréből nyilvánvaló, hogy nemcsak hangja, de színészi képességei is hozzájárultak hírnevéhez. Visszavonulása után Varsóban, Sienában, majd saját Garda-tó melletti villájában volt énekiskolája. - Nővére, Fausta Labia (1870-1935) ugyancsak operaénekesnő volt (S). A stockholmi társulat ünnepelt tagja, aki azonban igen hamar visszavonult a színpadtól. Későbbi éveiben ő is tanítással foglalkozott. - Utóbbi lánya, Gianna Perea-Lahia (1908-) a 30-as években olasz színpadokon énekelt.

Lablache, Luigi (1794-1858) - olasz op.én. (B), francia, illetve ír szülők gyermeke. Nápolyban végezte tanulmányait és ott is debütált 1812-ben, Fioravanti La molinara c. operájában. Újabb tanulmányi idő után 1817-ben a Sc., 1824-ben Bécs, 1830-ban London és Párizs voltak pályájának kiemelkedő állomásai (Bécsben ő énekelte a basszus-szólót Mozart Requiemjében azon az előadáson, amelyet Beethoven temetése alkalmával rendeztek). 1856-ig, visszavonulásáig Párizs és London közt osztotta meg idejét, mindkét helyen a legnagyobb sztárok egyike volt. A Puritánok első Riccardója, az első Don Pasquale, Verdi Haramiákjában az első öreg Moor. Hatalmas, két oktáv terjedelmű hangja, technikája és színpadi atmoszférája voltak sikerének előidézői. Termetre is hatalmas volt; egyik leghíresebb szerepében. Leporellóként szokása volt Masettót hóna alá kapni. Egy ideig Viktória királynőt is tanította énekelni. A párizsi O. nagy arany korszaka elképzelhetetlen nélküle.

Labò, Flaviano (1926-) - olasz op.én. (T). Hangját Antonino Votto fedezte fel, 1953-ban debütált Piacenzában, Cavaradossiként. Pályája előbb Olaszországban bontakozott ki, 1957-ben a Met hívta meg, 1960-ban a Sc. Napjaink jó spinto-hőstenorjai közé tartozik, főleg Verdi-szerepekben sikeres énekes. Bpesten a Margitszigeti Színpadon lépett fel, mint Manrico, egy olasz stagione keretében.

Laca Klement - Janáček Jenufájának férfi hőse (T), aki állhatatos szerelmével végül elnyeri Jenufát.

La calunnia → Rágalomária

Lachner, Franz (1803-1890) - német karm. és zszerző. Bécsben tanult, és itt is kezdte pályáját, mint a K. karmestere (1826-1834). Kétéves mannheimi működés után 1836-ban a müncheni operaházhoz került, ahol haláláig vezető karmesterként, 1852-től főzeneigazgatóként tevékenykedett. A müncheni opera hírnevét ő alapozta meg. Kezdetben Wagner nagy ellenfele volt, később azonban hívévé szegődött. - Két testvére, Ignaz és Vincenz Lachner ugyancsak operakarmesterek voltak.

Là ci darem la mano → Oly csodavár több nincsen

Laczkó Mária (1911-) - magyar op.én. (S). 1945-ben debütált az OH-ban, Turandotként. Két évtizeden keresztül a színház egyik jelentős drámai hősnője volt (Turandot, Aida, Santuzza, Senta, Tosca stb.).

Laczó Ildikó (1945-) - magyar op.én. (S). 1968-72 az OH tagja. Trubadúr-Leonóraként debütált 1969-ben. 1972 óta az NSZK-ban, Münchenben és Kölnben működik. Kiváló drámai szoprán, aki kiegyenlített hanganyagával és átélt szerepformálásával egyaránt jelentős sikereket arat (Leonóra, Aida, Tannhäuser- és Don Carlos-Erzsébet, Pillangókisasszony, Santuzza). A kiváló tenorista, Laczó István lánya.

Laczó István (1904-1965) - magyar op.én. (T). Pályáját építészmérnökként kezdte, Rómában. Mascagni biztatására fogott énektanulmányokba. 1935-ben debütált az OH-ban, Cavaradossiként. Igen hamar a színház vezető hőstenorjainak egyike lett, aki nemcsak itthon, hanem Párizsban, Rio de Janeiróban, Torinóban is nagy sikereket aratott. Nemzetközi karrierjének teljes kibontakozását a háború kitörése megakadályozta. A háború után Perugiában Karl Böhm vezénylete alatt énekelt, majd 1949-ben a nápolyi S.C.-ben alakította Kalafot, Callas partnereként. 1963-ban vonult nyugdíjba. Egyike volt a legszebb magyar tenorhangoknak; szinte korlátlan magas regisztere révén egyaránt énekelhette Kalafot és a sötét hangszínt igénylő Otellót. Verdi és Puccini műveiben aratta legnagyobb sikereit, ám nemcsak hangjával, hanem szinte féktelen temperamentumával. Ez a tulajdonsága tette igazi drámai énekessé. Érdemes művész.

Ladányi Ilonka (1904-1952) - magyar op.én. (S). 1932-ben debütált az OH-ban, Oszkárként. 1939-ig, majd 1945-49-ig az OH, a közben eltelt években az OMIKE Operaegyüttes tagja volt. A koloratúrszoprán szerepkörben működött, nagy sikerrel énekelte Gildát, Rosinát, Luciát stb.

La donna è mobile → Az asszony ingatag

Ladu, ladu - Muszorgszkij Hovanscsinája IV. felvonása I. képében felhangzó női kar, Iván Hovanszkij dicsőítésére. A népdalfeldolgozás művészetének egyik legnagyobb remeke: Muszorgszkij az eredeti népdal mind a nyolc strófáját másképp harmonizálta.

Lady Harriet - Flotow Mártájának címszereplője (S), a magát "Márta cselédlány"-nak kiadó udvarhölgy.

Lady Macbeth - Verdi Macbethjének hősnője (S).

La fleur que tu m'avais → Virágária

La Grange, Anne de (1825-1905) - francia op.én. (S). Zongoraművésznőnek készült, csak azután tanult énekelni. Rövid idő alatt futott be nagy karriert, 22 éves korában már a Sc.-ban énekelte Normát. Bécsben, Berlinben, Pétervárott, Madridban és Amerikában énekelt, hatalmas sikerrel. A pesti N.Sz.-ban 1850-ben lépett fel a Lammermoori Luciában, a Macbethben és a Hunyadi Lászlóban. Ekkor írta számára betétként Erkel az ún. La Grange-áriát. A művésznő később is hű maradt Erkelhez és a darabhoz, 1858-ban Rio de Janeiróban magyarul énekelte az áriát, és 1863-ban jelentős erőfeszítéseket tett - sajnos, sikertelenül - a mű párizsi színrehozatala érdekében.

La Grange-ária - Erkel Hunyadi Lászlója II. felvonásában Szilágyi Erzsébet (S) monumentális és rendkívüli technikai nehézségeket támasztó áriája. Erkel az áriát Anne de La Grange-nak írta 1850-ben, mikor a nagy francia énekesnő a Hunyadi Lászlóban vendégszerepelt Pesten.

Lágyan nyílik néma ajka → Izolda szerelmi halála

Lágy kis szellő → Rágalomária

Laholm, Eyvind (1894-1958) - amerikai op.én. (T). Pályája kezdetén Amerikában operetténekes, majd Európába települt át, 1927-ben Canióként debütált Essenben. A wiesbadeni, a stuttgarti, a frankfurti opera tagja volt, pályáját a Met tagjaként fejezte be. A két háború közti évtizedek jelentős Wagner-tenorjai közé tartozott.

Lahore királya - Massenet 5 felv. operája (1877, Párizs, O.), Gallet szövegére. Magyar bem.: 1879, pesti N.Sz.

Laisse-moi contempler ton visage → Jöjj, óh jöjj, nézz reám

Lakmé - Delibes 3 felv. operája (1883, Párizs, O.C.), Gondinet és Gille szövegére. Magyar bem.: 1887, OH.

Delibes legsikeresebb operája, mely főleg keleti színezetű melodikájával, briliánsan virtuóz címszerepével, nagy balettjelenetével aratott sikert.

Lalla Roukh - Félicien David 2 felv. operája (1862, Párizs), Lucas és Carré szövegére, Thomas Moore nyomán. Magyar bem.: 1863, pesti N.Sz. A múlt század egyik legnépszerűbb romantikus operája.

Ugyanerre a témára készült Anton Rubinstein Feramors c. operája és Schumann Paradicsom és péri c. oratóriuma.

La luce langue → Már itt az alkony

La mamma morta - Giordano André Chénier-jének III. felvonásában Madeleine de Coigny (S) elbeszélő jellegű áriája.

Lambert, Constant (1905-1951) - angol karm. és zeneszerző. Bár pályája elsősorban a baletthez és a hangversenydobogóhoz kötötte, gyakran dirigált operákat is, London mindkét nagy színházában, a C.G.-ben és a S.W.-ben. Purcell Tündérkirálynőjének partitúráját ő dolgozta át modern előadásra.

lamento - A XVII. sz.-i operák egyik gyakori áriatípusa, valamely főszereplő halálának vagy tragikus sorsának mások vagy önmaga által elénekelt siratója. Leghíresebb példái: Monteverdi Arianna-lamentója (az opera egyetlen fennmaradt részlete) és Purcell Dido és Aeneas-ának zárójelenete, Dido panasza.

La mia letizia infondere → Ó, lány, az égő szívemet

Lammermoori Lucia - Donizetti 3 felv. operája (1835, Nápoly, S.C.), Cammarano szövegére, Walter Scott regénye nyomán. Magyarorsz. bem.: 1840, pesti Német Színház; 1846, pesti N.Sz.

