Kongresszusi jelentés a titkos vegyi- és biológiai kísérletekről

Az Egyesült Államok Szenátusa 1975-ben Különbizottságot hozott létre a hírszerző ügynökségek által végzett vegyi és biológiai kísérleteknek és a kikísérletezett eszközök használatának a kivizsgálására. A Különbizottság jelentéséből rövidítve azt a részt ismertetjük, amely a kutatási programok indokait, figyelemmel kísérésük és ellenőrzésük módját tartalmazzák. Eszerint e programok beindításához az az aggodalom vezetett, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei képesek legyenek védekezni az ilyen fegyverekkel szemben. Ez a szempont hamarosan másodlagossá vált, mert a fő cél az információk megszerzése és az ellenséges ügynökök feletti kontroll biztosítása lett. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején beindultak azok a programok, amelyek az emberi viselkedés megváltoztatását célozták. Eredetileg önként vállalkozó személyekkel kísérleteztek, később azonban ezt kiterjesztették olyanokra is, akiknek már nem volt arról tudomásuk, hogy kísérleteznek velük, s így hozzájárulásukat sem adták hozzá.

Ezeket a programokat szigorúan titokban tartották. A hírszerző szervezetek kevés alkalmazottja tudott róluk és arra sincs bizonyíték, hogy a kormányzat vagy a törvényhozás tájékoztatva lett volna. A kísérleti programok rendkívüli széttagoltsága arra utal, hogy a CIA etikátlan és meg nem engedett tevékenységet folytatott, és ha ezek ismerté válnak, akkor az politikai és diplomáciai ellenhatást váltott volna ki, amelyek viszont károsan befolyásolhatták volna e kísérletek kimenetelét.

A kutatási és fejlesztési program, különösen annak embereken végzett titkos tesztjei, súlyosan sértették az amerikai polgárok jogait, nem egy esetben tragikus következményekkel jártak. Két amerikai meghalt a kísérletek eredményeként. Más kísérleti személyek továbbra is szenvednek a kísérletek következményeitől. Egyes ellenőrzés alatt végzett teszteket el lehet fogadni, de a tesztek természete, mértékük és az a tény, hogy éveken át folytak az LSD alattomos alkalmazásával, az emberi élet lebecsülését bizonyítja.

A Szenátusi Különbizottság bírálta a Központi Hírszerző Szolgálaton és a Katonai Hírszerzésen belüli ellenőrzés módját, a különböző hírszerző szervezetek, valamint a kormányzati szervek, továbbá a privát intézetek és a magánszemélyek közti kapcsolatot. A CIA szokásos adminisztratív kontrollját mellőzték a vegyi- és a biológiai kísérleteknél biztonsági okokból. Ez nagyfokú hibákhoz vezetett, mert nem működött a CIA belső ellenőrzési mechanizmusa. Ennek eredményeként az a paradoxon állt elő, hogy a kevésbé fontos programokat jobban ellenőrizték, mint a sokkal kényesebbeket. A programoknak a biztonságát nemcsak a belső ellenőrzésről való lemondással védték, hanem azzal is, hogy igen nagymértékben széttagolták a CIA-n belül. Ez a széttagoltság kizárta a CIA-nak az orvosi szakértői csoportját a lényegi kutatásból, és a tesztelési programból, amelyekben vegyi és biológiai hatóanyagokat alkalmaztak. Mindez ahhoz is hozzájárult, hogy a CIA irányítói eltérő, és egymásnak ellentmondó válaszokat kaptak, amikor ezekre vonatkozóan tájékozódni akartak. A CIA-n belüli hatásköri bizonytalanságokhoz hasonlóan nagy volt a bizonytalanság a különböző hírszerző szervezetek hatáskörét és illetékességét illetően.

