CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

Szabad élet - Violetta (S) I. felvonásbeli nagyáriájának táncos lüktetésű cabalettája Verdi Traviatájában.

szabadító opera - A XVIII-XIX. sz. fordulóján kialakult különleges operatípus. Francia földön született, az első megjelenése valószínűleg Berton "Les Rigueurs du Cloître" c. darabja volt, 1790-ben. Létrejötte szorosan összefügg a nagy francia forradalmat megelőző időszak eszmevilágával. Amint ebben a korszakban a szabadság, a zsarnokság elleni küzdelem és általában a felvilágosodás, az emberi haladás állottak a gondolkodók és írók munkásságának középpontjában, úgy a szabadító opera is ezeket az eszméket vitte be az opera műfajába. A művekben rendszerint egy ártatlanul bebörtönzött vagy üldözött hős megszabadításáról van szó, a szabadító pedig legtöbb esetben vagy barát vagy esetleg a hős (hősnő) férje vagy felesége. Az újfajta szövegkönyv-típus bizonyos fokig újfajta zenét is megkövetelt: a szabadító operákban igen sok drámai elem foglal helyet, a zenében meglehetősen nagy szerep jut az indulóritmusoknak. A leghíresebb szabadító operák: Cherubini Vízhordója (1800), Dalayrac Léhémanja (1800) és természetesen a műfaj koronáját jelentő grandiózus remekmű: Beethoven Fideliója (1805, ill. 1814).

Szabadits Judit (1937-) - magyar op.én. (S). A szegedi N.Sz.-ban debütált 1961-ben, Prokofjev Eljegyzés a kolostorban c. operájában. 1970-ig e színház, azóta a pécsi N.Sz. tagja, a drámai szoprán szerepkörben (Trubadúr- és Fidelio-Leonóra, Amélia, Santuzza, Donna Anna, Grófné, Carlos-Erzsébet). Svájcban, Jugoszláviában és Romániában vendégszerepelt.

szabadtéri operaelőadások - Meglepően korai dátummal kezdődik a szabadtéri színpadokon lezajló operaelőadások sora: 1788-ban Schikaneder társulata Regensburgban a dán Hartmann egy operáját adta elő a szabad ég alatt. A modern idők szabadtéri előadásai közül a veronai Aréna nyári fesztiválja volt a kezdet: 1913-ban alapította ezt a rendezvényt Giovanni Zenatello, a kor híres tenoristája. (Vö. Veronai Aréna). 1937-ben kezdték meg a római Caracalla-termákban a nyári operaelőadásokat. Franciaországban Arles, majd Aix-en-Provence, Németországban Augsburg és a München-környéki Schloss Nymphenburg, Ausztriában Bregenz, nálunk a szegedi Dóm tér és a Margitsziget a legjelentősebb nyári szabadtéri színpad. Igen sok helyen többszörös zavarásnak van kitéve a zenei élvezet: van, ahol vonatok és repülőgépek zaja keveredik a zene hangjai köze, van viszont olyan hely is - állatkertekben -, ahol egyéb zajokkal kell megküzdeni. Valószínűleg egészen kivételes a Veronai Aréna és a római Caracalla-terma helyzete, ahol még elektromos hangerősítésre sincsen szükség.

Szabad, szabad? → Prológ

Szabad vagyok? - Wagner A Rajna kincse c. zenedrámája 4. képében Alberich (Bar) átokmonológja, a teljes Ring-ciklus konfliktusának egyik legfőbb kiindulópontja.

Szabady József (1927-) - magyar op.én. (T). Operettbonvivánként kezdte pályafutását Egerben, majd Miskolcon. 1966-67-ig a pécsi N.Sz. tagja, 1967-69 Karl Marx-Stadt-ban énekel, 1970-től a szegedi N.Sz. magánénekese a hőstenor szerepkörben (Des Grieux, Faust, Lohengrin).

Szabó Anita (1937-) - magyar op.én. (A). 1960-ban debütált az OH-ban. Kisebb szerepekkel kezdte pályafutását, majd 1962-ben Orfeuszként lépett föl, s azóta egyaránt énekelt vezető szerepeket (Azucena, Carmen, Amneris, Delila) és comprimario-szólamokat.

Szabó Gizella (1910-) - magyar op.én. (S). 1939-ben debütált az OH-ban, Gildaként. 1945-ig volt a színház tagja, a koloratúrszoprán-szerepkörben. Szabó Lujza testvére.

Szabó Ilonka (1911-1944) - magyar op.én. (S). 1934-ben debütált az OH-ban, Rosinaként. Tízéves pályafutása alatt a színház egyik legjobb koloratúr-szubrettje volt, rendkívül finom hangjával, lényének bájával és jó színészi készségével kiváló Rosina, Gilda és Blonde, valamint számos karakterszerep elsőrangú alakítója. Buda ostroma alatt, 1944 novemberében halt meg. Emlékét a Várban utca őrzi.

Szabó László (1937-) - magyar karm. 1963-ban a debreceni Csokonai Színházban debütált, a Bohémélettel. 1967-ig e színház, 1970-ig a pécsi N.Sz., azóta ismét a Csokonai Színház karmestere, majd zenei igazgatója. Oroszlánrésze van - Rubányi Vilmos halála után - a Csokonai Színház Verdi-kultuszában (Nabucco, Ernani, Attila stb.). A népi demokratikus országokban, Finnországban és az NSZK-ban vendégszerepelt.

