A szeptember 11. mögötti világstratégia

Kik az illuminátusok, s hogyan szerezték meg a világhatalmat?

E sorok írója 1994 óta kényszerűségből keresi, hogy valójában mi is történik napjainkban, és miért? A kényszer abból fakad, hogy fel kellett ismernie: a magyarok is - a világ többi népeivel egyetemben - nem élnek valódi piacgazdaságban, még kevésbé szociális piacgazdaságban. De szabadságban sem élnek, mert csak az szabad, akinek pénze van. Önrendelkezést biztosító demokrácia sincs, mert a meglévő alibi-demokrácia csak egy szűk pénzmonopolista elit autokratikus uralmának a kulisszája. A gazdasági esélyegyenlőségen alapuló vállalkozói szabadság hányában megszűnt a teljesítmény alapján való részesedés a javakban. Nincs lehetőség a tények megismerésére sem, mert a közvélemény nem juthat hozzá a valóságot igaz módon bemutató információkhoz.

Ahhoz, hogy megértsük 2001. szeptember 11. valódi hátterét, kénytelenek vagyunk ismereteket szerezni egy sor témáról, amelyek többsége gondosan el van rejtve előlünk. A tényeket államtitkokra, üzleti titkokra, és a nemzetbiztonság érdekeire hivatkozva rejtik el az írott és elektronikus sajtó által távvezérelt lakosság elől a médiumok jól megfizetett irányítói. Nehezíti a megértést az is, hogy az államok feletti láthatatlan kormányzat az átlagemberektől elrejtve olyan titkos hálózaton keresztül irányítja a világot, amelyről a közvélemény nem tud semmit. Amikor a kutató mégis rábukkan erre a hálózatra, s megpróbálja leírni szervezeti felépítését és működési rendjét, akkor állításait a főáramlatú tudományosság képviselői, valamint a hivatalos tömegtájékoztatás egyszerűen elhallgatja, vagy úgynevezett összeesküvési elméletnek minősítve félresöpri. De még azok is, akik ennek a háttérhatalomnak a szolgálatában állnak, csak egyes részterületre vonatkozó információkkal rendelkeznek. A teljes összefüggés megismerésétől ők is el vannak zárva. Ezért sok időt és fáradságos munkát igényel a részelemek összerakása, a valóság legalább megközelítő kiderítése, a hivatalosan gyártott és terjesztett legendák ködfüggönyének az oszlatása. Tudomásul kell vennünk, hogy a valódi és a valóságot elfedő - a lakosság félrevezetését célzó - programok párhuzamosan folynak. Így például 2001. szeptember 11.-nek az előkészítését ugyanaz a hatalmi központ úgy szervezte meg, hogy egyben az igazságot palástoló legendát is útnak indította.

Az ilyen álcázást, félrevezetést és eltussolást szolgáló fedőtörténetek védelmezik a tényleges irányítókat és elkövetőket, mivel a lakosság kérdéseire igaznak tűnő hamis válaszokat adnak. A háttérhatalom stratégiai irányítást végző központjaiban olyan sokkhatást kiváltó eseményt terveztek, amelyre az átlag amerikai válasza csak az lehetett, hogy ez már tűrhetetlen, és tenni kell valami hatásosat ellene. Ha a fedőtörténet kellően elő van készítve, és az emberek csak ezt hallják újból és újból a tömegtájékoztatási intézményekből, akkor már kondicionálva vannak arra, hogy támogassák a háttérhatalom döntési helyzetben lévő képviselői által javasolt megoldást. Az ismétlés nagy erő. Ha valakinek azt mondják: "te disznó", akkor kikéri magának, talán még ölre is megy. Ha százezerszer hallja, akkor már nem reagál. Ha több milliószor ismétlik a fülébe, akkor elkezd röfögni.

A háttérhatalom magját képező Nemzetközi Pénzügyi Közösség és annak irányítói - a dúsgazdag befektetőbankár-dinasztiák - immáron három évszázada a vagyon és a hatalom világszintű centralizációjára törekednek. Céljuk az egy-központból irányított Új Világrend létrehozása, amelyben kétpólusú társadalom működik. Az egyik póluson azok vannak, akiknek kezében összpontosul az emberiség vagyona és vele együtt a világhatalom, a másik póluson található mindenki más, aki tőlük függő helyzetben van. Mivel vagyonnal nem rendelkezik, ezért csak munkaerejét tudja eladni. A magán-pénzmonopóliumon alapuló hitelpénzrendszerben azonban mindenki el van adósodva és munkabérének jelentős része kamatnak nevezett magánadó formájában ugyancsak a pénzvagyon-tulajdonosokhoz kerül.

