OPERALEXIKON

CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  


W

Wach'auf! → Szent nap

Wachtel, Theodor (1823-1893) - német op.én. (T). Schwerinben debütált, majd a berlini opera tagja lett. Korának egyik neves hőstenorja, híres Manrico és Tell-Arnold. Leghíresebb szerepe A longjumeau-i postakocsis címszerepe volt, melyet több mint ezerszer énekelt. Nemcsak nagyszerű magas regisztere miatt kedvelte ezt a szerepet, hanem azért is, mert "professzionátus módon" tudott az ostorral bánni - gyermekkorában istállófiú volt.

Waffenschmied, Derfegyverkovács, A

Wagner, Cosima (1837-1930) - Richard Wagner felesége, Liszt Ferenc lánya. 1857-ben Hans von Bülow felesége lett, akitől Wagner kedvéért vált el. A zeneszerző halála után Bayreuth minden ügyének autokratikus és néha zsarnoki intézője.

Wagner, Johanna (1826-1894) - német op.én. (S). Richard Wagner adoptált unokahúga. 17 éves korában lépett színpadra először, Drezdában, Agáthaként. Ő volt 1845-ben a Tannhäuser első Erzsébetje. Ezután folytatott csak komoly tanulmányokat, Párizsban, Pauline Viardot-Garcíánál. 1850-62 a berlini operaház tagja. Ekkor elvesztette hangját, de folytatta pályáját prózai színésznőként. 1870-ben újra énekelni kezdett, és ő volt az első bayreuthi Ring-ciklus egyik walkürje, valamint 1. nornája.

Wagner, Siegfried (1869-1930) - német zeneszerző és karm. Richard Wagner fia. 1896-tól karmestere, 1908-1930-ig művészeti igazgatója a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak. 1901-től kezdve rendezéssel is foglalkozott. 15 operát írt, amelyek közül 12 színpadra is került.

Wagner, Sieglinde (1923-) - osztrák op.én. (A). 1943-ban debütált Linzben, a Siegfried Erdájaként. 1947-52-ig a bécsi S.O., azóta a nyugat-berlini opera tagja. 1956 óta a salzburgi, 1962 óta a bayreuthi fesztivál állandó vendégei közé tartozik. Neves Wagner-énekesnő és jeles oratóriumszólista.

Wagner, Wieland (1917-1966) - német rendező, Richard Wagner unokája. Már a II. világháború előtti években részt vett a bayreuthi előadások megrendezésében, 1939-ben ő tervezte a Parsifal díszleteit. Öccsével, Wolfgang Wagnerrel (1919-) együtt hívta új életre a háború után az Ünnepi Játékokat. Működése nemcsak Bayreuth vonatkozásában korszakalkotó jelentőségű: rendezői koncepciója forradalmasította korunk operarendezését. Wieland Wagner nagyapja műveit szimbólum-lényegüknél ragadta meg, és ezt a szimbolikát fejezte ki színpadképeivel, hihetetlenül fejlett és korszerű világítástechnikai effektusaival, valamint színészmozgatásával. Végletekig egyszerűsítette a színpadképet, rendszerint csak egy-egy állandóan jelenlevő - szimbolikus - díszletelemmel dolgozott. Wolfgang Wagner nagyjából ugyanezeket az eszközöket használja, de rendezései kevésbé szimbolikusak és elvontak, mint bátyjáéi voltak. Wieland Wagner nemcsak Bayreuthban és nemcsak Wagner műveit rendezte. Gyakran hívták különböző német színházakhoz; Fidelio, Carmen, Orfeusz, Aida és főleg Salome rendezése éppoly feltűnést keltett, mint bayreuthi produkciói. (Vö. Bayreuth, rendezés.)

Wahn! Wahn! - Szállj, szállj ábránd!

Wakhevitch, George (1907-) - orosz szárm. francia tervező. Napjaink egyik legtöbbet foglalkoztatott díszlettervezője, aki főleg festőiségével, díszleteinek artisztikus finomságával aratja sikereit a Sc.-tól a bécsi S.O.-ig, a C.G.-től a párizsi O.-ig és számos amerikai színházig.

WaldwebenErdőzsongás

Walker, Edyth (1867-1950) - amerikai op.én. (MS). Berlinben debütált 1894-ben, a Próféta Fides-eként. 1895-től 1903-ig a bécsi opera, majd a Met, később a hamburgi és a müncheni operaházak tagja. Visszavonulása után Párizsban és New Yorkban tanított. Korának egyik híres és világszerte elismert Wagner- és Strauss-hősnője volt.

walkür, A - Wagner 3 felv. zenedrámája (1870, München), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1889, bpesti OH, Mahler vezényletével. Lásd még: Nibelung gyűrűje, A.