Szabó Lujza (1904-1934) - magyar op.én. (S). 1927-ben debütált az OH-ban, az Éj Királynőjeként. Robbanásszerűen induló karrierje rövid pályafutása alatt a legmagasabb csúcsokra ért el, korai haláláig elénekelte az akkor játszott repertoár legtöbb koloratúrszoprán szerepét, és sikerrel kísérletezett a lírai szerepkörben is. Hét év alatt 50 szerepet énekelt. Kimagasló képességű, zseniális koloratúr-hősnő volt, tragikusan korai halála legnagyobb reménységeinek egyikétől fosztotta meg a magyar operajátszást. Csodálatos hanganyag és káprázatos technika jellemezte, olyan technika, amely számára nem volt akadály. Elindult nemzetközi pályafutása is: Berlinben és Amsterdamban vendégszerepelt.

Szabó Miklós (1909-) - magyar op.én. (T). Hangversenyénekesként kezdte pályafutását, majd 1941-ben az OH tagja lett. Színpadon 1939-ben, egy szabadtéri előadáson debütált, a Bajazzók Beppójaként. 1945-ig volt az OH tagja, 1946-48 a bpesti Vígoperában működött, aztán újra hangversenyénekes lett. Pályájának utolsó állomása a szegedi N.Sz. volt, ahol 1958-69-ig, nyugdíjbavonulásáig működött. Vendégszerepelt Hollandiában, a Szovjetunióban. - Szabó Miklós egyike leguniverzálisabb énekeseinknek. Színpadon éppoly nagyszerű karakteralakokat formált, mint hősi figurákat (Bardolftól Cavaradossiig, Des Grieux-ig és Alvaróig), mint ahogy legkiválóbb oratóriumszólistáink egyike is volt, hangversenyénekesi pályája az operettdaloktól a János passió Evangélistájáig terjedt. Nemcsak mint énekes működött, kitűnő műfordító is, aki számos opera szövegkönyvét ültette át magyarra. Kimagasló kultúrájú énekes, s ez a kultúra éppúgy vonatkozik az énektechnikára, mint a muzikalitásra, a stíluskészségre és az operai alakok, valamint az oratórium-szólók átélt megformálására. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Szabó Rózsa (1932-) - magyar op.én. (S). Pályáját az egri és a miskolci N.Sz.-ban kezdte operettprimadonnaként. 1965-ben debütált az OH-ban, a Pillangókisasszony Kate Pinkertonjaként. Azóta a színház lírai szopránjai közé tartozik, fő szerepei: Pillangókisasszony, Musette, Violetta, Nedda, Szaffi. Helsinkiben vendégszerepelt Violettaként.

Szadko - Rimszkij-Korszakov operája 7 jelenetben (1898, Moszkva), a zeneszerző és Bjelszkij szövegére. A szerző operaköltészetének egyik reprezentáns darabja, zenéjében számos keleties elemmel, mint például a híressé vált Hindu dallal.

Szalatsy István (1924-) - magyar karm. 1955 óta a szegedi N.Sz. tagja, 1956-ban debütált Verdi Álarcosbáljával. Azóta e színház dirigense, akinek keze alatt a színház teljes repertoárja megszólalt. Vendégszerepelt Izlandban, Romániában és Jugoszláviában.

Szállj, sóhajtás - Verdi Nabuccójának III. felvonásában a fogoly zsidók híres kórusa. A mű - és egyben Verdi egész életműve - egyik legnépszerűbb dallama. Igen gyakran kerül önállóan is előadásra, a mester temetésén is ezt énekelték.

Szállj, szállj ábránd! - Hans Sachs (Bbar) nagy monológja Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operájának III. felvonása 1. képében, a világot uraló hiúságról.

Szalma Ferenc (1923-) - magyar op.én. (B). 1954-ben debütált a szegedi N.Sz.-ban, az Anyegin Zareckijeként. 1963-ig volt e színház tagja, azóta az OH művésze. Kitűnő drámai basszus, aki főleg Verdi-szerepeiben (Zaccaria, Fülöp király, Ramphis, Gvárdián) és oratóriumszólistaként arat nagy sikert. Jelentős Wagner-énekes is, kitűnő Marke, Hagen és Hollandi. Oratóriumszólistaként számos európai országban vendégszerepelt, ugyancsak sok helyen énekelte A kékszakállú herceg vára címszerepét. Színészi készsége és hangjának jellege folytán a nagy karakterszerepek állnak legközelebb egyéniségéhez. Liszt-díjas.

Szaltán cár története - Rimszkij-Korszakov 4 felv. operája prológussal (1900, Moszkva), Bjelszkij szövegére. - A Szovjetunión kívül ritkán kerül előadásra a mű; az opera muzsikájából készült zenekari koncertszvit azonban állandó repertoárdarab.

Szamosi Elza (1884-1924) - magyar op.én. (A majd S). Operettprimadonnaként kezdte pályáját, majd 1904-ben az OH tagja lett. Ekkor még altista, aki a Sámson és Delila 1904-es magyar bemutatóján ugrott ki. Nagyszerű Carmen volt, majd 1906-ban, már mint szoprán, ő vitte Magyarországon sikerre a Pillangókisasszonyt. Puccini maga tanította be, és az ő ajánlására került Szamosi Elza Amerikába, ahol ugyancsak a Pillangóval mutatkozott be, a mű amerikai premierjén. Főleg Puccini-szerepekben (Cso-Cso-Szánon kívül mint Tosca és Mimi) aratta legnagyobb sikereit. 1913-ban visszavonult.

Szamoszud, Szamuil (1884-1964) - szovjet karm. A legnevesebb szovjet operadirigensek egyike. 1918-36 vezető karmestere volt a leningrádi Kis Színháznak, s ebben a minőségében számos szovjet operát bemutatott. 1936-43 a moszkvai B., 1943-50 a Sztanyiszlavszkij - Nyemirovics-Dancsenko Színház vezető karnagya. Hangversenydirigensként is jelentős művész volt.

Szánthó Enid (1907-) - magyar szárm. op.én. (A). Bpesten tanult, majd 1928-ban a bécsi S.O.-ban debütált. 1939-ig volt e színház tagja, majd Amerikába vándorolt ki és azóta New Yorkban énektanár. A 30-as években igen neves Wagner-énekes volt, Bayreuthban is sokszor énekelt.

