« 6. | KEZDŐLAP | Hatodik fejezet: A XII–XIII. századi termény- és ezüstrúdvaluta. » |
C. N. H. | Drb. | Össz- | Maxim. | Minim. | Átlag- | Maxim. | Minim. |
súly grammban | finomság | ||||||
Kálmán (10961116) | |||||||
45 | 31 | 15.68 | 0.67 | 0.36 | 0.505 | 0.900 | 0.820 |
38 | 31 | 13.309 | 0.54[2] | 0.31 | 0.4293 | 0.880 | 0.790 |
41 | 23 | 11.625 | 0.59 | 0.40 | 0.5054 | 0.890 | 0.810 |
46 | 5 | 2.328 | 0.57 | 0.338 | 0.4656 | 0.880 | 0.800 |
43 | 4 | 1.835 | 0.515 | 0.41 | 0.4587 | 0.900 | 0.860 |
42 | 29 | 11.492 | 0.57 | 0.25 | 0.396 | 0.875 | 0.850 |
48 | 25 | 10.813 | 0.60 | 0.25 | 0.4325 | 0.890 | 0.820 |
47 | 28 | 11.352 | 0.53 | 0.38 | 0.4054 | 0.900 | 0.840 |
40 | 61 | 26.86 | 0.55 | 0.31 | 0.4403 | 0.880 | 0.810 |
49 | 14 | 5.887 | 0.61 | 0.28 | 0.4205 | 0.910 | 0.825 |
50[3] | 16 | 2.822 | 0.26 | 0.12 | 0.180 | 0.400 | 0.150 |
II. István (11161131) | |||||||
51 | 10 | 5.21 | 0.70 | 0.43 | 0.521 | 0.880 | 0.810 |
39 | 3 | 0.988 | 0.393 | 0.29 | 0.327 | 0.880 | 0.830 |
53 | 35 | 14.85 | 0.535 | 0.32 | 0.4242 | 0.875 | 0.800 |
78 | 52 | 19.493 | 0.45 | 0.26 | 0.3748 | 0.825 | 0.690 |
71 | 118 | 39.073 | 0.567 | 0.205 | 0.3311 | 0.775 | 0.675 |
75 | 96 | 36.062 | 0.50 | 0.16 | 0.3756 | 0.820 | 0.700 |
76 | 262 | 97.088 | 0.55 | 0.293 | 0.3705 | 0.700 | 0.450 |
65 | 1347 | 489.959 | 0.52 | 0.215 | 0.3637 | 0.775 | 0.675 |
II. Béla (11311141) | |||||||
59 | 2800 | 1031.395 | 0.607 | 0.257 | 0.3683 | 0.710 | 0.450 |
61 | 96 | 16.665 | 0.297 | 0.101 | 0.1735 | 0.810 | 0.675 |
81 | 27 | 5.792 | 0.34 | 0.15 | 0.2145 | 0.800 | 0.650 |
79 | 25 | 5.051 | 0.254 | 0.147 | 0.202 | 0.800 | 0.700 |
74 | 104 | 23.785 | 0.34 | 0.15 | 0.2287 | 0.820 | 0.675 |
83 | 12 | 2.534 | 0.30 | 0.12 | 0.2111 | 0.800 | réz |
56 | 14 | 3.171 | 0.277 | 0.15 | 0.226 | 0.350 | 0.150 |
69 | 80 | 18.606 | 0.346 | 0.14 | 0.2325 | 0.500 | réz |
88 | 47 | 18.044 | 0.68 | 0.22 | 0.3839 | 0.250 | réz |
90 | 119 | 43.894 | 0.64 | 0.20 | 0.3688 | 0.400 | 0.180 |
II. Géza (11411162) | |||||||
63 | 27 | 9.546 | 0.53 | 0.21 | 0.3535 | 0.480 | réz |
269 | 19 | 2.372 | 0.178 | 0.09 | 0.1248 | 0.350 | réz |
92/93 | 9 | 1.485 | 0.26 | 0.10 | 0.165 | 0.650 | 0.400 |
64 | 12 | 2.12 | 0.26 | 0.16 | 0.1766 | 0.700 | 0.575 |
67 | 19 | 3.873 | 0.25 | 0.153 | 0.2038 | 0.610 | 0.200 |
149 | 13 | 4.325 | 0.46 | 0.24 | 0.332[4] | 0.600 | 0.550 |
169 | 18 | 3.713 | 0.27 | 0.15 | 0.2063 | 0.600 | 0.550 |
150 | 5 | 1.05 | 0.22 | 0.20 | 0.210 | 0.600 | 0.500 |
114[5] | 1 | 0.24 | | | 0.240 | 0.600 | |
Új faj[6] | 1 | 0.20 | | | 0.200 | | |
115[7] | 4 | 0.86 | 0.22 | 0.15 | 0.215 | 0.650 | |
136 | 4 | 0.80 | 0.22 | 0.18 | 0.200 | 0.600 | 0.500 |
118 | 16 | 3.610 | 0.278 | 0.18 | 0.2256 | 0.600 | 0.500 |
124 | 6 | 1.44 | | | 0.240 | 0.650 | 0.550 |
160 | 61 | 12.24 | 0.31 | 0.18 | 0.2006 | 0.600 | 0.550 |