Az Egyesült Államok - amely 1914 óta nemzetközi bankárok által irányított szuperkorporációként működik, és amelynek vezető politikusait e szuperkorporáció éppen hivatalban lévő menedzsereinek tekinthetjük - 2001. szeptember 11.-ét arra használta fel, hogy beindítson egy vég nélküli háborút általa tetszés szerint kiválasztott államok ellen azért, hogy felgyorsítsa az egy-központból kormányzott új világrend kialakítását. Másrészt arra is kihasználta ezt az alkalmat, hogy korlátozza az amerikaiak alkotmányosan rögzített emberi jogait és politikai szabadságjogait. Ezt a terrorizmus elleni harccal és a nemzetbiztonság védelmével próbálta igazolni. Az amerikaiaknak valójában egyszerre van szükségük a szabadságra és a biztonságra. De ha a kettő közül választaniuk kell, akkor a szabadság sokkal fontosabb a számukra, mint a biztonság. A nemzetközi bankárok szuperkorporációjának azonban a Kongresszus (az amerikai törvényhozás) megkerülésével, elnöki rendeletekkel és utasításokkal bevezetett rendőrállami módszerekre volt szükségük ahhoz, hogy az Egyesült Államok szilárdan a háttérhatalom ellenőrzése alatt álljon. Ez ugyanis az egyik fontos előfeltétele annak, hogy az immáron háromszáz éve folyamatban lévő világstratégiai programjukat a következő két évtizedben befejezhessék.

A felgyorsításhoz egy Pearl Harbor-szerű sokkhatásra volt szükség, így lehetett rávenni a békés beállítódású, és jószándékú amerikaiakat arra, hogy támogassanak a hidegháború végeztével egy újabb - immáron vég nélküli - háborút, a "war on terror"-t, amelyhez egyébként semmilyen érdekük sem fűződik. A hivatalos fedőtörténetet az afganisztáni és később az Irak elleni háború igazolására használták, elősegítve így az egy központból irányított globális világdiktatúra megvalósítását.

Kikből állnak az illuminátusok?

Sokan teszik fel a kérdést, hogy konkrétan kik alkotják ezeket a háttérben meghúzódó nagyhatalmú érdekcsoportokat, amelyek titkos világstratégiájukat ilyen következetesen és sikeresen tudják átültetni a gyakorlatba? Számos jól dokumentált munka áll már rendelkezésünkre, amelyek részletesen tájékoztatnak az emberiség feletti uralom megszerzésének a stratégiájáról, és arról, hogy az egymás között házasodó és így zárt vérvonalhoz tartozó dinasztiák - az illuminátusok - hogyan hajtják végre ezt a globális programjukat. Az illuminátusokról a közvélemény alig tud valamit. Közéjük tartoztak nemcsak az elmúlt korok uralkodói, de a jelenkori királyok, főnemesek és az úgynevezett "fekete nemesség", valamint jelenünk olyan irányítói, mint az elnökök, miniszterelnökök, vezető bankárok és üzletemberek, továbbá a médiahatalmasságok és a hadseregek parancsnokai.

Aki nyitott új ismeretek szerzésére és rejtett összefüggések meglátására, annak lehetősége van arra, hogy megismerje az illuminátus vérvonalakat. Ezek olyan családok, amelyek a háttérből irányították a világot, uralkodtak és uralkodnak a mai napig a népeken. Az ő DNS-ük valamivel eltér az átlagemberek genetikai kódjától. A különbség egészen kicsi is lehet, mégis ezek az illuminátus-emberek mások, mint az átlagember. Ez a megállapítás annyira ellentmond általánosan elfogadott ismereteinknek, hogy elfogadása ellen ösztönösen tiltakozunk. De ha megismerjük az illuminátusok tevékenységét, a hozzájuk tartozó személyeket, szervezeteket, azt, hogy miként uralkodtak a történelem során, akkor már változtathatunk lassan nézeteinken.

