V. A SZENT LÁSZLÓ-KORI „GESTA UNGARORUM” NYOMAI XII–XIII. SZÁZADI FORRÁSOKBAN.

ALBERICUS magyar vonatkozású adatainak vizsgálatával nyert eredményeink legfontosabbika a Szent László-kori ősforrás létezésének és néhány fontos ismertetőjegyének megállapítása volt. A következőkben ez eredményből kiindulva, a magyar krónikákkal némely részleteikben rokonnak látszó XII. és XIII. századi forrásokat teszünk vizsgálat tárgyává, megállapítandó, vajjon e részleteket az ősforrásra kell-e visszavezetnünk, vagy pedig a KÉZAI-kivonatból és a XIV. századi krónikákból ismert újabb szövegekre?

1. Odo de Deogilo. (1147). A második kereszteshadjárat alkalmával Magyarországon keresztülhaladó VII. Lajos francia király kiséretének egyik tagja, ODO, a hadjárat történetében érdekes leírását adja a XII. századi Magyarországnak, különösen a Dunántúl déli részének. Elbeszélése személyes tapasztalatokon alapuló, minden írott forrástól független, eredeti munka. Van azonban egy bennünket közelebbről érdeklő mondata: Terra hec in tantum pabulosa est, ut dicuntur in ea pabula julii caesaris extitere.[1] Már MARCZALI[2] kiemelte, hogy ez a külföldön ismeretlen megállapítás mindenesetre a régi krónika pascua Romanorum-ával függ össze. A krónika közvetlen használata ellen szól Julius Ceasar említése és az a körülmény, hogy ODO-nál egyéb nyomát nem találjuk a magyar forrás használatának. ODO-nak – úgylátszik – feltűnt a sok legelő és rét s midőn ezt a megfigyelését valamelyik literátus magyar pappal közölte, ettől kapta a „rómaiak legelőjére” vonatkozó szóbeli tudósítást.

2. Ricardus jelentése Julián barát nagymagyarországi útjáról. (1237.)[3] Régóta ismeretes, hogy a tatárjárás előtt Nagy-Magyarország felkeresésére indult dominikánusok a magyar történelem útbaigazítása alapján keltek útra. A jelentés néhány mondata idézet e régi forrásból:

RICARDUS
Inventum fuit in Gestis ungarorum christianorum, quod esset alia Ungaria Maior, A. (cím:) Gesta Hungarorum.

B. 93.1.: in antiquis libris de Gesti Hungarorum.

A. I.: Scithia maxima terra est, que Dentu-Moger dicitur.

B. 10. I.: Scithia in tria regna dividitur…in Bascardiam, Dentiam et Mogoriam…

de qua septem duces cum populis suis egressi fuerant, ut habitandi quererent sibi locum, eo quod terra ipsorum multitudinem inhabitantium sustinere non posset, A. VII.: Septem principales persone…egressi sunt de terra Scithie…cum multitudine magna populorum…

A. I.: …terra…quamvis sit spatiosa, tamen multitudinem populorum… nec alere sufficiebat, nec capere…ad occupandas sibi terras, quas incolere possent…

(V. ö. B. 10. I.)

qui cum multa regna pertransissent et destruxissent, tandem venerunt in terram, que nunc Ungaria dicitur, tunc vero pascua Romanorum dicebatur, B. 36.: transeuntes…regna Bissenorum…etc. (A. VII–XII. bőven).

A. L.: gentes et regna vastaverunt.

A. IX.: …terra Pannonie pascua Romanorum esse dicebatur…

XII.: …ad terram pervenerant…

quam inhabitandum pre terris ceteris elegerunt, subjectis sibi populis, qui tunc habitabant ibidem. A. XII.: terram ultra quam dici potest dilexerunt… (V. ö. XLIV.)… habitatores terre…se subjugaverunt…

A. XXVIII.: subjugavreunt totum populum…

S. Hii septem venientes in terram suam totum populum…in servitutem redegerunt…

Ubi tandem per sanctum Stephanum primum ipsorum regem ad fidem catholicam sunt reversi, S. Stephanus rex Ungaros convertit…ad fidem…

Kn. 100.: Stephanus rex…Hungarie partem…ad fidem Christi convertit…

V. 252.: S. Stephanus primus rex Hungarorum.

prioribus Ungaris, a quibus isti descenderant, in infidelitate permanentibus, sicut et hodie sunt pagani. A. I. Homines vero, qui habitant eam, vulgariter Dentu-Moger dicuntur usque in hodiernum diem.

B. 10. l. …usque hodie iqsum regnum…possidere dinoscuntur. (7. I.)… eorum posteritas Persiden inhabitant regionem…

Sciebant per Scripta antiquorum, quod ad orientem essent… A. I. Dentu-Moger…versus orientem…

B. 10. I.: Scitia…extenditur versus orientem.


Az összehasonlításból kétségtelenül kiderül, hogy RICARDUS arról a forrásról beszél, melyben a honfoglalás a hétmagyar tényeként volt feltüntetve, mely ANONYMUS-hoz hasonlóan említette Pannónia régi nevét a pascua Romanorum-ot és Szent István térítői működését s amelyhez ANONYMUS, a Somogyvári, Zágrábi, Váradi és KNAUZ-féle krónikák állnak legközelebb. E forrást RICARDUS Gesta Ungarorum-nak nevezi s a következőkben ez alapon mi is így fogjuk nevezni.

3. Viterbói Gotfrid: Memoria Seculorum. (1185.) I. Frigyes császár udvari káplánja, VITERBÓI GOTFRID,[4] akinek Pantheon c. művét – mint látni fogjuk – a XIII. századi Hún-krónika írója forrásul használta, a Memoria Seculorum-ban egy helyütt a magyarok őshazájáról szól.

E forráshely értékeléséhez tudnunk kell, hogy GOTFRID a húnokra és magyarokra vonatkozó adatait szószerint FREISINGENI OTTÓ krónikájából vette át. Az avar történethez rajta kívül PAULUS DIACONUS-t használta fel. A hún-magyar azonosságról mit sem tudó forrásait szószerint követve, mindhárom népet saját nevén nevezi, az avarokat a PAULUS DIACONUS-tól átvett részben a húnokkal azonosítja. Egy ízben azonban, mintegy OTTÓ szövegét magyarázva, az Avares-hez hozzáfűzi id est Ungari Pannonii,[5] máskor PAULUS Avares, qui et Huni-ját egésziti ki sive Ungari-val.

Kérdés már most, honnét vette a hún-magyar azonosságnak forrásaitól idegen gondolatát. A Pantheon XXVII. fejezetében ISIDORUS nyomán szól a gótokról és Scythiáról, viszont a Memora Seculorum-ban ugyane leírással kapcsolatban érdekes tudósítást találunk a keleti Magyarországról.

ISIDORUS:

Hist. Gothorum (Migne. LXXXIII.1059.)

Gothorum antiquissimam esse gentem certum est, quorum originem quidam de Magog, filio Japhet, suspicantur educi a similitudine ultime syllabe.

ISIDORUS: Originum seu

Etymologiarum libri.

(XIV.3.31.) Scythia sicut et Gothia a Magog filio Japhet fertur cognaminata, cuius terra olim fuit ingens…per paludes Meotidas…(XIV. 4. 1. és 3.) Post Asiam ad Europam stilum vertendum est…regio Scythia inferior, que a Meotidis paludibus incipiens…

GOTFRID: Panth, XXVII.

(MG.SS. XXII. 276.)

quia Gothorum gens ex Magog, filio Japhet, filii Noe, orta est, afiirmat cronica ipsorum Gothorum, antiquissimam esse illam gentem; quorum origo a Magog, filio Japhet, descendit, unde et nominatur Gog ad similitudinem ultime sillabe nominis illius, scilicet Gog. Liber eciam istorie eorum similiter affirmat, quia de Magog veniunt et Gothia et Sithia gens a Magog nominate sunt.

