Világdemokratúra

Bevezetés

"Nincs biztonságban egy demokráciának a szabadsága, ha polgárai eltűrik, hogy akkorára nőhessen a magánhatalom, hogy erősebb legyen, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport vagy bármely ellenőrzést gyakorló magánhatalom által - lényegében fasizmus".

A hitelpénz-monopólium agresszív terjeszkedése tette lehetővé a világdemokratúra rendszerének globális térnyerését. A fasizmussal rokon világdemokratúra olyan rendőrállami és pénzuralmi módszerekkel irányított politikai-gazdasági rendszer, amelyben a pénzmonopóliumot kisajátító uralkodó réteg megszerzi magának az államhatalmat is. A globális hatalomgazdasági diktatúrában a kormányzást az állam intézményeibe beépült, azokkal fuzionált - magántulajdonban lévő - pénzügyi, kereskedelmi és ipari kartellek-korporációk veszik át. A demokratúra integrált vezetőrétege (amelyet nemzetközi pénzügyi közösségnek, pénzoligarchiának, befektető bankároknak, plutokráciának, pénzügyi és korporációs elitnek is neveznek), gyakorolja a pénzügyi és gazdasági élet feletti uralmat. Lényegében a szervezett közhatalom (az állam), és a fölébe nőtt szervezett magánhatalom összeolvadásáról van szó.

A Mussolini nevével fémjelzett fasiszta mozgalom 1922-es kezdeteitől egészen a Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök 1980-as gazdasági-pénzuralmi kurzusáig, így vagy úgy, de összekapcsolódott a nacionalizmussal, azaz az adott állam nemzeti törekvéseket hangsúlyozó kormányzatával. A fasiszta és nemzetiszocialista rendszerek folyamatosan a hazafias érzelmekre hivatkoztak, hogy megszerezzék az uralkodó elit számára a lakosság nélkülözhetetlen tömegtámogatását. Ez alól még Franklin Delano Roosevelt és az általa kezdeményezett New Deal sem volt kivétel, hiszen a New Deal-ben is érvényesültek fasiszta jellegű törekvések. Roosevelt elnök híres "kandalló-melletti beszélgetéseiben" ugyancsak hazafias húrokat pengetve kívánta elnyerni az amerikaiak rokonszenvét.

A fasizmus és a nemzetiszocializmus kezdettől fogva szoros kapcsolatban állt a nemzetközi pénz és korporációs oligarchiával. A spanyol polgárháború idején a katalán anarchisták rájöttek, hogy a Kommunista Internacionálénak, a Kominternnek, az egyik fontos központja a svájci Genfben van, abban a városban, ahol a fasiszta, illetve nemzetiszocialista rendszerekkel szorosan együttműködő nemzetközi pénzügyi körök, a Kapintern, szabadkőműves főhadiszállása is működött. Ez a tény arra kényszerítette őket, hogy további információkat szerezzenek. Ekkor jöttek rá a barcelonai anarchisták, hogy a genfi oligarchia kulcsfontosságú személyiségei, valamint a Komintern és a Kapintern internacionalista vezetői együttesen irányították az egymás ellen harcoló, a felső vezetés szintjén azonban szoros kapcsolatban álló, sőt összefonódott szervezeteket. Az igazságosabb társadalomért küzdő anarcho-szindikalisták úgy találták, hogy a kommunista és a fasiszta szervezetek közös célt követve morzsolják fel a spanyol népet.