125 | 73 | 17.262 | 0.30 | 0.17 | 0.2364 | 0.650 | 0.600 |
126 | 178 | 35.300 | 0.22 | 0.17 | 0.1927 | 0.650 | 0.600 |
132 | 209 | 42.905 | 0.28 | 0.15 | 0.2052 | 0.600 | 0.500 |
133 | 115 | 22.948 | 0.275 | 0.16 | 0.1995 | 0.620 | 0.550 |
145 | 518 | 113.207 | 0.291 | 0.159 | 0.2185 | 0.600 | 0.500 |
147 | 14 | 3.33 | 0.33 | 0.18 | 0.2378 | 0.600 | 0.500 |
144 | 220 | 51.899 | 0.34 | 0.14 | 0.2359 | 0.580 | 0.490 |
II. László (1162) | |||||||
94/97 | 25 | 4.134 | 0.24 | 0.119 | 0.165 | 0.480 | 0.200 |
IV. István (11631164) | |||||||
104 | 3 | 0.66 | | | [0.22][8] | 0.800 | 0.750 |
109 | 8 | 2.22 | 0.33 | 0.23 | 0.277 | 0.850 | 0.780 |
III. István (1162; 11631172) | |||||||
122 | 38 | 9.33 | 0.33 | 0.18 | 0.2455 | 0.650 | 0.500 |
146 | 102 | 22.747 | 0.28 | 0.14 | 0.223 | 0.580 | 0.450 |
151 | 112 | 23.043 | 0.29 | 0.15 | 0.2057 | 0.600 | 0.550 |
119 | 206 | 45.28 | 0.28 | 0.15 | 0.2198 | 0.650 | 0.400 |
129 | 236 | 48.627 | 0.29 | 0.16 | 0.206 | 0.600 | 0.500 |
123 | 254 | 49.64 | 0.30 | 0.15 | 0.1954 | 0.600 | 0.500 |
137 | 327 | 65.505 | 0.30 | 0.11 | 0.200 | 0.580 | 0.500 |
157 | 292 | 59.58 | 0.30 | 0.17 | 0.204 | 0.580 | 0.510 |
153 | 524 | 104.597 | 0.32 | 0.16 | 0.1996 | 0.600 | 0.480 |
III. Béla (11721196) | |||||||
111[9] | 215 | 42.93 | 0.34 | 0.12 | 0.1996 | 0.660 | 0.420 |
127[10] | 4 | 0.92 | 0.24 | 0.22 | 0.230 | 0.680 | 0.600 |
162 | 20 | 3.256 | 0.23 | 0.12 | 0.1628 | | |
112B | 1 | 0.175 | | | 0.175 | | |
117 | 3 | 0.538 | 0.20 | 0.138 | 0.179 | | 0.580 |
167 | 17 | 2.790 | 0.25 | 0.11 | 0.1641 | | |
163 | 20 | 3.196 | 0.25 | 0.11 | 0.1598 | | |
279 | 11 | 2.192 | 0.28 | 0.16 | 0.1992 | 0.780 | 0.680 |
271 | 21 | 5.056 | 0.30 | 0.17 | 0.2407 | 0.750 | 0.650 |
280 | 57 | 12.722 | 0.30 | 0.15 | 0.2231 | 0.800 | 0.700 |
281A | 2 | 0.44 | 0.25 | 0.19 | 0.220 | | |
278 | 1 | 0.23 | | | 0.230 | 0.750 | 0.720 |
275 | 43 | 10.944 | 0.33 | 0.17 | 0.2545 | 0.810 | 0.680 |
272 | 108 | 28.23 | 0.33 | 0.143 | 0.2613 | 0.850 | 0.660 |
263 | 61 | 15.865 | 0.36 | 0.18 | 0.26 | 0.800 | 0.720 |
110 | 6 | 1.64 | 0.36 | 0.23 | [0.28][11] | 0.500 | 0.150 |
135 | 4 | 1.01 | 0.28 | 0.22 | 0.252 | | |
105 | 3 | 0.80 | 0.30 | 0.23 | 0.266 | 0.750 | |
112A | | | | | | | |
143 | 2 | 0.68 | | | 0.34 | 0.680 | 0.620 |
108 | 5 | 1.87 | 0.40 | 0.33 | 0.374 | 0.650 | |
17 | 2 | 0.97 | | | 0.485 | 0.800 | 0.760 |
106 | 2 | 0.98 | | | 0.49 | 0.920 | |
Imre (11961204) | |||||||
113 | 3 | 0.82 | 0.29 | 0.25 | 0.273 | 0.650 | 0.580 |
II. András (1205. évi első veret) | |||||||
116 | 2 | 0.40 | 0.22 | 0.18 | 0.20 | 0.550 | 0.500 |
Az éremfajok száma azt bizonyítja, hogy Szent László két közvetlen utóda, hozzá hasonlóan, kétévenként bocsátott ki új pénzt, de II. Béla óta, már a XIII. században is szokásos évi pénzújítás vált rendszerré.
(C. N. H. 113.)