Szarvaskirály - Hans Werner Henze 3 felv. operája (1956, Nyugat-Berlin, átdolg. verzió 1963, Kassel), A. v. Cramer szövegére, C. Gozzi meséje nyomán. Henze első nagysikerű operája.

Szavadban nem szól - Puccini Toscája I. felvonásában Tosca (S) és Cavaradossi (T) szerelmi kettősének kezdősora.

Szecsődi Irén (1917-) - magyar op.én. (S). 1948-ban debütált az OH-ban, a Varázsfuvola I. hölgyeként. A színház egyik legkiválóbb lírai szopránja volt, ideális Puccini-hősnő (Mimi, Pillangókisasszony, Liu), aki egyéniségének melegségével és édes csengésű hangjával tökéletessé formálta szerepeit. Az OH együttesével és egyénileg is több ízben vendégszerepelt a népi demokratikus országokban. Puccini-szerepei mellett kiváló Micaela, Violetta, Melinda és Zerlina volt. Sok oratórium-szólót is énekelt. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Szedő Miklós (1896-) - magyar op.én. (T). 1926-ban debütált az OH-ban, Rodolphe-ként. Egy évadot énekelt az OH-ban, majd 1939-ig a V.Sz. tagja volt. Ezután Dél-Amerikába emigrált, ahol Brazíliában, Argentínában és Chilében működött lírai tenorként egy olasz társulattal. 1948-ban tért haza, azóta orvosként tevékenykedik. Mintegy 50 vezető szerepet énekelt, Taminótól, Almavivától és Edgartól Rodolphe-ig, Cavaradossiig és Florestanig. 1932-ben a bécsi Volksoperben vendégszerepelt. Nemcsak operaénekesként, hanem operett-bonvivánként és dalénekesként is igen jó nevet szerzett magának.

Szegleth Ferenc (1934-) - magyar op.én. (T). 1957-60 az OH kórusának tagja, majd a Déryné Színházban és a szegedi N.Sz.-ban működött, 1970 óta az OH művésze. Szegeden debütált 1968-ban szólistaként, Manrico szerepében. Az OH-ban a comprimario-szerepkörben tevékenykedik.

Szeitz Gizella (1920-) - magyar jelmeztervező. 1945 óta az OH tagja, igen sok bemutató kosztümjeinek fantáziagazdag, artisztikus tervezője. Az OH-on kívül a Tv-nek, a filmgyárnak is dolgozik.

Székely Mihály (1901-1963) - magyar op.én. (B). 1923-ban debütált a bpesti V.Sz.-ban, Weber Bűvös vadászának Remetéjeként. Hamar az Operaház tagja lett, s már húszegynéhány éves korában olyan vezető szerepeket bíztak rá, mint Sarastro, Brogni, Mefisztó, Hunding és Marke. Nemzetközi pályafutása a II. világháború után bontakozott ki: 1946-50 a Met, 1957-62 Glyndebourne állandó vendége. Bartók Kékszakállújával szinte egész Európát végigjárta, Párizstól Moszkváig, Londontól Amsterdamig. Székely a magyar operajátszás történetének egyik legnagyobb alakja volt. Nemcsak párját ritkítóan szép hanganyaga hódította meg a közönséget, de talán még ennél is jobban grandiózus alakítókészsége, melyben a színpadi játékának éppoly nagy szerepe volt, mint a hangi megoldásnak. Káprázatosan sötét és zengő legmélyebb regisztere külön élményt jelentett. Egyaránt közel állt hozzá Mozart és Verdi, Wagner és Bartók világa. Leghíresebb produkciói a Mozart-szerepek voltak, köztük is talán egész pályája legragyogóbb alakítása, a félelmetes Ozmin. Ugyanígy lenyűgöző erejű II. Fülöp, ellenállhatatlan humorú Ochs báró, sötét Fiesco és zord-mitikus Hunding volt. A Kékszakállú szerepét Bartók engedélyével punktírozta; ennek a szerepnek világviszonylatban egyik legnagyobb életrekeltője volt. A háború utáni években az orosz repertoár legnagyobb feladatát, a Borisz Godunov címszerepét oldotta meg tökéletesen (már korábban csodálatosan énekelte Doszifejt és Koncsakot). Az OH örökös tagja, kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló művész volt.

Székely fonó - Kodály 1 felv. daljátéka (1932, bpesti OH), népi szövegekre, a zszerző dramatizálásában.

A mű nem más, mint laza cselekményszálra felfűzött népdalfeldolgozás-sorozat. Tehát éppúgy nem opera, mint ahogy a Háry sem; jelentősége is megegyezik a Háryéval, mert a Székely fonó ugyancsak bizonyítja: a magyar népdal betöltheti a színpadi nagyforma keretét.

Székelyhidy Ferenc (1885-1954) - magyar op.én. (T). Kolozsvárott jogászként működött, de ezzel egyidejűleg énekelni is tanult. 1909-ben szerződtette az OH, melynek a 30-as évekig egyik vezető művésze volt. Szerepköre rendkívül sokoldalú, felölelte a lírai és drámai szerepek egész sorát, Taminótól, Belmontétól, Don Ottaviótól Lohengrinig, Parsifalig, Radamesig. Nem annyira hangjával, mely kis volumenű volt, hanem stíluskészségével és átélt szerepformálásával tűnt ki. Oszlopa volt oratórium-hangversenyeinknek és egyik legnagyobb propagátora az új magyar zenének. Ő mutatta be Bartók és Kodály számos népdalfeldolgozását, ő volt a Psalmus első Zsoltárosa. Visszavonulása után a Zeneakadémia énektanára és az OH énekmestere. Az OH örökös tagja.

