Tisztelt ünneplő közönség, kedves kistarcsai honfitársaim!

Ma már tudjuk, hogy 1948 március 15-kén az önmagára talált magyar nemzet fogott össze, azért, hogy megvédelmezze a reformkor 25 éves közjogi küzdelmeiben kiharcolt vívmányait. Az azonban nem eléggé ismert, hogy az események mögött elkeseredett pénzügyi szabadságharc folyt, s a békés forradalmat a már akkor is működő pénzhatalom irányítói változtatták át fegyveres harccá. A magyar fejlődés legfőbb akadálya ekkor is a pénz és a hitel hiánya volt, mint ma. A napóleoni idők alatt a pénz elértéktelenedett, és a forgalomban lévő osztrák papírpénz értéke az egynegyedére süllyedt. Magyarországnak nem volt beleszólása a pénz sorsába, ugyanakkor neki kellett viselnie az elértéktelenedés következményeit. A reformkor közjogi küzdelmei során népünk legjobbjai a magyar nép felemelkedésének az útjában álló akadályokat akarták elhárítani.

Az 1925-ös reform Országgyűlés nem járult hozzá, hogy a magyar pénzügyeket egy bécsi magánbank intézze, miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém a magyarországi vármegyékből került Bécsbe. A képviselők azt is kifogásolták, hogy Magyarországon nincsen bankhitel, csak a Habsburg-birodalom nyugati felén. A pénz nem csak nemesfém, de adók és kamatok formájában is folyamatosan áramlott ki az országból. Széchenyi Istvánnak az önálló magyar hitelszervezetért folytatott küzdelme is meghiúsult, mert az is az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosainak - a Rothschild-ház bécsi ágának - a kezébe került.

A pozsonyi Országgyűlésen 1848. március 3-án a győri követ azonnali intézkedéseket követelt a megyéjében kialakult pénzügyi feszültség felszámolására. Kossuth Lajos, aki ekkor Pest megye követe volt, ez után emelkedett szólásra. Nagyhatású beszédben követelte a pénzügyi szuverenitást Magyarországnak. Meggyőzte a magyar Országgyűlést, hogy nem elegendő az Osztrák Nemzeti Bank elszámoltatása, hanem létre kell hozni a magyar állam és társadalom ellenőrzése alatt álló önálló pénzügyi rendszert. Kossuth nem csak független magyar kormány kinevezését kéri ekkor, de sürgeti alkotmányos rend bevezetését a Monarchia tartományaiban is a fennálló abszolutizmus helyébe. A Kossuth által előterjesztett feliratot az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. A bécsi és a pesti polgárok követelése így hangzott: Bécsben új alkotmányt, Pesten új Nemzeti Bankot!

V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király az Európán végigsöprő megmozdulások hatására 1848. április 11-én szentesítette azokat a törvényeket, amelyek lerakták egy modernizálódó Magyarország alapjait. A királynak ebben a döntésében meghatározó szerepe volt a március 15-i nagy pesti tüntetésnek is, amely hazafias lelkesedéstől fűtött és békés mása volt az európai forradalmi lázadásoknak. Ezek az áprilisi törvények a már kialakult állapotokat rögzítik Magyarországon. Választójogot adnak minden nemesnek, továbbá azoknak, akiknek ingatlan vagyonuk volt.

Az 1848-as törvények megszüntették az úrbériséget, a havi tizedet, az ősiséget, megteremtették a szabad ingatlanforgalmat és a közteherviselést. Az önálló magyar pénzügyek tekintetében azonban nincs előrelépés. V. Ferdinánd kinevezte az első felelős magyar kormányt, akinek gróf Batthyány Lajos lett az elnöke, pénzügyminisztere pedig Kossuth Lajos. Az ország új független pénz és bank megteremtését kívánta. A pesti kereskedők egyesülten kérték a kormányt a pénzjegyhiány megszüntetésére. A magántulajdonban lévő ONB ugyanis válaszul a forradalom követelésére, azonnal visszavonta hiteleit, nem volt hajlandó beváltani a váltókat, és ugyanígy jártak el az osztrák gyárak és kereskedők is.

