6.

C. N. H. I.       133. –
C. N. H. I.       146. –
C. N. H. I.       151. –

Az egyes uralkodók különböző kibocsátású pénzeinek eltérő rajzát a pénzújítás rendszere magyarázza meg. A periodusonként való pénzújítás rendszere mellett az új pénznek rajzban is könnyen feltünő eltérést kellett mutatnia a megelőző egy-két fajhoz képest. Ha az új pénzt a régitől nem lehetett volna megkülönböztetni, bizonyára senki sem igyekezett volna a reá nézve anyagi teherrel járó pénzváltási kényszernek engedelmeskedni, hanem használták volna tovább is a régi pénzt. A gyakori pénzújítás főczélja a lakosság minden rétegét terhelő indirect adójövedelem behajtása volt. A saját érdekeit szem előtt tartó kincstárnak tehát minden módon meg kellett akadályoznia, hogy a nép e teher alól könnyen kivonhassa magát. Legegyszerűbb mód erre az egymást követő pénzek változó rajza volt. A régi pénz értékéből folyton vesztett, tehát mindenki igyekezett a könnyen felismerhető régi pénzektől szabadulni, újra beváltani s ezzel adókötelezettségének eleget tenni. Az éremtypusok visszatértét viszont az magyarázza meg, hogy az öt-hat, sőt tíz év előtti pénz rajzának ismétlésével a kincstárt már nem érhette nagyobb károsodás, mert a többévi pénzújítással a hasonló rajzú régi pénz jóformán teljesen forgalomból vonatott. Újabb és újabb typusok képzésétől a pénzverés állandó charaktere miatt is tartózkodni kellett.

(C. N. H. 114.)

(C. N. H. 160.)

(C. N. H. 145.)

(C. N. H. 157.)
58–61. II. Géza és III. István körirat nélküli pénzei.

Az éremfajok chronologiai sorrendjének megállapításánál különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy éremtári kiadványainkban – még a programmja szerint csupán önálló éremfajokat tartalmazó C. N. H.-ben is – sok éremnek a változata külön éremfajként van feltüntetve. A XII. századi érmek első csoportjába tartozó változatok egy része az éremrajz bélyegének megváltoztatásával jött létre. A kopott bélyegző helyébe újat készítettek s a ponczéllott bélyegzők soha sem voltak teljesen egyformák. Más részük az egyes munkások ponczéllott bélyegzőjének különböző voltára vezethető vissza,^[1] tehát a változatok semmiesetre sem tekinthetők külön éremfajoknak, csak egyazon éremfaj bélyegváltozatainak.^[2] Egyike-másika ez éremváltozatoknak egykorú hamisítvány is lehet.^[3]

A második csoportba tartozó éremfajok közt több oly faj ismeretes, a melyeknek előlapja egy más éremfaj előlapjával, hátlapja ismét egy másik éremfaj hátlapjával azonos rajzú. Ezeknek a fajoknak osztályozása rendkívüli nehézségeket okozna, mert ha minden ily változatot külön fajnak tartanánk, sokkal több éremfajt kapunk, mint a mennyit XII. századi uralkodóink – az évi pénzkibocsátás rendszere mellett – verethettek. E veretek magyarázatát – a leletbizonyítékok, főkép azonban a legújabb időben előkerült bácsi éremlelet alapján – sikerült meglelni. Nuber Károly, abból a helyes feltevésből indulva ki, hogy a XII. századi magyar pénzverésben is, mint a bécsi denároknál, minden előlapnak egy bizonyos hátlap felel meg, osztályozta e vereteket és azt találta, hogy a leletekben az azonos előlappal, de más hátlappal bíró érmek közül egyik faj igen nagy számban, a többi pedig csak 1–2 példányban fordul elő.^[4] Ez alapon továbbhaladva megállapította, mely veretek tekinthetők rendes vereteknek s melyek az úgynevezett hybrid-veretek.^[5] A hybrid-veretek részben az előző vagy következő évi pénzkibocsátás hátlapjával vert téves veretek, részben pedig – valószínűleg a pénzverőmunkások visszaéléseire visszavezethető – hamis pénzek lehetnek.

