TIZEDIK FEJEZET: ANTIGONOS BIRODALMA

Minden, amit Kassandros elért, elenyészőnek látszott azzal szemben, amit a szatrapák küzdelme az uralkodóház ellen el tudott érni. Antigonos birodalma az Égéi-tengertől Turkesztánig és Indiáig terjedt, Ázsia minden szatrapiáját mint alattvalóját kezelte; a kormányzóhatalmat egyelőre cím nélkül gyakorolta. Aki nem akarta alávetni magát, mint Babyloniában Seleukos, annak menekülnie kellett. Olyan volt, mintha Antigonos lenne az egész birodalom örököse, mellette Kassandros, Ptolemaios és Lysimachos csak szerény szerephez jutottak. Lysimachost ezekben az években különben is lekötötte a balkáni és dunai törzsek nyugtalankodása. A három versenytárs 316–15 telén a birodalom egyenlőbb felosztását követelte Antigonostól. Amikor ezt elutasította, elkezdődött a diadochosok új háborúja, a harc a birodalom egységéért vagy egy új államrendszerért. 315-ben Antigonos elfoglalta Ptolemaiostól a Sziriában megszállt területeket és Kyprost. Unokaöccse, Ptolemaios meghiusította Kassandros partraszállását Kis-Ázsiában és Bithyniát, amely a perzsa idők óta független állam volt, megnyerte szövetségesül. Európában Polyperchon mozgolódott az aitoliaiakkal Kassandros rendszere ellen. Ahol még Kassandros ellen voltak a városok, mint a Peloponnesoson sok helyütt, ott Antigonosszal léptek szövetségre. De a sikerek nemsokára elapadtak. Kypros újból elveszett. Asandros, Karia szatrapája felmondta Antigonosnak a szövetséget és egy hídfőt engedett át Kassandros seregének. Csak Sziriából takarodtak ki Ptolemaios helyőrségei Tyros eleste után. Antigonos főcélja Görögország volt. Ezt nem lehetett nélkülözni, mint zsoldosok és gyarmatosok forrását a létesülő ázsiai nagy birodalom számára. 314-ben annyira megerősödött a tengeri hatalma, hogy lépésről-lépésre megszállta a szigeteket, mialatt Kassandros Aitoliával és az illírekkel hadakozott és először terjesztette ki Makedoniát az Adriai tengerig. Epeiros is gondot okozott neki. Itt elűzték ugyan Olympias segítőjét, de még mindig támadtak új felkelések ennek az uralkodónak az érdekében. Antigonos számára fontosabb volt, hogy 313-ban sikerült Kariét, a szálkát a szemében, ártalmatlanná tenni. Miletos is elesett, ellenségeinek utolsó erőssége Ázsiában. A következő télen Antigonos Közép-Görögországban vetette meg lábát. Boiotia csatlakozott hozzá, Athén ingadozott, minden városban összeomlott Kassandros pártja. Elkerülhetetlennek látszott, hogy a birodalom újra egységes lesz Antigonos kezében. Ptolemaios lépett közbe. Seleukost nagy hatalommal Sziriába küldte, hogy foglalja vissza régi szatrapiáját és verjen éket Antigonos ázsiai birodalmába. Antigonos fiatal fia, Demetrios, Gazánál vereséget szenvedett, rövid idő mulva Seleukost elismerték Mezopotámiában. Sziria, a Ptolemaioshoz vezető híd, ugyan ismét az ellenség kezébe került, de Babylonból a betolakodót nem lehetett elűzni. Évekig próbálkoztak ezzel a sikertelen törekvéssel. Közben Seleukos Babyloniára támaszkodva egész Iránt megszerezte. Antigonos uralma Sziriára és Kis-Ázsiára szorult. Ezzel a háborúnak vége szakadt. Antigonos nem gondolhatott európai hadjáratának folytatására. Kassandros helyzete is megingott. Mindenki békét kívánt. 