CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

Zaccaria - Verdi Nabuccójában a zsidók főpapja (B).

Zaccaria, Nicola (1923-) - görög szárm. op.én. (B). 1949-ben debütált Athénben, a Lammermoori Lucia Raimondójaként. Csakhamar egész Olaszországot bejárja vendégjátékai során, 1953-ban már a Sc.-ban énekelt. Ettől kezdve nemzetközi pályát fut be, énekel Toscaninivel, Karajannal és korunk többi nagy karmesterével. Nemcsak operaénekesként nevezetes; a Verdi Requiem és a Missa Solemnis basszus-szólóit a legjelesebb karmesterekkel énekelte. Hatalmas hanganyag birtokosa, tökéletesen kiegyenlített regiszterekkel és káprázatos technikával. Ugyanakkor a zenei karakterizálásnak is mestere.

Zadek, Hilde (1917-) - lengyel szárm. osztrák op.én. (S). A háborús események miatt csak 1947-ben debütált, a bécsi S.O.-ban, Aidaként. Azóta is e színház tagja. Világszerte ünnepelt drámai szoprán, híres Verdi-hősnő és Mozart-énekesnő. Drámai ereje és kifejezésgazdagsága éppúgy indokolja nagy sikereit, mint hangszépsége.

Zádor Dezső (1870-1931) - magyar op.én. (Bar). Pályáját német színpadokon kezdte, főleg Wagner-szerepekben aratott sikereket. A 10-es években tért haza, és 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején egy ideig ő volt az OH igazgatója. Pályája második felében a Berlin-Charlottenburg-i Städtische Operben működött.

Zágrábi Nemzeti Színház - A horvát fővárosban 1797 óta játszanak operát. 1834-ben nyílt meg az első nyilvános operaház, ebben az időben főleg német társulatok vendégszerepeltek Zágrábban. A múlt század 40-es éveiben indult meg a horvát nyelvű előadások sora. A Nemzeti Színház épületét 1895-ben nyitották meg, a színházat a Magyarországon is ismert bécsi építészek, Hellmer és Fellner tervezték. Napjainkban a színház kitűnő társulattal rendelkezik, és repertoárja is igen sokoldalú. Innen indult sok híres énekes, mint például Sena Jurinac, Zinka Milanov stb. karrierje.

Zaide - Mozart 2 felv. befejezetlen operája, Schachtner szövegére. Különböző kiegészítésekkel 1866-ban került bemutatásra Frankfurtban. Cselekménye a Szöktetéséhez hasonlatos.

Zallinger, Meinhard von (1897-) - osztrák karm. Pályáját a müncheni operánál kezdte korrepetitorként, innen került 1930-ban Kölnbe karigazgatónak, majd vezető karnagynak. Sok német és osztrák operaházban működött, így a Volksoperben, Münchenben, a berlini Komische Operben stb. Jelentős Mozart-dirigens, több Mozart-operát közre is adott.

Zamboni, Maria (1900-) - olasz op.én. (S). 1921-ben debütált Piacenzában, Margitként. Hamar futott be jelentős olasz karriert, 1926-ban ő volt az első Liu. Nemcsak hazájában, hanem Dél-Amerikában is nagy sikereket aratott. Elsősorban Puccini műveiben nyújtott jelentős alakításokat.

Zampa - Hérold 3 felv. operája (1831, Párizs O.C.), Mélesville szövegére. Magyarorsz. bem.: 1832, pesti Német Színház; 1838, pesti N.Sz.

A múlt sz. legnépszerűbb operáinak egyike. Amint a budai Normafa Bellini Normájának emlékét örökíti meg, úgy a "Márványmenyasszony" vendéglő a Zampáét, a darab teljes címe ugyanis: Zampa, avagy a márványmenyasszony.

Zampieri, Giuseppe (1929-) - olasz op.én. (T). Comprimario-énekesként kezdte pályáját a Sc.-ban, majd 1955-ben egy berlini vendégjáték során a megbetegedett Di Stefano helyett ugrott be Edgarként. Nagy sikert aratott, és hamarosan jelentős karriert futott be. 1958-tól állandó szerződés kötötte a bécsi S.O.-hoz, melynek a Karajan-érában vezető énekesei közé tartozott. Ma is e színháznál működik, de letűnt a nemzetközi élvonalból.