WalkürenrittWalkürök lovaglása

Walkürök lovaglása - Wagner Walkürje III. felvonásának bevezető képe. Wotan harcias lányai, a walkürök (8 A és S) gyülekeznek ebben a jelenetben a walkürök szikláján. A jelenet zenéje pregnáns lovaglóritmusra épül (a walkürök vezérmotívumára); noha az énekszólamoknak igen fontos szerepük van, zenekari műként is előadásra szokott kerülni. A mű egyik leghatásosabb ábrázoló jellegű részlete.

Wallace, Ian (1919-) - angol op.én. (B). Londonban debütált 1946-ban, Schaunard-ként. Különböző angol társulatok, főleg a S.W. keretében működik, ugyanakkor világjáró művész is. Napjaink egyik legjobb angol buffo-basszusa, híres Bartolo és Don Magnifico (Hamupipőke).

Wallberg, Heinz (1923-) - német karm. Zenekari muzsikusként kezdte pályáját, majd Münsterben lett karmester. 1955-ben a brémai opera zenei vezetője volt. A 60-as évek óta a bécsi S.O. egyik állandó vendégkarmestere, emellett Wiesbadenben és más német színházaknál is működik. Vendégszerepelt gyakran Európa és Amerika nagy operaházaiban is.

Wallerstein, Lothar (1882-1949) - cseh szárm. amerikai karm. és rendező. Pályáját Drezdában kezdte, majd különböző német színházak után 1927-1938-ig a bécsi S.O. tagja volt. Főleg rendezőként szerzett hírnevet magának, 1938-ig Európában, majd 1941-től az USA-ban. Több opera szövegkönyvét átdolgozta, így pl. a Don Carlosét is (nálunk hosszú ideig ezt a verziót játszották).

Wallmann, Margherita (1904-) - osztrák szárm. rendező. Pályáját a bécsi S.O. balettkarában kezdte, de egy baleset következtében nem táncolhatott többé. 1936-ban kezdett rendezni, Salzburgban ő vitte színpadra a Bruno Walter vezényelte Gluck-Orfeuszt. A világ számos operaházában tevékenykedett, az utóbbi időkben főleg Bécsben és a Sc.-ban. Rendezéseit általában nem túl kedvezően fogadja a kritika, mivel konvencionálisak és túl látványosak.

Wallnöfer, Adolf (1854-1946) - német op.én. (Bar, majd T). 1878-ban debütált Olmützben, Luna grófként. Egy ideig Bayreuthban élt, Wagner felléptette az első ünnepi játékokon, kisebb szerepekben. 1880-ban tenorrá képezte át magát, és egyike lett a korszak legnagyobb német hőstenorjainak. Tagja volt Angelo Neumann utazó Wagner-színházának, a prágai Német Operaháznak, szerepelt a Met-ben, Pétervárott stb. Komponálással is foglalkozott, és pályája végén pedagógus volt.

Walter - Verdi Luisa Millerjében a gonosz gróf (B), aki a szerelmesek halálát okozza.

Walter, Bruno (1876-1962) - német karm. Pályáját Kölnben korrepetitorként kezdte, majd Hamburg, Boroszló, Pozsony, Riga és Berlin után Bécsben (1901-1912) Mahler asszisztense lett. 1913-1922-ig a müncheni opera, 1925-1929-ig a berlini Städtische Oper, 1936-1938-ig a bécsi S.O. főzeneigazgatója. A nácizmus elől Amerikába emigrált; 1941-1946-ig majd 1955-57, ill. 1958-59-ig a Met karmestere. - Walter Toscanini mellett századunk legnagyobb karmestere volt. A szokásos - Stefan Zweigtől származó - összehasonlítás, amely szerint Toscanini dionüszoszi, Walter pedig apollói művészegyéniség volt, mint minden hasonlat, kissé sántít. Walter éppoly drámaian interpretálta a nagy mesterek szimfonikus és operai alkotásait, mint ahogy Toscanini is nagy mestere volt a lírikus kifejezésnek. Annyi igaz, hogy Walter legnagyobb erőssége, legigazibb otthona Mozart világa volt. De ezt a mozarti stílust is úgy tolmácsolta, hogy abban minden összetevő tökéletesen a helyén volt. Valami szavakba alig foglalható humánus melegség áradt minden produkciójából: valószínűleg ez tévesztette meg a kortársakat, amikor a fentihez hasonló megkülönböztetést alkalmaztak a két nagy dirigens-lángelme között. Lemezei - a legtöbb sajnos gyenge technikai körülmények között készült - ma is példamutatóak, akár a Don Juan, akár a Walkür vagy a Fidelio értelmezéséről van szó.