Kezdetben az együttműködés és a kölcsönös információ-csere jellemezte ezt a kapcsolatot, amely azonban fokozatosan megszűnt. A katonai kísérletekben résztvevők visszatartották információikat a CIA-tól és ugyanez elmondható a CIA-ról is, amely nem tájékoztatta a katonai szerveket az általa tesztelt programról. Feltűnően jelzi az együttműködés hiányát az, hogy a hadsereg el akarta titkolni a CIA elől az egyik tengeren túl végzett kísérleti programját, amely magába foglalta az LSD titkos alkalmazását is. A hadsereg egyik LSD kipróbálási programját arra a feltételezésre alapozták, hogy nincs hosszú távú következménye e kábítószer alkalmazásának. Ha a CIA tájékoztatta volna a hadsereget az LSD-vel folytatott halálos eredményű kísérletéről, akkor ez a szükségtelen és potenciálisan halálos veszélyt jelentő program nem került volna beindításra.

A Szenátusi Különbizottság végül felveti a kérdést, hogy mennyire lehet törvényesnek tekinteni az ezirányú külföldön végzett amerikai kísérleteket, amelyek megszegik mind az amerikai, mind a külföldi jogszabályokat, továbbá azt, hogy miként lehetne összhangba hozni az állami- és magánintézetek tevékenységét, amelyeket a hírszerző szervezetek fedőszervként használtak.

A Szenátusi Különbizottság által megvizsgált programok

1. A CHATTER-projekt

Ez a Haditengerészet által kidolgozott program 1947 őszén indult be. Ezzel kívántak válaszolni a szovjetkutatók által kidolgozott "igazság-drogok" "bámulatos" eredményeire. Ennek keretében a kihallgatásokhoz és az ügynökök beszervezéséhez szükséges vegyi befolyásoló eszközök azonosítására és kipróbálására összpontosítottak. A kísérletek egy részét laboratóriumi körülmények között állatokon és embereken végezték, felhasználva többek között az anabasis aphylla-t, a scopolamine-t, és a mescalint abból a célból, hogy felmérjék milyen mértékben érhető el velük a célszemély szórabírása. Ennek keretében a tengerentúlon is végeztek kísérleteket. A koreai háború idején kibővítették, a háború végeztével 1953-ban pedig lezárták a kísérleteket.

2. A Bluebird vagy Artichoke-projekt

Ez a CIA nagy programjai közül az első, amelynek a keretében vegyi és biológiai hatóanyagokkal is kísérleteztek. A Bluebird céljai között szerepelt a célszemély olyan kondicionálása, amely megelőzhetővé teszi, hogy ismert eszközökkel információkat szerezzenek tőle. Célja volt olyan különleges kihallgatási technikák kidolgozása, amellyel az adott személy ellenőrzés alatt tartható. További cél volt az emlékezőképesség megnövelése és olyan védekezési mechanizmusok kidolgozása, amellyel megelőzhető, hogy ellenséges erők az ellenőrzésük alá vonjanak egy ügynököt. Ezeket később kiegészítették nem szokásos kihallgatási technikák offenzív alkalmazásával, amely felhasználta a hipnózist és a drogokat is. A Bluebird-öt 1951. augusztusában átnevezték Artichoke-nak. Az Artichoke-projekt keretében olyan kihallgatási technikákat kísérleteztek ki orvosi és biztonsági ellenőrzés alatt, hogy ne károsodjanak azok az egyének, akik önként vállalkoztak a kísérletekben való részvételre. Tengeren túl használták a sodium-pentothal és a hipnózis kombinációját is a kísérleti alanyokon az Artichoke-projekt keretében.

A Tudományos Hírszerzés Hivatala, (Office of Scientific Intelligence - OSI), amely nyomon követte, hogy az ellenséges hatalmak milyen előrehaladást értek el, és kezdetben irányította a Bluebird és az Artichoke-projekteket, 1952-ben ezt a feladatkört átruházta az Inspection and Security Office-ra, amelyből később az Office of Security (jelenleg Department of Homeland Security) lett. A CIA technikai szolgálatait és orvosi stábját szükség szerint vették igénybe. Az OSI ezután már csak a kapcsolatot tartotta a többi kormányzati szervezettel. Az eredetileg hírszerzéssel foglalkozó szervezetnek az átalakulása egy operatív egységgé jelezte a feladatkörében mutatkozó változást is. Az ellenséges hatalmak akcióinak a tanulmányozásáról a hangsúly átkerült az elsődlegesen hipnózissal és igazságszérumokkal végzett kihallgatási technikák mind támadó, mind védelmi jellegű alkalmazására.

