A RENDEK URALMA MOHÁCSIG.

A Jagellók korának politikai történetét ma elég alaposan ismerjük, főként Fraknói Vilmos kutatásai alapján, melyeket újabban Szabó Dezső mélyített el. A következőkben a kisebb értekezéseket mellőzve, csak a főbb műveket említem, melyeket felhasználtam. A kútfők közt l. Bonfinit és Tuberót. Az 1490. választásra l. Fraknói, a Mill. Tört. 4. kötetében, Szabó Dezső, Küzdelmeink a nemezti királyságért, 1505–26, 1917, Fraknói, Erdődi Bakócz Tamás, 1889 (Tört. Életrajzok), Schönherr id. Corvin-életrajza, Friedrich Firnhaber, Beiträge z. Gesch. Ungarns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. u. Ludwig II. (Arch. f. öst. Geschqu. 1849). A Habsburg-szerződéseket l. Firnhaber és Kollár, Ursinus Velius-kiadása végén. Az ausztriai magyar seregek visszavonulására Unrest, id. h. 745., 747. l. A fekete sereg sorsára Tóth Zoltán id. m. Ulászlóra az id. művek, Beatrixszal kötött házasságára Berzeviczy id. m. Wenzel Gusztáv, II. Ulászló magyar és cseh király házasélete, Századok, 1877, 630., 727., 816. l. A királyi tanácsra Szilágyi Lóránd id. m. Corvin Jánosra Schönherr id. m., lázadására Szabó Dezső id. m. 83. l. A konföderációk jelentőségét és történetét Szabó id. m. ismertette meg. Bakócz birtoktörténetére l. Fraknói id. életrajzát és u. az, B. T. prímás birtokszerzeményei, Századok, 1888, 97. l. Verbőczire Fraknói, Verbőczi István, 1899. Szalay László valamikor így ítélt Verbőcziről, mint államférfiúról: „minden lépten-nyomon a rövidlátás és nyegleség megdöbbentő jeleivel találkozunk… ő az elbízottság maszlagával tartotta jól a nemzetet oly korszakban, midőn ezt nyomorúságának érzetére … kellett volna bírni; ő botor volt hinni, hogy a gravitatiói súlyt kénye kedve szerint a nemzet egyik osztályáról a másikra helyezheti…” „A hézagot holmi nyegleségek által vélte kipótoltatni.” (Adalékok a magyar nemzet történetéhez, 1859, 149., 150. l.) Hasonló képet fest Verbőcziről báró Kemény Zsigmond a Zord időben. Ezen nézetekkel és Fraknóinak adataival szemben közjogászaink Verbőczit mindenáron idealizálni akarják és úgy tesznek, mintha a historikusok munkáit soha se olvasnák, sőt azokat, akik ma Szalay László nézeteit sokkal mérsékeltebben hangoztatják, némileg leplezve ugyan, de határozottan destrukcióval vádolják. Viszont Fraknói felfogását nagy realitás-érzékkel akceptálja legújabban Kornis Gyula, Az államférfiú, 1, 188. l., ahol Verbőczi „vagyonszerző kapzsiságáról” beszél. II. Ulászló udvarára és az államéletre összegyüjtve az adatok Fógel Józsefnél, II. Ulászló udvartartása (Akad.) 1913; v. ö. Soltész Gyula, Az 1494. és 1495. évi királyi számadások művelődéstörténelmi vonatkozásai, 1905. A már ismert adatokat nyujtja, úgy látszik, valamiféle hullámelmélet alapján, Tokay Lajos, Magyarország kormányzata a Jagelló-korban, Békés, 1932. Városokra l. Házi id. m. és Kolozsvárra Jakab id. m. Török viszonyokra Zinkeisen id. m., Thallóczy id. Frangepán-oklevélt., II, XLI. l. Fraknói, Váradi Péter kalocsai érsek élete, Századok, 1883. A pápai törekvésekre Pastor id. m. 3. köt. A sarnói csatára Varancsics (Akad.-kiadás) 2, 14. l. Divéky Adorján, Zsigmond lengyel herceg II. Ulászló udvarában, Századok, 1914. Az 1505. rákosi határozatra l. Szabó Dezső, id. m. 95. stb. ll. Tóth-Szabó Pál, Szatmári György, 1906, sok adattal.

A jobbágyság és városi lakosság lehanyatlására alapvetők Mályusz Elemér id. tanulmányai. A Kinizsi-féle költözési tilalmat említi Márki Sándor, Dósa György, 1913, 277. l. A székelyeket illető nagyszámú adat összefoglalva Szádeczky K. Lajos, A székely nemzet története és alkotmánya, 1927, 93. sk. ll. A Dózsa-lázadásra l. Márki id. m., sok új adattal, naív felfogással és itt-ott radikális kiszólásokkal, melyek megnyerték e könyv számára a világháború előtt a Jászi-féle radikális közönség dícséretét. A lázadás leglogikusabb leírása Szalaynál, Magyarország tört., 3. köt. Az egkyorú német mozgalmak rövid összefoglalása Andreas id. m., 461–473. l. A Hármaskönyv szakszerű kritikáját eddig csaknem kizárólag a történészek végezték, köztük Tagányi, Eckhart, Mályusz, v. ö. tőlem, Serviensek, 114. l. Közjogászaink, Hajnik Imre útjairól letévedve, a történeti kutatás eredményei elől struccként homokba vágják fejüket és a Hármaskönyvről panegiriseket zengve, évtizedek óta panaszkodnak, hogy annak forrásai ma sincsenek felkutatva. Okosabb volna, ha végre ők is hozzáfognának a kútfői munkához! A legújabb, például Apponyi-féle szentkorona-felfogások sokban érintkeznek Verbőczivel, s kétségkívül eltérnek a középkori magyar felfogástól, melyben a középpont a király személye volt, s nem a communitas. V. ö. Hóman Bálint megfigyeléseit e középkori felfogásra, jelen kötet 115 és 289. l.

