OPERALEXIKON

CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  


V

Vadass Kiss László (1924-) - magyar op.én. (T). 1956-ban debütált Miskolcon, Cavaradossiként. 1958-ig itt, 1959-1969 a szegedi N.Sz.-ban, azóta a bpesti OH-ban működik. Jeles spinto- és hőstenor, aki hanganyagával és szenvedélyes előadásmódjával tűnik ki. Fő szerepei: Tannhäuser, Otello, Manrico, Florestan, Dick Johnson, Laca Klemen (Jenufa). Vendégszerepelt a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, valamint (koncerten) Londonban, Bécsben, Salzburgban, Amsterdamban. Liszt-díjas.

vadorzó, A - Lortzing 3 felv. operája (1842, Lipcse), a zeneszerző szövegére, Kotzebue komédiája nyomán. Magyar bem.: 1894, bpesti OH.

Vágyódó ajkak - Verdi Falstaffja I. felv. 2. képében Annuska (S) és Fenton (T) szerelmi kettőse, melyet több ízben megszakítanak.

Vágyódva száll a sóhajom - Leonóra (S) ékítményes szerelmi áriája Verdi Trubadúrja IV. felvonásának 1. képében.

vajda, A - Csajkovszkij 3 felv. operája (1869, Moszkva, B.), a zeneszerző és A. N. Osztrovszkij szövegére. Csajkovszkij első operája.

vajda tornya, A - Dohnányi Ernő 2 felv. operája előjátékkal (1922, OH), H. H. Ewers és M. Henry szövegére.

Vallom, hogy rossz az istenCredo

Vakula, a kovács - Csajkovszkij 4 felv. operája (1876, Pétervár), Polonszkij szövegére, Gogol Karácsonyéj c. novellája nyomán. A zeneszerző 1885-ben "Cserevicski" címmel átdolgozta (1887, Moszkva).

Valdengo, Giuseppe (1914-) - olasz op.én. (Bar). Parmában debütált 1936-ban, Rossini-Figaróként. 1939-ben a Scala, 1946-54 a Met énekese. Toscanini amerikai lemezfelvételeinek vezető baritonistája (Amonasro, Jago, Falstaff). Világos színű baritonja főleg kifejezőkészségével tűnt fel. Jelenleg főleg buffo-szerepeket énekel.

Válent Vilma (1873-1918) - magyar op.én. (A). 1893-ban debütált az OH-ban, melynek 1916-ig jónevű, mind az olasz, mind a Wagner-repertoárban jelentős sikereket arató tagja volt.

Valentin - Gounod Faustjában Margit katonabátyja (Bar), Mefisztó áldozata.

Valentine - Meyerbeer Hugenották c. operájának egyik női főszereplője (S), Raoul szerelme.

Valentino, Francesco (1907-) - amerikai op.én. (Bar). 1927-ben debütált Parmában, Germont-ként. 1937-40 a Sc., azóta a Met francia és olasz repertoárjának egyik vezető énekese.

Válj meg tőle, Wotan - Wagner A Rajna kincse c. zenedrámája 4. képében Erda (A) intő szózata Wotanhoz: mondjon le Alberich gyűrűjéről, átok terheli azt.

Valleria, Alwina (1848-1925) - amerikai op.én. (S). Az első amerikai születésű énekesnő, aki a Met-ben főszerepet énekelt. 1871-ben debütált Pétervárott, majd Németországban, a Sc.-ban és Londonban működött. 1879-ben lépett fel először Amerikában, és 1883-ban a Trubadúr-Leonórát énekelte a Met-ben.

Valletti, Cesare (1922-) - olasz op.én. (T). Bariban debütált 1947-ben, Alfrédként. Különböző olasz színházak (köztük a milánói Sc.), majd 1953-62 a Met művésze. Neves lírai tenor, Rossini, Donizetti és Mozart operáiban aratott sikereket.

Vallin, Ninon (1886-1961) - francia op.én. (S). Pályáját hangversenyénekesként kezdte, majd a híres párizsi operaigazgató, Carré szerződtette az O.C. tagjai közé. 1912-ben itt debütált, Micaelaként. A két háború közti évek talán leghíresebb francia szopránja, aki finom hangjával és artisztikus kifejezőkészségével mindenekelőtt a francia repertoár vezető szerepeiben aratott világsikereket.

Való ez? Vagy álom? - Verdi Falstaffja II. felv. 1. képében Ford (Bar) nagy monológja a féltékenységről. Nemcsak a Falstaff-partitúra egyik gyöngyszeme a jelenet, hanem ugyanakkor csodálatos "idézőjelbe tett", komikus ellentétpárja Otello azonos jeleneteinek.

Valpurgisz-éj - Gounod Faustja IV. felvonásába beiktatott hatalmas balettjelenet.

váltóhangok - Az egyes regiszterek (l, ott) határhangjai. Minden énekesnek megvan a természetes regisztere, természetes hangfekvése, ezek felső határhangjai után csak voix mixte-tel (l. ott) képezik a hangokat. A váltóhangok sima kötése, kiművelése az énekpedagógia egyik fontos célja.

Valzacchi - Strauss Rózsalovagjának olasz intrikusa (T), a cselekmény egyik bonyolítója.

Vámos Ágnes (1929-) - magyar op.én. (S). 1950-ben debütált az OH-ban, a János vitéz Iluskájaként. A jugendlich-dramatisch szerepkörben működik, fő szerepei: Melinda, Violetta, Amelia Grimaldi, Elvira, Margit, Nedda stb. A Szovjetunióban és Csehszlovákiában vendégszerepelt.

Vámos László (1928-) - magyar rendező. Egyik legjobb prózai rendezőnk, aki sokszor mutatta meg kimagasló rendezői művészetét az operaszínpadon is. Mint a debreceni Csokonai Színház főrendezője, operák sorát állította színpadra 1952-55, majd később vendégként; a debreceni operatársulat előadásai ebben az időben elsősorban a rendezés miatt voltak híresek. Az operában 1969 óta működik vendégként. - Vámos munkáit egyrészt a zenei kifejezésmód teljesen adekvát vizuális megjelenítése, a virtuóz világítási hatások (mindig pszichológiailag vagy dramaturgiailag indokolt effektusok), másrészt a tökéletesen kidolgozott egyéni és tömegmozgatás jellemzik. Debrecenben Bánk bánja. Otellója és főleg Falstaffja, Bpesten Trubadúrja magaslik ki munkái közül. Mint a Fővárosi Operettszínház főrendezője és a Színművészeti Főiskola tanára a musical és a korszerű operettjátszás egyik vezető alakja. A Tv-ben sok operát és egyéb zenés produkciót rendezett. 1967-ben a berlini S.O.-ban rendezte a Turandotot. Kossuth- és kétszeres Jászai-díjas, Érdemes művész.

vámpír, A - Marschner 2 felv. operája (1828, Lipcse), Wohlbrück szövegére. Magyarorsz. bem.: 1828, pesti Német Színház. A szerző első jelentős operája, a maga korában igen népszerű mű. A romantikus operaszüzsé szélsőséges képviselőinek egyike.

Vanda - Doppler Ferenc 4 felv. operája (1850, pesti N.Sz.), Bakody Tivadar szövegére.