Széki Sándor (1930-) - magyar op.én. (Bar). 1967-ben debütált az OH-ban, Alfióként. A hősbariton szerepkörben működik, fő szerepei: René, Luna, Petur, Gara nádor.

Széll György (1897-1970) - magyar szárm. amerikai karm. Bécsben és Lipcsében tanult zongorázni, majd R. Strauss tanácsára lett karmester (t. k. 1929-37-ig a prágai Német Operaház főzeneigazgatója). Bár elsősorban hangversenydirigensként vált világhírűvé, igen jelentős operaelőadások is fűződnek nevéhez, mindenekelőtt prágai korszakából.

Szellemek nagy királya - Verdi Álarcosbálja I. felv. 2. képében Ulrica (A) kétrészes nagyáriája. Az ária formai különlegessége - egyedülálló eset a klasszikus, többrészes olasz áriaforma történetében -, hogy a lassú és a gyors szakasz azonos témára épül.

Szellő Lajos (1927-) - magyar op.én. (T). 1959-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban, Turidduként. 1964-ig e színház, azóta az OH tagja, részben a hőstenor, részben a comprimario szerepkörben (Radames, Turiddu, Richard).

Szememben mámor, s öröm ragyog - Erkel Hunyadi Lászlója III. felv. 2. képében Gara Mária (S) virtuóz koloratúrákkal ékes, szólófuvola-kíséretes nászi cavatinája.

Szemere Árpád (1878-1933) - magyar op.én. (Bar) és rendező. 1898-ban lett az OH tagja, mintegy 50 hősi, lírai és buffo-bariton szerepet alakított. 1928-tól haláláig a színház főrendezője, 1931-33 a Zeneakadémia színpadi játék tanára. Az OH örökös tagja volt.

Szemere László (1910-1963) - magyar szárm. op.én. (T). 1937-ben debütált Troppauban. 1938-48 Svájcban működött, de már 1946-ban énekelt a bécsi S.O.-ban. 1948-tól tragikus autóbaleset-haláláig a S.O. neves lírai és karakter-tenorja volt.

Szemjon Kotko - Prokofjev operája 7 képben (1940, Moszkva, B.), a zeneszerző szövegére, Katajev elbeszélése nyomán.

Szende Ferenc (1887-1962) - magyar op.én. (Bbar). Tanulmányai befejezése után vidéken működött mint énekes és mint karmester. 1913-ban szerződött az OH-hoz. A két háború közötti időszak egyik legjobb hősbaritonja volt, kiváló Wagner- és Mozart-énekes. Ő volt az első magyar Ochs. Közel 100 szerepet énekelt, gyakran működött közre külföldi operaelőadásokon és főleg oratórium-produkciókban. Szerepköre Sparafuciletől és Hagentől Boriszon, Sachson, a Wotanokon és Don Alfonsón át Scarpiáig és Tonióig terjedt. 1938-ban, operaházi tagságának 25. évfordulóján vonult vissza a színpadtól, de 1944-ig még rendezőként működött. Ekkor külföldre távozott.

Szendrői Lajos (1850-1919) - magyar op.én. (B). 1881-től 1911-ig a N.Sz., ill. az OH karakterbasszistája volt.

Szenkár Jenő (1891-) - magyar karm. Kisebb színházak után 1920-23 Frankfurtban, majd a berlini Volksoperben működött, 1924-33 között a kölni Opera főzeneigazgatója volt. (Ő mutatta be 1926-ban e színházban Bartók Csodálatos mandarinját.) A nácizmus hatalomrajutásakor előbb a Szovjetunióban, majd Rio de Janeiróban tevékenykedett. 1950-ben visszatért Németországba, ahol 1952-56-ig, visszavonulásáig a düsseldorfi Opera főzeneigazgatója volt.

Szent esküm ellenére - Puccini Toscája II. felvonásában Scarpia (Bar) monológja, tulajdonképpen Toscával való, szinte felvonásnyi nagy kettősének részlete, melyben Mario életéért Tosca ölelését követeli.

Szentivánéji álom - Britten 3 felv. operája (1960, Aldeburgh), a zeneszerző és Peter Pears szövegére, Shakespeare színműve alapján. Magyar bem.: 1963, debreceni Csokonai Színház.

A Shakespeare-művet híven követő, abból csak néhány jelenetet elhagyó Britten-darab zenéje három élesen elváló intonációs szférára oszlik. Más és más zenei jellemzést kapnak a lírikusan ábrázolt szerelmesek, a groteszk-parodisztikus kézműves-jelenetek és az irreális tündérvilág (Oberon kontratenor, Puck prózai szereplő). Az opera muzsikáját azonban egységbe fogja az erdő mindig és mindenhol jelenlevő zenei képe.

Szent nap - Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operája III. felvonásában a Hans Sachsot köszöntő kórus kezdő sora. A szöveg Hans Sachs eredeti költeménye, Luther és a reformáció tiszteletére.

Szép csarnokod mi áldva üdvözöljük → Vendégek bevonulása

Szépen, csendben - Verdi Rigoletto c. operájának I. felv. 2. képében az udvaroncok híres, koncertszámként is gyakran előadásra kerülő kórusa Gilda elrablása előtt.

Szép Ilon - Mosonyi Mihály 5 felv. operája (1860, pesti N.Sz.), Fekete Mihály szövegkönyvére, Vörösmarty balladája nyomán.

Szép ünnepünk, Szent János nap - Wagner a Nürnbergi mesterdalnokok c. operájának I. felvonásában Pogner (B) nagy monológja, melyben Éva lánya kezét ajánlja fel a dalnokverseny díjaként.