65. Imre denárja.
A XII. századi magyar pénzek súly és finomsági adataikat egyaránt figyelembe véve több csoportba sorozhatók. A pénzverésről és pénzlábról legtisztább képet akkor kapunk, ha e csoportokon belül az egyes fajok súly- és finomsági adatait összátlagokba foglaljuk össze.
A finomságot egyes csoportoknál minden fajra csak néhány saját magam által végzett próba állván rendelkezésemre a maximalis és minimalis (valamint a közéjük eső) finomsági adatok mérlegelésével, a középkori magyarországi szokásnak megfelelő fokokban (decima combustio, quinta combustio stb.) határoztam meg.
Mivel mint már kifejtettem a középkorban az ezüstöt csak 0.9500.960 finomságig tudták kiégetni,
a 0.855 finom ezüstöt 0.900 finomnak (1/10 combustio),
a 0.760 finom ezüstöt 0.800 finomnak (1/5 combustio),
a 0.632, sőt 0.600 finom ezüstöt 0.666 finomnak (1/3 combustio) kell tekintenünk.[12]
A kiverési súlyt mindenkor a szokásos 5%-os hozzáadással értem.
Csoportok (Éremfajok) | Finom- ság |
Darab | Összsúly grammban |
Maxi- mális |
Mini- mális |
Össz- | Kiverési
súly (5%-kal) |
átlagsúly[13] grammban | |||||||
I. csoport: Kálmán, II. István. C. N. H. 45., 41., 46., 43., 51 |
0.900 | 73 | 36.678 | 0.521 | 0.4587 | 0.5024 | 0.5275 |
II. csoport: Kálmán, II. István. C. N. H. 38., 42., 48., 47., 40., 49., 53 |
0.900 | 223 | 94.593 | 0.440 | 0.296 | 0.4241 | 0.4453 |
III. csoport: II. István, II. Béla, II. Géza a) C. N. H. 39., 78., 71., 75 b) C. N. H. 76., 65., 59., 149 c) C. N. H. 88., 90., 63 |
0.800 0.666 0.250 |
4884 |
1789.867 |
0.3839 |
0.327 |
0.3664 |
0.3847 |
IV. csoport: II. Béla, II. Géza, II. László, III. Béla. a) C. N. H. 61 b) C. N. H. 92(93), 64., 162., 112B., 117., 163., 167 c) C. N. H. 94(97.) |
0.800 0.666 0.300 |
203 |
34.359 |
0.179 |
0.1598 |
0.1692 |
0.1776 |
V. csoport: II. Géza. C. N. H. 269 |
0.250 | 19 | 2.372 | | | 0.1248 | 0.1310 |
VI. csoport: II. Béla, II. Géza, III. István, IV. István, III. Béla, Imre, II. András. a) C. N. H. 81., 79., 74., 104., 109 b) C. N. H. 83., 56., 69., 67 c) C. N. H. 169., 150., 114., XXI., 115., 136., 118., 124., 160., 125., 126., 132., 133., 145., 147., 144., 122., 146., 151., 119., 129., 123., 137., 157., 153., 111 (111A), 127(128), 113., 116 d) C. N. H. 279., 271., 280., 281A., 278 |
0.800 0.400 0.666 0.750 |
4142 |
870.755 |
0.277 |
0.1927 |
0.2102 |
0.2207 |
VII. csoport: III. Béla. C. N. H. 275., 272 (274.), 263., 110., 135., 105 |
0.750 | 225 | 58.489 | 0.28 | 0.252 | 0.2599 | 0.2719 |
VIII. csoport: III. Béla. C. N. H. 143., 108 |
0.666 | 7 | 2.55 | 0.374 | 0.340 | 0.3642 | 0.3824 |
IX. csoport: III. Béla. a) C. N. H. 17 b) C. N. H. 106 |
0.800 0.900 |
4 | 1.95 | 0.490 | 0.485 | 0.4875 | 0.5118 |
A XII. századi pénzek metrologiai adatait ekkép csoportosítva, a pénzláb megállapítására térhetünk át. A XII. század első feléből nincs positiv adatunk a pénzverés alapsúlyát illetőleg. Tekintve azonban, hogy a fontot forrásaink utolszor 1150-ben említik, viszont a márka használata 1146-tól állandó, abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy Kálmán és II. István pénzei még a régi mint láttuk valószínűleg 408 g-os fontból verettek. Arról nem lehet semmi kétségünk, hogy a XII. század második felében II. Géza és utódainak pénzei már az új, 233.3533 g-os márkasúly alapján verettek. II. Béla összes és II. Géza első veretei pénzlábának megállapítását a pénzverési alapsúly teljes bizonytalansága miatt mellőztem.
A XII. századi aprópénzek (denárok) pénzlábának alakulását a következő táblázatban mutatom be.
(C. N. H. 269.)
(C. N. H. 93.)
(C. N. H. 96.)