Walter, Gustav (1834-1910) - cseh szárm. osztrák op.én. (T). Brnóban debütált 1855-ben, Edgarként. 1856-ban a bécsi udvari opera tagja lett, és 30 éven át e színház vezető lírai tenorja volt. Főleg Mozart-szerepekben ünnepelték. 1887-ben visszavonult a színpadtól, ám ekkor kezdődött a második, tulajdonképpeni karrierje: ő volt az első énekes, aki dalesteket adott. Európa minden jelentős zenei központjában ünnepelték dalműsorait.

Walter Rózsi (1901-1974) - magyar op.én. (S). Tanulmányait Anthesnél, majd Milánóban végezte, 1921-ben debütált az OH-ban, Toscaként. A két háború közti évtizedek legnagyobb magyar drámai szopránjainak egyike volt, aki főleg Puccini-szerepekben nyújtott európai szinten is klasszikusnak mondható alakításokat (Puccinival személyes kapcsolata is volt). Művészetét mindenekelőtt az izzó temperamentumtól fűtött és rendkívül feszült légkört árasztó színészi alakítás tette naggyá. Nagy teherbírású, átütő erejű hangja is főként a nagy drámai jelenetekben bontakozott ki teljes karakterében. Tosca, Turandot, Pillangókisasszony, Minnie, Manon benne találta meg ebben az időben legjobb magyar alakítóját. Énekelt azonban Wagner-szerepeket is (Vénusz), egészen rendkívüli Salome volt, és ő vitte diadalra Respighi Lángját. Ebben a szerepben a Sc.-ban is fergeteges sikert aratott, talán az ő alakítása miatt tartotta az ottani sajtó is jobbnak a magyar előadást, mint az olaszt. Az OH örökös tagja.

Walters, Jess (1912-) - amerikai op.én. (Bar). New Yorkban debütált 1941-ben, Macbethként. Kisebb amerikai társulatokban működött, majd 1948-1959 a londoni C.G. egyik vezető baritonja volt. 1960-tól Hollandiában működik.

Walther von der Vogelweide - Wagner Tannhäuserjében lép színre a híres Minnesänger (T), aki valóban élt és alkotott. Wagner a Nürnbergi mesterdalnokok I. felvonásában is idézi alakját és költészetét.

Walther von Stolzing - A Nürnbergi mesterdalnokok ifjú hőse (T), frank lovag, akiből mesterdalnok lesz, és így nyeri el Pogner Éva kezét.

Waltraute - Wagner Ring-jében szereplő walkür (MS). A Walkürben egyik tagja a III. felvonás walküregyüttesének, az Istenek alkonya I. felv. 2. képében egyénileg is szerepel, Brünnhildének ő hozza a hírt Wotan halálra készüléséről.

Waltz, Gustavus (?-1753?) - német op.én. (B) ... és szakács. Händel szolgálatában állott mind a két minőségében. Ő volt az Acis és Galathea első Polüfémosza. Mindezt figyelembe véve, egész más megvilágításba kerül Händel híres kritikus megjegyzése Gluckról: "A szakácsom jobban ismeri az ellenpontot."

Ward, David (1922-) - angol op.én. (B). 1953-ban debütált a londoni S.W.-ben, a Luisa Miller Walter grófjaként. E színház tagja volt 1952-1959-ig, 1960 óta a C.G. egyik vezető basszistája. Kitűnő Wagner-énekes, szerepelt több ízben Bayreuthban is.

War es so schmählich?Így hát a bűn

Warga Lívia (1913-) - magyar op.én. (S). 1938-ban debütált a V.Sz.-ban, Antóniaként; a következő évadban már az OH tagja lett. A háború körüli évek egyik legjobb drámai szopránja volt, elsősorban Wagner- és Verdi-heroina. Gyönyörű, kiegyenlített és átütő erejű hangja volt sikereinek fő oka. Kitűnő Tannhäuser-Erzsébet és Elza (ezek voltak legjobb szerepei, Erzsébetként Zürichben is fellépett), valamint Aida, Desdemona, Amélia és Carlos-Erzsébet. Érdemes művész.

Warren, Leonard (1911-1960) - amerikai op.én. (Bar). A New York-i Met-ben debütált 1939-ben, a Simon Boccanegra Paolójaként. Ettől kezdve, haláláig a Met vezető baritonja volt. Haláláig - a szó szoros értelmében: 1960-ban egy Végzet hatalma-előadás közben, a színpadon halt meg. Tito Gobbi mellett korunk legnagyobb Verdi-baritonja volt. Csodálatos zengésű, minden regiszterében kiegyenlített hangján a nagy Verdi-szerepek minden összetevője, drámaisága és líraisága megszólalt. Azon nagy művészek közé tartozott, akik számára az operaéneklés olyan komplex műfaj, amelyben minden összetevő egyetlen célt szolgál: a színpadi alak tökéletesen átélt életrekeltését. A kifejezés nagymesterei közé tartozott, de produkcióiban az is gyönyörködhetett, akit a hangi bravúr érdekelt csak. Tragikus halálával egyik legnagyobb művészét vesztette el a korszak.