Donizetti legjelentősebb seriája. Stílusa még a Rossini-típusú seriához áll közel, de már lépten-nyomon felbukkannak benne azok a drámai elemek, melyek később Verdi műveiben jutnak stílusmeghatározó jelentőséghez. De ahhoz, hogy mindez felszínre kerüljön, karmester és énekesek részéről egyaránt meg kell nyilvánulnia a drámai kifejezés erejének, különben az opera kosztümös-díszletes áriakoncertté válik. A híres őrülési jelenet iskolát teremtett, a nagy szextett pedig egyike a romantikus olasz operairodalom legszebb concertatóinak.

Lammers, Gerda (1915-) - német op.én. (S). Tizenöt évi dal- és oratóriuménekesi pálya után 1955-ben debütált Bayreuthban, a Walkür Ortlindéjaként. A kasseli opera tagja, híres drámai szoprán. Barokk, romantikus (Wagner) és modern operákban egyaránt nagy sikereket aratott. Híres Alceste, Izolda, Elektra, Wozzeck-Marie.

L'amor, l'amor → Bolond, bolond

L'amour est un oiseau rebelle → Habanera

Lamoureux, Charles (1834-1899) - francia karm. Pályáján főleg hangversenydirigensként emelkedett magasba; volt azonban az O. és az O.C. karmestere is. Valószínűleg egyedülálló eset: azért mondott le a Nagyopera karnagyi posztjáról, mert a Don Juan egyik áriájának tempóján vitába keveredett. Wagner művészetének egyik legnagyobb francia propagátora, mind az általa alapított zenekar hangversenyein, mind operában igen sokat tett érte.

Lamperti, Francesco (1811-1892) - olasz énektanár. A múlt század leghíresebb mestereinek egyike, 1850-től a milánói konzervatórium tanára. Metódusa a régi bel canto technikán alapult. Számos tankönyvet, valamint énekgyakorlatot is írt. Növendékei közé tartozott: Emma Albani, Desirée Artôt, Jeanne Cruvelli, Marcella Sembrich, Teresa Stolz, Maria Waldmann. - Fia, Giovanni Lamperti (1839-1910) ugyancsak pedagógusként működött, az ő növendéke volt t. k. David Bispham, Marcella Sembrich, Ernestine Schumann-Heink és Roberto Stagno.

Landouzy, Lise (1865-?) - francia op.én. (S). Brüsszelben debütált 1888-ban. 1889-1914-ig a párizsi O.C. európai hírű koloratúrszopránja volt, híres Lakmé és Massenet-Manon. Visszavonulása után énektanár volt.

láng, A - Ottorino Respighi 3 felv. operája (1934, Róma), Claudio Guastalla szövegére. Magyar bem.: 1935, OH.

Respighi legnagyobb sikerű operája; főleg grandiózus kartételeiben jelentős drámai alkotás. A cselekmény és a helyszín módot ad Respighinek sok gregorián és keleties elem bevonására.

A történet a VII. sz.-i Ravennában játszódik; Basilio helytartó (Bar) ifjú felesége, Silvana (S) beleszeret mostohafiába, Donellóba (T). Az asszonyt boszorkánysággal vádolják, s mikor Donello is elhiszi a vádat, az asszony nem tud tagadó esküt tenni.

Láng Fülöp (1832-1900) - magyar op.én. (Bar). Lembergben debütált, a Lucia Lord Ashtonjaként. Különböző német és holland színpadokon működött, 1869-től 1890-ig egyidejűleg volt a pesti N.Sz. és a nürnbergi opera tagja. Ő volt az első magyar Wolfram, Amonasro és Végzet hatalma-Carlos. Oratóriumszólistaként is tevékenykedett.

Lányának mondja meg - Violetta (S) és Georges Germont (Bar) kettősének lassú középrésze Verdi Traviatájában, melyben Violetta vállalja szerelmeséért, Alfrédért a szakítás áldozatát.

Lányi Viktor (1889-1962) - magyar zszerző és író. Munkásságának legmaradandóbb része műfordítói tevékenysége. Igen sok operát fordított magyarra, méghozzá a legmagasabb művészi szinten, kitűnő prozódiával és énekelhetően. Az ő műve Wagner Ringjének, Parsifaljának, a Turandotnak, a Falstaffnak, a Così fan tutte-nek, a Végzet hatalmának, a Traviatának, a Don Carlosnak stb. magyar szövegkönyve.

Lány, ó, lány - Lionel (T) fájdalmasan emlékező, lírikus áriája Flotow Mártájának III. felvonásában.

La pietade in suo favore → Sem a szó, sem a néma kérés

Láposi Dániel (1933-) - magyar op.én. (T). 1962-ben debütált a kolozsvári román operában, a Szerelmi bájital Nemorinójaként. 1971-ig e színház, azóta az OH tagja. A lírai tenor szerepkörben működik (Faust, Edgar, Alfréd).

Largo - Händel Xerxesében felhangzó ária (szövegének kezdősora: Ombra mai fù), mely megszámlálhatatlan átiratban vált népszerűvé. A dolog furcsasága: 1. az ária tempójelzése nem Largo, hanem Larghetto. 2. Az átiratok általában valami komoly és méltóságteljes, rendszerint ünnepi, sőt vallásos hangot ütnek meg, holott a Xerxes - vígopera.

Largo al factotum → Figaro belépője

Larina - Csajkovszkij Anyeginjében Tatjána és Olga anyja (MS).

La rivedrà nell'estasi → Őt újra látja majd szemem

Larsén-Todsen, Nanny (1884-) - svéd op.én. (S). Stockholmban debütált 1906-ban, Agáthaként. 1907-től 1922-ig a stockholmi opera tagja, kezdetben lírai, majd drámai szoprán szerepkörben. A szerepkörváltás után korának egyik leghíresebb Wagner-heroinája lett, a Met, Sc, London, Párizs, Bayreuth és a német operaházak ünnepelt énekese. A Wagner-szerepeken kívül híres Fidelio-Leonóra, Gioconda és Recha. 1931-ben vonult vissza és énektanár lett.

Lascia ch'io pianga - Händel Rinaldójának híres áriája, a XVIII. sz.-i operairodalom egyik legismertebb - egyébként jellegzetesen chaconne-ritmusú - áriája. Händel több ízben felhasználta a dallamot.

Lasciatemi morire - Arianna lamentója Monteverdi operájában. Vö. Lamento.

Lásd, egy szép nap végre - Puccini Pillangókisasszonyának II. felvonásában a címszereplő (S) nagyáriája, melyben Pinkerton visszaérkezését képzeli el.

Lassalle, Jean-Louis (1847-1909) - francia op.én. (Bar). Liège-ben debütált 1869-ben, mint a Hugenották Saint Bris-je. 1872-ben a párizsi O. tagja lett, s 20 évig ő a vezető baritonja a színháznak. Európai hírű énekes, francia és Wagner-szerepekben egyaránt. Gyakran vendégszerepelt Bpesten is. 1901-ben visszavonult és tanított.

Lássátok bennem a legügyesebb borbélyt → Figaro belépője

László Magda (1919-) - magyar szárm. op.én. (S). 1943-46 az OH tagja, Amelia Grimaldiként debütált. Később Olaszországban telepedett le. Főleg modern művekben és régi operák felújításában szerzett hírnevet. Dallapiccola A fogoly c. operájában ő alakította először az Anya szerepét, ő volt W. Walton Troilusában az első Cressida. Híres dal- és oratóriuménekes.

László Margit (1931-) - magyar op.én. (S). 1953-ban debütált az OH-ban, Gildaként. Kezdetben kis szerepeket énekelt, majd ő lett az OH egyik vezető Mozart-énekesnője, aki azonban nemcsak a komoly, hanem a szubrett-szerepekben is nagy sikert aratott. Fölényes muzikalitása kimagasló oratóriumszólistává és dalénekessé is teszi. Technikai kultúrája egyike a legjobbaknak, főleg eszményien szép magas pianói tűnnek ki. Igen jó színészi készsége is van; e tulajdonságok együttesen alakították ki egyéniségét, melyben végeredményben a líra dominál. Fő szerepei: Pamina, Euridiké, Mimi, Gilda, Micaela, Rosina, Susanne. Liszt-díjas, Érdemes művész.

L'atra magion vedete? → Vén Fiesco gőgös vára

Laubenthal, Horst R. (1942?-) - német op.én. (T). 1967-ben debütált Don Ottavióként, Würzburgban. A következő évben a stuttgarti operához került, melynek ma is tagja. Egyrészt Mozart-tenorként, másrészt hangversenyénekesként és oratóriumszólistaként szerzett hírnevet magának. Főleg ez utóbbi területen tartozik napjaink kiválóságai közé.

Laubenthal, Rudolf (1886-1971) - német op.én. (T). Előbb orvos, majd Lilli Lehmann énekes-növendéke. 1913-ban debütált Berlinben. 1923-33 a Met énekese, számos akkor modern opera USA-premierjének résztvevője.

Laura - Ponchielli Giocondájában Alvise Badoero felesége (MS), Enzo Grimaldo szerelmese.

Laura - Tardos Béla 1 felv. vígoperája (1966, debreceni Csokonai Színház), Gyárfás Miklós szövegére.

Lauretta - Puccini Gianni Schicchijében a címszereplő leánya (S), Rinuccio szerelmese.

