1. Axióma: a politikai és demográfiai stabilitás kulcsa a vidék felemelése.
2. Axióma: jelenleg nem piaci, hanem hatalmi gazdaság van
3. Axióma: a magyar nép csak a magyar földdel együtt magyar nép
4. Axióma: így volt ez a történelem minden szakaszában.

II. András Aranybullájának 26. cikkelyeként olvassuk: "Továbbá birtokot az országon kívül való embernek ne adjanak. Ha valamelyest adtak, vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg." Mindez Dózsa idejére feledésbe merült, Fuggerek birtokolták az ércet (a fegyvert és a pénzt) II. Lajos pedig nem tudott kiállni a török ellen. 1552-ben még az asszonyok is megvédték Eger várát, de 1596-ban a jól fizetett "specialisták", a zsoldosok, puskalövés nélkül tárták ki a kapukat. A gazdasági önfeladás a történelemben katasztrófákkal büntetett minket.

A modern szolgáltató-információs gazdaság sem különb, az is csak a vidékgazdaságra épülhet rá (mező-, élelmiszer-, nyersanyag- és környezetgazdaság, valamint gép-, biológiai-, vegyi felhasználás, kapcsolódó kutatások, stb.) Az Internet csak eszköz a fizikai gazdaság hatékonyságához, ha az alapjaiban hiányzik, akkor az információs ráfordítás pazarlás.

Rövidtávú feladat: a gazdaságstratégiai magaslatok visszaszerzése lépésről-lépésre és a folyamatos progresszió felmutatása.

Hosszútávú feladat: a bel- és külgazdaság stratégiai pontjait visszafoglalni, és az önellátást megteremteni, mert a várható pénzügyi káoszban nem nyerhetünk és a politikai felelősség sem lesz elkerülhető az elmaradt intézkedésekért. Malajzia példája mutatja, hogy az oroszlán üvöltött, beletörődött, majd a malájok önvédelmét, mint saját receptjét ajánlotta. Az oroszlánnak hullanak fogai, az IMF már nem mer nyilvánosan gazdaságpolitikát ajánlani, a dollár világpiaci szerepét egyre többen megkérdőjelezik...(Lásd a Financial Times June 7 2000-i számának a vezércikkét a Nemzetközi Fizetések Bankjának, a BIS-nek a kemény figyelmeztetésével a globális gazdasági rendszer és pénzrendszer várható összeomlásáról. 1. sz. melléklet)

A pénz önmagában nem megoldás, a támogatás elpárolog a gazdától, ha nincs hatalmi súlya. Az "infúzió" éppen meggátolja a távlatos gondolkodást és összefogást, szolgává tesz, sőt teljesen gazdaságtalan, az elosztás költsége és az elosztandó összeg arányát tekintve (a szekérről lehulló magért megy a szégyenteljes marakodás).

Olyan helyzet kell, ahol a jövedelmet a falu határán belül lehet tartani, odamegy a hozzáadott érték egyre nagyobb hányada is. Ehhez elkerülhetetlen a monopóliumok megtörése. Ez nemzetközileg is jól prezentálható, máshol is ezt teszik (Microsoft, Feruzzi-csoport) és a legfrissebb nagypolitikai nyilatkozatok is támogatják (Clinton európai útja). A nemzetközi szervezetek már aggódnak, partnerséget ajánlanak a helyi védelem megszervezéséhez is.

A megoldás: csak a pénz és állami szervezőerő együttesével lehetséges. Nem támogatás kell, hanem az állam garantőri jelenléte a vertikális integrációban úgy, hogy a termelők minél magasabb hatalmi pozícióba kapaszkodhassanak fokról-fokra. Önmaguk nem tudnak logisztikai rendszereket létrehozni és megtartani - kicsavarják kezükből hitelezési és egyéb praktikákkal. A vertikum őrzésére az állami, az önkormányzati és a helyi magántulajdon együttes részvételére van szükség - nem általánosságban, hanem projektről-projektre. A logisztika kiválóan alkalmas erre az összefogásra, mert ahhoz kell terület, repülőtér, hűtőraktárak, szállítóeszközök, minőségellenőrzés és főleg államilag felkarolt tartós külföldi jelenlét a specifikus piacokon. Minden ott dől el, ha nem vagyunk ott a kiszolgáltatottság "legördül" és legrosszabb helyzetbe a falu kerül.