6668. A legkisebb magyar pénzek.
A XII. századi magyar pénzek a legkisebb és legkönnyebb középkori pénzek közé II. Gézának 0.124 g-os átlagsúlyú félbracteatája, 0.165 g-os pénze és II. László 0.169 g-os pénze[14] az összes ismert pénzek legkisebbjei közé tartoznak. A könnyű és apró pénzek verése olasz hatásra mutat, mert főkép Felső-Itáliában voltak ily apró és értéktelen pénzecskék használatban. Az egykorú osztrák, bajor, friesachi, sőt a cseh pénzek súlya is jóval nagyobb a 0.1240.502 g közt ingadozó XII. századi magyar pénzsúlynál. Finomság tekintetében azonban a II. Béla uralkodásának második felében és II. Géza első éveiben vert silány pénzeket nem számítva fölötte állnak az egykorú cseh és felsőitáliai pénzeknek, sőt a XIII. századi bécsi fillérek finomságát (0.666) is rendszerint elérik.[15]
Denárszám | Teljes súly | Színsúly | |
grammban | |||
1. Kálmán (C. N. H. 45., 41., 46., 43.), II. István (C. N. H. 51.) | |||
1 font 0.900 finom ezüst | 780 | 408.00 | 367.20 |
1 denár | 1 | 0.523 | 0.4707 |
2. Kálmán (C. N. H. 38., 42., 48., 47., 40., 49.), II. István (53.) | |||
1 font 0.900 finom ezüst | 920 | 408.00 | 367.20 |
1 denár | 1 | 0.4434 | 0.3991 |
3. II. István (C. N. H. 39., 78., 71., 75.) | |||
1 font 0.800 finom ezüst | 1060 | 408.00 | 326.40 |
1 denár | 1 | 0.3849 | 0.3079 |
4. II. István (C. N. H. 76., 65.), II. Béla (59.) | |||
1 font 0.666 finom ezüst | 1060 | 408.00 | 272.00 |
1 denár | 1 | 0.3849 | 0.2566 |
5. II. Béla (C. N. H. 61.)[16] | |||
1 denár | 1 | 0.1715 | 0.1373 |
6. II. Béla (C. N. H. 81., 79., 74.) | |||
1 denár | 1 | 0.216 | 0.1728 |
7. II. Béla (C. N. H. 83., 56., 69.), II. Géza (67.) | |||
1 denár | 1 | 0.216 | 0.0864 |
Pensa- | Denár- | Teljes súly | Színsúly | |
szám | grammban | |||
8. II. Béla (C. N. H. 88., 90.), II. Géza (63.) | ||||
1 denár | | 1 | 0.3849 | 0.0962 |
9. II. Géza (C. N. H. 269.) | ||||
1 denár | | 1 | 0.131 | 0.0327 |
10. II. Géza (C. N. H. 9293., 64.) | ||||
1 márka 0.666 finom ezüst | 34 | 1360 | 233.3533 | 155.5689 |
1 pensa | 1 | 40 | 6.8633 | 4.5756 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.1715 | 0.1143 |
11. II. Géza (többi pénzei), III. István, III. Béla (C. N. H. 111., 127128.), Imre (113.), II. András (116.) | ||||
1 márka 0.666 finom ezüst | 27 | 1080 | 233.3533 | 155.5689 |
1 pensa | 1 | 40 | 8.640 | 5.7616 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.216 | 0.144 |
12. a) II. László (C. N. H. 9497.) | ||||
1 márka 0.300 finom ezüst | 34 | 1360 | 233.3533 | 70.0059 |
1 pensa | 1 | 40 | 6.8633 | 2.0589 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.1715 | 0.05147 |
12. b) IV. István (C. N. H. 104., 109.) | ||||
1 márka 0.800 finom ezüst | 27 | 1080 | 233.3533 | 186.683 |
1 pensa | 1 | 40 | 8.640 | 6.914 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.216 | 0.1728 |
13. III. Béla (C. N. H. 162., 112B., 117., 163., 167.) | ||||
1 márka 0.666 finom ezüst | 34 | 1360 | 233.3533 | 155.5689 |
1 pensa | 1 | 40 | 6.8633 | 4.5756 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.1715 | 0.1143 |
14. III. Béla (C. N. H. 279., 271., 280., 281A., 278.) | ||||
1 márka 0.750 finom ezüst | 27 | 1080 | 233.3533 | 175.015 |
1 pensa | 1 | 40 | 8.640 | 6.480 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.216 | 0.162 |
15. III. Béla (C. N. H. 275., 272., 263., 110., 135., 105.) | ||||
1 márka 0.750 finom ezüst | 21 | 840 | 233.3533 | 175.015 |
1 pensa | 1 | 40 | 11.112 | 8.332 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.2778 | 0.208 |
16. III. Béla (C. N. H. 143., 108) | ||||
1 márka 0.666 finom ezüst | 15 | 600 | 233.3533 | 155.5689 |
1 pensa | 1 | 40 | 15.5568 | 10.3712 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.3889 | 0.2592 |
17. III. Béla (C. N. H. 17.) | ||||
1 márka 0.800 finom ezüst | 11 ½ | 460 | 233.3533 | 186.683 |
1 pensa | 1 | 40 | 20.291 | 16.233 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.5072 | 0.4058 |
18. III Béla (C. N. H. 106.) | ||||
1 márka 0.900 finom ezüst | 11 ½ | 460 | 233.3533 | 210.018 |
1 pensa | 1 | 40 | 20.291 | 18.261 |
1 denár | 1/40 | 1 | 0.5072 | 0.4565 |
A metrologiai és finomsági adatok alapján nyert színezüstértéket véve figyelembe, a XII. századi magyar pénzverés története két korszakra osztható. Az első tart Szent László halálától II. Géza király második éremfajáig, a második e kortól kezdve egészen II. András idejéig.
