Társadalmi helyzet.

Legkevesebb adatunk maradt a polgárok magánéletére, – társadalmi, vagyoni s családi helyzetére – vonatkozólag. A XIII. század második felében lépten-nyomon találkozunk comes címzésű városi polgárokkal. E címzés eredetét bizonyosan meghatározni nem tudjuk, de minden bizonnyal a földbirtokkal van összefüggésben s leggyakrabban biró és esküdtviselt férfiak viselik e címzést, habár nem minden biró és esküdt volt comes, s voltak oly polgárok is köztük, kikről nem tudjuk, voltak-e valaha birák vagy esküdtek.^[1] A comes cím mindenesetre igen előkelő polgárokat illetett meg s mivel nem hivatali cím, a polgárság előkelő társadalmi helyzetére mutat. A polgárok egyesei a város belső ügyein kívül országos ügyekben is visznek néha szerepet s országos hivatalokra is jutottak. Említettem III. Endre két oklevelét, melyekben pozsonyi polgárokat – uralomra jutása körül szerzett érdemeikért – földadománynyal jutalmaz.^[2] Ezek egyike, Jakab comes soproni biró, már IV. László alatt járt külföldön fontos követségben s igen kiváló ember lehetett, mert egy a várossal folytatott perében a kérdéses birtokot neki azzal a feltétellel engedik át, hogy a várost szolgálataival ezután is támogatni fogja.^[3] Woch polgár a tatárjárás után a király közvetlen környezetében volt s pénzzel, lovakkal s máskép is segítette menekülésében.^[4] Hench comes radnai polgár a budai várnak rectora lett.^[5] Két polgárról tudunk, a kik országos hivatalra emelkedtek, Walter és Archinus kamaraispánokról,^[6] kik mindketten előkelő s nagyon vagyonos emberek voltak. Archinus fiát maga a királyné tartotta keresztvízre, mely alkalommal nagyobb földadományt is kapott, Walter pedig Budán s Esztergomban volt polgár, utóbbi helyen «palotája» volt és Komárom várát s városát is neki adta a király.^[7] E két példa s a tárgyalt birtokvételek és adományok igazolják, hogy a polgárság úgy társadalmilag, mint vagyonilag kiváló helyzetben volt s a városok előkelőbb polgárai vagyon tekintetében már utolérték a köznemesség nagy részét. Habár a polgárok jobbjai ily előkelő helyzetben voltak s országos ügyek intézésében is részük jutott, országbárói hivatalokra ez időben sem juthattak, mint Szalay állítja, ki megemlékezik egy országbíró polgárról, úgy látszik tévedésből.^[8]

A polgárság műveltsége megfelelt az ország többi lakóiénak, habár a világiak közt a legelőkelőbb helyet foglalta el tanultság dolgában. E korban, mikor az átlagos műveltségű ember még irni-olvasni sem tud, a polgárokat mesterségük kényszerítene az alapvető tanulmányok ismeretére; e mellett a városok a külföldi forgalom, a székvárosok pedig a királyi és főpapi udvarok jelenléte következtében is, a kulturális hatásoknak befogadására alkalmasak voltak. Valószinüleg voltak már e korban városi iskolák, hol a polgári foglalkozásoknak megfelelő tantárgyakat tanítottak, főkép számtant és fogalmazást a vallástan és irás-olvasás mellett,^[9] de e városi iskolákról adatot árpádkori emlékeinkben nem találtunk. Lehetséges, hogy már e korban is küldték nagyobb városaink előkelőbb polgárai fiaikat külföldi egyetemekre magasabb képzettség elnyerése céljából,^[10] de minderről pozitív tudomást szereznünk nem lehet.

[1] Esztergomban a bírák rendesen comesek, így Rubynus, Archinus, Elkinus, Belgiminus és István, kik egymásután kerültek a birói székbe, azok voltak. (Kn. M. I. 525. II. 156. 311. 458. F. VII/2. 229. W. VIII. 252. 414. l.) Az esküdtek közt vannak, a kik így címezvék s vannak olyanok, kiknek neve mellett nincs e címzés. Egy helyen valamennyi esküdt comes. (W. VIII. 414. l.) Ezeken kívül Scemeynus, Domokos és Godynus polgárok említtetnek igy. (Kn. M. I. 360. 599. II. 247. l.) – Budán a rector rendesen comes, így Walter, Werner és Hench is. (F. IV/3. 479. V/3. 107. Kn. M. II. 337. és gr. Teleki család oklevéltára. I. Bp. 189. 9. l.) – Fehérvárról Glyanus. Zágrábból Gilio bíró és Perintholus, Besztercebányán András bíró, Pozsonyban Jakab bíró, Sopronban Ulwyrus említtetnek e címmel. (W. XII. 652. VIII. 369. Tk. Civ. I. 60. W. III. 40. V. 37. és 68. l.) A címzés tehát gyakori a legelőkelőbb polgárok körében.

[2] W. V. 37. és XII. 550. l.

[3] Kn. M. II. 231. és W. IV. 306. l.

[4] Kn. M. I. 346. l.

[5] gr. Teleki család oklevéltára. I. Bp. 1895. 9. l.

[6] Kn. M. I. 379. és F. IV/2. 39. l.

[7] Kn. M. I. 379. I. 520. és II. 25. l.

[8] Szalay I. Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században. (Századok. 1880.) 533–4. l. Honnan vette ez adatot, nem tudom, mert az ott idézett F. IV/2 39. l. alatt közölt oklevélben csak Archinus kamaraispán nevét találom. Ebből eredhetett a tévedés.

[9] V. ö. Békefi R. Közoktatás. Bpest, 1898. 13. És 20. lap.

[10] Békefi R. Közoktatás. Bpest, 1898. c. műve 24. lapján említi, hogy a XIV. század végén Buda, Esztergom, Fehérvár, Pozsony stb. fiai mily szép számban jártak a bécsi egyetemre.