Jelenleg egy nagyszerű látványos politikai és gazdasági tőkeképzés lehetőségére nyílott konkrét lehetőség. Most, és csakis most lehet megragadni, azaz visszavenni a Cereol Rt. részvényeit, a bíróság előtt bebizonyosodott "csaló eljárásra" tekintettel, amelyben a vevő és tanácsadója volt leginkább felelős, mert megtévesztette az ÁPV Rt. jogelődjét. A bíróság várhatóan kimondja a részvényeladási szerződés semmisségét. A Legfelsőbb Bíróság Jogegységi Tanácsa már a Magyar Közlönyben közzétette, hogy a hamis pályázati eljárás eredményeként kimondható az adásvételi szerződés semmissége.

A semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat - ez történik most a bíróság előtt, mert a magyar szövetkezet - nem tsz - bebizonyította az igen sokféle törvénysértést. A bíróság a döntés elől már nem tud menekülni, csupán azt mérlegeli mi lesz az ítélet következménye - legalább is ezt állította a legutóbbi tárgyaláson maga a bíró.

Bebizonyosodott, hogy elvették a gazdák elővásárlási jogát a kötelező nyilvánosság kizárásával, a Cereolt pedig a pályázat nyertesének nyilvánították anélkül, hogy pályázott volna, míg a mezőgazdasági szereplőket nem is engedték pályázni. Az eredmény: a 6 db világszínvonalú gyárból ötöt leszereltek, illetve leszerelnek, a termény felvásárlója monopolhelyzetbe került, előle a gazdák csak az exportba menekülhetnek, de akkor a nagy távolságra szállítás és kereskedő sújtja őket. A gazdák elvesztették a kutatóintézetüket és az olajsajtolás utáni fehérjetakarmány visszavásárlásának lehetőségét, így rászorulnak a tengerentúli szójadarára, ami elviszi az állattenyésztés jövedelmét tőlük és az országból. Ezzel a húságazat exportképessége is elvész, illetve olyan támogatási igény jelenik meg, amely az adóforintokat is kiviszi az országból. Ezzel szemben jöhet a génkezelt szója (nem megbízható az ellenőrzés, annál inkább nagy a veszélye a kísérleti alannyá válásunknak).

Az ÁPV Rt-t az egyetlen pályázó a Mentor Szövetkezet perli, akikhez mezőgazdák is csatlakoztak. A Mentor nem akarja megkapni ezen a címen a részvényeket, de szívesen szervezi az új tulajdonosi kört a kis gazdák között, ha az ítélet alapján az állam visszaveszi a részvényeket.

A Cereol Rt. részvényei egyszerű jogi művelettel visszavehetők, és el lehet számolni a vételárral, mert valószínűsíthető, hogy nem is került kifizetésre, illetve levonhatók a leszerelt gyárak értékei (mind az öt gyárat világbanki hitellel épp az eladás előtt újítottuk fel). A mai részvényár nem azonos az eladáskorival.

A monopólium megtörésére országgyűlési határozat is kötelezi a Kormányt. A kormányfő nagy nyilvánosság előtt megígérte, hogy a törvénysértő privatizációt felülvizsgálják, az egyik ígér, a másik végrehajt - utóbbié a politikai tőke.

Kétféle olajat használunk, és háromféle botránya van a Kormánynak: szőkítés, MOL és növényolaj. Csakhogy a büntető intézkedés fáradtságos, az áremelés látványos, a felvásárlási ár visszaszorítása szinte láthatatlan, belülről mérgez, belülről emészt, de a feszültségek nem formálnak, hanem hasítanak.

