HETEDIK FEJEZET: AZ IÓNSÁG TÖRTÉNETI HIVATÁSA

Filozófiát és tudományt a görögség körében ión szellem művelt először. A költészet formáival, az epikáéval éppúgy, mint a líráéval, ión szellem ismertette meg először a világot. Iónok éltek mint elsők olyan eleven gazdasági életet, hogy egyes tudósaink még mindig a mai kapitalisztikus rend műkifejezéseit hajlandók alkalmazni erre az életre. Csupán a képzőművészetben jártak már mások az iónok előtt, ha csakugyan a dór templom volt a további építkezések mintaképe. De még itt is a maga könnyebb formáit állította az ión szellem a nehézkesebb dór ízlés mellé, sőt mondhatjuk, hogy klasszikus betetőzését is csak az ión stílus befolyása alatt tudja majd elérni a görög művészet.

Terjeszkedés útján érvényesült, lett közkinccsé az ión kezdeményezés: a 6. század közepétől kezdve a perzsa foglalás ad hatalmas lökést ennek az ión propagandának. Idegenbe vándoroltak az ión művészek és tudósok, akik otthonukból kiszorultak, vagy akik nem tudtak kibékülni az otthoni viszonyokkal. A tyrannosok udvarai ekkor lesznek hangosakká ión daloktól; az ión szobrászat ekkor bukkan fel az athéni Akropolison is; Xenophanes és Pythagoras ekkor telepítik át a filozófiai gondolkozást Alsó-Itáliába. És az iónságnak ez a terjeszkedése Nyugat centrumai felé az 5. század folyamán sem szünetel. A periklesi kor műveltségét Athénben ión jövevények táplálják. Kicsinyben az történik itt a hazátlanná lett iónság beözönlésével, ami majd a 4. század végétől kezdve – a makedon foglalás utójátékaként – az egész görögséggel történik. A nyugati görögség iónizálását párhuzamba állíthatjuk Kelet hellenizálásával Nagy Sándor hódításai után.

Politikai függetlensége árán vállalta a görögség a hellenizmus korában a maga kultúrmisszióját, vállalták már előbb – a hellénség körén belül – az iónok is. A perzsa áramlatnak semmikép sem tudtak volna ellenállani, de mindenesetre nagyobb erőt fejthettek volna ki vele szemben nagyobb nemzeti összetartás mellett. Az ión nem volt politikus nép. Ahol idegenben lépett fel, ott a gazdasági és műveltségi áthatás szándékával és nem a hatalom igényeivel tette azt. Azzal a terjeszkedési erővel szemben, amelyet az iónság egyéb szellemi területen mutatott, sajátságosan csekély volt az ión város-államok felszívó-beolvasztó képessége. A hatalmas Miletos környéke például mindvégig idegen maradt a város sokszázados története folyamán.

Jelentékenyebb politikai szervezkedésre az ión közszellem képtelennek bizonyult. Pedig két olyan központi helye is volt, amely jobban kiépített szövetségi alakulásra is alkalmat nyujtott volna. A szigettengeriek Delos körül csoportosultak; a parti városokat a mykalei Panionion kapcsolta egymással össze. De a delosi szövetség csak Athén kezében, Athén hatalma alatt nyer jelentőséget; utóbb meg a makedon királyoknak és a Ptolemaiosoknak protektorátusára szorult, hogy egyáltalán létezzék. A Panionion pedig sohasem tudta megvalósítani Thales eszméjét: az autonóm városok szövetséges államát. Az egyes polisok mindig versengve állottak egymással szemben. Az északiak saját érdekeikkel különültek el a déliektől. És még az elkülönülésen belül is ott találjuk pl. Samos és Miletos örökös vetélkedését. Idegen választott bíróságoknak kellett már nagyon korán az ión városok között felmerült perpatvarokat eldönteni. A Panionion nemcsak a perzsa-uralom alatt szünetelt; az 5. században sem hallunk róla semmit s csak a hellenisztikus idők támasztják fel ezt a nemzetközi látszat-alakulatot.

Az iónoknak megadatott, hogy műveltséget kezdeményezzenek és terjesszenek; de nem adatott meg, hogy e történeti hivatásukat minden erőt összefogó hatalmi politika formái között és eredményeképpen teljesítsék.