Van Dam, José (1937?-) - belga op.én. (Bbar). 1961-ben debütált a párizsi O.-ban, 1965-67-ig Genfben, azóta a nyugat-berlini operaházban működik. A karakter-basszus és lírai bariton szerepkörben egyaránt jelentős sikereket aratott, főbb szerepei: Leporello, Escamillo, Mefisztó, Fiesco és Golaud.

vándor, A - Wagner Siegfriedjében Wotan (Bbar) ezen a néven szerepel.

Vanessa - Samuel Barber 4 felv. operája (1958, Salzburg), Giancarlo Menotti szövegére. Olasz nyelvű átdolgozott verzió 3 felvonásban: 1961, Spoletói fesztivál.

Va, pensiero sull' ali dorateSzállj, sóhajtás

Várady Sándor (1865-1913) - magyar op.én. (Bar) és műfordító. 1884 óta volt tagja az OH-nak. Maradandóak műfordításai: a Tosca és a Pillangókisasszony ma is változatlanul az ő fordításában kerül előadásra.

Várady Zoltán (1927-) - magyar karm. 1957 óta a szegedi N.Sz. tagja. Vendégszerepelt Csehszlovákiában, az NDK-ban.

Várakozás - Schönberg 1 felv. monodrámája (1924, Prága), Marie Poppenheim szövegére. A mind szövegében, mind zenéjében jellegzetesen expresszionista mű Schönberg első operája. (Kompozíciós ideje: 1909.) Ma túlnyomórészt a hangversenypódiumon szólal meg. - Cselekménye: egy asszony a sötét erdőn keresi kedvesét, végül holttestére talál csak.

varázsfuvola, A - Mozart 2 felv. operája (1791, Bécs, Theater auf der Wieden), Schikaneder szövegére. Magyarorsz. bem.: 1793, pesti Német Színház; 1831, Kassa (magyarul).

Mozart utolsó operája, melyet halála évében írt. A Singspiel-formakeretű mű mindent összefoglal, ami Mozart operai alkotásában lényeges, de ezen túl is megy. A darab egyik rétege megmarad a Singspiel stílusvilágában, és zenei alapanyaga az osztrák-délnémet népdal; képviselve van a zenében azonban az opera seria hangja (az Éj királynője áriái), a protestáns korál-feldolgozás (az Őrtállók jelenete), az olasz buffa és a szimfonikus Mozart-stílus is (nyitány, amely egyidejűleg szonáta- és fúgaforma). Mindez azonban csak külső körülírása a Varázsfuvola muzsikájának. A lényeg túlmutat formán és stíluson: a mű a humánum legmagasztosabb hangját szólaltatja meg, és ugyanakkor a földi élet teljes képét is adja. Sarastro világa a misztikus beavatásé s egyben a humánumé, Papageno és Papagena képviselik a két lábbal a földön álló realitást, Pamina és Tamino a szerelem minden akadályt legyőző erejét, Monostatos az emberi gonoszságot, s az Éj királynője a vak dühöt. A Varázsfuvola is azok közé a darabok közé tartozik, amelyek mindenféle hallgatórétegnek - laikusnak és szakmabelinek, gyermeknek és felnőttnek - egyaránt élményt tudnak adni. Röviden: az operairodalom egyik legnagyobb remekműve.

Kevesen tudják, és így érdemes megemlíteni, hogy nem kisebb költő írta meg a darab prózadrámai folytatását, mint Goethe ("Der Zauberflöte zweiter Teil", töredék).

varázslónő, A - Csajkovszkij 3 felv. operája (1887, Pétervár), I. V. Spazsinszkij szövegére.

Varesi, Felice (1813-1889) - francia szárm. olasz op.én. (Bar). 1834-ben debütált Varese-ben. Korának egyik leghíresebb baritonistája, az első Macbeth, Rigoletto és Georges Germont. (Ez utóbbi szerepet "önmagához méltatlannak" tartotta.)

Varga András (1928-) - magyar op.én. (Bbar). Tanulmányait a Szovjetunióban végezte, majd 1949-ben a Főv. Operettszínház tagja lett. (A Dohányon vett kapitány Ivánjaként debütált.) 1954 óta az OH tagja, itt a Sevillai borbély Fiorillójaként lépett először színpadra. A karakterbariton szerepkörben működik (Varlaam, Melitone, Sharpless, Petur, Alfio).

Varga Magda (1922-) - magyar op.én. (MS). Az OH kórusában működött, 1956 óta a debreceni Csokonai Színház magánénekese, a Bánk bán Gertrudisaként debütált. A drámai mezzo szerepkört tölti be (Carmen, Azucena, Amneris. Székely fonó-Háziasszony). Érdemes művész.

Varga Pál (1908-) - magyar karm. 1929 óta az OH tagja, 1945-ig korrepetitorként, azóta karmesterként. A háború előtti időben a színház egyik legjobb korrepetitora volt (főleg Failoni mellett dolgozott), karmesterként a francia és az olasz repertoárban aratta legnagyobb sikereit. Operai életünk egyik legjobb muzsikusa, a repertoár, a stílus, a betanítási problémák nagyszerű szakembere. 1969 óta a Zeneművészeti Főiskolán az idegen nyelvű szerepgyakorlat tanára. 1959-67 az őáltala létrehívott Budapesti Kamarazenekar vezetője.

Vargha Róbert (1919-) - magyar op.én. 1953 az OH ösztöndíjasa, 1954-55 a pécsi, azóta a szegedi N.Sz. tagja. A spinto- és a karakter-tenor szerepkörben működik.

Várhelyi Endre (1924-) - magyar op.én. (B). 1946-ban debütált a bpesti Vígoperában, Don Pasqualeként. 1947-től az OH tagja. A színház egyik igen sokoldalú basszistája, aki fő- és karakterszerepekben egyaránt nagy sikerrel működik. Főleg buffóként nyújt kiváló alakításokat, hangi vonatkozásban éppúgy, mint színésziben. Kiváló Pasquale, Basilio, Csengettyű-Don Annibale stb. Ugyancsak a tágabban értelmezett vígoperai szerepkörből valók nagy szerepei is: Ochs, Ozmin, Kecal. Igen jó comprimario-énekes is.

Vári-Weinstock Miklós (1922-) - magyar op.én. (T). 1945-ben debütált az OH-ban, Alfrédként. Káprázatosan szép, Giglire emlékeztető hanganyaga üstökös-szerű pályát ígért. Egy évadon át énekelt az OH-ban, majd Amerikába távozott. Itt Gafni Miklós néven hangversenyénekes lett.

Varlaam - Muszorgszkij Borisz Godunovjában az egyik részeges koldulószerzetes (Bbar), a szerző legcsodálatosabban megrajzolt karakterfiguráinak egyike.

Varnay, Astrid (1918-) - magyar és osztrák szárm. amerikai op.én. (S). Apja Alexander Varnay énekes és rendező, anyja Jávor Mária énekesnő volt. A Met-ben debütált 1941-ben, Sieglindeként, Lotte Lehmann helyett beugorva. 1956-ig volt a Met-ben a Wagner-Strauss repertoár vezető szopránja. A háború utáni évektől kezdve utazó világsztár, minden nagy opera és fesztivál vendégművésze (1951-től Bayreuth egyik oszlopa). Mélységesen átélt alakítókészsége és színészi teljesítményei tették a Flagstad és Birgit Nilsson közti korszak legnagyobb Wagner-hősnőjévé, noha technikája sohasem volt tökéletes. Szenvedélyes-drámai stílusát Bpesten is megcsodálhattuk, még pályája delelőjén túl is a legnagyobb művészek egyike volt.

