Földesúri városok.

Egyháziak. Immunitás. Emelkedő községek. Földesúr és király adta kiváltságolások. Világi földesurak városai

A királyi városok mellett voltak hazánkban az árpádházi királyok korában földesúri, főkép püspöki városok is. Mielőtt a továbbiakra áttérnénk, szükséges ezeknek keletkezését pár szóval vázolnunk. Említettem, hogy a külfölddel ellentétben nálunk a püspöki székhelyek soha sem lettek királyi városokká s azt is, hogy ezek amazoktól eltérő módon fejlődtek. Láttuk, hogy a királyi városok szervezete a várszerkezethez tartozó községek kiváltságaiban gyökerezik; az egyházi földesurak birtokain alapult városok eredetét másutt kell keresnünk. A földesurak, különösen az egyes egyházak, a középkorban kiváltságokat nyernek, mely szerint az ő földjeiken lakó népek kivétetnek mindenféle királyi tisztviselő hatásköre alól. Ez az immunitási kiváltság, a mi a középkorban a földesúri hatalom forrása volt s a mi által a birtokosok saját földjeiken azt a jogot nyerték, a mivel a király birt az országban, természetesen salvo iure regis, vagyis azt a nehány dolgot kivéve, a miről csupán a király rendelkezhetett. Így a vámjogot nem ruházták át királyaink és a földesúr népeivel perlő idegen mindig fellebbezhetett a királyhoz.^[1]

Hazánkban az ilyen kiváltságolások korán megkezdődnek és különösen egyházi birtokosok részesülnek e jogban. A XII. század végén és XIII. elején, már általánosan élvezték az egyházak e kiváltságot; így a zágrábinak Endre herczeg 1198-ban, a veszpréminek Imre 1203-ban biztosítja a népeik feletti fenhatósági jogot, kivéve azokat a király s a bán alól, fentartva a királyhoz való fellebbezést az idegenek ellen viselt perekben.^[2] Az esztergomi egyház népei a XII. század végén hasonló helyzetben voltak, mint egy 1201-iki oklevélből megtudjuk.^[3] A két utóbbi kiváltság főkép csak a tartozásokról szól, az első meg a biráskodásról; fejlettebb állapotot mutat a zágrábi egyház egy későbbi privilégiuma,^[4] mely nemcsak erről emlékezik meg, hanem megadja a beszállásolás alól való felmentést, vásárvámmentességet és az adószedők, pénzváltók kitiltását az egyház földjeiről. Hasonló kiváltsággal ruháztattak fel a többi püspökségek, sőt apátságok, prépostságok is, melyek szintén gyakorolták népeik felett mindazokat a jogokat, a mik másutt a királyt illették még.^[5]