II. Lajosra l. Fraknói, Magyarország a mohácsi vész előtt, a pápai követek jelentései alapján, 1884; Fógel József, II. Lajos udvara, 1917 Szabó Dezső, A magy. országgyűlések története II. Lajos korában (Akad.). Fontos kútfők: Magyarországi pápai követek jelentései 1524–26 (Mon. Vatic. II, 1.), Fraknói bevezetésével, 1884 (Burgio jelentéseit magyarra fordította Bartoniek Emma, Napkelet-könyvt.); Firnhaber, Vincenzo Guidotos Gesandschaft am Hofe K. Ludwigs v. Ungarn, 1523–25 (Quellen und Forschungen zur vaterld. Gesch., Literatur u. Kunst, 1849, Wien). Marino Sanudo Világkrónikájának Magyarországot illető tudósításait lásd Wenzel Gusztáv, Magy. Tört. Tár, 14., 24., 25. köt. Az országgyűlési történetre és konföderációkra Szabó Dezső id. két műve, a hatvani gyűlésen Verbőczi beszédére Fraknói, Verbőczi, 223. l., v. ö. Holub József, Az 1522. országgyűlés és törvénycikkei, századok, 1918. A jobbágyokról Verbőczi 1520. beszédében l. Fraknói, Verbőczi István kiadatlan levelei és egy országgyűlési beszéde, Magy. Tört. Tár. 23. köt. 138. l. Tanulságos Lukcsics Pál, Várday Ferenc erdélyi püspökségének számadásai, Zichy-okmtár, 12. Függelék, 365. l.

A műveltésgi állapotokról csak részletkutatások vannak, melyek nem is történeti szempontból készültek, de annál értékesebbek: Thienemann Tivadar, Városi élet a magyar középkorban, Minerva, 1923; a kolostori reformra és a kódexirodalomra Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei (Magyar Szemle könyvei), 1931, melynek alapvető megállapításaiból helyszűke miatt csak igen keveset közölhettem itt; a képzőművészetre Genthon István, A régi magyar festőművészet, 1932, továbbá Péter András, A magyar művészet története, 1. köt., 1930. A vallásos élet fellendülését konstatálta, oklevelei alapján, Házi id. m. II/1. bevezetésében, VI. l. A protestantizmus kezdeteire l. Révész Imre pontos előadását, A magyarországi protestantizmus története (Hóman-féle Magy. Történettud. Kézikönyve, III, 4), sok túlzással Zoványi Jenő, A reformáció Magyarországon 1565-ig (1921), Karácsonyi János kritikai megjegyzései az Egyháztörténelmi Emlékek a magyarországi hitújítás korából, I, 1920, 550. l. Az erazmusi szellem terjedésére v. ö. Thienemann Tivadar, Mohács és Erazmus, Minerva, 1923, v. ö. u. az, A szabadgondolkodás első nyomai a magyar középkorban, u. ott, 1922. A humanizmusra Fógel id. II. Lajos-műve, Hoffmann Edith id. m., Fógel Sándor, Celtis Konrád és a magyarországi humanisták, 1916 (Celtisre l. F. v. Bezold szellemes rajzát, benne sok általános humanista-vonással, Aus Mittelalter und Renaissance, 1918, 82. l.).

A török háborúkra Zinkeisen, Hammer, Fraknói, Mill. Tört., Mohácsi Emlékkönyv (szerk. Lukinich Imre), benne Török Pál tanulmánya: A mohácsi vész diplomáciai előzményei, Artner Edgár, Magyarország és az apostoli szentszék viszonya, 1521–26, a védelem kisérleteire II. Ulászló alatt még feldolgozatlan adatok Epistolae Petri de Warda, 1776. Velencére Lamansky id. m. 763. sk. ll. aktakiadás: Deutsche Reichstagsakten kötetei, felhasználva Török Pálnál, továbbá a lengyel Acta Tomiciana, Burgio jelentései, Mon. Vatic. id. köt.-ben. Martin Aurél, II. Lajos magyar király követsége a wormsi birodalmi gyűlésen, Bpest, 1926. Verbőczi lázadási tervére l. Fraknói, Verbőczi életrajzát. A mohácsi csata katonai történetét egészen átalakította Gyalókay Jenő, A mohácsi csata (Mohácsi Emlékkönyv), előadásomban teljesen őt követtem; v. ö. még u. ott Gergely Endre, Ásatások a mohácsi csatatéren. Ugyancsak Gyalókay id. m. intézte el véglegesen azon idétlen meséket, melyeket legújabb időkben is szeretnek pártpolitikai célzatossággal felmelegíteni a Szerémi-féle zavaros előadások alapján, mintha t. i. Lajos király végső fokon a felesége, Mária vagy a sógora, Ferdinánd részéről rendezett orgyilkosság áldozata lett volna. Persze Szerémi szövegei sem beszélnek a Habsburgok részéről elkövetett gyilkosságról, hanem Lajos királyt, épp oly sületlenül, Zápolyai Györggyel, ezt pedig Tomorival öletik meg a csatából való menekülés közben (!). Nem ez az egyetlen helye nemzeti történetünknek, hol pártpolitikai agitáció makacsul meghamisítja az ismert tényeket, s hogy ez az eljárás néha aránylag széles körökben is hatni képes, ez jellemző történeti érzékünk gyöngeségére és lelkiismeretünk hiányosságára.