Varviso, Silvio (1924-) - svájci karm. Pályáját Sankt Gallenben kezdte, ahol 1950-62-ig volt karmester. 1965-72 a stockholmi opera első dirigense, 1972 óta Stuttgartban működik. Egyike napjaink utazó sztár-dirigenseinek, t. k. Bayreuth állandó vendége.

Vasadi Balogh Lajos (1921-) - magyar karm. Hangversenydirigensi pályafutása mellett jelentős operakarmesteri tevékenységet is folytat: 1949-1963 vezette a Postás Opera Együttest (l. ott), számos alkalommal vezényel külföldön stagione-előadásokat.

Vasco da Gama - Meyerbeer Az afrikai nő c. operájának hőse (T), a nagy felfedező, aki Indiában tragikus szerelmi bonyodalomba kerül.

Vasquez Italia (1869-1945) - olasz szárm. magyar op.én. (S). Triesztben született, ott is kezdte pályafutását. 1890-ben került Bpestre, hol egy hangverseny-szereplése után Mahler szerződtette az OH-hoz. Kezdetben az olasz operák főszerepeit énekelte, de csakhamar Wagner-heroina lett belőle. Ő volt az első magyar Izolda, Santuzza és Nedda. Az OH örökös tagja.

Vaszy Viktor (1903-) - magyar karm. Még főiskolás korában debütált karmesterként, 1925-ben. Pályája koncert- és kóruskarmesterként kezdődött, vezetője volt az Egyetemi Énekkaroknak és a Palestrina-kórusnak. E minőségében számos koncertturnét vezetett Európában és az USA-ban; ő mutatott be több magyar művet, s vezényelte Bartók Divertimentójának és Hegedűversenyének első magyar előadásait. 1941-ben kezdett intenzíven operadirigálással foglalkozni, ekkor lett a kolozsvári N.Sz. igazgatója (1944-ig). 1945-49, majd 1957-1975 a szegedi N.Sz. igazgatója, ill. főzeneigazgatója. A háború után Szegeden nagyszerű virágzásnak indította az operakultúrát, a N.Sz.-ban számos ma is működő vezető énekesünk kezdte pályáját. 1957-től fő célkitűzése volt olyan repertoár felépítése, amelyen a népszerű művek mellett Bpesten nem játszott régi és - főleg - új, modern művek szerepelnek. Igen sok mai opera magyar bemutatója fűződik Vaszy nevéhez és a szegedi együtteshez (l. az egyes opera-címszavaknál). Oroszlánrésze volt a szegedi Ünnepi Játékok új életre hívásának. Koncertdirigensként igen sok európai országban vendégszerepelt, t. k. az 1969 óta az ő vezetése alatt álló Szegedi Szimfonikus Zenekarral is. Zeneszerzéssel is foglalkozik (Kodály növendéke volt). Kiváló művész.

vaudeville - A bizonytalan eredetű francia kifejezésnek több értelme is van: 1. népies utcai dal. - 2. ilyen jellegű dallamra épülő operafinálé, pl. Mozart Szöktetésének zárójelenetében. - 3. Vaudeville-dallamokra épülő, operettszerű francia zenés komédia. (Az opera comique létrejöttében is része van.)

Va, vecchio JohnMenj, vén John

Välkki, Anita (1926-) - finn op.én. (S). 1955-ben debütált Helsinkiben. Csakhamar vendégjátékok sorát abszolválta, Stockholmban ugrott ki mint Aida és Walkür-Brünnhilde. Ezután hívták meg 1962-ben a Met-be, majd 1963-ban Bayreuthba, Brünnhilde szerepére. Azóta is mint Wagner-énekesnő vendégszerepel különböző jelentős operaházakban.

Veasey, Josephine (1931-) - angol op.én. (MS). 1949-ben kezdte pályáját a C.G. kórusában; 1955-ben lett a színház magánénekese, Cherubinként debütált. A 60-as évek vége felé már Európa-szerte ismert sztár-énekes, nagyszerű Octavian, Rajna kincse- és Walkür-Fricka. (Ez utóbbi szerepet Karajan salzburgi Húsvéti Fesztiváljain is énekelte.) Nemcsak a C.G.-ben működik, állandó vendége Berlinnek, Bécsnek és a Sc.-nak.

Vecchia zimarra sentiKabátária

Vedi! Le fosche nottumeCigánykórus

Vedrai carinoLégy jó csak szívem

Vége már, vége a szép időknek - Figaro (Bar) áriája Mozart Figaro házassága c. operája I. felvonása végén. A karakterisztikus induló-ritmusú ária zenéjét - Figaro a katonaéletről énekel Cherubinnak - Mozart belevette a Don Juan II. felvonása asztali zenéjébe.

Végre, végre - Leonóra (S) és Alvaro (T) nagy kettőse Verdi A végzet hatalma c. operájának I. felvonásában.

Vegyernyikov, Alekszandr (1930?-) - szovjet op.én. (B). 1955-ben debütált a leningrádi Kirov operaházban, melynek 1958-ig volt tagja. Azóta a B. művésze. 1960-61 a Sc. stúdiójában tanult. Tudatos-intellektuális művész, aki szerepeit mind hangban, mind színészi játékban igen gondosan építi fel. Énekli a Borisz mindhárom nagy basszusszerepét, Fülöp királyt, Mefisztót stb.

végzet hatalma, A - Verdi 4 felv. operája (1862, Pétervár), Piave szövegére, Saavedra drámája nyomán. Verdi 1869-ben erősen átdolgozta a művet, a szöveget akkor Ghislanzoni írta át. Ma az utóbbi változat kerül csak színre. Magyar bem.: 1875, pesti N.Sz.

Verdi legtöbbet vitatott műve. Gyakran hibájául róják fel a vadromantikus librettót, kifogásolják a tarka zsánerképekkel meg-megszakított dramaturgiát. Pedig a darab a legnagyszerűbb Verdi-partitúrák egyike. Szépségei azonban nem öncélúak, az opera zenéjét igen szigorú zenedramaturgiai konstrukció fogja át (motívum-hálózat, a jellemzés egysége stb.). A zsánerképek pedig hozzátartoznak a romantikus drámához, melynek Saavedra műve egyik legjelesebb képviselője.