A felelős magyar kormány, amely üres államkasszát és megbénított gazdaságot vett át, kénytelen volt szembenézni az ONB ellenséges magatartásával. Kossuth azonnal hozzáfogott a bankjegynyomda felállításához, és a gazdasági élet működését biztosító nemesfémmel fedezett magyar pénz megteremtéséhez. Az ONB azonban nem volt hajlandó beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket. Ugyanakkor felgyorsította a nemesfém és ércpénz Ausztriába menekítését. Kossuth már április 19-én rendelettel tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Kossuth terve az volt, hogy begyűjti a nemesfémeket és azért a kormány kamatozó kincstárjegyeket ad. Az aranyat és ezüstöt a már működő kereskedelmi banknál helyezi el a kibocsátandó bankjegyek fedezeteként.

Az ONB azonban azt követelte a császártól, hogy katonai erővel akadályozza meg a független magyar pénz kibocsátását. E cél érdekében a császár Jellasics horvát bánt utasította, hogy gyakoroljon katonai nyomást a magyar kormányra. A létében fenyegetett magyar kormány üres pénztárral nem tudott felkészülni a horvát bán várható támadása elleni védekezésre. Az ONB hajlandó lett volna hitelezni a magyar kormánynak 12 millió forintot, de cserébe azt követelte, hogy az ismerje el az ONB bankjegykibocsátási monopóliumát Magyarország területén is. Kossuth ezt elutasította. Ehelyett önálló magyar pénzrendszer kialakítása mellett döntött és 1848. június 17-én egy 18 pontos megállapodást kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal. Ennek lényege, hogy 5 millió forint értékű arany és ezüst ellenében a bank kibocsáthat 12 és fél millió forintnyi bankjegyet. Kossuth első gazdaságpolitikai intézkedése tehát a magyar nép érdekeit szolgáló - a kormány ellenőrzése alatt álló - Nemzeti Bank létrehozására, és a kamatlábak csökkentésére vonatkozott. A Magyar Országgyűlés augusztusban a hitelügyek után megkezdte a költségvetés vitáját, és ekkor mondta Kossuth a következőket:

"Azon nézetben vagyok, hogy ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, a banknak, (értsd: egy magántulajdonban lévő központi banknak) nem akarom azon hatalmat adni kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért..."

Az érvényes magyar közjog szerint az Országgyűlés által elfogadott törvények akkor léptek hatályban, ha azokat a király szentesítette. Az áprilisi törvények szentesítése előtt - az ONB követelésére - a bécsi udvar ellentámadásba ment át. Az uralkodó emlékiratban kétségbe vonta Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz és aggasztónak minősítette a magyar kormány pénz- és bankügyi intézkedéseit a monarchia számára. Az emlékiratot követően 100 tagú küldöttség vitte az áprilisi törvényeket - Deák Ferenccel az élén - a királyhoz, jóváhagyás végett. A pénzügyi törvények királyi jóváhagyása azonban elmaradt, és a küldöttséget megalázó módon elutasították. Emiatt Batthyány Lajos azonnal benyújtotta a kormány lemondását.

Ezt a király magyarországi helytartójának számító nádor tudomásul vette és az új kormányfő kinevezéséig magához vonta a kormányhatalmat. Ezt a döntést viszont a magyar országgyűlés alkotmányellenesnek minősítette és a nádor mellé bizottmányt rendelt az új felelős kormány kinevezéséig. Kossuth azonban tovább kereste a jogszerű megoldást a magyar pénz kibocsátására. Felszólította a képviselőházat, hogy az államszervezet, a gazdasági élet, valamint az ország védelme érdekében nyújtson hitelt a pénzügyminiszternek, vagyis neki, papírpénz kibocsátására. Az országgyűlés egyetértett Kossuth-tal és már szeptember 12-én engedélyezte 5 forintos pénzjegyek kibocsátását.

Szeptember 15-én a király felrótta a magyar Országgyűlésnek, hogy az államjegyek, vagyis az önálló magyar pénz kibocsátásával olyan intézkedést fogadott el, amelyek állítólag nem felelnek meg a magyar-osztrák törvényes kapcsolatoknak. Az ONB kezdeményezésére és V. Ferdinánd jóváhagyásával Jellasics horvát bán megkezdte az előrenyomulását. A bécsi udvar elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyíltan szembeszálljon a magyar hiteltörvényekkel. A király szeptember 28-i "Magyarország népeimhez" című manifesztumában nyíltan megtagadja a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását. Természetesen nem a magántulajdonú ONB érdekeire hivatkozva, hanem arra, hogy félti alattvalóit az országot elöntő fedezetlen papírpénztől. Jellasics azonban szeptember 29-én vereséget szenvedett Pákozdnál. Ez megszilárdította az önálló magyar pénzt.

