A jobbágyság stb.

A jobbágyviszonyokra ma egyetlen összefoglaló munkánk van: Acsády Ignác, A magyar jobbágyság története, 1908, amely a kiadott anyagon kívül kiadatlan adatokat is hoz, azonban felfogásában, későbbi demokratikus ideálhoz mérve a régi dolgokat, igen gyakran kiesik a történettudomány kereteiből és pathétikus publicisztikává lesz. Pl. 296. l.: „az osztályuralom nem ismer kíméletet”, „bármilyen reformnak, hogy hatékony és állandó legyen, köztörvényen kell nyugodnia… (csak úgy lesz eredményes, ha) a jog érclapján nyugszik”. „Ez a hang volt a fölesuraság természetes hangja” stb. (287. l.), általában véve a földesuraságot megvetésre méltó foglalkozásnak tartja, s a magyar földesurat különösen alacsonyabbrendű, gonosz lénynek. Persze, ily elfogultsággal nem is tudja megközelíteni az akkori gazdasági szervezetet; ma különben is elavult felfogása, mióta a külföldi viszonyokat új világításban ismerjük. Rajta kívül egyes régebbi disszertációk vannak csak, így Kálmán Miksa, A magyar jobbágy viszonya a földesúrhoz és államhoz, 1514–1600, 1887, Tarczai Erzsébet, A jobbágyság története Horvátországban, 1650–1848, 1913, Sebestyén Béla, Enyingi Török Bálint, mint Pápa város földesura, 1911. V. ö. még: Bél Mátyás, De servitute Hungarica c. kiadatlan kézirata a prímási könyvtárban, Pest, 1868.

Az áltlaános fejlődésre l. Josef Kulischer, Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters u. der Neuzeit, 2., 1929 (= Below–Meinecke, Handbuch der mittelalterlichen u. neueren Geschichte), továbbá G. Schmoller, Grundriss der allgemeinen Volkswirtschaftslehre, 1920.-ki kiadás, 2. kötet, a Handwörterbuch der Staatswissenschaften idevágó cikkei (régebben Inama–Sternegg-től, ma R. Kötzschketől), K. Breysig, Die soziale Entwicklung der führenden Völker Europas in der neueren u. neuesten Zeit (= Schmollers Jahrbuch, 20., 21., 1896, 1897), továbbá Felix Stieve, Der oberösterr. Bauernaufstand des Jahres 1626, I–II., München, 1891; Anton Mell, Die Lage des steirischen Untertanenstandes… Weimar, 1896; Albin Czerny, Der zweite Bauernaufstand in Ob.-Öst. 1595–97. Linz, 1890; az ausztriai viszonyokra még több kisebb munka. Tanulságos általánosabb szempontokból Ge. Wiebe, Zur Gesch. der Preisrevolution des XVI. u. XVII. Jhrh., Leipzig, 1895 (= Staats- u. Sozialwiss. Beiträge, II. 2.).

A vármegye szerepére elsőrangú, ma sem kiaknázott kútfő Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen nagy publikációja: Magyar Jogtörténeti Emlékek. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyüjteménye, a M. Tud. Akadémia kiadásában (ezután Jsz.-szel rövidítve). A vármegyék XVI. századi rendelkezései a szabadköltözésről, a szövegben található sorrendben: Jsz. 2/1, 1; 5/1, 12; 2/1, 40; 5/1, 35; 2/1, 35; 4/1, 23; 2/1, 54. l. A XVII. századból: Jsz. 5/1, 116; 3, 208, 222; a szökések nagy számáról és könnyűségéről Tagányi Károly rövid, alapvető megjegyzései: Magy. Gazdaságtörténelmi Szemle, 1895, 245. l. A lednicei uradalmi rendtartás u. itt, 1900, 358. l., a lózsi urbárium u. itt, 1901, 163. l. Maurer, id. m., 278. l.: az Einrichtungswerk szerint heti három nap a rendes robot; Csáky István és anyja, Wesselényi Anna dolgaira l. Deák Farkas két művét, ahol az adatok józan, reális interpretációira találunk: Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné életrajza és levelezése, 1875 és Egy magyar főúr a XVII. században. Gróf Csáky István életrajza, 1883. Az erdődi urbariumot l. Gróf Károlyi-család oklevéltára, 3., 502–521. stb. A majorságokra: az 1570. munkácsi utasítás Magy. Gazd.