Az ókorban Babilónia adott otthont az illuminátusoknak nevezett titkos társaságoknak. Innen átkerült a központjuk Rómába, majd pedig onnan Észak-Európába. Egy átmeneti időre a központ a mai Hollandiában lévő Amszterdam volt. Ez volt az, amikor a hollandok elkezdték építeni birodalmukat a holland Kelet-Indiai Társaság segítségével. 1668-ban Orániai Vilmos, aki egyike volt az illuminátus vérvonalhoz tartozóknak, az amszterdami bankárok segítségével elfoglalhatta az angol trónt 1689-ben. Orániai Vilmos volt az, aki aláírta a ma már világuralmat gyakorló befektető bankárdinasztiák hatalmát megalapozó központi bank, a Bank of England engedélyező okiratát. Ezzel útnak indult annak a globális bankrendszernek a kialakulása, amelynek segítségével ma a világon már közgazdaság (ökonómia) helyett pénzgazdaság (krematisztika) működik, és a normális pénz helyébe fedezetlen hitelpénz lépett, amelynek a használatáért minden egyes embernek kamatot kell fizetnie a nemzetközi bankároknak.

Ez a magánpénz-monopólium a mesterségesen létrehozott eladósítással kezdetektől fontos hatalmi eszköze volt az emberiséget uraló és vérvonalhoz tartozó illuminátus csoportoknak. Amikor a nemzetközi bankárok az ellenőrzésük alá vették Angliát, akkor az illuminátus titkos társaságok hálózata áthelyezte központját Londonba. Ez után gyorsan növekedésnek indult az, amit Brit Birodalomnak neveztek. Ez valójában nem az angol emberek birodalma volt, hanem azoknak az illuminátus vérvonalhoz tartozó csoportoknak a birodalma, amelyeknek ekkor már Nagy-Britanniában volt a központjuk.

A Brit Birodalom terjeszkedésével, valamint a többi gyarmatosító birodalom megjelenésével a világ szinte minden részén megjelentek a vérvonalhoz tartozó elit csoportok. Így történt ez Észak-Amerika esetében is. Amikor a XX. század során a gyarmati rendszer felbomlásnak indult, csak a látszat szerint nyerték vissza ezek a meghódított földrészek és az azokon élő népek a függetlenségüket. A világuralmat gyakorló illuminátusok csak az ellenőrzés egyik módszeréről tértek át a másikra. A nyílt fegyveres erővel gyakorolt elnyomást és uralmat felváltotta a háttérből gyakorolt uralom, amelynek legfőbb eszköze a pénzrendszer manipulálása. Az egykori gyarmatokon azonban ott maradtak a helyi illuminátus csoportok és titkos társaságok hálózatai. Ezeken keresztül irányítja a háttérhatalom a formálisan már függetlennek számító gyarmatokat.

A háttérhatalom jelenlegi világstratégiája - mint már utaltunk rá - mintegy háromszáz évvel ezelőtt indult be, és célja egy olyan egy-központból irányított világállam, az Új Világrend létrehozása, amelyben egy-főhadiszállásról irányított világhadsereg, egy világközponti bank és egyetlen világvaluta létezik. Ebben az Új Világrendben a mikrochipekkel ellátott lakosságot globális komputerrendszer segítségével felügyelik, és a lakosság állandó és totális ellenőrzés alatt áll a születéstől a halálig. Aki minderre azt mondja, hogy nevetséges összeesküvési elmélet, az vegye magának a fáradtságot és mérje fel a megismerhető tényeket. 2001. szeptember 11.-ke óta egyre inkább napjaink valóságává válik mindaz, amit George Orwell "1984" című könyvében leírt. A vagyon és a hatalom folyamatos centralizációja és koncentrációja tagadhatatlan. Erre a hatalmi koncentrációra és centralizációra azért van szükség, mert minél többen vannak döntési helyzetben, annál nehezebb a háttérhatalom számára a döntéshozatali folyamatnak az ellenőrzése. Ezért az állam karcsúsítására és a takarékosságra hivatkozva próbálják gyengíteni a részben még a társadalom ellenőrzése alatt álló államot és döntéshozó szerveit, hogy az irányítás teljesen a globális méretekben megszerveződött magánhatalmat birtokló nemzetközi-bankároknál legyen. A napjaink valóságát jelentő túlméretezett központosításnak - azaz az életünk minden területére, a politikai, a gazdasági, az üzleti, a katonai és a tájékoztatási szférára is kiterjedő centralizációnak - ez a valódi oka.

Azok a kiválasztottak, akik már a történelmi korokban is szervezték és irányították a titkos társaságokat, és uralkodtak a segítségükkel, a XXI. században is irányítják a világot. Bármennyire hihetetlenül hangzik, ők az Egyesült Államok elnökei, a vezető országok miniszterelnökei, a világ pénzrendszerét kézben tartó bankárok és üzleti vállalkozások tulajdonosai. De ők a tulajdonosai és az irányítói a legfontosabb tömegtájékoztatási intézményeknek. A hadseregek is az ő ellenőrzésük alatt állnak.