Szerdahelyi József (1804-1851) - magyar op.én. (Bar), színész és zszerző. Debrecenben kezdte pályáját, majd 1824-ben egy kolozsvári társulat tagja volt: énekelt, a zenekarban játszott és korrepetitorkodott. Három évvel később saját társulatot alapított Kolozsvárott. Fellépett a pesti Német Színházban, aztán különböző vidéki színtársulatoknál működött. A N.Sz. megnyitásakor az énekesgárda tagja, itt tevékenykedett haláláig. Egyike volt azoknak az inkább színész, mint énekes operistáknak, akik a N.Sz. hőskorában, a színház működése első évtizedeiben minden feladatot vállaltak. Így Szerdahelyi volt a színház első Figarója, valamint számos más opera főszereplője. Bár énekesként is igen népszerű volt, hírnevét népszínműveinek és egyéb színpadi muzsikáinak köszönhette.

Szerelemhegyi András (1762-1826) - Az első magyar színtársulat zenei vezetője: korrepetitor, zeneszerző, karmester, súgó, fordító és szövegíró. Igazi "színpad-rajongója", aki minden igyekezetével és nem kis tudásával azon volt, hogy a Kelemen-féle társulat minél jobb és több operát játsszon. Egy időben neki tulajdonították a "Pikkó hertzeg" szövegkönyvét is, erről azonban kiderült, hogy Szalkay Antal műve. Szerelemhegyi fordította a társulat által előadott Schikaneder- és Paisiello-darabokat. A színtársulat bukásával polgári foglalkozást vállalt, a váci káptalan gazdatisztje lett.

Szerelmem, jöjj - Wagner Tannhäuserje I. felvonásában Vénusz (S) csábító monológja, mellyel Tannhäusert vissza akarja tartani. A monológ vezértémája a nyitány középrészében is szerepel, majd felbukkan a III. felvonásban, amikor Tannhäuser vissza akar térni a szerelem istennőjéhez.

Szerelmes ifjúságom után - Wotan (Bbar) nagy monológja Wagner Walkürje II. felvonásában. Egyike azoknak a Ring-jeleneteknek, melyekben valamely szereplő az addig lezajlott eseményeket visszatekintően összefoglalja.

Szerelmes lehelet - Ferrando (T) szerelmi áriája Mozart Così fan tutte-jének I. felvonásából.

Sérelmes levél - Eszterházy Ferenc egyfelvonásos vígoperája (1937, OH), Fóthy János szövegére.

szerelmi bájital, A - Donizetti 2 felv. vígoperája (1832, Milánó, T. Cannobiana), Romani szövegére, Scribe Auber számára készült librettója nyomán. Magyarorsz. bem.: 1838, pesti Német Színház; 1840, Kolozsvár. Donizetti legjobb buffáinak egyike, benne a lírai bel canto egyik legszebb gyöngyszemével, az "Una furtiva lagrima" kezdetű tenoráriával.

szerelmi tilalom, A - Wagner 2 felv. "nagy vígoperája" (1836, Magdeburg), a zeneszerző szövegére, Shakespeare Szeget szeggel c. vígjátéka nyomán. Wagner első előadásra került műve, melyben még teljesen a késői olasz buffa, ill. a francia nagyopera hatása alatt áll.

szerenád - 1. A "serenata" a XVIII. sz.-i operában külön műfaj neve: rövid terjedelmű, és mindig ünnepi alkalomra készült mű, amely legtöbbször valamilyen fejedelmi házasság vagy hasonló jelentős esemény alkalmából került előadásra. - 2. A szó "éji zene" értelmében számos operában helyt kapott jelenet-típus, hangulati skálája Don Juan mandolin-kíséretes, alig-alig stilizált igazi szerenádjától Mefisztó gúnyos, idézőjelbe tett daláig terjed.

szextett - Hat szólóénekhangra és esetleg kórusra írt operai együttes. A klasszikus operairodalom leghíresebb szextettjeit a Don Juan II. felvonásában és a Lammermoori Lucia II. felvonásában találjuk. A szextett igen gyakran azonosnak vehető a finálékkal vagy a concertatókkal (l. ott).

szicíliai vecsernye, A - Verdi 5 felv. operája (1855. Párizs, O.), Scribe és Duveyrier szövegére. Magyarorsz. bem.: 1856, pesti N.Sz. (Guzman Giovanna címmel).

Verdi első francia szövegre készült operája és első kísérlete a francia nagyopera típusában. Még feszélyezik a kötelező keretek: az ötfelvonásos, monstre-terjedelem, a nagy balett-betét és a stiláris követelmények, s így a mű jellegzetes "átmeneti" jellegűvé válik. De az első találkozás is már jelentős eredményeket hoz Verdi dramaturgiájában, ritmikus fejlődésében, zenekarkezelésében és jelenetépítkezésében. Az igazi eredményeket persze a következő művek szűrik le, így az Álarcosbál, a Don Carlos és az Aida.

Az opera cselekménye a XIII. sz.-ban zajlik, Palermóban. Történeti háttere valóban megtörtént esemény: a franciák lemészárlása és kiűzése Szicíliából. A mű hősei: Monforte (Bar), Szicília francia helytartója, Elena (S), szicíliai hercegnő, a felkelők egyik vezére, Arrigo, ifjú szicíliai (T), Elena szerelmese, akiről kiderül, hogy Monforte fia és Procida (B), a győztes felkelés feje. A felkelés politikai bonyodalmát kissé háttérbe szorítja a főszereplők egyéni konfliktusa - főleg Arrigóé -; a szerelmesek és Monforte áldozatául esnek a vecsernye-harangszó jelére kirobbant vérengző felkelésnek.

Szidalom Loge bére csak - Wagner A Rajna kincse c. zenedrámájának 2. képében Loge (T) nagy monológja a szerelem mindenható mivoltáról és a Rajna elrablott aranyáról. A wagneri, recitativo és arioso közötti énekszólamformálás egyik legszebb példája.