2006-ban a világ pénzpiaci koncentrációja - ENSZ adatok szerint - azt mutatja, hogy a világ hét legnagyobb bankjáé az egész világ pénzből és pénzhelyettesítőkből álló pénzvagyonának 83,54%-át. A következő 420 nagybank 5,33%-kal részesedik a világ pénzvagyonából. A fennmaradó 11%-kon osztozik az összes többi bank és pénzintézet. A "The Economist" c. brit lap nyilvántartása szerint a világ jelenlegi legnagyobb bankjai: a Citigroup, a G.P. Morgan Chase, a HSBC (Hongkong and Shanghai Banking Corporation), a Credit Agricole Groupe, a Royal Bank of Scotland, a Mitsubishi Tokyo Financial Group. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb bankok és pénzintézetek világában is folyamatosan fúziók zajlanak le, ezért még megemlítjük a Mizuho Financial Group-ot, a HBOS-t, a BNP Paribas-t. Ugyancsak említésre méltó az a tény, hogy az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét betöltő Federal Reserve Bank, a FED, és az irányítása alatt álló Reserve System teljes mértékben magánbankok tulajdonában van. A Federal Reserve System-nek az Egyesült Államok, az amerikai kormányzat, jelenleg 8412 milliárd dollárral tartozik, és ennek az összegnek fizeti az évi mintegy 500 milliárd dollárt kitevő kamatait az amerikai adófizető polgárok pénzéből. Ez a hatalmas összeg - az adó levonása után - azokat a bankokat gazdagítja, amelyek a Federal Reserve System-nek a tulajdonosai.

Ha elemezzük ezt a pénzpiaci koncentrációs folyamatot, akkor megállapíthatjuk, hogy a pénz útját tervszerűen irányítja a nemzetközi pénz és korporációs oligarchia vezérkara az agytrösztjei által kidolgozott stratégiának - a washingtoni konszenzusnak - megfelelően. Ennek a világstratégiának az egyik célja olyan egy központból irányított világrendszer létrehozása, amely az így kialakult pénz- és termelői vagyon koncentrációt és centralizációt megszilárdítja és véglegesíti. Az egy központból irányított világ, vagyis egyfajta világkormányzat létrehozására, elsősorban a multinacionális világcégek törekednek. Közéjük tartoznak a tömegtájékoztatást a magántulajdonukként működtető korporációk, az élelmiszer kartellek, az ipari termelést és a természeti kincsek kibányászását irányító világcégek. De külön is ki kell emelni fontosságuk miatt az energiahordozókat kitermelő és forgalmazó korporációkat. A világkereskedelmet és a termelőgazdaságot irányító legnagyobb cégek a nemzetközi pénz és korporációs oligarchia tulajdonában vannak. A világggazdaság és a világkereskedelem irányítását olyan elsőrendű pénzügyi központokból végzik, mint a City of London Nagy-Britanniában; a Wall Street és a Federal Reserve Amerikában; valamint a tokiói óriásbankok. Fontos szerepük van azonban az olyan kisebb pénzügyi központoknak is, mint amelyek Bázelban, Zürichben, Genfben és Frankfurtban működnek. Bázelben van a Bank of International Settlement, a BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja), amelyet a nemzetközi pénz és korporációs oligarchia hozott létre. A BIS tölti be a központi bankok központi bankjának a szerepét, szorosan együttműködve az Európai Unió pénzügyi és gazdasági irányítását végző frankfurti székhelyű bankkal, a European Central Bank-kal (vagyis az Európai Unió Központi Bankjával), amely azonban nemcsak az úgynevezett euró-zóna pénzügyi irányítója, hanem döntően beleszól az euró-zónához még nem tartozó országok (így például Magyarország) pénzügyeibe is.

Idősebb George Bush elnök 1990-ben a világpolitika fontos stratégiai céljaként jelölte meg az "Új Világrend" létrehozását. Ettől kezdve felgyorsult az egyközpontból irányított világrendszer kialakítása. A nemzetközi multinacionális cégek és társulásaik, a különböző kartellek és korporációk, új kurzusba kezdtek a globalizációnak nevezett stratégia mielőbbi megvalósítása érdekében. Az így beindult folyamatok olyan pénzügyi-gazdasági-politikai rendszer irányába vitték a világot, amely rendszert jobb híján világdemokratúrának nevezhetünk. Ennek lényege a pénz és korporációs oligarchia hitelpénz-monopóliuma. Ez a monopólium lehetővé teszi a nemzetközi beruházó bankárok számára, hogy az általuk tulajdonolt és irányított központi bankok, valamint kereskedelmi bankok segítségével átállítsák a világ pénzrendszerét a kamatfizetéssel megterhelt hitelpénz használatára. Ily módon az ő magánmonopóliumuk a pénz - a gazdasági tevékenység közvetítését ellátó egyezményes jel - kibocsátása a világ általuk ellenőrzött részén. Levegőből előállított, tehát önmagában értéktelen hitelpénzük használatáért pedig egyre nagyobb összegű sarcot követelnek az értékelőállító termelőgazdaság szereplőitől adósságszolgálat, elsősorban kamatfizetés formájában.