E kiváltság birtokában a gazdagabb egyházak fejei a királyihoz teljesen hasonló kormányzati szervezettel igazgatták birtokaikat és az azon lakó népeket s néhol még az elnevezések is azonosak a királyi közegekéivel. Tudjuk, hogy az esztergomi érseknek volt nádora, udvarbirája és ispánja (comes terrestris), kik a birói tisztet gyakorolták.^[6] Népeik is különböző osztályokba sorozottak, mint a királyi emberek; voltak várjobbágyaik, várnépeik, hospeseik, más szolganépeik és parasztjaik,^[7] sőt Egerben és Esztergomban nemesekről (nobiles) és pedig kifejezetten az egyház nemeseiről is tudunk.^[8] E népek községekben éltek, mint a királyi emberek és a községek közül néhány éppen olyan fejlődésnek indult, mint a királyi városok keletkezésénél láttuk. Nevezetességre jutottak elsősorban a székhelyek, ezenkivül forgalmasabb kereskedelmi utak mentén levő helységek, mely utóbbiak lakossága jobbára hospesekből telt ki. E kimagaslóbb helyeken, melyeknek a király engedélyez vásártartási jogot, az emelkedés hasonló a királyi városokéhoz s a fejlődés betetőzése, a mikor az egyház feje a királyi városok szabadságához hasonló, de korlátozottabb kiváltsággal ruházza fel e községeket.^[9] E kiváltságokat azonban szükségesnek tartották a királylyal megerősíttetni, sőt úgy látszik néhol az egyházfő nem is adott ki külön oklevelet, csak a király.^[10] Kiváltságaik a királyi városokétól alig különböznek s az uralkodók által kibocsátott oklevelek hivatkoznak is más szabad városok jogaira, Szebellébet IV. László kiváltságlevele oly jogokkal ruházza fel, minőket országa más «libera villa»-i élveznek, Füzitő privilégiuma egyenesen a budai civitas szabadságairól szól,^[11] Káptalan-Győr lakói a győriekkel teljesen egyforma jogokat élveztek.^[12] Vásártartás, vámmentesség, biróválasztás, szabad költözés és rendelkezési jog, autonómia, a mennyiben az egyházfő közvetlen földesúri hatósága alá rendelvék, a főbb kiváltságaik. Joguk soha sem emelkedett a mérsékelt jogú királyi városok fölé, mert a biró itélkezési hatásköre nem terjedt ki a nagyobb, vérontási ügyekre, ily esetekben a káptalan kiküldötte döntött.^[13] Az egyházfő által kiváltságolt helyek biráskodási autonomiája még korlátozottabb, mert itt a közbeeső hatóság, az egyházfő ispánjai hatáskörébe tartozott a súlyosabb ügyek felett való ítélkezés s ezek lakói az ispánnak még bizonyos szolgáltatásokkal is tartoztak.^[14] A biró ellen való fellebbezés esetében az egyházfő ítélt a város hat esküdtjével.^[15] A korlátozottságnak érdekes példáját mutatja Ó-Buda, hol a XIII. század végén a birót a prépost nevezi ki, holott ezt a hivatalt azelőtt választás útján töltötték be.^[16] A kiváltságok mellett kötelezettségeiket is szabályozzák a földesúrral s az említett korlátozottabb jogú helyeken ennek ispánjával szemben is. A püspöki székhelyek még abban is különböztek a királyi városoktól, hogy már a tatárjárás előtt erődítettek voltak, sőt az ország legerősebb helyei, Fehérvár és Esztergom királyi városok mellett jóformán csak ezek adtak dolgot a tatároknak. Mint már említettük, ellentétben a többi «villa» néven említett várossal, ezek «civitas»-nak neveztettek.^[17]

Világi földesurak városainak a keletkezése az egyháziakéhoz hasonló forrásból eredt, de ilyenekre példát e korban alig találunk. Nem említve az alvinci és borbereki hospeseknek adott kiváltságot, mely ezeket a szász provinciális lakosok szabadságaival ruházza fel, sem az István ifjabb király által Csák Máté bonchidai földjére telepített hospeseknek kiadott oklevelet, melyek városi kiváltságoknak semmiképen sem tarthatók,^[18] csupán két földesúri városról van tudomásunk. Ezek egyikét Kosvát, Moys nádor alapította^[19] s a kiváltságlevél főkép kötelezettségeiket szabályozza és büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz. Mindenesetre mérsékelt jogú város, melynek lakói szabad rendelkezési és költözési joggal birtak s – lopást és vérontást kivéve – saját birájuk itélkezése alá tartoztak. A másik, ilyformán egyedüli példája a földesúri szabad városnak, Komárom, melyet IV. Béla egy udvarnoklakta község helyén telepítéssel alapít s lakóit Budavár polgárainak szabadságával ruházza fel, de egyszersmind Walter kamaraispánnak adományozza.^[20] Autonomiája sértetlenül megmaradt, mi Tamás bán – a város későbbi ura – okleveléből kitűnik, a mely szerint az ő várnagya s udvarbirája itélkezése alól felmentvék.^[21]

A városok keletkezésének kérdésével végezve, áttérünk annak vizsgálatára, hogy a kialakulásban mily népelemek vettek részt.

[1] Ld. Ezekről; Timon. Á. Magyar alkotmány és jogtörténet. 3. kiadás. Budapest 1906. 209–214. l. «Az immunitások és a földes úri hatóság.» Részben az immunitásból származtatják sokan a külföldi királyi városokat. Ld.: Eichhorn, Ueber den Ursprung d. städtischen Verfassung in Deutschland. Zeitschrift. für geschichtliche Rechtswissenschaft. II. Berlin, 1816. 191. s köv. l. továbbá Hegel K. és Hajnik J. idézett műveit. (V. ö. a XI. 1. 3. jegyzetét.)

[2] Codex diplomaticus regni Croatiae…. 1904 – 5. II. 297. és III. 35. l.

[3] Katona. St. Historia critica regum Hungariae. IV. 607. l.

[4] II. Endre. 1217. Endl. 409. l.