Was duftet doch der FliederMért ontja szét jó illatát

Washington, Paolo (1927-) - olasz op.én. (B). Firenzében debütált 1951-ben, a Macbeth egyik Jelenéseként. Gyakran foglalkoztatott énekes hazájában és külföldön is, jó képességű basso cantante. Bpesten egy olasz stagione keretében Zaccariát énekelte.

Wat Tyler - Alan Bush 2 felv. operája prológussal (1953, Lipcse), Nancy Bush szövegére, az 1381-es angol parasztlázadás korabeli krónikái nyomán.

Watson, Claire (1927-) - amerikai op.én. (S). 1951-ben debütált Grazban. Négy évig e színház tagja, majd Frankfurton keresztül került Münchenbe, ma is ehhez az együtteshez tartozik. Igen hamar európai karriert is befutott: Bécsben, a C.G.-ben, 1964 óta a Met-ben is énekel. Egyaránt jelentős alakításokat nyújt Mozart és Wagner műveiben, valamint modern darabokban.

Wächter, Eberhard (1929-) - osztrák op.én. (Bar). A bécsi Volksoperben debütált 1953-ban, Silvióként. 1954 óta a S.O. tagja, a színház vezető baritonistáinak egyike. Világjáró művész, korunk egyik legjelesebb lírai baritonja. Egyaránt otthonos az olasz és a német repertoárban, nagyszerű René és Amfortas, Don Juan és Wozzeck. Teljesen kiegyenlített, meleg zengésű hangjához kivételes színészi képességek, igen magas fokú muzikalitás és stílusérzék járul.

Weathers, Felicia (1937-) - amerikai op.én. (S). A Szófiai Énekverseny megnyerése után a zürichi operában debütált. Innen Münchenbe, majd Karajan hívására a bécsi S.O.-hez került. 1965-ben a Met-hez. Korunk jeles jugendlich-dramatisch szopránjainak egyike, Budapesten is vendégszerepelt.

Weber, Ludwig (1899-1974) - osztrák op.én. (B). A bécsi Volksoperben debütált 1920-ban, Fiorillóként. Kisebb német színpadok után 1930-ban Kölnbe, majd 1933-ban Münchenbe szerződött. 1945-től visszavonulásáig a bécsi S.O. tagja volt. A két háború közti évtized egyik legnagyobb Wagner-basszusa, főleg Hagen, Gurnemanz és Daland szerepében tekintették utolérhetetlennek. Budapesten is fellépett.

Wedekind, Erika (1868-1944) - német op.én. (S). Frank Wedekind, a drámaíró húga. Hangversenyénekesként kezdte, majd 1894-ben Drezdában debütált, a Windsori víg nőkben. Már első fellépése hatalmas sikert aratott, és 1909-ig a drezdai opera ünnepelt első koloratúrszopránja volt. Beutazta egész Európát, Salzburgban óriási sikerrel énekelte Mozart szubrett-szerepeit. 1909-1926 főleg hangversenyénekesként működött, 1930-ban visszavonult. Rendkívüli stíluskészségű és óriási hangterjedelmű virtuóz koloratúra-énekesnő volt.

Weiche, Wotan, weiche!Válj meg tőle, Wotan!

Weidemann, Friedrich (1871-1919) - német op.én. (Bar). 1896-ban debütált egy kis sziléziai városban, 1898-ban Hamburgba került. 1903-ban Mahler szerződtette a bécsi operához. Haláláig e színház ünnepelt Wagner- és Mozart-énekese volt. Számos bécsi premier résztvevője: az első bécsi Orestes, Golaud, Faninal. Salzburgban és a C.G.-ben is nagy sikerrel szerepelt.

Weidt, Lucie (1879-1940) - osztrák op.én. (S). 1900-ban debütált Lipcsében, majd 1903-tól 1926-ig a bécsi S.O. egyik vezető szopránja volt. Ő volt az Árnynélküli asszony első Dajkája, az első bécsi Pique Dame-Liza, Tábornagyné és Kundry. A nagy bécsi Mahler-gárda egyik büszkesége. Visszavonulása után Bécsben volt énektanár.

Weikl, Bernd (1942-) - bécsi születésű német op.én. (Bar). 1968-ban debütált Hannoverben. 1970-ben lett a düsseldorfi opera tagja, 1974-től a hamburgi opera művésze. A 70-es években kezdett nemzetközi karrierje megindulni, 1972-ben énekelt először Bayreuthban. Pályája rövid idő alatt tört fel az európai hírnévhez: napjaink egyik legjobb és máris igen keresett Wagner-baritonja. Hangja a sötét basszus-regisztertől a szinte korlátlan magasságú baritonig terjed.

