OPERALEXIKON

CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  


R

Raaff, Anton (1714-1797) - német op.én. (T). Olaszországban tanult, pályáját is Itáliában kezdte. A 40-es években már nagy sikerrel szerepelt különböző európai színpadokon, így t. k. 1756-59 Madridban, a Farinelli vezetése alatt álló udvari operában. Idősebb korában Münchenbe került, ahol ő alakította először (1781) Mozart Idomeneójának címszerepét.

Rabatinszky Mari (1842-?) - magyar op.én. (S). Rokona volt a híres Kaiser-Ernst Jozefának, aki Bécsben taníttatta. 1862-66 a pesti N.Sz. énekese. Ő volt az első magyar Oszkár, és 1863-ban a pesti Wagner-hangversenyek egyik szólistája. 1866-ban a bécsi operához szerződött, melynek 1873-ig volt művésze.

Rabok kara - A rabok hatalmas kórusjelenete Beethoven Fideliója I. felvonásának fináléjában. A kórustétel - melyben két szólista is megszólal (T, B) egyetlen szabadsághimnusz.

Rachel, quand du Seigneur - Eleázár (T) nagyáriája Halévy A zsidónő c. operájának IV. felvonásában. A múlt sz. és a sz. forduló éveinek egyik legnagyobb tenor-"slágere".

Racine, Jean (1639-1699) - francia drámaíró. Művei alapján a következő operák készültek: Andromaque: Grétry (1780), Rossini (Ermione, 1814); Mithridate: Mozart (1770); Iphigénie en Aulide: Graun (1748), Gluck (1714); Phèdre: Lemoyne (1786).

Radames - Verdi Aidájának férfi főszereplője (T), az egyiptomi hadak vezére, Aida szerelmese.

Radamisto - Händel 3 felv. operája (1720, London), Haym szövegére, Tacitus nyomán.

Radev, Marianna (1911-1973) - román szárm. op.én. (A). 1938-ban debütált Triesztben, a Borisz Godunov Mannájaként. Olaszországi fellépések után a zágrábi opera tagja lett, majd 1945-től Milánó, Róma és Bécs operaházaiban működött. Sötét színű altja oratóriumszólistaként is nevessé tette.

Radford, Robert (1874-1933) - angol op.én. (B). A londoni C.G.-ben debütált 1904-ben, Komturként. Richter londoni Ring-produkciójának első angol Hagenje és Hundingja, az első angol Borisz. A Beecham-társulat kimagasló tagja, a Brit Nemzeti Operatársulat alapítója és igazgatója. Főleg Wagner- és Mozart-szerepekben tűnt ki.

rádióopera - I. Operaműsorok, majd teljes operák rádión keresztül való közvetítése a század első évtizedében már megkezdődött. Európában a londoni rádió közvetített először teljes operát, mégpedig 1923-ban, Humperdinck Jancsi és Juliskáját a C.G.-ből. 1930-ban került sor az első földrészek közti közvetítésre: a Fidelio drezdai előadását vették át amerikai rádióadók. Hamar a rádióműsorok szinte mindennapi kenyerévé vált operaelőadások "élő" közvetítése. Ma már - főleg amióta, mondhatni, minden opera hanglemezen hozzáférhető - inkább ezt az utat választják az adóállomások. Egyébként is, a mai technikai igények messze túlhaladták a színházból való "élő" közvetítés lehetőségeit. (Ennek ellenére: a hanglemezpiacon tekintélyes mennyiségben kaphatók a régebbi élő előadások közvetítéseiből kalózmódon felvett hangrögzítések.) - 2. Rádióoperának nevezzük azokat a műveket, amelyek egyenesen rádióadás, tehát stúdiófelvétel céljaira és egyes rádiótársaságok megrendelésére készültek. Az első ilyen mű az amerikai Cadman The willow tree c. műve volt 1933-ban. Napjainkban szinte minden rádiótársaság kötelességének érzi, hogy neves vagy éppen kezdő zeneszerzőktől operákat rendeljen. Minthogy ezek a művek később rendszerint színpadra kerülnek, igen kevés köztük az olyan, amely akár dramaturgiájában, akár zenei eszközeiben kizárólagossággal támaszkodna a stúdió és a mikrofon lehetőségeire. Nálunk rádióoperának készült eredetileg t. k. Ránki György Pomádé király új ruhája, Kadosa Huszti kaland c. műve.

Radnai Erzsi (1901-) - magyar op.én. (MS). 1925-27 az OH, majd a V.Sz. tagja volt. Híres Mignon, Carmen és Sába királynője.

Radnai György (1920-) - magyar op.én. (Bar). 1948-ban díjat nyert a genfi énekversenyen, ekkor szerződtette az OH, ahol 1949-ben Tonióként debütált. Azóta a színház vezető hősbaritonjainak egyike, elsősorban Verdi-énekes. Radnainál nem a hangszépség a siker titka, hanem komplex művészi alakítása, amelyben éppoly jelentős összetevő a kimagasló színészi készség, mint a hangi árnyalatok művészete, a szövegkiejtés vagy a stíluskészség. Nagy Verdi-szerepei (Rigoletto, Macbeth, Falstaff, Jago), Hans Sachs-a, Scarpiája vagy Tiborca egyaránt egy kifejezéssel méltatható: drámai művészet. Ausztriában, Törökországban, Kanadában és a népi demokratikus országokban vendégszerepelt. Kossuth-díjas, Kiváló művész.

Radnai Miklós (1892-1935) - magyar zeneszerző, az OH igazgatója. 1919-ben lett a Zeneakadémia tanára. 1925-ben váratlanul őt nevezték ki az OH igazgatójává. Tíz évig, tragikus korai haláláig állt a színház élén, mely vezetése alatt érte meg egyik virágkorát. Vaskézzel hozta rendbe a züllés határán álló együttest, és emelte európai színvonalra az előadásokat, valamint az énekesgárdát. Ő szerződtette vezetőkarmesternek Sergio Failonit, ő emelte ki a korrepetitorok sorából Ferencsik Jánost. Igazgatása alatt számos, akkor modernnek számító művet mutatott be az OH, műsorpolitikája a maga idején példamutató volt. Zeneszerzőként baletteket, szimfonikus műveket és kamaradarabokat írt.

Raffay Erzsébet (1913-) - magyar op.én. (S). 1939-ben debütált az OH-ban, Cherubinként. 1940-49-ig volt a színház tagja, majd 1960-68-ig állandó vendége. Operai működésével párhuzamosan operett-primadonnaként jelentős sikereket aratott. Az OH-ban főleg Mozart-énekesként (Éj királynője, Konstanza, Cherubin) és szubrettként (Oszkár, Rosina Musette, Siebel) működött.

Rágalomária - Don Basilio híres áriája Rossini Sevillai borbélyának I. felvonásában. Bájosan naiv és ellenállhatatlan humorú - de ugyanakkor félelmetes - hangfestő eszközökkel írja le a rágalom útját a szellőfuvalomszerű kezdettől az ágyúként robbanó "kivégzésig".

Raimondi, Gianni (1925-) - olasz op.én. (T). Bolognában debütált 1948-ban Mantuai hercegként. Pár év múlva, az 50-es években már egyike a nagy olasz tenor-világsztároknak. Minden nagy olasz operaházban, a Met-ben, a bécsi S.O.-ban vendégszerepelt, főleg Donizetti- és Verdi-szerepekben aratva nagy sikert.

Raimondi, Ruggero (1941-) - olasz op.én. (B). 1965-ben debütált Spoletóban, Colline-ként. A római operában aratott rendkívüli sikerei eredményezték, hogy 1970-ben már a Met-ben szerepelhetett. Ekkor indult meg igazán nemzetközi pályája: ma általában őt tartják a legkiválóbb olasz basso cantante énekesnek. Gyönyörűen zengő hanganyag és mélyen átélt előadásmód jellemzi, valamint kiváló színészi készség és a hang árnyalatgazdagsága. Valamennyi nagy Verdi basszus-szerepet énekelte, köztük az oly kevéssé ismerteket is, mint az Attila címszerepe, vagy a Lombardok Paganója. Ma már minden nagy operaháznak és fesztiválnak állandó vendégei közé tartozik.

Raimondo - Donizetti Lammermoori Luciájában Lucia nevelője (B).

Raisa, Rosa (1893-1963) - lengyel szárm. olasz op.én. (S). Lengyelországból fiatal korában egy pogrom következtében menekülnie kellett. Nápolyban tanult, 1913-ban Parmában debütált Verdi Obertójának Leonórájaként. 1913-tól 1937-ig a chicagói Opera tagja, közben 1923-tól 1926-ig Toscanini Scalájában működik. Ő volt az első Turandot, valamint Boito Nerone-jának első női főszereplője. Nagyszerű énekesnő és színész, említett szerepein kívül világsikereket aratott Normaként és Toscaként. A nagy baritonista, Giacomo Rimini felesége, visszavonulásuk után Chicagóban tanítottak.

Rajna kincse, A - Wagner zenedrámája 4 képben, a Ring "előjátéka", (1869, München), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1889, bpesti OH, Mahler vezényletével. Vö.: nibelung gyűrűje, A

Rajta, bosszúra fel - René (Bar), Samuel (B), és Tom (B) bosszú-tercettje, mely később Amélia (S) belépésével kvartetté, majd Oszkárral (S) kvintetté fejlődik, Verdi Álarcosbálja III. felv. 1. képében.

rake's progress, The - Stravinsky 3 felv. operája epilógussal (1951, Velence, F.), W. H. Auden és Chester Kallman szövegére, Hogarth azonos című metszetsorozata nyomán.

Stravinsky legjelentősebb operája: ún. neoklasszikus alkotókorszakának egyik záróköve. Számos olyan eszközt használ a mű zenéjében, amelyek - természetesen a XX. sz. zenei stílusába transzformálva - a XVIII. sz.-i opera világából valók: cembalokíséretes secco-recitativókat, a bel canto korszak áriaformáit stb. Mindez azonban csak nagyon ritkán hat paródiaként. Lényegében ugyanarról van szó, mint a középső Stravinsky-korszak számos más művénél: a komponista számára minden eszköz felhasználható, ha célját azzal érheti el. Kifejezetten parodisztikusak természetesen Baba the Turk jelenetei, de a többi rész, elsősorban a csodálatos szépségű záróképek, a szerző hozzáállásának komolyságát tükrözik.

A cím nehezen fordítható; körülbelül ennyit jelent: A kéjenc útja. - Tom Rakewellt (T) az ördög kísérti meg Nick Shadow (Bar) képében. Egy gazdag örökségért Tom otthagyja szülővárosát és szerelmét, Ann Trulove-ot (S), és Londonba megy. Mindent végig akar élvezni, bordélyháztól kártyabarlangig, és Nick mindenben hű társa. Tom feleségül veszi a szakállas nő Baba the Turköt (MS), majd egy kőből kenyeret gyártó géppel kapcsolatos csalás során tönkremegy. Egy év és egy nap eltelt, és az addigi hű szolga, Nick Shadow ördögként leplezi le magát. Magával akarja vinni Tom lelkét. Kártyázni kezdenek Tom lelkéért, és az ördög elveszti a játszmát. Tomot azonban mégis elhagyja a lélek: Adonisnak képzelve magát, az őrültek házában hal meg, a hű Ann karjai közt. Az epilógusban a szereplők a darab morálját mondják ki: ahol henye a szív, a kéz és a gondolat, oda az ördög megtalálja az utat.

Rákóczi Ferenc - Zichy Géza 3 felv. operája (1909, OH), a zeneszerző szövegére.