Szigeti László (1923-) - magyar op.én. (T). A Néphadsereg Művészegyüttesében kezdte pályáját, itt debütált 1958-ban, Mantuai hercegként. 1960-62 a debreceni Csokonai Színház, azóta az OH tagja. Sokoldalú énekes, aki Mozarttól (Tamino, Belmonte) Verdiig (Mantuai herceg, Alfréd), a karakterszerepektől a spinto-hősökig terjedő repertoárral rendelkezik.

Szilágyi Arabella (1863-1918) - magyar op.én. (S). 1886-88, ill. 1894-95 volt az OH művésze. Mahler "fedezte fel", s vele énekeltette a Walkür magyar premierjén Brünnhildét. Wagner-heroinaként aratta legnagyobb sikereit, mind Bpesten, mind Angelo Neumann társulatánál. 1908-ban visszavonult, és Bpesten tanítással foglalkozott.

Szilágyi Erzsébet - Erkel Hunyadi Lászlójában a Hunyadi-fiúk anyja, Hunyadi János özvegye (S), a mű női főszereplője.

Szilfidek tánca - Berlioz Faust elkárhozása c. drámai legendájának koncertszámként is igen ismert táncképe.

Szilvássy Margit (1910-) - magyar op.én. (S, MS). 1934-ben debütált az OH-ban. a Hegyek alján Mártájaként. A színház egyik legsokoldalúbb tagja volt évtizedeken keresztül: egyrészt egyaránt kitűnően énekelte a szoprán- és a mezzo-szerepeket, másrészt szerepköre az operettprimadonnától (Rosalinda, Szaffi) a szubretteken át (Musette, Nedda) a drámai hősnőkig (Tosca, Carmen, Georgette, Santuzza) terjedt. Nagyszerű színésznő, akinek alakításaiban a hangi teljesítmény és a színpadi megformálás egyaránt döntő jelentőségű volt. 1969 óta tanít. Az OH együttesével és egyénileg is sok európai városban vendégszerepelt. Érdemes művész.

Szimjonov, Jurij (1942-) - szovjet karm. Pályáját a moszkvai konzervatórium operastúdiójában kezdte, majd 1968-ban megnyerte a római Santa Cecília versenyt. Hangverseny- és operadirigensként egyaránt tevékenykedett, de egyre többet vezényelt a B.-ban. Óriási sikert aratott Aida-tolmácsolásával. 1969-ben lett a B. állandó karmestere, jelenleg a színház vezető dirigense. Több Bolsoj-turnét vezetett külföldön, és nemcsak a klasszikus orosz műveket, de a nagy repertoár-darabokat is rendkívüli sikerrel dirigálta.

Szinetár Miklós (1932-) - magyar rendező. Különböző színházaknál fejti ki rendezői tevékenységét, a tv főrendezője. 1951 óta vendégrendezőként működik az OH-ban, többek között egy kitűnő, humoros effektusokban gazdag és a mű minden rétegét feltáró Così fan tutte rendezésével. Vendégként Genovában, Wuppertalban és Szverdlovszkban rendezett. Az opera mellett operett és musical-rendezései is kötik a zenes műfajhoz. Kossuth- és kétszeres Jászai-díjas, Érdemes művész.

színigazgató, A - Mozart 1 felv. "zenés komédiája" (1786, Bécs, schönbrunni kastély), Gottlob Stephanie szövegére. Magyar bem.: 1859, pesti Német Színház); 1946, bpesti Vígopera ("Éneklecke" címmel, Jankovich Ferenc átdolgozásában. Ez a szövegverzió sokszor ment Bpesten; az eredetit csak hangversenyszerűen játszották.) A kedves komédia egyike a XVIII. sz.-ban oly előszeretettel színpadra vitt színházról szóló daraboknak. Lényegében prózai színmű, melyhez Mozart a darabhoz képest aránytalanul széles kidolgozású, nagyszerű nyitányt, néhány betétáriát és egy tercett-finálét írt. A darab szereplői énekesek, valamint a szerencsétlen színházigazgató, akinek ki kell békítenie az egymással versengő primadonnákat.

Szinyavszkaja, Tamara (1943-) - szovjet op.én. (MS). 1965-ben debütált a B.-ban. A színház együttesével részt vett különböző külföldi vendégjátékokon, s ez alkalmakkor, valamint hangversenyein igen nagy sikert aratott. Főleg Carmenként és a klasszikus orosz repertoárban ünneplik.

Szirmay Márta (1939-) - magyar op.én. (A). 1964-ben debütált az OH-ban, Szokolay Vérnászának Anya szerepében. A színház vezető drámai altjai közé tartozik (Carmen, Azucena, Ulrica, Orfeusz, Arnalta). Sokat foglalkoztatott oratóriumszólista és - főleg pályája kezdetén - egészen kiváló jazzénekes. Vendégszerepelt Bécsben, Baselben, Kölnben, Lisszabonban, Firenzében, Rómában, Nápolyban, Moszkvában stb., jazzénekesként számos jazzfesztiválon. Liszt-díjas.

Szívem kinyílt - Saint-Saëns Sámson és Delilája II. felvonásában Delila (A) hatalmas áriája, mellyel teljesen magához láncolja Sámsont.

Szlobodszkája, Oda (1895-) - orosz op.én. (S). A pétervári Mariinszkij Színházban debütált 1918-ban, a Pique Dame Lizájaként. 1922-ben emigrált, és Párizsban, majd Londonban telepedett le. Több mű angliai bemutató-előadásának főszerepét énekelte. A 30-as években "Odali Careno" néven operettprimadonna lett.