Vélem, vélem - R. Strauss Rózsalovagja II. felvonásában Ochs báró (B) nagy keringődallamának kezdősora.

velencei opera - 1637, az első nyilvános operaház, a velencei San Cassiano megnyitása után a Serenissima városának operaházai diktálják az új műfaj új stílustörvényeit. Monteverdi késői darabjai itt kerülnek színre, ezek még a firenzei hagyományok szellemében és Monteverdi géniuszától fűtötten, igazi mély emberi tragédiák vagy vígjátékok. Az őutána következő mesterek, mint Cavalli, Cesti, a két Ziani vagy Pallavicino, később Vivaldi, Lotti és társaik kezén már lényeges változásokon megy át az opera: kifejlődik a látványosságra törő és a színpadi gépezetet előtérbe helyező, szinte már romantikusnak mondható típus és ezzel párhuzamosan az énekes sztárok uralma. Eltűnik a kórus, sőt az énekesek közül is csak a szoprán és a kasztráltak kapnak jelentős szerepet. Ugyanakkor számos maradandó újítás is létrejön, mint az ún. deviza-ária (l. ott), különböző jelenettípusok és a recitativo accompagnato (l. ott). A XVII. sz. végén egyre inkább hanyatlásnak indul az önálló velencei stílus, és csak a buffa idején, Galuppi (1706-1785) vígoperáival tűnik ki még egyszer.

velencei operaházak - A lagúnák városa büszkélkedhet vele, hogy itt nyílt meg a világ első nyilvános operaháza, melyet bárki látogathatott, ha megvette a belépőjegyet. 1637-ben nyitotta meg kapuit Manelli Andromeda c. operájával a Teatro San Cassiano. Ettől kezdve valósággal gomba módra szaporodtak Velencében az operaházak: valamivel több mint másfél évszázad alatt (1637-1794) huszonkét opera működött itt. A S. Cassiano után a legnevezetesebbek a következők voltak: SS. Giovanni e Paolo (megny. 1639, itt volt Monteverdi Poppeájának premierje), San Moisè (megny. 1639, Rossini öt ősbemutatójának - köztük a La cambiale di matrimonio, a mester első operája színhelye), Sant' Angelo (megny. 1677, itt játszották a legtöbb Vivaldi-operát), San Giovanni Grisostomo (megny. 1678, később Teatro Malibran néven játszott, t. k. itt mutatták be Händel Agrippináját), San Benedetto (megny. 1756, sokáig ez volt a legelőkelőbb velencei operaház). A város nemcsak az operaházak száma tekintetében állt az első helyen Itáliában: a XVII. sz. végéig a velencei operák stílusa is iránymutató volt. Nemcsak az itt élő és működő Monteverdi révén; Cavalli és Cesti éppúgy meghatározták a műfaj első évszázadát, mint ahogy számos formai és jelenettípusbeli, valamint az operai praxisra vonatkozó újítás innen indult ki. L. még: Teatro La Fenice.

Velluti, Giovanni Battista (1780-1861) - olasz op.én. (férfi S). Az utolsó nagy kasztrált énekes. Pályája kezdetén bársonyosan puha, édes csengésű - bár nem túl érzelemgazdag - énekével hatalmas sikereket aratott, de 1825-ben, utolsó londoni felléptekor a közönség már idegenkedett produkciójától: az ízlés ekkorra már megváltozott.

Vencel - Smetana Eladott menyasszonyában Micha Tóbiás butácska fia (T), Masenyka kiszemelt vőlegénye.

Venczell Béla (1881-1945) - magyar op.én. (B). 1906-ban debütált az OH-ban. Az I. világháború körüli évtizedek legjelentősebb magyar basszistája volt, Ney Dávid örököse. Az irodalom minden stíluskorszakában és szerepkörében otthonos művész, aki egyaránt nagyszerű Sarastro, Marke, Hagen, Ozmin, Rocco és Windsori-Falstaff volt. Ugyanakkor a magyar oratórium-kultúra egyik megalapozója és nagyszerű dalénekes is. Vendégszerepelt német és olasz színpadokon; 1930-ban vonult vissza. Az OH örökös tagja.

Vendégek bevonulása - Wagner Tannhäuserjének II. felvonásában felhangzó nagy kórustétel, melynek hangjaira a dalnokverseny vendégei vonulnak be. Az indulójellegű zenét önálló zenekari számként is elő szokták adni.

Veneziani, Vittorio (1878-1958) - olasz karigazgató. 1921-ben Toscanini szerződtette a Sc. kórusához, itt működött 1938-ig, mikor a fasiszta fajüldöző törvény miatt elhagyta Olaszországot. 1945-ben tért vissza, és 1954-ig ismét ő vezette a Sc. énekkarát. Neki köszönhető, hogy a Sc.-kórus a világ legjobb operai énekkara lett.

Vén Fiesco gőgös vára - Paolo Albiani (Bar) sejtelmes-kísérteties monológja - férfikarral - Verdi Simon Boccanegrája előjátékában.

Venturini, Emilio (1878-1952) - olasz op.én. (T). 1900-ban kezdte pályáját lírai tenorként, de rövidesen áttért a buffo-szerepkörre. Tulajdonképpeni pályája a Met-ben indult el, mint comprimario-tenor. 1921-ben lett a Sc. együttesének tagja, s itt 1948-ig ő volt a buffo- és a comprimario-szerepkörben a vezető énekesek egyike. 1926-ban a Turandot első Pongja. Nemcsak kitűnő énekes, hanem nagyszerű színész is volt.

Vénusz - A szépség és a szerelem istennője - főleg Adonisszal és Marssal együtt - számos operában szerepel, így: Sacrati (1643), Cambert (1662, nem adták elő), Bernabei (1689), Desmarets (1697), Campra (1698 és 1740, két mű, az utóbbit nem adták elő), Mondonville (1758), Bianchi (1781), Wagner (1845, Tannhäuser). Lásd még: Adonisz, Mars, Paris.

Vénusz - A szerelem istennője (S) Wagner Tannhäuserjében.

vêpres siciliennes, LesSzicíliai vecsernye, A

Verachtet mir die Meister nichtBecsüld a mesterdalnokot

Verbickája, Jevgenyija (1904-) - szovjet op.én. (A). 1926-ban debütált Kijevben, a Pique Dame Paulinájaként. 1931-ben a leningrádi opera tagja lett, 1948-tól visszavonulásáig a moszkvai B. vezető altistái közé tartozott.

Verd meg, verd meg - Zerlina (S) kedveskedő-békéltető áriája Mozart Don Juanjának I. felvonásában.

Veress Gyula (1926-) - magyar op.én. (B). 1958 óta az OH tagja. Három évig kisebb szerepeket énekelt, majd 1961 óta részben comprimario-basszus, részben karakter-szerepek alakítója (Hunding, Daland, Fiesco, Sparafucile, Ozmin stb.).

verizmus - A naturalizmus irodalmi megjelenésével párhuzamosan feltűnő, rövid életű opera-iskola neve. Célkitűzése: az élet naturalisztikus ábrázolása, annak minden rútságával és szennyével együtt. Tulajdonképpen csak igen kevés szerzőt és művet sorolhatunk ide: főleg a két kezdeményező komponistát, Mascagnit és Leoncavallót, valamint D'Albert Hegyek alján c. művét. Érdekes ellentmondást figyelhetünk meg pl. az iskola-alapító darab, a Parasztbecsület zenéjében: a naturalista cselekmény zenei ábrázolása meglehetősen drámaiatlan, a dallamanyag inkább népdal, nápolyi canzone-jellegű, semmint drámaian feszült. Nem sorolható a verizmus körébe Puccini; még leginkább veristának tűnő darabja, a Köpeny is csak cselekményében naturalista, zenéje sokkal nemesebb és - ami a lényeg - stilizáltabb, mint a verista komponistáké.

Vermes Jenő (1894-1970?) - magyar op.én. (B). 1911-ben debütált a V.Sz.-ban, ahol több főszerepet is énekelt (Brogni, Sarastro, Rocco). A 30-as években szerződött az OH-hoz. A kórus tagja volt, de énekelt számos comprimario- és karakterszerepet is.