Ralf, Torsten (1901-1954) - svéd op.én. (T). Stettinben debütált 1930-ban, Cavaradossiként. Németországban működött, 1933-35 Frankfurtban, 1935-44 Drezdában. Ez utóbbi operaházban ő volt Strauss Daphnéjának első Apollója. A háború után a Met együttesének tagja volt. Jelentős hőstenorja a két háború közti évtizedeknek, elsősorban Wagner-énekesként aratott sikereket, valamint a súlyos Verdi-szerepekben (Radames, Otello). Sokszor vendégszerepelt a bpesti OH Wagner-előadásain. - Fivére, Oscar Ralf (1881-?) 1918 és 1930 közt a stockholmi operaház egyik vezető tenorja volt, ugyancsak jelentős Wagner-énekes. Több mint 40 opera szövegkönyvét fordította svéd nyelvre.

RamerrezDick Johnson

Ramfis - Verdi Aidájában a főpap (B), az "állam-rezón" könyörtelen képviselője.

Rankin, Nell (1926-) - amerikai op.én. (MS). Zürichben debütált 1949-ben, Ortrudként. 1951 óta a Met énekesgárdájának jeles tagja.

Rankl, Karl (1898-) - osztrák szárm. angol karm. Schönberg és Webern tanítványa volt Bécsben, pályáját a bécsi Volksoperben kezdte 1921-ben. Klemperer asszisztense volt a berlini Kroll operában, majd Grazba, később Prágába került. Ez utóbbi helyen ő vezényelte Křenek V. Károlyának bemutatóját. A háború elől Angliába emigrált, ahol különböző társulatoknál tevékenykedett. 1958-60 Ausztráliában működött. Neves Wagner-, Verdi- és főként Strauss-dirigens. Zeneszerzőként is működött.

Raoul de Nangis - Meyerbeer Hugenották c. operájának tragikus sorsú férfi főszereplője (T), akit Szent Bertalan éjszakáján megölnek.

rape of Lucretia, The (Lukrécia meggyalázása) - Britten 2 felv. operája (1946, Glyndebourne), Ronald Duncan szövegére.

rappresentazione - 1. Az opera előfutárainak egyike a XV-XVI. sz.-i Itáliában, színpadi mű zenével, rendszerint vallásos szöveggel. Mint "rappresentazione sacra" is szerepel, az oratórium előfutáraként. - 2. A mai olasz terminológiában: prima rappresentazione = első előadás, esetleg helyi vagy országos bemutató; prima rappresentazione assoluta = ősbemutató.

rappresentazione di anima e dicorpo, La (A lélek és a test bemutatása) - Emilio de' Cavalieri műve (1600, Róma), Agostino Manni szövegére. Ma színpadi oratóriumnak neveznénk, tulajdonképpen mindkét műfaj - az opera és az oratórium - magáénak tulajdoníthatja, mint első megnyilvánulásainak egyikét. A szerepek az emberi lélek és test, valamint egyes tulajdonságok megszemélyesítései. Az 1970-es években igen nagy sikerrel újították fel és játszották sorozatosan a salzburgi Ünnepi Játékokon.

Rasi, Francesco (?-?) - XVI-XVII. sz.-i olasz énekes és zsz. A Camerata egyik tagja, aki énekesként a társaság több előadásán, így t. k. Peri Euridicéjének 1600-as bemutatóján közreműködött. Ő maga is komponált operát az új, monodikus stílusban.

Raskó Magda (1919-) - magyar op.én. (S). 1945-ben debütált az OH-ban, a Trubadúr Inezeként, de egy hónap múlva már ugyanitt a Verdi Requiem szoprán-szólóját énekelte. Mintegy két évtizeden át az OH egyik legjobb és legtöbbet foglalkoztatott, sokoldalú művészeként tevékenykedett; egyaránt jeles alakításokat adott a szubrett- és a lírai szoprán-szerepkörben. Fő szerepei: Sophie, Falstaff-Annuska, Mimi, Liu, Micaela, Papagena, Despina, Nedda. Sokszor szerepelt külföldön, operaszínpadon és hangversenydobogón.

rászedett kádi, A - Gluck 1 felv. vígoperája (1761, Bécs B.), P. R. Lemonnier szövegére. Magyar bem.: 1881, pesti N.Sz.

Gluck számos francia szövegre írt és francia stílusú vígoperáinak egyike, telve kitűnő, humoros ötletekkel és kedves melódiákkal.

Rataplan - Dobpergést imitáló, hangutánzó szó. Az operairodalomban többször fordul elő katonai jellegű jelenetek, szólók és együttesek szövegeként és elnevezéseként. Így Donizetti Az ezred lánya, Meyerbeer Hugenották, valamint Verdi A végzet hatalma c. operáiban. Az utóbbi a legnevezetesebb közöttük: a csak hangutánzó szavakat éneklő a cappella kórus adja elő, Preziosilla (MS) szólójával.

Ratti, Eugenia (1933-) - olasz op.én. (S). 1954-ben debütált Sestri Levanteben. Két év múlva már a Sc.-ban énekel, 1957-ben részt vesz Poulenc Dialogues des Carmelites c. operájának premierjén. Napjaink neves olasz koloratúrszopránjai közé tartozik, kitűnő Annuska, Musette, Oszkár és Zerlina.

Rautavaara, Aulikki(1906-) - finn op.én. (S). 1932-ben debütált Helsinkiben. Igen hamar futott be nemzetközi karriert, már 1934-ben óriási sikerrel énekelte a Figaro Grófnéját Glyndebourne-ben, 1937-ben pedig Salzburgban ünneplik. Berlinben, Bécsben, Münchenben, Amsterdamban és Stockholmban folytatódik karrierje, több ízben vendégszerepelt Bpesten is. Nemcsak operaénekesnő volt; gyönyörű megjelenése révén filmsztár is lett, és fellépett operettben is. Igazi területe azonban - erre predesztinálta hanganyaga, kultúrája és muzikalitása - Mozart operái voltak. Az 50-es évek óta Helsinkiben tanít.

Rauzzini, Venanzio (1746-1810) - olasz op.én. (férfi S). A római Teatro della Valle-ban debütált 1765-ben. München, Drezda, Bécs és Milánó ünnepelte briliáns technikáját és hangját. Mozart Lucio Silla c., a Sc.-ban bemutatott ifjúkori operájának egyik főszereplője volt, Mozart az ő számára írta az Exsultate, jubilate-motettát. 1774-ben Londonba költözött, és élete végéig ott is maradt. Zeneszerzőként és énektanárként is működött, növendékei közt igen sok ünnepelt sztár volt, mint: Nancy Storace, John Braham és Elisabeth Billington.

ravasz rókácska, A - Janáček 3 felv. operája (1924, Brno), Rudolf Tesnohlidek szövegére.

Janáček egyik legnagyszerűbb operája, valóságos panteista himnusz az élethez és a természethez. Zenéje, a szerző stílusának elveit követve, rövid, a beszélt nyelv dallamosságából levezetett témákra épül. Zenekara ezer színben csillog és tüneményesen teljesíti természetfestő feladatát. Az énekesek többsége kettős szerepben lép színpadra, ugyanis a történetben emberek és állatok szerepelnek, és sok énekesnek hol valamelyik emberalakot, hol egy-egy erdei állatot kell megszemélyesítenie.

Ravinia Fesztivál - 1910 és 1931 közt rendezték évenként Chicagóban. Az első alkalommal csak a Parasztbecsületet játszották, később operák egyes jeleneteit vagy felvonásait adták elő, a legnagyobb sztárok közreműködésével. Időtartama egyre hosszabb lett, 1920-ban már tíz hétig tartott. Az elmúlt években felújították, egy ideig Kertész István irányításával.

Rebiček, Jozef (1844-1904) - cseh karm. Előbb hegedűsként működött Prágában, majd 1875 Wiesbadenben kezdte karmesteri pályáját. 1882 Varsóban működött, 1891-93 a bpesti OH karmestere volt. Tőlünk Wiesbadenbe ment vissza, majd 1897-1903 a berlini Filharmonikusok vezető karnagya lett. Ő mutatta be Bpesten a Siegfriedet és az Istenek alkonyát.

Re Cervo Szarvaskirály

recitativo - A szokásos és elterjedt fordítás: "énekbeszéd", tulajdonképpen nem fedi teljesen a fogalmat. A recitativo ugyanis minden körülmények között ének marad, a beszédből csak a tempót, az akcentusokat veszi át. Tehát tulajdonképpen olyan kötetlen éneklés, amelynek időbeli beosztását - ritmusát, tempóját, hangsúlyait - kizárólag az adott szöveg szabja meg. A műfaj születésekor születik meg tulajdonképpen a recitativo is: a Camerata-művekben alapelv volt a szöveg uralma és vele egyidejűleg a "nobile sprezzatura del canto", "az ének nemes megvetése". Amint az opera, fejlődése során megtalálja az áriaformákat (Monteverdi), dramaturgiailag válik szét az ária és a recitativo. Az előbbi mindig az érzelmek kifejezése, lírikus nyugvópont, a recitativo pedig a cselekmény hordozójává válik. Az opera klasszikus korszakában (XVII-XIX. sz.) két típusú recitativo ismert: a recitativo seccót csak cembalo (esetleg vonósbasszussal megerősítve) kíséri, s ez a típus pontosan fedi a bevezetőben mondottakat. A recitativo accompagnato (valószínűleg a velencei Rovettino vezette be 1663-ban) a teljes zenekar kíséretét igénybe veszi. Ez a típus már középúton jár a secco és az ariózus éneklés között; a zenekari rész rendkívül kifejező, az operamuzsika drámai ábrázolóeszközeinek javát épp az accompagnatókban lehet a legjobban tanulmányozni. Rossini veti el a seccót. Utódainál, főleg Verdinél vagyunk tanúi annak, hogy a recitativo lassanként felszívódik a fellazított formájú scenává, jelenetté váló áriák és együttesek egyre szabadabban kezelt anyagában. Puccininál már teljes az összeolvadás, annak ellenére, hogy az áriák elkülönülnek. A német fejlődés vonala kezdetben párhuzamosan halad az olaszéval. Weber, majd nyomában Wagner kezdi összemosni a határokat recitativo és ariózus éneklés között; Wagner érett műveiben születik meg a Sprechgesang, mely ugyan ritmikusan zeneileg tagolt, de alapját mégis a beszéd természetes lejtése adja. Részben a wagneri deklamációból ered Schönberg és növendékei újfajta Sprechgesangja, amely már félúton van az éneklés és a ritmikusan tagolt, illetve ritmikájában rögzített beszéd közt. Korunkban az operairodalom zenei anyagának nagy része recitativikus, éppúgy, mint a mai dalirodalom.

Recondita armonia Kép-ária

Re dell'abisso Szellemek nagy királya

regiszter - Az emberi hang természetes fekvése, amelyet mindkét irányban tágítani lehet, de csak a természetes lehetőségek határáig.

Regiszterária - Leporello (B) áriája Mozart Don Juanjának I. felvonásában. Kétrészes (gyors-lassú) jelenet: az elsőben Leporello szám szerint sorolja fel gazdája hódításait, a másodikban karakterük szerint. (A "harmonikás" megoldású könyveket azért nevezik "leporelló"-nak, mert régi színpadi hagyomány, hogy a hölgyek adatait Leporello egy ilyen könyvecskéből olvassa fel.)

Regnava nel silenzioMélységes, néma csend

Rehfuss, Heinz (1917-) - német szárm. svájci op.én. (Bar). Szülei is énekesek voltak, apja tanította. 1938-ban debütált Bielben, 1939-ben a luzerni, 1945-ben a zürichi opera tagja. Európa és Amerika számos színpadán vendégszerepelt, különösen modern művekben, amelyeknek specialistája és propagátora. (Ő volt pl. 1961-ben Nono Intolleranza c. operája premierjén a férfi főszereplő.) Nem nagyerejű, de rendkívül árnyalatgazdag hang, amely színpadon és hangversenyen egyaránt érvényesül. A moderneken kívül mint Don Juan és Borisz aratott sikert.

