HETEDIK FEJEZET: SARRU-KÍN

A Sulmán-asarédu ellen összeesküvők, II. Sarru-kínban (721–705), III. Tukulti-apal-ésar második fiában, aki mint hadvezér állt a lázadás élére, a maguk emberét ültették Asszíria trónjára.

Mint a papi párt embere, II. Sarru-kín megszüntette azokat a rendszabályokat, amelyeket III. Tukulti-apal-ésar életbeléptetett s amelyeket a papság a maga érdekeire sérelmeseknek tartott. Egyébként azonban sokban emlékeztet nagynevű apjára, akit valószínűleg példaképül is választott magának.

Uralma kezdetén befejezi az Izrael elleni hadjáratot, amely Szamaria pusztulásával (722) ér véget. A meghódított terület lakosságát a méd hegyek közé s a Belih és Habur mentére deportálta, helyüket a birodalom egyéb részeiből odaszállított telepesekkel töltötte be. És Szamariát az Asszír birodalom területéhez csatolta.

Ezután Babiloniába kellett sietnie csapataival. Itt ugyanis egy káld vezér, Marduk-apal-iddin, a trónváltozást arra használta fel, hogy elámi segítséggel magához ragadja Babiloniát. A szamariai elfoglaltságából felszabadult Sarru-kín Dér mellett, az elámi határ közelében, ütközött meg Marduk-apal-iddin és az elámi Humbanigas egyesült seregeivel. Bár felirataiban az ütközet győzelmét magának tulajdonítja, a valóság az, hogy Marduk-apal-iddint nem sikerült eltávolítania Babilóniából. Ennek ellenére Babilóniát a következő években békén hagyja s – Tukulti-apal-ésar mintájára – előbb a határain leskelődő egyéb ellenségekkel akar leszámolni.

Mindenek előtt Szíriában akad sürgős elintéznivalója. Itt Hamat asszírbarát uralkodóját, Eni-Élt, a harcias Jau-bid váltotta fel a trónon, aki – kétségtelenül egyiptomi ösztökélésre – elérkezettnek látta az időt arra, hogy szakítson Asszíriával. Vele tartott az Egyiptomból visszatért gázai Hanno s a szövetségbe beálltak Szíria-Palesztina egykor független tartományai, sőt a Tukulti-apal-ésartól adófizetésre kényszerített arab törzsek is. A koalíció, miután Szibé fáraó is segédcsapatokat szerelt fel, nem volt egészen veszélytelen Asszíriára. Sarru-kín azonban nem várt gyorsasággal lecsapott a rebellisekre, mielőtt azok kellőképpen felkészülhettek volna a fogadására. Először is Karkar mellett (720) gyorsan és eredményesen végez Jau-bid csapataival, majd Gáza ellen fordul. Hanno az asszírok közeledtének hírére kiüríti Gázát s dél felé vonul vissza, hogy az egyiptomi segédcsapatokkal egyesülhessen. A felvonuló egyiptomiak s a visszavonuló gázaiak Rafiánál találkoznak össze s az egyesült csapatok szembefordulnak az asszír hadsereggel. Az ütközet Sarru-kín javára dől el. Szíria-Palesztina városai és az arab törzsek természetesen sietnek őt biztosítani adójukkal és ajándékaikkal is értékesebbé tett hűségükről.

Sarru-kín nem ért rá ítéletet tenni a hűtlen városok felett, mert északra kellett sietnie, ahonnan birodalmát Urartu részéről fenyegette komoly veszedelem. I. Rusa, Urartu ezidei királya egyre komolyabb lépéseket tett Urartu régebbi hatalmának visszaállítására.

Miközben Sarru-kín Kappadokiában jár, Rusa a III. Tukulti-apal-ésar idején asszír hűségre tért manniakat akarja az asszírok ellen megszervezni. Mindenek előtt – felhasználva az éppen bekövetkezett trónváltozást – eltávolítja az asszírbarát uralkodóházat. Az atyja trónját elfoglalni készülő Ázá, úgy látszik egy az urartuiaktól szított lázadásnak esik áldozatává, amely egy Bagdattu nevű felkelő vezetése alatt az urartuiak és szövetségeseik támadásával egyidejűen tört ki. Sarru-kín, hogy az Urartu felől fenyegető veszedelmet véglegesen elhárítsa, minden vonatkozásban le akar számolni Rusával. Előbb azonban Gargamissal, a még mindig fennmaradt hatti városfejedelemséggel kell végeznie. Pisiris, Gargamis királya hiába védekezik, hiába a muski Mita segítsége. A város 717-ben elesik s Pisiris népével együtt deportálásra kerül.