Zanasi, Mario (1927-) - olasz op.én. (Bar). 1953-ban debütált Cesenában, a Lohengrin Hirdetőjeként. Öt év múlva már a Sc. és a Met gárdájában lép fel. Napjainkban Itália keresett baritonistáinak egyike, főleg Verdi-hősök sikeres megszemélyesítője. Magas fekvésű baritonhang birtokosa, aki nem túl szép hangját kitűnő technikával kezeli.

Zandt, Marie van (1861-1919) - amerikai op.én. (S). Olaszországban tanult, Torinóban debütált 1879-ben, Zerlinaként. A következő évben a párizsi O.C. tagja lett, ő volt az első Lakmé. Pályája a Met-ig ívelt, kora egyik legnevesebb koloratúrszopránja volt.

Zanelli, Renato (1892-1935) - chilei op.én. (T). Pályáját baritonistaként kezdte, Santiagóban debütált 1916-ban, Valentinként. 1919-23-ig a Met-ben az olasz repertoár baritonistája. Itáliában újabb tanulmányokat folytatott, átképeztette magát tenoristává és 1924-ben Nápolyban debütált, a Hugenották Raouljaként. A 30-as évek vezető Wagner-tenorja volt Olaszországban, és ugyanakkor korának egyik legnevesebb Otellója.

Zanotelli, Hans (1927-) - német karm. 1945-ben kezdte pályáját a solingeni együttesnél, korrepetitorként. Wuppertal, Düsseldorf, Bonn és Hamburg után került 1957-ben Darmstadtba főzeneigazgatóként. Főleg a modern repertoár tolmácsolásában mondhat magáénak jelentős sikereket.

Zanten, Cornelia van (1855-1946) - holland op.én. (S). Pályáját altistaként kezdte, majd koloratúrszoprán lett. Torinóban még alt szerepben, a Kegyencnő Leonórájaként debütált. Később Amerikában, Oroszországban és hazájában működött, visszavonulása után Amsterdamban és Berlinben tanított.

Zarándokok kara - Wagner Tannhäuserének híres kórusrészlete a mű I., ill. III. felvonásában. Témája a nyitány vezető dallamainak egyike.

Zareska, Eugenia (1922-) - orosz szárm angol op.én. (MS). 1941-ben debütált a Sc.-ban, Dorabellaként. Napjaink nevezetes mezzóinak egyike, híres Mozart-énekesnő és Rosina.

Zar und Zimmermann → Cár és ács

zarzuela - spanyol színpadi műfaj, félúton a népies daljáték és a vígopera között. Általában egyfelvonásos, szövege gyakran szatirikus, sőt társadalomkritikus. Dialógusait néha rögtönzik, zenéje általában folklorisztikus. A műfaj múltja a korai XVII. sz.-ig nyúlik vissza.

Zauberflöte, Die → varázsfuvola, A

Zaubergeige, Die → csodahegedű, A

Zauberoper - XVIII-XIX. sz. bécsi operaműfaj. Általában a Singspiel formakeretébe tartozik, tehát recitativók helyett beszélt dialógusok kötik össze az egyes zeneszámokat. A műfaj lényege: a cselekményben központi helyre kerülnek a tündéries, varázslatokban bővelkedő elemek. Ez természetesen magával hozta a színpadi gépezet (süllyesztő, repülő-kocsi, fényhatások stb.) fokozott kihasználását. A műfaj halhatatlan remeke: Mozart Varázsfuvolája.

