IRODALMI TÁJÉKOZTATÁS

Irodalmi tájkékoztatásul az ókortörténetírás néhány klasszikusát soroljuk fel itt, továbbá azokat a műveket, amelyek e munka megírásánál mintául és forrásul szolgáltak, vagy azokat, amelyekben a szerzők egyes nálunk is tárgyalt részleteket bővebben és nagyobb apparátussal fejtenek ki. Segítségükkel az olvasó megteheti az első lépéseket e művön túl.

Az előszóban említett három klasszikus: Montesquieu, De la grandeur et de la décadence des Romains; Gibbon, History of the Decline and Fall of the Roman Empire (mindkettő a XVIII. század szellemének nagy alkotása); Mommsen, Römische Geschichte I–III. és V. kötet (a IV. kötet sohasem készült el).

A mintaszerű modern angol gyűjteményes munka: The Cambridge Ancient History szerkesztői: J. B. Bury, S. A. Cook, F. E. Adcock, M. P. Charlesworth (megjelent belőle eddig 10 kötet). Hasonló munka a franciáknál: Peuples et civilisations, Histoire générale, Louis Halphen és Philippe Sagnac szerkesztésében. Egyetemes ókortörténeti művet írt a németeknél e század elején Eduard Meyer: Geschichte des Altertums, Stuttgart. Gyűjteményes munka a Propyläen-Weltgeschichte, amelynek ókortörténeti kötetei 1931-ben jelentek meg. Az orosz Rostovtzeff angolra fordított munkája: A History of the Ancient World I–II. Oxford, 1930.

Alapvető őskortudományi munkák: M. Ebert, Reallexikon der Vorgeschichte, 1924–1929. M. Hoernes und O. Menghin, Urgescbichte der bildenden Kunst in Europa, 1925. K. Schuchardt, Alteuropa 1919. H. Obermayer, Der Mensch der Vorzeit, 1911–12. J. Déchelette. Manuel d’Archéologie, 1908–1913. Legfőképpen magyarországi leletekkel foglalkozik az Archeologia Hungarica kiadványsorozata.

Elő-Ázsia és Egyiptom történetét a felsorolt egyetemes ókortörténeti munkák tárgyalják. Kötetünk erre vonatkozó részének szerzője Babilóniával és Asszíriával bővebben foglalkozik Bábel és Assur c. művében (I–II., Budapest, 1926–28.).

Hellas történetét nagy tudományos részletességgel tárgyalta a mult század végén G. Busolt (Griechische Geschichte, Gotha), e század elején K. J. Beloch (Griechische Geschichte, Strassburg); a legújabb német összefoglalás: H. Berve, Griechische Geschichte, Freiburg i. Br. I. 1931, II. 1933. Kötetünk megfelelő részében vezérfonalul szolgált: J. B. Bury, A History of Greece to the Death of Alexander the Great (legutolsó kiadása London, 1929). A Peisistratosról szóló fejezet mintája A. v. Blumenthal Aischylosának bevezető része (Stuttgart, 1924). Pallas Athene jellemzésénél Walter F. Otto Die Götter Griechenlands c. könyvére hivatkozunk (2. kiadás, Frankfurt, 1934), a homerosi istenvilág leírásánál ugyanerre és előbbi művére: Der Geist der Antike und die christliche Welt (Bonn, 1929). A görög tragikusok jellemzésénél K. Reinhardt Sophoklesét idézzük (Frankfurt, 1933). A görög felvilágosodásról és orvostudományról magyarul Hornyánszky Gyula írt könyvet: A görög felvilágosodás tudománya. Hippokrates (Budapest, 1910). Görög történelmi vonatkozású értekezések rajta kívül főkép Heinlein Istvántól jelentek meg nálunk (v. ö. a Történeti Szemle 1912–1918. évfolyamait.) Az olympiai játékokról szóló díjnyertes magyar könyv Mező Ferenctől való (Budapest, 1929). Kötetünk előszavának s a szerkesztőtől írt részeknek egyes pontjait a következő tanulmányok fejtik ki bővebben: Könyv és görögség (Sziget, I., 1935), Halhatatlanság és Apollon-vallás (Athenaeum, 1933), Az örök Antigone (Athenaeum, 1934), Gondolatok Dionysosról (Pannonia, 1935), Szatíra és satura (Egyet. Phil. Közl., 1933). Az orphikusokra vonatkozólag v. ö.: Orphikus lélek, Athenaeum, 1934).

Nagy Sándorról és a hellenizmusról szóló német klasszikus mű: J. G. Droysen, Geschichte des Hellenismus (Gotha, I. 1877, II. 1878, III. 1878). Könnyen olvasható formában tájékoztat: Th. Birt, Alexander der Grosse und das Weltgriechentum (Lipcse, 1924). A hellenizmusról szóló újabb összefoglaló művek: J. Kaerst, Geschichte des Hellenismus (Lipcse, 1917–26); P. Wendland, Die hellenistisch-römische Kultur (3. kiadás, Tübinga, 1912).

A római köztársaság története Sulla haláláig, amelyet Altheim számunkra írt meg, egyes elméleti pontok bővebb kifejtésével és nagy tudományos apparátussal németül is megjelenik Epochen der römischen Geschichte címmel (Frankfurt, 1934–35). Irodalmi tájékoztatásul ennek a jegyzetei szolgálhatnak. A római vallásról szóló részek bővebb kifejtését l. Altheim Römische Religionsgeschichte c. művében (I–III., 1931–33, Sammlung Göschen). A köztársaságvégi és Augustus-kori szellemi változásról szóló fejtegetések szintén ott olvashatók részletesebb megokolással.

Az átmeneti korról behatóan tájékoztat: W. Drumann–P. Groebe, Geschichte Roms in seinem Übergange von der republikanischen zur monarchischen Verfassung (I–VI., Berlin, 1899–1929); T. Rice Holmes, The Roman republic and the founder of the empire (I–III., Oxford, 1923); E. Meyer, Caesars Monarchie und das Prinzipat des Pompeius (Stuttgart, 1921). Az augustusi korról: V. Gardthausen, Augustus und seine Zeit (I–III., Lipcse, 1891–1904); R. Heinze, Die augusteische Kultur (Lipcse, 1930); nálunk Vergiliusszal kapcsolatban: Némethy Géza, Vergilius élete és művei (Budapest, 1902); Horatiusszal kapcsolatban: a Waldapfel Imrétől összeállított Horatius Noster–Magyar Horatius bevezetése.

A római császárkor történetét, amely itt fordításban jelenik meg, Kornemann eredetileg a Gercke–Norden-féle Einleitung in die Altertumswissenschaft számára írta (2. kiadásban Lipcse, 1933). Irodalom, részletesebb adatok, problémák fejtegetései, továbbvezető szempontok a német műben találhatók: a fordítás csak a rendkívül kiterjedt kutatásból leszűrt eredményeket nyujtja a magyar olvasónak. Pannonia történetére vonatkozólag Alföldi Andrásnak ott idézett alapvető dolgozatain kívül l. még magyar művét is: Magyarország népei és a római birodalom. Budapest, 1934.