Ma már adatokkal alátámasztható, hogy az Egyesült Államok 43 elnöke közül 34-nek a családfája visszavezethető egészen Nagy Károlyig, aki 742-től 814-ig élt és az illuminátusok egyik fő vérvonalának kiemelkedő személyisége volt. A családok és nemzetségek leszármazási rendjével foglalkozó geneaológia egyik legtekintélyesebb kézikönyve a "Burke's Peerage" tartalmazza a királyi és arisztokrata dinasztiák származási rendjét. E tekintélyes kiadvány kiadója Harold Brooks-Baker még a 2000. évi amerikai elnökválasztási kampány idején mondotta a Reuters tudósítójának: "Most már világos, hogy mind Gore úrnak, mind Bush úrnak rendkívül nagy számú királyi és főnemesi származású rokona van. Érdekes tény, hogy az Egyesült Államok történetében eddig még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a két elnökjelölt az előkelő királyi rokonok számában ily közel állt volna egymáshoz."

Brooks-Baker szerint ez a királyi származás mindig fontos tényező volt a Fehér Ház lakóinak a kiválasztásánál. George Washington, Thomas Jefferson, Franklin és Theodore Roosevelt, Ronald Reagan valamennyien rendelkeztek kékvérű rokonsággal. Al Gore, aki Richard Nixon unokatestvére volt, Anglia uralkodójának első Edwardnak a leszármazottja és közvetlen rokoni szálak fűzik a német-római birodalomhoz II. Lajoson, II. Károlyon, és I. Lajoson keresztül. Így tekinthető Nagy Károly császár leszármazottjának. Ez a rokoni kapcsolat viszont összekapcsolja Al Gore-t George W. Bush-al, akinek az ereiben még több kék vér csörgedezik a genealógia szakértői szerint. Azok, akik ezt tudták, és figyelemmel követték a színfalak mögötti fejleményeket, azt is megjósolták, hogy George W. Bush-nak nagyobb esélye van arra, hogy elnök legyen, mint potenciális kihívójának Al Gore-nak, mivel vérségileg erősebben kötődik a legelőkelőbb illuminátus dinasztiákhoz.

Az illuminátusok legfőbb szimbóluma a piramis, amelynek hiányzó csúcsán a mindent-látó-szem található. További fontos illuminátus jelkép az örök fényt sugárzó fáklya, amely a megvilágosodottságot szimbolizálja. Ezt a fáklyát tartja az a Manhattan déli részén található szabadságszobor, amelyet a francia szabadkőművesek ajándékoztak az Egyesült Államoknak. A szabadságszobor ténylegesen az ókori Semiramis istennőt ábrázolja, akit az illuminátusok akkor imádtak, amikor még Babilonban volt a központjuk.

A világ legelőkelőbb családja közül 13 található azon a piramison, akik a világot irányítják a titkos társaságok hálózatának a segítségével. A titkos társaságok tagjainak túlnyomó többsége - közéjük tartoznak a szabadkőművesek is - valójában csak az úgynevezett kék fokozatokat éri el. A kékfokozatúaknak nincs tudomásuk arról, hogy a felsőbb szinteken ezek a társaságok milyen célokat követnek. Mindössze a tagok 5 %-a éri el azt a fokozatot, ahol már megismerkedhet a valódi célokkal. Az illuminátusok irányítása alatt álló legfontosabb titkos társaságok a szabadkőművesek, a templomos lovagok, a máltai lovagok, a jeruzsálemi Szent János lovagok, a jezsuita hálózat. A jezsuita hierarchia - tehát nem az egész jezsuita rend - rendkívül nagy befolyással rendelkezik, és részt vesz a globális társadalom manipulálásában. A legfontosabb illuminátus dinasztiák pedig a Rothschildok, a Rockefellerek, a Lotharingiai-ház, a Habsburgok és a Thurn und Taxis dinasztia.