-tört. Szemle, 1896, 65., a többiek u. itt, 1898, 590. l., 1903, 153. l., v. ö. Peck Leopold 1626 máj. al. jelentését a magy. kamarának volt Illésházy-birtokok majorsági kezeléséről, bécsi udv. kam. Itár, Hung. Egy nagybirtok majorságait üzemükben mutatják be az Illésházy-birtok számadásai, egy 1611-i kalendáriumban, Magy. Nemz. Múz. példánya, R. M. K., I., 430., nevezetes forrás. A dávidcenki szolgáltatásokra Magyar Gazd.-tört. Szemle, 1899, 276. l. Csáky István udvarbírójára l. Deák, id. Csáky-életrajz, 163., 164. l. A földközösségre l. Tagányi Károly alapvető munkáját (amelyet után sajnos, senki sem folytatott), A földközösség története Magyarországon, Magy. Gazd.-tört. Szemle, 1894. Az erdőbirtok közösségére a kissárosi eset Tagányi Károly, Magy. Erdészeti oklevéltár, 1., 342., 347. l., a Szinyei-Mersékre u. itt, 402., 453. l. Báthory Györgyre Bornemisza Péter, Ördögi Prédikációk (Negyedik része az evangéliomokból és az episztolákból való tanulságoknak, Sempte, 1578) 903/a. Heltai Gáspár, Száz fabula, melyet Aesopusból és egyebünnen gyütet… Németújvár, Manlius, 1596, a „hispán új fortélyai”. Choron Andrásra Bornemisza Péter id. m., 907/a, Pekry Lajosra 908/a. A pannonhalmi úriszékre A pannonhalmi főapátság története, 4, 240. l. V. ö. E. O. E., 13., 380. l. Örökös jobbágyokra Gróf Károlyi-család oklevéltára, 4., 235, 259., 465. l. A jobbágyok elzálogosítására Acsády, Magyarország Budavár visszafoglalása korában, 1886, 184, 185. l. A vármegyétől kivetett adókra Jsz. 5/1, 32; 4/1, 314; továbbá 4/1, 3; 5/1, 29. Az orosz példára l. Josef Kulischer, Russische Wirtschaftsgeschichte, 1., Jena, 1925, 203. l., Kapy Zsigmond utasítása, Magyar Gazd.-tört. Szemle, 1895, 196. l. (ezt a legrosszabbat tartja Acsády a természetesnek a földesúr részéről!). Veress Endre id. Erdélyi jezsuiták, 1., 159., 263. l. Az 1648-i ecsedi urbárium: Gróf Károlyi-család oklevélt., 4., 282. l. A vadászati jogra David Frölich, Bibliotheca seu cynosura peregrinantium, h. e. Viatorium, Ulm, 1643. (R. M. K., 3., 1628), III. rész, 97. l. A falubíróságra Jsz. 4/1, 315., 367. l. A ruhaluxusra E. O. E., 14, 28., 35., 114. l., 18, 91. l., Jsz., 3, 228. l., Moson, 1670-re Jsz. 5/1, 176. l., Hont, 1650-re Jsz. 4/1, 278. l. A parasztvármegyére régebbi: Gyárfás István, A parasztvármegye, Akad. Értek., 1882, újabban Takáts Sándor, A városi hadnagyok, parasztkapitányok és zápisztisztek, A magyar mult tarlójáról c. kötet, 97. l.; elszórt adatok Bars és Nyitra vármegye monografiájában, továbbá Jsz. 4/1, 105., 153., 496., 501. l. (Bars, Nyitra, Hont-ra), 509., 517., 521. (Nógrád stb.), a hódoltságbeli adatok Gyárfásnál. Legalaposabb vizsgálat, kiadatlan adatok alapján, a parasztvármegye tényleges működésére: Rudnay Béla, A Csermenyek és a parasztság büntető bíróságai a XVI. és XVII. századokban, Budapest, 1909, 38. stb. ll., aki a zápisz létezését a XVI. századra próbálja visszavinni.