…naturalis eorum terra est Sithia, que est in finibus Asie et Europe inter Meotidas paludes, in qua

…gentes Sitharum.

RICARDUS:

Inventum fuit in Gestis Ungarorum christianorum, quod esset alia Ungaria Maior, de quo…egressi…venerunt in terram, que nunc Ungaria dicitur…prioribus Ungaris, a quibus descenderant…quod ad orientem essent…

ANONYMUS

(Cap. I. megfelelő helyét v. ö.; továbbá:)

Scithici enim sunt antiquiores populi…et primus rex Scithie fuit Magog, filius Japhet et gens illa a Magog rege vocata est Moger. A cuius progenie descendit… rex Athila, qui…in terram Pannonie venit…

Memoria Seculorum

(MG.SS. XXII. 103.)

Ungarorum regna duo esse legimus unum antiquum aput Meotidas paludes in finibus Asie et Europe et alterum, quasi novum a primo regno in Pannonia derivatur, quam Pannoniam nonnulli novam Ungariam vocant. Ungari etiam Huni sunt appellati, sub quorum viribus Atili et Totila quondam regnantes multa regna…desolaverunt. (104. l.)

…in Ungariam veterem, que est confinio Asie et Europe inter Meotidas paludes…

Pantheon (u. o. 133.) …regnum Scitarum et Avarum, id est Ungarorum priorum, qui simul in Confiniis Asie et Europe super Meotidas pabulas…


GOTFRID saját bevallása szerint olvasta (legimus), amit a keleti Magyarországról s a régi magyarokról ír. Hogy hol olvasta, az kiderül RICARDUS jelentéséből, melynek a Gestá-ból idézett részével egyezik az ő elbeszélése (priores Ungari). Nyilvánvaló, hogy GOTFRID e helyütt a Gesta Ungarorum-ból interpolálta ISIDORUS-t, mert a keleti Magyarországról nyugati író előtte nem tudott s az egyetlen forrás, ahonnét vehette, a Gesta volt.

Ezt tudva, GOTRFID-nak Attila Ottó-tól átvett jellemzésébe interpolált az ő forrásaiban ismeretlen flagellum Dei-jét (v. ö. ANONYMUS, XX. c.) és a hún-magyar azonosság gondolatát is a Gestára kell visszavezetnünk.

KAINDL ez egyezésekből arra következtet, hogy itt is GOTFRID volt KÉZAI forrása.[6] Feledi azonban, hogy a keleti magyarokról és országukról GOTFRID előtt s még utána is jó ideig egyetlenegy külföldi forrás sem tud.[7] Julián utazásáig (1236) csak a magyar hagyomány és a Gesta Ungarorum őrizte az őshazában maradt testvérek emlékét, kikkel a pannóniai magyarok – KONSTANTINUS tanusága szerint,[8] – a X. század közepén még követek útján állandóan érintkeztek. Azt sem szabad felednünk, hogy GOTFRID – minden költői hajlama és hiszékenysége mellett is[9] – német alapossággal ragaszkodott szószerint mások forrásaihoz. Mivel pedig többi forrásaiban sem a hún-magyar azonosság gondolatát, sem a két Magyarország leírását nem találta, ezek forrását a XI. századi Gesta Ungarorum-ban kell keresünk. A magyar udvarral többször érintkező, hazánkban is járt Barbarossa Frigyes udvari káplánja könnyen hozzájuthatott a magyar Gesta egy példányához s hogy hozzájutott, a fenti egyezés bizonyítja.

4. Szent Gellért nagyobb legendája. (XIII. század első fele.)[10] Szent Gellértnek mai alakjában a XIV. század végén írt, de egy XIII. századi legendából másolt nagyobb legendája több ponton érintkezik a krónikákkal.

Legenda. ANONYMUS.
(214–217. l.) Erat quidem princeps in urbe Morisena, nomine Achtum, potens valde, qui secundum ritum Grecorum in civitale Budin fuerat baptizatus. (XI.) Terram, que est a fluvio Morus usque ad castrum Urscia preoccupavisset quidam dux, nomine Glad, de Bundyn castro egressus… ex cuius progenie Ohtum natus fuit,
Regi Stephano honorem minime impendebat… [itt jön cselekedeteinek részletezése]… quem…tempore sancti regis Stephanis…eo quod dicto regi rebellis fuit in omnibus…
Achtum vero interfectus est in loco prelii ab exercitu Chanadini. Sunad filius Dobuca, nepos regis in castro suo iuxta Morisum interfecit.
Chanadinum…constituit principen domus regis et domus Achtum. Ait enim rex ab hae die urbs illa non vocabitur Morisena, sed urbs Chanadina, pro eo, quod inimicum meum interfecisti. Cui etiam predictus rex pro bono servicio sou, uxorem et castrum Ohtum cum omnibus appendiciis sui condonavit…

…Quod rastrum nunc Sunad nuncupatur…

(213. l.:)…civitatem Morisenam…
(215–216. l.:)…congregantes autem exercitum, egressi sunt omnes in prelium, cumque transissent Ticiam, inierunt certamen contra Achtum et exercitum eius. Factusque est fragor et sonitus magnus, et duravit bellum usque ad meridiem, et ceciderunt vulnerati multi…exercitus…latuit in vepribus Kukyner et in Zewreg in amni Canysa usque ad Ticiam… (XLIV.:)…mitterent exercitum contra Glad… Thysciam in Kenezna transnavigaverunt et descensum fecerunt iuxta fluvium Seztureg…hinc egressi…venit Glad… cum magno exereitu…Tunc Hungari tubas bellicas sonuerunt et fluvium transnatando acriter pugnare ceperunt…et inimici cadebant.

Az Ajtonyról szóló két elbeszélésben szószerinti egyezés kevés állapítható meg, a közös forrás használata mégis kétségtelen. A legenda hosszabb elbeszélése semmi esetre sem lehetett ANONYMUS forrása, mert ennek Csanád leszármazásáról és Ajtony feleségének eladományozásáról szóló elbeszélése későbbi betoldás nem lehet. A névalakokat (Ohtum, Sunad) is eredetibb formájukban tartotta fenn. Viszont a legendának a görög térítésről, a görög kolostorról, a királyi só bitorlásáról, Ajtony többnejűségéről stb. szóló adatai s az egész fejezet annyira magukon viselik a korszerűség bélyegét, hogy azt ANONYMUS rövid szövegéből bővültnek nem tekinthetjük.

A Zágrábi és Váradi krónikák-kal az Árpád-ház Mihály ágának genealógiájában egyezik legendánk. Mindketten Vazul fiainak mondják a hercegeket, Hogy ez az egyezés az ősforrásban gyökerezik, azt az András, Béla és Levente Szár Lászlótól való leszármazását vitató XIII. századi krónikás árulja el, midőn kikel az ellen, hogy némelyek Vazul fiainak mondják a hercegeket (Tradunt quidam), amit ő hamis és rossz értesülésnek (Falsum pro certo est pessime enarratum) tart. A Mihály-ág genealógiájával alább fogunk bővebben foglalkozni.[11]

A Gellért-legenda további érintkezőpontjai a Gesta Ungarorum leszármazóival:

(211. l.:) …a diebus, quibus sanctus Adalbertus magister noster intravit regnum Ungarie…

(210. l.:) …in predicatione et conversione Ungarorum…

(218. l.:) …ait rex [Stephanus]… exercitate officium vestrum predicando, baptizando ac infideles in Christum convertendo…

(226. l.:) …beatus rex Stephanus ad lucem fidei christianae Pannoniam convertisset…

(227. l.:) …anno undecimo post mortem sancti regis Stephani…Endre et Leventhe in Ungariam Venerunt…

(219. l.:) …confluebant ad eum nobiles et ignobiles, divites et pauperes…

episcopus verbum Dei his, qui fuerant baptizati continue predicabat

Inter monachos erant septem viri literati…per ipsos tota provincia…populus autem, licet adhuc nove plantacionis…

