A magyar egészségügy finanszírozásának lehetséges módozatai

Javaslatok az Összefogás Népünk Egészségéért Párt, ÖNP, részére

Az EU-országok átlagosan a GDP 7 %-át költik az egészségügyre. Magyarországon ez az arány 2005-ben 6,13 % volt. A reformnak nevezett rendszerleépítés következtében 2010-re 4,77 %-ára csökken. 2008 és 2010 között az egészségügyi kiadásokra 1000 milliárd forinttal kevesebbet irányoztak elő.

A KSH kimutatásai szerint a pénzügyi szektorban dolgozók munkajövedelme 2006-ban 2,1-szer haladta meg az egészségügyi alkalmazottak bérét. Ha ez utóbbiak jövedelme elérte volna a pénzügyi szféra szintjét, akkor 417 milliárd forinttal kellett volna növelni az egészségügyre fordított forrásokat. Másként megfogalmazva az egészségügyi szektor dolgozói 417 milliárd forinttal támogatták a magyar társadalmat.

A bankszektor nyeresége 2007-ben elérheti a csúcsnak számító 1000 milliárd forintos szintet. A bankszektor nyeresége Magyarországon évek óta négyszer-ötször gyorsabb ütemben nő, mint a nemzeti össztermék, a GDP. Ebből következik, hogy a bankoktól és pénzintézetektől, biztosítóktól el kell venni ezt a törvénytelen extraprofitot.

A biztosítástechnikai tartalékot, amelyet bevont tőke helyett közpénzből képeztek, a felére kell csökkenteni, ezzel 2007-ben egyszeri 500 milliárd forint többletbevétel érhető el. Az osztrák gyakorlatot követve, biztosítási adót kell bevezetni 2008-tól. Ebből első évben 200 milliárd forint többletbevételre lehet szert tenni. 2009-től ez már 300 milliárd forintra növelhető. Ez ugyan messze elmarad az osztrák szinttől, amely 2006-ban 650 milliárd forintnak megfelelő összegű eurót tett ki.

Jelentős összeget lehetne az egészségügy számára biztosítani oly módon, hogy útvonalarányos úthasználati díjat vezetünk be minél előbb. Útjaink építésére az elmúlt három évben 1560 milliárd forintot költöttünk és ezt a külföldi nehézkamionok szinte ingyen használják, útvonalainkkal együtt környezetünket is rongálják. Az útvonalarányos úthasználati díj révén 2009-től évente közel 300 milliárd forint összegű úthasználati díjat szedhetünk be.

Az eddig felsorolt javaslatok alapján 2008-ban 500 milliárd forint, 2009-ben további 500 milliárd forintot, 2010-ben pedig már 600 milliárd forint többletbevételt lehet elérni.

Javaslatok Magyarország pénzügyi egyensúlyának a helyreállítására

1. A termelőkapacitást és az infrastruktúrát fejlesztő konkrét programok finanszírozására kibocsátott állami pénz, olcsó közhitel nem okoz inflációt. A szigorúan termelő és infrastrukturális programokra fordított közpénzt a termelő gazdaságban kiegyensúlyozza a konkrét projektek végén létrejövő termelői kapacitásnövekedés, új objektumok értéke, a többlettermékek és szolgáltatások értéke. Egyidejűleg több tízezer segélyezésre szoruló magyar állampolgár válhat adófizető munkavállalóvá, és ez jelentősen csökkentené az állam szociális terheit, másrészt megnövelné az adóbevételeket. Ennek semmilyen jogi akadálya nincs, mivel az Alkotmány értelmében a monetáris szuverenitás az Országgyűlést és a Kormányt illeti. Az MNB törvény (2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról) 50%-os törvény, tehát bármikor módosítható. Ahogy a Parlament és a Kormány korábban megtiltotta magának, hogy közhiteleket és pénzt bocsásson ki, most megengedi magának. Egyszerű többség ehhez elégséges.

2. Az Országgyűlés és a Kormány ugyancsak feles törvénnyel rendeletet hoz arról, hogy ezt követően az állami adóbevétel terhére nem állami adóslevelet, államkötvényt és kincstárjegyet bocsát ki, hanem normál pénzt. Jelenleg az adóbevételt fedezetként használva az állam 15 576 milliárd forint nagyságrendben bocsátott ki államkötvényt és kincstárjegyet. Ezt felajánlotta a bankrendszernek megvételre, és a vételárból finanszírozta az államháztartás kiadásait. A bankrendszertől kapott pénzért azonban kamatot kell fizetni, ez 2007-ben 1200 milliárd forinttal terheli meg a költségvetést. Ha tehát a magyar nép valódi érdekeit képviselő kormányzat úgy dönt, hogy az adóbevétel fedezetére nem adóslevelet, hanem pénzt bocsát ki, akkor azzal évente mintegy 1200 milliárd forintot lehet más fontosabb közkiadások, például egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás, céljára megtakarítani.