Laurisin Lajos (1897-1971) - magyar op.én. (T). 1926-ban debütált az OH-ban, amelynek 1944-ig volt tagja. Ekkor külföldre távozott és pályája is véget ért. Operaházi működése során a legsokoldalúbb énekesek egyike volt, szerepköre Kalaftól, Rodolphe-tól, a mantuai hercegtől és Caniótól a nagy karakterszerepekig (Mime, Dávid) és az OH-ban játszott nagyoperettek táncoskomikusaiig és bonvivánjaiig terjedt.

Lauri-Volpi, Giacomo (1892-) - olasz op.én. (T). Viterbóban debütált 1919-ben, a Puritánok Arturójaként. 1923-24 a Met-ben az olasz repertoár vezető tenorja. Világsztár volt, hírnevét csodálatos hanganyaga, ragyogó magassága és makulátlan legato-technikája alapozta meg. Többször vendégszerepelt Bpesten is. Még az 50-es évek végén is fellépett, sőt még 80 évesen is szerepelt.

La vendetta → Édes bosszú

La vergine degli angeli → Az ég királyi asszonya

Lavotta szerelme - Hubay Jenő 3 felv. operája epilógussal (1906, OH), Berczik Árpád és Farkas Imre szövegére.

Lavrova, Tatjána (1911-) - szovjet op.én. (S). A leningrádi Kirov Opera neves művésze, híres Manon és Csajkovszkij-Jolantha.

La Wally - Catalani 4 felv. operája (1892, Milánó, Sc.), Illica szövegére. A zeneszerző utolsó és egyben legsikeresebb operája. Toscanini oly magasra becsülte a művet, hogy lányának a hősnő nevét adta.

Lawrence, Marjorie (1909-) - ausztrál op.én. (S). 1932-ben debütált Monte-Carlóban, Tannhäuser-Erzsébetként. 1933-1938 a párizsi O. tagja, 1935-1941 Kirsten Flagstaddal osztozik a Met német repertoárjának vezető szopránszerepein. 1941-ben Mexico City-ben egy Walkür-előadás közben gyermekparalízisben megbénul, de - különleges rendezésekben - tovább énekel Amerikában és Párizsban.

Lawrence, Martin (1909-) - angol op.én. (B). Londonban debütált 1945-ben, Mefisztóként. Neves buffóbasszus.

Lazaro, Francisco (1930?-) - spanyol op.én. (T). Az 1960-as évek elején fedezték fel hangját, pályája akkor lendült fel, amikor Barcelonában beugrásával megmentett egy előadást. Szerepelt Salzburgban, Bécsben és más európai zenei központokban, vendégszerepelt Bpesten is. A hőstenor szerepkör egyik jeles képviselője.

Lázaro, Hipólito (1887-1974) - spanyol op.én. (T). Komolyabb énektanulmányok nélkül kezdte pályáját 1911-ben, Barcelonában. Ezután tanult csak meg igazán énekelni és 1913-ban már a Sc.-ban vesz részt Mascagni Parisinájának bemutatóján. A kritika Rubini fényes, érces hangjához mérte produkcióját. Mascagni is melléállt, és így rövidesen nagy karriert futott be. A háború után a Met-től a Colónig, Bpesttől Veronáig ünnepelték, főleg a verista operák főszerepeiben és Verdi műveiben. 1940-ben New Yorkban búcsúzott el a színpadtól. A század első felének nagy tenorsztárjai közé tartozott.

Lazzari, Virgilio (1887-1953) - olasz szárm. amerikai op.én. (B). 1908-ban debütált egy amerikai társulatnál, Suppé Boccacciójában. 1918-33 a chicagói opera, 1933-50 a Met gárdájának neves basszus-buffója, 1934-39 a salzburgi fesztivál vendége is. Kitűnő énekes-színész.

Lear, Evelyn (1930-) - amerikai op.én. (S). Már tanulmányai idején - a New York-i Juilliard Schoolban - fellépett a Così fan tutte-ban. (Ezen az előadáson találkozott későbbi férjével, Thomas Stewarttal.) 1957-ben ösztöndíjasként Nyugat-Berlinben tanult tovább, a következő évben az ottani operaház szerződtette. Itt, a berlini Deutsche Staatsoperben debütált 1959-ben, Strauss Ariadnéja Komponistájaként. 1960-tól kezdve a világsztárok közé került, nagy kiugrása azonban 1962-ben történt, amikor Bécsben Berg Lulujának címszerepét játszotta. Evelyn Lear napjaink nagy énekes-színészei közé tartozik, akinél a színpadi játék legalább oly nagy súllyal esik a latba, mint a hangi teljesítmény. Nagyszerű muzikalitása teszi alkalmassá a modern operák főszerepeinek megszólaltatására. De nemcsak a modern darabokban, hanem a klasszikus repertoárban (pl. Mozart és Strauss műveiben) is kiváló alakításokat nyújt. Bpesten is fellépett.

Leben des Orest, Das (Oresztész élete) - Křenek 5 felv. operája (1930, Lipcse), a zeneszerző szövegére, Euripidész Elektrája nyomán. Érdekes kísérlet: az Euripidész-tragédiát szigorúan követő szövegkönyv zenéjében jazz-elemek is felmerülnek.

Leb' wohl, du kühnes, herrliches Kind! → Wotan búcsúja

Legenda a láthatatlan Kityezs városáról - Rimszkij-Korszakov 4 felv. operája (1907, Pétervár), V. Bjelszkij szövegére.

legnanói csata, A - Verdi 3 felv. operája (1849, Róma, Teatro Argentina), S. Cammarano szövegére. Verdi talán leginkább patrióta operája, amelyben a középkori környezet (Barbarossa Frigyest legyőzi a Lombard Liga Legnanónál, 1176-ban) éppen csak elfátyolozza az abszolút aktuális forradalmi gondolatot. A római bemutató hihetetlen közönségsiker volt: majd minden számot ismételni kellett. Ez nagyon is érthető: két héttel később kiáltotta ki Garibaldi és Mazzini Rómában a köztársaságot.

Legros, Joseph (1730-1793) - francia op.én. (T). 1764-1783 a párizsi O. híres művésze. Gluck operáiban négy főszerepet alakított premiereken: az auliszi Iphigenia első Akhillésze, az Alceste első Admetosza, a tauriszi Iphigenia első Püladésze és az Orfeusz tenor-változatának első megszólaltatója. Monsigny, Philidor, Grétry és Piccinni is több főszerep első kreálását bízta Legros-ra.

Légy jó csak szívem - Mozart Don Juanjának II. felvonásában Zerlina (S) gordonkaszólós áriája, melyben a Don Juan által elnáspángolt Masettót vigasztalja. Az erotika egyik legcsodálatosabb zenei ábrázolása az ária.

Lehmann, Lilli (1848-1929) - német op.én. (S). A századforduló évtizedeinek talán legnagyobb énekesnője. Szülei is énekesek voltak, anyja tanította. 1865-ben debütált Prágában, a Varázsfuvola első fiújaként. Pályája első szakaszában lírai koloratúrszoprán volt, 1870-85 a berlini operában e szerepkör vezető énekese. 1876-ban részt vett az első bayreuthi Ring-produkcióban (Woglinde, Helmwiege és Erdei madár). A 80-as évek közepén drámai szoprán lett. Ekkortól főleg a nagy Wagner-heroinák szerepeit vitte sikerre: Izoldát (1884-ben Richter alatt, a C.G.-ben), Brünnhildét (elsőként az USA-ban), Carment. 1905-ben a salzburgi Mozart-fesztiválon énekel, s ő a fesztivál művészeti vezetője is. 119 opera 170 szerepét énekelte, három nyelven. Hangversenyénekesként még a 20-as évek elején is fellépett. Visszavonulása után a leghíresebb énektanárok egyike, s egy kitűnő énekmetodika szerzője.

Lehmann, Lotte (1888-) - német op.én. (S). 1909-ben debütált Hamburgban, a Varázsfuvola 3. fiújaként. 1914-38 a bécsi S.O. ünnepelt tagja, korának egyik világsztárja. Strauss Ariadne-jának első Komponistája, az Árnynélküli asszony első Färbersfrau-ja, az Intermezzo első Christine-ja, korának legjobb Rózsalovag-Tábornagynéja. Az Anschluss idején elhagyta Bécset, és csak 1955-ben, a S.O. újjáépítésekor tért vissza - közönség és szakma királynőként fogadta. A háború alatt a Met-ben működött, majd az USA-ban tanított; t. k. ő volt a mestere Grace Bumbry-nak.

Lotte Lehmannt feltétlen biztos stíluskészsége, rendkívüli muzikalitása és gyönyörű hangja tette naggyá. Korának zeneiség szempontjából legnagyobb énekese volt.

Lehmann, Marie (1851-1931) - német op.én. (S), Lilli Lehmann húga. Nővére árnyékában a háttérbe szorult, a bécsi S.O. tagja volt. Ő is énekelt az 1876-os első bayreuthi Ring-ben.

Lehoczky Éva (1925-) - magyar op.én. (S). Pályáját a Fővárosi Operettszínházban kezdte, majd hangversenyénekesnő volt, 1966-68 a Karl Marx Stadt-i opera művésze, 1968-69 a szegedi N.Sz. tagja, 1969 óta az OH énekese. A koloratúrszoprán szerepkörben működik, kiváló technikájával tűnik ki (Éj királynője, Konstanza, Olympia, Lucia, Gilda).

Leib, Günther (1927-) - német op.én. (Bar). Előbb hegedűs volt, 1952-ben debütált énekesként Köthenben. Kisebb NDK-beli operaházak tagja, majd 1957 óta a drezdai operaház művésze, s egyben a berlini S.O. állandó vendége. Mozart és Wagner műveiben aratta legnagyobb sikereit (Leporello, Papageno, ill. Beckmesster, Wolfram), valamint Händel operáiban. Kitűnő dalénekes.