(217. l.:) repleti sunt gaudio magno…

(218. l.:) …magnum convivium fecit …quos eciam plurimis donariis remuneravit…

(220. l.:) …factoque convivio ipsos ad mensam invitavit…

Kn. 100.: S. Adalbertus…cuius inter Hungaros clara est memoria…

S.: rex Stephanus sua predicatione Ungaros convertit… Adalbertus…Stephanum ad fidem convertit et baptizavit…

Kn. 100.: Stephanus rex… Hungariae partem…ad fidem Christi convertit…

A.       LVII.: …beatus rex Stephanus verba vite predicaret et Hungaros baptizaret…

Z., V. 252.: Mortuo S. rege Stephano vacavit regnum regimine annis undecim…

B.       73.: Omnes…tam nobiles, quam ignobiles… divites et pauperes planxerunt…

A.       LVII.: … rex Stephanus verba vite predicaret et Hungaros baptizaret…

S.: Septem Ungari…in terram totum populum…

A.       V.: septem viri…

B.       44.: Codices contineant, quod ipsi septem…Hungaria ex ipsis solis edita sit et plantata…

A.       XLVI.: … epulabantud cum gaudio magno…et diversa donaria…donavit.

XXX.: factum est gaudium magnum…et cepit danare…

XLIII.: factum est gaudium magnum et fecerunt convivium magnum…et epulabantur cottidie…

XLIX.: …lecior factus solito…magnum fecit convivium et…munera magna condonavit…

XXIX.: …eos faciebat ad mensam suam conedere et multa eis dona presentabat…

(V. ö. még XIII., XXXIII., XXXVII., LII.)


Folytathatnók még az egyező és a kétségtelen összefüggést bizonyító helyek felsorolását, de ennyi is elég annak megállapítására, hogy a Gellért-legenda ANONYMUS, a Somogyvári, Zágrábi, Váradi és KNAUZ-féle rövid krónikák közös forrásából merített. Ugyanehhez az ősforráshoz vezetnek el a legendának a bővebb szövegű XIII. századi krónika leszármazóival egyező helyei. A Budai krónikának és rokonainak Aba megdorgálásáról, a hercegek visszahívásáról, a pogánylázadásról és Gellért vértanúságáról szóló elbeszélése egyezik a legendával.[12] Ez egyezéseket rendszerint a legendára vezetik vissza, mint forrásra, pedig a XIII. századi író ép ehelyütt világosan megnevezi forrását. A pogánylázadással kapcsolatban Vatha és Janus családjának bűnhődéséről szólva, nem az előtte ismeretlen legendára, hanem az ősforrásra hivatkozik, melyet itt RICARDUS-hoz hasonlóan az ANONYMUS és KÉZAI művének címéből ismert Gesta Hungarorum néven (B. 93. 1. Est autem scriptum ín antiquis libris de Gestis Hungarorum) nevez. Igazat kell tehát adnunk MADZSAR megállapításának, hogy a nagyobb legenda Szent Gellért kisebb legendájá-nak bővítésével jött létre s a bővítéshez az író „egy régi krónika-redakciót” használt fel.[13] Hozzátehetjük, hogy e redakció azonos a polémikus XIII. századi krónikás által a hétmagyar, Marót s a Vazul-fiak kérdésében és a pogánylázadás leírása alkalmával quidam codices, Gesta Hungarorum, tradunt quidam kifejezésekkel említett s az itt tárgyalt variánsok – ANONYMUS, a Somogyvári, Zágrábi, Váradi és Knauz-féle krónikák – közös őseként felismert Szent László-kori ősforrással.

5. Spalatói Tamás: Historia Salonitanorum pontificum atque Spalatensum. (1266 előtt.) TAMÁS spalatói főesperes sokat foglalkozik a magyarokkal. Horvátország meghódítását megelőző részleteiben magyar forrásra támaszkodik, ez idő óta önálló. Magyar forrásból származó értesítései itt következnek;[14]

TAMÁS. A.       VII.: …egressi sunt de terra Schithie …que Dentu-Moger dicitur…cum multitudine magna populorum.
His fere temporibus pars aliqua gentis Massagetum egressa de regione sua, que Mageria nuncupatur, venit in multitudine gravi obstantia queque devastans; B.       10.: Scithia enim regio…in tria regna dividitur, scilicet in…Mogoriam…

R.:Ungaria Maior, de qua egressi…

…multa regna pertransissent et destruxissent…

totam Pannoniam ex utraque parte Danubii occupavit. A.: Pannonia… (a meghódítás részletes leírása).

[A. L.: gentes et regna vastaverunt et eorum regiones occupaverunt…]

Interfectis namque incolis regionis illius; aliisque in servitutem redactis, Z., V. 250.: …de genta Scithica magna multitudo totam Pannoniam occupavit.

S.: …totum populum in servitutem redegarunt…

posuerunt se in planitia illa; quia propter raritatem hominum habilis erat animalibus alendis, ex quibus maxime multitudo ipsa victum habebat. A.       XLIV.: visa fertilitate et ubertate illius loci…

B.       8. 1.: …pro armentis nutriendis ipsam conspexerunt oportunam…

A.       I.: …habenter animalia multa et victualia sufficienter…

Hec regio dicitur antiquitus fuisse pascua Romanorum. A.       IX.: …terra Pannonie pascua Romanorum esse dicebutur.

R.: terra tunc pascua Romanorum dicebatur.

[V. ö. A. L., LIII-LVI.: B. 54–60. 1.]

Ceperunt ergo circumpositas regiones bellis assiduis infestare, ecclesias destruere, christianos affligere. Erant enim pagani crudelissimi, prius vocabantur Huni, postea sunt Hungari nuncupati. Ante ipsa tempora dux Attila, ferocissimus persecutor christianorum, de predicta regione dicitur fuisse egressus. A.       I.: …iam dicta gens:…ad tantam erudelitatem pervenit…

A.       I.: …rex Athila de terra Scithica [que Dentu-Moger dicitur] descendens…

A.       XX.: …Atthile…, qui flagellum Dei dicebatur…

LH. 35. 1.: …Geyza…crudelis…et precipue in christianos…

His temporibus Geyza, quartus dux Ungarorum, christianus effectus, cepit gentem suam ad ritum christiane professionis paulatim attrahere, dans libertatem christianis edificandi ecclesias et nomen Christi publice predicandi. LH. 35. 1.: princeps quartus ab illo, qui… dux primus fuit, nomine Geysa, cepit tractare…statuit preceptum cunctis christianis ducatum intrare volentibus…securitatis gratiam exhiberi, clericia… potestatem concessit…adeundi…

Az egyeztetés eredményekép megállapíthatjuk, hogy TAMÁS a vezérkori részben ugyanazt a régi Gestát használta, melynek közelebbi meghatározását célul tűztük. Döntő bizonyítékkal az ősforrásra jellemző in servitutem redactis és pascua Romanorum kifejezések szolgálnak A Gézáról és Szent Istvánról szóló rész forrása azonban már a legenda, még pedig a fiatalabb HARTVIK-féle legendaszöveg, melyben Géza már nem ötödik, hanem negyedik fejedelemként van feltüntetve.

6. Lengyel-magyar krónika. (XIII. század.)[15] A középkori történetírás egyik legsajátságosabb alkotására, az úgynevezett Lengyel-magyar krónikára áttérve, ki kell emelnünk, hogy ez a krónika csupán forráskritikai értékkel bír. Mint történeti forrást zavarossága, adatainak kuszáltsága és megbízhatatlansága teljesen használhatatlanná teszi.[16] Az író bevallott célja „a saját hazájából kivándorolt s idegen földön, Szlavónia földjén, megtért magyarság csodálatos megtérésének” leírása. Emellett azonban Magyarország XI. századi történetében minden alkalmat megragad, hogy a magyar királyi család lengyel összeköttetései és az I. Béla ágának nyujtott lengyel segítség kiszínezésével a lengyel királynak a magyarok felett gyakorolt fennhatóságát és Boleszláv nagyságát bizonyítsa. Főforrása a HARTVIK-legenda, mely keretét adja az egész elbeszélésnek. Ebbe fűzi interpolációit. Ezek közül a lengyelbarát tendenciózus részek lengyel forrásokban és az író fantáziájában gyökereznek. A húnok és magyarok történetére vonatkozó kuszált részekről a következő összehasonlítás van hivatva kimutatni származásukat.