Az első korszak melynek pénzei a typologiai sajátságok szerint megállapított első csoportbeli érmek voltak, a mely tehát az érmek külalakja tekintetében is zárt korszakot alkot egy nagyarányú és fokozatos pénzrontás tüneteit mutatja.
Kálmán és II. István első pénzeinek súlya és finomsága körülbelül megfelel I. Béla király-kori és Salamon könnyű obolusainak. II. István uralkodása óta azonban rohamos sülyedés következett be és alig 25 év alatt a magyar pénzek színezüsttartalma 0.399 g-ról 0.0327 g-ra sülyedt. A pénzromlás II. Béla utolsó és II. Géza első pénzeiben érte el tetőpontját. II. Bélának C. N. H. 83., 56., 69., 88., 90. és II. Gézának C. N. H. 63., 269., 67. sz. érmei 0.03270.0962 g közt változó színezüstsúlyukkal a legsilányabb középkori magyar ezüstpénzek.
(C. N. H. 40.)
(C. N. H. 49.)
6970. Kálmán két utolsó verete.
II. Gézának typologiai szempontból is új korszakot jelentő C. N. H. 92. sz. érmével kezdődik a XII. századi magyar pénzverés második korszaka, a melyet a pénzek súlyának és finomságának stabilitása, majd fokozatos emelkedése jellemez. Néhány évi emelkedő átmenet után II. Gézának hetedik (C. N. H. 169. sz.) éremfajával stagnálás következett be. Harmincz éven át III. Béla két első éremfajáig mindig azonos pénzláb alapján vertek pénzt. A tertia combustio-nak megfelelő ezüstből vert kis denárok súlya 0.216 g, finomsúlya 0.144 g volt. Közben a byzánczi patronatus alatt fellépett ellenkirályok közül II. László 1162-ben nagyon silány, 0.1715 g-os és 0.0514 g finomsúlyú pénzt veretett. IV. István rövid másféléves szereplése alatt byzánczi modorú arany- és rézpénzei mellett jó ezüstből (0.800 finom) 0.216 g-os és 0.1728 g finomsúlyú pénzt is hozott forgalomba. III. Béla pénzverése a pénzláb javításának kísérleteit tükrözi vissza. Első veretei a II. Géza óta állandó pénzláb alapján, a következők II. Géza C. N. H. 92. és 64. sz. pénzeinek könnyebb súlyában verettek. A II. Géza kora óta állandóvá lett 0.216 g-os súlyban, de finomabb (kb. 0.750 finom) ezüstből verettek III. Béla első bracteatái. Később nehezebb 0.2778 g súlyú és 0.208 g finomsúlyú bracteatákat hozott forgalomba. Néhány éremfaja minden valószínűség szerint az utolsók súly és finomság tekintetében is vetekednek a II. István- és Kálmán-kori pénzekkel. A csupán két példányban ismeretes C. N. H. 106. sz. érem finomsága meghaladja a decima combustiót is. III. Béla pénzei átmenetet alkotnak a XII. századi aprópénzektől a XIII. század nehezebb és finomabb pénzeihez.[17]
A XII. századi pénzverés két kroszakának főjellemvonását nem a pénzsúlyok, finomságok és éremtypusok eltérése, hanem a pénzverés tendentiájának különbözősége adja meg. II. István, II. Béla és kezdetben II. Géza is minden kímélet nélkül a legteljesebb mértékben kiaknázták az évi pénzújításban rejlő jövedelmi forrást. II. Béla, a tehetetlen vak király, pénzverése elrettentő példája a középkori pénzverési visszaéléseknek, a királyi hamispénzverésnek.
A pénz értékének e folytonos és fokozatos csökkentésével szemben a XII. század második felében vert pénzek bár könnyű, de állandó, majd III. Béla idején már fokozatosan emelkedő súlyukkal kedvezőbb helyzetet teremtettek. A királyok beérték az évi pénzújítás rendszerében gyökerező s törvényesnek tekintett haszonnal. Nem törekedtek a finomság, súly és érték folytonos csökkentésével e haszon mértéktelen megnövelésére. Nem éltek vissza a pénzverési joggal, bár alaposan kihasználták azt. Pénzverésük tendentiája az állandó pénzláb érvényben tartására, majd III. Béla alatt a pénzláb fokozatos javítására irányult.