Reich - Nicolai A windsori víg nők-jében az egyik férj (Bar).

Reichardt Sándor (1825-1885) - magyar szárm. op.én. (T). 1843-ban debütált Lembergben, Rossini Otellójában. A bécsi udvari opera művésze volt, az 50-es években Londonban működött. 1860-ban visszavonult és Boulogne-ban zeneiskolát nyitott.

Reicher-Kindermann, Hedwig (1853-1883) - német op.én. (MS). A híres baritonista, August Kindermann (l. ott) lánya és növendéke. 1870-ben debütált Münchenben. Karlsruhéban, majd Berlinben működött; 1876-ban Wagner rábízta az első bayreuthi Ring-ciklusban Erda és Grimgerde szerepét. 1880-ban Angelo Neumann Wagner-társulatának tagja lett, és fiatal korában bekövetkezett haláláig itt működött.

Reichmann, Theodor (1849-1903) - német op.én. (Bar). 1869-ben debütált Magdeburgban. Berlin, Hamburg és München után a bécsi O. tagja lett, 1882-től 1902-ig. Korának egyik legnevezetesebb Wagner-énekese, az első Amforias (1882, Bayreuth). Híres Sachs és Wolfram. Nemcsak Európában, de a Met-ben is ünnepelték, itt a német repertoáron kívül olasz és francia operákban is nagy sikerrel szerepelt.

Reina, Giovanni (?-?) - olasz op.én. (Bar). 1847-ben a pesti Német Színházhoz szerződött, miután 1846-ban már egy olasz stagione keretében fellépett a N.Sz.-ban. (Ő volt az első magyarországi Verdi-előadás, a Nabucco Zaccariája.) A Német Színház leégése után a N.Sz.-hoz szerződött, s már első felléptekor magyarul énekelte Zaccariát. 1851-ig volt a színház tagja, de 1855-ig még többször visszatért vendégszereplésre. Ő volt az első magyar Macbeth, Francesco Foscari, Francesco Moor.

Reiner Frigyes (1888-1963) - magyar szárm. amerikai karm. Pályáját a bpesti OH-ban karigazgatóként kezdte 1909-ben. Ljubljanában, majd a bpesti V.Sz.-ban vezető karmester, ő dirigálta itt 1914-ben a Parsifal magyar bemutatóját. Még ugyanebben az évben a drezdai O.H.-hoz szerződik, itt marad 7 évig. 1922-ben az USA-ba költözött, ahol évtizedeken át hangversenydirigensként tevékenykedett. 1949-ben tért vissza az opera műfajához, ekkor lett a Met vezető karmestereinek egyike (1953-ig). Tíz év után visszatért a Met-hez, de már csak előkészíteni tudta az Istenek alkonya felújítását; a próbák ideje alatt halt meg. - Reiner mindenekelőtt koncertdirigensként vált világhírűvé. Néhány hanglemezfelvétele - így t. k. egy csodálatos Carmen-produkció - azonban maradandó emléket állított a temperamentumos, a műveket mélyen átélő és ugyanakkor tökéletes precizitással kidolgozó operakarmesternek.

Reinhardt, Delia (1892-1974) - német op.én. (S). Boroszlóban debütált 1913-ban. A müncheni, berlini operaházak, a londoni C.G., majd a Met hírneves Richard Strauss- és Wagner-énekesnője volt; híres Pogner Éva, Elza és Octavian.

Reining, Maria (1905-) - osztrák op.én. (S). A bécsi S.O. évtizedeken keresztül legnagyobb sztárjai közt tartotta nyilván; 1931-től 1955-ig volt a színház tagja (közben 4 évig Münchenben működött). Toscanini ővele énekeltette Pogner Évát Salzburgban. Korának igen jelentős Strauss-énekesnője volt; kristálytisztán csengő hangja, színpadi megjelenése és hallatlan stílusérzéke tette ünnepelt művésszé.

Reinmar, Hans (1895-1961) - német op.én. (Bar). 1919-ben debütált Olomoucban. Zürich, Drezda és Hamburg után került a berlini Städtische Operbe, ahol 1928-tól 1945-ig a vezető Wagner-énekesek egyike volt. Igazi hősbariton, nagy drámai kifejezőerővel.

Reiss, Albert (1870-1940) - német op.én. (T). Pályáját színészként kezdte, s csak 1897-ben debütált operaénekesként Königsbergben, Lortzing Cár és ács c. darabjában. 1901-től 1920-ig a Met nagy epizodistái közé tartozott, neves Mime és Dávid volt. Ő énekelte Nick szerepét a Nyugat lánya New York-i premierjén.

Rejzen, Mark (1895-) - szovjet op.én. (B). 1921-ben debütált Harkovban. 1925-től 1930-ig a leningrádi Kirov operaház, majd visszavonulásáig a B. vezető basszistája volt. Egész Európát beutazta vendégjátékai során, nálunk is fellépett. Szerepkörének nagy alakításai elsősorban a klasszikus orosz repertoárból valók: Borisz, Doszifej, Gremin. Emellett a nagy basszusszerepek, mint Fülöp király és Basilio avatott tolmácsolója is volt, de énekelte Wotant is. Igazi szláv basszushang birtokosa, mely azonban a magas fekvésekben is átütő erejű és ugyanakkor lírikus finomságokra is képes.

Rékai András (1901-1968) - magyar rendező. R. Nándor fia. 1919-ben lett az OH tagja, ahol 30 éven át működött rendezőként, majd főrendezőként. Munkáiban általában véve a hagyományos stílust képviselte, de ezen belül igen gyakran a lélektani meglátások és - néha különös - ötletek domináltak. Nyugdíjbavonulása után a Zeneműkiadó irodalmi vezetője volt.

Rékai Nándor (1870-1943) - magyar karm., és zszerző. 1902-ben lett az OH tagja, korrepetitorként. 1910-ben kezdett dirigálni, 1927-ben ő lett az OH vezető karnagya. A 20-as, 30-as években ő volt a leggyakrabban foglalkoztatott repertoár-dirigensek egyike. Zeneszerzőként több operát írt, valamint átdolgozta Erkel Névtelen hősök-jét. Ő végezte a Nádasdy-féle Bánk-átdolgozás zenei munkáját. (Vö. Bánk bán)

Relle Gabriella (1902-1975) - magyar op.én.(S). Még főiskolás korában, 1924-ben debütált az OH-ban, Elzaként. Oly sikerrel mutatkozott be, hogy azonnal rendes tagnak szerződtették. A két világháború közti évtizedek legjelentősebb magyar jugendlich-dramatisch szopránjainak egyike volt. A 30-as években gyakran vendégszerepelt Berlinben, a Városi Operában és a S.O.-ben egyaránt. Mintegy 40 vezető szerepet énekelt, főleg Puccini és Wagner műveiben. Csengő és minden regiszterében kiegyenlített szopránja egyike volt a magyar operajátszás története legszebb hangjainak. Fő szerepei: Liu (talán legjobb szerepe), Tosca, Mimi, Manon, Nedda, Elza, Pogner Éva, Sieglinde, Vénusz. Az OH örökös tagja volt.

Remendado - Bizet Carmenjában az egyik csempész (T).

Reményi Sándor (1915-) - magyar op.én. (Bar). 1941-ben debütált az OH-ban, a Carmen Moraleseként. Mintegy 70 szerepben lépett fel pályafutása során, a lírai bariton szerepkörben. Verdi és Mozart műveiben egyaránt jelentős sikereket aratott a háború utáni évtizedekben, a színház egyik legjobb Wolframja, Georges Germont-ja, Renéje, Masettója és Marcelje volt. Vendégszerepelt hangverseny- és operaénekesként Rómában, Brüsszelben, Párizsban, Londonban és Bécsben. Érdemes művész.

remete csengettyűje, A - Maillart 3 felv. vígoperája (1856, Párizs O.C.), Cormon és Lockroy szövegére. Magyar bem.; 1881, pesti N.Sz. A századforduló egyik legnépszerűbb francia vígoperája.

Remsey Győző (1925-) - magyar op.én. (T). 1951-ben debütált az OH-ban, Almavivaként. A színház egyik vezető Mozart-tenorja volt hat évig, ez alatt az összes fontos Mozart-szerepeket elénekelte. 1957-ben külföldre távozott, ahol egy ideig a kölni opera tagja volt, majd a 70-es években lekerült a pályáról.

Rémy Lajos (?-1887) - magyar op.én. (T). 1851-ben debütált a pesti N.Sz.-ban, Ernaniként. Hamar elhagyta a magyar fővárost és Németországban, Itáliában, Párizsban és Bécsben működött. Egy-egy alkalommal hazalátogatott és vendégként fellépett. Betegsége miatt öngyilkos lett.

Renard (A róka) - Stravinsky "énekelt és játszott burleszk története" 2 részben (1922, Párizs, O.), a zeneszerző Ramuz által franciára fordított szövegére, orosz népmesék nyomán. A színpadon mímesek (köztük artisták is) játsszák a vidám állatmese-történetet, míg a kamarazenekarban foglalnak helyet az énekesek.

Renaud, Maurice (1861-1933) - francia op.én. (Bar). A brüsszeli La M.-ben debütált 1883-ban. 1890-ig e színházban, majd Párizsban működött. Korának nevezetes énekese volt, számos francia opera ősbemutatójának részese, híres Wagner-bariton. Bár sem hangszépsége, sem volumene nem volt különleges, nagyszerűen bánt vele; ez a művészi tudás, egyesülve a kiváló színészi készséggel, a mesteri maszkokkal, Renaud-t korának egyik legjelesebb francia operai művészévé tette.

rendezés - A fogalom az opera világában aránylag éppoly újkeletű, mint a prózadrámában. Az operarendező nevét csak az I. világháború körüli években kezdték kiírni a színlapokra. Régebbi időkben vagy a balettmester, vagy - buffa esetén - a vezető basszus-buffo állította be - úgy-ahogy - a színpadi játékot. Talán Mozart az első igazi rendező, akiről tudjuk, hogy nemcsak karmesterként vezette műveinek előadását, de ő irányította a színészi játékot is. Mozart nyomát és példáját követte Németországban Weber és Spohr, Olaszországban pedig Verdi. Verdi a leggondosabban előírta a díszleteket, az egész színpadi megjelenítést, és próbái során majdnem annyi gondot fordított a színpadi játékra, mint a zenei betanításra. A modern operarendező első modellje, legfontosabb őse azonban kétségkívül Richard Wagner volt. Már maga az "összművészet"-elv megkövetelte a gondos inszcenálást; Wagner azonban valódi, mai értelemben vett rendezőként gondozta műveinek előadásait, elsősorban természetesen a bayreuthi produkciókat (jellemző, hogy 1876-ban és később is a bayreuthi előadásokat Wagner soha nem vezényelte, ezt Richterre vagy másokra bízta, ő rendezte azokat). Példája aztán iskolát teremtett, és lassanként létrehozta az állandó operarendezői munkakört. Bécsben Mahler, Olaszországban Toscanini tevékenykedett rendezői vonalon is. Döntő fordulót jelentett, amikor R. Strauss a Rózsalovag 1911-es drezdai bemutatójára - szinte az utolsó pillanatban - Max Reinhardtot hívta meg rendezőként. Ettől kezdve számos olyan eset fordult elő, hogy operarendezők a prózadráma területéről kerültek át operaházakhoz. Így Carl Ebert, Walter Felsenstein, Günther Rennert, Visconti, Zeffirelli, nálunk Hevesi Sándor és Márkus László - mind prózai színészként vagy rendezőként kezdték pályafutásukat. Sztanyiszlavszkij ugyancsak foglalkozott operarendezéssel. Korunkban pedig egyre gyakoribb eset, hogy prózai rendezők időről-időre kirándulnak az operaszínpadra is.