A bécsi polgárság ekkor ismét szembefordult az abszolutista hatalommal. A császár Olmütz-be menekült, és kinevezte Windisgratz kinevezte az osztrák haderő főparancsnokává. Újabb proklamációjában ismét figyelmeztetett a papírpénz mértéktelen kibocsátásának a veszélyeire. Windisgratz a bécsi lázadást leverte. November 6-án a király parancsot adott a magyarok leverésére is. A magyar haderő felszerelése gyors intézkedéseket kívánt. Kossuth az Országgyűlés jóváhagyásával megkezdte 100 és 1000 forintos bankjegyek forgalomba hozatalát. Erre a bécsi udvar olyan plakátokkal árasztotta el az országot, hogy a magyar kormány értéktelen papírpénzekkel akarja tönkretenni polgárait. A magyar harctéri sikerek hatására a Kossuth bankók árfolyama emelkedett. Amikor vereségekről érkeztek hírek, akkor a bankók árfolyama csökkent. Decemberre újra eltűnt a forgalomból a fémpénz, mert sokan eldugták, vagy külföldre juttatták. Váltási és fizetési nehézségek jelentkeztek a pénzforgalomban.

Az osztrák katonai győzelmek miatt a kormánynak Debrecenbe kellett költöznie. Ezt megelőzően Kossuth úgy rendelkezett, hogy a pénzjegynyomda gépeit, a papírt és a nyomdászokat vigyék vasúton Szolnokig, majd onnan szekerekkel Debrecenbe. 1849. január 5-én Windisgratz bevonult Pestre. Itt jelentette ki, hogy "szigorúan fog eljárni azokkal a lázadókkal, akik az oly gazdagon megáldott országot a törvénytelen papírpénzbeli elárasztással tönkrejuttatni igyekeztek". Kossuth utasítást adott a nemesfém fedezet elszállítására is, de ezt a Kereskedelmi Banknál igazgatói funkciót betöltő Rothschild megbízottak - elsősorban Wodianer Sámuel - megakadályozták. Wodianer egyszerre volt Kossuth és a császári kormánybiztos bizalmasa. Erre utal az, hogy Pest megszállásakor a bécsi kormánybiztos, Wodianert a Kereskedelmi Bank alelnöki székébe is beültette.

Az ONB azt remélte, hogy a nemesfém fedezet elkobzásával a Kossuth bankók értéküket veszítik. A magyar pénz azonban megtartotta értékét, és soha nem látott gazdasági pezsgés következett be. A magyar honvédség megkapott minden szükségeset rekvirálások nélkül. A mezőgazdasági munkák is beindulnak és a hadiüzemek, valamint a gazdaság egésze teljes kapacitással üzemelt. 1849. áprilisára beérik a pénzügyi szabadságharc győzelme. Ugyanis ekkorra már mind az osztrák, mind a magyar hadsereg, valamint mindkét kormány belföldi szállítói magyar pénzt - Kossuth bankókat - használnak Magyarországon. Annak ellenére van ez így, hogy a császári hatalom a megszállt területen mindent elkövetett a magyar pénz ellen.

A forradalom és szabadságharc idején infláció nem volt. Kossuth bebizonyította, hogy ha egy öntudatra ébredt társadalom a saját kezébe veszi a pénzhatalmat, akkor nemesfém fedezet nélkül, továbbá külföldről érkező magas kamatozású hitelek felvétele nélkül is beindul a gazdasági fellendülés. Az 1848 és 1849-es pénzügyi szabadságharc sikeres volt. Bukását nem életképtelensége, hanem a katonai túlerő okozta, vagyis nem pénzügyi és gazdasági okok. A pénzügyi szabadságharc eredményeit a gyarmatosító császári hatalom katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel semmisítette meg.