Závodszky Zoltán (1892-) - magyar op.én. (T). 1920-ban lett az OH tagja, hat évig Kerner kívánságára kis és karakterszerepeket énekelt, 1926-ban alakította a Bolygó hollandi Erikjét, s ezzel megindult a Wagner-szerepekhez vezető úton. Néhány év alatt bemutatkozott az összes Wagner-zenedráma vezető tenorfőszerepében; ő volt az első magyar tenorista - s a mai napig az egyetlen -, aki ezt a szerepkört a maga teljességében vállalta. Évtizedeken át Závodszky volt minden Wagner-előadás központi alakja; a stílus magyar letéteményese és modellje. Tökéletes deklamáció, nagyszerű színpadi megjelenés, stílus és hangi erőnlét: ezek a tényezők jellemezték énekesi portréját. A hőstenor-szerepkörben más alakokat is megformált: Pedro, Galicin herceg stb. Ő volt az első magyar Stravinsky-Oedipus színpadon. Még 70 éves korában is elénekelte Walthert. - Nyugalombavonulása után a Zeneakadémián, majd Bécsben tanított, és még jelenleg is (több mint 80 évesen!) ad dalesteket. Műfordítóként is működik, több operát az ő átültetésében játszanak. Az OH örökös tagja.

Zaza - Leoncavallo 4 felv. operája (1900, Milánó, T. Lirico), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1923, bpesti OH.

Zboinska-Ruszkowska, Helena (1878-1948) - lengyel op.én. (S). A lwówi operában mutatkozott be, majd a varsói együttes európai hírű tagja lett. Az 1913-as olaszországi Verdi-centenárium ünnepségein ő énekelte a Sc.-ban az Aida címszerepét. Visszavonulása után Varsóban volt énektanár.

Zbrujeva, Jevgenyija (1869-1936) - orosz-szovjet op.én. (A). 1894-1905 a moszkvai B., 1905-1917-ig a pétervári Mariinszkij Színház tagja. 1913-ban Saljapin partnereként énekelte Márfa szerepét a Hovanscsina tulajdonképpeni bemutatóján. Sokszor turnézott Németországban, mint az orosz zene tolmácsolója. 1921-től haláláig a moszkvai konzervatóriumon tanított.

Zeani, Virginia (1928-) - román szárm. olasz op.én. (S). Bukarestben, majd Milánóban tanult, Bolognában debütált 1948-ban, Margitként. A háború utáni évtizedek jelentős koloratúr- majd lírai szopránja, főleg Bellini, Donizetti operáiban, valamint Traviataként aratott Európa-szerte sikereket. A híres basszista, Nicola Rossi-Lemeni felesége.

Zeffirelli, Franco (1923-) - olasz rend. és díszlettervező. Zeffirelli is azok közé a rendezők közé tartozik, akik a prózai színpad és a film világából kerültek az opera műfajához. 1948 óta foglalkozik operarendezéssel, elsősorban a Sc.-ban és a londoni C.G.-ben, valamint Amerikában működik. Kiemelkedő művei a Sc. Rossini-produkciói, a C.G. Lammermoori Lucia-előadása, valamint a több helyen megismételt és a kritikákban nem egyértelmű sikert aratott Falstaff-rendezése. Zeffirelli is, mint általában a prózai színpadon nevelkedett rendezők, igen nagy súlyt helyez a kifejező játékra és arra, hogy az operaszínpadról száműzze az elavult, sablonos gesztusokat.

Zefiretti lusinghieri - Mozart Idomeneója III. felvonásában Ilia (S) dúsan ékesített lírai áriája.

Zémire et Azor - Grétry 4 felv. operája (1771, Fontainebleau), Marmontel szövegére.

Zemlinsky, Alexander von (1872-1942) - osztrák szárm. amerikai karm. és zszerző. Pályáját a bécsi Volksoperben kezdte, majd kisebb német színházak után 1911-25 a prágai Német Operaház vezető karnagya volt. 1927-32 Berlinben, 1933-38 Bécsben működött. A nácizmus elől az USA-ba emigrált. Kora egyik jelentős operadirigense volt, aki főleg prágai működése idején igen sok modern művet mutatott be. (Saját operái is a korszak modern nyelvét beszélik.) Schönberg, Bodanzky és Korngold mestere volt, Schönbergnek sógora is.