Vérnász - Szokolay Sándor 3 felv. operája (1964, OH), García Lorca drámájának Illyés Gyula fordította szövegére. Szokolay első operája, és egyben nemzetközi karrierjének első állomása. A mű zenéje alapjában véve a verizmus eszmevilágát követi, annak plakátszerűen harsány eszközeivel dolgozik, és legfőként a szenvedélyt húzza alá. A zenei anyag maga csak egy jelenetben alkalmaz spanyol népi motívumokat és egy másikban - az irrealitás kifejezésére - a dodekafóniát. A bpesti bemutató után számos európai operaház műsorára tűzte a Vérnászt, és az OH együttese is sok helyen bemutatta.

Veronai Aréna - Az észak-olasz város főterén úgyszólván teljes épségben maradt római kori arénában 1913 óta rendeznek nyaranként operaelőadásokat. Az Aréna befogadása kb. 25 000 személy; akusztikája olyan fantasztikusan jó, hogy semmiféle hangerősítésre nincsen szükség - még a színfalak mögötti kórusoknak sem. Az Aréna-beli előadások ötlete a veronai születésű Giovanni Zenatello tenoristától ered. A hatalmas méretek és a fesztivál népszínház-jellege rányomja bélyegét az előadói stílusra: látványos-külsőséges rendezés, népszerű repertoár, hangi virtuozitás - ezek az Aréna követelményei. A leggyakrabban az Aida, ez a "par excellence" szabadtéri opera került színre; általában a nagyopera típusú műveknek kedvez minden feltétel. De hogy az Arénában is lehet igazi művészetet adni, azt bizonyította az 1969-es, Jean Vilar-rendezte Don Carlos.

Verranno a te sull'aureHa száll a szél

Verrett, Shirley (1933-) - amerikai op.én. (MS). 1958-ban debütált a New York-i City Center operában, Kurt Weill egyik művében. Ezután évekig hangversenyénekesként működött, t. k. operák koncertelőadásain. 1962-ben a spoletói fesztiválon Carmenként aratott hatalmas sikert, amelyet Moszkvában, a B.-ban megismételt. Ettől kezdve utazó világsztár, napjaink egyik neves drámai mezzója, aki a Sc.-tól Londonig, a Maggio Musicaletól az Edinburgh-i fesztiválig szerepel nagy sikerrel.

Verschworenen, Die (Az összeesküvők) - Schubert 1 felv. daljátéka, I. F. Castelli szövegére, Arisztophanész Lysistratéja nyomán. Schubert életében nem mutatták be, első előadása 1861, Frankfurt.

Versenydal - Stolzingi Walther (T) dala a Nürnbergi mesterdalnokok III. felvonásában, mellyel megnyeri a dalnokversenyt s ezzel Pogner Éva kezét.

versenyek - 1. Időnként kiadók vagy intézmények pályázata opera írására. A legnevezetesebb a milánói Sonzogno-cég 1889-ben kiírt versenye, amelyet Mascagni Parasztbecsülete nyert meg. 2. Ének-versenyek, melyek napjainkban gomba módra szaporodnak. A legnevezetesebbek: Genf, Hertogenbosch, Busseto, München, Moszkva stb.

Verurteilung des Lukullus, DieLucullus elítéltetése

Vesd uram, Isten, reám sújtó kezed - Verdi Otellója III. felvonásában a címszereplő (T) megrázó monológja, a kétségbeesett ember csodálatos panasza, a partitúra egyik csúcspontja.

Ve' se di notteMily furcsa látvány

vespri siciliani, ISzicíliai vecsernye, A

vestale, LaVesztaszűz, A

Vesti la glubbaKacagj, Bajazzó

Vestris, Lucia Elizabeth (1787-1856) - angol op.én. (A). A híres balettmester, A. A. Vestris felesége; 1815-ben debütált Londonban, Winter Il ratto di Proserpina c. operája címszerepében. Párizsban és Londonban működött főként; ő volt Weber Oberonjának első Fatimája. Később londoni színházakat vezetett. Valószínűleg egyedülálló kuriózum: állítólag a Don Juan címszerepét és a Koldusopera Bicska Maxiját is énekelte.

vesztaszűz, A - Spontini 3 felv. operája (1807, Párizs, O.), Étienne de Jouy szövegére. Magyarorsz. bem.: 1812, pesti Német Színház. - Spontini legjobb és leghíresebb operája, a francia nagyopera-típus egyik előfutára. Újabban egyre gyakrabban újítják fel, nagy primadonnák (Callas, Scotto) kedvéért, de főleg zenei értékei miatt. A mű, akárcsak Spontini másik nagy jelentőségű operája, a Fernand Cortez, különös, jellegzetesen átmeneti jellegű muzsika. Dramaturgiájának alapja a glucki operatípus: rövidrefogott áriák és együttesek, balettbetétek egymásutánja, hatalmas kórustablókkal. Ugyanakkor számos előremutató vonása már a romantikát előlegezi: igen gyakran a korai Wagner vagy Weber hangját halljuk a zenéből kicsendülni. Nem egy vonása Verdi műveiben találja meg igazi kibontakozását. Nagyszerűen épített, feszült drámaisággal telt fináléi különösen jelentősek, csakúgy, mint zenekarkezelése, amely talán a legfontosabb új tényező a műfaj történetében. Spontini zenekara nemcsak sokkal díszesebb, masszívabb és hangszerelésében erőteljesebb, mint kora más operazenekari hangzásképe: talán Spontininél tapasztalható először a romantikában, hogy a zenekar a színpaddal egyenrangúvá válik, és igen sok esetben a dráma továbbfejlesztésének legfontosabb eszköze. (Ebben természetesen a mozarti hagyomány más eszközökkel való újjáélesztésének lehetünk tanúi.)

Veszve minden boldog álmom - Orfeusz (A) nagy C-dúr áriája Euridiké második elvesztésének pillanatában, Gluck Orfeuszának II. felvonásában.

vezérmotívum - A szó maga ("Leitmotiv") F. W. Jähnstől, Weber monográfusától és műveinek jegyzékbe foglalójától származik. Olyan - legtöbbször rövid - zenei gondolatot értünk alatta, amely egy zeneműben, de mindenekelőtt az opera területén, egy személlyel, tárggyal vagy fogalommal áll szoros kapcsolatban, szimbolizálja azt. A vezérmotívum Wagner óta tölt be jelentős szerepet az opera koncepcióban, azonban távolról sem Wagner találmánya. Bizonyos nyomai Gluck és Mozart műveiben is fellelhetők, az elsők közt alkalmazza Grétry, de Weber már teljesen tudatosan és rendszeresen nyúl ehhez az eszközhöz (pl. a Bűvös vadászban a Sámielt szimbolizáló szűkített akkordok és dobütések). Wagneré az érdem, hogy a vezérmotívumos rendszer az operaműfaj egyik konstrukciós pillére lett. Nála valóban minden vagy majdnem minden szereplőnek, a fontos tárgyaknak és fogalmaknak megvan a maga zenei megfelelője, és műveinek egyes jeleneteiben ezeket a motívumokat teszi a zenei történés alapanyagává. Nem annyira a "névjegyszerűen", unos-untalan megjelenő vezérmotívumok teszik ki a wagneri rendszer lényegét, hanem éppen az előbb említett technika: egy-egy zenei egység homogeneitását és ezzel formáját biztosítják a szinte kidolgozásszerűen végigvezetett motívumfejlesztések. A wagneri vezérmotívum néhány hangtól, akkordtól vagy egyszerű ritmusképlettől teljesen kibontott dallamokig, harmóniasorokig vagy kiemelt hangszínekig terjedhet. Megjelenésük lehet variált is (pl. átharmonizált vagy átritmizált), de sohasem változnak annyira, hogy ne lehessen őket könnyen felismerni.