A hierarchikus piramison belül további piramisok vannak. A titkos társaságoknak ez a rendje tükröződik a kormányzat, a bankrendszer, az üzleti világ szervezeti felépítésében is. Elmondható, hogy ma már minden fontos szervezet belső felépítése piramis-jellegű. Csak a csúcson helyet foglaló néhány személy az, aki teljesen tisztában van a célokkal, a követendő stratégiával. Minél lejjebb haladunk ezen a piramison, annál többen vannak, de már csak részismeretekkel rendelkeznek. Ugyanez a struktúra működik a bankoknál. Hasonló a helyzet a transznacionális vállalatok, a politikai pártok, a titkos és zárt társaságok, a tömegtájékoztatási intézmények, és a fegyveres szervezetek esetében. Minél feljebb megyünk e szervezetek hierarchiájában, annál inkább szembeötlik, hogy a legfelső szinteken ugyanazon családoknak a tagjai töltik be a vezető pozíciókat. Végül is kibontakozik egy globális piramis, amely valamennyi kisebb piramist befed. Ennek a globális piramisnak a csúcsán pedig azok az illuminátus személyek találhatók, akiknek a vérvonala a legtisztább.

Ez a szervezeti felépítés teszi lehetővé, hogy látszólag kapcsolatban nem álló területeken is ugyanaz az akarat érvényesüljön. Ez a szervezeti felépítés és működési rend tette lehetővé az ugrásszerűen kibontakozó centralizációt az utóbbi 25 évben az élet szinte minden területén: az állami irányításban, a kormányzásban, a pénzügyi, üzleti szektorban, az egészségügy és a hadügy területén. Az illuminátusok ily módon tudják rákényszeríteni az emberiségre az ő normáikat. Néhány ember dönt arról, hogy mi tekinthető az emberiség szempontjából jónak vagy rossznak, lehetségesnek vagy lehetetlennek, racionálisnak vagy irracionálisnak, helyesnek vagy helytelennek. A tömegtájékoztatási ipar által bombázott emberek többsége engedelmesen követi ezeket a normákat, és ez a nyájszerű magatartás szinte a társadalmi tudat szerves részévé vált immáron csaknem ezer éve.

A világot irányító elit számára azonban nagyon fontos az is, hogy akik ezeket a normákat nem fogadják el, azok büntetésben részesüljenek. Ennek egyik módja, ha bűnös magatartássá nyilvánítják az övékétől eltérő gondolkodást és magatartást. Arrogánsan megróják, és nevetségessé teszik azokat, akik kilépnek az engedelmes nyájból. Az uralmat gyakorlók számára tehát elég, ha előírják a követendő magatartási szabályokat, és a háttérből húzogatják a szálakat. Ehhez a színjátékhoz az iskolarendszer segítségével felkészítik az embereket. A tudatformálást befejezi az illuminátusok tulajdonában lévő tömegtájékoztatás, mert ez határozza meg: mi juthat el hír formájában az emberekhez? Ily módon diktálják a gondolkodásról mesterségesen leszoktatott embereknek, hogyan vélekedjenek magukról, más emberekről, az életről, a történelemről, és mindarról, ami a jelenben történik velük. Ha ez a struktúra a helyén van, akkor már nincs szükség minden egyes szerkesztő és újságíró, vagy kormányzati hivatalnok vagy tábornok külön-külön ellenőrzésére. Az intézmény mechanikusan előállítja azt az "információt" és "normát", amely igazodik az illuminátus stratégiához.

Ezek a hatalmi elithez tartozók hozzák a jogszabályokat, amelyek természetesen elsősorban azt a célt szolgálják, hogy az egész emberiséget a saját stratégiájuknak megfelelő kiszolgáltatott helyzetben tartsák. A tömegeknek nincs beleszólásuk e jogszabályok kialakításába, és még azok a katonák, rendőrök, biztonsági őrök is e tömegek soraiból származnak, akik ezeket a szabályokat - ha kell, fegyveres erőszakkal is - érvényesítik. A hatalmi struktúra, a társadalom szerkezete és működése teszi lehetővé a pénzuralmi-elit számára, hogy az emberi nyájat rávegye önmaga őrzésére. Itt nem csak az egyenruhás őrök tevékenységéről van szó, a kondicionálás és idomítás már a családban kezdődik, amikor a szülők rákényszerítik gyermekeikre a követendő konformista, szervilis politikai, gazdasági és kulturális normákat. Ezt jószándékkal teszik, de ténylegesen a hatalmi elit akaratát és stratégiáját valósítják meg.