Szlovén Nemzeti Színház, Ljubljana - A szlovén fővárosban 1652-ben egy olasz társulat játszott először operát. Később - a monarchia idején - a német előadások háttérbe szorították az olasz hatást. 1765-ben nyitották meg az első színházat, 1780-ban mutatták be az első szlovén operát. A jelenlegi színházépület 1895-ből való. Rendszeresen játszanak szlovén operákat; a társulat gyakran vendégszerepel külföldön és hanglemezfelvételeken.

Szmirnov, Dmitrij (1882-1944) - orosz op.én. (T). 1904-ben debütált a Mariinszkij Színházban, Rubinstein Démonjában. 1907-ben Monte-Carlóba szerződtették, 1910-ben a Met hívta meg, 1912-ben a párizsi O. A 30-as évek közepe tájától Londonban élt és főleg pedagógusként működött. Korának legjelentősebb orosz tenoristája volt, aki főleg a lírai szerepekben aratott világsikereket.

Szmolenszkája, Jevgenyija (1919-) - szovjet op.én. (S). Aránylag későn kezdett énekelni tanulni, s csak 1945-ben debütált Sztalinóban. 1947 óta a moszkvai B. tagja, a színház vezető drámai szopránjainak egyike.

Szobinov, Leonyid (1872-1934) - orosz op.én. (T). Moszkvában debütált 1894-ben. A moszkvai B. és a pétervári Mariinszkij Színház ünnepelt vezető tenoristája volt évtizedeken keresztül, híres Lenszkij, Lohengrin, Rómeó és Werther. Európa-szerte fellépett, egyike volt a századforduló évtizedei híres sztárjainak.

Szód éltet, mint a napsugár - Verdi Álarcosbálja II. felvonásában Amélia (S) és Richard (T) nagy szerelmi kettősének gyors zárószakasza.

Szófiai Operaház - A Nemzeti Operaházat 1908-ban alapították, az első bolgár nyelven énekelt opera 1909-ben a Bajazzók volt. A szófiai operaházból számos nagyszerű, később világsztárrá váló énekes indult el. Világhíres a színház énekkara, mely sok esetben szerepel a nagy operaházakban és lemezfelvételeken.

Szokolova, Natalja (1914-) - szovjet op.én. (S). Egy műkedvelő együttesben fedezték fel, aránylag későn, 1944-ben debütált a moszkvai B.-ban, melynek sokáig neves drámai szopránja volt (Aida, Halka, Pique Dame-Liza stb.).

Szolgalelkek - Verdi Rigolettójának II. felvonásában a címszereplő (Bar) többrészes nagyáriájának kezdő sora.

Szólok hozzád, nagyúr - Verdi Don Carlosának IV. felvonásában Erzsébet (S) többrészes nagyáriája.

Szomolányi János (1908-1962) - magyar op.én. (Bar). 1935-ben debütált az OH-ban, Goldmark Téli regéje Házalójaként. Haláláig az OH comprimario-énekese volt, de énekelte Papagenót és a János vitéz Bagóját is.

Szophoklész (kb. i. e. 495-406) - görög drámaíró. Művei alapján a következő operák születtek: Elektra: Lemoyne (1782), Haeffner (1787), R. Strauss (1909); Oedipusz: Enescu (1936); Oedipusz király: Leoncavallo (1920), Stravinsky (1927); Oedipusz Kolonoszban: Sacchini (1786), Zingarelli (1802); Antigoné: Honegger (1927), Orff (1949).

szoprán - A magas női hangosztály neve. Különböző fajtái inkább a karakter, a drámai funkció, semmint az effektív fekvés szerint különülnek el. Mint a többi hangosztálynál, a szopránnál is nemzetek szerint más és más az elnevezés. A leggyakoribbak a következők: koloratúr S (az Éj királynője), szubrett (Blonde, Zerlina), lírai S (Mimi, Liu), drámai S (Tosca, Aida), "Zwischenfach" (Izolda), lírai "spinto" v. jugendlich-dramatisch (Agátha, Elza, Desdemona).

Szorocsinci vásár - Muszorgszkij befejezetlen, 3 felv. operája, a zeneszerző szövegére, Gogol novellája nyomán. Muszorgszkij maga csak az első két felvonás zenéjét írta meg, azt sem teljes egészében. Többen próbálták a vázlatok nyomán befejezni a darabot. A legismertebbé a következők váltak: Ljadov (1904), Rimszkij-Korszakov-Karatigin (1912, bem.: 1913, Moszkva), Kjui (1917, Pétervár, magyar bem.: 1945. szegedi N.Sz.), Cserepnyin (1923, Monte-Carlo), Sebalin (1933).

A megmaradt Muszorgszkij-zene a Borisz Godunov és a Hovanscsina stílusát mutatja, vígoperai környezetben. Kiemelkedő számai a mű kezdetén álló tenorária, amely főtémája megjelent már az Éj a kopár hegyen zárórészében, és amelynek variánsa felbukkan Stravinsky Sacre-jának legelején; a híres Gopak, valamint az I. felvonás kórusai és a II. felvonás ördög-jelenetei. A cselekmény a vásár vidám forgatagában játszódik, szereplői Cserevik gazda (Bar), kikapós felesége, Hivrija (A) és lánya, Paraszja (S), Grickó, a fiatal parasztlegény (T), a pópa fia (T), akit Hivrija elbújtat, valamint a Koma (Bbar), aki rémmeséivel izgalomban tart mindenkit. Az ördög is kísért, de végül minden jórafordul, Cserevik ráncbaszedi feleségét, Grickó pedig megkapja szerelmesét, Paraszját.

Szorokina, Tamara (1928?-) - szovjet op.én. (S). 1952-ben debütált a leningrádi Kirov Operaházban, 1954 óta a moszkvai B. tagja. A színház vezető lírai szopránjainak egyike, aki az orosz klasszikus repertoáron kívül mint Violetta, Mimi és Margit aratja legnagyobb sikereit. Vendégszerepelt Svájcban, Japánban, Irakban és több ízben Bpesten.