Leider, Frida (1888-1975) - német op.én. (S). Halléban debütált 1915-ben, Vénuszként, kisebb német színházak után a hamburgi, majd 1923-40 a berlini opera tagja. Főleg Wagner-hősnőként volt nagy sikerű művész (1928-38 Bayreuth állandó vendége).

Leigh, Adele (1928-) - angol op.én. (S). 1952-ben debütált a londoni C.G.-ben, melynek azóta is egyik vezető szopránja. Főleg Mozart-szerepekben aratott sikereket, egyrészt hangszépsége, másrészt színészi készsége révén. Neves oratóriuménekesnő.

Leila - Bizet Gyöngyhalászok c. operájának hősnője (S), Brahma papnője.

Leinsdorf, Erich (1912-) - osztrák szárm. amerikai karm. Salzburgban Walter és Toscanini asszisztense, majd 1937-től a Met dirigense, 1939-től a német repertoár vezetőkarnagya. Számos más USA-beli opera vezetője is volt, t. k. a City Center-é. Wagner és Verdi műveiben egyaránt kitűnő tolmácsolásai vannak.

Leise, leise → Halkan, halkan

Leisner, Emmi (1885-1958) - német op.én. (A). 1911-ben kezdte pályáját hangversenyénekesként, oly nagy sikerrel, hogy 1913-ban már a berlini opera tagja volt. Karrierje során mindenekelőtt dalénekesként volt világhírű, de az operaszínpadon is jelentős sikereket ért el rendkívüli muzikalitásával, stílusbiztonságával és bársonyosan mély csengésű hangjával.

Leitmotív → vezérmotívum

Leitner, Ferdinand (1912-) - német karm. Schnabel, Muck és Busch növendéke, Berlinben debütált 1943-ban. Hamburgban, majd Münchenben működött, 1947-től a stuttgarti, jelenleg a zürichi opera főzeneigazgatója.

Le minaccie, i fieri accenti → Dühöd ég vad lángra gyúlva

Lemnitz, Tiana (1897-) - német op.én. (S). 1921-ben debütált Heilbronnban. Aacheni és hannoveri szerződések után került a berlini S.O.-ba, ahol 1934-től 1957-ig a színház élvonalába tartozott. Szerepköre Paminától Aidáig, Octaviantól Sieglindéig és Jenufáig terjedt. Mozart-szerepekben éppúgy világhíres volt, mint az olasz és francia repertoárban. Különösen magasszintű piano-kultúrája és muzikalitása volt kiemelkedő. Visszavonulása után Berlinben tanított.

Lendvai Andor (1901-1964) - magyar op.én. (Bar). Bpesti tanulmányai után Bécsben, Milánóban és Münchenben tökéletesítette énektudását, t. k. Fritz Feinhalsnál. Pályája is külföldön kezdődik, elsősorban német operáknál (München, 1928-32). 1934-ben lett az OH tagja, itt Alfióként debütált. 1939-ig, majd 1945-61-ig működött az OH-ban, közben az OMIKE Operaegyüttes művésze volt. Egyike volt a legjobb magyar karakter-baritonoknak. Főleg Wagner-szerepekben aratott hatalmas sikereket, a legkitűnőbb Alberichek és Klingsorok egyike volt. Jelentős színészi adottságai is hozzásegítették a nagy karakter-szerepek megformálásához (Mefisztó, Tonio, Láng-Basilio stb.). A háború után a Zeneművészeti Főiskola énektanára volt. Érdemes művész.

Lendvai György (1937-) - magyar karm. 1959 óta az OH tagja, korrepetitorként, majd 1967 óta karmesterként. Brecht-Weill Mahagonny-jával debütált. Feszültséget árasztó, drámai izzású dirigens. Az elhunyt, kitűnő baritonista, Lendvai Andor fia.

Lengyel Ildikó (1936-) - magyar op.én. (MS). 1961-ben debütált a lipcsei operában, az Anyegin Olgájaként. 1963-ig e színház, 1963-65 a rostocki opera tagja, 1966 óta a szegedi N.Sz. vezető altistája (Eboli, Azucena).

Lenszkij - Csajkovszkij Anyeginjének költője (T), a címszereplő barátja, akit Anyegin öl meg párbajban.

Leonóra - 1. Beethoven Fideliójának hősnője (S), a férjét fiúruhában kiszabadító asszony. (A darab eredeti címe: Leonóra.) - 2. Donizetti Kegyencnőjében Alfonz király szeretője (MS). - 3. Verdi Trubadúrjának tragikus sorsú hősnője (S). - 4. Verdi A végzet hatalma c. művének hősnője (S), aki akaratán kívül vonja magára atyja átkát és fivére bosszúját.

Leonóra 40/45 - Rolf Liebermann 2 felv. operája (1952, Basel), Heinrich Strobel szövegére. A Fidelio-történet modernizálása II. világháborús környezetben.

Leonóra-nyitányok - Beethoven négy nyitányt írt Fidelio c. operájához, ezek közül az első hármat szokták Leonóra-nyitány néven előadni. Az I. nyitány a bemutatóra készült, de Beethoven elvetette; a II. nyitány hangzott el az 1805. november 20-i bemutatón, míg a legnagyszerűbb, a szimfonikus koncerteken igen gyakran megszólaltatott III. nyitány az 1806-os felújításhoz készült. Mahler vezette be azt a szokást, hogy a II. felvonás változásában eljátsszák a III. Leonóra-nyitányt; mivel azonban ez teljesen ellentmond Beethoven intencióinak, napjainkban egyre ritkábban követik ezt az eljárást. Az opera előtt felhangzó ún. Fidelio-nyitányt az 1814-es felújításhoz írta Beethoven.

Leonóra vagy a hitvesi hűség - Jean Nicolas Bouilly 2 felv. operaszövegkönyve. Először Gaveaux zenéjével mutatták be (1798), majd Paër (1804), Mayr (1805) komponálta meg, végül ez a librettó lett Beethoven Fideliójának forrása is (1805, ill. 1814).

Leonova, Darja (1829-1896) - orosz op.én. (A). Korának leghíresebb orosz énekesnője, a klasszikus orosz zeneszerzők: Glinka, Dargomizsszkij, Rimszkij-Korszakov és Muszorgszkij baráti körének tagja. Főleg Muszorgszkijjal volt igen jó kapcsolatban, 1879-ben nagy hangversenykörutat is rendeztek. Számos klasszikus orosz opera alt-főszerepét ő énekelte először, t. k. ő volt az első Márfa. 1880-tól Pétervárott énektanárként működött, korrepetitora Muszorgszkij volt.

Leporello - Don Juan szolgája (B) Mozart operájában.

Le roi l'a dit → A király mondta

Lert, Ernst (1883-1955) - osztrák szárm. karm., rendező és zeneíró. Több kisebb német, osztrák opera korrepetitora és karmestere volt, majd 1920-23-ig a frankfurti operaház igazgatója. 1923-1929-ig Toscanini Scalájának egyik vezető rendezője lett. 1936-tól Amerikában élt. A máig is legjobb zenei és dramaturgiai elemzést ő írta Mozart operáiról (Mozart auf dem Theater, 1918).

Lescaut - Manon bátyja (Bar) Puccini és Massenet operáiban.

Lesniewska, Louise (?-?) - lengyel op.én. (S). A múlt sz. középső évtizedeinek híres szopránja, a Sc., Frankfurt, Wiesbaden, Bécs és természetesen Varsó operaházainak ünnepelt művésze. 1854-55 a pesti N.Sz. vezető szopránja. E rövid idő alatt ő énekelte először Magyarországon a Trubadúr Leonóráját, valamint ő volt az Erkel vezette első filharmonikus koncert szólistája.

Les oiseaux dans la charmille → Baba-ária

Let us make an opera → Játsszunk operát

Leuer, Hubert (1886-?) - osztrák op.én. (T). 1904-ben debütált a bécsi S.O.-ban. Az 1930-as években az OH állandó vendége volt, mint Wagner-tenor.

Levasseur, Nicolas (1791-1871) - francia op.én. (B). A párizsi O.-ban debütált 1813-ban, Grétry Karaván c. operájának Ozmán pasa szerepében. 1819 és 1853 közt a párizsi Théâtre des Italiens és a Nagyopera vezető basszistája, az első Bertram (Ördög Róbert), Marcel (Hugenották) és Zakariás (A próféta). 1853-ban visszavonult, és 1870-ig a Conservatoire énektanára volt.

Levasseur, Rosalie (1749-1826) - francia op.én. (S). Párizsban debütált 1776-ban. Ő volt Gluck Orfeusza francia verziójának első Ámorja, az első Armida és az első tauriszi Iphigenia. Ausztria nagykövetének kedvese lett, és ettől fogva Sophie Arnould néven szerepelt. A Gluck-premiereken kívül Philidor, Piccinni és Sacchini műveiben is alakított a premiereken főszerepet.

Le veau d'or → Rondó az aranyborjúról

Levélária - Cavaradossi (T) áriája Puccini Toscájának III. felvonásában. Az elnevezés indoka: az ária éneklése közben írja meg kivégzése előtti búcsúlevelét Cavaradossi.

Levéljelenet - Tatjána (S) nagy magánjelenete Csajkovszkij Anyeginjében, melyben levélben tárja fel érzelmeit Anyegin iránt.