Zenatello, Giovanni (1876-1949) - olasz op.én. (T). Pályáját baritonistaként kezdte, Nápolyban debütált 1898-ban. Egy évvel később már tenoristaként lépett színpadra, ugyancsak Nápolyban, Canióként. (Egy korábbi előadáson még Silvio szerepét énekelte.) A század első évtizedében a Sc. együttesének tagja, ő volt az első Pinkerton, valamint Giordano Siberia-jának, Pizzetti Jorio lánya c. operájának első tenor főszereplője. Karrierje csakhamar a londoni C.G.-ig és New York-i Met-ig vitte. Kora egyik leghíresebb Otellója volt (a szerepet több mint 300-szor énekelte). Zenatellónak köszönhető a veronai Aréna operafesztiváljának terve, elindítása és első éveinek művészeti vezetése. 1930-ban visszavonult és tanítással foglalkozott, növendékei közé tartozott Lily Pons is.

zenedráma - Bár a fogalmat általában Wagner műveire alkalmazzák, tulajdonképpen vonatkoztatható minden jelentős operára. A definíció szerint ui. a zenedrámában teljesen egyenrangú a zenei és a drámai elem, a muzsika nem öncélú, a drámát fejezi ki. Ebben az értelemben zenedrámákat írt Monteverdi, Gluck, Mozart, Beethoven, Weber, Verdi, Puccini, Bizet, Muszorgszkij - hogy csak a legjelentősebb zeneszerzőket említsük.

zenekari árok - Nem volt mindig: régibb színházépületekben (pl. bayreuthi Markgräfliches Theater) ma is látható, hogy a zenekar a nézőtér szintjén - de természetesen a színpad szintjénél lejjebb - foglalt helyet. Az idevágó legjelentősebb újítás Bayreuth teljesen fedett és mélységben tagolt zenekari árka. A teljes fedésben egyedülálló, a tagoltságot ma már a legtöbb helyen megvalósították.

zeneszerzők az operaszínpadon - Ritkán ugyan, de előfordul, hogy zeneszerzők jelennek meg opera-alakokként. Így Bach Ábrányi A Tamás-templom karnagya c. művében, Wilhelm Friedemann Bach Graener azonos című darabjában, Lully Isouard Lully és Quinaultjában, Mozart és Salieri Rimszkij-Korszakov azonos című művében, Mozart Hahn-nak róla írt operájában, Palestrina Pfitzner, Stradella Flotow azonos című műveiben, és Richard Strauss, aki önmagát írta meg az Intermezzo Robert Storch nevű figurájában.

Zengje hát - Gilda (S) szerelmi áriája Verdi Rigolettója I. felvonásának 2. képében.

Zeno, Apostolo (1668-1750) - olasz költő, librettista. A barokk opera nagy librettóreformját, amelyet általában Metastasio nevéhez szoktak kapcsolni, tulajdonképpen Zeno kezdeményezte. Elveit Metastasio valósította meg a legkövetkezetesebb módon (l. ott). Librettóit a korszak számos zeneszerzője komponálta meg, így: Bononcini, Cherubini, Duni, Fux, Galuppi, Händel, Hasse, Pergolesi, Porpora, Sacchini, Scarlatti, Traëtta, Vivaldi és Zingarelli.

Zerbinetta - Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén c. operájában a commedia dell'arte-csoport vezetője, sztárja (S). Az irodalom talán legnehezebb magas koloratúrszoprán szerepe.

Zerlina - 1. Mozart Don Juanjában Masetto menyasszonya (S), a kedves és kacér parasztlány, akit Don Juan sikertelenül próbál elcsábítani. - 2. Auber Fra Diavolójában a kocsmáros lánya (S), Lorenzo szerelme.

Židek, Ivo (1922-) - cseh op.én. (T). 1944-ben debütált Ostravában, Massenet Wertherjének címszerepében. 1948-ban lett a prágai Národní Divadlo tagja, ahol egyike a vezető tenoristáknak. Sokszor vendégszerepelt Bécsben, fellépett Spanyolországban, Hollandiában és Bpesten is. Lírai tenorja egyrészt a cseh repertoárban, másrészt oratóriumokban aratott sikereket.