Gyakorlati teendők: nyilvános nyilatkozat a politikai elkötelezettségről a törvénysértés megszüntetésére, következményei felszámolására, az ÁPV Rt. FB-je kapjon határozott politikai utasítást a visszavétel levezénylésére, illetve az ÁPV Rt.-től meg kell követelnie, hogy éljen jogaival.

A hatalom visszaszerzése a cukoriparban is elindulhat: EU mintára kell megcsinálni a cukorrépa eladási szerződéseket és a szövetségük mellett kemény állami részvétel kell a gyárakkal való elfogadtatáshoz. Szükséges egy független minősítő laboratórium, mert minden évben 4-5 Mrd Ft-tal csapják be a termelőket, mivel a szennyeződést és cukortartalmat csak gyárilag ellenőrzik. Ha csak a vevő informált a minőségről, akkor becsapja az eladót. Az átvétel termelői ellenőrzésére szintén csak egy magán- és állami közös szervezet vállalkozhat, van rá modell.

2. Érik a sárgabarack. Megint 80-120 Ft/kg-os áron viszik el az ültetvény széléről a felvásárlók a kiváló minőséget is, hogy gyümölcslének bezúzzák. Holott még a szezonban is 1.500 Ft/kg áron adható el az Arab-Emirátusokban korlátlan mennyiségben, és kb. 200-250 Ft/kg áron nagy szállítógépeken odavihető a piacra - ahogy más országok is teszik, pl. a csehek, bolgárok, csak mi maradunk ki. A logisztika megszervezésével a zöldség és gyümölcs elvihető a nagy vásárlóerejű távoli piacokra is, de meg kell teremteni ott a jelenlétet, amire minden lehetőség megvan. Nem a kereskedőt kell várni a határban, hanem az árut kell a termelők érdekében elvinni lehetőleg a fogyasztó közelébe. A leszorított vásárlóerő mellett, a kereskedő sem ad többet a jó minőségért, mint a hazai nyugdíjas. Ugyanez a helyzet az előhűtött vágott nyúl esetében, nekünk kell elvinni a milánói, a forli és a belga, vagy francia piacokra. Az állam segítségével kell fenntartani a piaci jelenlétet és a kis vágóhidakat, azon keresztül a nyúltermelőket juttatni a piaci árhoz. Ezek az intézkedések könnyen végrehajthatók igen kis ráfordítással, de magáncég megszervezni nem tudja az állam hathatós részvétele nélkül.

A legjobb információs rendszer sem pótolja a piaci jelenlétből eredő ismeretet és hatalmat. Hiába tudom adatszerűen az árat, ha arra nincs befolyásom, illetőleg a vevő tudja, hogy kényszerhelyzetben vagyok. A mezőgazdaság a legkevésbé rugalmas gazdasági szerkezet, azt a mozgékony kereskedő, és a még mozgékonyabb finanszírozó évszázadok óta kizsigereli, ha a politikai hatalom nem áll ellen. Súlyos feszültségek várhatók, ha a vidék nem kapja vissza elvesztett hatalmát.

3. Csak a fentiek érvényesítése után lehet a mezőgazdaság finanszírozását hatékonyan megszervezni, de közben is le lehet fékezni a további veszteségeket:

A FIDESZ a vidéknek és a vállalkozóknak bankot ígért, de nem teljesítette. A Postabankot állami kézben kell tartani és miután minden faluban ott a posta, a vidék finanszírozásához stratégiai bankká kell szervezni. Át kell vegye a takarékszövetkezetek ernyőbanki funkcióját is, mert a német Takarékbank a nemzetközi pénzpiacra szivattyúzza ki a még oly csekély vidéki megtakarítást is és éppen most kívánja egyszerű bankfiókjaivá redukálni a független takarékszövetkezeteket. Ismét jelentős politikai tőkét lehet létrehozni a Postabank és az ernyőbanki funkció látványos megszervezésével. Annál is inkább, mert a lakosság torkán nyomták le a Postabank veszteségét. Külön szakmai team állhat rendelkezésre a modell - nem leírásához - megvalósításához.