* * *
Az egykori frank birodalom területén a pénzverési jog eladományozása és ezzel az egységes birodalmi pénz helyébe lépő sokféle localis herczegi és püspöki pénz uralomra jutása következményeikben súlyos gazdasági bajoknak, egy mindinkább terjedő, általános pénzromlásnak lettek forrásává.[18]
A pénzverési joggal felruházott tartományurak és az ő példájukon indulva maguk a királyok és császárok is a könnyű pénzláb és az évi sőt néhol évente kétszeri pénzújítás révén nyerhető haszontól csábíttatva már a XI. században letértek a Karoling-császároktól megjelölt helyes útról. A XI.XII. század pénzverését az ezüstpénz értékének fokozatos sülyedése jellemzi. A pénzromlás első, természetes következménye volt, hogy nemcsak a tartományurak, hanem a császárok és királyok pénzei is elvesztették az országos pénz jellegét. Egyes, helyes gazdasági érzékkel bíró pénzverő urak ragaszkodtak ugyan a nehéz pénzláb és jó pénz rendszeréhez. A hol e rendszer traditióvá vált, sikerült is a nemzetközi, illetőleg tartományközi forgalomban kedvelt fizetési eszköz teremtése. A regensburgi és kölni denár például nemcsak Bajorországban és a Rajna vidékén, hanem a szomszédos tartományokban, sőt távoli országokban is kedvelt forgalmi eszközök voltak. Egyeduralomra azonban nem juthattak, mert a pénzverő hatalmak saját, főjövedelmi forrásukat alkotó pénzük localis uralmát minden idegen pénzzel szemben szigorúan védelmezték.[19] A XII. század folyamán már teljesen kialakult az a császári és királyi pénzekkel szemben is fennálló gyakorlat, hogy a tartományok területén a fizetések csakis az illető tartomány urának, vagy a királynak az illető tartományban vert pénzével történhetnek. Az idegen pénzt nem fogadták el s az idegen kereskedő kénytelen volt jó külföldi pénzét a helyi beváltási gyakorlat szerint gyakran nagy veszteséggel értéktelen helyi pénzre beváltani. Hasonló helyzetbe kerültek maguk az ország lakosai is a kényszerpénzújítás rendszere által. Az új pénz kibocsátásával a régi mindig értékét vesztette és csak bizonyos levonással volt új pénzre beváltható. A kereskedés tulajdonképeni haszna így az uralkodó és pénzváltói zsebébe került.[20] A pénzverési jövedelem fokozásában alig ismertek határt. Jóformán minden pénzkibocsátás pénzlábkönnyebbítéssel vagy a színezüsttartalom csökkentésével volt kapcsolatos. A denár súlya a régi, 1.7 g-os Karoling átlagról 0.100.70 g-ra sülyedt. A szépen kiállított régi denárokat hitvány veretű, értelmetlen feliratú, majd minden felirat nélkül vert pénzek váltották fel. A pénzérték csökkenésével az ezüstlap is mind vékonyabbá vált s többé a kétoldali veretet nem bírta el. Ennek következménye volt Németországban a XII. században az egyoldali verettel ellátott lemezpénzek, az ú. n. bracteaták verése. E pénzek nagyon vékony, de többnyire széles ezüstlapok voltak. Az előlap éremrajza a hátlapra homorúan átrajzolódott.[21]
A XII. század Európaszerte az értéktelen, súlyban és finomságban egyaránt silány pénzek kora volt.
A pénzromlás általános áramlata hazánkat sem hagyta érintetlenül. A XI. század közepe óta minduntalan előtünő pénzromlásnak uralkodóink a XII. században már nem tudtak ellentállni. A magyar pénz, a mely a XI. században a pénzláb állandósága és a pénzek értékessége következtében a nemzetközi forgalomban is szivesen fogadott fizetési eszköz volt, a XII. században helyi jelentőségű, értéktelen váltópénzzé sülyedt.
Szent László denáraival véget ér a nehéz pénzláb és jó pénz fenntartására irányuló törekvés. A nehezebb pénzláb alapján vert pénzek verése a XII. században végleg megszűnt. Kálmán trónraléptével kezdődik és a XII. században folytonosan tart pénztörténetünknek az a korszaka, a melyet pénzeiről legjellemzőbben aprópénz-korszak-nak nevezhetünk. A pénzverés a mely az előző században az egykorú külföldi pénzveréshez viszonyítva mintaszerű volt és az uralkodók, különösen Szent István és I. Béla czéltudatos és realis gazdasági politikája mellett hazánknak gazdasági függetlenségét nagyban elősegítette a XII. században hanyatlásnak indult. Ez a hanyatlás egyengette útját a XIII. századi pénzforgalomban észlelhető külföldi hatások érvényesülésének.
A pénzújítás rendszere és a pénz értékének csökkentése a királyi jövedelem szaporítását czélozta, végeredményben azonban általános gazdasági sülyedés előidézőjévé lett. A XII. század végén (1189-ben) hazánkon keresztülutazó keresztesek méltán panaszkodhattak, hogy a magyar pénzváltók súlyosan megkárosították őket a pénzváltásnál, a mikor két kölni denárért csak öt, két friesachiért négy és egy regensburgiért egy magyar denárt adtak.[22] III. Béla könnyebb és nehezebb bracteatáit véve fel:
könnyebb
nehéz
2 kölni denár = 2.70 g
5 bracteata =
0.810, 1.040 g
2 friesachi denár = 2.24 g 4
bracteata = 0.648,
0.832 g
1 regensburgi denár = 0.75 g[23]
1 bracteata =
0.162, 0.208 g
színezüst. Tehát a keresztesek a váltásnál pénzük értékének 6078.5%-át vesztették el! Ez a panasz ugyan nem volt általános, mert más külföldi írók dicsérik a magyar pénzváltási viszonyokat,[24] azonban kitünik belőle, mily tág tere nyilt ez apró és értéktelen pénzek mellett a kereskedők és magánosok kizsarolásának.