Levélkettős - 1. A grófné (S) és Susanne (S) kettőse Mozart Figarójának II. felvonásában, melyben a grófné levelet diktál komornájának, és ebben találkára hívja Almaviva grófot. - 2. Cso-Cso-Szán (S) és Sharpless (Bar) kettőse Puccini Pillangókisasszonyának II. felvonásában, melyben a konzul nem képes teljes egészében felolvasni Pinkerton levelét.

Levi, Hermann (1839-1900) - német karm. Kisebb színpadok után 1872-1896 között a müncheni operaház főzeneigazgatója volt. Ő vezényelte 1882-ben a Parsifal bayreuthi bemutatóját. Korának egyik legnagyobb operadirigense, egyaránt kitűnő Wagner- és Mozart-interpretátor. Különös, de tény, hogy a kifejezetten antiszemita Wagner éppen legkeresztényebb zenedrámájának premierjét bízta a zsidó Levire...

Lewis, Richard (1914-) - angol op.én. (T). Glyndebourne-ben debütált 1947-ben, Britten Lukréciájában. Glyndebourne és a C.G. egyik kimagasló művésze, Mozarttól a modernekig terjedő szerepkörrel. Több új angol operának főszerepeit először alakította.

Libiamo, libiamo → Csak kábítsd a szíved

librettó - Az opera szövegkönyve. Két értelemben használatos: a szövegkönyv mint drámai alkotás és mint nyomdai termék. A korai korszakban (XVII. sz.) a szövegkönyveket kis formátumban nyomtatták - innen a szó kicsinyítőképzős (= könyvecske) eredete. Az első operalibrettó természetesen az első operaalkotás szövegkönyve volt, ez fenn is maradt: Peri Dafnejának librettója. Azóta mintegy harmincezer librettót tartanak számon.

Még a XVIII. sz. folyamán is szokás volt a librettót a darab tartalmának elmondásával kezdeni, és hosszú ideig elképzelhetetlen volt szövegkönyvkiadás ajánlás nélkül.

A szövegkönyv mint drámai műfaj szinte fennállása egész ideje alatt egyetlen alapkérdés különbözőféle megválaszolásán nyugszik. Ez a kérdés: az opera szövegkönyve elsősorban irodalmi alkotás-e, önálló irodalmi értékkel, vagy pedig lazaszövésű jelenetsor, melynek legfőbb feladata, hogy minél jobb versekkel lehetőséget teremtsen a zeneszerzőnek szép és jó zene megírására. Casti egyik komédiájának címét variálják tehát: "Prima la musica e poi le parole" ("Előbb a muzsika és aztán a szavak" - vagy fordítva).

Az irodalom nagy librettistái mindig megtalálták az alkalmat a két követelmény egyidejű kielégítésére. Metastasio, Calzabigi, da Ponte, Boito, Hofmannsthal szövegkönyvei irodalmi alkotásoknak tekinthetők a szó legkonkrétabb esztétikai értelmében. Ugyanakkor verselésük, nyelvezetük és stílusuk "elébe megy" a zeneszerzőnek és kínálkozik a megzenésítésre. Ez azonban nem egyedül lehetséges megoldás. Irodalmilag fércműnek számító, rossz szövegkönyvekre születtek operai remekművek - elég, ha néhány igazán nem műremek Piave-librettóra gondolunk, melyekre Verdi főműveit tudta megírni - és az is előfordul, hogy irodalmilag igen értékes, sőt, talán túl értékes alkotások megnehezítették, sőt lehetetlenné tették a zeneszerző munkáját.

A múlt sz. látja megszületni a szövegkönyvíró komponistát. Wagner szövegkölteményeit könyvtárnyi irodalom vitatja pro és kontra. Az ő nyomán indult Leoncavallo vagy korunkban Giancarlo Menotti, mikor operáik szövegkönyvét saját maguk írták meg. Újabban - főleg századunk 20-as éveitől kezdve - egyre gyakoribb, sőt lassanként kizárólagossá válik az a jelenség, hogy az operakomponisták a legnagyobb irodalmi alkotásokat alakítják vagy alakíttatják át librettóvá. Számos esetben kitűnő eredményt hozott ez a módszer (pl. Berg-Büchner: Wozzeck). Ennek a típusú librettónak, illetve operának valószínűleg soha utol nem érhető remeke Verdi-Boito Otellója.

Minden idők legsikeresebb, vagyis leggyakrabban megkomponált szövegkönyveit kétségtelenül Metastasio írta: 27 librettóját 50 zeneszerző ezer operában komponálta meg.

A librettó mint nyomdai termék főleg Olaszországban terjedt el, mind a mai napig. A legkorábbi fennmaradt példányokon látható viaszcseppek bizonyítják, hogy a hallgatók előadás közben gyertyafény mellett kísérték figyelemmel a szöveget. Manapság inkább előzetes tanulmányozás céljára vásárolják a szövegkönyv-nyomtatványokat.

Libusa - Smetana 3 felv. operája (1881, Prágai N.Sz., a színház felavatásakor), J. Wenzig német nyelvű szövegkönyvének E. Spindler készítette cseh fordítására.

Történelmi tárgyú, kifejezetten "ünnepi opera"-jellegű mű, amelynek fő jelenete a darab vége: ebben Libusa királynő látomásában az egész cseh történelmet megjósolja.

licenza - XVII-XVIII. sz.-i operákban így nevezték a művet befejező, legtöbbször ária-formájú szakaszt (de lehetett recitativo vagy kórus is), mely ünnepi alkalmakkor az ünneplendő személy vagy személyek dicsőítését tartalmazta. Rendszerint főúri vagy királyi házasságok, születésnapok stb. alkalmával szólalt meg.

Licinius - Spontini A vesztaszűz c. opciójának hőse (T), Giulia, a vesztaszűz szerelme.

Liebe der Danae, Die (Danaé szerelme) - R. Strauss 3 felv. operája (komp.: 1943, bem.: 1952, Salzburg), Josef Gregor szövegére. 1944-ben, ugyancsak Salzburgban, már a darab jelmezes főpróbájáig jutottak el, de előadásra már nem került sor, mert a náci kormányzat a hadi események miatt leállította az azévi ünnepi játékokat.

Liebermann, Rolf (1910-) - svájci zeneszerző és színházvezető. Néhány sikeres opera (Leonóra 40/45, Penelopé, Nők iskolája) szerzője, de főleg a hamburgi opera intendánsaként szerzett magának nagy hírnevet. 1959-től 1973-ig a modern opera fellegvárává tette színházát, igen sok művet egyenesen az ő megrendelésére írtak korunk jelentős avantgarde zeneszerzői. 1973 óta a párizsi Nagyopera és az O.C. igazgatója.

Liebestod → Izolda szerelmi halála

Liebesverbot, Das → Szerelmi tilalom

Liebling, Estelle (1884-1970) - amerikai op.én. (S). Marchesi növendéke volt Párizsban. Drezdában debütált Luciaként. Később a párizsi O.C., majd a Met tagja lett. Énekesi pályájánál azonban sokkal jelentősebb pedagógiai tevékenysége. Növendékei közé tartozott: Titta Ruffo, Göta Ljungberg, Max Lorenz, Maria Müller és Beverly Sills.

Ligabue, Ilva (1928-) - olasz op.én. (S). A Sc. operaiskolájában tanult, majd kisebb olasz színpadokon lépett fel. 1957-60 már a glyndebourne-i fesztiválokon szerepelt mint Fiordiligi; 1961 óta a Sc. művészei közé tartozik. Lírai szerepekben aratott európai és amerikai sikereket, napjaink egyik jelentős olasz szopránja.

Ligendza, Catarina (1938?-) - svéd op.én. (S). Mindkét szülője a stockholmi opera tagja volt. Ő maga Linzben debütált. Kisebb német színházakban kezdte pályáját, és már ekkor főleg Wagner-szerepeket énekelt. Jelenleg utazó világsztár, Bayreuth állandó Brünnhildéje, napjaink egyik legjobb - mind hangban, mind stílusban, mind állóképességben kitűnő - Wagner-heroinája.

Limarilli, Gastone (1927-) - olasz op.én. (T). A milánói T. Nuovóban debütált 1956-ban, Canióként. Néhány év alatt Olaszország egyik vezető spinto-tenorja lett, 1959-től mind a római operában, mind a Sc.-ban vezető szerepeket énekel. Napjaink egyik legjobb Don Joséja.

Lincoln's Inn Fields Theatre, London - Három színházépületet ismer az operatörténet ezen a néven, London ugyanazon helyén. Az első 1661-től 1673-ig állt fenn, a második 1695-től 1705-ig. Ebben zajlott le 1700-ban Purcell Dido és Aeneasának első nyilvános előadása. A harmadik színház 1714-ben nyílt meg, itt került sor 1728-ban a Koldusopera bemutatójára. A színház ezután egy olasz társulat otthona lett, melyet Händel egyik ellenlábasa, Porpora vezetett, és melynek sztárja Senesino volt. Ennek ellenére 1741-ben itt mutatták be Händel utolsó operáját, a Deidamiát. A későbbi időkben az épület színházfunkciója megszűnt, majd lebontották.

Lind, Jenny (1820-1887) - svéd op.én. (S). 1838-ban debütált Stockholmban, Agáthaként. Három év múlva Párizsban megbukik és újra kezdi tanulmányait Gardánál. Meyerbeer ajánlatára kerül 1844-ben a berlini udvari operához, ekkor indul világkarrierje. A múlt sz. egyik legnagyobb sztárja volt, "svéd csalogány" néven ismerték, és közel 20 könyvet írtak róla saját korában. Távol állt tőle mindenféle sztár-allűr, ez nyilvánult meg abban is, hogy 29 éves korában visszavonult a színpadtól, s ettől kezdve csak oratórium- és hangversenyénekesként szerepelt. De még operai pályafutása alatt is fő tevékenysége a jótékonykodás volt, erre költötte hihetetlen jövedelmének nagy részét. Verdi az ő számára írta a Haramiák női főszerepét (1847, London). A kortársak elsősorban hangjának tiszta csengését, technikai készségét és nagy hangterjedelmét magasztalták. Élete utolsó éveiben Londonban tanított.