Lengyel-magyar krónika
[Attiláról].
(c. l.)[17] rex… Aquila… esset locupletatus argento et auro et gemmis preciosis, hominumque et animalium, volucrum ac bestiarum silvestrum maxima multitudine… B. 137.1. (Salamon és Géza belgrádi harcáról:) Hungari… tulerunt aurum… et argentum, lapides preciosos, gemmasque…nullusque fuit…, qui ibi non locupletatus fuit…

A. 1.: …rex Attila… aurum et argentum et gemmas habebunt sicut lapides… habentes animalia multa…

A. XIV.: habundantiam omnium bestiarum et copiam piscium…

B. 9.: … herbis, silvis, piscibus, volucribus et bestiis copiatur…

…exaltatum est et elevatum est cor eius, et decrevit in animo suo, ut omnia regna terrarum et omnes naciones confringeret et suo imperio subjugaret… Exiit edictum ab ipso, ut omnes nationes super quas timor eius erat ad bellum validum parati et armati congregarentur. Quae cum convenissent…, elegit centum acies de viris strenuissimis… A. XLIV.: Mens Hungarorum nichil alium optabat, nisi occupare sibi terras et subiugare nationes… LIII.: Erant viri bellicosi et fortes in animo, quorum cura nulla fuit, nisi domino suo subjugare gentes et devastare regna aliorum. XVIII.: …vicine nationes… confluebant ad ducem Arpad… XLIV.: …timor eorum super omnes… (V. ö. XII., XX., XXXIX.)

B. 14.: …occidentales regiones invadere decreverunt… armatorum virorum eligentes… taliter Hunos congregabat ad exercitum: …Qui edictum contempsisset…

(c. 3.) …Aquila…plaga Dei appellatus est…

ab egressu terre sue orientalis Ungarie… Cum autem post victoriam fluvium, qui Drava dicitur pertransisset et vidisset terram planam atque frugiferam... Pertransiens Danubium invenit terram planam et campestrem, herbisque superfluis virentem, pastoribus et pecudibus seu iumentis et poledris indomitis plenam, Nam in terra hac solummodo pastores et aratores morabantur.

A. XX.: …Attile, qui flagellum Dei dicebatur…

A. I.: …Dentu Moger… versus orientem…

R.: … alia Ungaria Magna, de qua egressi fuerant… ad orientem…

A. XLIV.: dux Arpad… iuxta Danubium… ad insulam magnam… visa fertilitate et ubertate illius loci…

B. 37.1.: …circa partes Danubii descendisset, vidit locum amoenum ac terram bonam et fertilem, fluvium bonum ac pratosum…

A. IX.: Quam terram habitarent pastores Romanorum… greges eorum…pascuantur… XI.: … ubi collocavissent pastores suos…

…pertransivit fluvium, qui Thisa dicitur.

distribuitque principibus et baronibus terram, conferens eis magnas possessiones…

A. L.: fluvium Thyscie transnavigaverunt…

A. XL.: …condonavit sui nobilibus diversa loca… XLVI. …omnibus militibus… donaria …cum ceteris possessionibus donavit…

…post hec uxor eis peperit filium… Columan…

Aquila… decrevit omnium consensu, ut… primogenitus regnaret super omnibus… congregatis cunctis principibus et magnetibus terre, tradidit regnum in manus filii sui Colummani et mortuus est.

B. 125.: …dux autem Geysa genuit Colomannum…

A. LII.: dux Arpad accepto iuramento primatum et militum… filium suum Zultam ducem cum magno honore elevari fecit. Post hec dux Arpad migravit de hoc seculo.


[Szent Istvánról.]
(c. 7.) …principem milicie Albam nomine ad… ducem Polonie transmisit, rogans ipsum ut in terminis Hungarie et Polonie conveniret. Qui congregato omni execitu suo ad regem ante Strigonium venit, ibique in terminis Polonie et Ungarie tentoria sua fixit… ad litus Danubii… Dein in Agriensem civitatem ibant, in fluvium, qui Tizia nominatur cedentes. …iuxta fluvium, qui Cepla nuncupatur usque ad Castrum Salis, ibique inter Ungaros, Ruthenos et Polonos finem dabant. C. 91. 1.: Alba in regem coronatus…

Gell. leg.: Alba comes palatii.

A. XVII.: Arpad dux et sui nobiles… ultra montem Turzol castra metati sunt… requiem locum sibi elegerunt… Et non paucos dies ibi permanserunt, donec omnia loca sibi subjugaverunt usque ad fluvium Sonyou et usque ad Castrum Salis… Turzol… descendit in Tysciam… XVIII. Tunc missus est Borsu cum valida manu versus terram Polonorum, qui confinia regni conspiceret, et obstaculis confirmaret usque ad montem Tatur… XXXIV.: omnis exercitus corum fiuvium Ypul iuxta Danubium transierunt. Et… transito fluvio Gron castra melati sunt… Borsu, quem dux Arpad eum magno exercitu miserat in auxilium eorum… irent in silvam Zouolon, qui facerent in confinio regni municiones fortes… ut ne… Poloni possent intrare…

ad cathedralem ecclesiam Strigoniensem …S. Adalberti… novo opere fabricabatur…

…ad sua tentoria redeunt, ibique in gaudio et leticia epidis et potibus, in cehordis et organi, in tympanis et chori, in cytharis et phialis letes VIII. duxerunt dies… omnis exercitus… muneribus replantur…

S.: et maiorem ecclesiam Strigonii in honorem S. Adalberti instituit.

A. XLVI.: …et facti sunt leti… epulabantur cum gaudio magno… et omnes symphonias atque dulces sonos cíthararum et fistularum cum omnibus cantibus… habebant ante se: fercula pocula portabantur… tunc propter leticiam permanserunt [ibi] …per XX. dies… et omnibus militibus diversa donarii… donavit. XLIX.: …lecior factus solito… magnum fecit convivium et… munera magna condonavit…

(V. ö. XIII., XXIX., XXX., XXXVII., XLIII., LII.)

(c. 10.) …unicum filium suum Henricum[18] sepultum…

…uxor (t. i. Stephani) peperit filios… Leventha… Petrus… Bela…

S., Kn. 100.1.: …habuit filium unicum Emericum…

Gell. leg.:Endre, Bela et Leventhe, qui erant de genere S. Stephani…

B. 91.: …generi S. Stephani…

…accepit uxorem de Thentonia, sororem regis Alemannie, cum qua intravit minor frater, nomine Henricus…

…Consentientibus omnibus Albam nomine inter se maiorem et rectorem elegerunt…

B. 75.: …fratrem regine, Petrum Alemannum…

S.: Petrus frater dicitur fuisse regine.