Weill, Hermann (1877-1949) - német op.én. (Bar). Freiburgban debütált 1901-ben, Wolframként. A háború előtti évtized egyik jelentős Wagner-baritonja volt, híres Sachs és Kurwenal. Több mint száz szerepre rúgott repertoárja.

Weimari Operaház - A nagyhercegi udvari színház 1847-1858 között Európa egyik vezető operaháza lett: Liszt állt az élén, és a karmesterek közt ott volt Hans von Bülow is. Itt került bemutatásra a Lohengrin, Schubert Alfonso és Estrella c. operája, Cornelius Bagdadi borbélya. Liszt utóda Eduard Lassen volt, ő vezényelte a Sámson és Delila ősbemutatóját. Ugyancsak Lassen idejében, 1874-ben Weimarban került sor a Trisztán második színpadravitelére a müncheni premier után. A 90-es években Richard Strauss volt a vezető karmester; ebben az időben zajlott le e színházban a Jancsi és Juliska ősbemutatója, valamint Strauss első operájának, a Guntramnak premierje. A jelenlegi színház épületét 1907-ben nyitották meg, befogadása 2000 személy.

Weingartner, Felix (1863-1942) - osztrák karm. Grazban, Lipcsében és Weimarban tanult, ez utóbbi helyen Liszt növendéke volt. Ugyancsak Weimarban került bemutatásra első operája, a Sakuntala is. Königsbergben, Danzigban, Hamburgban működött, majd 1891-1898-ig Berlinben, 1908-1910-ig Bécsben, 1912-1914-ig Hamburgban, 1919-24 a bécsi Volksoperben volt főzeneigazgató. Közben a világ számos nagy operaházában vendégszerepelt; 1927-ben egy rövid időre a bpesti Városi Színház főzeneigazgatója is volt. Weingartner - noha elsősorban hangversenydirigensként tartjuk a legnagyobbak között számon - operakarmesterként is igen jelentős alakja a század első felének; főleg Wagner, Beethoven és Mozart műveit vezényelte példamutató módon.

Welche Wonne, welche LustÓ, mi édes, drága hír

Welitsch, Ljuba (1913-) - bolgár szárm. osztrák op.én. (S). 1936-ban Szófiában debütált, a következő évben a grazi operaház tagja lett. Innen Hamburgba, majd Münchenbe került, 1946-tól 1958-ig a bécsi S.O. egyik vezető szopránja. Temperamentumos, drámaian izzó énekesnő, aki a nagy dramatikus hősnők alakjában találta meg igazi területét. Rendkívüli egyénisége mindenekelőtt Salome szerepében aratott világraszóló sikert (1944-ben Strauss vezényletével Bécsben, 1949-ben a hírhedt Salvador Dalí-féle C.G.-beli előadáson énekelte a szerepet). Híres Tosca, Aida, Donna Anna, Turandot és Amélia volt. Bécsben ma is az ő drámai produkcióihoz hasonlítja a közönség a fiatalabb énekesnők alakításait.

Wenglor, Ingeborg (1926-) - német op.én. (S). Dessauban debütált 1948-ban. Lipcsén át került 1954-ben a berlini S.O.-ba, melynek ma is tagja. Kiváló lírai szoprán (Sophie, Pillangó, Mimi, Jenufa stb.).

Wer ein holdes Weib emingenBoldog az

Wer ein Liebchen hat gefundenÓ, mily boldog az a férfi

Werfel, Franz (1890-1945) - prágai születésű német író. A Musa Dagh 40 napja c. regényét Lodovico Rocca Monte Ivnor címmel vitte operaszínpadra, Juarez és Maximilian c. drámáját Maximilien címmel Milhaud. Számos Verdi-mű szövegkönyvét dolgozta át, kiadta Verdi leveleinek válogatott gyűjteményét; Verdi-regénye egyike a legjobbaknak a maga nemében.

Werther - Massenet 4 felv. operája (1892, Bécs, S.O.), Blau, Millet és Hartmann szövegére, Goethe regénye nyomán.

Wettergren, Gertrud (1897-) - svéd op.én. (A). Stockholmban debütált 1922-ben, Cherubinként. E színház tagja volt 1952-ig, közben a 30-as évek második felében a Met állandó vendége. A két háború közti évtizedek egyik jelentős Verdi- és Wagner-énekesnője.

When I am laid in earth - Purcell Dido és Aeneasának zárójelenete, Dido "lamentója". Zenei formája: passacaglia.

Whitehill, Clarence (1871-1932) - amerikai op.én. (Bar). Brüsszelben debütált 1899-ben, Gounod Rómeójának Lőrinc barátjaként. Több amerikai és európai operaházban működött, a század első évtizedeinek egyik híres Wagner-énekese volt. Cosima Wagnernél is tanult, több ízben föllépett Bayreuthban.