A pénz és korporációs oligarchia csaknem teljessé vált pénzkibocsátási, hitelezési és kamatszedési monopóliuma révén el tudta érni, hogy ma már ő rendelkezik a világ termelő vagyonának a túlnyomó része felett is. A hitelpénz-rendszer pénzügyi diktatúrát valósít meg. Feltalálói, irányítói és haszonélvezői azonban elrejtőznek a demokratikus formák és eljárások kulisszái mögé. Más szóval ez a rendszer belső lényegét tekintve kemény diktatúra, amely azonban demokratikus formákat használ a politikai élet látható terében a választópolgárok megtévesztése céljából. Ezért a demokratúra olyan elfajzott alibidemokrácia, amelynek legfontosabb funkciója e rendszer haszonélvezőinek az elrejtése és védelmezése a hátrányoshelyzetűekkel szemben. Ennek az elkorcsosult hibridnek azért "demokratúra" a neve, mert olyan politikai-társadalmi-gazdasági rendszer, amely röviden megfogalmazva belül diktatúra, kívül pedig látszetdemokrácia.

A nemzetközi pénz és korporációs oligarchia, valamint a tulajdonában lévő multinacionális cégek képviselői az internacionalizmus és a kozmopolita világpolgárság nyelvezetét használják. A korporációs hatalmi gazdaságnak mindaz az útjában áll, ami a természetes közösséget képező családhoz vagy nemzethez (vagyis a nagyobb családhoz) kötődik. A nemzetközi pénzoligarchia globalizálni és kisajátítani akarja valamennyi nemzet közös erőfeszítéssel létrehozott vagyonát. A nemzetállamokat pedig így vagy úgy, de fel kívánja számolni. A felbomlasztásnak, a regionalizálásnak nevezett szeparatizmusnak és partikularizációnak az a feladata, hogy a földrésznyi egységekből felállítandó globális világbirodalom önmagukban életképtelen kis provinciákból és a mindenható központnak kiszolgáltatott régiókból tevődjék össze. Ebben a "Globális Unióban" minden hatalom a transznacionális pénz- és korporációs oligarchia által szilárdan ellenőrzött központi intézményeknél van. A közelmúlt számos polgárháborúja részben ezzel a világstratégiával függ össze. Ez valójában az "Oszd meg és uralkodj!" (Divide et impera!) elvének a kortársi alkalmazása a gyakorlatban. Az iraki háborúk sem csupán csak a kőolaj feletti ellenőrzésért folytak, hanem az arab államok blokkjának a megosztásáért és ellenőrzéséért, mert egy egységes arab tömörülés már jelentősen akadályozhatná a hitelpénzrendszer globális uralomra kerülését.

A világdemokratúra számára olyan egységes világvaluta (single global currency) lenne az optimális, amelyet világméretű számítógépes-rendszerek útján, digitális technikákkal lehetne működtetni, s amely általánossá és kötelezővé tenné a hitelkártya, valamint az úgynevezett "bar-code credit" rendszer használatát. Ez együttvéve azt jelenti, hogy tovább intézményesedik a nemzetközi hitelpénz-rendszer, amely a globális eladósítás révén egyfajta fasiszta jellegű gazdasági függésben és pénzügyi elnyomásban tartja a világ azon népeit, akik a világdemokratúra rendszerében kényszerülnek élni. Ha általánossá válik ez a rendszer, senki nem lesz képes vásárolni vagy eladni hitelkártya, és az azon lévő azonosító szám nélkül. Az úgynevezett "első világ"-hoz tartozó centrum-országok, s ezen országok magánpénz-rendszerének a tulajdonosai, máris képesek arra, hogy egységes globális valuta alapján működtessék a hitelpénz-imperializmus rendszerét. A globális valuta bevezetése teljessé tenné a pénzmonopólium és a multinacionális korporációk tulajdonosai számára, hogy a világ egész gazdasági életét ellenőrizzék és a saját hasznukra működtessék.