Amikor a nemzetközi pénzhatalom bécsi kirendeltségének számító ONB, amely rendelkezett már a monetáris hatalommal, de fegyveres erővel csak a császár rendelkezett, és V. Ferdinánd nem volt képes megvédeni a már akkor is nemzetközi irányítás alatt álló pénzhatalmat, 1848. december 2-án az úgy döntött, hogy V. Ferdinánd mondjon le trónjáról és az ő utóda Ferenc Károly pedig a trónutódlásról. Ekkor lép a trónra a fiatal I. Ferenc József, aki magát osztrák császárnak és magyar királynak is nevezi. December 7-én azonban a magyar Országgyűlés nem ismerte el I. Ferenc Józsefet magyar királynak és kijelentette, hogy továbbra is V. Ferdinándot ismeri el uralkodónak.

Miután az új császár sem tudta megfordítani a hadiszerencsét, és az osztrák császári csapatok a tavaszi hadjárat során súlyos vereséget szenvednek, ezért I. Ferenc József úgy döntött, hogy leváltja Alfred Windischgratzt és helyére Ludwig von Welden táborszernagyot nevezi ki április 12-én a magyarországi császári hadsereg főparancsnokává. Mivel ez sem tudja megfordítani a szabadságharc menetét, a pénzhatalom birtokosai Bécsben úgy döntenek, hogy az orosz cár segítségével nyomják el a magyar függetlenségi törekvéseket.

Időközben április 14-én az országgyűlés népgyűléssé bővült ülése a debreceni nagytemplomban kimondja Magyarország függetlenségét, a Habsburg-Lotharingiai Ház trónfosztását és Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választja. Öt nap múlva pedig az országgyűlés elfogadja a Függetlenségi Nyilatkozat szövegét.

A nemzetközi pénzhatalom hálózatának a cári udvarban lévő képviselői ekkor ráveszik I. Miklós cárt, hogy nyújtson fegyveres segítséget a magyar forradalom leveréséhez a fiatal osztrák császárnak. Május 9-én I. Miklós be is jelenti ezt a szándékát. 12 nap múlva pedig I. Miklós Varsóban találkozik Ferenc Józseffel és végleg megállapodnak az orosz hadsereg intervenciójában. A cár természetesen nem ingyen vállalta ezt a költséges katonai akciót, hanem igen jelentős összegért, amelynek a folyósítását a Ferenc József mögött álló pénzhatalom bécsi kirendeltsége vállalta magára. Ennek a pénzhatalomnak a központja, amint már említettem, a Rothschild-ház bécsi ágának a magántulajdonában lévő Osztrák Nemzeti Bank volt.

1849. május 30-án a háború újabb menetére való felkészülés részeként Ferenc József leváltotta Ludwig von Weldent és helyére Julius von Haynau táborszernagyot nevezte ki a magyarországi császári hadak főparancsnokává. Haynau személyében a pénzhatalmat képviselő Rothschild-ház egyik tagja vette át a haderő irányítását. Haynau édesanyja a pénzdinasztia megalapítójának az egyik leánya volt. Június 5-én aztán a Duklai hágón benyomul Magyarországra a zsoldos feladatot felvállaló cári hadsereg Paszkevics herceg parancsnoksága alatt. Így a 152 ezer főnyi honvédséggel szemben most már együttesen 370 ezer főnyi osztrák és orosz haderő állt szemben.

Július 8-án a Rothschild-családhoz tartozó Haynau rendeletben kötelezi Magyarország lakosságát az osztrák kormány által kibocsátott kincstári utalványok névértékben történő elfogadására. Ez a rendelkezés is jól mutatja, hogy a békésen indult magyar forradalom a pénzügyek miatt alakult át véres háborúvá először Ausztria és Magyarország között, később pedig már a zsoldosként felbérelt cári Oroszország között is. A Görgey vezette magyar fősereg már július 15-én Vácott megütközik az inváziós orosz erő előcsapataival. A magyar minisztertanács azzal próbálja feltartóztatni az orosz haderőt, hogy Fjodor Vaszilievics Rüdiger gróf lovassági tábornokon keresztül felajánlja a magyar koronát a cári család valamelyik tagjának. A magyar szabadságharc sorsát azonban már nem lehetett megváltoztatni. Mint tudjuk, Kossuth Lajos lemondásra kényszerült és Görgey Artúr tábornok a honvédsereg fő erőivel Világosnál leteszi a fegyvert Rüdiger orosz tábornok előtt. Kossuth Lajos Orsovánál elhagyja Magyarországot és megkezdődik a legyőzötteken a bosszú végrehajtása. Pesten kivégzik az első magyar miniszterelnököt, Batthyányi Lajost, Aradon pedig a honvéd sereg 12 tábornokát és egy ezredesét.