Az operarendező feladata lényegesen különbözik a prózadrámai rendezőétől. Egy prózadrámát a rendező a legkülönbözőbb felfogásokban produkálhat, koncepciója szerint alakíthatja a játék menetét. Az operarendező kezét mindenképpen megköti maga a zene. (A híres példa: Shakespeare Othellóját sok szempontból és sok elképzelés szerint lehet színpadra vinni, Verdi Otellója nem lehet más, mint a féltékenység, az öncélú gonoszság és a sárbatiport ártatlanság tragédiája.) A színpadi mozgást éppúgy a zene szerint kell beállítani, mint ahogy a zene diktálja az esetleg állóképpé merevedő tablók beiktatását. Az igazi operarendező sohasem a mű alapjául szolgáló - esetleg irodalmi értékű - szövegkönyvből indul ki, hanem mindig abból, hogy ezt a szöveget, a benne foglalt jellemeket, akciókat és konfliktusokat a zeneszerző hogyan ábrázolja és értelmezi a partitúrában.

Mindez persze nem zárja ki, hogy az operarendezés stílusa ne változzék korszakról korszakra és ne fogadhassa magába akár a legmodernebb tendenciákat is. Így például korunkban talán két alapvetően különböző irányzat áll szemben egymással: a Walter Felsensteiné, a maga teljes realizmusával (és rendszerint a cselekmény legapróbb részleteinek minuciózus kidolgozásával), és az új-bayreuthi stílus (Wieland és Wolfgang Wagner), amely teljesen az absztrakció híve, s mindent a legelvontabb síkon, főleg díszletelemekkel, világítással és a szereplők szinte koreografált mozgatásával, szimbolikusan értelmez.

René (Renato) - Verdi Álarcosbáljában Richard gróf titkára és barátja (Bar), Amelia férje.

Rennert, Günther (1911-) - német rendező. Pályáját filmrendezőként kezdte, majd Wuppertalban és Frankfurtban volt színházi rendező (utóbbi helyen került Felsenstein hatása alá). Karrierjének további állomásai: Königsberg, Berlin, München - itt rendezett először operát, a Fideliót. 1946-tól 56-ig a hamburgi Operaház intendánsa, s egyben főrendezője. 1972-től a müncheni operaház intendánsa. - Korunk legnevesebb operarendezőinek egyike, a Wagner-unokák, Felsenstein és Visconti mellett a mai operarendezés stílusának egyik fő kialakítója. Munkásságát az ötletesség, a szellemesség és mindenkor a zenéből való megközelítés jellemzi. Tevékenysége kifejezetten humanista, talán ez a tulajdonsága tette napjaink legnagyobb hatású rendezőinek egyikévé.

re pastore, Il (A királyi pásztor) - Mozart 2 felv. "dramma per musicá"-ja (1775, Salzburg), Metastasio szövegére. - Metastasio e librettóját Mozarton kívül sok más komponista is megzenésítette, köztük: Sarti (1753), Hasse (1755), Gluck (1756), Piccinni (1760), Galuppi (1762), Jommelli (1764) stb.

Residenztheater München

Resnik, Regina (1922-) - amerikai op.én. (MS). New Yorkban debütált 1942-ben, Lady Macbethként. 1944-től a Met művésze. Pályája kezdetén inkább szoprán-szerepeket énekelt, majd később áttért a drámai mezzó szerepkörre. Már az 50-es években utazó világsztár volt, a nagy fesztiválok (köztük Bayreuth) és operaházak állandó vendége. Világhíres Carmen, Amneris, Mrs. Quickly, szoprán korában nagyszerű Sieglinde. Nemcsak minden regiszterében kiegyenlített, gyönyörű hanganyaga tette világszerte ünnepelt művésszé, hanem hangi és színészi alakításának mélyen átgondolt, izzó drámaisága is. Mindezek a tulajdonságok talán leginkább Lady Macbeth-jében érvényesültek; ezt a szerepet napjainkban nálánál jobban nagyon kevesen tudták csak elénekelni.

Resta immobile - Rossini Tell Vilmosa III. felvonásában a címszereplő (Bar) megrendítő áriája az apai érzést próbára tevő helyzetben.

Restate Posa márki!

Reszke, De De Reszke

retablo de maese Pedro, El Pedro mester bábjátéka

Rethberg, Elisabeth (1894-) - német szárm. amerikai op.én. (S). Drezdában debütált 1915-ben, a Cigánybáró Arzénájaként. Különböző német operaházak után lett a Met sztárja, ahol 1922-től kezdve 20 éven át a színház német és olasz repertoárjának egyik vezető szopránénekese volt. Met-tagsága idején számos alkalommal vendégszerepelt Európában is, így többek közt ő volt 1928-ban Strauss Egyiptomi Helénájának első címszereplője. Rethberg korának egyik legnagyobb drámai szopránja volt, aki azonban a lírai szerepkörben is nagyszerű alakításokat nyújtott. Egyaránt ragyogó Aida és Sieglinde, Desdemona és Elza. Nemcsak hangjának szépsége, hanem mindenekelőtt stílusérzéke tette a század középső évtizedeinek egyik leghíresebb énekesévé. Mint általában a német származású művészek, ő is nagyszerű dalénekes volt.

Réthy Eszter (1912-) - magyar op.én. (S). 1935-ben debütált az OH-ban, de két év múlva már a bécsi S.O. szerződtette. 1949-ig volt e színház tagja, közben azonban állandó vendégként működött Bpesten is. Finom, csengő szopránja főleg Mozart- és Strauss-szerepekben aratott jelentős sikereket Bécsben, Bpesten és a 30-as évek végén Salzburgban is. Operettprimadonnaként is működött, és 1949 után gyakran lépett fel a bécsi Volksoperben.

Réti Csaba (1936-) - magyar op.én. (T). 1962-ben debütált a szegedi N.Sz.-ban, Belmonteként. Azóta e színház tagja (egy évadon át a pécsi N.Sz.-ban működött). Lírai és karakter-tenor szerepkörben tevékenykedik, valamint oratóriumszólistaként. Liszt-díjas.

Réti József (1925-1973) - magyar op.én. (T). Az OH-ban debütált 1953-ban, előbb a Honvéd Művészegyüttes szólistája volt. Pályája kezdetén karakterszerepeket énekelt, 1957-ben Almavivaként mutatkozott be vezető szerepben. Ettől kezdve - haláláig - az OH első Mozart-tenorja volt. Majd minden Mozart-szerepet énekelt, de emellett kimagaslóan nagyszerű karakter-alakítások is fontos állomásai voltak pályájának: Dávid, Pang stb. A spinto-szerepek közül Edgar, Rodolphe és Des Grieux tartoztak repertoárjába. Korán kezdett oratóriumokat és dalokat is énekelni, a 60-70-es évek legtöbbet foglalkoztatott koncertszólistái közé tartozott, s mint ilyen, egész Európát végigjárta vendégszereplőként. Énekesi arcképének legfontosabb vonásai: a tökéletes technika, az akadályt nem ismerő magas regiszter, a nagyszerű szövegmondás és hallatlanul biztos muzikalitás, valamint stílusismeret voltak. Korai halála egyik legnagyobb alakjától fosztotta meg a magyar énekeskultúrát. 1964-1973 a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Reuss-Belce, Luise (1862-1945) - német op.én. (S). 1881-ben debütált Karlsruhéban, Elzaként. Részt vett a Parsifal bemutatóján, ő volt az egyik Viráglány. Karlsruhéból Wiesbadenbe került, de közben másfél évtizedig Bayreuth egyik oszlopos tagja volt, korának legjobb Frickája. Asszisztensként is működött itt, mint az utolsó olyan művész, aki még Wagner felügyelete alatt énekelt. Pályája végén Berlinben, majd Nürnbergben rendezőként tevékenykedett. Drezda nagy bombázása alatt halt meg.

Reverenza!Engedelmet!

revizor, A - Werner Egk 5 felv. operája (1957, Schwetzingen), a zeneszerző szövegére, Gogol színműve alapján.

Reynolds, Anna (1935?-) - angol op.én. (MS). Londonban zongorát, Rómában éneket tanult. Pályáját Olaszországban kezdte, majd hamarosan - opera- és koncerténekesként - Európa-szerte ismert és keresett művész. Mind Wagner műveiben, mind az olasz repertoárban a karakterszerepek kitűnő megformálója, amellett ismert, nagyszerű koncerténekes.

Rezia - Weber Oberonjának hősnője (S), Harun al Rasid lánya, Hüon lovag szerelmese.

rheimsi utazás, A - Rossini 2 felv. operája (1825. Párizs, Th. Italien, X. Károly koronázása alkalmából), Balochi szövegére. A darab a sztár-szereposztás ellenére megbukott; a zenei anyag nagy része később bekerült az Ory grófja c. műbe.

Rheingold, Das Rajna kincse, A

Rhodes, Jane (1930-) - francia op.én. (S). 1953-ban debütált Nantes-ban, a Faust elkárhozásában. 1954-ben ő volt a női főszereplője Prokofjev Tüzes angyala koncert-ősbemutatójának. 1959-ben énekelte először a párizsi O.-ban a Carmen címszerepét, s ezzel indult nemzetközi pályája. Híres Tosca és Salome.

Riavez, José (1890-1958) - horvát op.én. (T). 1916-ban debütált Zágrábban, ahol 10 évig volt az együttes tagja. 1928-tól 1932-ig Berlinben, majd a prágai Német Operában énekelt, 1937-ben visszatért hazájába. 1948-tól haláláig a belgrádi Zeneakadémia tanára volt. A két háború közti évtizedek jónevű spinto-tenorjai közé tartozott. Bpesten Bruno Walter felejthetetlen Verdi Requiemjének tenor-szólistája volt.

Ricciardi, Franco (1921-) - olasz op.én. (T). 1947-ben debütált a nápolyi S.C.-ban, Pinkertonként. Hamarosan mint comprimario-tenor lett híres, Piero de Palmához hasonlóan gyakran foglalkoztatott, nagyszerű karakter-alakításokat nyújtó művész.

Ricciarelli, Katia (1946-) - olasz op.én. (S). 1969-ben debütált, Mimiként, Mantovában. 1971-ben megnyerte az olasz TV "Verdi-hangok" énekversenyét, s ezzel egyszerre az olasz szoprán-gárda élére került. Két év alatt karrierje a Sc.-ba, a torinói Regióba, a chicagói Lyricbe és a bécsi S.O.-ba vitte el. Igen tág szerepkörben tevékenykedik, a XVIII. századi klasszikus szerzőktől, Bellinin át Verdiig, Wagnerig és Pucciniig. Mindenekelőtt gyönyörű hangja és tökéletes technikája áll e sikersorozat mögött.

Richard Coeur de Lion Oroszlánszívű Richárd

Richardson, Samuel (1689-1761) - angol regényíró. Pamela c. regénye a XVIII. sz. egyik legnépszerűbb irodalmi alkotása; ennek alapján készült a század talán legsikeresebb operája: Piccinni La buona figliuolája. Ugyane mű nyomán Generali és Traëtta is írt operát.