Sok olyan kortársunk, aki még az ENSZ-re tekint, s tőle vár valamiféle általános gyógymódot a fenyegető veszélyekkel szemben, nincs tisztában azzal, hogy miként működik a jelenlegi hitelpénz-rendszer, és az azt irányító Világbank és Nemzetközi Valutaalap. E két tekintélyes pénzintézmény az ENSZ égisze alatt, de a nemzetközi pénz és korporációs oligarchia érdekében irányítja a világ pénzrendszerét. A Nemzetközi Valutaalap tőkéje olyan magántulajdonban lévő bankoktól és korporációktól származik, amelyek kiharcolták maguknak a hitelpénz levegőből történő előállításának a monopóliumát. A nemzetközi befektetők tulajdonában lévő bankok, pénzügyi intézmények az 1970-es évek közepétől elsősorban arra használták a Nemzetközi Valutalapot, hogy az behajtsa számukra a harmadik világhoz tartozó országok adósságszolgálatát, azaz a levegőből előállított pénzből nyújtott kölcsönök kamatait.

A tudományos fokozattal is rendelkező Henry Makow 2002. április 18-án megjelentetett írásában azt állítja, hogy a világdemokratúra új világrendje fasiszta pedigrét, azaz fasisztóid ismérveket hordoz. A nemzetiszocialista Németország kapitalista paradicsom volt, amelyben a munkások heti 60 órát dolgoztak alacsony bérért, és a szakszervezetek sem működhettek. A náci terjeszkedést valójában a német kartellek globális ambíciói fűtötték és erőszakos expanziójukat már Hitlernek és mozgalmának a finanszírozása előtt megkezdték. Ahogy az egyes országok a náci rendőruralom alá kerültek, ezek a korporációk egymás után megszerezték versenytársaik vagyonát filléres árakon.

Richard Sasuly, a német finánctőke és korporációs oligarchia történetének kutatója, állapítja meg "I.G. Farben" című könyvében, hogy a II. Világháború nyújtott a német nagytőke és fináncoligarchia számára lehetőséget a történelemben eddig nem ismert méretű gazdasági hódításra és terjeszkedésre. A háborút elsősorban nem Hitler barnaingesei készítették elő, hanem sokkal inkább olyan tiszteletre méltó személyiségek, mint Hjalmar Schaht - a Wall Street és a Bank of England bizalmi embere, a Reichsbank elnöke és a Harmadik Birodalom gazdasági csúcsminisztere - vagy, pl. Herman Schmitz, az I.G. Farben elnöke. Az ő, valamint a köreikhez tartozó személyek feladata volt beindítani a német korporációk gépezetét egy újabb világháború kirobbantása érdekében. Ők és a mögöttük álló érdekcsoportok biztosították Hitler hatalomra kerülését 1933-ban, és ők voltak azok, akik kirabolták Európát a háború első éveiben, amikor még a Wermacht egymás után hódította meg az európai országokat.

A jelenlegi globális hatalmi-gazdaság megértésének kulcsa az azt létrehozó és irányító pénz és korporációs oligarchia tanulmányozásában van. A világdemokratúra abban az irányban halad, amit a multinacionális kartellek és korporációk jelöltek ki, és abban az ütemben, amit ezek a vállalatbirodalmak diktálnak. A kartell elnevezés eleve összeesküvésre utal, állapítja meg Henry Makow. A kartellek azért jönnek létre, hogy titkos megállapodásokat kössenek: az árak magasan tartásával becsapják a lakosságot és átverjék a fogyasztókat. Ezt a verseny, a piacok, a nyersanyagok és az új technológiák szoros ellenőrzés alá vételével érik el. A kartellek tehát olyan mániákus profithajhászó képződmények, amelyek nyíltan nemzetellenesek és antiszociálisak. Az egyik legközismertebb kartellt, az amerikai Standard Oil-t, a Rockefeller dinasztia alapítója hozta létre. Célja az volt, hogy a szállítási költségek titkos megállapításával kiküszöböljék a versenyt a vasútközlekedésben. A dinasztia alapító, aki magát hithű kereszténynek tartotta, híressé vált arról, hogy az egyedüli megbocsáthatatlan bűnnek a gazdasági versenyt tartotta.