Ma 2004. március 15-én újra időszerű a pénzügyi szabadságharc Magyarországon. Sőt mi több, az önrendelkezésért folyó küzdelemnek ma már csak ez a formája időszerű, mert a szabadságtól, az egyenlő esélyektől, a szociális igazságosságtól, a saját munkánk gyümölcseinek az élvezésétől napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel fosztanak meg minket. A Nemzetközi Pénzügyi Közösség a központi bankok magán pénzintézményekké való átalakításával, azaz a népszuverenitást hordozó Országgyűléstől és a politikai felelősséggel tartozó kormánytól való teljes függetlenné tételével, vagyis a monetáris hatalom tényleges privatizálásával megszerezte magának a termelő-vagyont és a vagyonnal együtt a politikai hatalom feletti hegemóniát is. Ez a nemzetközileg intézményesült magánpénzhatalom olyan pénzügyi eszközökkel rendelkezik, amelyekkel ma már egyes államokat is irányítani tudja. Most, amikor az Európai Uniónak nevezett nemzetek feletti intézményrendszer uralma alá kerülünk, nem tehetünk mást, mint hogy Kossuth példáját követve harcoljunk a magyar nép önrendelkezéséért, a magyar termőföldnek a természetes magyar személyek tulajdonában való megtartásáért, és a pénzügyi szuverenitás visszaszerzéséért, hogy a magyar pénz ismét a magyar társadalomé legyen.

Kossuth bebizonyította, hogy meg lehet teremteni a bizalmat az állam által kibocsátott közpénz iránt. Így eladósodás és kamatfizetés nélkül sikeresen lehet vele működtetni a gazdaságot. A magánpénzrendszer kialakítói és haszonélvezői nem nézik jó szemmel, hogy egyes ázsiai országokban, így például Szingapúrban, Malajziában, de Kínában is olcsó közpénzzel fel lehet virágoztatni a társadalmat. A nemzetközi pénzhatalom euro-atlantinak nevezett politikája arra törekszik, hogy egy központból irányított világot hozzon létre. Az ehhez vezető egyik közbenső állomás az Európai Unió létrehozása, mégpedig a magánpénz monopólium ellenőrzése alatt. Ezért kellett a Nemzetközi Pénzügyi Közösség kívánságára Magyarországon is megkezdeni az 1990-es években az olcsó állami közpénz kiszorítását nyugatról érkező magánpénzre, illetve megszüntetni a normális pénz kibocsátását, és ehelyett áttérni a hitellevél formájában történő pénz kibocsátására.

Ma már az állam nem normál-pénzzel, hanem hitellevél formájában kibocsátott pénzzel finanszírozza kiadásait. A 10.500 milliárd forintnyi hitellevelet a bankok és főleg az úgynevezett Pénzügyi Alapok vásárolták fel. Ez utóbbiak is nagyrészt külföldi tulajdonban lévő bankoknak tekinthetők, amelyek azonban nem készítenek mérleget, és nem fizetnek adót. A magyar költségvetés - ha 10 %-os kamatkulcsot veszünk számításba - évente több mint ezermilliárd forint kamatot fizet ki a magyar hitellevél-pénz birtokosainak. Ez teljesen felesleges pénzkiadás, mivel a magyar társadalom és képviselője, a magyar állam ezért a hatalmas összegért nem kap cserébe semmit. Ez a kamatfizetés lényegében adó, amit az értékelőállító társadalom fizet a közvetítő jelekkel spekuláló szervezet magánhatalomnak. Az állam az adóbevételének a fedezetére normál-pénz is kibocsáthatna, ha lenne erre politikai akarat. Jogi akadálya nincs, mert feles törvényt kellene csak megváltoztatni.

A nemzetközi pénzkartell osztrák részlege ugyanezt az eladósítást és örökös kamatfizetést akarta már 1848-49-ben is rákényszeríteni Magyarországra. A nemzetközi pénzügyi közösség és a pénzrendszer magánkisajátítása már akkor is létezett. Már működött az a pénzügyi mechanizmus, amely az államok eladósításával és kamat formájában történő megsarcolásával más népek termelő vagyonát a saját tulajdonává tette. Kossuth zseniálisan felismerte ezt a veszélyt, ezért mondta azt, hogy "ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, addig nem akarom, hogy a bankoké legyen a hatalom, és ők szabályozzák Magyarország ügyeit."