III. István veretei 1163-tól és a megfelelő hybridveretek a bácsi leletben.
Összeállította: Nuber F. Károly.

A bélyegváltozatok és hybrid-veretek okozta nehézségeket az útból eltávolítva, sikerült Nubernek – tisztán az általa ismert leletek, főkép a bácsi lelet^[6] összetétele alapján – a XII. századi körirat nélküli érmek chronologiai rendszerét megállapítani. Eredményeit – melyeket a legnagyobb készséggel bocsátott rendelkezésemre – összevetettem a rendelkezésemre álló metrologiai és finomsági adatokkal, továbbá a publikált leletleírásokkal. Ez összevetés – egy-két pontban tapasztalt eltéréstől eltekintve – teljes mértékben igazolta Nuber chronologiai rendszerének helyességét.^[7]

Nuber az érmeket typologiai sajátságaik és a leletbizonyítékok alapján eredetileg következő chronologiai sorba foglalta:

Kálmán: C. N. H. 45., 38., 41., 46., 43., 42., 48., 47., 40., 49.
II. István: C. N. H. 39., 51., 53., 67., 78., 71., 75., 76., 65.
II. Béla: C. N. H. 59., 61., 81., 79., 74., 83., 56., 69., 88., 90.
II. Géza: C. N. H. 63., 92(93.), 64., [talán: 108., 143., 135., 117., 128.], 149., 150., 114., Harsányi: Bácsi lelet: XXI. faj., C. N. H. 115., 136., 118., 124., 160., 125., 126., 132., 133., 145., 147., 144.
IV. István: C. N. H. 104. és 109.
III. István: C. N. H. 122., 146., 151., 119., 129., 123., 137., 157., 153.
III. Béla első verete: C. N. H. 111(111A.)

A rendelkezésemre álló leletbizonyítékok a következők:

A metrologiai és finomsági adatok, valamint a leletbizonyítékok alapján Nuber chronologiáján néhány változtatást tettem.^[21]

II. István érmei közül a súlyos C. N. H. 51. meg kellett hogy előzze a 39. sz.-t. A C. N. H. 67. a mezőzáthi lelet, de meg súlya és finomsága szerint is feltétlenül II. Géza érme volt. Ezt a javításomat – közlésemre – Nuber is elfogadta. II. Géza első három éremfaja mellé sorolom a C. N. H. 67. sz.-t és a finomsága, verete^[22] és súlya szerint csak ide sorozható C. N. H. 269. sz. primitiv félbracteatát, valamint a kókai leletben előforduló C. N. H. 169-et. A C. N. H. 269. sz.-ra vonatkozó nézetemet Nuber azzal támogatja, hogy tudomása szerint a C. N. H. 144., 145. és 146. sz. pénzekkel együtt egy leletben is előfordult. A C. N. H. 108. és 143. sz.-t semmiesetre, a 135., 117. és 128. sz.-t pedig valószínűleg nem lehet Géza korára tennünk. Leletbizonyítékunk erre egyáltalában nincs s Nuber is csak feltételesen sorolta Géza érmei közé. Mind az ötöt inkább III. Béla érmének tartom. A támadt hézagot a C. N. H. 269., 67. és 169. sz. érmekkel kitöltve és a C. N. H. 149. sz. – súlya szerint nem ide tartozó – éremfajt is egyelőre feltételesen felvéve, II. Géza (1141–1162) 22 évi pénzkibocsátása a következő sorrendbe osztandó: C. N. H. 63., 269. (92(93.), 64., 67., 149., 169., 150., 114., bácsi lelet: XXI. faj, C. N. H. 115., 136., 118., 124., 160., 125., 126., 132., 133., 145., 147., 144. sz. Ki kell azonban emelnem, hogy a szoros chronologiai sorrendet, a mennyiben az egyes fajok pontos egymásutánját illeti, egyáltalában nem tekintem absolut bizonyossággal megállapítottnak. Végleges eredményt csak számos lelet együttes feldolgozása nyújthat, a mire az eddig ismert leletleírások, hiányosságuk és csekély számuk miatt, kellő alapot nem adnak.^[23]

(C. N. H. 271.)