Richter János (1843-1916) - magyar karm. Bécsben tanult, majd ugyanott a Kärntnerthortheaterben kürtös. A 60-as években már Wagner munkatársa, ő ajánlja be a fiatal muzsikust Münchenbe Bülowhoz. Ekkor kezdődik karmesteri pályája: 1868-69 München, 1871-75 Bpest, 1875-1900 Bécs - ezek pályájának legfontosabb állomásai. Bayreuthban 1876-tól 1912-ig vezető karmester. Ő dirigálta az első ünnepi játékon a Siegfried és az Istenek alkonya ősbemutatóit. Élete utolsó periódusában főleg Angliában működött, opera- és hangversenydirigensként. Richter korának egyik legnagyobb dirigense volt, aki főleg a Wagner-művek népszerűsítéséért tett rengeteget. Ugyanakkor az egész német repertoár (szimfonikus- és operamuzsika) leghíresebb tolmácsolója is volt. Nemcsak Wagnerért, de minden haladó, a korában modernnek számító zenéért kiállt, így többek közt a pályája kezdetén álló Bartókért.

Ricordi-cég - a legnagyobb olasz zeneműkiadó vállalat, amely elválaszthatatlanul összeforrott a múlt sz.-i olasz operazene két legnagyobb alakjával, Verdivel és Puccinivel. A vállalatot 1808-ban Giovanni Ricordi alapította meg. Virágkorát a cég Giulio Ricordi (1840-1912) alatt érte meg. Giulio Ricordi képzett zeneszerző is volt, s így kitűnő üzleti érzékéhez kifinomult zenei ízlés is párosult tevékenységében. Verdinek nemcsak kiadója, hanem jó barátja is volt. Ő fedezte föl és támogatta Puccini kezdő lépéseit. Mind Verdi, mind Puccini igen nagyra tartották, és ítéleteiben, üzleti módszereiben, propagandatevékenységében, a színházak és énekesek kiválasztásában megbíztak Giulio Ricordiban. - Fia, Tito Ricordi (1865-1933) már kevésbé volt jó vezetője a cégnek, mint apja. Rendezőként is tevékenykedett, többek közt ő vitte színpadra a Toscát. 1919-ben kilépett a vállalatból és visszavonult. A két nagy mester mellett a Ricordi-cég számos kisebb jelentőségű zeneszerző kiadója is volt. Megjelentette az olasz opera nagyjainak műveit partitúrában és zongorakivonat formájában, Rossinitől Respighiig. A cég székhelye: Milánó.

Ridderbusch, Karl (1932-) - német op.én. (B). 1962-ben debütált a münsteri operában. 1963-ban Essenbe került, majd 1965-ben Düsseldorfba, ennek az együttesnek a tagja ma is. Karrierje rakétaszerűen ívelt föl: 1967 óta állandó tagja a bayreuthi együtteseknek, 1968 óta Karajan salzburgi Húsvéti Fesztiváljának résztvevője. Ma már utazó világsztár, aki a Sc.-tól Buenos Airesig és Londontól Bécsig vendégszerepel a legnagyobb színpadokon és fesztiválokon. Repertoárja 50 szerepre terjed. - Ridderbusch, fiatal kora ellenére egyike napjaink nemcsak legjobb, de egyben példamutatóan nagy művészegyéniségeinek. Egyrészt univerzális művész, aki bár Wagner műveihez áll legközelebb, kitűnő Mozart-, Strauss- és Verdi-énekes is. Hangja a legszebb basszushangok közül való, színészi készsége prózai színpadon is megállná a helyét. Ami a legfontosabb azonban, az művészetének komplex mivolta. Csak a legnagyobbaktól hallhatunk-láthatunk olyan minden ízében kidolgozott, színészi játékban és hangi árnyalatokban egyaránt mindent tolmácsoló alakításokat, mint Ridderbuschtól. Sokoldalúságára jellemző szerepkörének két végletes ellenpólusa, mindkettőt csodálatosan alakítja és énekli: a komor, sötét Hagen és a joviális, kedves, komikus Ochs báró. Kiváló oratóriumszólista is.

Rienzi - Wagner 5 felv. operája (1842, Drezda) a zeneszerző szövegére, Bulwer Lytton regénye nyomán. Magyarorsz. bem.: 1874, pesti N.Sz.

Wagner első jelentős műve, s egyben első sikere. Tipikus francia-stílusú nagyopera, annak minden előnyével és hátrányával. Zenéjében úgyszólván csak csírájában vannak meg a későbbi Wagner-stílus jelei. A cselekmény a középkori Rómába visz, ahol a viszálykodó főnemesi családok fölött Cola di Rienzi (T) győz. A főnemesek összeesküvése azonban Rienzi ellen fordítja a népet, amely felgyújtja a népvezér palotáját. A történelmi alapokon nyugvó cselekménybe Wagner szerelmi bonyodalmat is belesző, Rienzi húga, Irene (S) és az egyik főnemes fia, Adriano (MS) között. - A teljes mű eltűnt az operaházak repertoárjáról, nyitánya és néhány áriája hangversenyprogramokon él.

Rigó Magda (1910-) - magyar op.én. (S). 1935-ben debütált az OH-ban, Améliaként. A háború körüli évtizedek egyik legjelentősebb drámai szopránja volt, kiváló Amélia, Aida, Tosca, Sieglinde, Elza, Tannhäuser-Erzsébet és Senta. Vendégszerepelt Bécsben, Bukarestben, Érdemes művész.

Rigoletto - Verdi 3 felv. operája. (1851, Velence, F.), Piave szövegére, Victor Hugo "A király mulat" c. drámája nyomán. Magyar bem.: 1852, pesti N.Sz.

A Rigolettóval veszi kezdetét Verdi érett alkotókorszaka. Noha a modern Verdi-kutatás elutasítja a mester életművének alkotói korszakokra való bontását, és az egész oeuvre-t egységesnek tartja, tagadhatatlan, hogy a Rigolettóval áll be a legjelentősebb fordulatok egyike Verdi fejlődésében. Ez az első eset Verdi pályáján, hogy a teljes zenei felépítést a cselekményhez igazítja a mester, és csak ott alkalmaz hagyományos formákat és jelenet-típusokat, ahol azt a cselekmény, a dráma lehetővé teszi. Így habozás nélkül cseréli fel a tradicionális lassú-gyors felépítést a drámai igazság kedvéért annak fordítottjára a címszereplő II. felvonásbeli nagyjelenetében. Ugyanígy jelentősek a drámai fogantatású jelenet-típusok, mint például Rigoletto és Sparafucile kettőse, amelyben az énekszólamokban úgyszólván csak recitativo-jellegű frázisok szólalnak meg, míg a dallamosságot és a formát a zenekari kíséret adja. Az egységes nagyjelenet is tulajdonképpen itt bontakozik ki a maga teljes újdonságában: ilyennek tekinthetjük az egész első képet. Ám ami a legfontosabb a Rigoletto partitúrájában: a muzsika elejétől végig, minden hangjában a drámaiságot szolgálja. E művel kapcsolatban írta le Verdi egy levelében azt a mondatot, amely teljes életművének, de érett alkotókorszakának mindenképpen mottója lehet: "Hangjegyeimet, legyenek azok csúnyák vagy szépek, sohasem a véletlen diktálja, azoknak mindig értelmet, karaktert akarok adni."

Rimini, Giacomo (1888-1952) - olasz op.én. (Bar). 1910-ben debütált Veronában. 1916-ban a T. Colónban vendégszerepelt, a kor nagy szopránjával, Rosa Raisával. akit később feleségül is vett. Ugyanez évben a chicagói Operához szerződött, s pályája végéig itt is maradt. Közben sokszor vendégszerepelt hazájában; ő volt a Scalában a Turandot-premier első Pingje (felesége énekelte a címszerepet). Korának egyik legnagyobb karakterbaritonja volt, világhíres és ellenállhatatlan humorú Don Pasquale, Schicchi, de mindenekelőtt - Stabile mellett - a korszak legnagyobb Falstaffja.

Rinaldi, Margherita (1934?-) - olasz op.én. (S). Spoletóban debütált 1958-ban, Luciaként. A következő évben már a római opera szerződteti. Napjaink egyik jeles és sokat foglalkoztatott koloratúrszopránja, kiváló Gilda, Oszkár, Violetta stb. Egyike a kevés jelentős olasz Mozart-énekesnőnek. Briliáns technikája Bpesten is sikert aratott.

Rinaldo - Händel 3 felv. operája (1711, London), Rossi szövegére, Tasso Megszabadított Jeruzsálem c. eposzának egyik részlete nyomán.

RinaldoArmida

Ring - Wagner Nibelung-tetralógiájának közkeletű elnevezése. (Lásd: A Rajna kincse, Walkür, Siegfried és Istenek alkonya.)

Rinuccini, Ottaviano (1562-1621) - olasz költő és librettista. Tagja volt a firenzei Cameratának, sőt, a társaság egyik vezetője. Ő írta az első operák szövegkölteményét: Peri Dafneját és Euridicéjét. Az előbbi szövegkönyvet Gagliano, Opitz német fordításában Schütz, az utóbbit Caccini is megzenésítette. Rinuccini a szövegírója Monteverdi Ariannájának és Il Ballo delle Ingrate-jának.

Rinuccio - Puccini Gianni Schicchi-jének fiatal hőse (T), Lauretta szerelmese.

Risley, Lelia (?-1892) - amerikai op.én. (S). Párizsban tanult, olasz színpadokon működött, majd 1882-88 a pesti N.Sz., ill. OH művésze volt.

Rissay Pál (1911-) - magyar op.én. (B). 1938-ban debütált az OH-ban, Strauss Daphnéjának egyik kisebb szerepében. 1960-ig volt az OH tagja, majd 1960-66 a szegedi N.Sz.-ban működött. A drámai és a cantante-basszus szerepeket egyaránt énekelte (Colline, Gvárdián, Ozmin, Sparafucile, Hunding stb.). Igen gyakran szerepelt mint oratóriumszólista. Egyik kezdeményezője volt a Gördülő Operának (l. ott).

Rita - Donizetti 1 felv. operája (1860, Párizs O.C.), Vaëz szövegére. Magyar bem.: 1963 Bpest, Postás Opera Együttes.

Donizetti egyik legsikeresebb vígoperája, melyet napjainkban kezdenek újra felfedezni.

Ritorna vincitorTérj vissza győztesen

ritornello - olasz szakkifejezés az áriák vagy egyéb zárt számok bevezető zenekari előjátékára. A ritornello - mint szó szerinti fordítása (kis visszatérés) mutatja - az ária egyes szakaszaiban is visszatérhet.

ritorno d'Ulisse, IlOdüsszeusz hazatérése

Ritter-Ciampi, Gabrielle (1886-1975) - francia op.én. (S). Apja, Ezio C. baritonista volt, nagybátyja Théodore R., a híres francia zongoraművész. Hangverseny-énekesnőként kezdte pályafutását 1902-ben, majd 1917-ben debütált operaszínpadon. 1919-ben az O.C., 1921-ben az O. tagja lett. Sokoldalú művész, elsősorban Mozart-alakításaival aratott nagy sikereket.

Ritzmann, Martin (1919-) - német op.én. (T). 1951-ben debütált Altenburgban. 1954-1957 a berlini operettszínház, a Metropol-Theater bonvivánja, de már ebben az időben is gyakran vendégszerepelt a S.O.-ben. 1957 óta e színház egyik vezető tenorja, a spinto-szerepkörben. Kiváló Puccini-hős, Lenszkij, Don José és Lohengrin. Vendégszerepelt több ízben Bpesten is.

Rizzieri, Elena - (1922-) - olasz op.én. (S). A velencei Fenice színházban debütált 1946-ban, Margitként. Az 50-es évek elején már a Sc. énekesei között van, és hamarosan utazó világsztár lett belőle. Leginkább Mozart szerepekben tűnt ki, így pl. Susanneként és Despinaként.

