A báni denárok

E pénzek súlya és finomsága körülbelül megfelel az egykorú királyi pénzlábnak.^[1] Különös sajátságuk, hogy IV. László és III. András korában, a mikor egyébként obolusok nem verettek, félsúlyú változataik is előfordulnak.^[2]

Károly Róbert, a ki 1301 óta – rövid megszakítással – állandóan birtokában tartotta Szlavóniát, az országban forgó egyéb pénzekkel szemben, különös előszeretettel karolta fel a jó súlyú, értékes báni denárokat. Okleveleiben többször szól báni denárokról,^[3] a melyeket ez időben – az 1301–1309 közt báni méltóságot viselő Héder-nembeli Henrik bánról – Henrik bán denárainak is neveztek.^[4] 1323-ban pedig az egységes királyi pénzverés mintájául is a báni pénzverést vette.^[5]

(IV. Béla: C. N. H. 248.)

(V. István: C. N. H. 284.)

(IV. László: C. N. H. 312.)

(III. András: C. N. H. 373.)
126–129. Magyar királyi pénzek a báni denár hátlapjával.

Ettől az időtől kezdve a „báni denár (banalis)” elnevezése alatt már nemcsak a szlavóniai báni denárokat értik, hanem minden oly pénzfajt, a mely a báni denárok mintájára s a zok pénzlába alapján veretett. A Károly korabeli királyi banalisok (banales regales)^[6] vagy magyar banalisok (banales hungaricales)^[7] különösen Erdélyben lettek kedvelt és általánosan használt fizetési eszközzé.

Az erdélyi forgalomban az egyszerű báni denár-ok mellett régi és új bániakkal, verőczei bániakkal, keresztes bániakkal és kolozsvári bániakkal találkozunk.^[8]

(C. N. H. II. 51.)
130. I. Károly „királyi” báni denárja.

A valódi – Szlavóniában vert – báni denárokat a XIV. század második negyedéből származó forrásokban az egyszerű báni denár és Henrik bán denárja mellett verőczei bániaknak vagy verőczeieknek,^[9] gréci (zágrábi) denároknak vagy grécieknek,^[10] jó bániaknak, régi bániaknak^[11] és Prodanics Mikács bánról Mick bán zágrábi pénzének^[12] is nevezik.

Csak pécsi források említik s így nyilván pécsi veret volt a – valószínűleg Görhes László kamaraispánról^[13] elnevezett – gurhes báni v. gurhes denár (banales gurhes dicti).^[14]

A szlavóniai jó báni denárokból (banales boni vel prompti)^[15] továbbra is mindig 5 pensát számítottak^[16] – néha még Pécsett is^[17] – egy márkára. Pécsett egyébként a 6 pensás számítási mód továbbra is használatban maradt.^[18]

Erdélyben a XIV. században 176 régi banalist számítottak egy márkára.^[19] A 176 denáros számítási márka eredetét az erdélyi márkasúlyban kell keresnünk, mert

      1 erdélyi márka közönséges ezüst színezüsttartalma 165.414 g,
      176 régi báni denár színezüsttartalma 160.424 g

Rufinus pápai adószedő szerint:

      1 budai márka finom ezüst = 4 aranyforint
      1 176 báni denáros számítási márka = 3 aranyforint.^[20]

Mivel pedig:

      1 budai márka finom ezüst színezüsttartalma 220.984 g volt,
      1 176 báni denáros márka = 220.984 × 3/4 = 165.738 g színezüst.

Ez a szám pontosan fedi nem 176 báni denár, hanem 1 erdélyi márka közönséges ezüst 165.414 g-os színezüsttartalmát.

Később a 176 denáros márka mellett 192 báni denáros számítási márkával is találkozunk.^[21] Ez a számítási mód már a – Károly Róbert 1323. évi rendelete alapján vert – királyi (kolozsvári?) báni denárokra vonatkozik.

Az újabb bániak ezüstjével azonos, nyolczadrészig égetett ezüstből, de a régi bániak súlyában, tehát 0.9723 g súlyban vert^[22] királyi báni denárok színezüsttartalma 0.8507 g.

      176 régi banalis színezüsttartalma 160.424 g
      192 királyi banalis színezüsttartalma 163.334 g
      1 erdélyi márka közönséges ezüst színezüsttartalma 165.414 g

volt.

A 176 és 192 denáros márkákon kívül egy ízben 160 régi báni denáros számítási márkát is említenek a források.^[23] Ennek eredete a IV. László kora óta használatos könnyebb báni denárok és a régi denárok értékviszonyára vezethető vissza. IV. László óta ugyanis:

      1 200 új báni denáros márka^[24] színezüsttartalma 145.84 g
      160 régi (0.9115 g színsúlyú) báni denár színezüsttartalma szintén 145.84 g.