(C. N. H. 280.)

(C. N. H. 273.)
62–64. III. Béla lemezpénzei.

III. Béla király éreminél a chronologikus sorrend megállapítása, a leletek csekély száma miatt, nagyobb nehézségekbe ütközik. A kétségtelen III. Béla-féle érmek, a C. N. H. 111(111A), 110., 112., 105., 105., C. N. H. Pótl. 112A.,^[24] 112B., az újabb leletek szerint idetartozó C. N. H. 17 és 263. sz. érem és a C. N. H. 271–281. sz. bracteaták mellett valószínűleg III. Béla pénzei a C. N. H. 117., 127(128.), 162., 163., 167., 135., 143. és 108. sz. éremfajok.^[25] A bracteaták és a velük együtt előkerült 263. sz. érem mindenesetre későbbiek a korábbi uralkodók érmeihez szorosan csatlakozó C. N. H. 111., 117., 112B., 127., 162., 167. és 163. sz. fajoknál. E bracteaták közül a könynyebbek súlyban megfelelnek a XII. századi érmek második csoportjának és korban nyilván azokat követik. Az ezek után vert nehezebb bracteatákat követték a velük azonos súlyú 110., 135. és 105. sz. érmek, míg a négy legsúlyosabb és finomságban is emelkedő éremfajt Béla utolsó érmeinek kell tartanunk.

A bracteaták és a velük rokon C. N. H. 263–264. számú érmeknek a metrologiai adatok és leletek alapján általam megállapított sora:

C. N. H. 279., 271., 280 (–281.), 281A., 278., 275., 272 (–274.), 263 (264.)

A leletek összetétele a következő:

Súlya és typusa szerint a XII. századi érmek csoportjába tartozik Imrének egyetlen kétségtelen verete (C. N. H. I. 113. sz.) és II. András első (C. N. H. I. 116. sz.) érme is.^[33]

[1] V. ö. az előző fejezetben a bélyegváltozatokról mondottakat és Kovács Ede ott id. m. (N. K. 1903.)

[2] Így például a C. N. H. 51 (és 52), az 53 (54 és 55), az 59 (57, 58, 60), a 67 (68), a 69 (70), a 71 (72, 73 és 86), a 76 (77), a 81 (82), a 83 (84), a 88 (87 és 89), a 90 (és 91), a 92 (93), a 94 (95–97) éremfajok több (a zárjelekben levő) szám alatt is felsoroltattak.

[3] A C. N. H. 62. sz. és II. Gézának tulajdonított érem a C. N. H. 59. sz. II. Béla-féle érem egykorú hamisítványa. A Nemzeti Múzeum 3 példánya tiszta rézből van. A köriratot (Geica rex) Réthy is ?-jel jelezte. A C. N. H. 85. sz. érem két múzeumi példánya rézből van, valószínűleg a C. N. H. 66. sz. érem hamis példánya.

[4] Így pl. a bácsi leletben a C. N. H. 137. sz. érem 397 darabbal, míg változatai 2–2 darabbal szerepeltek.

[5] Ilyen hybrid-veretek például:
C. N. H. 120, 121 a 119-hez.
C. N. H. 130, 131 a 129-hez.
C. N. H. 138, 139, 140, 141, 142 a 137-hez.
C. N. H. 152 a 151-hez.
C. N. H. 154, 155, 156, C. N. H. Pótl. 34, 35 a 153-hoz.
C. N. H. 158 a 157-hez stb.

