HARMADIK RÉSZ: AZ IÓN VILÁG ÉS MŰVELTSÉGE

ELSŐ FEJEZET: A GÖRÖG MŰVELTSÉG KÖREI

EGYSÉGES műveltség ott keletkezik, ahol a nemzet tagjai állandó és sűrű érintkezésben vannak egymással. Ahol szétszórva és elkülönülve élnek a nemzeteket alkotó részek, ott egy nemzeti összefüggés keretén belül is több vagy többféle árnyalatú kultúra jöhet létre. Ez az eset a göröglakta földön. Itt megtaláljuk egymás után és egymás mellett az aiol, ión és dór műveltséget. A dialektusok szerint való elkülönülés azt is jelzi, hogy a nyelv minden emberi műveltség alapja.

Az aiol történet és műveltség sohasem játszott egyetemesebb szerepet a görög világban. Örökös pártvillongásaik zűrzavarából költőik mellett csak Pittakosnak, a régi „bölcsek” és a legelső görög törvényhozók egyikének hangját hallották meg később is azok, akik az észszerű törvényhozás ősi példáit kutatták. A szívósan megőrzött és az irodalomban a líra műfajával szorosan összekapcsolt aiol nyelvjárásnak utolsó nagyobb feliratos emlékét is annak köszönhetjük, hogy Nagy Sándor békét óhajtott teremteni az egymást halálig üldöző lesbosi oligarchák és demokraták között. Az aiol műveltséget egyébként „középkorias”, nemesi jellege a homerosi világgal, virágzásának lesbosi és északnyugat-kisázsiai területe pedig az ión világgal köti össze. Ez utóbbival összefüggésben fogunk majd szólani róla.

A görög történetet egyetemesen meghatározó ellentét a dórok és iónok ellentéte. Nem az öntudatosság itt a fontos, mellyel később e különböző fajtájú görögök egymással szembehelyezkedtek. A tudatosságnak ilyen fokát csak a peloponnesosi háború idejében és körülményeitől meghatározottan érte el ez az ellentét. A fontos itt az, hogy tényleg – minden közös görögségük ellenére – másféle lelki alaptulajdonságokkal rendelkeztek az iónok, mint a dórok. Ennek következtében rendeltetésük is más lett a görög műveltség és történelem kibontakozásában. A kezdeményezők és úttörők, nagyobb mozgékonyságukkal, elevenebb szellemükkel, majdnem mindenütt az iónok. Néha századokkal vagy egyáltalán el sem érhető módon előzték meg a nehézkesebb dórokat. A filozófiát az iónok teremtették meg. És nyugati görög filozófiáról nem is beszélhetnénk, ha ión származású egyének, mint Xenophanes és Pythagoras nem vállalkoztak volna arra a föladatra, hogy dór dialektust beszélő tágabb környezetük – a délitáliai és sziciliai gyarmatvárosok – gondolkodását a bölcselkedés magaslatára emeljék. De e korán kifejlett értelmi műveltséggel szemben, amely a szigetek és Ázsia iónjai közt nőtt naggyá, a görög szárazföld dór műveltségének is megvoltak a maga értékei. Testi kultúrájuk életstílusban és művészetben a görög műveltségnek egyik legjellegzetesebb vonását adta.

Világjelentőségét annak köszönheti a dór szellem, hogy részt vett az athéni műveltség megteremtésében is. Származásra iónok voltak az athéniek, itt az európai szárazföldön azonban egészen más fejlődésen mentek át, mint tengerentúli testvéreik. Szellemi életük érésének üteme lassúbb volt. Peloponnesosi dór államok – Argos, Korinthos, Sikyon – előbb kerültek szóhoz hatalomban, a gazdasági életben, a művészetben és így befolyásuk alatt gyarapodott az athéni műveltség is. Peisistratos és fiainak athéni uralmát a peloponnesosi tyrannis előzte meg. S idővel azért ékesíthette az akropolist a legtökéletesebb arányú görög épület, a Parthenon, mert a dór templomépítési stílus már előbb megszületett. Ugyanígy beszélhetünk a peloponnesosi szobrászat frissítő és nevelő hatásáról Athénben. Az athéni műveltségben az ión és dór szellem egyesülnek, mintegy olyan magasabb szervezetben, amelynek mindkettő – e szervezet belső törvénye és felvevőképessége szerint – alkothatta tápláló elemét. Athén ilyen módon kicsiben az egész görög műveltség szintézisének fogható fel, ha ez utóbbinak lényegét abban találjuk meg, hogy benne a legmagasabb kultúrértékek megvalósulására az annyira ellentétes ión és dór szellemnek kellett találkoznia.

E két szellem külön világának – az ión és dór világnak – jellemzése természetesen könnyen vezethetne téves egyoldalúsághoz. Hiszen például az isthmosi kereskedés középpontja, Korinthos egészen sajátos fejlődést mutat a dór államok között. Másfelől pedig a görög műveltség történetének legkezdetén ott áll Homeros világa, amelyet az iónság egészen felvett ugyan magába, de amely az aiólságtól sem választható el. A görög eposz nyelve nem tisztán ión, hanem az aiól nyelv elemeinek fölhasználásával kiépített művészi nyelv. A kardal-költészet még az attikai tragédiában is dórul énekel, de a régibb, dór stílusú világban élő Pindaros kardalai is olyan dór költői nyelvet mutatnak már, amely – épp úgy mint az ión epikus nyelv – az egész görögség számára közérthető. A dór és ión oszlop alkalmazását sem kizárólag a faji ízlés határozza meg, hanem bármilyen fajtól lakott görög területen az illető épület művészi hatásának szempontjai. A két nagy műveltségi kör a magas művészet és az önálló, tudatos szellemi élet színvonalán találkozik és kiegészíti egymást, mintaszerű alkotásokat hoz létre, amelyeket az egész görögség magáénak vall.

Ilyen ideális egyesítésnek a jegyében áll majd, mint jeleztük, az athéni műveltség és ilyennek a magvát – a görög kultúra egységét megalapozva – hordozta magában már jóval előbb az, amelyet a homerosi költeményekből ismerünk meg. Mielőtt az ión és dór világot történetében és kultúrájában külön mutatnók be, erre a hozzánk görög nyelven szóló legrégibb világra kell egy pillantást vetnünk.