A jelenlegi szervezett pénzhatalom nem csak azt tiltotta meg a magyar államnak, hogy normál pénzt hozhasson forgalomba, hanem kiharcolta, hogy az MNB beszüntesse a belföldi kereskedelmi váltók leszámítolását. Ez azért rendkívül hátrányos, mert a kereskedelmi váltók biztonságos és olcsó hitelezési és fizetési eszközök voltak, például a mezőgazdasági gazdálkodók egymás közötti kapcsolatában. A teljesen magánellenőrzés alá került MNB felszámolta az export hitelezését is. Ezzel, valamint további megszorításokkal megteremtette a magyar cégek tönkremenésének a pénzügyi a feltételeit. Ezzel elérte a belföldi tőkehiány tartós fennmaradását, Magyarország pénzügyi eszközökkel történő újragyarmatosítását.

Az EU-nak nevezett nemzetek feletti intézményrendszerhez való becsatlakoztatás bebetonozza ezeket a viszonyokat. Az EU-ban nem érvényesül a kölcsönösség, az egyenlő elbánás, valamint az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. Tervgazdaság működik benne kvóta elnevezéssel. Az egyenlő esélyek szerinti piaci versenyt megbénítja az igazságtalan és egyenlőtlen támogatások rendszere. Piacgazdaság helyett monopolgazdaság működik az EU-ban. Az egyenlőtlen pénzügyi feltételek lehetetlenné teszik a magyar termőföld magyar kézben tartását és azokat a magyar gazdák kénytelenek lesznek eladni, vagy pedig a hitelező bankok elárverezik. Így a magyar termőföld néhány éven belül a tőkeerős külföldi jogi személyek - a bankok és a multik - tulajdonába mennek át. Ezzel a magyar nép is lényegében megszűnik, mert a magyar nép csak a magyar földdel együtt magyar nép.

Egy magyar patrióta álmai 2004-ben

A nagy amerikai színesbőrű polgárjogi harcos, Martin Luther King 1963. augusztus 28-án mondta el híres "I Have A Dreeam", "Van egy álmom" című beszédét, Washingtonban, a Lincoln Emlékműnél öszegyűlt hatalmas tömeg előtt. Martin Luther King arról álmodott, hogy egy napon feláll a nagy amerikai nemzet, és érvényt szerez Isten akaratának: annak, hogy minden ember egyenlő, hogy minden embert születésénél fogva elidegeníthetetlen emberi jogok és politikai szabadságjogok illetnek meg. Arról álmodott, hogy eljön a nap, amikor egykori rabszolgák és rabszolgatartók testvérként ülnek egy asztalhoz. Nos, tisztelt jelenlévők nekem is vannak álmaim.

Arról álmodok, hogy eljön a nap, amikor a magyar nép ismét nemcsak lelkiekben lesz gazdag, de anyagi javakban is; hogy eljön egyszer az a nap, hogy nemcsak boldog jövővel fog rendelkezni, de boldog múlttal és boldog jelennel is.

2004. május 1-hez közeledve arról álmodok, hogy lesz egyszer egy olyan magyar Országgyűlés és magyar kormány, amely az egyenjogúság, az egyenlő elbánás és a viszonosság demokratikus elvei szerint újra tárgyalja az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk jelenlegi megalázóan igazságtalan feltételeit.

I have a dream, azt álmodom, hogy a gazdasági élet közvetítését ellátó - és ingyen előállítható jel - a pénz ismét olcsó és mindenki számára bőségesen elérhető közszolgáltatássá válik. Vagyis a demokratikus közhatalom bocsátja ki a pénzt, és adja oda használatra polgárainak kamatmentes, vagy alacsony kamatozású közhitel formájában. Arról álmodom, hogy lesz még olyan idő, amikor nem azért él a magyar, hogy kamatot és profitot termeljen egy szűk pénzvagyonos réteg számára, hanem azért lesz pénzrendszer, hogy az a magyar társadalom szükségleteit, érdekeit és értékeit szolgálja, a legfőbb értéket: a fogyatkozó magyar életet. Egy emberközpontú társadalomról álmodom a jelenlegi pénzközpontú, kamatszedő, uzsorás társadalom helyett. Közpénzrendszerről álmodom, a kizárólag önző profit érdekeket szolgáló magánpénzrendszer helyett.