A nemzetiszocialista Németország legnagyobb kartellja a vegyipari óriás I.G. Farben volt. Ez állította elő a II. Világháborúban felhasznált német robbanószerek 85%-át. 1926-ban a Rockefeller tulajdonban lévő Standard Oil és az I.G. Farben kartell-megállapodást kötött. Ennek értelmében az IG. Farben kötelezettséget vállalt arra, hogy nem állít elő szintetikus nyersolajat, a Standard Oil pedig elvállalta az I.G. Farben vezérképviseletét az Egyesült Államokban. A kartell-megállapodás eredményeként a Standard Oil látta el a náci Németországot folyamatosan nyersolajjal, még abban az időben is, amikor ez a fontos energiahordozó már hiánycikké vált Amerikában. Ezt a nyersolajat olyan ólomadalékkal finomították, amely lehetővé tette, hogy a Luftwaffe üzemanyagként használja. A Standard Oil azt is felvállalta, hogy megakadályozza a szintetikus gumi gyártását az Egyesült Államokban. Önmagában ez az egy megállapodás is igen sok kárt okozott a háborúban álló szövetségeseknek a II. Világháború során.

A Rockefeller dinasztia jelentős részesedéshez jutott szolgálataiért az I.G. Farben leányvállalatainál. Ezekhez sok olyan gyár is tartozott, amelyekben a koncentrációs táborok foglyai végeztek rabszolgamunkát. Ezek közül a leghírhedtebb Auschwitz, valamint Auschwitz-nek az olyan bolygóvárosai, mint például Birkenau, továbbá a távolabb lévő Treblinka, Sobibor, Belzec és Chelmino. A Rockefeller tulajdonba kerülő I.G. Farben üzemek rendszeresen utaltak át pénzt az SS-nek a rabok által végzett munka igen alacsony munkabére fejében. Hatalmas profitot hozott a kartell számára azoknak a mérges gázoknak az előállítása, amelyekkel később megölték ezeket a kényszermunkásokat, miután feleslegessé váltak. Makow szerint a valódi oka annak, hogy az Auschwitz-hez vezető vasútvonalakat nem bombázták az üzemek működésének a biztonságossá tétele volt. A német hadiüzemek tulajdonképpen a biztonságot keresve telepedtek a haláltábor 30 km sugarú körzetébe. Érdekes módon az I.G. Farben központi épületét, egy felhőkarcolót, nem érte bombatámadás Frankfurtban sem, és ezért a világháború után ott rendezkedett be a CIA németországi központja.

Henry Makow szerint jó üzletnek bizonyult a Holocaust is. Az 1930-as években a Wall Street beruházó bankjai kivették részüket az úgynevezett árjásításban, ami azt jelentette, hogy a zsidó tulajdonban lévő üzemeket, üzleteket, sörfőzdéket, bankokat, áruházakat valódi értékük töredékéért: 20-30%-áért vásárolták meg. A Holocaust áldozatoktól származó arany is ezeknek a bankoknak a páncélszekrényeiben kötött ki. Semmi túlzás nincs abban, ha azt állítjuk, hogy a náci háborús előkészületek jelentős részét a Bank of England finanszírozta, amikor például a cseh állam aranytartalékát átadta a nemzetiszocialista német kormányzatnak. A Wall Street részéről Prescott Bush, a jelenlegi elnök nagyapja, játszott vezető szerepet a náci fegyverkezés finanszírozásában és a zsidó vagyonok olcsó megszerzésében. E "business" tevékenység jogi munkálatait az a John Foster Dulles végezte el, aki már ekkor is a nemzetközi korporációs hatalom egyik irányító szervének számító Council on Foreign Relations nevű zárt szervezet tagja volt, később pedig az Egyesült Államok külügyminisztere lett.