Robert le diable - Ördög Róbert

Roberto D'Evereux - Donizetti 3 felv. operája (1837, Nápoly, S.C.), Cammarano szövegére.

Egyike azon Donizetti-műveknek, amelyeket napjainkban fedez fel újra a közönség és a szakma.

Robin, Mado (1918-1960) - francia op.én. (S). Titta Ruffo fedezte fel; ugyan már 1937-ben versenyt nyert Párizsban, de a háború miatt csak 1945-ben debütálhatott Párizsban, Gildaként. A II. világháború utáni évek egyik jeles koloratúrszopránja volt, híres Lucia és Lakmé.

Rocco - Beethoven Fideliójában a jóindulatú, derék börtönőr (B), aki szolgálatába fogadja a férfiruhába öltözött Leonórát.

Rode, Wilhelm (1887-1959) - német op.én. (Bbar). 1908-ban debütált Erfurtban, a Lohengrin Hirdetőjeként. Kisebb német operaházak után 1922-ben a müncheni opera tagja lett. 1934-ig volt vezető Wagner-baritonja ennek a színháznak, valamint - vendégként - a bécsi és drezdai operaházaknak. 1934-1944 között a berlini Deutsches Opernhaus intendánsa. Korának egyik legjobb Hans Sachsja, Wotanja és Bolygó hollandija volt.

Rodelinda - Händel 3 felv. operája (1725, London), Salvi szövegére. Magyar bem.: 1943. bpesti OH.

Händel egyik legdrámaibb operája, amely ugyanakkor feltűnően gazdag lírai szépségekben is. Bertarik és Rodelinda búcsú-kettőse, vagy Grimwald álom-áriája Händel operazenéjének ékkövei közé tartozik.

Rodolfo - 1. Bellini Az alvajáró c. operájának egyik főszereplője (B). - 2. Verdi Luisa Millerjében a címszereplő szerelmese (T), Walter gróf fia.

Rodolphe - Puccini Bohéméletének költő-főhőse (T), Mimi szerelmese.

Rodostó - Zichy Géza 3 felv. operája (1912, OH), a zeneszerző szövegére. A Rákóczi-trilógia (Nemo, II. Rákóczi Ferenc, Rodostó) utolsó darabja.

Rodrigo - Verdi Don Carlosa Posa márkijának (Bar) keresztneve. Európában általában e néven ismert a szerep.

Rodzinski, Artur (1892-1958) - lengyel karm. Schalk növendéke volt, Lwówban debütált 1920-ban. Elsősorban hangversenydirigensként lett világhírű, de számos operaházban is tevékenykedett, így Clevelandben, Chicagóban, valamint több olasz operaházban.

Rogatchewsky, Joseph (1891-) - orosz szárm. op.én. (T). Párizsban tanult és ott is telepedett le. 1922-ben debütált Toulouse-ban - a háború alatt a francia hadseregben szolgált -, s még ugyanebben az évben az O.C. szerződtette. Két év múlva a brüsszeli La M. vezető lírai tenorja lett, 1953-1959 a színház igazgatója volt. Brüsszelben tanított is. Kora egyik legszebb lírai tenorhangja, főleg a francia repertoárban aratott nagy sikereket.

Roger, Gustave (1815-1879) - francia op.én. (T). 1838-ban debütált a párizsi O.C.-ban, Halévy "A villám" c. operájában. 1849 és 1859 közt a párizsi O. vezető tenoristája volt, t. k. a Próféta első címszereplője. 1859-ben baleset érte és fél karját amputálni kellett; műkarral még két további évig szerepelt színpadon, de 1862-ben vissza kellett vonulnia. Tanár lett a Conservatoire-ban, 1868-tól egészen haláláig.

Roger király - Karól Szymanowski 3 felv. operája (1926, Varsó), Jaroslaw Iwaszkiewicz és a zeneszerző szövegére. Szymanowski két operája közül a népszerűbb, az utóbbi időkben nemcsak Varsóban, de Európa más operaszínpadain is felújították. A cselekmény a kora-középkori Szicíliában játszódik, témája a kereszténység és a pogányság küzdelme.

Rohonyi Anikó (1944-) - magyar op.én. (S). 1972-ben debütált az OH-ban, Szilágyi Erzsébetként. Drámai szoprán szerepkörben működik.

Rohr, Otto von (1916-) - német op.én. (B). 1938-ban debütált Duisburgban. 1941-ben lett a stuttgarti opera tagja, kiváló karakterbasszus.

roi David, Le Dávid király

roi de Lahore, LeLahore királya

Roi d'Ys Ys királya

roi malgre lui, Le (Akarata ellenére király) - Chabrier 3 felv. operája (1887, Párizs, O.C.), De Najac és Burani szövegére.

Róka István (1941-) - magyar op.én. (T). 1970-ben debütált az OH-ban, a Lammermoori Lucia Normannójaként. A lírai tenor szerepkörben működik, igen szép hanganyaga érvényesül elsősorban (Edgar, Rodolphe).

Roller, Alfred (1864-1935) - osztrák díszlet- és jelmeztervező. A századforduló éveinek Adolphe Appia mellett legnagyobb jelentőségű tervezője volt. Állandó munkatársa volt a bécsi Hofopernek, elsősorban Wagner, Mozart és Beethoven operáihoz készített díszleteivel tűnt ki. Bécs mellett Salzburg számos produkciójának díszleteit ő készítette; leghíresebb munkája azonban vitán felül a Rózsalovag 1911-es drezdai bemutató előadásának színpadképe és kosztümjei voltak. Ez utóbbi munkáját Strauss éppúgy kötelezővé tette a Rózsalovag minden előadásán, a világ minden színpadán, mint Reinhardt rendezését. Roller díszletei főleg festőiségükkel tűntek ki és teremtettek iskolát; ő volt a századfordulós - lényegében realista, nem jelzett, de mégis stilizált - színpadi tervezés mintaképe.

Római elbeszélés - Wagner Tannhäuserje III. felvonásában a címszereplő (T) monumentális monológja, melyben Rómába vezető zarándokútját, a pápai átok történetét mondja el; a monológ vége Tannhäuser hívó szózata Vénusz istenasszony felé. Az érett Wagner-stílus egyik korai jelentkezése a Római elbeszélés.

Római Operaház - Teatro Costanzi

Római operaházak - Itália mai fővárosában a XVII. sz. elején kezdődtek el az operaelőadások. Kezdetben a Barberini-család palotájában voltak a legnevezetesebb előadások, ez a színház 1634-től 1656-ig működött. Róma első nyilvános operaháza a Teatro Tordinona volt, amelyet 1671-ben Stradella Lesbo e Ceffea c. operájával avattak fel. 1695-ben nyílt meg a Teatro Capranica, amely 1711-től 1747-ig Róma első seria-operaháza volt, csak 1744-től játszottak benne buffát (1881-ig állt fenn). A T. Tordinona még a XVII. sz. végén leégett, 1733-ban újjáépítették, 1787-ben újra leégett, míg 1795-ben Teatro Apollo néven nyílt meg. A XVIII. sz.-ban még két nevezetes operaház nyitotta meg kapuit: 1717-ben a Teatro delle Dame és 1732-ben a ma is fennálló és működő Teatro Argentina. 1880 óta az akkor megnyílt Teatro Costanzi (l. ott) lett Róma első operaháza, ez a színházépület ma Római Operaház néven a főváros egyetlen állandó operaháza. A Rómában lezajlott nevezetesebb bemutatók: Sevillai borbély (T. Argentina), Hamupipőke (T. Valle), A két Foscari (T. Argentina), Legnanói csata (T. Argentina), Trubadúr (T. Argentina), Parasztbecsület (T. Costanzi), Tosca (T. Costanzi).

Romani, Felice (1788-1865) - olasz librettista. Eredetileg ügyvédnek készült, majd az irodalomhoz fordult, és korának legkeresettebb és legismertebb szövegkönyv-költője lett. Több mint száz librettóját Rossini, Donizetti, Bellini, Mayr és mások komponálták meg. Leghíresebb librettói: Norma, A kalóz (Bellini), Az alvajáró, Szerelmi bájital, Lucrezia Borgia, A török Itáliában.

romanza - Rendszerint rövid terjedelmű és mindig lírai tartalmú ária elnevezése. Esetleg többstrófás is lehet.

Rómeó és Júlia - Gounod 5 felv. operája (1867, Párizs, Th. Lyrique), Barbier és Carré szövegére, Shakespeare tragédiája nyomán. Magyar bem.: 1872, pesti N.Sz. A Faust mellett Gounod legnépszerűbb, legtöbbet játszott operája, az őáltala kezdeményezett "lírikus nagyopera" egyik legjellegzetesebb darabja.

Romerzählung Római elbeszélés

Romulus és Remus - Róma alapítói, a farkas táplálta ikrek főleg a műfaj első századaiban kerültek operaszínpadra: Cavalli (1645), Galuppi (1695), M. A. Ziani (1702), Bononcini (1708), Terradellas és Latilla (1740), Hasse (1765), Mysliweczek (1773), Fusz János (1816, Pest).

Ronconi, Giorgio (1810-1890) - olasz op.én. (Bar). 1831-ben debütált Paviában. Rövid időn belül Olaszország egyik legjelesebb baritonistája lett, annak ellenére, hogy a kortársi visszaemlékezések szerint hangja szűk terjedelmű, alig egy oktávnyi volt, minőségben sem tűnt ki, viszont oly hatalmas drámai erővel rendelkezett, hogy alakításait mindenhol: Olaszországban, Angliában és máshol is a legnagyobb elismeréssel fogadták. Legnagyobb sikereit Verdi műveiben érte el: ő volt az első Nabucco is. - A család több tagja is énekes volt, így apja, Domenico Ronconi (1772-1839) tenorista, fivére, Sebastiano Ronconi (1814-1900) sikerrel szerepelt baritonistaként több európai országban; felesége, Elguerra Giannoni (S) viszont Európa úgyszólván valamennyi színpadán megbukott.

rondine, Lafecske, A

Rondó az aranyborjúról - Mefisztó (Bbar) áriája a pénz dicséretére Gounod Faustjának II. felvonásában. A rondó kifejezés nem az ária formájára, hanem inkább a színpadi megjelenítés körtáncjellegére utal.

Rooy, Anton van (1870-1932) - holland op.én. (Bbar). Bayreuthban debütált 1897-ben, Wotanként. Kora legnagyobb Wagner-baritonjainak egyike, a londoni C.G. és a Met, valamint Bayreuth ünnepelt sztárja. (Bayreuthban csak 1913-ig énekelhetett; mivel ő volt a Parsifal engedély nélküli New York-i premierjének Amfortasa, Cosima Wagner "száműzte" az Ünnepi Játékokról.) A sz. első évtizedében a legnagyobb Sachsként, Kurwenalként és Wotanként ismerték el.

Rosalinda - J. Strauss Denevérjének primadonnája (S), Eisenstein szép és okos felesége.

Rosbaud, Hans (1895-1962) - osztrák karm. A háború előtt kisebb német színházak, valamint a frankfurti opera karmestere volt. Karrierje a háború után lendült fel: 1947-59 az Aix-en-Provence-i fesztivál vezetőkarnagya volt. Elsősorban modern operák példamutató előadásaival aratott nagy sikereket; t. k. ő vezényelte Schönberg Mózes és Áronjának mind rádióbeli, mind színpadi ősbemutatóját. Hangversenydirigensként is világhíres volt.