Arról álmodom, hogy a magyar vállalkozók, mezőgazdasági gazdálkodók ugyanolyan feltételek között működhetnek majd, mint bajor, francia, ír vagy portugál társaik, hogy a jelenlegi párturalom helyére valódi népuralom jön létre, mégpedig úgy, hogy a lakosságot képviselő, de csak két-három százalékot elérő párt is elküldheti képviselőit az országgyülésbe, és azok is részt vehetnek egyenjogúan a törvények meghozatalában.

Arról álmodom, hogy nem titkosítják le 20-30, sőt 85 évre a magyar polgárok közös tulajdonára vonatkozó dokumentumokat, hanem a privatizáció teljes iratanyagát nyilvánosságra hozzák, hadd tudja meg a társadalom, mi történt az ő tulajdonát képező nemzeti vagyonnal. Oly fantasztikusan merész álmom is van, hogy lesz egyszer egy olyan magyar kormány, amely hajlandó lesz elszámolni az állampolgárok köztulajdonát képező és tőlük ellenszolgáltatás nélkül elvett közvagyonnal, és hajlandó lesz megmondani, hogy az 1989-ben több mint 120 milliárd dollárra becsült vagyon eladásáért miért csupán 5 milliárd folyt be az MNB-hez, és az MNB mit tett ezzel az 5 milliárd dollárral?

Arról álmodom, hogy nem kell többé 11 milliárd dollár kamatot fizetni 1 milliárd dollár tőkebevonásért, ahogyan az a Nemzeti Bank hivatalos kiadványa szerint 1973. és 1989. között történt, s hogy egyszer végre megáll az eladósodás, nem fog megháromszorozódni, ahogyan az elmúlt 12 évben történt, annak ellenére, hogy az eladott nemzeti vagyon teljes ellenértékét adósságszolgálatra és kamatfizetésre fordítottuk.

Olyan alkotmányról álmodom, amelyet a nép fogad el és nem önjelöltek szűk csoportja, s amelyben lesz egy szigorú rendelkezés, amely megtiltja államadósság létrehozását, deficites költségvetés készítését, továbbá előzetes népszavazáshoz köti államkölcsön bármilyen formában történő felvételét.

Arról álmodom, hogy lesz ennek az országnak egy gyökeres fordulatot végrehajtó kormánya, amely a pénzhatalom trójai falovának szerepét ellátó alibi-demokráciát a nép igazi uralmává alakítja át: Befagyasztja a termelő és fogyasztói árakat egy évre és leállítja az inflációt, visszaveszi - visszavásárolja, és újra társadalmasítja - a közműveket, a közszolgáltatásokat.

Hoz egy vagyonrendezési törvényt, amely előírja, hogy a tulajdonosoknak bevallást kell tenniük minden olyan vagyontárgyukról, amely meghaladja a tisztes polgári életvitel szükségleteit és a vagyonvizsgálat eredményeképpen az államkincstár, vagyis a köz javára elkoboz minden olyan vagyont, amelyről bebizonyosodott, hogy keletkezésekor nem tettek eleget az érvényben lévő adózási kötelezettségeknek, illetve más törvénysértéssel jött létre.

Arról álmodom, hogy a magyar nép visszakaphatja egyedülálló történelmi örökségét, a magyar történelmi alkotmányt, amelyet a szent korona tan tartalmaz, és amely az egymást követő nemzedékek legalapvetőbb közös szükségleteit, érdekeit és értékeit foglalja magába maradandónak bizonyult közjogi szabályok formájában, amely a mindenkori állam és kormány felett áll, s amelynek a rendelkezéseit az állam nem szegheti meg.

Honfitársaim!