Első lépésként zárt és merev normarendszerbe szorítják az emberi gondolkodást. Második lépésként rendkívül megnehezítik azok életét, akik ezeket a szabályokat nem követik. Harmadszor a különböző meggyőződésű és hitű embereket konfliktusba hozzák egymással, hogy az "oszd meg és uralkodj" elve alapján még hatékonyabban lehessen ellenőrizni őket. Az emberiség nyájának a tereléséhez jól bevált az a módszer, amely olyan konfliktust hoz létre, amelyre az a tömegreagálás, hogy megoldást kell rá találni. A megoldás pedig egy olyan változás lesz, amely elősegíti az illuminátus világstratégia megvalósulását.

Ezt a technikát alkalmazták az antidemokratikus, birodalmi struktúrává átalakított, nemzetek feletti szuperállam, az Európai Unió létrehozásánál is. A II. világháborút követően az illuminátusok által kiválasztott politikusok még csak azt ajánlották, hogy jöjjön létre egy szorosabban együttműködő Európa. Azt nem mondták meg, hogy túlcentralizált, bürokratikus kormányzatot akarnak Európa népei fölé helyezni, amelynek közös jogrendszere és közös pénzrendszere lesz. Ha ezt őszintén megmondják, akkor hatalmas ellenállásba ütköztek volna. Az emberek joggal hivatkoztak volna arra, hogy nem azért távolították el Hitlert és birodalmát, hogy egy lényegét illetően hasonlót fogadjanak el helyette - náci-párt és Hitler nélkül. Az immáron nagy történelmi tapasztalatokkal rendelkező illuminátusok ezért óvatosan csak szabadkereskedelmi övezetet ajánlottak, amely a béke ügyét is szolgálja, ha kialakul a két világháború által sújtott földrészen élő népek békés együttműködése.

Amikor létrejött a kereskedelmet megkönnyítő Közös Piac, akkor fokozatosan úgy alakították át a beindított integrációs folyamatot, hogy az elvezessen egy teljesen központosított, nemzetek feletti bürokratikus struktúrához, amely ténylegesen politikai és gazdasági diktatúrát tud érvényesíteni. Hasonló történik az észak-amerikai térségben is, a NAFTA, az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény keretében. Ugyanez a célja az APEC-nak is, amely Ázsia csendes-óceániai térségének a kooperációjára jött létre, és amely Ázsia és Ausztrália szabadkereskedelmi övezetének tekinthető. Ugyanez a célja az Afrikai Uniónak, amely a Afrikai Egységszervezet helyébe lépett 2001-ben. A hatalomnak ez a centralizációja és koncentrációja azonban egyre több szabadságot von el a népektől és az egyes emberektől.

Hogyan szerezték meg az illuminátusok a világhatalmat?

Röviden ez a válasz: A magánpénz-monopólium kialakításával és a népekre való rákényszerítésével. Az illuminátus-világelit kezében ez az emberiség feletti uralom legfontosabb eszköze. Ennek lényege nem-létező pénznek a megteremtése és kikölcsönzése a gazdasági szereplőknek, üzleti vállalkozásoknak és az egyes állampolgároknak - kamatért cserébe. Ez egyre fokozza az egyes államok, az üzleti világ és a lakosság eladósodottságát, és a hitelező ténylegesen uralkodik adósa felett. E magánpénz-monopólium lehetővé teszi a bankárdinasztiáknak olyan pénz kölcsönzését, amellyel nem rendelkeznek. Ha az átlagembernek van egymillió eurója, dollárja, vagy forintja, akkor csak ennyit tud kölcsönadni. De ha a rendszerré összeállt bankoknak van ugyanennyi pénzük, akkor a tízszeresét - vagy még többszörösét - is kikölcsönözhetik kamat ellenében, amely kamatot a kölcsön felvevőjének értékelőállító tevékenységgel, konkrét áruval és szolgáltatással kell megszereznie, hogy aztán átadhassa a bankoknak.

Ezt a pénzteremtési és hitelezési rendszert hívják a "fractional reserve banking"-nek, azaz részleges tartalékkal működő banki tevékenységnek. Ha a bankban elhelyezett pénzzel rendelkezőknek akár csak a töredéke ki akarná venni a pénzét a bankokból, akkor a bankok rövid időn belül arra kényszerülnének, hogy bezárjanak. Ugyanis nem tudnák kiadni a betétesek pénzeit, minthogy tényleges és azonnal kifizethető pénzzel alig rendelkeznek, vagy egyáltalán nincs is nekik. A részleges-tartalék rendszerében működő bankok azért létezhetnek, mert az emberek azt hiszik, hogy a bankban van pénz. Valójában az történik, hogy amikor kölcsönt kérünk a banktól, akkor az beüti a kért összeget a számítógépébe, illetve számlát nyit a kölcsönkérő számára, és arra egyszerűen rávezeti a kívánt összeget. S ezzel csiribi-csiribá, már elő is állította a semmiből az igényelt összeget, és azt minden további nélkül kikölcsönözheti kamatra. Ettől a pillanattól kezdve az adós kamatot fizet a banknak olyasmiért, ami semmi egyéb, mint számlára ráírt összeg, illetve egy komputerbe begépelt szám.