311-ben meg is kötötték a békét a tényleges helyzet alapján. A címnélküli nagyurak úgy viselkedtek, mint a fejedelmek, a helyi szatrapákat alattvalóikként kezelték. Természetes volt, hogy Fülöp és Sándor dinasztiájával nem törődtek. Még azon az őszön Amphipolisban elpusztult Roxane és a fiatal Alexandros. Seleukos nem volt a békekötők között, Antigonos, mint említettük, mindig új és hiábavaló kísérleteket tett, hogy kiszorítsa. Seleukos biztosította magát a hátbatámadás ellen, azzal, hogy az indiai tartományokat, amelyek Sándor halála óta úgyis csak alig tartoztak a birodalomhoz, átengedte Csandragupta ind királynak. Csandragupta ekkor nagy területeit egyesítette Észak-Indiának. Korábbi segítői azonban meg sem mozdultak Seleukos érdekében. Ptolemaiosnak Kyrenében kellett nyugtalankodásokat leküzdenie. Igyekeznie kellett arra is, hogy Görögországban politikai befolyásra tegyen szert, mert csak így tudott zsoldosokat és gyarmatosokot szerezni. Így viszont a Kassandrosszal való összeütközésre támadt alkalom. 310-től kezdve újra és újra személyesen tevékenykedik az Égéi-tengeren és a szigeteken.

A 311-iki béke szabadságot hirdetett minden hellén számára. Így elméletben minden hatalmasság újra kezdhette a hatalmi csoportok kialakítását. Antigonos Kis-Ázsia hellén városait forma szerinti szövetségesekként rendezte be, mint annak idején Sándor. Ő is állami istene lesz a polisoknak, és evangéliumnak először a 311-iki békét hozó jó hírt nevezik, amelyet városainak megküldött. Valódi szabadságról alig volt szó. Csak Herakleia tartotta magát a Pontos mellett a régi tirannusdinasztiával mint önálló politikai alakulat. Abból a kérdésből, hogy mit jelentsen a szabadság az európai görögök számára, új surlódások származtak és a békének csakhamar végét szakították. Antigonos helyettese itt unokaöccse Ptolemaios volt, aki azt hitte, hogy nagybátyja elárulta és ezért saját lábára igyekezett állni. Polyperchon is felmerült a feledésből. Magával hozta Pergamonból Nagy Sándornak egy állítólagos törvénytelen fiát, Heraklest. Az aitoliaiak Kassandros ellen akarták őt fegyverül használni. Dicsőségüknek csakhamar vége szakadt. Egyiptomi Ptolemaios, aki a zavarosban akart halászni, Kosban, tanácskozás közben meggyilkoltatta Ptolemaiost. Polyperchon hamar feladta a versenyt és a fiatal Heraklest áldozatul dobta oda. Görögországban már csak Kassandros és Ptolemaios újonnan feltámadt becsvágya maradt meg. Az egyiptomi uralkodó a letűnt fejedelmek örökségéből már megszerezte magának Korinthos és Sykion erősségeit. Úgy látszott, hogy Kassandros és Ptolemaios között háborúra kerül a sor. De megváltoztatta a dolgok folyását, hogy újraéledt az összes új uralkodó ellentéte Antigonosszal. Ptolemaios az ő birodalmában is intrikált a hellének szabadságának jelszavával. A 311-iki békét pedig veszélyeztette Ptolemaios kísérlete, amellyel a kisázsiai görög városokban meg akarta vetni a lábát. Antigonosnak egy elhibázott lépése 307-ben újra összehívta ellenfeleinek régi szövetségét. Nagy Sándor említett nővéreinek egyike, Kleopatra, Sardesben élt. Antigonos megtudta, hogy házasságról tárgyal Ptolemaiosszal és meggyilkoltatta. Nem akarta, hogy még egy másik versenytársa is Kassandros helyzetéhez jusson, aki szintén sógorságba lépett a régi uralkodóházzal és mind erősebben vert gyökeret Makedoniában. Fellángolt a harc Antigonos és Ptolemaios között. Lysimachos, Kassandros és Seleukos is azonnal Ptolemaios mellé álltak.