Widdop, Walter (1892-1949) - angol op.én. (T). 1923-ban debütált, Radamesként. Évtizedeken keresztül a C.G. egyik vezető énekese volt, híres Wagner-tenor (Siegmund, Trisztán, Lohengrin).

Wie aus der FerneMint álomkép

Wiedemann, Hermann (1879-1944) - német op.én. (Bar). 1905-ben debütált Elberfeldben. Brnóban, Hamburgban és Berlinben működött, majd 1916-tól haláláig a bécsi S.O. tagja volt. 1922-től Salzburg egyik ünnepelt énekese volt, ő énekelte Toscanini felejthetetlen itteni Mesterdalnokok-produkciójában Beckmesser szerepét. Európai hírű Mozart-énekes, Beckmesser és Alberich.

Wie dünkt mich doch die Aue heut' so schön!Nagypénteki varázs

Wiener, Otto (1913-) - osztrák op.én. (Bar). Állatorvosnak készült, majd Hans Duhan növendékeként énekelni tanult. 1939-ben lett hangversenyénekes, és csak 1953-ban lépett színpadra. Grazban debütált Boccanegraként. Düsseldorfban, Frankfurtban és Stuttgartban volt szerződésben, majd a nyugat-berlini opera tagja lett. 1957-től egyidejűleg tagja a bécsi S.O.-nak és a müncheni operaháznak. Napjaink jelentős Wagner-énekesei közé tartozik, híres - Bayreuthban is ünnepelt - Sachs, Hollandi stb.

Wiesbadeni Operaház - A színház épületét 1894-ben nyitották meg, befogadása 1325 személy. A háború utáni években, főleg az 50-es évektől kezdve, az NSZK egyik legjelentősebb operaháza, főleg modern repertoárja példamutató. Wiesbadenben május-június hónapokban évenként operafesztivált is rendeznek.

Wie stark ist nicht dein Zauberton!Mily földöntúli hangot ad

Wild, Franz (1792-1860) - osztrák op.én. (T). Pályáját a kismartoni Esterházy-együttesben kezdte, majd 1811-ben a bécsi Theater an der Wien tagja lett. 1813-ban az udvari opera szerződtette, később Berlinben, Darmstadtban és Kasselban működött. 1830-ban tért vissza Bécsbe, ahol haláláig egyike volt a legnépszerűbb operaénekeseknek.

Wildbrunn, Helene (1882-1972) - osztrák op.én. (S). Dortmundban, altistaként debütált, 1907-ben. Innen került Stuttgartba, ahol drámai szopránná képezte át magát. 1918-tól 1931-ig Berlin operaházainak, ugyanakkor a bécsi S.O.-nek volt a tagja. A korszak egyik legnagyobb Wagner-heroinája volt, híres Kundry, Izolda, Brünnhilde és Rózsalovag-Tábornagyné. 1932-50-ig a bécsi Konzervatórium énektanára.

Wildschütz, Dervadorzó, A

Willst jenes TagsMár ama napnak

Wilt, Marie (1833-1891) - osztrák op.én. (S). 1865-ben debütált Grazban, Donna Annaként. 1867 és 1877 között a bécsi Opera európai hírű vezető szopránja volt: az első Szulamit, az első bécsi Aida. A színház megnyitásának estjén, 1869-ben, ő énekelte Donna Elvirát. A korszak egyik leghíresebb énekesnője volt, gyakran vendégszerepelt Bpesten is. Hanslick epés megjegyzése szerint: "Éneke gyönyör a fülnek, de még nyomokban sincs meg benne a drámai tehetség és a műveltség." Nemcsak hangjával, de termetével is "híressé" vált; egy bécsi szójáték Verne regénycímét (Reise um die Welt) így formálta át őrá; "Reise um die Wilt."

Windgassen, Wolfgang (1914-1974) - német op.én. (T). Énekescsaládból származik: apja Fritz W. 1923-1944 a stuttgarti opera vezető tenorja volt, anyja pedig a híres szoprán, Eva von der Osten húga. Pforzheimben debütált 1941-ben, Alvaróként. 1945-től visszavonulásáig a stuttgarti opera vezető tenoristája, a háború utáni évektől kezdve pedig utazó világsztár. Az 50-60-as évek utolérhetetlenül legnagyobb Wagner-tenorja. Nemcsak hangjával, hanem igen kifejező éneklésével és nagyszerűen átgondolt, néha már szinte koreográfiában rögzíthető mozgásával korunk Wagner-hős eszményének hibátlan megtestesítője volt. Minden Wagner-szerepet énekelt, a legtöbbet Bayreuthban is. Minden szempontból példaképül szolgál minden idők Wagner-énekeseinek. Működése utolsó éveiben több ízben vendégszerepelt Bpesten.

windsori víg nők, A - Nicolai 3 felv. operája (1849, Berlin), Mosenthal szövegére, Shakespeare vígjátéka nyomán. Magyar bem.: 1859. pesti N.Sz.