Ugyanakkor, ha az adós elmulasztaná visszafizetni ezt a soha nem létezett összeget, akkor a bank előáll követelésével és szükség esetén végrehajtás útján elveszi azt a ténylegesen létező vagyont, ami a levegőből előállított kölcsön fedezetéül lett - a bank követelésére - nyújtva. Más szóval a kölcsönfelvevő házát, földjét, autóját és egyéb vagyonát a bank kisajátíthatja olyan nagyságú összeg és kamatai fejében, amely összeget ő a kölcsönfelvétel időpontjában egyszerűen ráírta az illető számlájára.

Ebben a hitelpénz-rendszerben nem a kormányok bocsátják ki a gazdasági élet közvetítő közegéül szolgáló jeleket, azaz a pénzt, és nem ők hozzák azt forgalomba. A magántulajdonban lévő bankok váltak a pénz kibocsátóivá és a bankok - a magánpénzrendszer - ellenőrzik mennyi pénz lehet forgalomban az értékelőállító gazdasági tevékenység cserefolyamatainak a közvetítésére. Ebben a rendszerben a hitelfelvétel pillanatában születik meg a pénz, azaz minél több adós minél több kölcsönt vesz fel, annál több pénz van forgalomban.

Nos, mitől függ a magán-pénzmonopóliumnak ebben a rendszerében a gazdasági növekedés és a hanyatlás? Lényegében csak a forgalomban lévő pénz mennyiségétől. Ily módon a magánbankok döntik el, hogy melyik gazdasági tevékenység milyen nagyságrendben folytatható, melyik pedig felszámolandó, illetve korlátozandó. Mivel a többi hatalmi szférát uraló illuminátus dinasztiák tagjai irányítják a magánbankokat, és a magánpénz-monopólium rendszerét, ily módon ezen illuminátusok döntik el, hogy gazdasági fellendülés, vagy hanyatlás következzék-e be.

Hasonló folyamat zajlik le a részvény- és pénzpiacokon is, ahol ugyanezek a családok naponta sok milliárd nagyságrendű összegeket mozgatnak, elsősorban spekulációs célból. E spekulációs pénzmozgások következtében változnak a valutaárfolyamok és mennek fel vagy le a tőzsdei indexek. Az ő döntésük, hogy aznap "szárnyal-e" a tőzsde, vagy éppen mélyrepülésben van-e. Az úgynevezett tőzsdei krachok, azaz az árfolyamok hírtelen zuhanása sem csak úgy magától következik be, hanem az intézményi spekulánsok döntenek róla. Minthogy az illuminátusok irányítják a folyamatokat, ők pontosan tudják, hogy mikor kell tőzsdei krach-al számolni, és ezért ők akkor adják el részvényeiket, amikor az a legtöbbet ér és akkor vásárolnak, amikor a tőzsdei összeomlás következtében a részvények ára a mélyponton van. Ily módon rendkívül gyorsan és nagy mértékben lehet megszerezni a tényleges értéket képező reális vagyontárgyakat, megvásárolni nagyértékű vállalatokat valódi értékük töredékéért.

Már említettük, hogy a forgalomban lévő pénz nagy része fizikailag nem ölt formát. Csupán, mint komputerbe beütött szám létezik, és az egyik bank számlájáról írják át elektronikusan egy másik bank komputerében vezetett számlára. Jelentős összegek mozognak a hitelkártyák és a csekkönyvek segítségével is. Minél több pénz van forgalomban, annál több gazdasági tevékenységre nyílik lehetőség. Ha van elegendő közvetítő közeg, akkor mindenkinek eladható és megvásárolható a munkája. Ez természetesen több jövedelmet, a több jövedelem nagyobb keresletet, a nagyobb kereslet több munkát, a több munka pedig kisebb munkanélküliséget, jobb életszínvonalat jelent.