A Wagner utáni generációk nem tudtak, vagy nem akartak megszabadulni a vezérmotívum-technikától, még akkor sem, ha egyébként deklarált anti-wagneriánusok voltak (pl. Bizet). Egészen korunkig nyomon követhető ennek a kompozíciós technikának kisugárzása.

Teljesen más alapokon nyugvó rendszerrel dolgozott Mozart vagy Verdi. Mozart nagy olasz operáiban és német daljátékaiban a variatív elv az alap: főleg jellegzetes dallamképletek különböző változatai bukkannak fel dramaturgiailag indokolt helyeken, de ide kapcsolódik Mozart hangnemszimbolikája is (pl. a Varázsfuvola Sarastro-szférájának Esz-dúrja vagy a Don Juan Komtur-szférájának d-mollja). - Verdi koncepciójában a mozarti és a wagneri elv egyaránt jelen van. Operál kifejezetten vezérmotívumjellegű, visszatérő témákkal (pl. Aida motívuma), ugyanakkor azonban a mozarti rendszer értelmében vett motívumhálózattal is dolgozik, mely bizonyos metodikai vagy harmóniai elemeknek, alapsejteknek szélesen kibontott dallamokban történő tudatos megjelenésében nyilvánul meg.

Puccini látszólag a wagneri elvet alkalmazza (pl. Scarpia-motívum), az ő vezérmotívum-technikája azonban abban különbözik a többi mesterétől, hogy gyakran, szinte mélypszichológiai látásmóddal, esetleg épp ellenkező értelművé teszi a motívumokat, ha a dramaturgia ezt követeli meg.

Külön érdekesség, hogy Wagner maga sohasem használta a Leitmotiv kifejezést, Hauptmotiv-nak (főmotívum) nevezte azt.

viaggio a Reims, Il rheimsi utazás, A

Vianesi, Auguste (1837-1908) - olasz karm. Párizsban, Londonban, Pétervárott és Moszkvában működött, majd 1887-ben az O.C. vezető karmestere lett. Ő vezényelte Londonban először a Lohengrint és a Tannhäusert, valamint a New York-i Metropolitant megnyitó Faust-előadást (1883).

Viardot-García, Pauline (1821-1910) - spanyol szárm. francia op.én. (MS). A múlt sz. egyik legfényesebb énekescsillaga, a híres García-nemzetség tagja, az első Manuel García lánya, Maria Malibran és Manuel II. García testvére. Énekelni apjától tanult, zongorázni t. k. Liszttől. 1837-ben debütált Brüsszelben. Kiugrásának éve 1839, mikor a párizsi Théâtre-Italienben lépett fel. Ekkor ment férjhez a színház igazgatójához, Louis Viardot-hoz. Ő volt a Próféta első Fides-e, Meyerbeer kívánságára. Nemcsak a korabeli művekben aratott világra szóló sikereket: Gluck Orfeuszát és Alkesztiszét is énekelte. 1863-ban visszavonult; költészettel, komponálással és festészettel foglalkozott, valamint tanított. Növendékei közé tartozott Desirée Artôt és Marianne Brandt. Turgenyev kedvese, Schumann és Brahms barátja volt (Brahms neki írta az Altrapszódiát). Az egyvonásos c-től a háromvonásos f-ig terjedő hangja lehetővé tette, hogy szerepköre Azucenától és Orfeusztól Donna Annáig terjedjen.

vibrato - énektechnikai kifejezés, mely ugyanazt jelenti, mint a hangszerjátékban: a hang magasságának és intenzitásának igen gyors és igen kismértékű hullámoztatását. Énekben a szép, "élő" hangzás egyik feltétele; mértéktelenül és rossz technikával alkalmazva ízléstelen modorossághoz, illetve "mekegéshez" vezet. (Fiziológiailag: a légoszlop sima és akadálymentes rezgése.)

Vickers, Jon (1926-) - kanadai op.én. (T). Stratfordban debütált 1956-ban, mint Don José. Kirobbanó karriert futott be: a következő évben már Londonban, 1958-ban Bayreuthban, 1959-ben a bécsi S.O.-ban és a Met-ben lép fel. Napjaink egyik igen jelentős hőstenorja, egyaránt jeles Wagner- és Verdi-szerepekben (Otello, Trisztán). Nem annyira hangszépségével vagy volumenével hat a közönségre, mint hallatlan zenei intelligenciájával és átélt szerepformálásával.

vida breve, Larövid élet, Egy

Vien a me, ti benedicoGyűlölj minden trónbitorlót

Viene la seraJő már az este

Vieni a mirarNézd ott a kéklő vízen

Vieni, l'aula è desertaKendő-tercett

Vieni, t'afrettaJöjj hát

Viens, Léonor - Donizetti Kegyencnőjének II. felvonásában Alfonz király (Bar) nagy áriája, baritonisták hangversenyműsorainak ismert száma.

Vieni, o levita!Jöjj, ó levita

Vieuille, Félix (1872-1953) - francia op.én. (B). Aix-les-Bains-ben debütált 1897-ben, Leporellóként. 1898-1928-ig a párizsi O.C. vezető basszistája, a Pelléas első Arkel királya, Dukas Ariane és Kékszakállújának első Kékszakállúja és számos más modern francia mű első alakítóinak egyike. Rövid ideig New Yorkban is működött.

Vigaszra vár tőlem Don Carlos - Verdi Don Carlosa II. felvonásában Posa (Bar) kétstrófás románca, melyben Erzsébet segítségét kéri Carlos számára.

Viglione-Borghese, Domenico (1877-1957) - olasz op.én. (Bar). Lodiban debütált a Lohengrin Hirdetőjeként. Néhány év múlva abbahagyta az éneklést, és később Caruso tanácsára folytatta. Második debütálására Parmában került sor, 1906-ban, Amonasro szerepében. Kora egyik legjelentősebb karakter-baritonja volt, a Nyugat lánya legjobb seriffje. Több mint 70 szerepet énekelt, és még 60 éves korában is fellépett.