S.: …promovere curarent quendam Abbonem, qui erat unus ex ipsis, de magnis principibus. C. 91.1.: Alba

B. 77.: Principes… elegerunt de semet ipsis quendam comitem, nomine Abam…

A. LIII.: …communi consilio rectores -prefecerunt…

(c. 11.) Planxerunt eum omnes populi Hungarie simul in unum dives et pauper. B. 73.: Totius Hungarie… et omnes populi regni nobiles et ignobiles, simul in unum dives et pauper planxerunt…

Gell. leg.: 219. 1.: confluebant ad eum nobiles et ignobiles, divites et pauperes…


[Henrik = Péterről.]
(c. 12.) Cogitare cepit [regina], et secum voluere, quomodo fratri sou, duci Henrico, regnum Ungarie… traderet… et sue potencie usurparet. B. 95.: Regina… Petrum… fratrem regine regem preficere statuerunt… regnum Hungarie… Teutonicis subderetur… et regina… motus sue voluntatis posset explere…
…consuluit ei, ut Almaniam intraret et cum exercitu valido rediret et valida manu Hungariam intraret… quod permittente divina voluntate, intravit dux Henricus manu forti Ungariam. B. 78. l.: Petrus transfugit in Bavariam, Henrici regis Teutonicorum adiutorium imploraturus…

80. l.: … cum Henrico… descendit cum exercitu magno…

85. l.: Caesar [t. i. Henricus] divino fretu auxilio…

Et obviavit ei Alba rex rex parte civitatis Strigoniensis et bellum magnum ortum est… victoriam obtinuit dux Henricus. Et rex Alba et Kaul terga verterunt et acceptis filiis regis tribus, Leventa, Bela et Petro, fugierunt in Poloniam… 84. l.: Occurit autem ei Aba rex in Menfeu iuxta Jaurinum. Commisso igitur prelio… sed tandem Caesar [t. i. Henricus] obtinuit victoriam. Aba vero rex devictus fugit…

B. 72. 1.: Andreas, Bela et Levente…in Bohemiam fugierunt… transierunt in Poloniam…

Henricus vero regnabat… Nobilem vero genealogiam Ungarorum depredabatur… rodebatque terram cum perfidis Ungaris…

(c. 13.) Hac tyranide percepta Alba…

77. 1.: Petrus autem… nobiles Hungarie aspernabatur…

91. 1.: Quibusdam perfidis, Buda scilicet et Devecher…

B. 78. 1.: Principes… querebant, qui eos a tyrannide Petri liberaret… elegerunt… Abam.

…pueri, iam adolescentes… cum essent prope civitatem, que dicitur Pesth, occurrit eis ibi dux Henricus… B. 95. 1.: …Endre et Levente… appropinquaverunt ad portum, qui Pesth dicitur. [Gell.leg… in civitate Pest.]
…et Alba interfectus est iuxta paludem… unde usque in hodiernum diem appellatus est palus Albe regis. C. 91. 1.: Alba expulsus et interfectus est prope villam Alba penes Tiscie.

[B. 85.: Alba fugit versus Tysciam et in villa quadam in scrobe veteri…jugulatur.]

Henricus rex…terga vertit et persecuti sunt eum… Regina vero… subitanes morte mortua est. B. 100. 1.: Petrus rex… fugam vincit…

S.: Gisla…interfecta fuit.


[Leventa = I. Andrásról.]
Post conflictum vero congregatis dux Boleslaus episcopis et magnatibus Hungarie, descendit in civitatem regim Albam et coronacit… Leventam regio diademate. B. 101.: Dux Andreas a perturbationibus hostium securus affectus, in regia civitate Alba, regalem coronam est adeptus a tribus tantum episcopis… coronatus est A. D. 1047.
Petrum vero et Belam duces constituit. B. 104. 1.: Diviserunt regnum in tres partes… tercia vero pars [Bele] ducis est collata.
Post sex menses nunciant sibi Leventam iam mortuum. B. 102.: Leventa vero in eisdem diebus mortuus est.

[Péterről.]
…noluit coronare Belam… sed elegit Petrum juniorem fratrem.
Quo coronato dux [t. i. Boleslaus] recessit in Corinthiam et ibi metas posnit. Erat enim timor eius super omnia montana Carinthie et Alemannie et Austrie, quia per Austriam cum victoria Poloniam reversus est. A. XLIV.: dux Arpad… contra Carinthiam bellum promoverent… quia timor corum irruerat super omnes homines illius terre…

B. 54. 1.: Posthec Carinthiam hostiliter adeuntes… abinde Carinthia, Carniolia et Stiria spoliata … reversi sunt.


[I. Béláról.]
[Boleslaus]… venit… et accepto Bela in Albam civitatem pervenerunt et ei regium diadema imposuit. B. 114. 1.: Dux Bela… iniuriam notificativ socero suo duci Polonie… [qui] auxiliatus est ei fideliter… dux Bela victoriam obtinuit…(116. l.) venit in civitatem Alba, ibique regio diademate… feliciter est coronatus.
…uxor regis Bele peperit filios… Albertum, Jesse, Coloman, Salomon… Ladislaum B. 90. 1.: Bela dux genuit in Polonia… Geycha… Ladislaus, nomine avi sui…

107. 1.: Andreas… genuit Salomonem… Porro dux Bela genuit… Geysam, Ladislaum et Lampertum…

125. 1.: dux autem Geysa genuit Colomannum et Almum.

Hunc autem [Ladislaum] dux Russie de civitate Galie in adoptivum filium accepit et ei cum filia sua…tradidit. B. 102. 1.: Calvus Ladislaus uxorem de Retunia dicitur accepisse.

[Albert (Lampert) = I. Gézáról]
…rex Bela… mortruus est. Pest hec eligitur Albertus senior filius in regno et coronatur. Quo regnante… Columann et Jesse mortui sunt. Ipse vero V. anno… mortuus est. B. 120. 1.: rex Bela… migravit a seculo.

B. 151. 1.: Tunc Geysa… coronam regni susepit.

Z.,V. 254. 1.: Post hoc regnavit annia III Geysa primogenitus Bele regis.


[Salamonról.]
Salomon vero frater eius regnabat.

[Szent Lászlóról.]
Remansit dux Ladislaus in Galicia.
Habito vero consilio episcopi cum principibus… B. 161. 1.: …Ladislaum… elegerunt.
Ladislaum in regem Ungarie acceperunt… Salomone fratre eius eum consentiente. B. 142. 1.: …dux Ladislaus ivit in Rusciam… rex et dux iner episcopos et principes… roborato federe pacis…

B. 161.: Ladislaum … elegerunt…Salomon erat in Poson…episcopis autem laborabant pacificare eos… pacificatus est Salomone…


Az összehasonlításból kiderül, hogy a Lengyel-magyar krónika a XI. századi Gesta Ungarorum-hoz legközelebbi viszonyban álló forrásokkal – ANONYMUS-szal, a Somogyvári krónikával, a Gellért-legendában fenntartott krónikatöredékkel és a KNAUZ-féle rövid krónikával s az ennek családjához tartozó CORNIDES-kódex-szel feltünően egyezik (timor, eius, regna et nationes subjugare, Ungaria orientalis, pastores, Alba rex és halála helye: Alba, S. Adalbert egyháza, lakomázás, szent Imrénél a filium unicum).

Forrását azonban nemcsak szabadon használta, hanem értelméből kiforgatva, teljesen összekuszálta. Attila (Aquila) személyében összeolvad Attila, Álmos, Árpád és Szent László alakja. Történetét ezek tetteiből s a magyarok honfoglaláskori és X.–XI. századi történetéből egészen önkényesen állítja össze. Ugyanígy összekuszálja a XI. századi királyok történetét és genealógiáját. Műve e részének tendenciája, hogy a XI. századi Magyarország lengyel hűbérességét, a lengyel hercegek hatalmát bizonyítsa. E cél érdekében még attól sem riad vissza, hogy Árpád és a X. századi magyarok hadjáratainak hősévé Meskót és I. Boleszlót tegye meg. E felfogásában igen kis történeti magra támaszkodik, a lengyel királyok által I. Bélának és fiainak nyújtott segítségre.

Ki kell emelnem, hogy a Lengyel-magyar krónika minden zavarossága mellett sem állítható, hogy írója teljesen logikátlanul járt volna el. A magyar királyi háznak következő leszármazási tábláját állíthatjuk össze a krónikából:

Aquila (Attila=Árpád); Columannus; Béla; Géza; Alba princeps militie; Szt. István; (1. feleségétől:) Szt. Imre; Leventa; Béla; Péter; (=András); Albert (=Lampért); Géza; Kálmán; Salamon; László; X. német császár; 2. felesége; Henrik (=I.Péter).