A 176 régi báni és 192 királyi báni denáros márkák értékben 1 erdélyi márka közönséges ezüstnek, a 160 régi báni denáros márka a szlavón 5 pensás, vagyis 200 új báni denáros számítási márkának feleltek meg.

[1] A C. N. H. 252. sz. IV. Béla I. csoportbeli, a többi az ő II. csoportbeli érmeinek felel meg. A C. N. H. sz. 373. a III. András-kori könnyebb pénzláb, a többiek a nehezebb pénzláb alapján verettek.

[2] Nevezetes, hogy ezek a XIII. század második feléből való obolusok legnagyobb számban szerémségi (Novi Banovce környékéről való) leletekben kerültek elő. (Nuber Károly szíves közlése. V. ö. Hóman Bálint: V. István korabeli liliomos obolus. N. K. 1916. 1. l.) Ebből az következtethető, hogy a báni typusú pénzek Szerémségben verettek; az ottani pénzverő kamara termékei voltak. III. András-kori banalis obolusról: Truhelka id. m. 417. l.

[3] 1312: Anjou. I. 263.; 1314: H. okl. 187. l.

[4] 1320: „denarii seu monete quondam Herricy bani.” Anjou. I. 548. l; 1332–1337: „banales Hereniciani”, „denarii Henriciani”, „Heresiani”. Mon. Vat. I/1. 174., 240., 268. l.

[5] „bonos novos denarios scilicet… per totum regnum nostrum ad pondus denariorum banalium antiquorum, quos Stephanus quondam banus tempore domini Bele regis… cudi fecerat… fabricandos…” Anjou. II. 60. l.

[6] 1329: Anjou. II. 393. l.

[7] 1327: Anjou. 280. l.

[8] Jacobus Berengarius 1332–1337 közti időből való pápai tizedlajstromában: „banales”: Mon. Vat. I/1. 115. l.; „denarii antiqui”: 95., 103. l.; „banales antiqui”: 91–96., 103., 107. l.; „banales Verocenses (Vereucenses)”: 103., 107., 111., 119., 139–140., l.; „banales (v. denarii) cruciti”: 113., 114., 127., l.; „banales de Klusvar (Chlusvar)”: 113., 185. l.

[9] 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 240., 268. l.

[10] „grecenses”. 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 256., 377., 387–388.; H. o. VII. 408. l. A zágrábi Gréc hegyről (mons Grech).

[11] „boni banales”: 1328: F. VIII/3. 329. l. V. ö. még: Tk. Ep. II. 22. „banales antiqui”: Mon. Vat. I/1. 239. l.

[12] „Moneta Zagrabiensis Mykcbani”. 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 403. l.

[13] 1323: „cameras nostras… vendidimus comiti Heys, Ladislao de Gurhes, Emerico…” stb. Anjou, II. 59. l.

[14] 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 271–280. l.

[15] 1316: Blagay. 81.; 1321: Blagay. 89.; 1322: Tk. Civ. I. 101.; 1323: Blagay. 94., 1326: Tk. Civ. I. 117.; 1327: Blagay. 97.; 1339: Tk. Civ. I. 155. l.

[16] 1321: Blagay. 89. l.; 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 163–170., 403. l., Zágrábban „semper marcam cum 5 pensis computando.”

[17] 1312 Pécsi káptalan: Anjou. I. 260.; 1320. Pécsi kápt.: Anjou. I. 548.; 1333. Pécsváradi convent: Anjou. III. 32. l.

[18] 1317–1320: Mon. Vat. I/1. 20., 21., 27. l.; 1328: Zichy. I. 310.; 1332: Zichy. I. 397.; 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 316.; 1339: Anjou. III. 618. l.

[19] 1317–1320. Rufinus: „marcha banalium illius compute, computatis 176 banalibus pro marca.” Mon. Vat. I/1. 17., 19., 27. l.; 1332–1337: „marca antiquorum banalium, 11 pro loctone computando.” Mon. Vat. I/1. 113., 118., 124., 129., 130., 142. l.

[20] Mon. Vat. I/1. 1–29. l.

[21] 1331: „marcas, lotonem cum duodecim denariis computando.” Barabás Samu: Erdélyi káptalani tizedlajstromok. Történelmi Tár. 1911. 411., 412. l. – 1332–1337: „marca antiquorum banalium, 12 pro lottone computando.” Mon. Vat. I/1. 119. l. – 1 márka = 16 lat = 16 × 12 = 192 denár.

[22] 1323: „bonos novos denarios scilicet oct[avae combust]ionis… ad pondus denariorum banalium antiquorum, quos Stephanus banus tempore Bele regis… cudi fecerat. Anjou. II. 60. l.

[23] 1332–1337: „marca antiquorum banalium, banales 10 pro lottone computando.” Mon. Vat. I/1. 135. l.

[24] Erdélyben is használatos volt. V. ö. Barabás Samu id. ért. Tört. Tár. 1911. 413. l.