[5] A veszprémi és zágrábi püspökség kiváltságán kivül, az esztergomi érsekség II. Endrétől és IV. Bélától nyert ily szabadságot (Kn. M. I. 287. és Endl. 500. l.) hasonló kiváltsággal ruháztatott fel az erdélyi, egri, győri és pécsi püspökség (Jakab E. I. 19. 22. Endl. 529. F. V/2. 112. és V/3. 278. l). Az utóbbi kiváltságleveléről Pauler Gyula (Magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában. Budapest 1899. 2. kiad. II. 590. 3. l.) meggyőzően kimutatta, hogy Róbert Károly korabeli hamisítvány s utóbb Fejérpataky László konstatálta, hogy a püspökségnek volt egy III. Béla féle kiváltságlevele, de ennek tartalma erősen interpolálva került az említett hamis oklevélbe (III. Béla. magyar király emlékezete. Budapest, 1900. c. díszmű 155. lapján.) Ismerjük az óbudai, jászói és fehérvári prépostság ily kiváltságát (Endl. 458., 464., 484. l.) s a pilisi (Békéfi R. A pilisi apátság története. I. Pécs, 1894. 316. l.), pannonhalmi és bakonybéli apátságok eféle jogáról is tudunk. (Sörös P. A pannonhalmi főapátság története. II. Budapest 1903. 298., 325., 330., 331., 1. s u. a. A bakonybéli apátság története. I. Bp. 1903. 297. l.)

[6] Endl. 500. l.

[7] Várjobbágyokról szól az esztergomi káptalan egy levele Kn. C. D. II. 183. l. és a pécsi oklevél. Endl. 392. l., valamint a bakonybéli apátság egy oklevele. Sörös P. A bakonybéli apátság története. I. Budapest 1903. 296. l. Hospesekről több oklevél beszél. Kn. M. II. 298. Endl. 392. és 469. Kn. C. D. II. 183. 1. Civeseket, condicionariusokat és parasztokat találunk az egri és pécsi egyház népei közt. Endl. 529. és 392. l.

[8] Endl. 500. 529. l. Ezek «nobiles»-ről beszélnek, míg az esztergomi káptalan említett oklevele «szabad emberek»-et említ. Kn. C. D. II. 183. l.

[9] Az esztergomi érsek Keresztúr, a káptalan Németi községnek ad kiváltságot, Albert jászói prépost jászói civeseinek, Péter erdélyi püspök Sárdnak. Endl. 469. Kn. C. D. II. 183. Endl. 462. és W. V. 126. l. István zágrábi püspök Zágráb-Ujvárosnak. Codex diplomaticus regni Croatiae… IV. Zágráb, 1906. 262. l.

[10] Esztergom-Alváros, Szebelléb, Füzitő. Kn. I. 328., 298. II. 234. W. III. 38 l. Ilyen kiváltságlevelet kapott Kolozsvár V. Istvántól, a ki ugyan Róbert Károly megerősítő levele (Jakab. I. 31. l.) szerint királyi várossá emelte azt, de mint IV. László 1275-i oklevele mutatja, csak ilyeneknek jogaival ruháztatott fel, de püspöki város volt. Jakab E. I. 22. l.

[11] Kn. M. II. 234. W. III. 38. l. Garamszentbenedek oklevele Pest, Buda és Fehérvár jogára hivatkozik, de ez XIII. századvégi hamisítvány, mint Fejérpataky L. vizsgálatai valószinűvé tették. F. L. Oklevelek II. István király korából. Budapest, 1895. 41. l.

[12] Endl. 526. l.

[13] Mindezek az említett kiváltságlevelekből tünnek ki. Katona St. Historia critica regum Hung. IV. 607. L. Kn. M. I. 298. 328. II. 234., 271. és W. III. 38. l.

[14] Endl. 462., 469. W. V. 126. l.

[15] Füzitő kiváltságlevelében, de a többiben is így lehetett. W. III. 38. l.

[16] Endl. 458. l. 1243-ból datált oklevél, melyről Salamon F. kimutatta, hogy csak 1295-ben jutott törvényerőre, a mikor a király megerősítette, holott hamisítvány volt. S. F. Budapest története. Bp. 1885. II. 261. és III. 27. l.

[17] Rogerius elbeszélése után. Vác, Eger, Győr, Várad, Csanád és Esztergomról ír. Carmen miserabile. 22., 27., 33., 34., 40. §. Endl. 269–292. 1. Ld. még 23. 1. 2. és 3. jegyzetét.

[18] F. VII/1. 294. és H. O. V. 40. l.

[19] Endl. 520. l.

[20] Kn. M. I. 520. l.

[21] Endl. 543. l. Csánky D. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890–97. II. 724. l. említi még, hogy Kőszeget 1267–81 közt a Németujváriak alapították.