Ez a genealógia – minden kuszasága dacára – a magyar krónikából készült, de valószínűleg kivonatos feljegyzéseken alapszik. A feljegyzések készítője úgy látszik kifelejtette az Árpádtól Szent Istvánig terjedő genealógikus részt s ezért az író, aki Attilát – láttuk – Álmossal, illetőleg Árpáddal azonosította s ki a HARTVIK-legendából tudta, hogy Géza a negyedik fejedelem volt, a későbbi genealógia adatait használta fel. Géza apjává Bélát tette ad analogiam I. Béla fia Géza,[19] Attila-Árpád fiává pedig Kálmánt, mivel Attila személyének és cselekedeteinek méltatásához Kálmán apja I. Géza és Szent László tetteinek leírását is felhasználta.

Pétert mindenesetre azért nevezi Henriknek, mert Henrik császárral jött vissza Magyarországba s a krónika Henrik harcairól szól. A két személy nála összefolyt. Péterrel így nem tudott mit csinálni, tehát megtette a lengyel forrásból is ismert Béla és Levente testvérének. E tévedés lehetőségét a Budai krónika egy helye eléggé valószínűvé teszi. A krónikás a hercegek visszahívásáról szólva mondja: Andream, Belam atque Leventam contra Petrum regem in regnum reducere.Hevenyészett kivonatolásnál könnyen elképzelhető egy szó felcserélése s akkor Belam, Leventam, Petrum contra regem-et kapunk. Ebből, vagy hasonló másolási hibából keletkezhetett e tévedés. Hogy a hercegeket Szent István fiainak tartotta, ez forrás félreértésén alapszik. A Gesta ugyanis királyi vérnek (B. 91..: regio semini restituere) és Szent István nemzetségéből származottaknak (Gell. leg.: erant de genere S. Stephani. B. 91.: generi S. Stephani) nevezte őket. Salamon besorolása Béla fiai közé I. András mellőzésének természetes következménye volt. Ugyancsak a magyar krónikára vezetendő vissza az a tudósítás, hogy két herceg volt – Béla és Péter – egyidőben. A krónika ugyanis három részt említ (in tres partes divisa), ahol Béla hercegségéről szól, melyből persze kettő a királyé, egy a hercegé. A lengyel itt tévedést látott annál is inkább, mert később – Salamon korában – csakugyan két hercegről van szó.

A Szent László koráig terjedő régi magyar Gesta bő kiaknázása mellett a hún-történettel kapcsolatos XIII. századi bővebb krónika használatának nyomát sem látjuk. Mindössze három helyen van némi látszólagos érintkezésük. A Scythia leírásából való hely (animalium, volucrum ac bestiarum) és a kapitány- és bíróválasztásból szóló részből átvett részletek (armatorum virorum eligentes, edictum) azonban – mint alább látni fogjuk[20] – a Gestából kerültek a hún-történetbe. Ugyanezt mondhatjuk a harcok egyező leírásáról. Attila (Aquila) hadjáratairól szólva (c. l.) Litván, Scuciát, Daciát említi, ezután a Rajnán át Kölnbe vezeti Attilát, hol Szent Orsolya és a 11.000 szűz legendájáról szól s innét Apuliába tér át. A XIII. századi krónika is szól, de más sorrendben és egészen más szavakkal ezekről. Itt Kölnből a 11.000 szűz legyilkolása után kiindulva s a Rajnán átkelve megy Attila a dákok (dánok), norvégek, frizek, litvánok ellen (B. 23. l.); másutt említi krónikánk Litvát (24. l.) és Apuliát (27. l.). Szószerinti egyezésnek azonban nyoma sincs s így egy közös vagy rokon forrás használatát kellene feltennünk. Mivel azonban a hún történet írója ez elbeszélés más részleteit is a régi Gestának kalandozáskori részéből vette át,[21] nyilván való hogy a 11.000 szűz esetét kivéve, ezt is onnét vették. A Rajnára és Apuliára vonatkozó részletre ez világosan bizonyítható. A 11.000 szűz legendájához azonban a Lengyel-magyar krónika idegen forrást használt, mert ezt is, mint Attilának a pápával való találkozását bővebben és a Hún-krónikától eltérően adja elő.

Világos a Gesta használata, midőn Attila aquilejai hadjáratáról szólva – amiről külföldi forrásából értesült – megteszi Attilát Aquileja alapítójának, mely ab Aquila rege Hungarorum nomen sumpsit. Nyilvánvaló, hogy itt a régi Gesta ANONYMUS-nál is fennmaradt elbeszélését a civitas Athile regis-ről (Ecelburg-Budavár) keverte össze a névhasonlóság alapján a külföldi forrás elbeszélésével Aquileja lerombolásáról és Velence alapításáról. E tévedése adja egyben magyarázatát a szokatlan Aquila névalaknak is.

Mint történeti forrással egyáltalában nem érdemes e kusza és hazug kis munkával foglalkozni, mely semmiesetre sem érdemli meg azt a kitüntetést, amiben KAINDL részesítette, aki ezt a zavaros és kuszált fércmunkát választotta magyar krónikák forráskritikai vizsgálatánál kiindulópontul,[22] bár elmulasztotta alapos összehasonlítását krónikáinkkal. Mint a Gesta Ungarorum részleteinek egyik fenntartója azonban megérdemelte a ráfordított fáradságot. Kétségtelen, hogy a Lengyel-magyar krónika írója – a HARTVIK-legenda és a Boleszlávot dicsőitő lengyel forrás mellett – forrásul használta a XI. század végéig terjedő Gesta Ungarorum-ot, illetőleg annak egy összekuszált kivonatát. A Szent Lászlót dicsőítő befejező sorok is egész bizonyosan ebből a régi forrásból valók. Ezzel szemben a XIII. századi hún-történettel bővült magyar krónikát nem ismerte, ami megerősíti azoknak a kútfőkritikusoknak véleményét, kik keletkezését a XII. és XIII. század fordulójára teszik.

7. Az Ossolinski-krónika. A múlt század végén KETRZYŃSKI a lembergi OSSOLINSKI-könyvtárban a Lengyel-magyar krónikának egy az imént tárgyaltnál rövidebb és kevésbé zavaros változatát fedezte fel és adta ki.[23] Ebből a variánsból hiányzik a krónika bevezetése és a XI. századi magyar történettel foglalkozó, két utolsó zavaros fejezet. Egész röviden szól Attila harcairól, mellőzve Szlavónia, Horvátország és Magyarország meghódításának részletes leírását. Szent István történetéből hiányzik Boleszláv fegyveres látogatásának, a lengyel-magyar összeütközésnek és a békekötésnek részletes elbeszélése és hiányzanak a Henrik hercegre és Aba megválasztására vonatkozó rövid részletek. Ezzel szemben a HARTVIK-legendából származó részek csekély kivétellel benne vannak s a zavaros 12. és 13. fejezet helyén a Hartvik-legenda befejező fejezeteit találjuk rövidített alakban.

Tagadhatatlan, hogy ez a szöveg sokkal kevésbé zavaros a bővebb krónikánál s hogy épen a legkritikusabb részek hiányzanak belőle. KETRZYŃSKY ez alapon a HARTVIK-legenda XI. századi forrását, KARÁCSONYI pedig annak 1161–1172. közt Székesfehérvárott bővített átírását véli felismerni az OSSOLINSKI-krónikában.[24] A magyarországi szerkesztés illető feltevést eleve valószínűtlenné teszi a bevezető, zavaros történeti rész, hol az író a Lengyel-magyar króniká-val egyezően adja az Árpáddal összetévesztett Attila leszármazóinak genealógiáját (Attila-Kálmán-Béla-Géza-Szent István) és Szent István fiainak mondja Ábelt (!) és Bélát. Magyar szerzőről ekkora baklövést még sem tehetünk fel. Az eltérések természete mégis könnyen kísértésbe hozza az embert, hogy e rövid krónikában a Lengyel-magyar krónika forrását lássa és csupán a bővítéseket vezesse vissza a magyar Gestára s az ismeretlen lengyel forrásra. Az alaposabb vizsgálat azonban épen az ellenkezőjét bizonyítja.