Szostek-Radkowa, Krystyna (1934?-) - lengyel op.én. (MS). Már növendék korában (1956-tól) szólistája volt a bytomi operának, több énekversenyt nyert. 1962 óta a varsói Teatr Wielki tagja, a színház egyik vezető mezzója. Számos vendégszereplése során opera- és koncerténekesként szinte egész Európát végigjárta, így t. k. nálunk is többször vendégszerepelt. Színpadon főleg Verdi nagy mezzo hősnőit eleveníti meg sikerrel (pl. Eboli); a hangversenyénekesnőt a modern muzsika kedvelői ismerik világszerte: egyike a mai lengyel avantgarde-zene propagátorainak. Úgyszólván minden Varsói Ősz fesztiválon részt vett, számos művet neki írtak a lengyel zeneszerzők.

Szotkilava, Zurab (1942?-) - szovjet op.én. (T). 1966-ban debütált Cavaradossiként, a tbiliszi operában, melynek azóta is vezető hőstenorja. 1967-1969 Olaszországban tanult, közben 1968-ban megnyerte a szófiai énekversenyt, 1970-ben pedig a barcelonait. A hősi és a spinto-szerepeket egyaránt énekli. Bpesten többször is fellépett.

Szóval én, ó, hihető-e? - Rosina (S vagy A) és Figaro (Bar) kettőse Rossini Sevillai borbélyának I. felvonásában.

Szoyer Ilonka (1880-1956) - magyar op.én. (S). Pályáját a lipcsei városi színházban kezdte, majd 1901-ben az OH tagja lett. Tíz évig működött itt, mint a színház egyik legnépszerűbb koloratúrszopránja, akit édesen csengő hangjáért és kiváló technikai tudásáért kedveltek. 1912-15 a V.Sz. művésze lett, ahol férje, Márkus Dezső (l. ott) volt a főzeneigazgató. Vendégszerepelt a berlini S.O.-ban is.

Szöktetés a szerájból - Mozart 3 felv. operája (1782, Bécs, Burgszínház), Gottlob Stephanie szövegére, Bretzner librettója nyomán. Magyarorsz. bem.: 1785, Pozsony (németül); 1833. Kassa (magyarul).

Mozart első teljesen érett operája (bár az Idomeneo, mely közvetlenül megelőzi, ugyancsak az érettkori alkotások közé sorolható). Műfajilag a daljáték (Singspiel) világába tartozik, hiszen az egyes zeneszámokat prózadialógusok kötik össze. A darab azonban messze túllép a Singspiel egyszerű formavilágán és dramaturgiáján, a jellemzésnek és az operaszínpadi formaalkotásnak mesteri példája.

Szőnyi Olga (1935-) - magyar op.én. (MS). 1954-ben debütált az OH-ban, Eboliként. A drámai mezzo szerepkörben mondhat magáénak kitűnő alakításokat, elsősorban Verdi és Richard Strauss műveiben (Eboli, Amneris, ill. Octavian, Komponista). A Wagner-heroinák is repertoárjába tartoznak (Brünnhilde, Vénusz, Brangäne), és világszerte énekelte a Kékszakállú Juditját. Európa és Amerika igen sok operaházában és hangversenytermében vendégszerepelt. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Szörnyű bosszúra - Verdi Rigoletto c. operája II. felvonásában Gilda (S) és Rigoletto (Bar) kettősének frenetikus hatású, elsöprő lendületű zárószakasza, Rigoletto bosszúvágyának döbbenetes erejű ábrázolása.

Szörnyű a szenvedés - Mozart Così fan tutte-jának I. felvonásában Dorabella (S vagy MS) kétségbeesett, hisztérikus áriája.

Sztravinszkij, Fjodor (1843-1902) - orosz op.én. (B), Igor Stravinsky apja. 1876-ban lett a Mariinszkij Színház tagja, annak negyedszázadon át ünnepelt és népszerű első basszistája. A hősi és a komikus szerepekben egyaránt kiváló alakításokat nyújtott; pályája során több mint 1200 estén 64 szerepet énekelt. Hangerejével és kiváló színészi készségével tűnt ki. A tolmácsolás színészi vonatkozásában Saljapin sokban őt követte.

szubrett → szoprán

Szulamit - Goldmark Sába királynője c. operájában a főpap lánya (S), Asszad menyasszonya.

Szúnyogdal - Muszorgszkij Borisz Godunovja 5. képében a Dajka (A) népdaljellegű nótája. Jellegzetes muszorgszkiji alkotás: sem szövegéről, sem zenéjéről nem tudjuk eldönteni, tulajdonképpen vidám vagy szomorú-e.

Szuzuki - Puccini Pillangókisasszonyában Cso-Cso-Szán szolgálója (MS).

Szügyi Kálmán (1886-1942) - magyar op.én. (T). 1916-ban debütált az OH-ban, melynek haláláig egyik legjobb karakter- és comprimario-tenorja volt (Pedrillo, Mime, V. László, Dávid stb.).

szünet, felvonásköz - Időtartama és jellege változó. Német színházakban általában egy szünettel bonyolítják le az előadásokat; olasz operákban hosszú, nálunk lehetőleg rövid a felvonásköz. Bayreuthban minden szünet egy órás időtartamú, alatta általában megvacsorázik a közönség.

Szvetlanov, Jevgenyij (1928-) - szovjet karm. Tanulmányai végeztével a B. tagja lett. Néhány évi tevékenység után a színház művészeti vezetője. Tíz évig működött a híres moszkvai opera élén, többek közt vezette a B. külföldi vendégjátékait is. Mindenekelőtt a klasszikus orosz repertoárban és az új szovjet operák bemutatásával aratott jelentős sikereket. Jelenleg a Szovjet Állami Hangversenyzenekar vezetője.