A zeneszerző legsikeresebb operája, a német romantikus vígopera szép példája. Verdi azonos témára írt Falstaffja ma már úgyszólván teljesen kiszorította a repertoárból.

Winkelmann, Hermann (1849-1912) - német op.én. (T). Sondershausenben debütált 1875-ben. Kisebb színházak után Hamburgba került (itt Rubinstein Nérójának címszerepét énekelte az ősbemutatón), majd a bécsi Operaház vezető tenoristája lett. 1882-ben ő énekelte először a Parsifal címszerepét. A kor talán legnagyobb Wagner-tenorja volt, aki Bécstől a Met-ig és Londontól Bayreuthig hozta lázba a hallgatóságot (Bécsben "Hermann-liga" alakult tisztelőiből).

Winterstürme wichen dem WonnemondTavaszi dal

Wir winden dir den JungfernkranzNyoszolyólányok kara

Wissmann, Lore (1922-) - svájci op.én. (S). 1941-ben debütált a stuttgarti operában, melynek azóta is tagja. Több ízben szerepelt a bayreuthi ünnepi játékokon is. Jelentős lírai szoprán.

Witte, Erich (1911-) - német op.én. (T). 1934-ben debütált Brémában. 1945-től az 50-es évek végéig a berlini S.O. tagja. Kezdetben karakter-tenor, majd hőstenor: híres Otello, Florestan, Peter Grimes, és - főleg - Loge. (Ez utóbbi szerepet Bayreuthban is énekelte.) 1961-től rendezéssel foglalkozik, a frankfurti operaház főrendezője.

Wittich, Marie (1868-1931) - német op.én. (S). Kisebb német színházakban énekelt, majd 1889-1914 a drezdai operaház tagja volt. Ő volt az első Salome. Korának neves Wagner-énekesnője, aki Bayreuthban Sieglinde, Kundry és Izolda szerepében lépett fel.

Wittrisch, Marcel (1901-1955) - német op.én. (T). 1925-ben debütált Halléban, Marschner Hans Heilingjének Konrádjaként. 1929-1943-ig a berlini S.O., 1950-től haláláig a stuttgarti opera tagja. Korának neves Mozart-énekese, aki azonban hőstenor-szerepeket is énekelt, így pl. Lohengrint, Bayreuthban is. Híres operettbonviván is volt.

Wohlfahrt, Erwin (1922-1972) - német op.én. (T). Aachenben kezdte pályáját a háború után, innen került Felsenstein Komische Operjába. E színházban bontakozott ki művészete, mely a karakterszerepekben jutott el legmagasabb színvonalára. 1961 óta a hamburgi opera tagja, napjaink egyik legjobb buffo- és karakterénekese volt. Bayreuth állandó vendége, a 60-as években csak ő énekelte itt Dávidot és Mimét. Európa számos operaházában vendégszerepelt.

Wolff, Albert (1884-1970) - francia karm. és zszerző. 1908-ban az O.C. karigazgatója, 1911-től karmestere, 1921-24-ig főzeneigazgatója, 1945-46 igazgatója. Számos modern francia mű bemutatóját vezényelte, több ízben vendégszerepelt Észak- és Dél-Amerikában. Hangversenydirigensként is európai hírnevet szerzett magának.

Wolff, Fritz (1894-1957) - német op.én. (T). 1925-ben debütált Bayreuthban, Logeként. 1930-1943-ig a berlini S.O. tagja volt, közben több alkalommal vendégszerepelt Londonban és az USA-ban. 1946-tól haláláig Münchenben volt énektanár. A két háború közti évtized egyik neves Wagner-tenorja, híres Lohengrin, Lege, Parsifal és Walther.

Wolfram von Eschenbach - Wagner Tannhäuserjében lép színre a híres Minnesänger (Bar), aki a darab egyik főszereplője.

Wood, Henry J. (1869-1944) - angol karm. Főleg hangversenydirigensként vált híressé, de pályája elején, a múlt század utolsó évtizedében több angol operatársulatnál működött, így t. k. ő vezényelte az Anyegin angliai bemutatóját.

Wotan - Wagner Nibelung-tetralógiájában (Az istenek alkonya kivételével) a tulajdonképpeni főszerepet játszó isten (Bbar).

Wotan búcsúja - Wagner Walkürjének zárójelenete, melyben Wotan (Bbar) elbúcsúzik büntetésből álomba merített lányától, Brünnhildétől. Hangversenyen rendszerint együtt kerül előadásra a Tűzvarázzsal, mely a darab zenekari befejezése.