A Lengyel-magyar krónika a három első fejezetben Attila hadjáratait és Szlavónia (a későbbi Ungaria) meghódítását részletesen leírva, Attila történetét így fejezi be:

cum autem senuisset Aquila famosus victor terrarum, congregatis cunctis principibus et magnatibus, tradidit regnum in manus filii sui Columanni et mortuus est.

Ezzel szemben az OSSOLINSKI-krónika így kezdi: Cum autem senuisset rex Atyla famosus victor terrarum Scocie, Dacie, Austrie, undecimque virginum millibus in Colonia cesis, Francigenis quoque et Normanis sue magnitudini subjugatis, terraque Lombardie vastata, muros eius dissipavit, turres confregit, pro iniquitate autem tali „plaga Dei” appellatus est. Ebben az első mondatban van röviden összefoglalva a krónika két első fejezetének és a harmadik fejezet két első mondatának egész tartalma. Ezt követően a harmadik fejezetből, azt körülbelül egyharmadára rövidítve, de szószerint egyezően adja elő Attila és a római pápa találkozásának, Aquileja alapításának és az ország meghódításának történetét. Majd így fejezi be: Congregatis quoque cunctis principibus et magnatibus terre, tradidit regnum in manus filii sui Colomanni et mortuus est.

A bevezető mondat teljesen értelmetlen. Eszerint Attila mikor öregedett, akkor kapta volna a „plaga Dei” nevet s ezt követőleg hódítja meg a fél világot. Nyilvánvaló, hogy az író, kit csak Szent István élete érdekelt, az előtte álló bővebb szöveget kivonatolta. Elbeszélését az Attila haláláról szóló mondattal kezdte, de mellékmondat alakjában, röviden összefoglalva ebbe az egy mondatba akarta a három első fejezet tartalmát beleszőni. Ez sikerült is neki, míg a római jelenethez nem jutott. Itt azonban eszébe ötlött, hogy ezt a jelenetet, melyre később Szent István életrajzában – a koronaküldés alkalmával – hivatkozás történik, nem hagyhatja ki. Ezért befejezte az első mondatot, nem vetve ügyet annak értelmetlenségére, s csak később a római jelenetnek, Aquileja alakításának és az ország meghódításának leírása után fejezi be a megkezdett mondatot.

A 7. fejezetben hasonló értelmetlen szövegrontást követett el. Mellőzve a Boleszláv fegyveres látogatásának és Istvánnal való esztergomi találkozásának a Lengyel-magyar krónikában található részletes leírását, átveszi a békekötés szertartásainak, az ezt követő lakomának és adományozásoknak leírását (Post officum… dona offerentur), az olvasó tetszésére bízva, miképen értelmezze ezt a helyén nem való elbeszélést. Ugyanígy megcsonkítja a Szent István három fiának születéséről szóló mondatot, csupán két fiúról (Ábel! és Béla) emlékezve meg.[25]

A kivonatoló tendenciája világos. Ő Istvánnak a szentnek életét akarta megírni. Ezért hagyta ki a világi, politikai vonatkozású, különösen a Boleszlávot dicsőítő, Szent István elődeinek és utódainak történetét tárgyaló részeket. Így voltaképen önkéntelenül rekonstruálta a Hartvik-legendát, de ez a rekonstrukciója nem sikerült. Bentfelejtette az említett s még néhány rövidebb áruló részletet és – nem ismervén a legenda eredeti szövegét – kihagyta a Lengyel-magyar krónikának Konrád császár és Szent István összeütközését tárgyaló (9. fej.) Hartviktól átvett hosszabb részletét is.

Mindezek s még néhány jelentéktelenebb szövegrövidítés s az a körülmény, hogy a befejező fejezetek kivételével (12–14.) semminő független adatot nem tartalmaz, kétségtelenül bizonyítják, hogy az OSSOLINSKI-krónika egyszerűbb kivonata a Lengyel-magyar króniká-nak.[26]

A Lengyel-magyar krónikát eredeti alakjában nem ismerjük, mert a korunkra jutott bővebb szövegből hiányzanak az OSSOLINSKI-krónika HARTVIK-ból kivonatolt befejező fejezetei, melyek az eredetiben kétségtelenül bent voltak. Mi okból hagyta ki a ma ismert bővebb szöveg másolója ezt a részt, nem tudjuk. Valószínű, hogy a XI. századi történetre vonatkozó részlet (12–13. fej.) az eredetiben a Szent László-kori szenttéavatás története után következett. A másoló – látván a kronológiai hibát – a krónika végére akarta a szenttéavatás történetét áthelyezni, de mire a másolásban Szent Lászlóig jutott, az előbbiekből kitünőleg is gondatlan másoló lévén, megfeledkezett szándékáról.

Az OSSOLINSKI-krónikában is megtaláljuk a Lengyel-magyar krónika néhány a Gesta Ungarorumból átvett jellemző részletét (filium unicum, a lakomázás, adományozás stb.). Ezek az adatok azonban szempontunkból csak annyiban bírnak értékkel, amennyiben – nem a ma ismert hiányos másolatokból, hanem az eredeti Lengyel-magyar krónikából származván – még bizonyosabbé teszik annak a kútfőkritikusok által feltételezett korai, legkésőbben XIII. század elejei keletkezését.

8. Szent László legendája. (XII. és XIII. század fordulója.) Ismeretes, hogy a XII. és XIII. század fordulóján írt László-legenda[27] több ponton érintkezik a bővebb szövegű magyar krónikával, mégpedig annak a Képes krónika interpolációitól független, tehát a XIII. századi közös forrásra visszavezethető szövegrészében.[28] Ez egyezések a következők:

Legenda. Krónika.
(1. c.) In cuius [t. i. Bele] tempore Ungaria magis dicior, quam antea, cepit libertatis caput plenis copie cornibus extollere super ethera, cunctasque fere regiones evincere diviciis, honore et gloria. (B. 117.) Quapropter Hungaria quam plurimum locupletata, super omnes circumiacentes regiones caput extulit, vincens eas diviciis et tunc in ea pauperes locupletabantur et divites gloriabantur.
(1. c.) Frater eius Magnus, rex gloriosus, Geysa a sua gente appellatus est, vir religiosus ac totus catholicus. (B. 159. l.) Geysa… eo tempore inceptum est nomen eius vocari rex Magnus.

Erat enim fide catholicus, Deo devotissimus et princeps christianissimus.

(3. c.) …Deo habitaculum et Sancti Spiritus sacrarium ex auro, gemmis et lapidibus preciosis…edificavit. (B. 66. l.) …S. Stephanus Kean ducem… divicit… copiam thesaurorum eius, precipue in auro et gemmis ac preciosissimis lapidibus… ex hac itaque gaza… Albensem basilicam… fundaverat… ditavit. (V. ö. B. 67., 137.)
(2. c.) Nam si ethymologie nominis eius alludamus; Ladislaus, quasi laus divinus data populis dicitur. Laos enim populus interpretatur, dosis autem dans vel datum sive dacio. Prima vero sillaba nominis eius laus est per paragogen. (B. 161.) Nam si ethymologie nominis alludamus: Ladislaus, quasi laus divinitus data dicitur. Laos enim populus interpretatur, doys autem dans, vel dacio, sive datum. Prima enim sillaba nominis eius laus est per paragogen.
(3. c.) Erat enim copiosus in caritate, longanimis in paciencia, pietate rex serenus, graciarum donis plenus, cultor iustitie, patronus pudicicie, consolator offictorum, sublevator oppessorum, misserator orphanorum, pius pater pupillorum, miserorum et inoqum necessaribus nomine visceribus affluens subveniebat… Erat enim manu fortis et visu desiderabilis et secundum phisionomiam leonis magnas habens extremitates. (B. 161.) Omnes noverunt, ipsum esse vestitum consummatione virtutum, fide catholicum, pietate precipuum, largitate munificum, caritate conspicuum.