A II. Világháború után a Wall Street a saját embereit helyezte el kulcspozícióban a megszállt Németországban. Az ő feladatuk lett volna a német ipar lebontása és a szövetségesek közötti szétosztása. Ezt a feladatot végül azért nem hajtották végre, mert a Wall Street döntéshozói - vagyis megbízóik - túlságosan sok németországi vagyonnal rendelkeztek. A náci "big business" irányítói megtarthatták pozícióikat, a háborús bűnösöket pedig átszállították Dél-Amerikába vagy a CIA alkalmazta őket.

A háttérhatalmat irányító pénz és korporációs oligarchia jellemzésére nem árt emlékeztetni arra, hogy a II. Világháború során a brit haditengerészet által megölt első emberek nem németek, hanem zsidó menekültek voltak. A brit királyi haditengerészethez tartozó "Lorna" nevű hajó tüzelt az 1417 zsidó menekültet szállító "Tiger Hill" nevű hajóra. Más menekülteket szállító hajókat visszaküldtek az amerikaiak Németországba vagy pedig a brit MI-6 robbantotta fel őket.

Amerikai korporációk mintegy nyolc milliárd dollárnyi tőkét fektettek be a nemzetiszocialista Németországba. A fő beruházók közé tartozott a Standard Oil, az IBM, a Ford, a Chase And National City Bankok, valamint az ITT. Ez utóbbi gyártotta azokat a repülőgépeket, amelyekkel többek között az amerikai katonákat is bombázták. A Normandiában 1944-ben partraszálló katonák nem tudták, hogy a Ford és a General Motors érdekeltségébe tartozó üzemek gyártották a német hadsereg számára a tankokat és a teherautókat, és a háború viselésében oly fontos golyós-csapágyakat pedig Philadelphiában állították elő. Hogy mindez az Egyesült Államok kormányának a tudomásával és engedélyével történt, azt Charles Higham "Trading With The Enemy" (Kereskedés az ellenséggel) című, 1983-ban megjelent és dokumentumokkal bőségesen alátámasztott könyvéből, vagy pedig Christopher Simpson "The Splendid Blond Beast" (A pompás szőke vadállat) címmel 1993-ban publikált művéből tudhatjuk meg.

A nemzetközi pénz és korporációs oligarchia nem érez elkötelezettséget azok iránt a népek, nemzetek és államok iránt, ahol tevékenykedik. Makow szerint virtuális pénzügyi közegben ("financial virtual reality"-ben) él és spirituálisan nem vállal közösséget az adott ország többi lakójával. Szülőföldjük csak annyiban fontos nekik, amennyiben az szolgáltatja számukra azokat a hasznos-idióta patriótákat, akik háborúba küldhetők harcolni és meghalni az ő pénzügyi érdekeikért.

Minderre azért tértünk ki, hogy megállapíthassuk: a nemzetiszocialisták által Németországban létrehozott Harmadik Birodalom valójában az új világrend uralomra juttatásának az egyik kísérlete volt. Másik kísérletüket az orosz néppel folytatták, amelyre rákényszeritették a bolsevik diktatúrát. A globálisnak szánt bolsevik és fasiszta hatalmi rendnek a célja a nemzetközi pénz- és korporációs-oligarchia hatalmának az intézményesítése volt világméretű kétpólusú társadalom létrehozásával. Ez a titkos stratégia húzódik meg a jelenleg folyó terror elleni háborúban is, és ezért lehetünk tanúi annak, hogy ismét divatba jöttek a fasiszta szimbólumok. A bolsevikok (és a szabadkőműves pénzoligarchia) talán legfontosabb jelképe - az ötágú csillag - pedig csak átmenetileg veszített planetáris ragyogásából.

Befejezésül nem árt emlékeztetni az Egyesült Államok 26. elnökének, Theodore Roosevelt-nek a szavaira, amelyeket 1906-ban mondott: "A látható kormány mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismeri a felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."

---