Wotans AbschiedWotan búcsúja

Woytowicz, Stefania (1926-) - lengyel op.én. (S). Napjaink legnagyobb lengyel szopránja, aki ugyan színpadon soha nem lépett fel, de számos lemezfelvételen mutatta meg egészen kiváló drámai tudását. Csodálatos hanganyaga, hipermuzikalitása és rendkívüli stíluskészsége vitte sikerre mint hangverseny- és oratóriuménekest.

Wozzeck - Alban Berg 3 felv. operája (1925. Berlin, S.O., Erich Kleiber vezényletével), a zeneszerző szövegére, Georg Büchner drámája nyomán. Magyar bem.: 1964, bpesti OH.

A XX. sz. legjelentősebb, legnagyobb hatású operaalkotása. Berg a humánum, a "megalázottak és megszomorítottak" mellett állt ki, már azzal is, hogy Büchner drámáját választotta. De a zene még ennél is többet mond. Visszatérő alapmotívuma, a "Wir, arme Leut"-téma egyértelműen vall a megnyomorított, tönkretett és gyilkosságba kergetett szerencsétlen katona, Wozzeck mellett. A partitúra a zenei expresszionizmus talán legszebb példája. Dramaturgiai felépítésének különlegessége, hogy a hangszeres zene formatípusait viszi be az opera területére: az I. felvonás 5 tételes szvit, a II. felvonás ugyancsak 5 tételes szimfónia, míg a III. felvonás 5 (ill. egy közzenét is idesorolva: 6) invenció. Ám, mint Berg maga nyilatkozta: a hallgatónak tulajdonképpen "semmi köze sincs" ehhez a formai felépítéshez. S valóban: a Wozzeck zenéje akkor is mélységes emocionális hatást gyakorol a közönségre, ha a hallgató nincs tisztában a szerkezet tökéletes vaslogikájával. Minden a kifejezést, az érzelmek telítettségét szolgálja ebben a muzsikában. Az énekszólamok éppúgy - a rendes énekléstől az énekbeszéd (Sprechgesang) különböző formáiig -, mint a hangszerelés millió színe. Mint az egész Schönberg-iskolának. a Wozzecknek is valahol Wagnernél kell keresnünk a gyökereit; ugyanakkor a mű iskolát csinált, és korunk úgyszólván minden operája kisebb-nagyobb mértékben hatása alá került.

Az opera, illetve a Büchner-dráma alapjául szolgáló eset valóban megtörtént.

Wunderlich, Fritz (1930-1966) - német op.én. (T). 1953-ban debütált Freiburgban. Két év múlva a stuttgarti opera tagja lett, majd állandó szerződést kötött München és Bécs színházaival. 1966-ban bekövetkezett tragikus haláláig a II. világháború utáni évek vitathatatlanul legnagyobb Mozart-tenorja volt. Csodálatos lírai hang (Patakyra emlékeztető lágysággal és fénnyel), hihetetlen stíluskészség, kitűnő színpadi megjelenés és játék, valamint magasfokú muzikalitás jellemezte a nagy művészt. Tolmácsolásában nemcsak a Mozart-hősök szólaltak meg ideális módon, hanem a lírai szerepkör minden jelentős figurája. Oratóriumszólistaként és dalénekesként is világraszóló karriert futott be.

Wuppertali Operaház - Az 1956-ban megnyitott, 870 személy befogadású modern operaház egyike Nyugat-Németország legjobbjainak. Mint általában a nyugatnémet operák, a wuppertali is igen nagy gondot fordít a modern repertoár ápolására. Főzeneigazgatója 1975-ig Kulka János volt, aki több magyar operát is bemutatott színházában.

Wurda József (1807-70-es évek) - magyar op.én. (T). Apja foglalkozását követte, tímármesterséget folytatott, és mesterlegényként végigjárta Európát. 1830-ban fedezték fel énekesi tehetségét Bécsben. A Kärntnerthortheaterben működött, majd 1835-ben a hamburgi opera szerződtette. 1837-ben vendégszerepelt a pesti Német Színházban, 1842-ben a N.Sz.-ban. Jólképzett, kitűnően éneklő lírai tenor volt, aki azonban nemcsak a Bellini-művekben aratott jelentős sikereket, hanem énekelt olyan hősibe hajló tenor-szerepeket is, mint a Norma Pollionéja, vagy a Zsidónő Eleázárja. Zeneszerzéssel is foglalkozott.

Wurm - Verdi Luisa Millerjének gonosz intrikusa (B).

Wüllner, Franz (1832-1902) - német karm. és zeneszerző. A müncheni operában működött, Bülow utódaként. Ő volt a Rajna kincse és a Walkür bemutató előadásának karmestere. 1877 és 1882 között a drezdai opera vezető karnagya volt.




Hátra Kezdőlap Előre