Az illuminátus uralkodó réteg célja azonban nem a közjó szolgálata, hanem a folyamatos és gyorsított ütemű gazdagodás, az emberiség reális vagyona feletti ellenőrzés minél előbbi megszerzése. E vagyon-centralizáció egyik eszköze gazdasági fellendülés előidézése hatalmas összegek kikölcsönzésével, majd pedig a kölcsönök megnehezítése, a pénzmennyiség csökkentése és így gazdasági hanyatlás, illetve csőd előidézése. A háttérhatalom szolgálatában álló hivatalos közgazdászok erről a "húzd meg, engedd meg" folyamatról úgy beszélnek, mint ami természetes és elkerülhetetlen gazdasági ciklus. Valójában ez megtervezett manipuláció, a világ tényleges vagyonának az átvétele céljából.

A fellendülés idején igen sokan nagy kölcsönöket vesznek fel és eladósodnak. Az élénk gazdasági tevékenység lehetővé teszi, hogy a vállalkozók kölcsönökből finanszírozzák az új technológiát, hogy ennek segítségével növeljék a termelést az ugyancsak megnövekedett kereslet kielégítésére. Ilyenkor az emberek nagyobb kölcsönöket vesznek fel ház- és lakásvásárlásra, és bíznak abban, hogy a felvett kölcsönöket vissza is tudják fizetni. Ekkor áll elő az a helyzet, hogy az illuminátus hálózat által irányított vezető bankok megemelik a kamatlábakat, és ezzel csökkentik a kölcsönök iránti keresletet. A forgalomba lévő pénz mennyisége nyomban csökken. Ekkor megkezdik a kint lévő hitelek behajtását. Kevesebb pénzből egyre többet vonnak ki. A forgalomban lévő pénz mennyiségének ez a csökkenése azonnal lenyomja a keresletet is, sok termék és szolgáltatás - megfelelő közvetítő közeg hiányában - eladhatatlanná válik. A csökkenő gazdasági tevékenység és jövedelem pedig nem teszi lehetővé a korábban felvett kölcsönök határidőhöz kötött visszafizetését. Azok a vállalatok, amelyek mesterséges pénzszűkítés nélkül normálisan működhettek volna, így csődbe mennek. Ekkor megjelennek a bankok, és az adósság fejében ráteszik a kezüket a reális vagyontárgyakra. De az az adósság, ami nem került visszafizetésre, valójában csak tényleges vagyontárgy nélküli fedezetlen szám volt.

Ez a módszer kezdeti változataiban visszanyúlik a messzi történelmi múltba. De az elmúlt 250 évben felgyorsult a reálvagyon elvétele azoktól, akik azt értéktermelő munkájukkal előállították, és átkerült az illuminátus vérvonalhoz tartozó családok és befektető bankjaik tulajdonába. Az eladósítás nemcsak az egyes emberekre és a gazdasági szereplőkre vonatkozik, de az államokra is. Az illuminátus ellenőrzése alá került kormányzatok ahelyett, hogy kibocsátanák a saját országuk számára szükséges kamatmentes pénzt, kölcsönöket vesznek fel a Nemzetközi Pénzügyi Közösségtől, és óriási összegű kamatokat fizetnek abból a pénzből, amit adózás formájában szednek be a lakosságtól. Csak fontossága miatt ismételjük meg, hogy olyan kölcsönökért kell hatalmas összegű kamatokat fizetni a magánbankoknak, amelyeket a kormányok maguk is kibocsáthatnának kamatmentesen. A kormányok azért döntenek saját jogaik érvényesítése ellen - és egyben a társadalom érdekei ellen -, mert a háttérből őket is az arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött illuminátus-bankárok ellenőrzik. Magyarország átélte az állampolgárok köztulajdonának az átadását a bankárkasztnak és a Nemzetközi Pénzügyi Közösség tulajdonában lévő cégeknek, valamint az ő kiszolgálóiknak. Ezt nevezték privatizációnak.

A világ fejlődőnek nevezett szegény országai ma már csaknem teljes mértékben átadták földjeiket és erőforrásaikat az illuminátusok által irányított pénzintézeteknek, mert nem képesek visszafizetni azokat a kölcsönöket, amelyeket állítólagos megsegítésük érdekében nyújtottak nekik. Az elszegényedésnek ez a folyamata nem önmagától van, hanem egy, immáron több száz évre visszatekintő világstratégiának a része. Ezt az eladósítást azért tűzték ki célul a világstratégák, mert a nyersanyagokban és erőforrásokban gazdag harmadik világ gyarmatosítása helyett hatékonyabbnak ítélték a pénzügyi függés rendszerének a kiépítését, a pénzügyi gyarmatosítást.

---