Antigonos ismét európai hódításra fektette a súlyt. Fia, Demetrios, nagy haderővel partraszállt és 307 őszén sikerült a nagy rajtaütés: Athén elfoglalása. Hatásos propagandaeszköznek bizonyult itt Kassandros ellen a köztársaság kikiáltása. De ezt ellensúlyozta az, hogy mindinkább magától értetődővé vált az uralkodók istenné való nyilvánítása. Epeirosban Pyrrhosnak adta Antigonos a trónt. A győzelmek sorozata azután megakadt, mert Ptolemaios befolyására Rhodos fellázadt Antigonos ellen és délről közeledett Ptolemaios roppant hajóhada. Demetrios vele szemben Kyprosban foglalt szilárd állást. Itten semmisítette meg 306-ban, a világtörténelem legnagyobb csatáinak egyikében, Salamisnál Ptolemaios hajóhadát. Antigonos most megtette az utolsó lépést és felvette a királyi címet. De az Egyiptom elleni támadás, amellyel meg akarta koronázni a győzelmét, szárazon és vízen kudarcot vallott. A harc megint eldöntetlen volt. Ptolemaios, Lysimachos, Seleukos és Kassandros szintén fejükre tették most már forma szerint is a koronát.

Apjának megbízására 305–04-ben Demetrios megpróbálkozott Rhodos meghódításával. Ostroma híressé lett, azonban más eredménye nem volt, mint hogy a város semlegesnek nyilvánította magát; diplomáciai kapcsolatait Ptolemaiosszal, akit istenné emelt, nem szüntette meg. Az ostromot azért kellett abbahagyni, mert Kassandros és Polyperchon – most mint az ő hadvezére – Antigonos 307-iki hódításait kezdték fenyegetni. Demetrios egy páratlan hadjáratban 304 őszétől 303 őszéig tönkreverte Kassandros hatalmi helyzetét Közép-Görögországban és a Peloponnesoson. Elfoglalta Ptolemaios erődítményeit is. Az aitoliaiakat magához láncolta és mindezeket az államokat egy új szövetségbe, a 337-iki szövetség felújításába foglalta össze. 303–02 telét Athénben töltötte, mint isten székelt a Parthenonban. 302-ben Makedoniát akarta megrohanni és Sándor birodalmának európai részét ezzel végleg meghódítani. Ez a veszély az összes szövetségest erejük legvégső megfeszítésére bírta. Lysimachos, aki épp akkor szabadult meg thrákiai gondjaitól, Ptolemaios és Seleukos megmozdultak. Lysimachos és Seleukos egyenesen Kis-Ázsia ellen fordultak. A támadóknak különösen kedvezett az itteni görögök hangulata, akikkel Antigonos szigorúan bánt és városi igazgatásuk visszaéléseit erősen korlátozta. Demetriosnak abba kellett hagynia Thesszáliában megkezdett győzedelmes hadjáratát és sietnie apja segítségére. Kis-Ázsia északnyugati részét már Lysimachos kezében találta. Lysimachos még azzal is megszilárdította helyzetét, hogy feleségül vette Herakleia úrnőjét. Demetrios eleinte itt is győzött, a támadás megakadt. De 301-ben Seleukos vonult be. Seregének magvát az elefántok alkották, amelyeket Csandragupta bocsátott rendelkezésére. Sikerült neki, hogy egyesüljön Lysimachosszal és Kassandros testvérével, Pleistarchosszal. Ipsosnál Antigonos trónját és életét vesztette. Fia meg tudott tartani néhány parti várost, néhány erődítményt Phoinikiában, azonkívül Kyprost és a szigeteket. Antigonos nagy birodalmának azonban vége volt.