Innen kezdve Sarru-kín haditevékenysége nagyrészt az örmény hegyek közt játszódik le. Három esztendeig tart az elkeseredett harc, amelyben az asszír hadak véglegesen eltüntetik Urartut a föld színéről. Sarru-kín az első évben a lázadó manni Bagdattut elevenen megnyúzatja s helyére Ázá öccsét Ulluszunut ülteti a trónra. Majd mikor Ulluszunu I. Rusa pártjára áll, a következő évben fegyverrel téríti észre megtévedt vazallusát. 714-ben azután hatalmas sereggel újra Urartuba tör s kierőszakolja a végleges döntést. Az asszír hadak Rusa kétségbeesett védekezése dacára diadalmasan nyomulnak előre, elpusztítva mindent, ami útjokba kerül. Rusa a hegyekbe menekül, de ott – nem akarva megérni az asszír fogság borzalmait – valószínűleg öngyilkossá lesz.

Sarru-kín e leszámolása Urartuval a következő években Asszíria érdekei szempontjából túlságosan alaposnak bizonyult. Maga az asszír király tette ellenállásra képtelenné azt az ütköző államot, amely az iráni népvándorlás hullámait ezideig távoltartotta Asszíriától. A győzelem keserű következményeit azonban Sarru-kín nem látta előre s abban a hiszemben, hogy legveszedelmesebb ellenségével végzett, utolsó nagy háborús feladatául Marduk-apal-idinnek Bábelből való eltávolítását tűzte ki.

Mint minden munkáját, ezt is alaposan akarta elvégezni. Hadseregét két részre osztva, az egyiket 710-ben a Tigris mentén küldte dél felé, hogy Marduk-apal-iddint elámi szövetségesétől, a Humbanigast felváltó Sutur-nahunditól elválassza, a másikkal maga vonult Babilonia szívébe. Ily módon stratégiailag megnyerte a háborút a nélkül, hogy komoly összeütközésre került volna a dolog. Az elámiak nem mertek megmozdulni s a számításaiban csalódott Marduk-apal-iddin Bét-Jakinba, majd mikor Sarru-kín ide is utána ment, Elámba menekült.

A Bábelbe győztesen bevonuló asszír uralkodót a túlsúlyban levő papi párt mint szabadítót üdvözölte s kész volt őt királyává koronázni. Sarru-kín azonban – talán hogy a bábeliek érzékenységét kímélje, talán hogy a bábeli királysággal együtt járó lekötöttségektől szabaduljon – nem fogadta el a trónt. Felvette a szerény „helytartó” címet s ilyen minőségben kormányozta birodalma déli felét 705-ben bekövetkezett haláláig.

Babilónia meghódításával Sarru-kín elérte hatalma tetőpontját. Birodalma a Perzsa-öböltől az örmény hegyekig s Zagrosztól a Földközi-tengerig terjedt. Hódoló ajándékot küldött Mita (Midász), Tilmun szigete s Ciprus szigetének görög fejedelmei, az első görögök, akik Asszíriával közvetlen kapcsolatba kerültek. Az itt-ott fellobbanó apróbb lázadásokat az asszír hadsereg könnyűszerrel elintézte s nem akadt fejedelem, aki Sarru-kín hatalmának jogosságát büntetlenül kétségbevonhatta volna. Uralma vége felé elkészült az új főváros is, amelyet Ninive fölött épített s 707-ben elfoglalhatta új palotáját, amely a világhatalom uralkodójához méltó volt.

Halálát egy apró-cseprő csetepaté alkalmával lelte Elámtól északra. Nem lehetetlen azonban, hogy nem ellenséges fegyver, hanem orgyilkos kéz oltotta ki életét. Sőt az is lehetséges, hogy halálában fiának és utódának, Szin-ahé-ríbnek (Szanherib) is része volt.