Vígopera, Budapest - 1946-48 közt működött a Zeneművészeti Főiskola kistermében az az operaegyüttes, melynek szervezője és vezetője András Béla volt. A kistermen kívül üzemekben és a Madách Kamaraszínházban is játszottak, de kirándultak vidéki városokba is. Igen sok neves operaénekesünk kezdte pályáját ennél az együttesnél, így: Czanik Zsófia, Gencsy Sári, Sándor Judit, Kishegyi Árpád, Faragó András, Várhelyi Endre, Galsay Ervin. András Béla mellett Erdélyi Miklós és Tóth Péter voltak a karmesterek. Időnként operai vendégművészek is felléptek, mint Gyurkovics Mária, Osváth Júlia, Ernster Dezső és Svéd Sándor. A műsoron természetesen a kamara-méretű kisoperák szerepeltek többségükben. (Schenk: Csodadoktor, Mozart: A színigazgató, Méhul: A kincskeresők, valamint Donizetti: Szerelmi bájitala és Don Pasqualéja, a Sevillai borbély, a Szöktetés és a Denevér.) Bemutatókat is tartottak azonban, így a Vígoperában került először színre Magyarországon Rimszkij-Korszakov "Mozart és Salieri" c. műve, valamint Kadosa Pál "A törvény is tévedhet" c. fiatalkori egyfelvonásosa.

Víg télidőn - Stolzingi Walther (T) dala Wagner A nürnbergi mesterdalnokok c. operájának I. felvonásában; a mesterek kérdésére e dalban mondja el: kitől tanulta a versírást és a dalt.

Vigyázzon jól, ha kedves élte - Eboli (MS), Carlos (T) és Posa (Bar) feszülten drámai tercettje Verdi Don Carlosa III. felv. 1. képében.

vihar, A - 1. Dzserzsinszkij 3 felv. operája (1940, Moszkva), Osztrovszkij drámájára. (Ugyanerre a műre épül Janáček Katja Kabanova c. operájának szövege.) - 2. Frank Martin 3 felv. operája (1956, Bécs, S.O.), Shakespeare színművére.

Viharban - Hrennyikov 3 felv. operája (1939, Moszkva, B.), a zeneszerző szövegére, Virta regénye nyomán. A legsikeresebb szovjet operák egyike, témája az 1919-1921-es kulákfelkelés leverése, illetve a mezőgazdaság kollektivizálása.

Viharvarázs - Wagner A Rajna kincse c. zenedrámája 4. képének egyik természetfestő jelenete, melyben Donner viharisten (Bar) összegyűjti a fellegeket, vihart támaszt, hogy felívelhessen a szivárványhíd, melyen az istenek a Walhallába vonulnak.

Világít fönn a Nap - Agátha (S) imája (cavatina) Weber Bűvös vadászának III. felvonásában.

villi, Le (A tündérek, vagy A villik) - Puccini 1 felv. operája (1884, Milánó, T. Dal Verme), Ferdinando Fontana szövegére, Gautier novellája nyomán. Puccini első operája, amely teljesen eltűnt a repertoárról. A librettó nagyjából azonos Adam Giselle c. balettjének cselekményével.

Viñas, Francisco (1863-1933) - spanyol op.én. (T). 1888-ban debütált a barcelonai T. Liceóban, Lohengrinként. Elsősorban Wagner-tenorként, mindenekelőtt mint kora egyik legjobb Lohengrinje aratott sikereket hazájában, Olaszországban, a Met-ben, a C.G.-ben, Chicagóban stb. Nem volt igazán drámai karakter, bár énekelte Radamest, Turiddut, Don Josét is.

Vinay, Ramón (1914-) - chilei op.én. (Bar, majd T, majd újra Bar). - Mexikóban tanult és itt is debütált 1938-ban, Lunaként. Átképezte magát tenoristává, és 1943-ban a New York-i City Center operában debütált, Don Joséként. 1946-1961-ig volt a Met egyik vezető énekese. Toscanini utolérhetetlen Otello-felvételéhez őt választotta címszereplőként. 1962-ben visszatért a bariton szerepkörhöz, s ekkor Bayreuthban Telramundot, más színpadokon Jagót, Falstaffot és Scarpiát énekelt. Tenorista korában is megtartotta a bariton sötét színezetét, de ugyanakkor félelmetesen biztos, csengő tenormagassággal is rendelkezett. Igazi drámai énekes, aki nemcsak hangszépségével, hanem annak árnyaltságával és kifejezőkészségével is hatott.

Vinco, Ivo (1927-) - olasz op.én. (B). A Sc. ösztöndíjasaként kezdte pályáját. Karrierjét nagy és sötétszínű hangjának, jó szövegmondásának és muzikalitásának köszönheti. Egyike a leggyakrabban foglalkoztatott olasz művészeknek; a nagyobb és a comprimario basszus-szerepeket egyaránt énekli. A világsztár mezzo, Fiorenza Cossotto férje.

vin herbé, Le (A bájital) - Frank Martin műve énekhangokra és kiszenekarra (1948, Salzburg, Fricsay Ferenc vezényletével), Bedier Tristan-legendájának szövegére. Időnként színpadi verzióban is játsszák.

Violetta - Verdi Traviatájának hősnője (S), a kaméliás hölgy.

Virágária - Don José (T) szerelmi áriája Bizet Carmenjének II. felvonásában; arról a virágról van szó, melyet Carmen az első felvonásban dobott oda a tizedesnek.

Virágkettős - Pillangókisasszony (S) és Szuzuki (MS) duettje Puccini operájának II. felvonásában, miközben a visszatérő Pinkertonra várva virágokkal díszítik a házat.

Virágos Mihály (1918-) - magyar op.én. (Bar). 1941-ben debütált a kolozsvári N.Sz.-ban, a Sevillai borbély Figarójaként. 1945-től 1952-ig a bpesti OH, azóta a debreceni Csokonai Színház tagja, hosszú évekig vezető baritonja. Az irodalom szinte valamennyi repertoárdarabjának vezető lírai baritonszerepét énekelte, legtöbbször Rigolettót. Vendégszerepelt a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Vi ricordo o boschi ombrosi - Monteverdi Orfeójának II. felvonásában a címszereplő nagy monológja.

Visconti, Luchino (1906-) - olasz rendező. Korunk egyik legnagyobb színházi és filmrendezője, aki 1954 óta időnként operarendezéssel is foglalkozik. Callas "hódította meg" az operaszínpad számára, vele realizálta a Scalában híres rendezéseit, Spontini Vesztaszűzét, a Traviatát, Bellini Alvajáróját stb. Rendezői stílusa érdekes módon kétarcú: egyrészt megtartja a műfaj hagyományos konvencióit, látványos rendezéseket produkál, ugyanakkor azonban a konvención belül vizuálissá tudja tenni színpadképben (melyet rendszerint ő maga tervez), mozgásban és játékban a zene minden összetevőjét. Színekkel, világítással, és tömegmozgatással valósággal színpadi freskókat varázsol a néző elé.

Visnyevszkája, Galina (1926-) - szovjet op.én. (S). 1950-ben debütált Leningrádban, Sztrelnyikov Holopka c. operájában. 1952-1974 a moszkvai B. tag-ja volt. Világjáró művész, aki a Met-ben, a C.G.-ben, Párizsban, a Sc.-ban egyaránt rendszeresen vendégszerepel. Az orosz repertoáron kívül leghíresebb szerepei Aida, Pillangókisasszony, Margit, Fidelio-Leonóra és Norma.

Vissi d'arteTosca imája

Vissza zord tél, virul a vágy hava Tavaszi dal

Vitéz Tibor (1902-1972) - magyar op.én. (Bbar) és rend. 1927-ben debütált a V.Sz.-ban, majd 1932-ben az OH tagja lett; itt a Rózsalovag Jegyzőjeként debütált. 1941-44 a kolozsvári N.Sz. főrendezője, 1957-59 az egri Gárdonyi Géza Színház rendezője volt. Közel 100 szerepet énekelt, főleg a karakterbasszus szerepkörben: Hagen, Főinkvizítor, Daland, Ping, Leporello Gáspár, Ferrando.