3. A meglévő 15 576 milliárd adóslevél-állomány Milton Freedman Nobel-díjas közgazdász elgondolása alapján úgy számolható fel, hogy az állam három év leforgása alatt saját kibocsátású pénzzel visszavásárolja a bankrendszertől ezeket az adósleveleket. Azért, hogy ez a hatalmas pénzkibocsátás ne okozzon inflációt, egyidejűleg azt a banki tartalékrátát, amelyet 2002. augusztus 1-je óta 5 %-ban határoztak meg, a Kormány felemeli 100 %-ra. A tartalékráta azt jelenti, hogy ha egy bank rendelkezik a betétesektől mondjuk 5 millió forinttal, akkor elvileg 95 millió forintot még maga is kibocsáthat abban az esetben, ha jelentkezik ennyi hitelfelvételi igény. Ezt a banki pénzkibocsátást az teszi lehetővé, hogy a bankrendszer egésze szavatolja az egyes bankok ilyen jellegű pénzkibocsátását. A banki tartalékráta 5-ről 100 %-ra való felemelése esetén a bankoktól egyetlen forint sem kerülne elvételre. Ugyanakkor arra lennének rászorítva, hogy csak a betéteseiktől begyűjtött és ténylegesen náluk lévő pénzmennyiséggel gazdálkodjanak. Ha mégis a jelenlegi nagyságrendben kívánják a banki tevékenységet folytatni, akkor az állam által kibocsátott és az állami adóslevelek visszavásárlásra fordított milliárdokat a bankrendszer lenne kénytelen magánál tartani, hogy hasonló kapacitással működhessék, mint jelenleg. Valójában tehát csak a bankrendszernek a pénzkibocsátási tevékenysége kerülne korlátozásra. Az államháztartás viszont megszabadulna egy óriási adósságtól és annak évi kamatterheitől.

4. A pénzforrások növelésének kézenfekvő módja az is, ha ismét alkalmazzák a gazdasági élet szereplői vonatkozásában is a vállalkozások által kibocsátott vállalati adósleveleket és kereskedelmi váltókat. Ma sem kötelező a jogszabályok szerint minden belföldi adósságot készpénzzel vagy folyószámlapénzzel kifizetni. Az adósság rendezhető adósságlevéllel is. Ez olyan kötelezvény, amelyet az adós fél ad át a hitelezőnek, meghatározott összegre szól, és meghatározott időpontban válik esedékessé. Ezt az adóslevelet, aki megkapja, továbbíthatja más hitelezőjének. Az a pénz, amelyet a nemzeti bank bocsát ki, ily módon helyettesíthető. Nem állja meg tehát a helyét az, hogy nem szabad addig pénzt kibocsátani, amíg nincs rá külföldi devizafedezet. Ez a fedezet euróban, dollárban, fontban, jenben kapott kölcsön, amit az állam a nemzeti bankon keresztül újra és újra felvesz, növelve ezzel a nemzeti jövedelem ellenszolgáltatás nélküli kiáramlását az országból, kamatkiadások formájában. Az MNB-nek a külföldi kölcsönfelvétel útján felvett hatalmas összegek töredékét sem kellene igénybe vennie. A vállalati adóslevelek fedezete a leszállított áru, az elvégzett szolgáltatás. Ezt a pénzügyi gyakorlatot ma is folytatni lehetne, mert megvan hozzá a jogszabályi háttér. A jelenlegi kormányzat azonban abban érdekelt, hogy eladósodjon az ország, mert a nemzetközi pénztőke igényeinek kiszolgálását tartja legfontosabb kötelezettségének. A nemzetközi pénztőke így hatalmas profithoz jut anélkül, hogy bármit is adna cserébe helyette.

5. Az Európai Parlament és Tanács 2000/46/EK számú irányelvét a magyar Országgyűlés a 2004. évi XXXV. törvénnyel beiktatta a magyar jogrendszerbe. A jogszabály az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekről szól és leszögezi, hogy szükségessé vált a készpénz-helyettesítő fizetési módok bővítése Magyarországon. Valamennyi önkormányzat minden régió létrehozhat elektronikus pénzt, azaz ellenőrzése alatt álló és a saját igényeit kiszolgáló helyi fizetőeszközt. A helyi pénz akadálytalan átváltását biztosítja, ha annyi elektronikus pénzt bocsátunk ki önkormányzati, regionális vagy országos szinten, amennyi normál pénz a rendelkezésre áll. Az EU-s irányelvek szerint, ha csak helyileg használják az elektronikus pénzt, akkor nincs szükség arra, hogy normál pénzből 100 %-os fedezet álljon a rendelkezésre. Az EU-s irányelv szerint ez a fedezet akár 5 vagy 10 % is lehet. A 2004. évi XXXV. törvény azonban előírja, hogy a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetének Magyarországon 100 %-osan meg kell lenni normál pénzben is.

Az Államadósság Kezelő Központ az EU-ból beérkező pénzeket átvenné az önkormányzatoktól és fedezetként magánál tartaná, ugyanakkor kamatot fizetne érte. Ezt a kamatot az önkormányzat kapja, nem pedig valamiféle külföldi hitelező, ezért a kamat is Magyarországon marad és a magyar társadalom igényeire, így az egészségügy finanszírozására fordítható. Az önkormányzat természetesen hozzájuthat a forgalomba hozható pénzhez, mert a beérkezett euró mennyiségének megfelelő nagyságú elektronikus helyi pénzt hoz forgalomba. Az adott önkormányzat területén ezt használják saját céljaikra, például az önkormányzat területén fekvő egészségügyi intézmények finanszírozására. Elsősorban azonban a helyi gazdálkodási folyamatok finanszírozásáról van szó, azaz a helyi termelés és fogyasztás cserefolyamatainak a lebonyolításáról. A lényeg az, hogy többlet fizetőeszköz kerül be a gazdaságba.

Dr. Drábik János

Az adatokat ellenőrizte és dokumentálta Pavics Lázár, nyugalmazott pénzügyminisztériumi szakfőtanácsos

---