Az Artichoke-projektben résztvevő szervezetek képviselői csaknem havonta kicserélték elért eredményeiket és megvitatták a tengeren túli kihallgatásokra vonatkozó terveket, valamint az Egyesült Államokban végzendő kísérleteket.

A Frank Church szenátor által vezetett szenátusi különbizottság megállapította, hogy 1953 őszétől már alig található az Artichoke-ra vonatkozó információ, a CIA pedig azt állítja, hogy a projekt 1956-ban lezárult, ugyanakkor számos tény utal arra, hogy az Office of Security és az Office of Medical Services még éveken keresztül alkalmazott különleges kihallgatási technikákat.

3. MKNAOMI-projekt

Ez volt a következő nagyobb méretű CIA-program a tudat- és magatartás-befolyásolás terén. A CIA 1967-ben így foglalta össze ennek a projektnek a céljait:

Rejtett háttértámogatást nyújtani a titkos műveletek számára. Olyan bénító és halálos anyagok tárolása, amelyek szükségesek a TSD számára (Technical Services Division - Műszaki Szolgáltatások Részlege). Bevethető állapotban tartani a vegyi és biológiai anyagokat. És végül biztosítani a szükséges megfigyelést, tesztelést, felfrissítést és gondoskodni annak a pontos felméréséről, hogy bevetés esetén milyen eredmények várhatók ezektől az anyagoktól.

Az MKNAOMI-program 1970-ben véget ért. Nixon elnök 1969. novemberében lemondott minden biológiai fegyver használatáról és elrendelte a meglévő ilyen fegyverek megsemmisítését.

4. MK-ULTRA

Ez volt a legfontosabb program, amely a vegyi és a biológiai hatóanyagok kifejlesztését célozta. Ebben már szerepeltek olyan sugárzó anyagok is, amelyek alkalmasak titkos műveletek keretében az emberi magatartás befolyásolására. 1973. januárjában Dr. Sidney Gottlieb, a TSD akkori főnökének a szóbeli utasítására megsemmisítették az MK-ULTRA dokumentációit. Ezt vallotta Dr. Gottlieb a Szenátusi Különbizottság meghallgatásán és vallomását megerősítette a CIA korábbi igazgatója, Richard Helms. Ennek a programnak a beindítására ugyancsak Richard Helms tett javaslatot, még akkor, mikor a CIA helyettes igazgatója volt.

Ennek a tervnek már kifejezetten az volt a legfontosabb célja, hogy biológiai és vegyi anyagokat kísérletezzen ki az emberi magatartás megváltoztatására. Ezért kutatási programok folytak a biológiai és vegyi anyagok rejtett módon történő használatára. Ez magában foglalta olyan fiziológiai kondíciók létrehozását, amelyek alkalmasak a folyamatban lévő és a jövőbeni titkos műveletek támogatására. A támadó jellegű felhasználáson túlmenően, az ezen a területen végzett kísérletek lehetővé teszik az ellenség vegyi és biológiai hadviselési képességének a felmérését. Az 1953. április 13-án jóváhagyott MK-ULTRA programot, különleges módon finanszírozták, tekintettel rendkívül kényes voltára.