Vittoria! Vittoria - Puccini Toscája II. felvonásában Cavaradossi (T) nagy kitörése; 3/4-es ritmusa ellenére harci induló jellegű szabadsághimnusz, a végén csillogó, magas H-val.

Vivat Bacchus! - Mozart Szöktetése II. felvonásában Pedrillo (T) és Ozmin (B) janicsárzene-típusú, hallatlanul humoros ivóduettje.

vízhordó, A - Cherubini 3 felv. operája (1800, Párizs, Théâtre Feydeau), Jean-Nicolas Bouilly szövegére. Magyarorsz. bem.: 1804, pesti Német Színház, magyarul: 1827, Kolozsvár. Eredeti címe: A két nap. Cherubini leghíresebb, bár nem legjobb operája, a "szabadító opera" egyik legismertebb mintapéldája. (Szövegkönyvét ugyanaz a Bouilly írta, aki a Beethoven Fideliójának alapjául szolgáló francia librettót is készítette.) A mindig lojális Cherubinire jellemző módon ezúttal haladásellenes "szabadításról" van szó: Armand grófot (T) menti meg a forradalmárok üldözése elől Micheli, (Bar) a vízhordó. (A cselekményt ugyan Mazarin korába helyezték, de forradalomellenes tendenciája félreérthetetlen.) A darab zenéje dalszerűen formált, népies hangú, témája ellenére nem drámai jellegű.

Vlagyimir - Borodin Igor hercegében Igor fia (T), aki Koncsakovna iránti szerelme miatt a polovecek között marad.

Voggenhuber, Vilma (1845-1888) - magyar op.én. (S). 1862-ben debütált a pesti N.Sz.-ban, melynek három évadon át volt tagja, s egyik vezető drámai szopránja. Innen különböző német színházakhoz szerződött, majd 1868-ban a berlini udvari opera tagja lett. Haláláig ebben az együttesben működött, kamaraénekesnői címmel.

Vogl, Heinrich (1845-1900) - német op.én. (T). Münchenben debütált 1865-ben, a Bűvös vadász Maxjaként. A müncheni operaház vezető tenoristája volt, ő énekelte először Logét és Siegmundot, majd az 1876-os első bayreuthi Ring-ciklusban ugyanezeket a szerepeket. - Felesége, Therese Thoma (1845-1921) híres op.én. volt (S), éveken keresztül az egyetlen német Izolda és az első Sieglinde.

Vogl, Johann Michael (1768-1840) - osztrák op.én. (Bar). Jogászként működött, majd Süssmayr tanácsára énekelni tanult, és 1794-1822 Bécs egyik legnagyobb operai sztárja lett. Zenetörténeti jelentőségét azonban azzal vívta ki magának, hogy ő volt Schubert dalainak első tolmácsolója.

Voi, che sapeteAsszonyok, lányok

Voi lo sapete, o mammaMég mielőtt elvitték

voix humaine, Laemberi hang, Az

voix mixte - Szó szerinti fordításban: kevert hang; a fejrezonancia és a mellrezonancia segítségével előállított hangok művészi keverése. Több szempontból elengedhetetlen kelléke a kiművelt éneklésnek: ennek segítségével oldható meg a regiszterek áthidalása, és ez adja meg a lehetőséget a szép és telt piano éneklésre.

Volksoper, Bécs - Az osztrák főváros második operaháza, melyet 1898-ban nyitottak meg. Egy ideig prózai színház volt, 1904-ben lett operaház. (Az első operabemutató a Bűvös vadász volt.) A színház fénykora 1919-26, amikor egymást követve Weingartner, Fritz Stiedry és Leo Blech voltak vezető karmesterei. A háború után rövid ideig itt működött a kiégett S.O. előadóegyüttese, mielőtt átköltözött volna a Theater an der Wien-be. Jelenleg a Volksoper - mint múltja során is felváltva játszik nagyoperetteket (főleg a klasszikus bécsi műveket), musicaleket, és az opera-repertoár ún. könnyebb darabjait. Időnként egy-egy modern mű is bemutatásra került, mint pl. Janáček Makropoulos-ügye, Stravinsky Fülemiléje, Einem, Orff és Menotti művei. A színháznak önálló társulata van, de gyakran vendégszerepelnek benne a S.O. művészei is.

Volo di notteÉjszakai repülés

Voltaire (François-Marie Arouet) (1694-1778) - francia író, drámaíró és filozófus. Művei nyomán a következő operák készültek: Samson: Rameau (nem került bemutatásra); Zaïre: Bellini (1829); Alzira: Zingarelli (1794), Verdi (1845); Mahomet: Rossini (1820); Mérope: Graun (1756, II. Frigyes szövegkönyvére); Semiramis: Bianchi (1790), Catel (1802), Rossini (1823); Candide: Knyipper (1926), Bernstein (1958, musical); Tankréd: Rossini (1813); Olympia: Spontini (1819); L'Ingénu: Grétry (1768); La Bégueule: Monsigny (1773).

Volta la terreaMindig az égbe néz

Von Heute auf Morgen (Máról holnapra) - Schönberg 1 felv. operája (1930, Frankfurt), "Max Blonda" (a zeneszerző felesége) szövegére. Schönberg egyetlen vígoperája; az első dodekafon opera.

VorspielNyitány

Votre toastTorreádor-dal

Votto, Antonino (1896-) - olasz karm. A Sc. korrepetitora volt Toscanini idejében, majd a maestro asszisztense. 1925 óta ugyane színházban, majd a világ minden részén karmesterként tevékenykedik. A Toscanini-hagyományok képviselője és átörökítője, egyike korunk legjelesebb olasz operakarmestereinek. Bpesten is dirigált.

Vous qui faites l'endormieMefisztó szerenádja

Völker, Franz (1899-1965) - német op.én. (T). Frankfurtban debütált 1926-ban, Florestanként. E színházban, majd Bécsben, Berlinben, Bayreuthban, Münchenben működött. A két háború közti időszak Svanholm mellett legnagyobb Wagner-tenorja volt Európában. Gyakran vendégszerepelt Bpesten is. Hatalmas hanganyag, nagyszerű deklamálás, ugyanakkor nem túl erős színészi készség jellemezte alakításait. Wagner-szerepein kívül híres volt mint Otello és Canio is.

Vulpius, Jutta (1927-) - német op.én. (S), Goethe feleségének, Christiane Vulpiusnak családjából származik. 1952-ben debütált az Éj királynőjeként a berlini Komische Operban. 1954 óta a berlini S.O. tagja. Többször vendégszerepelt Spanyolországban, két évadon át Bayreuth vendége volt. Jólképzett és muzikális koloratúrszoprán.

Vyvyan, Jennifer (1925-1974) - angol op.én. (S). A glyndebourne-i fesztivál énekkarában kezdte pályáját, majd egy angol operatársulat szólistája lett. 1953-tól a londoni C.G. tagja, számos Britten-mű premierjének főszereplője, t. k. a Szentivánéji álom első Titániája.




Hátra Kezdőlap Előre