………

(B. 163. l.) In omnibus iudiciis suis mitigata legum severitate semper utebatur misericordie lenitate. Erat enim consolator afflictorum, sublevator oppressorum, pius pater pupillorum, et protector orphanorum.

(5. c.) Cum itaque ipse pius rex esset, armatus humilitate, potens pietate precipuus, tamen erat largitate… (B. 161. l.) Et cum leonibus et ursis lusit… Erat enim magnus, secundum nomen maximum.
(4. c.) …munificus in subjectos, misericors in afflictos, oppressorum liberator, benignus in affectu, providus in consilio, …justus in iudicio, …rigorem iusticie lenitate temperans misericordie. (Lengyel-magyar krónika, Szent Lászlóról:) Erat enim rex piissimus, in consilio providus, in commisso sibi grege providus et fidelis et in interventu strenuus, in universa morum honestate preclarus.
(6. c.) Post hoc latrunculi Byssenorum confinia Ungarorum irrupuerunt et illic viros ac mulieres captivos abduxerunt, quos ipse cum exercitu persequens venit in solitudinem magnam… (B. 168.) …Salomon cum latrunculis Cunorum invasit… confinia Grecie, ubi ab exercitu… sunt percusi…fugiens… venisset ad quoddam nemus maximum…

(B. 133.) Bisseni venientes… in campum Bozias et non modicam gentem captivorum… abduxerunt… latrunculos Bessorum depredari Hungariam.

(6. c.) …beati Stephani, qui primus Ungaris viam salutis eterne demonstravit et filii eius Hemerici, qui cum esset filius regis unicus… S.: Sanctus rex Stephanus, primus christianus… filium habuit unicum… nomine Hemericum.

Kn.: Stephanus, primus… rex coronatus… habuit filium unicum… Emericum.

(7. c. Lászlóról.) Planxit autem eum universitas Ungarorum, clerus et populus similiter, in unum dices et pauper, iuvenes et virgines lugubres indumentis squalidi, continuo trium annorum spacio coreas non duxerunt, omnisque musici generis instrumenta intra tempus luctus siluerunt. (B. 73.: Szent Istvánról.) Confestim totius Hungarie cithera versa est in luctum et omnis populus regni, tam nobiles, quam ignobiles, simul in unum dives et pauper planxerunt super morte… regis, piissimi patris pupillorumiuvenes et virgines pre tristitia et merore scalidis induti vestibus, per triennium choream non duxerunt et omnia genera musicorum delinitivo dulcissimo siluerunt, (V. ö. fentebb a 38. 1. a Gellért-legenda és a Lengyel-magyar krónika megfelelő helyét.)

Ez egyezések legfontosabbika, ahol Imrét egyetlen fiúnak mondja. Láttuk, hogy ez a XI. századi Gesta felfogása (Somogyvári, KNAUZ stb.), szemben a Szent István legendája után induló későbbi krónikákkal, melyek Istvánnak több gyermekét ismerik. A szent halálának és megsiratásának leírásában a legenda a krónikának Szent István haláláról adott elbeszélésével szószerint egyezik. Hogy itt a Gesta volt a legenda forrása, azt a Lengyel-magyar króniká-nak a krónikával egyező s a Gellért-legenda ebből átalakított szövege bizonyítja. E mellett szól egyébként a simul in unum elferdítése is (…similiter, in unum), tovább az is, hogy László jellemzésében a legenda a Lengyel-magyar krónikával találkozik.

Ugyanezt bizonyítják a Szent István-kori (ex auro… etc.) és Salamon-kori részből (latrunculi Bissenorum,… etc.) kölcsönzött egyéb átvételek is. Ha ehhez hozzávesszük a legenda bevezetésében I. Bélát jellemző pár sort, amiem egyéb a krónika Béla-kori részének sikerült – néhol szószerint is egyező – kivonatánál, kétségtelennek kell tartanunk, hogy László nevének etimológikus magyarázata s az ő erényeit jellemző kis vers, melyet a legenda teljesebben tartott fenn, szintén a régi Gestából való. Mind az etimológia, mind a vers igen jól illik a királyt dicsőítő, egykorú író tollára. László szentségéről egyikben sem esik szó.

Mindezt egybevetve, megállapíthatjuk, hogy Szent László életírója forrásul használta a XI. századi Gestát, még pedig annak Szent István, I. Béla, Salamon, I. Géza és Szent László-kori részét. A XIII. századi író viszont nem ismerte a László-legendát, aminthogy azt – ellentétben az általa felhasznált István és Imre-legendákkal – nem is említi.

* * *

Eredményképen megállapíthatjuk, hogy XII–XIII. századi forrásokban számos nyomára találtunk a Szent László koráig terjedő ősforrásnak, az előzőkben ANONYMUS, a Somogyvári krónikatöredék, a Zágrábi, Váradi és KNAUZ-féle rövid krónikák közös őseként megismert Gesta Ungarorum-nak. Viszont a KÉZAI-nál és a későbbi krónikákban fenntartott hún történetnek s az ezzel kapcsolatos magyar történet ANONYMUS-szal ellentétes felfogásának nem tudtunk nyomára akadni.


[1] MG. SS. XXVI. 62. l. V. ö. MOLINIER: Les sources. II. 300. l.

[2] Id. m. 61. l.

[3] Magyar Honf. kútfői. 466. l.

[4] MOLINIER id. m. III. 21. l., WATTENBACH: Deutschlands Geschichtsquellen. 6. Anfl. II. 290–298. l.

[5] MG.SS. XXII. 186. l.

[6] Studien IX. 46–48. l.

[7] V. ö. GOMBOCZ: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. (Nyelvtud. közlem. XLVI. 1–3. l.)

[8] Magyar Honf. Kútfői. 123. lap.

[9] V. ö. WATTENBACH: Deutschlands Geschichtsquellen. II. 6. Aufl. 290–298. l.

[10] ENDLICHER 202–234. l.

[11] V. ö. XII. fejezet.

[12] DOMANOVSZKY: Kézai. 105–107. l. KAINDL. XIII. 28–37. l.

[13] MADZSAR: Szent Gellért nagyobb legendájáról. 1913. kül. 12. l. A legendabővítés korát, azonban vele szemben a XIII. század első felére kell tennünk. V. ö. Domanovszky: Kézai. 105. l. A ma ismert legendaszöveg ennek a XIII. századi legendának XIV. századvégi másolata.

[14] Monumenta Slavorum Meridion. T. XXVI. 42–43., 46. l.

[15] Keletkezési korára v. ö. KAINDL id. m. III. A krónika szövegét lásd: BIELOWSKI: Monumenta Polonie historica. I. 495–515. l.

[16] V. ö. SZABÓ KÁROLY megjegyzéseit THIERRY: Attila-mondák c. műve fordításában (1864.). 122–123. 132., 133. l.

[17] A fenti számok a fejezetet jelzik.

[18] V. ö. a 9. caputban Hartvik után: in filiorum obitu… pueri Henrici… quem quasi iam unicum.

[19] V. ö. alább a XII. fejezetben.

[20] V. ö. VII. fejezet.

[21] V. ö. alább a VII. fejezetben.

[22] Studien III. és a köv. V. ö. DOMANOVSZKY bírálatát Pozsonyi krónika 51–54. l. Megjegyzem, hogy KAINDL-nak Szent István koronázásához és Péter uralkodási évéhez fűzött következtetései tévesek.

[23] KETRZYŃSKI: O Kronice Wengiersko-Polskiej. 1897.

[24] Századok, 1901. 991–1008. Turul, 1909. 7–8. l.

[25] Erről részletesen KAINDL Studien V–VI. 31–32. l., hol meggyőzően bizonyítja az Ábel név eredetét.

[26] Ugyanerre az eredményre jutott más úton KAINDL: Studien. V–VI. 28–41. l.

[27] ENDLICHER 235–244. l.

[28] MARCZALI id. m. 34–35. l. DOMANOVSZKY: Budai krónika. 42–46. l. KAINDL id. m. XV. 46–53. l.