Linda di Chamounix - Donizetti 3 felv. operája (1842, Bécs, K.), Rossi szövegére. Magyar bem.: 1842, pesti Német Színház; 1844, pesti N.Sz.

Lindberg, Helge (1887-1928) - finn énekes (Bar). Mint korának egyik legnagyobb dal- és oratóriuménekese ismert, főleg mint Bach és Händel műveinek avatott tolmácsolója aratott óriási sikereket (Bpesten is). Pályája elején Stuttgartban operaénekesként is tevékenykedett.

Lindorf - Offenbach Hoffmann meséi c. operájának prológusában és epilógusában Hoffmann ellenfele (Bar), a négyes bariton főszerep része.

Lindoro - 1. Rossini Olasz nő Algírban c. darabjában a címszereplő szerelmese (T). - 2. A Sevillai borbély Almaviva grófjának (T) álneve.

Lionel - Flotow Mártájában szereplő ifjú gazdálkodó (T), akiről a darab végén kiderül, hogy gróf, s így semmi akadálya, hogy Lady Harrietet feleségül vehesse.

Liontas Konstantin (1904-) - görög op.én. (T). Tanulmányait a bpesti Zeneakadémián végezte, és pályáját is Bpesten kezdte. 1945-ig a V.Sz.-ban és különböző haladó pártok és mozgalmak rendezvényein lépett fel (t. k. a Vasas-otthonban rendezett operaelőadásokon). 1945-50-ig az OH állandó vendégművésze volt, Cavaradossiként debütált. Szerepköre mind a lírai, mind a spinto-szerepekre kiterjedt. 1950-ben hazatért Görögországba, és azóta diplomataként működik, egy időben a bpesti követség kultúrattaséja volt.

Lipcsei Operaház - A nagy szász város operai története aránylag későn kezdődik: a XVIII. sz.-ban ugyan itt volt a német típusú Singspiel egyik központja, és 1833 és 1850 közt Lortzing működött a városban, de csak a múlt sz. második felében virágzik fel igazán az operai élet. 1876 és 1882 közt Angelo Neumann szervezi itt Wagner-társulatát, 1878 és 1889 között Nikisch Artúr a főzeneigazgató, akinek 1886 és 1888 közt Mahler az asszisztense. A XX. sz.-ban főleg az 1923 és 1933 közti évtized jelentős, amikor Gustav Brecher főzeneigazgatósága alatt Lipcsében zajlik le Křenek Jonnyjának és Orestesének, valamint Weill-Brecht Mahagonny-jának premierje. 1938-ban a város nagy szülöttének, Wagnernek tiszteletére tizenkét hetes fesztivált rendeztek, amelynek során két ciklusban a mester összes műve előadásra került, ideértve a fiatalkori kísérleteket is. 1943-ban lebombázták a színházat. 1960-ban nyitották meg a régi helyen felépült új lipcsei operát (befogadása 1684 személy). A színház élén intendánsként Felsenstein egyik legnevesebb tanítványa, Joachim Herz áll.

Lipkovszka, Ligyija (1884-1955) - orosz op.én. (S). 1907-ben debütált a Mariinszkij Színházban, két évvel később már Amerikában jár, 1910-ben Párizsban és a Met-ben, 1911-ben a C.G.-ben. Egy ideig a nagy baritonista, Baklanov felesége volt. 1919 óta Párizsban élt. A század első felének egyik legjobban képzett, virtuóz koloratúrszopránja. Leghíresebb szerepe Rimszkij-Korszakov Hópelyhecskéjének címszerepe volt.

Lipp, Wilma (1925-) - osztrák op.én. (S). Bécsben debütált 1943-ban, Rosinaként. 1945-ben lett a S.O. tagja. Pályája kezdetén mint a háború utáni évek egyik leghíresebb koloratúrszopránja tett szert hírnévre (Éj királynője, Gilda stb.), később a drámai szoprán szerepkörre tért át, illetve ennek könnyebb kategóriájára (Donna Anna).

List, Emanuel (1890-1967) - osztrák op.én. (B). A Theater an der Wien gyermekkarának tagja volt, majd Amerikában turnézott operetténekesként, és New Yorkban tanult. 1922-ben Bécsben debütált, Mefisztóként. 1923-tól 1933-ig a berlini S.O. vezető basszistája; a nácizmus elől Londonba, majd New Yorkba emigrált. 1933-tól 1950-ig a Met német repertoárjának vezető basszistája, Toscanini és Walter produkcióinak egyik legjelentősebb énekese. Világhíres Hunding, Hagen, Marke, Rocco, Sarastro és Leporello, egyike a legjobb Ochs báróknak. Európai tartózkodása idején állandó vendége Bayreuthnak és Salzburgnak. A század első évtizedeinek világviszonylatban is legelső basszistája.

Liszicián, Pavel (1911-) - szovjet op.én. (Bar). 1940 óta tagja a B.-nak, évtizedeken keresztül a színház vezető baritonistája. Nálunk is többször vendégszerepelt és eljutott a Met színpadára is. Az orosz és szovjet repertoár vezető baritonszerepein kívül kiváló Escamillo és Amonasro. Magas fekvésű, lírikus színezetű hang birtokosa, jó színészi készségű művész.

Liszt Ferenc (1811-1886) - Az opera történetében is jelentős nevet vívott ki magának: weimari karmestersége idején ő vezényelte a Lohengrin és a Bagdadi borbély ősbemutatóit. Ebben az időszakban számos korabeli művet mutatott be, és Weimart Európa egyik operai központjává tette (l. Weimari Operaház).

Littasy György (1912-) - magyar op.én. (B). 1939-ben debütált az OH-ban, a Traviata Grenvil-jeként. 1944-ig, majd 1949-57-ig volt az OH tagja, 1945-49 a szegedi N.Sz. művésze. 1957-ben külföldre távozott, egy ideig a dortmundi opera tagja volt. Szegeden és második OH-beli szerződése idején a vezető basszisták egyike volt, aki főleg stílusérzékével és hangi-színészi alakítóerejével töltötte meg a nagy vezetőszerepeket. Kiváló oratóriumszólista is volt. Az irodalom minden stíluskorszakában otthonos művész, Sarastrótól Doszifejen át a modern operákig.

Littay Gyula (1915-) - magyar op.én. (Bar). 1953-ban debütált a miskolci N.Sz.-ban, Lunaként. 1958 óta a szegedi N.Sz. egyik vezető baritonistája, főleg Verdi-szerepekben sikeres művész (Nabucco, Végzet-Carlos, Luna, Rigoletto stb.).

Little, Vera (1928-) - amerikai op.én. (A). 1950-ben debütált a New York-i City Center operában, Preziosillaként. Az 50-es évek végén már Európa-szerte ismerik és Salzburgban, Berlinben, Olaszországban ünneplik. Hatalmas, kifejezésgazdag althang birtokosa.

Litvinne, Félia (1860-1936) - félig orosz szárm. francia op.én. (S). 1883-ban debütált a párizsi Théâtre des Italiensben, amikor beugrásként énekelte Verdi Boccanegrájának Amélia szerepét. Európa és Amerika számos színházának, de főleg a párizsi O.-nak volt híres énekese. Ő volt az első párizsi Izolda, az első brüsszeli Brünnhilde. 1916-ban visszavonult a színpadtól, 1924-ig hangversenyénekesként tevékenykedett és tanított. Leghíresebb, állítólag soha túl nem szárnyalható alakítása Gluck Alcestéjének címszerepe volt.

Liu - Puccini Turandotjában az önmaga életét feláldozó rabszolgalány (S), Kalaf megmentője.

Livietta e Tracollo - Pergolesi 2 felv. intermezzója (1734, Nápoly, S. Bartolommeo), Tommaso Mariani szövegére. Pergolesi egyik legnagyobb sikerű buffája, eredetileg a zeneszerző Adriano in Siria c. opera seriája szüneteiben adták elő. 1933-ban újították fel Londonban.

Liza - Csajkovszkij Pique Dame c. operájának szerencsétlen sorsú hősnője (S), Herman kártyaszenvedélyének áldozata.

Ljemesev, Szergej (1902-) - szovjet op.én. (T). Az Anyegin egy növendékelőadásán debütált Lenszkijként Moszkvában, 1920-ban. Különböző vidéki színházak után 1932-ben lett a B. tagja, ahol visszavonulásáig a lírai tenor szerepkör vezető énekese volt.

Ljungberg, Göta (1893-1955) - svéd op.én. (S). 1918-ban debütált Stockholmban, Elzaként. A két háború közti évtizedekben a londoni C.G., majd a Met egyik vezető drámai szopránja, híres Wagner-heroina.

Lodoiska - Cherubini 3 felv. operája (1791, Párizs, T. Feydeau), Fillette-Loraux szövegére. Magyarorsz. bem.: 1803, pesti Német Színház.

Lodoletta - Mascagni 3 felv. operája (1917, Róma, C), Forzano szövegére, Ouida regénye nyomán. A témát először Puccini akarta megkomponálni, a jogot árverésen szerezte meg; később azonban elejtette tervét.

Loewe, Sophie (1816-1866) - német op.én. (S). Bécsben, Berlinben kezdte pályáját, majd a 40-es években Olaszország egyik vezető szopránja lett. Verdi őrá bízta az Ernani Elvirájának és az Attila Odabellájának első megszólaltatását. Később a pesti Német Színház tagja volt. Pesten is halt meg.