Roselle, Anne → Gyenge Anna

Rosenkavalier, Derrózsalovag, A

Rosenstock, Joseph (1895-) - lengyel karm. Darmstadtban, Wiesbadenben működött pályája elején, majd Bodanzky utódaként 1929-ben a Met-hez hívták meg. Néhány előadás után azonban lemondott és visszatért Németországba. 1933-36 ő volt a berlini Jüdisches Kulturbund zenei vezetője, majd elhagyta Németországot. 1948-tól 1955-ig a New York-i City Center, 1958-tól 1959-ig a kölni opera karnagya volt, majd 1960-ban visszaszerződött a Met-hez.

Rosina - 1. Bartolo gyámleánya Rossini Sevillai borbélyában (A vagy S). - 2. Ugyanő Paisiello azonos tárgyú és című operájában (S). - 3. Mozart Così fan tutte-jának Despináját magyar színpadokon e néven ismerik.

Rosner Ferenc (1800-1841) - magyar op.én. (T). Bécsben, a Szent István-templom kórusában énekelt, és ugyanitt debütált 1820-ban, a Leopoldstädter Theaterben. Az udvari opera tagja lett, majd Amsterdamban, Braunschweigben, Londonban, Darmstadtban szerepelt. A 30-as években látogatott Pestre, ahol több ízben föllépett a Német Színházban. Pályáját a stuttgarti operában fejezte be (1833-41), ahol a közönség ünnepelt kedvence volt.

Rossi, Gaetano (1780-1855) - olasz librettista. Több mint száz szövegkönyv alkotója, műveit t. k. Rossini, Donizetti, Meyerbeer és Nicolai zenésítette meg. Két leghíresebb szövegkölteménye Rossini Semiramisa és Tankrédja. A velencei T. Fenice hivatalos szövegírója volt.

Rossi, Mario (1902-) - olasz karm. Noha elsősorban hangversenydirigensként lett világhírű, jelentős operakarmesteri pályafutás is áll mögötte. 1936-46 a firenzei T. Comunale vezető karnagya volt, s ebben a minőségében számos operát dirigált a Maggio Musicale-ünnepségeken. Budapesten 1942-ben a Trubadúr felújítását vezette, olyan előadást produkált, amely párját ritkítja a magyar operajátszás történetében. A Comunale együttese élén Rossini Hamupipőkéjét és a Falstaffot vezényelte nálunk, ugyancsak kirobbanó sikerrel.

Rossi-Lemeni, Nicola (1920-) - olasz op.én. (B). Olasz apa és orosz anya (énektanárnő) gyermeke. Velencében debütált 1946-ban, Varlaamként A következő évben már a Sc. előadásainak résztvevője, majd rövidesen utazó világsztár. A II. világháború utáni évtizedek egyik legnagyobb basszistája, az olasz és az orosz repertoár nagy basszus-szerepeinek grandiózus megszemélyesítője. Ragyogó színész, aki az ábrázolt figurákat szinte lélektanilag tudta elemezni s alakításaiban éppen ez a lényeges. Hangja inkább a szláv basszusok érdességére hajlott, de ugyanakkor - nagyszerű technikája folytán - a basso cantante szerepeket is gyönyörű legatókkal és puha hangon énekelte. Leghíresebb szerepei: Borisz Godunov, II. Fülöp, mindkét Mefisztó és Basilio. Sokszor szerepelt a budapesti OH-ban. Felesége Virginia Zeani (l. ott).

Rostand, Edmond (1868-1918) - francia drámaíró. Cyrano de Bergerac-ját Walter Damrosch (1913) és Alfano (1936) zenésítette meg, míg a Sasfiókból Honegger és Ibert közösen írt operát (1937).

Roswaenge, Helge (1897-1972) - dán op.én. (T). Neustrelitzben debütált 1921-ben, Don Joséként. Kisebb német színpadok után 1924-ben a berlini S.O. tagja lett, ahol a színház vezető tenoristája maradt 1945-ig. Korának egyik nagy tenorsztárja volt, aki éppúgy nyújtott monumentális Wagner-alakításokat (Parsifal, Lohengrin), mint finom és tökéletesen stílusos Mozart-tolmácsolásokat (Tamino). Emellett az olasz repertoárt is végigénekelte, sőt, a két háború közti évtizedek legjobb Radamesei, Manricói és Kalafjai közé tartozott. Művészetének lényege azonban nem ez a sokoldalúság volt, hanem az áradó szenvedély, az igazi operai pátosz, ami még öregkori fellépései alkalmával is elragadtatta a közönséget (Budapesten pl. közel hetvenéves korában vendégszerepelt utoljára, töretlen erővel énekelte Radamest). A háború után visszatért Berlinbe, ahol egyrészt még énekelt, főleg azonban az S.O. rendezőjeként tevékenykedett.

Rothenberger, Anneliese (1924-) - német op.én. (S). Koblenzben debütált 1948-ban. A következő évben a hamburgi opera tagja lett, 1956 óta a bécsi S.O.-ban is állandóan énekel. A szubrett-szerepek kitűnő alakítója, aki hangjának kedvességével és megjelenésének bájával is hat. Az utóbbi időkben egyre inkább a különböző tv-társaságok sztárja lett.

Rother, Artur (1885-1972) - német karm. Pályáját zongorakísérőként, majd korrepetitorként kezdte. A 900-as évek végén debütált karmesterként Wiesbadenben (ugyanebben az időben már Bayreuthban asszisztenskedett). 1927-34 Dessauban, 1938-tól a berlini S.O.-ban volt főzeneigazgató. Egyike a század első fele jelentős német repertoár-karmestereinek.

Rothmüller, Marko (1908-) - jugoszláv op.én. (Bar). Zágrábban és Bécsben tanult, utóbbi helyen zeneszerzést is, nem kisebb mester, mint Alban Berg vezetésével. Hamburgban debütált 1932-ben, a Bűvös vadász Ottokár hercegeként. 1935-től 47-ig a Zürichi Opera tagja, majd Angliában és USA-ban működött. Kiváló muzikalitású énekes, aki a szerepek karakterének kibontásával érte el legnagyobb sikereit, s éppen ezért azok a figurák állnak hozzá legközelebb, amelyekben a drámai karakterizálás a leglényegesebb: Wozzeck, Rigoletto, Scarpia. (A Wozzeck címszerepét Erich Kleiberrel is énekelte.)

Roubal Vilmos (1877-1968) - magyar karm. 1897-ben lett az OH tagja, mint brácsás. Később korrepetitorként tevékenykedett, majd 1913-tól évtizedeken át ő volt az OH karigazgatója. Elsőrangú muzsikus, aki mint korrepetitor hosszú élete végéig aktívan részt vett az OH munkájában. Tanította még Rózsa S. Lajost, Pataky Kálmánt, Némethy Ellát; ő dolgozott állandóan minden Wagner-énekesünkkel. Kiváló művész.

roulade - A koloratúr-technikában használatos szakkifejezés virtuóz menetekre, speciálisan a lefelé (igen ritkán fölfelé) haladó kromatikus skálamenetekre.

Rouleau, Joseph (1929-) - kanadai op.én (B). Hazájában aratott hatalmas sikerei után a londoni C.G. szerződtette, azóta is e színház egyik vezető basszistája. Bpesten is vendégszerepelt a 60-as évek elején: a Margitszigeten hatalmas sikert aratott Mefisztóként. Nemcsak sötét színű, "kormos" hanganyagával tűnt fel, hanem nagyszerű, szinte koreografált mozgáskultúrájával és kiváló hangi-játékbeli szerepformálásával.

Rounseville, Robert (1914-1974) - amerikai op.én. (T). 1948-ban debütált a New York-i City Center operában, Pelléasként. Ő volt Stravinsky The Rake's progress-ének 1951-es velencei ősbemutatóján az első Tom Rakewell, s ő énekelte Hoffmann szerepét Beecham híres Hoffmann meséi-filmjében.

Rózsa Anna (1898-) - erdélyi op.én. (S). Amerikában, Romániában és Milánóban tanult, 1921-ben Siebelként debütált Kolozsvárott. 1928-tól 1934-ig Olaszországban élt és koloratúrszoprán szerepektől a drámaiakig terjedt szerepköre. 1934-től 1944-ig Bukarestben működött. Visszavonulása óta Kolozsvárott él.

Rózsa-ária - Susanne (S) lírikus áriája Mozart Figaro házassága c. operája II. felvonásának 2. képében. Az elnevezés teljesen indokolatlan, a szöveg egyik sorára ("díszítse rózsa e drága főt") vonatkozik.

Rózsálló hajnalról álmodtam én Versenydal

rózsalovag, A - R. Strauss 3 felv. operája (1911, Drezda), Hugo von Hofmannsthal szövegére. Magyar bem.: 1911, bpesti OH (4 hónappal az ősbemutató után!).

Strauss operatermésének sok bírálója szerint a mester legkitűnőbb darabja. Nemcsak zenéje értékes: Hofmannsthal szövegkönyve azon nagyon kevés operalibrettó közé tartozik, amelyek zene nélkül is megállnák a helyüket. Strauss partitúrája tökéletesen kiaknázza a librettó nyújtotta lírikus, szenvedélyes, humoros, sőt groteszk jelenetek minden hangulati lehetőségét. Strauss egyik ideálja Mozart volt; a Rózsalovag zenéje a mozarti muzsika XX. sz.-eleji átértelmezése, legalábbis ami a Mozart-zene könnyedségét és báját illeti. Zseniális jelenetekben gazdag ez a mű: az erotikus mámort ábrázoló előjátéktól a záróduett légies artisztikumáig, Ochs báró humoros-kedves keringőjétől az ezüstrózsa-átadás jelenetének ezüst színben csillogó zenekari hangzásáig, a Tábornagyné lírikus-melankolikus monológjától a III. felvonás keringő-átszőtte groteszk kezdőjelenetéig. (A "modernizált Mozart-stílus" mellett éppen a bécsi keringő hangja a leglényegesebb alkotó eleme a partitúrának.)

Rózsa S. Lajos (1879-1922) - magyar op.én. (Bbar). A Népszínház énekkarában kezdte pályáját, majd Temesvárra került szólistaként. 1909-ben lett az OH tagja, s rövidesen a színház vezető énekeseinek egyike. Hatalmas vivőerejű és árnyalt hangja, kitűnő színészi készsége kora legnagyobb magyar Wotanjává, Hans Sachs-ává, Rigolettójává és Escamillójává tette. 1920-ban, egy Walkür-előadás során, jobboldali tüntetés zajlott le ellene az OH-ban, erre Rózsa felmondta szerződését, és Amerikába költözött. Alig indult meg nagy reményekkel bíztató karrierje a Met-ben, amikor 1922-ben gyomormérgezésben meghalt.

Rózsa Vera (1921-) - magyar op.én. (A). 1943-ban debütált az OMIKE Operaegyüttesben, Cherubinként. 1945-46 az OH tagja, majd 1946-51 a bécsi S.O. művésze. Énekelt Rómában és Brüsszelben is (Carmen, Hamupipőke, Azucena, alt-Rosina stb.). 1945 óta Londonban él és tanít. Nagyszerű hangversenyénekesnő, modern művek propagátora is.

Rozsos István (1944-) - magyar op.én. (T). Főiskolás korában, 1967-ben debütált az OH-ban, Strauss Ariadnéja Scaramucciójaként. A karakter-tenor, ill. a spinto-szerepkörben működik. A színház legtehetségesebb fiatal tagjainak egyike, kivételes tisztaságú szövegmondása és muzikalitása révén (Don Carlos, Pinkerton ill. Dávid, Rinuccio, Steva Burija).

