TIZEDIK FEJEZET: EGYIPTOM MEGHÓDÍTÁSA

Assur-ahé-iddin épúgy mint elődei, jól látta, hogy Szíria-Palesztina zavargásai mögött csaknem mindig Egyiptom a tulajdonképpeni támadó fél. Különösen, mióta a Sabakó-tól 728 körül alapított etiopiai dinasztia került a trónra, egyre érezhetőbbé vált, hogy Egyiptom nagyhatalmi ambícióinak első állomása Szíria-Palesztina. Ha erői nem is futották annyira, hogy ez ősi egyiptomi területet annektálja, legalább azt akarta megakadályozni, hogy ott Asszíria szilárdul megvethesse lábát.

Hogy Szíria-Palesztina állandó lázongásainak egyszersmindenkorra véget vessen, Assur-ahé-iddin elhatározta, hogy gyökerén támadja meg a bajt s – amit egyetlen elődje sem mert vállalni – leszámol Egyiptommal. Egy babiloni krónika elbeszélése szerint négy ízben – 647-ben, 673-ban, 670-ben s 668-ban – vezetett hadjáratot Egyiptom ellen. E hadjáratok közül csak a harmadik mondható sikeresnek. Miután a sivatagon arab sejkek vezetésével a Sa-Nabu-su parancsnoksága alatt álló asszír hadsereg áthaladt, Tarku (Tirhaka) fáraó Ishupriánál fogadta a támadókat. A nagy kedvvel harcoló asszír csapatok azonban szétverték az elkeseredetten védekező egyiptomi sereget. A sebesült Tarku hadserege romjaival Memfiszbe, majd innen Tébába menekült. Az üldöző asszír hadak az első irammal elfoglalták Memfiszt, ahol asszír fogságba került Tarku családja is és ahonnan ötvennél több királyszobrot küldtek a győztesek Ninivébe. Ugyancsak elesett hamarosan Téba is. Hadserege szétzüllése után az idegen eredetű Tarku, úgy látszik nem tudott szert tenni Egyiptomban kellő számú hivőre s kénytelen volt Etiopiába menekülni, hogy új hadsereget toborozzon.

A Tébáig meghódított Egyiptomot az asszírok huszonkét kormányzóságra osztották s királyoknak nevezett benszülött kormányzók vezetésére bízták. A benszülött kormányzók mellett természetesen ott találjuk az asszír rezidenst s a kormányzásban segédkező tisztviselők egész seregét. Asszíria királya pedig büszkén vette fel egyéb címei mellé az „Alsó-, Felső-Egyiptom és Kús (Etiopia) királyainak királya” címet is. Egyiptom organizációját közigazgatási szempontból a legszebben elintézvén, Assur-ahé-iddin hazájába tért vissza. Itt, úgy látszik, távolléte alatt a királyfiak közt nézeteltérés támadt a trónöröklés kérdésében s a nézeteltérés átcsapott az ország vezető köreire is.

A trónöröklés megszokott rendje szerint a birodalom trónjának legitim örököse Samas-sum-ukin lett volna. Samas-sum-ukint azonban az asszír előkelőségek, – talán Bábel iránt érzett barátságos hajlandósága miatt, úgy látszik, nem igen kedvelték. Ellene s a fiatalabb testvér, Assur-bán-apli mellett foglalt állást Assur-ahé-iddin még életben levő anyja Nakia is, akinek annak idején Assur-ahé-iddin is köszönhette, hogy soronkívül trónörökössé lett. Nakia, úgy látszik, agg korára sem vesztette el a politikai játékok iránti érzékét s a korosztályok szerinti rangsorolás ellen táplált ellenszenvét.

Assur-ahé-iddin a halála esetére testvérharccal fenyegető viszályt oly módon próbálta megoldani, hogy mindkét fiát kielégítse. Felosztotta tehát köztük a birodalmat és Samas-sum-ukint Bábelben, Assur-bán-aplit pedig Assurban tette meg trónörökössé. Bár udvaroncai ez elhatározását úgy üdvözölték, hogy valósággal az istenekre emlékeztető bölcseség sugalmazta, Assur-ahé-iddin e lépésével, a következmények tanúsága szerint, a legrosszabb szolgálatot tette hazájának. Mindkét fiát kielégíteni akarván, mindkettőt elégedetlenné tette.

Miközben így a trónöröklés kérdésének rendezésével foglalkozott, Egyiptom felől rossz és egyre rosszabb hírek érkeztek. Mikor Assur-ahé-iddin visszatért Asszíriába, Egyiptomban egy tökéletesen szervezett közigazgatási apparátust hagyott hátra, de nem volt módjában kellő számú katonaságot is hátrahagyni. Pedig erre ott nagyobb szükség lett volna.

Tarku, akinek vállalkozó kedvét seregének megsemmisítő veresége sem tudta elvenni, hazájába szökve, azonnal új hadsereg összegyüjtéséhez fogott. Alig húzták azután ki lábukat az asszír csapatok Egyiptom földjéről, ő máris visszatért s megindította a munkát a benszülött kerületi kormányzók Asszíria elleni megszervezésére. Ezek egy része, akár a gyűlölt asszíroktól elűzött törvényes uralkodó iránti hűségből, akár a mégis csak fenyegetőbb etiop-dúlástól való félelmében, hajlott is a szóra. Az asszírok előtt teljes titokban megszervezték tehát a felkelést. Tarku megjelent Memfiszben s egy adott jelre a lázadók Egyiptom egész területén lemészárolták vagy elűzték az asszír hatalom képviselőit és helyreállították a régi állapotokat.

Ez események hírére Assur-ahé-iddin újra hadai élére állt, hogy a lázadó Egyiptomot megrendszabályozza. Szándékát azonban nem hajthatta végre, mert az Egyiptomba vivő úton meghalt.