Az állami szervek pénzügyi ellenőrzését végző General Accounting Office 1962-ben számos jogkörét decentralizálta és ennek keretében az egyes törvényhozó szerveknél és törvényhatóságoknál helyi főfelügyelők (Inspector Generals) kezdték meg a működésüket. Az illetékes Inspector General 1963-ban megvizsgálta az MK-ULTRA program finanszírozását is. Ennek keretében megállapította, hogy azért volt nemzetbiztonsági szempontból rendkívül érzékeny ez a program, mert a kutatás az emberi magatartás manipulációjára irányult. Ezt a tevékenységet az egészségügyi és a vele kapcsolatos területeken dolgozó szakemberek etikátlannak tartják, és ezért azoknak a kutatóknak a tekintélye veszélyeztetve van, akik az MK-ULTRA programokban részt vettek. Bizonyos MK-ULTRA tevékenységek felvetették a törvényesség kérdését is. Az MK-ULTRA programok eredményei pedig veszélyeztetik az amerikai polgárok jogait és érdekeit. Az Inspector General szerint az MK-ULTRA tevékenység bizonyos vonatkozásainak a nyilvánosságra kerülése kockázatos, mert ellenhatást válthat ki az amerikai közvélemény, továbbá a külföldi hírszerző szolgálatok részéről. A program 10 éve alatt az emberi magatartás ellenőrzésének számos olyan módját fejlesztették ki, amelyet az irányítók összeegyeztethetőnek találtak az MK-ULTRA program alapszabályával. Ez magában foglalta az elektrosokkot, a besugárzást, a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, az antropológia, a grafológia számos módszerét, a zaklató anyagok alkalmazását, továbbá katonai jellegű eszközök és anyagok kifejlesztését. Az emberi magatartást megváltoztató kísérletek három szakaszból álltak. Az elsőben kiválasztották a kísérletbe bevont anyagokat; a második részben mindezt kipróbálták a különböző típusú intézményekben az önkéntesen erre vállalkozó személyeken. A harmadik szakaszban az MK-ULTRA anyagokat normális életkörülmények között próbálták ki.

A kutatás specialisták bevonásával, az egyetemeken a gyógyszerészeti intézményekben, kórházakban, állami- és szövetségi intézetekben és magán kutatószervezetekben folyt. A finanszírozást állítólagos kutatási alapítványok felügyelete alatt biztosították, így titkolták el ezen kutatóintézmények elől, hogy a CIA számára dolgoznak.

Az MK-ULTRA program következő fázisába bekapcsolódtak orvosok, toxikológusok és az ideg- és elmegyógyintézetekben, kábítószer-elvonó központokban, általános kórházakban és börtönökben dolgozó más specialisták. Az alapkutatásban szerzett ismereteket és produktumokat intenzíven kipróbálták embereken. Az első ez irányú tanulmányokat a National Institute of Mental Health (A Lelki Egészség Országos Intézete) kutatói végezték el és számos különböző drogot teszteltek, köztük hallucinogéneket, a Lexington-ban lévő NIMH Addiction Research Center-ben (Szenvedélybetegségeket Kutató Központ). Később ezt az intézményt "Lexington Rehabilitation Center"-nek (Lexingtoni Rehabilitációs Központnak) nevezték és valójában egy börtön volt, ahol a kábítószerfüggők töltötték büntetésüket.

Azok a kísérleti alanyok, akiken kipróbálták az érzékcsalódást keltő, hallucinációt előidéző anyagokat, olyan önkéntes börtönlakók voltak, akik rövid orvosi vizsgálatot követően aláírták a beleegyező nyilatkozatot. Az LSD volt az egyik kábítószer, amit az MK-ULTRA program keretében kipróbáltak. Az LSD tesztelésének végső fázisára már tudomással nem bíró és beleegyezésüket nem adó kísérleti alanyokon titokban került sor normális életkörülmények között. Ezt a tesztelést a Bureau of Narcotics (Kábítószer-ellenes Hivatal) beépített ügynökei hajtották végre a gyanútlan polgárokon a CIA megbízásából. Ezt az eljárást azzal indokolták, hogy a tesztelésre kerülő anyagoknak a szokásos tudományos eljárások keretében történő kipróbálása nem alkalmas tulajdonságaik és az általuk kiváltott válaszreakciók teljes körű felmérésére bevetési helyzetben.

A CIA szerint a Bureau of Narcotics-szal fenntartott kapcsolat előnyös volt, mert lehetővé tette, hogy a megfelelő kísérleti személyeket megtalálják és a kábítószer-fogyasztás ellenőrzését biztosító környezetben figyelhessék meg őket. Néhány kísérleti személy informátor volt, vagy gyanús bűnözői csoportok tagja, amelyektől a Kábítószer-ellenes Hivatal értékes, gyakorlatilag hasznosítható eredményeket kapott a tesztelések útján. A CIA szerint a kísérletbe bevont anyagok hatékonyságának a kipróbálása a legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz tartozó személyeken, valamint bennszülött amerikaiakon és külföldieken, nagy gyakorlati jelentőséggel bír a felhasználásuk szempontjából.

---