Loewenberg, Alfred (1902-1949) - német szárm. angol zenetudós. "Annals of Opera: 1597-1940" c. nagyszabású jegyzéke, az operatörténeti kutatások ma nélkülözhetetlen forrásmunkája, kb. 4000 opera adatait tartalmazza.

Loge - A tűz ravasz istene (T) Wagner A Rajna kincse c. zenedrámájában.

Lo Giudice, Franco (1895-) - olasz op.én. (T). Háborús szolgálata miatt csak 1920-ban debütált Tortonában, Dick Johnsonként. A 20-as években már Olaszország-szerte nagy sikereket arat, tagja Toscanini Scala-együttesének. A harmincas évek végén visszavonult, és Cataniában volt énekmester.

Lohengrin - Wagner 3 felv. operája (1850, Weimar, Liszt vezénylete alatt), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1866, pesti N.Sz.

Az eredeti műfaj-megjelölés szerint: "romantikus opera". Valóban: Wagner korai romantikus stílusának foglalata és záróköve. Már vezérmotívum-technikára épül, de még tartalmazza a romantikus nagyopera minden fegyverét: nagy együtteseket, zárt számokat, tablókat stb. Sok hatást vett fel Weber műveiből; mindezek ellenére már túlnyomórészt teljesen egyéni hangot üt meg.

Lohfing, Max (1870-1953) - német op.én. (B). 1894-ben debütált Metzben, a Bűvös vadász Remetéjeként. Kisebb színpadok után 1898-ban a hamburgi opera ünnepelt első basszistája lett, e színház tagja volt a 30-as évekig. A Mozart- és Wagner-repertoárban aratott nagy sikereket, t. k. Bayreuthban. Neves Hunding, Daland és Don Alfonso.

Lola - Alfio felesége (MS), Turiddu szerelmese Mascagni Parasztbecsületében.

lombardok az első keresztesháborúban, A - Verdi 4 felv. operája (1843, Milánó, Sc.), Solera szövegére, Grassi eposza nyomán. Magyar bem.: 1974, budapesti E.Sz.

Verdi korai periódusának egyik legjelentősebb darabja, a Nabucco stílusbeli és dramaturgiai párja. (Verdi később - 1847-ben - Jérusalem címmel a párizsi O. számára jelentősen átdolgozta; általában azonban az eredeti verziót játsszák.)

Lombardi nella prima crociata, I → lombardok az első keresztesháborúban, A

Lombos erdőn - Max (T) áriája a Bűvös vadász I. felvonásában, illetve az ária első, lassú szakasza, melyben Max a vadászélet szépségeiről énekel.

London, George (1920-) - kanadai op.én. (Bbar). 1942-ben debütált Hollywoodban, a Traviata Orvosaként. 1949-ben Karl Böhm szerződteti a bécsi S.O.-be, ekkor indul világkarrierje. 1951 óta a Met művésze. Gyönyörű hanganyagot mondhat magáénak, nagyszerű színész és nagy atmoszférateremtő művész. Leghíresebb szerepei: Don Juan, Borisz, Scarpia és Amfortas (Bayreuthban többször énekelte).

London → Covent Garden, Drury Lane, Lincoln's Inn Fields, Sadler's Wells

longjumeau-i postakocsis, A - Adam 3 felv. operája (1836, Párizs, O.C.), De Leuven és Brunswick szövegére. Magyarorsz. bem.: 1837, pesti Német Színház; 1904. OH.

Adam legnépszerűbb dalműve. Az ancien régime idején játszódó kedves történet főszereplője a postakocsis, akiből híres operaénekes lesz. Chapelou, a postakocsis belépő áriája - magas d-jével - ma is szerves része a virtuóz tenoristák hangversenyprogramjának.

L'onore! Ladri! → Becsület-monológ

Loose, Emmy (1914-) - cseh szárm. német op.én. (S). Prágában tanult, 1939-ben Blondeként debütált Hannoverben. 1941 óta a bécsi S.O. tagja, napjaink egyik legjelesebb Mozart-szubrettje. Mint Zerlina, Blonde, Despina Salzburgtól Glyndebourne-ig és Firenzétől Aix-en-Provence-ig igen nagy sikereket aratott.

Loreley - Mendelssohn befejezetlen operája (komp. 1847), E. von Giebel szövegére, a legenda nyomán.

A téma más operai feldolgozásai: Lachner (1846), Wallace (1860), Bruch (1863), Catalani (1880) és Pacius (1887).

Lorengar, Pilar (1928-) - spanyol op.én. (S). Barcelonában debütált 1949-ben, mezzóként. Két évvel később már szopránként nyert ugyancsak Barcelonában énekversenyt. 1954-ben már Európa-szerte ismerik, 1959 óta a nyugat-berlini opera tagja. Napjaink egyik neves lírai szopránja, főleg Mozart-szerepekben tűnt ki. Nemcsak kiegyenlített hangjával, de rendkívül árnyalt énekével is a háború utáni generáció legjelesebb képviselőinek egyike.

Lorenz Kornélia (1919-) - magyar op.én. (S). 1946-ban debütált az OH-ban, Siebelként. 1947-49 a Szegedi N.Sz., majd 1966-ig az OH tagja. A lírai szoprán szerepkörben működött, kiváló Melinda, Mimi és Figaro-Grófné. Több ízben vendégszerepelt a népi demokratikus országokban, operaszínpadon és hangversenydobogón egyaránt.

Lorenz, Max (1901-1975) - német op.én. (T). 1927-ben debütált Drezdában, a Tannhäuser Waltherjeként. 1933-37 a berlini, 1937-től az 50-es évekig a bécsi S.O. tagja. A Met, a C.G., Bayreuth, a többi nagy opera (és több ízben Bpest) gyakori vendégművésze, a 30-as, 40-es évek legjelesebb Wagner-tenorjainak egyike. Hatalmas és gazdagon árnyalt hang, jó színészi készség (egyik nagy szerepe Otello volt!) jellemezték.

Losonczy György (1905-1972) - magyar op.én. (Bbar). 1928-ban debütált az OH-ban, Siegfried-Wotanként. Hamarosan a színház vezető Wagner-hősbaritonja lett, pl. 30 évig ő énekelte egyedül a magyar énekesek közt Hans Sachs szerepét. Végigénekelte az egész Wagner-repertoárt, a nagy Verdi-szerepek közül Jagót, Amonasrót, Mozart-alakításai közül kimagaslik Don Juanja. Nagyszerű színészi készségei révén kiváló Borisz, Scarpia és Iván Hovanszkij volt. Megvolt benne mindaz a tulajdonság, ami a Wagner-hősök alakításához egy énekesnek szükséges: a szerepeket regiszterben és erőnlétben győző hanganyag, kitűnő deklamáció és jó színpadi játék. Vendégszerepelt a bécsi S.O.-ben, Berlinben, Lipcsében, Milánóban és Oslóban. Kossuth-díjas, Érdemes művész, az OH örökös tagja volt.

Loudoni ördögök - Krzysztof Penderecki 3 felv. operája (1969, Hamburg), a zeneszerző szövegére, John Whiting színműve, ill. Huxley regénye nyomán. A cselekmény azonos az ismert Mater Johanna c. Kawalerowicz-filmmel.

Louise - Gustave Charpentier 4 felv. "zenei regénye" (1900, Párizs, O.C.), a zszerző szövegére. Magyar bem.: 1901, OH. A verizmus francia vonalának legjelentősebb képviselője.

Lőrincz Zsuzsa (1918-) - magyar op.én. (MS). 1941-ben debütált a kolozsvári N.Sz.-ban, a Háry Örzséjeként. 1947-49 a Szegedi N.Sz., 1949-től az OH tagja. Jelentős szerepei: Bánk-Gertrudis, Carmen, Maddalena, Örzse.

Lubin, Germaine (1890-) - francia op.én. (S). 1912-ben debütált a párizsi O.C.-ban, a Hoffmann meséi Antóniájaként. 1914-től harminc éven át a Nagyopera vezető énekeseinek egyike; híres Wagner-heroina, az első francia énekesnő, aki Bayreuthban Izoldát és Kundryt énekelte. Nagy és szép hang, kiváló játékkészség jellemezte. Pályája a háború után ért véget, mivel a nácikkal kollaborált.

Lucca, Pauline (1841-1908) - osztrák op.én. (S). 1859-ben debütált Olmütz-ben, az Ernani Elvirájaként. Két év múlva Meyerbeer ajánlatára szerződtette a berlini opera; Meyerbeer több operájának főszerepét tanította be neki. 1874-89 a bécsi opera vezető szopránja volt, majd visszavonult. Legendás hatalmas hangterjedelme két és fél oktávot fogott át, a négyvonalas C-ig. Meyerbeer-szerepein kívül korának legjelentősebb Carmenje, Cherubinja és Faust-Margitja volt.

Lucia - 1. Donizetti Lammermoori Luciájának címszereplője (S), a szerencsétlen sorsú, szerelmi bánatába beleőrülő lány. - 2. Mascagni Parasztbecsületében Turiddu anyja (A).

Lucio Silla - Mozart 3 felv. operája (1772, Milánó), Giovanni da Gamerra szövegére. A "Sturm und Drang" ifjú Mozart egyik legérdekesebb alkotása, mely tobzódik a sötét színekben.

Ugyane témát megzenésítette még: Freschi (1683), Vinci (1722), K. H. Graun (1753, Nagy Frigyes szövegére), J. Chr. Bach (1774), Anfossi (1774).