[6] Ismertették Gubitza Kálmán és Harsányi Pál. (N. K. 1913.)

[7] Nuber rendszerére Zimmermann Lajos barátom figyelmeztetett. A rendszer Nuber évek során át gyűjtés közben szerzett gyakorlati tapasztalatainak eredménye. Nuber neve az irodalomban sem ismeretlen; a báni denárok chronologiájáról írt tanulmánya annak idején tudós körökben is méltó feltünést keltett. Nuber C. F. Beitrag zur Chronologie slavonischer Münzen. (Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien u. Herzegovina. VI. Bd. Wien, 1899. 467–477. l.)

[8] N. K. 1904. 87. l. A leggazdagabb ismert magyarországi éremlelet.

[9] N. K. 1911. 118. l.

[10] N. K. 1910. 135. l.

[11] Arch. Ért. V. 281. l.

[12] Luschin v. Ebengreuth: Friesacher Münzfunde. (Jahrbuch für Altertumskunde. V. 1911.) Wien. 199. l.

[13] Arch. Ért. IX. 59. l.

[14] N. K. 1903. 106. l. Valószínűleg kettős lelet. Az egyik csupán 59 darab C. N. H. 71-ből állott.

[15] Arch. Ért. XIII. 455. l.

[16] Nuber Károly szíves közlése az erdődi leletnek Cseh Ervin ny. minister birtokában levő részéről.

[17] Arch. Ért. V. 30. l.

[18] Tört. és rég. Értesítő. XXIII. 1907. 43. l.

[19] N. K. 1913. Nuber szerint a C. N. H. 123: 276, 137: 397, 157: 426, 153: 548 darabbal volt a leletben képviselve. Két II. Andráskori pénz is keveredett e lelethez.

[20] Harsányi: XXI. csoport. (N. K. 1913.)

[21] A metrologiai adatokat lásd a II. függelékben és alább e fejezetben összefoglalva.

[22] V. ö. Kovács Ede id. m. (N. K. 1903.)

[23] Rendkívül sajnálatos, hogy az eddig ismertetett leletek – mielőtt egyes gyüjtők tulajdonába jutva szétszóródtak – nem kerültek tudományos feldolgozás alá. Soha helyre nem hozható hiba volt például, hogy – a külföldi éremleletekhez viszonyítva is példátlanul gazdag – richárdpusztai lelet nem került tudományos feldolgozás alá. Az Éber Lászlóné tollából megjelent ismertetés (N. K. III. 1904.) egyáltalában nem tekinthető annak. A feldolgozó még az egyes fajok számszerinti megállapítását is mellőzte, nemhgoy súly- és finomsági méréseket és fajszerinti szétválasztást végzett volna.

[24] Ez a C. N. H. Pótlékban közölt érem, a melynek rajzát a múzeumi egyetlen csonka példány alapján Réthy reconstruálta, azonos a korponai leletben előkerült éremmel. (Gohl: A korponai középkori éremlelet. 30. szám. N. K. 1907. 126. l.)

[25] A 162., 167., és 117. sz. érmek lehetnek II. Géza korából valók is. Súlyuk Géza C. N. H. 64. és 92. sz. érmének felel meg.

[26] Arch. Ért. XVIII. 81. l.

[27] N. K. 1904. 87. l.

[28] N. K. 1912. 10. l.

[29] N. K. 1914. 25. l.

[30] N. K. 1903. 106. l.

[31] N. K. 1903. 106. l.

[32] N. K. 1906. 19. l.

[33] A XII. századi érmeknek a fentebb közölt táblázatban adott chronologiai sorrendje ugyan egyes éremfajokat illetőleg némi módosulást szenvedhet az újabb leletbizonyítékok által, de a metrologiai adatok szigorúan következetes egymásutánja bizonyítja annak általában való helyességét.