4. A vidékfejlesztési pályázatok nemcsak alkalmatlanok, hanem a meghirdetett céljukkal ellentétesen működnek: lényegtelen aprópénzért értelmetlenül sok bürokratikus munkát végeztetnek hatékony emberekkel, ezzel elvonják őket az értékes munkavégzéstől, a pályázatkészítés költségei pedig meghaladják a ténylegesen kiosztott összeget. Így valódi értéket nem teremtő statisztikai "GDP gyártás" folyik. A kudarcok és korrupció pedig óriási politikai kárt okoznak a mindenkori kormánynak. A támogatás szó pedig eleve a hatalom hiányát deklarálja, és tudat alatt szolgává teszi azokat, akiktől a tőkét a pénzügyi rendszer megvonja.

Szocializmus valódi szociális célok nélkül, kapitalizmus tőke nélkül. Ez a párhuzam jellemzi az emberek tudatát, és minden kormánnyal szembefordulnak, amelyik nem teremti meg a szavak hitelét, és nem juttat a tőkés gazdaságban tőkét a társadalom aktív szereplőinek.

5. Nyugat-Európában már mindenki látja, hogy az EU csatlakozásból hosszú évekig nem lesz semmi. Amire időben sorra kerülhetne, addigra ott és itt is, olyan feszültségek lesznek, amelyek még a gondolatot is irracionálissá teszik. Fel kell készülni az önerejű gazdálkodásra is, ami a vidék szerepét még tovább felértékeli. Bármennyire is ma ellentétes szelek fújnak - éppen ezért - aktuális lesz az önellátás, a saját energia hasznosítása. Ez azonban nem megy nagyon aktív állami szervezőmunka nélkül. E projektorientált állami részvétel azonban bevonja a pénzt is anélkül, hogy az állam nyíltan szembefordulna a pénzvilág hatalmával. Ezért egy nagy vidékfinanszírozási nemzetközi konferenciát volna célszerű szervezni, hogy összegyűjtsük a nemzetközi tapasztalatokat, és a politikai-társadalmi gondolkodásban ismét teret nyerjen a helyi tevékenység értéke, a helyi finanszírozás és az új informatikai eszközök nem nagy távolságú, épp ellenkezőleg, lokális felhasználása a pénzhelyettesítés céljából.

6. A vidékfejlesztés egyik kiváló eszköze lehet a szociális lakásépítés. Ma a mezőgazdasági melléktermékekből (rostanyag) kiváló panelek gyárthatók, azokból pedig a nemzeti hagyományokat is követő formájú, de olcsó épületek. Mi lenne, ha autóhoz úgy jutna a vevő, ha különböző boltokban összevásárolja az alkatrészeket és megbíz valakit, hogy szerelje össze. Márpedig ilyen abszurd módon építjük házainkat, ezért minden alkatrészen ott a bankok és a kereskedők jövedelme, a rendkívül sok adó, a helyett, hogy a házba gyári áron épülnének be az alkatrészek. Ez is megszervezhető, így a munkahelyteremtés, a beszállítói program, a vidékfejlesztés, a szociális kérdések összhangban egymást erősítve javíthatnák az emberek életminőségét és növelhetnék a politikusok sikerét. Erre is van modell, beleértve a finanszírozást is, de a komplexitás megkívánja az állami részvételt.

7. Az infrastruktúra produktív fejlesztésére fordított, és szigorúan konkrét feladathoz kötött nem-konvenciális állami finanszírozás nem okoz inflációt, miközben lökésszerűen növeli a produktív kapacitást, munkahelyeket teremt, növeli a keresletet és leköti a többlet pénzt. Egyben megnöveli az állam adóbevételeit is.

(Ezek a javaslatok Varga Istvánnal történt eszmecsere alapján készültek.)

Hazai Műhely 8.
Nemzet és Föld
Antológia Kiadó
Lakitelek, 2000

---