Rösler Endre (1904-1963) - magyar op.én. (T). 1927-ben debütált az OH-ban, a Traviata Alfrédjaként. 35 éves pályafutása alatt 80-nál több szerepet énekelt. Tanulmányait magánúton végezte, majd Olaszországban de Luciánál és Garbinnál tökéletesítette. Már pályája kezdetén egyaránt énekelt lírai és drámai szerepeket, hamarosan kiderült, hogy szinte univerzális művész. Legsajátabb területe egész karrierje során a Mozart-oeuvre volt: énekelte valamennyi vezető Mozart-szerepet. Soha nem hangszépségével hatott (még fiatal énekes korában egy hangszálgyulladás "beszűkítette" magas regiszterét), hanem kifinomult muzikalitásával és stílusérzékével. Legfőbb erénye azonban a szerepek tökéletes átélése s így azok teljes tolmácsolása. Rösler számára minden hang, minden frázis a kifejezés hordozója volt, s ennek megfelelően alakította hangjának árnyalatait, a kifejezés módját. Muzikalitása ugyanakkor a nagyívű formálást is garantálta. Kitűnő szövegmondása és párját ritkító színészi készsége tette alkalmassá a Mozart-szerepekkel oly ellentétesnek tűnő figurák megoldására, mint a Borisz Sujszkija, Zandonai Francesca da Riminijének nyomorék-gonosz Malatestinója, a Bánk bán Ottója, vagy - talán legnagyobb alakítása - a Rajna kincse Logéja. 1935-ben Toscanini Salzburgba hívta Florestan szerepére, vendégszerepelt a Sc.-ban, több ízben a Maggio Musicale-n stb. Egyedülálló volt "Abgang"-ja: az 50-es évek végén visszaadta valamennyi főszerepét és - lemondva egyben vezető-énekesi fizetéséről - csakis comprimario- és karakterszerepeket játszott. 1953-tól haláláig a Főiskola tanára volt. - Rösler nélkül évtizedeken keresztül nem volt Magyarországon oratórium-előadás, s ugyanakkor egyike volt legjobb dalénekeseinknek is. Summázva: legműveltebb nagy művészeink közé tartozott. Kossuth-díjas, Kiváló művész, az OH örökös tagja volt.

Rössl-Majdan, Hilde (1921-) - osztrák op.én. (A). Hangversenyénekesként kezdte pályáját, 1950-ben került a bécsi S.O.-ba, amelynek ma is tagja. Európai karriert futott be, minden nagy operaházban és fesztiválon fellép. Napjaink jelentős altistái közé tartozik, aki az irodalom minden stíluskorszakában otthonos. Leginkább azonban Wagner- és Mozart-szerepekben, valamint oratóriumszólistaként aratott nagy sikereket.

Rőt lángok égnekMáglya-ária

rövid élet, Egy - De Falla 2 felv. operája (1913, Nizza), Carlos F. Shaw szövegére. Magyar bem.: 1933. bpesti OH. A szerző legsikeresebb operája; táncbetétje állandó része a koncertrepertoárnak. A spanyol-cigány környezetben játszódó tragikus szerelmi történet zenéje folklorisztikus alapon áll.

Rubányi Vilmos (1905-1972) - magyar karm. A V.Sz. zenekarának tagja, majd korrepetitora volt. 1924-ben került az OH-hoz. 1925-ben debütált karmesterként és 1931 óta dirigált rendszeresen; közben Failoni egyik korrepetitora volt. 1944-ig az OH tagja, egy ideig a szegedi N.Sz., majd 1958-tól haláláig a debreceni Csokonai Színház főzeneigazgatója volt. Kitűnő képzettségű, elsősorban az olasz operák terén otthonos, igen temperamentumos karmester, aki nemcsak operadirigensként, hanem a koncertdobogón is jelentős bel- és külföldi sikereket ért el.

rubato - olasz szakkifejezés az előadásmód bizonyos fokú kötetlenségére. Az énekes vagy a hangszerjátékos a kifejezés érdekében egy-egy frázison belül kisebb lassításokkal és gyorsításokkal vagy rövid megállásokkal teszi szabaddá a ritmus játékát. Amennyire helyénvaló ízléses alkalmazása, annyira elítélendő túlzásbavitele, modorossá válása.

Rubini, Giovanni (1794-1854) - olasz op.én. (T). 1814-ben Paviában debütált. Egy évtizedig hazájában szerepelt, egyre nagyobb sikerrel, majd 1825-ben a párizsi olasz opera legnagyobb sztárjainak egyike lett. Csakhamar Londontól Pétervárig mindenhol ünnepelték. Ő alakította először Bellini A kalóz, Az alvajáró és A puritánok c. operáinak, valamint Donizetti Anna Bolenájának tenor főszerepeit. Sikerét mindenekelőtt hangszépségének köszönhette; hangja édes, de ugyanakkor, ha szükséges, erőteljes is volt. Rendkívül kifejezésgazdag énekes volt, aki többek között felfedezte, hogy megfelelő helyen a zokogás is bevihető az éneklésbe. Mindezek a jótulajdonságok azonban csak pályája delelőjén bontakoztak ki. Igen sokat köszönhetett a Bellinivel való együttműködésnek, mint egy kortársi visszaemlékezésben olvashatjuk: "Rubini énekes volt, akiből Bellini faragott művészt."

Rudel, Julius (1921-) - osztrák szárm. amerikai karm. Kisebb New York-i színházak után a City Center Opera tagja lett, előbb korrepetitorként, majd karmesterként, 1957 óta zeneigazgatóként.

Ruffo, Titta (1877-1953) - olasz op.én. (Bar). Rómában debütált 1898-ban, a Lohengrin Hirdetőjeként. A sz. első évtizedében már kora leghíresebb, legjelentősebb baritonistájaként ünnepelték világszerte. Mint egyik utóda, De Luca mondta, Ruffo "nem hang, hanem csoda" volt. Hangszépsége és hangjának kifejező ereje egyaránt jellemzője volt művészetének. Lemezei alapján ítélve azon kevés művész közé tartozott, akik már a századforduló idején a kifejezésre fektették a legfőbb súlyt. Jagóként, Scarpiaként vagy Rigolettóként olyan alakításokat nyújtott, amelyekben egyesült a hang drámai ereje a színészi készség teljével, a kifejezés gazdagsága a muzikalitás makulátlanságával. Elsősorban a Verdi-szerepekben adta legnagyszerűbb tolmácsolásait. Ereje teljében vonult vissza - s ez is ritka tulajdonság az operaszínpad világában.

Ruggiero - A középkori lovagregények híres hőse, kalandja Alcinával, a gyönyörű boszorkánnyal a XVIII. sz. legkedveltebb operatémái közé tartozik, különösen Metastasio szövegkönyve óta (az operák címe hol Ruggiero, hol Alcina): Francesca Caccini (1625), Campra (1705), Albinoni (1725), Händel (1735), Guglielmi (1769), Hasse (1771), Gazzaniga (1774), Paisiello (1785).

Rugyenko, Bela (1933-) - szovjet op.én. (S). Ogyesszában debütált, még növendékkorában, Gildaként. Tanulmányai végeztével a kievi Sevcsenko Opera tagja lett, melynek ma is vezető szopránja. Kristálytiszta hangján meggyőzően kelnek életre az irodalom nagy koloratúrszoprán szerepei: Gilda, Violetta, Rosina, Lucia, Lakmé, Éj királynője stb. Több ízben vendégszerepelt Angliában, Svájcban, Franciaországban és Bpesten is. 1970-ben hatalmas sikerű USA-turnét bonyolított le.

Russ, Giannina (1878-1951) - olasz op.én. (S). 1903-ban debütált Bolognában, Mimiként. Két év múlva már a Sc. színpadán szerepel, majd Londont és Amerikát is meghódítja. Korának egyik legnagyobb művésze volt: különleges adottságai révén szerepköre Mozart hősnőitől (Donna Anna, Grófné) Aidáig és a Tannhäuser-Erzsébetig, Gildától Santuzzáig terjedt. Erre nemcsak stíluskészsége tette alkalmassá, hanem az a ritka képessége is, hogy drámai szoprán létére rendelkezett a lírai és koloratúr énekesnők hangi tisztaságával és bel canto-technikájával. Ezért volt kora legnagyobb Normája - ez az a szerepe az irodalomnak, mely mindezt a művészi tulajdonságot igényli. A korabeli beszámolók szerint csak egyéniségének hidegsége és színészi készségének korlátozottsága vont le valamit alakításai tökéletességéből.

Ruszalka - I. Dargomizsszkij 4 felv. operája (1856, Pétervár), a zeneszerző szövegére, Puskin drámai költeménye nyomán. - 2. Dvořák 3 felv. operája (1901, Prága), Kvapil szövegére.

Ruszlán és Ludmilla - Glinka 5 felv. operája (1842, Pétervár), Sirkov és Bakturin szövegére, Puskin költeménye nyomán.

Az Iván Szuszanyin mellett Glinka leghíresebb operája. Zenéje - a cselekményből fakadóan - először alkalmazza az orosz opera történetében az orosz Kelet zenei motivikáját, azokat az orientalizmusokat, amelyek később elsősorban Rimszkij-Korszakov műveiben válnak általánossá. A partitúra számos hagyományos olasz formaelemet is tartalmaz, Így pl. a jellegzetes "hadaró áriát" is.

A kissé bonyolult cselekmény során a hős Ruszlán (Bar) megküzd különböző gonosz erőkkel, amíg szerelmesét Ludmillát (S) kiszabadítja Csernomor törpe (T) rabságából.

Ruzdak, Vladimir (1922-) - horvát szárm. op.én. (Bar). 1947-től 1954-ig a zágrábi, azóta a hamburgi opera tagja. Európai hírű művész, az olasz és a szláv repertoárban, valamint a modern művekben jelentősek alakításai.

Rünger, Gertrude (1899-1965) - német op.én. (S). 1924-ben debütált Erfurtban. 1929-ben a bécsi S.O. tagja lett. 1938-1944 Münchenben is énekelt, 1949-től a berlini S.O.-ban működött. Pályája kezdetén altista volt, majd drámai szoprán lett. Legnagyobb sikereit Salzburg Strauss-előadásain aratta, de híres Wagner-heroina is volt. Hatalmas hang és magávalragadó drámai erő voltak fő jellemzői. Bpesten is fellépett.

Rysanek, Leonie (1926-) - osztrák op.én. (S). Innsbruckban debütált 1949-ben, a Bűvös vadász Agáthájaként. 1952 óta a müncheni opera, 1954 óta a bécsi S.O., 1959 óta a Met tagja. A háború utáni első Bayreuthi Ünnepi Játékok Sieglindéje. - Leonie Rysanekben napjaink egyik legnagyobb drámai szopránját tiszteljük. Megtestesítője annak a típusnak, amelyből sajnos oly kevés van, még a legnagyobbak között is: az ízig-vérig drámai énekes típusának. Alakításaiban teljesen egyenrangú szerepet játszik a színjáték és az ének, a nagyon jellemző gesztusok és arcjátékok művészete és a hang igen gazdag árnyaltsága. Egyetlen "üresjárat", egyetlen fölösleges, "operás" gesztus nem fordul elő játékában, és soha nem énekel semmit úgy, hogy az csak éneklés legyen. Tehát a teljes alak minden eszközzel való ábrázolása művészetének lényege. Ilyen alkatnál természetes, hogy leginkább a nagy drámai szerepekben találja meg otthonát: Verdinél, Puccininál, Wagnernél és Richard Straussnál. Napjaink talán legnagyobb Saloméja és Toscája, Lady Machbethje és Tannhäuser-Erzsébetje. - Húga, Lotte Rysanek (1928-) a bécsi S.O. lírai szopránja.




Hátra Kezdőlap Előre