Zigeunerbaron, Der → cigánybáró, A

Ziliani, Alessandro (1906-) - olasz op.én. (T). 1929-ben debütált a milánói T. Dal Verme-ben, Pinkertonként. 1934-ben szerepelt először a Sc.-ban, majd Amerikába is meghívták. Gyakran vendégszerepelt Bécs, Berlin és München operaházaiban (énekelt - nem túl nagy sikerrel - Bpesten is). A háború után főleg hangversenyénekesként működött.

Zimmermann, Erich (1892-) - német op.én. (T). Drezdában debütált 1918-ban. 1925-31-ig a müncheni, 31-34-ig a bécsi és 1935-44-ig a berlini operaház tagja. A két háború közti évtizedek legjelentősebb német karaktertenorja volt, világhírű Mime és Dávid. Bayreuthban 1925-44-ig úgyszólván minden produkcióban szerepelt.

Zita anyó - Puccini Gianni Schicchijében a Buoso-rokonság vénasszonya (A), a darab egyik leghumorosabb szereplője.

Zítek, Václav (1932-) - cseh op.én. (Bar). A hadsereg együttesében működött, majd kisebb színházak után 1969-ben a prágai opera tagja lett. Sokszor vendégszerepelt külföldön, színpadon és oratóriumszólistaként. A hősbariton szerepkörben működik, de lírai szerepeket is énekel.

Zítek, Vilém (1890-1956) - cseh op.én. (B). 1912-ben debütált Prágában, és a két háború közti évtizedek vezető basszistája volt hazájában. Sokat énekelt külföldön is, leginkább Wagner-szerepekben. Legnagyobb sikereit a cseh operákban aratta.

Zitti, zitti → 1. Csak a csendre jól vigyázzunk → 2. Szépen, csendben

zongorakivonat - Főleg énekes művek, tehát operák, oratóriumok stb. partitúrájának zongorára való átirata, mely azonban tartalmazza az összes énekszólamokat is, a zongoraszólam tehát a zenekar anyagának zongorára áttett kivonata. Az operaházak működésében elengedhetetlen kellék, ebből tanulnak az énekesek, játszanak a korrepetitorok és zongorakivonattal követik az előadást a technikai személyzet vezetői is: az ügyelők, a súgók, a fővilágosító.

Zúgj és búgj → Fonókórus

Zukunftmusik - Wagner stílusának saját maga által alkotott elnevezése: "a jövő zenéje". A kifejezést a Wagner-polémiák idején igen gyakran használták gúnyos értelemben.

Zu neuen Thaten → Új tettre indulj

Zümmögő kórus - Puccini Pillangókisasszonyában a II. felv. zárójelenete, amelyben Pillangó és Szuzuki szótlan várakozását a kulisszák mögötti szövegtelen kórus festi alá.

Zürichi Operaház - A színházat 1833-ban nyitották meg, a jelenlegi épületet pedig 1891-ben; befogadása 1200 személy. Itt zajlott le a Parsifal első jogosított külföldi bemutatója Bayreuth után. (Már 1903-ban, mivel a svájci szerzői jogi törvény erre módot adott.) Az operaház mindenkori vezetői mindig gondot fordítottak a modern repertoár ápolására, így Zürich büszkélkedhet a Lulu, a Mathis, a festő, a Johanna a máglyán és a Mózes és Áron bemutatójával. A zenei vezetők között nem kisebb neveket találunk, mint Knappertsbusch, Furtwängler és Hans Rosbaud, az énekesek közül itt aratott nagy sikereket - mint a színház együttesének állandó tagja - Lisa della Casa, Ira Malaniuk, Böhm Endre és Heinz Rehfuss.

Zwangvolle Plage! → Kényszerű munka

Zylis-Gara, Teresa (1937-) - lengyel szárm. op.én. (S). Krakkóban debütált, Moniuszko Halkájában. 1960-ban megnyerte a Müncheni Rádió Énekversenyét, ezután az NSZK-ban telepedett le. Kisebb színpadok után a düsseldorfi operához került, majd európai hírű, a földrész úgyszólván minden nagy operaházában gyakran vendégszereplő sztárrá fejlődött. Napjaink egyik neves drámai szopránja, 1969 óta a Met vendége is.