Ezek természetesen minden úton-módon menekülni igyekeztek a súlyos és igazságtalan megadóztatástól. Az uralkodók ilyképen gyakorolt pénzverésével szemben csakis más fizetési eszközök használata nyújthatott oltalmat.
Nyoma van annak, hogy a byzánczi arany, a mely Dalmácziában e korban rendes fizetési eszköz volt,[25] a XII. században is forgalomban volt hazánkban.[26] Az aranypénz forgalma azonban sohasem vált kiterjedtebbé és általánossá.
Más külföldi pénzek forgalma e korban még nem mutatható ki. A XII. század vége óta itt-ott már szereplő és a XIII. században általánosan kedvelt fizetési eszközzé vált friesachi és bécsi denárok e korban még nem találtak utat hazánkba. A leletekben szórványosan előkerülő külföldi pénzek eredetükben a kereszteshadjáratokban résztvett külföldi utasokra vezethetők vissza[27] s azokból e pénzfajok hazai forgalmára következtetni nem lehet.
Az értéktelen apró ezüstdenárok mellett a melyet negyvenével, mint pensát számítottak a nagyobb forgalomban rendes fizetési eszközül kezdték a veretlen ezüstöt használni. A XII. század második felében fellépő veretlen ezüst- vagy ezüstrúdvaluta gazdasági hanyatlást jelent. A veretlen ezüst nemcsak a régi terménypénz helyét foglalta el, hanem mint fő fizetési eszköz az ezüstpénzt is háttérbe szorította.
[1] Az egyes adatokat lásd a II. függelékben.
[2] 1 darab kivételes súlyú: 0.745 g.
[3] Obolus a C. N. H. 49-hez.
[4] Kétes, hogy ide tartozik e?
[5] és Réthy szerint a 114. Imre, a 115. II. András pénze volna.
[6] és Réthy szerint a 114. Imre, a 115. II. András pénze volna.
[7] Harsányi: Bácsi lelet. XXI. csoport.
[8] Két példány ebből csonka.
[9] C. N. H. 111 és C. N. H. Pótl. 111A.
[10] 127. és 128.
[11] Ebből 5 darab kissé csonka.
[12] A 0.5000.650 közt ingadozó finomságú pénzt még mindig tertia combustio-s ezüstnek kellett vennem, mert a secunda combustionál (0.500) jóval finomabb. Mint Luschin helyesen megállapította, a finomságban különösen silányabb ezüstpénzeknél a középkorban, még egyazon öntés különböző darabjainál is nagy eltérések mutatkoztak. Az anyag egy részében több ezüst, a másikban több réz gyült össze (Chronologie d. Wiener Pfennige. Sitzungsberichte d. Kais. Akad. d. Wiss. Hist.-Phil. Cl. CXL. Bd. 1899. 21. l.) Természetes, hogy ily körülmények közt a legfinomabb ezüstöt tartalmazó darabok legkorábban tűntek el a forgalomból, mert azokat úgy a kincstár, mint a magánosok sietve beolvasztották nyereség czéljából. Így a 0.5000.650 közt ingadozó érmeket okvetlenül 1/3 combustiósoknak kell tekintenünk.
[13] Az egyes éremfajok átlagsúlyai közül a maximalis, ill. minimalis súly.
[14] Luschin v. Ebengreuth: Allg. Münzkunde 41. l. II. László pénzének mint jellegzetes apró veretnek közli képét.
[15] Az egykorú pénzsúlyokra v. ö. Cappe: Die Münzen d. Deutschen Kaiser u. Könige d. Mittelalters. II. Dresden, 1850. 135. l. Fiala: Česke denáry. 108110. l. Harsányi Pál: Az abapusztai friesachi fillérlelet. (N. K. 1912. 49. s köv. l.) Luschin: Wiener Münzwesen. Wien, 1913. 3951. l. A finomsúlyra v. ö. a IV. függeléket. A XII. sz.-i cseh pénzek átlagos finomsága 0.1100.559 közt ingadozik, nem említve egy 0.020 és egy 0.634 finomságú pénzt. Fiala: Česke denáry. 114. l. M. Donebauer: Der Fund von Mitkowitz. (N. Zschr. IV. 60. s köv. l.) Luschin: Der Rakwitzer Münzfund. (N. Zschr. XIX. 176. s köv. l.) A bolognai denár súlya 0.6457 g, finomsúlya 0.1485 g, finomsága tehát csak 0.229 volt az 1205. évi pénzverési rendelet szerint. V. ö. Maluguzzi Fr.: La zecca di Bologna. Milano, 1901. 19. l. és a IV. függelékben számításaimat. A veronai denár finomsúlya (IV. függelék) 0.0857 g, teljes súlya Dannenberg szerint 0.32 g. (Idézi Kropf Lajos: Wolfger püspök uti számadásai. M. G. T. Sz. 1899. 64. l.), tehát finomsága 0.267 volt.
[16] Az 58. csoportban a kiverési súlyt a 10., 11., ill. a 34. csoportok alapján vettem fel 0.1715, 0.216 és 0.3849 g-ban.