Lucretia - A Sextus Tarquiniustól megbecstelenített, s ezért önmagát megölő, erényes római asszonyról írt operát: Draghi (1675), Keiser (1705), Marschner (1826), Respighi (1937), Britten (1946).

Lucrezia Borgia - Donizetti 2 felv. operája prológussal (1833, Milánó, Sc.), Romani szövegére, V. Hugo tragédiája nyomán. Magyar bem.: 1839, pesti N.Sz.

Egyike a napjainkban "újra felfedezett" Donizetti-operáknak. A maga idején igen népszerű volt. 1840-es párizsi bemutatóján, Victor Hugo tiltakozására, átírták a librettót.

Lucullus elítéltetése - Paul Dessau 1 felv. operája (1950, Berlin, S.O.), Brecht szövegére. A modern operairodalom egyik neves és premierje idején sokat vitatott alkotása.

Ugyanezt a szövegkönyvet Roger Sessions amerikai zeneszerző is megkomponálta (1947, Berkeley).

Ludikar, Pavel (1882-1970) - cseh op.én. (Bbar). A prágai Nemzeti Színházban debütált 1904-ben, Sarastróként. Ausztriai, német- és olaszországi fellépések után 1913-ban az USA-ba került és 1926-ig Bostonban, majd 1932-ig a Met-ben működött. 1935-ben visszatért Prágába, mint a Nemzeti Színház igazgatója. 1938-ban ő volt a prágai bemutatón Křenek V. Károly c. operájának első címszereplője.

Ludwig, Christa (1928-) - osztrák op.én. (MS). Szülei is énekesek voltak, apja később az aacheni opera intendánsa. 1946-ban Frankfurtban debütált, a Denevér Oriowsky hercegeként. 1955-ig Darmstadtban, Hannoverben és Hamburgban énekelt, 1954-ben volt salzburgi bemutatkozása, mint Cherubin. 1955-ben került a bécsi S.O. tagjai közé, azóta is ennek a színháznak egyik legnagyobb értéke. Világsztár, de ugyanakkor korunk egyik legnagyobb muzsikus-művésze is. Főleg Mozart- és R. Strauss-szerepekben tartozik a szinte utolérhetetlen nagyok közé. A csodálatosan kiegyenlített hang és a makulátlan technika Ludwig számára kizárólag eszköz: a prózai színész játék készségével társulva mindez a kifejezést szolgálja, az alakításban minden teljes egységbe forr nála, a színpadi alak tökéletes életrekeltésének érdekében. Kiváló oratóriumszólista és nagyszerű dalénekes.

Ludwig, Leopold (1908-) - osztrák karm. Pályájának állomásai: Opava, Brno, Oldenburg, Bécs (1939-1943), Berlin, Städtische Oper (1943-50), Hamburg (1950 óta, főzeneigazgatóként). Világjáró dirigens, a klasszikus és a modern repertoár egyaránt kitűnő tolmácsolója.

Ludwig, Walther (1902-) - német op.én. (T). 1928-ban debütált Königsbergben. Schwerinben működött három évig, majd a berlini Städtische Oper szerződtette vezető lírai tenorként. 1945-ig volt e színház tagja. Mindenekelőtt Mozart-énekesként aratott nagy sikereket (t. k. Salzburgban), finom, artisztikus énekével és stíluskészségével.

Lugo, Giuseppe (1899-) - olasz op.én. (T). A párizsi O.-ban debütált Rodolphe-ként, 1930-ban. A brüsszeli La M. és a párizsi O.C. vezető tenorja volt, majd 1936-tól 1942-ig hazájában is elismert tenorista lett. Főleg Puccini-szerepekben aratott sikert, Giglire emlékeztető hangjával és énekével.

Luigi → Henri

Luisa Miller - Verdi 3 felv. operája (1849, Nápoly, S.C.), Cammarano szövegére, Schiller Ármány és szerelem c. tragédiája nyomán. Magyar bem.; 1851, pesti N.Sz.

A Rigolettóval meginduló érett Verdi-stílus előkészítője, a korai alkotókorszak záróköve. Szinte már minden készen áll e műben a stílusváltásra, ha egyáltalán elfogadhatjuk a Verdi-oeuvre stílusperiódusokra való szétbontását. A partitúra különlegessége a - környezetből fakadó - "németes" hang és bizonyos monotematikus tendencia.

A cselekmény kisebb változtatásokkal híven követi a Schiller-tragédiát (a neveket Cammarano részben megváltoztatta). Az öreg katona, Miller (Bar) lányát, Luisát (S) Walter gróf (B) fia, Rodolfo (T) szereti. Walter hallani sem akar a polgárlányról, különösen, hogy fiát Frederica hercegnő (MS) férjeként szeretné látni. Letartóztatja Millert, majd ördögi titkára, Wurm (B) segítségével szerelmes levelet írat alá Luisával. Rodolfo a lány vélt hűtlenségén kétségbeesve, Luisát és saját magát is megmérgezi.

Luise, Melchiorre (1898-) - olasz op.én. (B). 1925-ben baritonként debütált, majd áttért a basszus-buffó szerepkörre. A 30-as, 40-es éveknek egyik legjobb olasz basszus-buffója, híres Bartolo, Dulcamara stb.

Lukács Ervin (1928-) - magyar karm. A Néphadsereg Művészegyüttesének karmestereként 1955-ben debütált mint operadirigens, a Rigolettóval. Rövid ideig Miskolcon működött, 1957 óta az OH tagja. 1962-ben megnyerte a római Santa Cecilia karmester-versenyt. Számos hangversenyt és operaelőadást dirigált külföldön, Európa több államában, Amerikában, Ausztráliában és Kínában. Az OH nagytehetségű dirigensei közé tartozik, főleg a pontos zenei kidolgozás és a színek kikeverése terén ért el jelentős sikereket. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Lukács Miklós (1905-) - magyar karm. Különböző német operaházakban kezdte pályáját (Gera, Greifswald), majd 1943-ban hazatért, és az OH tagja lett. 1944-ben a színház igazgatója, majd 1966-tól ismét ő áll az Operaház élén. 1975-ig a Zeneművészeti Főiskola énektanszakának vezetője, a MÁV Szimfonikusok vezetőkarnagya. 1930-47, valamint 1958-tól sok hangversenyt dirigált Európában és az USA-ban. Főleg Wagner műveinek tolmácsolójaként aratott jelentős sikereket. Kossuth-díjas, Érdemes művész.

Lulu - Alban Berg befejezetlen operája (komp. 1928-1935, bem.: 1937, Zürich), a zeneszerző szövegére, Wedekind A földi szellem és Pandora szelencéje c. drámái nyomán. Magyar bem.: 1973, OH.

Berg második operája, mely töredék maradt: az első két felvonás elkészült, a harmadikból csak két részlet. Ez utóbbit rendszerint némajátékkal szokták megoldani. - A Wozzeckkel szemben a Lulu már teljes egészében dodekafon alkotás, minden hangja egyetlen alapsor különböző változataiból vezethető le. Mint a Wozzeckben, Berg itt is szimfonikus formákat alkalmaz, ezek azonban nem az egyes jelenetek formakereteit adják, hanem személyekhez kapcsolódnak.

Lulu figuráját sokan tartják "női Don Juannak". Ez csak részben helytálló: Lulu a mindenütt jelenlévő szexus, amely tudattalanul, egyszerűen jelenlétével rombol. A bűvkörébe kerülő férfiak tönkremennek, de meg sem érdemlik Lulut. A társadalom kitaszítja; sorsa szükségszerűen fordul tragédiába.

Lumley, Benjamin (1811-1875) - angol operaigazgató. Vezetése alatt lett naggyá a Her Majesty's Theatre; a legnagyobb sztárokat szerződtette Londonba, és ő vitte színre Angliában először Donizetti és a fiatal Verdi legtöbb művét (utóbbiak közül a Haramiákat ő rendelte meg Verdinél). A C.G. megnyitása után vissza kellett vonulnia. Emlékiratai forrásmunkának tekinthetők.

Luna gróf - Verdi Trubadúrjában a Leonórába szerelmes nemesúr (Bar), Manrico vetélytársa.

Luria, Juan(1862-1942) - lengyel szárm. op.én. (Bar). 1885-ben debütált Stuttgartban, két év múlva már a Met-ben szerepelt. A századforduló idején már európai hírű énekes, ő volt t. k. a Walkür 1893-as Sc.-beli premierjének Wotanja. 1908 után énektanárként működött Berlinben. A nácizmus elől Hollandiába emigrált, de a sors itt is utolérte: 80 éves korában Auschwitzban végezte életét.

lustigen Weiber von Windsor, Die → windsori víg nők, A

Lyric Opera, Chicago - A színház mai épületét 1929-ben nyitották meg, befogadása óriási: 3593 fő. 1850-ben volt az első operaelőadás a városban, az első operaépület 1865-71 állt fenn. 1889-ben nyílt meg a Chicago Auditórium. 1910-től a 20-as évek végéig volt a chicagói operaélet első fénykora: Cleofonte Campanini, majd Gino Marinuzzi a zenei vezető, Mary Garden a sztár. (1921: Prokofjev Három narancs szerelmese c. operájának ősbemutatója.) 1954-ben alakult újjá a színház Lyric Opera néven, azóta nemzetközi sztárokkal dolgozik.

Lysiart - Weber Euryanthéjának intrikus grófja (Bar).

Lysistrate - Petrovics Emil 1 felv. "koncert-vígoperája" (hangversenyszerűen: 1962, Bpest; színpadon 1971, OH), Devecseri Gábor szövegére, Arisztophanész nyomán.