Újból bele kényszeritettek minket egy birodalomba. Az Európai Unió mára a nemzetközi pénzoligarchia uralmi rendjének egyik regionális alrendszerévé alakult ált. Kelet-Európa népei csalódva fogják megtapasztalni, hogy boldogulásukat nem oldja meg az, ha belépnek az EU-ba és önrendelkezésüket feladva beolvadnak a pénzuralmi világrendbe. A megoldás az emberek és a népek egymás közti kapcsolatát, és a természeti környezettel való harmóniáját megvalósító természetes társadalmi és gazdasági rendszer létrehozása lenne. Azoknak a kelet-európai népeknek, akik ilyen természetes társadalmi rendet akarnak, szoros regionális együttműködést kell kialakítaniuk. Közösen kell védekezniük a nemzetközi pénzoligarchia ellen. Kossuth Lajosnak a viharos időket is kiálló elképzelései a nemzeti önrendelkezést fenntartó együttműködésről - a Dunai Konföderációról, a Kelet-Közép-Európai Konföderációról - időszerűbbek, mint valaha. Egy ilyen a nemzeti önrendelkezést megtartó konföderációnak természetesen megvannak a gazdasági, közhatalmi, és katonai feltételei. Az első ilyen feltétel a pénzoligarchia spekulációitól mentes pénz- és hitelrendszer létrehozása. Rendkívül fontos, hogy e konföderáció országai felszámolják az adósságfüggést.

Egy ilyen konföderáció lehetővé tenné az egyenlőtlen és igazságtalan eljárásokkal szembeni védekezést. Lehetővé tenné a gazdasági önvédelmet az egyenjogúság alapján. A konföderáció igazságos protekcionista politikával kell támogatná tagjainak vállalkozóit, gazdálkodóit és dolgozóit, megvédve őket a konföderáción kívüli káros hatásoktól. Ezekben az országokban a jelenleg elitista és a lakosságot a döntéshozatalból kirekesztő intézményeket úgy kell átalakítani, hogy a közvetlen demokrácia minél szélesebb körben érvényesüljön. Csak a közvetlen demokrácia eszközeivel akadályozható meg, hogy a nemzetközi pénzkartell a közhatalmat gyakorlók megvásárlásával visszaszerezhesse hatalmát.

Ez a kossuthi elgondoláson alapuló konföderáció semleges lenne és semmilyen katonai tömbhöz sem tartozna. Nukleáris csapás elleni védekezésre nem készülne fel, hiszen ennek veszélyét amúgy is világszintű összefogással kell elhárítani. Egy ilyen együttműködésben a Kelet-Közép-Európai Konföderáció is részt venne. Ellenséges katonai behatolás ellen a tagországok az 1848-49-es honvédséghez hasonló, valamint svájci mintára szervezett hivatásosokból és felfegyverzett polgárokból álló katonai szervezettel védekeznének.

Május 1-én pesszimistán, vagy optimistán lépjünk be ebbe az államok feletti elbürokratizálódott intézményrendszerbe? Itt és most, nagy nemzeti ünnepünk évfordulóján, azt mondom, ne legyünk sorsunkba fatalistán beletörődő pesszimisták, mert a magyar népnek nem kell elkerülhetetlenül adós rabszolgaként - cselédként - élnie egy nagy birodalom perifériáján. De könnyelmű optimisták se legyünk abban bízva, hogy a végén úgy is minden jóra fordul. A magyar nemzetet ma sújtó kifosztottság, tulajdonnélküliség és eladósodottság és örökös kamatfizetés nem fog magától megszűnni. A magyar szabadság ellenfeleit szinte biztos, hogy csak kemény és szívós ellenállással lehet jobb belátásra bírni, és a jelenlegi pénzuralmi rendszer kialakítóit és haszonélvezőit is csak kemény küzdelemmel lehet előjogaik feladására kényszeríteni.

1848. március 15-ke azt üzeni nekünk, hogy aktívak legyünk, és vegyük saját kezünkbe a sorsunkat. Mi határozzunk tudással, bölcsességgel és bátorsággal saját sorsunkról, ahogyan a reformkor nagy magyarjai és márciusi ifjak tették. A magyar nép ismét válaszút előtt áll. Az örökös eladósodottság, az önrendelkezés elvesztése és a magyar nemzet fogyása, vagy pedig az önrendelkezés megtartása, a létbiztonság, a harmónia és a magyar nemzet létszámban való növekedése között kell választania.

Nem az a kérdés, hogy ez könnyű-e, vagy nehéz, hanem az, hogy megmaradásunk érdekében meg kell-e tennünk, vagy sem? Március idusának nagy ünnepe emlékeztessen mindannyiunkat a saját felelősségünkre, hogy csak az lehetetlen, amit meg sem kísérlünk.

---