A továbbiakra l. Lippai János, Majorságrul irt laistroma: Calendarium oeconomicarum perpetuum, Nagyszombat (1662) (R. M. K. I. 995), fontos kútfő gazdaságtörténetünkre; Nadányi János, Kerti dolgoknak leírása, Kolozsvár, 1669 (Bornemisza Annának ajánlva) (R. M. K., I. 306), tiszta fordítás lévén, nem jöhet számba Lippai János másik műve mellett: Posoni Kert, Nagyszombat és Bécs, 1664 (R. M. K., I., 1016., 1009., 1054.). A szövegbeli idézetek a két Lippai-munkából. Polgári hajdústatutum 1643-ból kiadva Komáromy András, A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások, Akad. Értek., 1896. 69. l. A trágyázásra már XVI. századi kalendáriumok, a Nemz. Múzeum R. M. K. gyüjteményében. Német-, Erdély- és Magyarország mint sorozat: Frölich, id. Viatorium, III., 85. l., trágyázás 84. l. Ravazd: A pannonhalmi főapátság története, 4., 316. l.; Veress Endre, Erdélyi jezsuiták, 1., 119., 235. l., Deáki: Pannonhalmi tört., 4., 459. l., v. ö. u. itt, 771. l. urbariummal; Lázi: u. itt, 4., 385. l., Kismegyer: u. itt, 4., 355. l. Balassagyarmat új telepítésére Magy. Gazd.-tört. Szemle, 1897, 530. l. A mezővárosok 1492-i megszüntetésére l. Mályusz Elemér, Az 1514. évi jobbágyháború okai (Társadalomtudomány, 1926, 373. l.), alapvető értekezés. Heves vármegye nemesi szaporulata Szederkényi Nándor, Heves vármegye története, 4 kötet, c. műből, aránylag használható adatokkal, bár elég zavaros munka. A szombathelyi, 1632-i gyűlés Jsz. 5/1, 113. l. Kuriális jobbágyokra: Jsz. 2/1, 363; 3, 231; 2/1, 333; 2/1, 357. l. (Gömör, 1701). A házépítésre Győrffy István id. munkái és Herman Ottó, A magyar ősfoglalkozások köréből. Budapest, 1899 (egyes adatai, pl. 58. l., Tagányi Károlytól). Szepsi Csombor Márton útleírását újra kiadta Szamota István, Régi magyar utazók Európában, Nagybecskerek, 1892, idézett helyen, 102. l.; a hímzésekre 185. l., a francia és magyar parasztra 163. l. A babonás hiedelmeket ill. a debreceni confessió Kiss Áron-fordította szövegének illető helyeit összeállítá Barla Sz. Jenő, Az 1562. évi debreceni hitvallástétel népies vonatkozásai, Ethnographia, 1908, 193. l. Bornemisza Péter, Ördögi prédikációk idézett helyeit az idézett szövegből: 801/b, 802/a, 800/b–801/a, 850/a, 803/b–805/a, 806/a–b, 809/b, 811/b. új kiadás értékes jegyzetekkel: Horváth Cyrill, Régi Magy. Költők Tára, I., 2. kiadás, 1921, Föld édes anyára 349. l. V. ö. Thury Etele cikkét: Ethnographia, 1913, 200. l. A boszorkányperekre: Komáromy Andor, Magyarországi boszorkányperek oklevéltára, 1910. Irodalmi adalékok: Bálint Nagy István. A boszorkányok gyógyító és rontó kuruzslásairól (az Orvosi Hetilap tudományos közleményei) (1928) és Boszorkányüldözés Magyarországon a XVI. sz.-ban (u. itt) (1928). A jezsuiták álláspontjára Bernhard Duhr, S. J., Gesch. der Jesuiten in den Ländern deutscher Zunge, 1., 731. l. A részegeskedésre sok adatot összegyüjtött Czóbel Ernő, Heltai Gáspár dialógusa a részegségről és tobzódásról, Budapest, 1911, aki azonban minden korholást készpénznek vesz és a társadalmi-gazdasági helyzetet egyébként is teljesen félreismeri. Diószegi Bónis Mátyás, Az részegesnek gyűlölséges, utálatos és rettenetes állapotja, Leyden, 1649 (R. M. K., I., 820.); Szenci Á. Pál, Részegesek jajos pohara, Debrecen, 1682. (R. M. K., I., 1283). A virágénekre: Erdélyi Pál. A virágének, Ethnographia, 1899, 257., 337., nála a kútfői helyek. A jobbágylázadások összeállítva Acsády id. m., 261. l., persze azóta még többről van tudomásunk. Császár Péterre Tört. Tár, 1884, 1887, 1888 (Reizner Jánostól), 1899, adatok, Jsz. 3, 63. l. 1618-ra Jsz. 4/1, 149; 1661-re Tört. Tár, 1899; 1690-re Századok, 1894. Végül meg kell jegyeznem, hogy a jobbágynépesség, s ezzel kapcsolatban az egész népesség számát lehetetlenség még csak megközelítően is kiszámítanunk, ha tekintetbe vesszük az előző fejezetben tárgyalt pásztornépeket és egyéb hullámzó lakosságot; e két tétel számbeliségére semmi adatunk sincs. Hasonlóképen történeti tanulság nélküli hiábavaló játéknak tartom ártáblázatok összeállítását, aminőket még, a tudomány akkori álláspontján, Acsády Ignác is nagy fáradsággal készített, főként Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században, Budapest, 1889. c. munkájában.