[17] Békefi Remig III. Béla és a magyar nemzet művelődése (III. Béla magyar király emlékezete. Bpest, 1900. 141. l.) cz. értekezésében a III. Béla korában nálunk járt kereszteseknek a magyar pénzváltókat kárhoztató panaszaiból és a Krónikának I. Béláról írt szavaiból kiindulva azt következteti, hogy III. Béla a régi pénzegységgel szakít s helyébe a görögöt hozza be. E közbevetett megjegyzés indíthatta arra Balogh Albint (A magyar pénz története. 3336. l.), hogy III. Béla állítólagos reformjainak több lapot szenteljen. Szerinte Béla a magyar pénz- és súlyrendszer kiküszöbölésével (!!) a görögöt s az addig 30 denáros pensaszámítás helyébe görög hatás alapján (!) a 40 denáros számítást hozza be. Tetőzi tévedését egy súlyos és megbocsáthatatlan botlással, a midőn Réthy-t idézve, de el nem olvasva, IV. István arany- és rézpénzeit is III. Bélának tulajdonítja (!!). A byzánczi pénzrendszer uralma azonban, írja Balogh, pünkösdi királyságnak bizonyult. III. Béla után a specialis (!) magyar pénz (!!) ismét az ezüst denár lesz (!!). Balogh megletősen homályos értelmű feltevéseit a pénzleletek, metrologiai és éremtani szempontok teljes mellőzése megmagyarázhatja ugyan, de nem menti. A keresztesek panaszai egyébként a pénzváltásnál szenvedett sérelmekre vonatkoznak és semmi összefüggésben sem állnak a pénzverés változásával vagy állandóságával.
[18] A XII. századi pénzromlásról v. ö. különösen InamaSternegg id. m. II. 393416. l. Luschin: Allg. Münzkunde 212233. l. Friedensburg: Deutsche Münzgeschichte (Meister's Grundriss I.) 115119. l. Friedensburg: Schlesiens Münzgeschichte im M. A. II. Bresslau, 1888. 739. l. Fiala: Česke denáry, 775. s köv. l. és 108112. l.
[19] V. ö. erről László József helyes megjegyzéseit (Történeti Szemle. 1915. 235. l.)
[20] A pénzverési haszonról a 12. fejezetben szólunk.
[21] A bracteatákról: Luschin: Allg. Münzkunde. 7278. l. Höfken: Archiv für Brakteatenkunde. IIV. Wien, 18851901. Höfken: Zur Brakteatenkunde (N. Zschr. XIX. 1885.). Friedensburg: Deutsche Münzgeschichte (Meister's Grundriss. I/4. Leipzig, 1912) 115119. l. Friedensburg: Die Münze. Berlin, 1909. 151161. l. és Fiala: Česke denáry.
[22] Ansberti Ystoria de expeditione Friderici. (Fontes rerum Austricarum. Scriptores. V. 19. l.)
[23] V. ö. a 12. fejezetet, a hol e pénzváltásokról részletesen szólok. 1189-ben chronologiai megállapításaim szerint a nehezebb bracteaták vagy a velük azonos értékű pénzek voltak forgalomban.
[24] V. ö. a 12. fejezetet.
[25] Romanati: Smič. II. 15., 31., 91., 115., 233., 248. l.; perperi: U. ott II. 170., 188., 277. l.; michalati: U. ott II. 198. l.; Romanati auri: U. ott II. 184., 218. l; perperi aurei: U. ott II. 261. l.
[26] Magdolna végrendeletében (11411161. k.); LXX bisancios romanaticos. Fejérpataky: A Gútkeled-biblia. Magyar Könyvszemle. (1892/1893. 19. l.) Cencius biboros 1192. évi pápai Liber Censuuma szerint a szekszárdi Megváltó-egyház évente II. romanatos-t fizet. Muratori: Antiquitates Italicae. V. 874. hasáb.
[27] Két ilyen leletet ismerünk. Egyik a zombori lelet, a mely túlnyomó részben XIXII. századi franczia érmekből és néhány német pénzből állt, a másik az esztergomi, a melyben II. Béla pénzei társaságában a XII. század első feléből való friesachi és 1147 táján vert regensburgi pénzek kerültek elő. Az első leletet korábban úgy a hazai, mint a külföldi irodalomban az I. kereszteshadjárattal (1096) hozták kapcsolatba. Újabban azonban Luschin végérvényesen megállapította, hogy mindkét lelet a II. kereszteshadjárat korában (1147-ben) került a földbe. Grosschmid Gábor: A Szemző-szállási lelet. (Bács-Bodrogh vm. Tört. Társ. Évkönyve. IV. 1888. 7580. l.) Ifj. Frey Imre: Bács-Bodrog megye érmészeti emlékei (U. ott XXIII. Zombor, 1907. 63. l.) Luschin v. Ebengreuth: Friesacher Münzfunde. (Jahrbuch für Altertumskunde. V. Wien, 1911. 198210. l.) Ugyanő ismerteti Engel Artur franczia tudós czikkét a zombori leletről.
« 6. | KEZDŐLAP | Hatodik fejezet: A XII–XIII. századi termény- és ezüstrúdvaluta. » |